Uj Szó, 1955. november (8. évfolyam, 262-287.szám)

1955-11-05 / 266. szám, szombat

4 UJSZ0 1955. november 208. V. N. Mokrtov beszéde a külügyminiszterek értekezletének nevember 5-i ülésén Genf, november 4. (TASZSZ). Elnök úr, uraim! Mi mindnyájan tudjuk, hogy feladatunk teljesíteni azokat az irányelveket, amelyeket a kormányfők határoztak meg számunkra. Ez megköveteli, hogy megértsük egymást és arra törekedjünk, hogy bizonyos gyakorlati eredményeket érjünk el. A szovjet küldöttség nagyon becsületesen igyekezett és igyekszik, hogy a kormányfők irányelveinek teljesítése megfeleljen ezen irányelvek szellemének és értelmének, s hogy a vitában megtaláljuk azt, ami összeköt bennünket és ami elősegíti a német probléma megoldását. A három nagyhatalom álláspontja kifejezésre jut abban a dokumentumban, amelyet munkánk elején kaptunk és amely három részből — a bevezető részből, a szerződési javaslatbői és az „Eden-tervből" áll. A Szovjetunió álláspontját a következő dokumentumokban fejtette ki: Először az európai kollektív biztonságról 'szóló általános európai szerződés javaslatában. Ez a javaslat egész Európára vonatkozik. Amikor az egyes küldöttségek állást foglaltak e javaslathoz, benyújtottuk Európa egy részére vonatkozó európai biztonsági szerződésre tett javaslatot. Ezenkívül benyújtottuk a korlátozott fegyverzetre és felügyeleti övezetekre vonatkozó javaslatainkat is. És végül benyújtottuk az össznémet Tanács megalakítására tett javaslatot. Ha ' mindezeket a dokumentumokat összefoglaljuk, látjuk, hogy teljes választ adnak a kormányfők irányelveiben kitűzött kérdésekre. Ma itt az a megjegyzés hangzott el, hogy állítólag az Össznémet Tanács megalakítására tett javaslatunk nem felel meg azoknak az irányelveknek, amelyeket kaptunk. Nem nehéz bebizonyítani, hogy ez a megjegyzés nem felel meg a valóságnak. A kormányfők irányelveivel összhangban javaslatunk a következőket mondja: „A Szovjetunió, az USA, Nagy-Britannia és Franciaország külügyminiszterei attól a törekvéstől vezettetve, hogy hozzájáruljanak a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság minden téren való együttműködésének fejlesztéséhez, a német kérdés, valamint Németország újraegyesítése szabad választások útján való megoldása előfeltételeinek megteremtéséhez, összhangban a német nép nemzeti érdekeivel és az európai biztonság érdekeivel, kijelentik ..." Elvből látható, hogy a német kérdéssel kapcsolatos javaslatunknak éppen az említett irányelvek az alapjai. Ezzel a javaslattal lehet egyetérteni vagy rtem, lehet eléggé teljesnek vagy hiányosnak minősíteni, e javaslat azonban a Németországot érintő kérdéseket gyakorlati alapra helyezi és célja a számunkra kitűzött irányelvek teljesítése. Azt mondják nekünk: az önök javaslatában nem tűzik ki a németországi választásokat 1956-ra. Ez igaz. Ugy véljük, jobb volna megkérdezni magukat a németeket, mikorra írják ki a választásokat. Mi azonban még abban sem értünk el megegyezést, hogy e kérdésben megkérdezzük a németeket. Dulles úr megjegyezte, hogy a Szovjetuniónak a német kérdéssel kapcsolatos álláspontja megváltozott az 1954. év elején Berlinben megtartott értekezleten elfoglalt álláspontját nézve. Mi pedig azt kérdezzük: vajon a berlini értekezlet óta nem került-e bizonyos változásokra spr mind a Német Demokratikus Köztársaságban, mind pedig a Német Szövetségi Köztársaságban? Mondhatja-e valaki, hogy ez idő óta, e másfél év alatt semmi sem változott? Meg kell állapítanunk, hogy lényeges változásokra került sor, aminek meg kellett nyilvánulnia azokban a javaslatokban