Uj Szó, 1955. november (8. évfolyam, 262-287.szám)

1955-11-01 / 262. szám, kedd

4 ÜISZ0 1955. november 1. PEZSGŐ ÉLET A. V É N CENK ALJÁN = R O M A N I A I UTIJEGYZET; RANY: SZTÁLIN VÁROS Vidáman duruzsoló autónk 1 már elhagyta a Ploesti utáni boldestt kőolajt elepet. Zöldes kupolájú olajtárolók, hórihorgas olajkutak száiai mellett robogunk el, s az idegenek mohó kíváncsiságával lassúk a tájat, mintha felfedező úton lennénk. Lelkesítenek, gazdagítanak az új élmények. A Prahova folyócska völgyében visz vtunk A széles, lapos, kavn.sos mederből ŕribst csat annyi apn> hullámokat tető víz folydogál dél jelé, ami csak egy bővizű patak tekintélyének megőrzésére lenne elegendő. A tájra dúsan iiuttó délután, nap aranyló fénye ügy hat, • mintha ur.ás kaptárból csurg'-. méz. lenne, és otiíatóďna a gyümölcsbe, a suk clir.ynyébe, melyekből itt olyan rengeteg terem. Aranylóbb itt a napsugár, és édesebb a gyümölcs, a szőlő leve ... Meleg van. Élvezzük a nyitott ablakon beömlő friss levegőt. Autónk motorja egyszerre erósebben felbúg. Már mögöttünk a síkság, a dombokat felváltották a hegyek. Felfelé kapaszkodunk, hogy a Déli Kárpátokon át -eljuthassunk Sztálinvárosba. A Prahova • szeszélyesen kanyarog és a betonút mintha csak beléje habarodott volna, hozzája igazodik, mind gyakrabban éles szögben törik meg... De lám, nem sokáig! A kanyarokat kiegyenesítik. Üj út, viadukt épül á közelben. Rövidesen — az autóvezetők nagy örömére, mert bizony nagy itt a forgalom — folyón, szakadékokon keresztül vezet majd ezen a szakaszon a fő útvonal, mely Dél-Romániát köti össze' Erdély szívével. Egyszerre csodaszép kép tárul tlénk. Útitársam újjongva mutat előre: — Nézd! a román címer! Először nem értettem. Olajkutakat, erdőkkel borított hegyeket láttam. Es csak pillanatok múlva döbbentem rá a hasonlatosságra. Ebben a jellegzetes román tájban valóban mintha csak az életnagyságúra nagyított államcímer elvenednék meg. Fenyvesekkel borított hegyek. Elöl a kiemelkedő szonda, s a hegycsúcsok fölött a vakítóan ragyogó, aranyló sugarait búsásan szóró napkorong ... Tovább robogunk, s most már a magasan kanyargó úton, hogy átjuthassunk majd ezer méternyi magasságban Predeálon. A falvak egész sorát hagyjuk magunk mögött. Errefelé a házakat túlnyomó részt kékre festik. Ott lent, délen, a síkságon, Bukarest környékén a sárga szín az uralkodó. Milyen szép is ez. A házfestésben is akaratlanul a táj színeihez igazodnak. Ebben nincs semmi különös. így van ez nálunk is. De az építkezésben nagy a különbség. Legyen a ház bármilyen kicsiny is, az oszlopos tornác seholsem hiányozhat. És sok helyen faragásokkal, festéssel ďiszítik. A házakat kertek övezik és bennük sok-sok virág nyílik. Odeség árad belőlük. És a táj, a Prahova völgye idézi a múltat. Es vall az életről. A hegyek közé ékelt Campina városkán haladunk keresztül. Egészen idáig húzódik fel Boldestitől az olajmezö. Itt ts van olajfinomító. Erre most alig figyelünk. Vezetőnk jobbra mutat, erdőket, hegyeket látunk. — Azok mögött van a doftanai börtön — mondja. E néhány szóban újraéled egy nem is olyan rég letűnt világ, és mintha csak hallani vélnéd a völgyből lassanként felszálló alkonyatban, a kis kegyipatak zúgásában, a csendes erdő susogásában a doftanai börtönt, a román Bastille kínzott, de meg nem tört foglyainak nehéz sóhaját és az 1940 novemberében földrengés következtében