Uj Szó, 1955. november (8. évfolyam, 262-287.szám)

1955-11-05 / 266. szám, szombat

1955. november 5. UJSZ0 5 II szovjet-burmai barátság manifesztációja Moszkva, november 3. (TASZSZ) — November 3-án Moszkvában, a Szakszervezetek Házának oszlopcsarnokában ünnepi gyűlést tartottak a Szovjetunió és a Burmai Szövetóén barátságának manifesztálásáia. A Burma és a Szovjetunió állami lobogóival feldíszített oszlopcsarnokot több mint 2000 ember töltötte meg. N. A. Jasznov, a moszkvai városi szovjet végrehajtó bizottsáfjának elnöke nyitotta' meg a gyűlést, melyen U Nu a Burmai Szövetség miniszterelnöke és N. A. Bulganyin a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke mondottak beszédet. U Mu burmai miniszterelnök beszéde Mealepő azonban, hogy míg az egész világ a békét óhaitja. még mindig akadályok állanak a béke útjának megtalálásában. Senki sem tagadhatja, hogy ma világszerte mélyen (ivökeredzett a félelem és a gyanakvás a kölcsönös kapcsolatokban. Ezért szükséges, hogy valamennyi érdekelt fél őszintén törekedjék e félelem és gyanakvás kiküszöbölésére. Nem hiszem, hopv ennek iobb módszere leiir.e, mint a népek szoros, személyes kapcsolata. U Nu beszéde végén összefoglalta a Szovjetunióban szerzett benyomása t. „A Szovjetunióban tett látogatásom folyamán meggyőződtem arról mondotta —, hogy a szovjet nép rendkívül barátságos és vendégszerető. Nagv figyelmet szemel a kulturális tevékenységnek, amelv a szovjet életnek egyik iellegzetťs vonása. ÁÍSZÜViet nép egyben maqas technikai színvonalat ért el és ezt a színvonalat tuvább fejleszti." Beszéde végén ónnak az őszinte óhaiának adott kif?iezést. hogy a béke érdekében világszerte egyszer s mindenkorra megszűnik a nemzetek közötti bizalmatlanság. Ma.iű így folytatta: „Ami országunkat illeti, a Szovjetunióval egvek leszünk abban a KÖZÖS törekvésben, hcgv kiharcoljuk ' a gyarmatok függetlenségét és az egyetemes békét. N. A. BuEganyinnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének beszéde Mérhetetlenül boldog vagyok, hogy a Szovjetunió vezető tényezői és népe előtt beszélhetek. Néhány megjegyzést szeretnék fűzni az egyetemes békéhez, a feszültség enyhítéséhez, valamint a Szovjetunió és Burma közötti kapcsolatok megszilárdításához. A múlt év közepe óta számos országot bejártam, többen között ellátogattam a Kínai Népköztársaságba. NagvBritanniába és az Amerikai Egyesült Államokba is. A Szovjetunióban találkoztam a vezető tényezőkkel es elbeszélgettem az emberekkel és azt a meggyőződést nyertem, hogy egyek a béketörekvésben. A nézeteknek ez az eqvséoe nem más. mint általános béketörekvés. A szovjet kormány U Nu burmai miniszterelnök látogatását örömmel fogadta. U Nu előttünk és az egész szovjet nép előtt ismert olvan államférfiként. aki nagy erőfeszítéseket tesz országa nemzeti függetlenségéért folytatott harcban és a nemzetközi együttműködés fejlesztéséért. U Nu miniszterelnök látogatása korszakunk még egy különleges vonására emlékeztet bennünket. Azokra a mélyreható változásokra gondolok itt, amelyekre a keleti országokban most sor került. Tanúi vagyunk, hogy a keleti népek ú i életük tevékeny alkotóivá válnak. Valóra váltják a nagy Lenin szavait, melyek szerint elkövetkezik az az idő. amikor e népek részt vesznek az egész világ sorsának intézésében. A nagy kínai nép kivívta szabadságát és függetlenségét. Egy másik nagy keleti nép — India népe — szintén az önálló fejlődés útjára lépett. Ugyanebben az irányban halad a dicső burmai nép is, amely felszabadult a gyarmati fennhatóság alól. A Szovjetunió és Burma kapcsolatait a múltban sohasem zavarták ellentétek, és most minden lehetőség megvan országaink legszorosabb kapcsolatainak és legszélesebbkörű együttműködésének fejlesztésére. A szovjet-burmai kapcsolatok egymás területi épségének és szuverenitásának, a meg nem támadásnak, az