és következtetésekben is, amelyeket e változásokból le kell vonnunk. Jól tudjuk, hogy Nyugat-Németországot most teljes gőzzel újra felfegyverzik és bekapcsolták a nyugati katonai csoportosulásokba. Mindkét német állam, a Német Szövetségi Köztársaság csakúgy, mint az NDK ezen idő óta önálló állammá lettek: ezenkívül egyre világosabban megmutatkozik, hogy a két német államban e fejlődés különböző irányban halad, amire már nem egyszer rámutattunk. Vajon szemet húnyhatunk mindezek előtt? Nézetünk szerint ezt nem tehetjük. Nem hagyhatjuk figyelmen .kívül a tényeket és a Németorszánban kialakult helyzetet. Nem bánhatunk a tényekkel tetszés szerint és állíthatjuk, hogy a Szovjetunió álláspontja és a német kérdéssel kapcsalatos utolsó javaslatunk állítólag nem veszi figyelembe azt a követelményt, hogy a német problémát a német nép igazi akaratával összhangban kell megoldani. Az Össznémet Tanács megteremtésére tett javaslat éppen arra irányul, hogy elősegítse olyan I feltételek megteremtését, amelyek lehetővé tennék a német népnek valóban szabad akaratnyilvánítását, mégpedig az össznémet választások megtartásával is. Hallottunk itt szabad választásokról. Szeretnék a kérdéssel legalább általánosságban foglalkozni, mert ez a kérdés Németország szempontjából nagyon fontos. Ha Németország példáját nézzük, nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt, ami nagyon tanulságos volt. mégpedig nemcsak a német nép számára volt tanulságos az. hogyan került hatalomra Hitler. Nem szabad elfeledkeznünk azokról a lépcsőfokokról, amelyeken felfelé haladtak az akkori össznémet választások segítségével először von Papén, azután Hindenburg és azután segítségükkel Hitler. Ezeket az akkori össznémet választásokat rákényszerltették a német népre, bármilyen formalitás megsértése nélkül. Nagyon .jól tudjuk, mi volt ennek az eredménye, különösen amikor Hitler és kormánya kirobbantották a második világháborút. Adolf Hitler már nem él. De milyen biztosítékunk van arra, hogy nem jön egy új Hitler? Egyébként az a von Papén, aki Hindenburg segítségével Hitlert a német állam élére állította, még él. Nemrégen láttam egy svájci folyóiratban fényképet, amint megérkezik eav nyugatnémet városba. Az ifjúság éqő fáklyákkal és a nemrég múltat idéző kiáltásokkal üdvözölte őt. Természetesen nem véletlen az sem, hogy a ialtai és potsdami értekezleten, amelyen részt vettek az USA, Nagy-Britannia és a Szovjetunió kormányfői, elhatározták, nem engedik, hoov Németország újból a régi militarista úton haladjon. Ez semmiképpen sem állt ellentétben azzal, hogy mindnyájan az össznémet szabad választások megtartása mellett voltunk és vagyunk. A kormányfék irányelvei nem véletlenül mondják ki, hogy a német kérdés és Németország szabad választások útján való újraegyesítésének megoldását a német nép nemzeti érdekeivel és az európai biztonság érdekeivel összhangban kell' megvalósítani. Akadhatnak olyan emberek is. akik azt fogják mondani, hogy az irányelv, mely megállapítja, hogv a német kérdés megoldását és a németországi szabad választások megtartását az európai biztonság érdekeivel összhangban kell megoldani, az ilyen irányelv a német népre valamit rákényszerít. De a kormányfők ezt a nézetet nem tartották helyesnek. Én úgy vélem, hogy teljes jcjgqal senki sem kételkedhet abban, hogy éppen Így kell hozzáfogni a német kérdés megoldásához és a németországi választásokhoz. Jól tudjuk, egyes államokban mily nagyra becsülik a párizsi egyezményeket, amelyekről ott úgy vélik, hogy a német nép akaratából fogadták el. De az ügyek állását