összeomlott börtön falai alatt halálukat lelt politikai foglyok utolsó jajkiáltását. E börtönben sínylődtek az illegális román kommunista párt vezetői, Gheorghiu-Dej, Chisinevsehi, Mogyorós Sándor, Chivu Stoica, Gh. Apostol és mások... Az emlék emléket idéz. Az 1933-as és az azt követő súlyos harcokat, amikor a román munkások mellé felsorakoztak a magyar és a többi nemzetiségű dolgozók jogaik védelmére, szabadságuk kiharcolására. Dej elvtárs szervezésére 1933-ban 7000 vasúti munkás lépett sztrájkba a grivicai műhelyekben. Ugyanakkor szolidáris sztrájkba kezdtek a iasii és a kolozsvári vasutasok is. A grivicai műhelyeket megszállták a munkások. Katonákat, rendőröket vezényeltek ki ellenük. Gépfegyverrel, puskatűzzel és szuronynyal mentek ellenük. A sztrájk elnyomása után halottakat a lelkűt, mint régen, csak a múltra emlékeznek, melyet soha többé nem kivannak vissza. Hej, hogy is akarnák, hogy a fenyvesekkel körülölelt Szinaja fölött a Peles kastélyba újra viszszatérjen a király és egész udvarával újra oit henyéljen 365 szobában és 48 nagy teremben ... Már este volt, nem tudtuk végignézni a termeket, ahol most múzeumot rendeztek be. De végigjártuk a volt királyi kastély sétányát. Milyen gyönyörű! Nyesett bokrok, virágok, szobrok és faragott, díszes kőpadok ékesítik. Es olyan, Baromfidiftéria írta : Dr. Brauner Iván államdíjas akadémikus Sztálinvárosi (Brassó) kép titokban szállították el teherautókon és titokban égették el holttestüket a krematóriumban. Dej elvtársék hadbíróság elé kerültek. A vádlottakból azonban vádlók lettek. Dej elvtárs megvetően utasította vissza a bírák soviniszta kirohanását. „Az öntudatos munkásság — mondotta — semmilyen faji vagy nemzetiségi megkülönböztetést sem tesz. A műhelyekben a román munkás ugyan úgy szenved, mint a zsidó vagy a magyar munkás, a gyárosok pedig az elbocsátásoknál és bércsökkentéseknél nem veszik tekintetbe, hogy románok-e a munkások vagy sem .. ." Arcod ragyogni kezd e felidézett szavakra. Itt is csak a múltból merítve érti meg az ember, honnan ered a népek barátságának, egymásra találásának mélyre eresztett gyökere. Mind magasabbra hágunk, Alattunk, a völgy mélyén, a Prahova mentén vasúti sínek sötétlenek az alkony szürkeségében. Egyszerre éles füttyöt, dübörgést hallunk, egy szerelvény előtt két mozdony erősen prüszkölve gőzfelhőket ereget, s a síkságon olyan vidáman, könnyedén száguldó gyorsvonat itt erősen küszködik a magaslattal. Előbb, még néhány órával ezelőtt, tndegiöl verejtékezett a homlokunk és most meleg bundákba kívánkozunk bújni. Hűvösséget lehelnek a hegyek és szemed csodálkozva mereszted a csúcsokat leheletkönnyen szelő, a fenyvesek közül kiszivárgó, tovaszálló, a tájat mind jobban elhomályosító ködfelhok felé. Csakhamar befutunk Szinajára, a román dolgozók egyik legkedveltebb, kies fekvésű üdülőhelyére. Csillogóvillogó lámpafény szűrődik ki a pompás villák, paloták ablakaiból. Az utca sétálók, egymásbakaroló üdülőktől hangos. Kacagnak, énekelnek, és amikor meglátnak bennünket, vidáman integetnek, hogy aztán újból felcsendüljön ajkukon az öröm, a jó érzés dala. Mennyivel más ez mint a régi „dojna", a havasi nép dala. Hallottam közülük néhányat. Elborult az arcom. A lélek legbensőbb húrjait szólaltatja meg a mélyről jövő fájdalom. El tudja a bút, bajt csendesíteni, és mindenki vele sír, mert egy nemzet roppant szenvedéséről, kesergéséről