egymás belügyeibe való be nem avatkozásnak, az egyenlőségnek, a kölcsönös kapcsolatoknak és a békés együttélésnek elvein alapulnak. Ezeket az elveket, amelyeket először a Kínai Népköztársaság és India hirdettek és amelyeket később megerősített az ázsiai és afrikai országok bandungi értekezlete is, most éppúgy elismerik a békeszerető áz-iiai államok, mint az európai országok az országok közötti kapcsolatok alapjául. A szovjet kormány nézete szerint ezen elvek szilárd megvalósítása hozzájárul a széleskörű nemzetközi együttműködés megteremtéséhez és az államok közötti bizalmatlanság kiküszöböléséhez. A Szovjetunió kormánya ebben külpolitikájának fő téziseiből — a különböző szociális politikai rendszerű államok békés együttélésének lehetőségéből indul ki. A burmai és szovjet nép barátsága, valamint kereskedelmi kapcsolatai az utóbbi időben egyre jobban bővülnek és szilárdulnak. Az idei szovjet-burmai kereskedelmi szerződés megkötése az egyenjogúság és kölcsönös előnyök alapján, valamint a két ország küldöttségeinek kicserélése még szorosabbra fűzik országaink kapcsolatait. N. A Bulganyin beszédének további részében beszélt a négy nagyhatalom kormányfőinek genfi értekezletéről. „A négy nagyhatalom kormányfőinek genfi értekezlete enyhítette a nemzetközi feszültséget és nagy csapást mért a „hidegháborúra". Ez az értekezlet' új korszak kezdetét jelentette az államok közötti kapcsolatokban. A kormányfők értekezletének befejezése után a szovjet kormány nem egyszer hangsúlyozta azt a törekvését, hogy más államokkal fenntartott kapcsolataiban megőrizze és fejlessze az együttműködés és a kölcsönös megértés szellemét. A szovjetunió kormánya az utóbbi három hónapban több fontos konkrét lépést tett, hogy elősegítse a feszültség további enyhítését és az államok közötti bizalom megszilárdítását. A szovjet kormány e lépéseivel igyekezett kedvező feltételeket teremteni a négy nagyhatalom külügyminiszterei értekezletének sikeres munkájához. Erőfeszítéseket tettünk és teszünk továbbra is, hogy a miniszterek megegyezése útján határozatokat dolgozzanak ki azokban a kérdésekben, amelyekről a kormányfők tárgyaltak. E kérdések: az európai biztonság és Németország, a leszerelés, a Kelet és Nyugat közötti kapcsolatok fejlesztése. A szovjet kormány a külügyminiszterek értekezletén a kérdésekkel kapcsolatban több javaslatot tett, amelyeknek célja a béke és a népek biztonságának biztosítása. E javaslatok megvalósítása új, hatalmas lépést jelentett a fontos nemzetközi problémáknak a kölcsönös megértés alapján való rendezésében. Reméljük, hogy a külügyminiszterek értekezlete pozitív eredményeket ér el, ha az értekezlet valamennyi részvevőjét az együttműködésnek az a szelleme fogja vezetni, amely a'kormányfők értekezletén uralkodott. (Taps.) A népek világszerte békét óhajtanak. U Nu miniszterelnöknek szovjetunióbeli tartózkodása folyamán lehetősége nyílott meggyőződnie arról, hogy a szovjet nép mily nagyon törekszik a béke megőrzésére és megszilárdítására. a népek közötti barátság megerősítésére. Népünk a tartós béke biztosítására irányuló törekvésében — mondotta végezetül N. A. Bulganyin — a többi békeszerető népekkel együtt halad, amelyek között van a Burmai Szövetség népe is. UTAZÁS DRÁVÁBAN mm^šmmmrm^ A Kecskés-oldal. Középen Jánošík as ztala. N