tárgyilagosan vizsgáló sok embernek kétségei vannak afelől, milyen mértékben felelnek meg ezek a német nép akaratának. Tudjuk, hogy a német nép azon képviselői, akik a legszorosabb kapcsolatban állanak a dolgozókkal, a német munkásosztállyal — a szociáldemokraták és kommunisták — a párizsi egyezmények ellen vannak. Ha ehhez hozzászámítjuk, hogy a párizsi egyezmények ellen van Kelet-Németország lakosainak többsége is. el kell ismernünk, hogy bár a párizsi egyezmények valósággá váltak, nincs meggyőző adat arról, amely bizonyítaná, hogy a párizsi egyezményeket a német nép többsége támogatja. Ellenkezőleg, minden adat arról tanúskodik, hogy ezeket az egyezményeket a német népre rákényszerítették. Elég szó esett itt arról is, mit jelentenek tulajdonképpen a szabad választások. Sokat beszéltek arról is, hogy az NDK-t legjobb figyelembe se venni, mert ott állítólag nem voltak szabad választások. Hallottunk itt számos megjegyzést, amelyeknek az volt a célja, hogy csökkentsék az egységes jelölőlisták alapján az NDKban lefolvt választások jelentőségét, amely választások megmutatták, hogy a lakosság többsége rendíthetetlenül támogatja a jelenlegi rendszert a Német Demokratikus Köztársaságban és az NDK kormányát. Ügy vélem azonban, hogy nagy lekicsinylés volna, ha oly magasról tekintenénk az egységes jelölőlisták ^lapján történő választásokra az egyik vagy másik országban. Emlékeztetnem kell önöket a mi országunkban, a Szovjetunióban lévő helyzetre. Mi szintén egységes jelölőlisták alapján folytatjuk le a választásokat és nem bánjuk meg ezt. Ügy hisszük, hogy az egységes jelölőlisták alapján lefolytatott választások döntő fontosságúak voltak erőink óriási növekedésére, népünk erőinek tömörülésére. Nem minden országban lehet ezt megtenni. Ott, ahol a nép nem egységes igazán, ezt úgyszólván lehetetlen megvalósítani. A cári Oroszországban, a cári uralom idején a választásokon sok jelölőlista volt. De nem hinném, hogy ebből népünknek nagy haszna lett volna. Most országunkban a választások egységes jelölőlista alapján folynak. De bárki közülünk s azok közül, akik meg akarják ismerni a dolgok állását a Szovjetunióban, meggyőződhet arról, mily szilárdan támogatja nép'ünk kormányunkat. Nézetem szerint teljes joggal mondhatjuk, hogy országunk kormánya, amely egyesíteni tudta a munkásokat, parasztokat és az értelmiséget, országunk egész lakosságát, népének bizalmát bírva az egyik legszilárdabb kormány. Emellett a Szovjetunió a többi nemzetek körében olyan helyet vívott ki magának, amely joggal megilleti őt. Most áttérnék a három nagyhatalom álláspontjának elemzésére — amint az értekezletünkön kifejezésre jutott. — Mondhatjuk, hogv a három nagyhatalomnak napirendünk első pontjához benyújtott dokumentumában kifejtett álláspontja nem veszi tekintetbe azokat a változásokat, amelyekre a német kérdésben az utóbbi időben sor került és amelyekre már rámutattam. Megállapítható azpnban, hogy a három nagyhatalom álláspontja megváltozott összehasonlítva azzal, mely nemrégen a kormányfők értekezletén hangzott el. A brit kormány javaslatára gondolok itt, amelyet a kormánvfők értekezletén adtak elő. és amelynek most valamilyen okból egváltalán nem szentelnek figyelmet. Mindnyájan tudjuk, hogy Eden úrnak a kormánvfők júliusi értekezletén tett javaslatában szó volt a korlátolt fegyverzetű és felüqveleti övezet megteremtéséről „nyugat és kelet között", ahogyan az megfelel a dolgok mostani igazi állásának. A kormánvfők irányelveiben szintén szó van „a nyugat és kelet közötti" övezetről s emellett ugyanarra gondolnak, amit