beszél. £ Már más itt is a világ. Es az új élet, új pezsgő, vidám dalt varázsol az ember ajkára. De a „dojnát" még sem felejtik. Éneklik, mert az övék. Dalolás közben már nem sír mint egy labirint, a járatlan ember nem tudna innen egyhamar kitalálni. Mert lépcsőzetes a sétány és egyik részéből a másikba a borostyánok között megbúvó kis kapun lehet átjutni. S a királyi uraknak ez a bú jócskatérség sem volt elegendő. Az egyik királynő az erdő sűrűjében hét élőfára galambdúcot építtetett magának, hogy itt fogadhassa „barátait"... De sok minden volt, amiért gyűlölték ezt a satnya, telhetetlen népséget. Nagy \ tehertől szabadult meg a román nép és csak akkor lélegzett fel igazán szabadon, amikor ezeket az élősködőket végleg kiűzte az országból. ... Tovább megyünk. A több Órás út, az állandó motorduruzsolás és a beköszöntő, a szépséges tájat, kéklő hegyeket szemünk jelöl eltakaró est homálya elbágyaszt bennünket. Nem tudom mennyit mehettünk, egyszerre csak megáll az autónk, s a zökkenésre felébredünk szendergésünkből. Vezetőnk arcán mosoly virít. — Predeálon vagyunk, — mondja és nem kis büszkeséggel teszi hozzá az előttünk álló nagy épületre mutatva, — ez „November 7", a pihenés háza. Nemrég építették az élmunkások számára ... A magas, karcsú, háromemeletes épület ablakaiból fény szűrődik felénk. Még ébren vannak az üdülők — — Évente több mint 400 000 dolgozó és gyermek üdül nálunk, — folytatja vezetőnk kissé elgondolkozva, mintha csak azt fontolgatná, menynyire megváltozott az életük. Büszkék is lehetnek eredményeikre. Újra felbúg a motor Most már könnyedén, megerőltetés nélkül rohan az autó éles kanyarokban a magaslatról lefelé. Már nem szendergünk, felvillanyozva várjuk, hogy a távolban felcsillanjanak a pislogó fények, Sztálinváros lámpáinak fényei... Es ez gyorsan be is következik. Már a kivilágított Vörös Zászló-Üzem új munkásnegyede mellett robogunk. Már bent vagyunk a városban. Az utcai lámpák imbolygó fényében látjuk a Sztálin-szobrot. Az autóból kilépve a hegyi városok szokott hűvös levegője csap meg bennünket. Körülnézünk. Látjuk, hogy az éjszaka Pékségében, a reszkető csillagok alatt sötétlő hegykoszorú veszi körül a várost ... Vajon holnap mit látunk, milyen élet fogad maid itt bennünket ebben az ódon, hétszáz éves városban. A baromfidiftéria, vagy más néven baromfihimlő főképp az őszi és téli hónapokban fordul elő nemcsak hazánk, de egész Európa területén, elsősorban ott, ahol erős belterjes baromfitenyésztés folyik és súlyos, sokszor katasztrofális veszteségeket okoz. leggyakrabban a tyúkféléknél (tyúkok, gyöngytyúkok és pulykáknál) ezenkívül a galamboknál és elvétve a vizibaromfiaknál — kacsáknál és libáknál is előfordul. Sok esetben a vadon élő madaraknál, fácánoknál és foglyoknál is súlyos károkat okoz. A baromfidiftériát vírus idézi elő, melynek három változata ismeretes. A tyúk, a galamb és a kanári diftéria virusa. Majdnem mindig specifikusan viselkedik ez a vírus és csak akkor okoz megbetegedést, ha neki megfelelő baromfiba kerül. Kivételes esetekben megváltozik az egyes specifikus csoporthoz tartozó virus, s az így megvíltozott kóranyag más fajtákra is fertőzöképes lesz. A vírusok világában nem ritkaság, hogy egyes specifikus vírusok könnyen alkalmazkodnak és képesek más fajtájú állatokat is megbetegíteni. A baromfidiftéria vírusféleségei rokonságban vannak