a brit küldöttség javasolt. Most azonban teljesen mást javasolnak nekünk. Most már olyan övezetről beszélnek, amely Németországot a többi államoktól elválasztó vonal mentén húzódna, ami egyáltalán nem felel meg annak, amit azelőtt javasoltak, — vagyis olyan vonal mentén akarják létesíteni ezt az övezetet, amely még egyáltalán nem • létezik. Teljesen világos, hogy ez nem felel meg annak, amit a kormányfők értekezletén javasoltak. Az össznémet választásokra vonatkozó úgynevezett „Eden-terv" szintén további fejlődésen ment keresztül Ezt a tervet most kiegészítették azzal, ami összefügg az európai biztonsággal. Ebben az „Eden-terv" fejlődésének pozitív elemét látjuk. Másrészt azon-, ban nem hallgathatunk el egy más körülményt. A múlt ülésen mondott nyilatkozatomban rámutattam arra, hogy a három nagyhatalom által javasolt szerződésben új körülmény az, hogy Németország egyesítése kérdésének megoldását összekapcsolják nemcsak Németország remilitarizálásával, hanem Németország kötelező részvételével az olyan katonai csoportosulásokban, mint az Északatlanti Tömb és a Nyugateurópai Unió. Ehhez a kérdéshez Dulles úr a múlt ülésen magyarázatot fűzött. Ugy tűnik nekem azonban, hogy ez a magyarázat nem felelet arra a kérdésre, amelyet feltettünk. Mindaz, amit Dulles úr az előző ülésen mondott, (idézem beszédét a gyorsírásos jegyzőkönyv alapján), a következőképp hangzik: „A javaslat abban a formájában, ahogy azt a három nyugati nagyhatalom benyújtotta, megállapítja, hogy a szerződés Németország újraegyasítésével egyidejűleg lép hatályba. Ezért nem volna pontos. ha azt mondhatnánk, hogy csak ak- I szembenálló katonai csoportosulások kor lép hatályba, ha Németország be- maradnak, a nyugati csoportosulások lép a NATO-ba. Ezt a cikkelyt meg kell vizsgálni az „Eden-tervben" foglalt cikellyel összefüggésben, amelyet a szerződéshez csatoltak és amely megállapítja, hogy az össznémet kormány elfogadhatja vagy elutasíthatja tagságát a NATO-ban Igaz, hogy javaslatunk azt mondja, hogy a szerződés rendelkezései fokozatosan, közös megegyezés által megállapított szakaszonként lépnek érvénybe. Reméljük, hogy bizonyos időben csatlakozik ehhez az egyezményhez a szovjet kormány is." Most hogyan hozzuk összefüggésbe azt, amit itt Dulles úr mondott azzal, amiről a három nagyhatalom által október 28-án benyújtott dokumentum szövegében van szó? E dokumentum szövege ugyanis azt mondja: „Ez a szerződés csupán Németország újraegyesítésével kapcsolatban lépne érvénybe. Szakaszonként valósítanák meg. Az Eden-tervvel egyidejűleg írnák alá. Az utolsó szakasz akkor lépne érvénybe, amikor az újraegyesített Németország elhatározná belépését az Északatlanti Tömbbe és a Nyugateurópai Unióba". A felsorolt idézetek után vajon nem helyes-e megjegyzésünk: „Amit nekünk javasolnak a következőképpen lehet összefoglalni: Ha azt akarjátok, hogy ilyen vagy olyan szerződést írjunk alá az európai biztonságról, akkor Németország kérdésében el kell fogadnotok feltételeinket, vagyis bele kell egyeznetek -az egyesített Németország újrafelfegyverzésébe és bekapcsolódásába áz Északatlanti Tömbbe (NATO).amely, mint ismeretes, a Szovjetunió ellen irányul". Engedjék meg, hogy emlékezetükbe idézzem a második kérdést is, amelyet a szovjet küldöttség itt feltett és amelyre nem kapott választ: Mi történik, ha az egyesített és újrafelfegyverzett Németország széttépi az öszszes szerződéseket és egyezményeket s maga kezd katonai csoportosulásokat alakítani? Mi lesz ilyen esetben a Szovjetunió és a többi európai államok biztonságának biztosítékaival, amelyekről itt beszélünk? Látjuk, hogy a tervet, amelyet a három nagyhatalom „Németország újraegyesítése és a biztonság" kérdésében benyújtott, bizonyos bizalmatlanság hatja át ^ jövő Németországgal szemben. Ez az adott körülmények között érthető. Ezzel az általam feltett kérdés még időszerűbbé válik. A három nyugati nagyhatalom javaslatának védelmére legfőképp azzal érvel, hogy a NATO védelmi csoportosulás. Felhívtuk már a figyelmet arra, hogy a Szovjetunió felvételének elutasítása e szervezetbe nem egyezik az ilyen állítással. Hangsúlyoznunk kell azonban azt is, mi a NATO tevékenységének egyik legfontosabb része. Ismeretes, hogy a NATO keretében, összhangban ennek stratégiai terveivel számos katonai támaszpontot létesítettek, túlnyomórészt a Szovjetunió területéhez közelfekvő vidékeken. Mi szovjet emberek nehezen hihetjük el, hogy mindezt védelmi okokból teszik. Mindezt nem hagyhatjuk figyelmen kívül, amikor a Szovjetunió és más államok biztonságának biztosítékairól beszélünk. Továbbá azt mondják nekünk, hogy a párizsi egyezmények Nyugat-,Németországra és később az egyesített Németországra különféle korlátozásokat rónak. De ez nem válasz azon államok biztosítékainak kérdésére, amelyek ebben az egyezményben nem vesznek részt. Mivel. Európában egymással A genfi értekezlet utolsó ülése a háromnapos szünet előtt Genf. november 4. — Péntek délután a négy nagyhatalom külügyminisztereinek genfi értekezlete utolsó ülését tartotta az ezt követő három napos szünet előtt. Szombaton és vasárnap nem tartanak ülést azon napirendi megegyezés alapján, amelyet az értekezlet első napján hoztak. Hétfőn a Szovjetunió államünnepe — a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 38. évfordulója, ezért e napon sem tartanak tárgyalásokat. Amint nyugati forrásokból nyert hírek alapján jelentették, a három mDOS szünet alatt mind a három nyugati miniszter elhagy 1a Genfet. Dulles az USA államtitkára először Bécsbe utazik az opera ünnepélyes megnyitására, azután pedig Jugoszláviába megy, hogy Joszip Broz Titoval, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság elnökével tárgyaljon. A pénteki délelőtti órákban a genfi értekezleten résztvevő politikai megfigyelők figyelmének középpontjában V. M. Molotovnak, a Szovjetunió külügyminiszterének Pinay miniszterrel és Macmillan miniszterrel történt találkozása állott. # Amint a svájci rádió jelentette, később a három nyugati miniszter megbeszéléseket folytatott a Német Szövetségi Köztársaság kormányküldöttségének képviselőivel, akik megfigyelőként tartózkodnak Genfben. A genfi értekezlet péntek délutáni ülésén, éppúgy mint az előző napok ülésein is a külügyminiszterek ismét az első napirendi pontról — az európai biztonság és Németország kérdéséről tárgyaltak. részvevői saját elbírálásuk szerint megszüntethetik ezeket a korlátozásokat, éppúgy, mint ahogy saját elbírálásuk szerint vezették be. Milyen biztosíték marad azután azon európai államok számára, amelyek nem tartoznak a katonai csoportosuláshoz, a NATO csoportosulásához? Figyelmeztetni szeretném önöket arra, hogy nekünk nemcsak a Szovjetunió biztonsága, hanem más európai államok, főként a hitleri agressziótól oly súlyosan érintett államok biztonsága is fontos. Milyen biztosítékokat' ad a három nyugati nagyhatalom javaslata ezeknek az államoknak? Az, amit erről Dulles úr mondott, nem lehet elegendő számukra, mert ez csak nagyon homályos magyarázat. Milyen mértékben biztosítja tulajdonképpen a nekünk javasolt szerződés például Lengyelország vagy Csehszlovákia biztonságát? Abban, ami itt e