egymással. A közöttük levő kapcsolatok és átalakulások részletei még egyelőre ismeretlenek. Ha a baromfidiftéria virusa a bőrben és nyálkahártyának váladékaiban fordul elő a legnagyobb töménységben, a betegség terjedése biztosítva van. Sokszor a betegségen átesett és meggyógyult baromfiak rövidebb-hosszabb ideig minden klinikai tünet nélkül ürítik szervezetükből és így közvetlenül veszélyesek és terjesztik a fertőzést. Egészséges tenyészetekbe a vírust beteg állatok hurcolják be, vagy olyanok, amelyekben a betegség lappang, vagy melyek a bajt átvészelték. A fertőzés rendszerint úgy keletkezik, hogy S

a beteg állatokról leeső bőrpörkök anyaga vagy tüsszögéskor és köhögéskor az eltávozó nyálkahártya váladékok a külvilágra jutva megfertőzik az egészséges egyedeket. A megbetegedett baromfikból kijutott vírus rákerül vagy közvetlenül vagy többnyire a közös itatóvíz útján az egészséges állat bőrfelületére vagy nyálkahártyájára, ott megtelepszik, elszaporodik, s a bőr és nyálkahártyák hámfelületét roncsolja. Ezek elhalása következtében aztán göbök mutatkoznak, úgy hogy kenőcsös, sokszor túróra emlékeztető felrakódások keletkeznek. így gyakran nemcsak a bőr és nyálkahártya felületi része hal el a vírus következtében, hanem a vírus a mélyebb nyálkahártya rétegekbe behatol és itt gennyes, elhalásos folyamatot indít meg. Innen nyerte e betegség a baromfidiftéria elnevezést is, mert főképpen a légcső és nyelőcső toroktáji részén váltja ki a súlyos és nagy százalékban elhulláshoz vezető patológiai elváltozásokat. A fertőzött baromfinál a virus gyorsan sokszor már 24 óra múlva már belekerül a véráramba és ezzel a legkülönfélébb szervekbe, főleg a májba és vesébe, ritkábban a szív izomzatába is, s itt gyulladásos folyamatot indít meg. Ezért fordul elő gyakran, hogy a baromfi hirtelen elhull, anélkül, hogy a nyálkahártyákon, vagy a bőr felületén a tipikus diftériás tünetek jelentkeznének. Igen sok esetben a betegség meggyógyulása után a vírus a bőrből és a nyálkahártyából eltűnik, azonban a fent említett belső szervekben még hetekig életben marad. Itt rejlik a betegség legnagyobb veszedelme, mert látszólagos egészséges állatok elkerülve idegen tenyészetekbe, azokat megfertőzik. A betegség tünetei A baromfidiftériának három alakját ismerjük: a bőrkiütéses, a nyálka hártyakiütéses és a vegyes alak. A börkiütéses alak a tyúkféléken és pulykákon, főleg a fej bőrén, a taréjon, a torok és füilebenyeken, a szemhéjon és a szájszöglet környékén jelentkezik, de a test egész tollatlan részein is mutatkozik. A megbetegedett bőrfelületen homokszem, sőt köles nagyságú szürkés-fehér csomócskák képződnek, melyek gyöngyházfényűek. E csomócskák lassan megnövekednek és borsó nagyságot érnek el. Ha a csomócskák sűrűn egymás mellett keletkeznek, összefolynak és ilyenkor málnaszem alakjához hasonló képzetet alkotnak. A csomócsIICUULII^ HCJ/iCLCL amuuian. t\ CDLMIIV/LÖPETRÖCl BÁLINT í kák belsejét sűrű kenőcsös anyag tölti ki. Ha a betegség ezen szakaszában az állat nem hull el, a csomók beszaradnak, barnás vagy feketebarnás pörkké alakulnak át, mely idővel magától leválik. A baromfidiftéria ezen alakja rendszerint kevesebb elhullással jár, de az állatok az étvágytalanság és a láz következtében erősen lesoványodnak. A nyálkahártya kiütéses alak, a náthához hasonló tünetek képében indul meg, és főképp fiatal állatoknál tipikus, súlyos