szerződésről elhangzott, és a szerződésnek szövegében nem találunk sem Lengyelországnak sem más európai államoknak szóló világos választ biztonságuk biztosítékait illetőleg. Ezek tehát a szovjet küldöttség ut&-< lagos megjegyzései azokhoz a javaslatokhoz, amelyeket az európai biztonság és Németország kérdésében nyújtottak be. Ebből látják, hogy a biztonság fő kérdéseihez benyújtott eme javaslatokat nehezen tarthatjuk kielégítőknek. A szovjet küldöttség sajnálja, hogy sem Dulles úr, sem Pinay úr nem szenteltek komoly figyelmet annak, mily jelentősége volna a mi megoldásunknak (amely az össznémet szerv megalakításához vezetne) Németország két részének közeledése szempontjából, már most a dolgok jelenlegi állásának megjavítása szempontjából. Ezzel a kérdéssel Macmillan úr foglalkozott. Felhívta a figyelmet arra, ami nézete szerint javaslatunk fogyatékossága. Senki sem állítja azonban, hogy teljesen tökéletes javaslat van már előttünk, amelyen nem lehet javítani, amelyet ne lehetne módosítani úgy, hogy jobban megfeleljen a kormányfők irányelveiben kitűzött céloknak. Meg kell azonban állapítanunk, hogyha nincs kedvük tárgyalni egy össznémet szerv, legyen az össznémet Tanács, vagy valamilyen más szerv megalakításának kérdéséről, ez annyit jelent, hogy nem teszünk gyakorlati lépést, olyan lépést, amelyet már ma megtehetünk Németország egyesítése, a német probléma végleges megoldásának előkészítése érdekében. Nem szabad kitérpünk e kérdés elől, nem szabad az egész dolgot általános kijelentésekre korlátoznunk, melyek nem jelentenek segítséget abban, hogy előrehaladjunk. Arra kell törekednünk, hogy olyan megoldást találjunk, amely gvakorlati lénés volna, megfelelne a kormánvfők irányelveinek és segítségünkre volna a kérdés megoldSsáfcan, amelyről tárgyalunk — az európai biztonság biztosítása és a német kérdés megoldásában. Ha valakinek közülünk kétsége vari afelől, milyen szerepe lehet az össznémet Tanácsnak, amelyet javasolunk, miért ne próbálhatnánk ki és őrizhetnénk ellen a gyakorlatban Németorszáq két része együttműködésének ezt a formáját? Hisz nincs ok azt hinni, hogy ezzel Németország erre vagy arra a részére rákényszerítenek egy nem megfelelő rendszert. Ezt javaslatunknak maga a tartalma kizárja. Macmillan úr nagy művészetről tett tanúságot, amikor bizonygatta, hogy ez a javaslat nem felel meg neki. De nem javasolt semmi mást, ami jobban megfelelne céljainknak és ami használhatóbb vólna e célok elérésére. Az • össznémet Tanács megteremtésére tett javaslatnak az a célja, hogy hozzájáruljon Németország két részének kö-< zeledéséhez. Ez a javaslat, mint ismeretes, feltételezi, hogy az Összné,met Tanácsban a határozatokat megegyezés alapján, nem pedig az egyik fél akaratának a másik félre való rákényszerltése alapján hozzák meg. Jóllehet Macmillan úr Németország két része álláspontjának összeegyeztethetetlenségéről beszélt, és ebből azt a következtetést vonta le, hogv nem célszerű egy össznémet szerv megalakításának útját választani, meg kell állapítanunk, hogy sem Macmillan úr, sem pedig azok. akik javaslatunkat bírálták, nem javasoltak semmi egyebet. ami gyakorlatilag közelebb hozna bennünket a dolog megoldásához. A szovjet küldöttség úgy véli. hogy az össznémet szerv megalakítása reális lépést jelentene a német kérdés megoldásában. Ez a lépés a tárgyalás alatt levő kérdést a vita területéről gyakorlati térre — azon probléma megoldását megkönnyítő feltételek előkészítésének területére vinné át, amely óriási létfontosságú a német nemzet és egyben valamennyi euróDai nemzet szempontjából.