náthakórképet mutat. Az állatok szomorúak, lázasak, takarmányt alig fogyasztanak, orrnyílásaikból eleinte savós-nyálkás, majd nyálkás-gennyes anyag szivárog. Tátott szájjal leiekzenek, mert ugyanakkor a garatban és a gégében is kiütések keletkeznek. A toroktáji kiütések sárgásszürke, tömött dudorodások, melyek növekedésükkel erősen gátolják a nyelést és lélegzést és sok esetben közvetlenül fulladást váltanak ki. A baromfidiftéria ezen formája sokkal súlyosabb és gyakoribb elhullást okoz, mert éppen a súlyos eseteknél a torkon és fejen lévő kiütéses elváltozásokhoz még hasmenés is csatlakozik. A betegség vegyes alakja: ebben az esetben úgy a bőrön, mint a nyálkahártyákon megjelennek a fent leírt tünetek és ezenkívül igen gyakran még vérfertőzés is csatlakozik hozzájuk. Ilyenkor az állatok lázasak, étvágytalanok, teljesen levertek és a hasmenés folytán nagy százalékban elpusztulnak. Kedvező esetben a betegég bármelyik alakja hár.om-négy hét alatt folyik le, kivételesen azonban hat-nyolc hétig is eltarthat. Kedvezőtlen esetekben a halál legtöbbször az első hét végén, vérfertőzéses esetekben háromnégy napon belül következik be. A baromfi himlő — eltekintve a tiszta bőrkiütéses alaktól — mindig igen súlyos megbetegedést és nagy általánosságban 15—40 százalékos elhullást okoz, főképp a nemesített tenyészetekben. A betegség jellegére befolyással van az évszak is, mert a késő őszi és téli hónapokban a betegség sokkal kisebb hajlamot mutat a gyógyulásra, mint az év többi szakában. A betegség elleni védekezés Elsősorban a behurcolás megakadályozását kell biztosítanunk. Ezért ha tenyészanyagot vásárolunk, azt olyan állományból szerezzük be, ahol diftériás megbetegedés nem fordult elő. Ha ez nincs eléggé biztosítva, az újonnan beszerzett baromfit tartsuk okvetlenül legalább három hétig elkülönítve és megfigyelés alatt. Főként legyünk tekintettel arra a lehetőségre, hogy a himlőn átesett állatok hosszú ideig ürítenek himlő-vírust és így mint tünetmentes és egészségesnek látszó baromfi a fertőzés kirobbanásának okozói lehetnek. A betegség megelőzése és gyógyítása Tekintve, hogy napjainkig a baromfihimlőnek nincs kimondott specifikus gyógyszere és a gyakran használt különféle öblögető, fertőtlenítő anyagok nem vezetnek a várt eredményre, arra kell törekednünk, hogy ne a gyógyításra, hanem a betegség megelőzésére, a prevencióra fektessük a fősúlyt. A baromfihimlő elleni védőoltások céljára évek óta különféle eljárások egész sorát ajánlották. Európában hoszszú évtizedeken át olyan oltóanyagot használtak, amelynek hatóanyaga a baromfihimlő vírusának biológiai úton szelídült válfaja volt. így tyúkokat galamfchimlő vírusával oltottak. Ez a galamb-vírus tyúkoknál nem váltott ki súlyosabb megbetegedést, de a tydkdiftéria vírusával szemben — ha nem is száz százalékban — védettséget biztosított. Az utóbbi évek nagy fejlődést jelentenek a baromfihimlő elleni védekezés terén is, mert a szakemberek kutatásai eredményesen oldották meg egy új oltóanyag előállítását. Külföldön már sok millió és millió baromfit oltottak be ezen új oltóanyaggal eredményesen és már a mi intézetünkben is elkezdtük ennek a tökéletes és hatásos oltóanyagnak a termelését. Reméljük, hogy állattartóink megértésével és az új, hatásos oltóanyag segítségével eredményesen fogjuk tudni felvenni a harcot e nagy kárt okozó fertőző betegség ellen.