yikorog a fék, a vonat döcögve megáll. Az állomást jelző táblán: Dlhá nad Oravou. Gyalogúton igyekszem a faluba, amely szinte lakatlannak tűnik. Az utcán egy lélek, annyi se. Nincs ki tájékozódásomat megkönnyítené. Mert vasárnap van. Csendes, békés wasárnap. A parasztok a konyhában ülnek, vagy az istálló ajtóban állnak és egyszer az állatok szénázására, másszor a ködbehajló kertek, fák merengéseire figyelnek. Ünneptévö most itt minden: a faházak tisztára sepert eleje, a gondos kéztől eligazított udvar, a falut kettéhasító műút. A hegyek közé szorult falu világán nagy, mindent átfogó, beborító kalap a csend. De a zaj, az ajtók, ablakok csapódása belekap, majd földre dobja ezt a korán reggel divatos kalapot. S ilyenkor már mozdul is a falu népe. Kúthoz, szomszédhoz mennek az emberek, asszonyok, lányok vizet löccsentenek ki a lavórból és aki ráér, ünneplőbe vágja magát. Édesanyának eladó lánya, vagy legényfia a gondja, az öreganyónak meg a tanácsadás, hogy mint' lépjenek az utcán. A nagy készülődés végére a harangozó tesz pontot. Meghúzza a kötelet és a harang hívogató szava előbb nagy kerülő utat tesz, beoson a völgyekbe, felkúszik a legmagasabb hegyekre, csak aztán tér rendeltetési helyére. indiárt ezer színben pompázik a falu. Valósággal rajzanak ki az utcára a lányok, asszonyok, férfiak. A helyiség minden részéből jönnek, csodálatosan szép népviseletben. Nem lány, nem is menyecske, hanem a virágágy kicsinyített mása himbálódzik előtted. A csípőre érő foncsíkokban gyönyörű kék szalag a dísz, a hat szoknya fodrán meg mintha harmonikázó fiú újjai mozognának. Hát a blúz? Az alaphimzésen csillog-villog a sok fém. A lányok lenyűgözően cifrák, míg az asszonyok már sötét alapra öltenek díszt. A hajat keményített, szögletes batisztkendö takarja. Hát nem kopott még ki a divatból ez a minden falutól eltérő öltözködési forma? Dehogy kopott. El még, kedves öltözködés még azoknak, akik a falu közösségében megmaradtak. Az öregebb emberek nagyrészét sem vetkőztette le az idő. A falu innenső részén öreg bácsi áll a kapuban. Magakészítette lenvászon ing feszül a mellén, lábán bocskor és halina nadrág. Mintha egy régi, nagyon régi világ követeként állna a hídon, hirdetni, hogy ez is volt. Nem szólíthatom meg, az idő telik, a templomból folyik már a nép kifelé. Sietek hát oda, hogy lássam, széjjel röppenneke vagy sem. Nem futnak szét, a kerítés mellett maradnak csoportokat képezve. Egyik falu olyan hát, mint a másik. Itt nem a mise a fontos, hanem a gyülekezés, a számontartás, a seregszemle. A földről, életről, világról soha ki nem apadó eszmecsere. Csak sokára szakadozik meg a kör, hull szét a nép négyesével, ötösével. Megyek én is a sorban, mintha közéjük tartoznék, de a keresztúton már megtorpanok. Maradjak-e a kis kétablakos faházak peremén és akkor ismeretlen előttem az ünneplés további része, vagy pedig a 180-as számú ház ajtaján bekopog iak? Nincs idő gondolkodásra, belököm a kaput és a keskeny udvaron meghasítom a konyhaajtót. Štefan Babušiak, ez" a nagy, derék ember kínál hellyel. * konyha nagyon egyszerű. " A sarokban asztal, mellette régimódi ágy, a rövidlátó ablaknál lóca, szemben vele tűzhely. A vékony, elnyűtt asszony a lányához simul a lócán. Helenka, a tizennégyéves lányka szemérmesen izeg-mozog. A szemét nem meri rám nyitni, de még mozdulni sem mer, mintha ruhájának minden fénylő dísze intené: ne szólj, én majd beszélek helyetted. Azt látom, hogy az asszony a beszédesebb. Mindenről csicsereg, ami csak eszébe jut, az ura nem szól, száján mosollyal kiséri felesége gondolatát. — Olyan itt a nép, hogy tűt sem venne el a szomszédjától! Es mondja, hogy a ruha három, napig száradhat a kertben, a kutya sem nyúl hozzá. Ügyes, rátermett ez a nép,' menjek csak a színbe, mindenütt gyalupad. A kerékgyártónak nincsen jövője, mindent maguk csinálnak. Az ö embere például bútort és asztalt készít. De mindezt csak az idegennek mondja el az asszony, ők maguk nem ilyetén dolgok meghányásával - vetésével ünnepel nek. Ha átjön a szomszéd, a lakodalom, a keresztelő, és a bölcső a szokásos téma. Mert ahol parasztok élnek, ehhez a nagy szabópáli témához minduntalan visszajárnak. Olyan esemény ez, amit kimeríteni, agyonbeszélni sohasem lehet. D abušiakné is általános megjegyzésekkel kezdte és a végén mégis ennél a témánál állt meg. Mert van erről mit mondani. Tizenhét éves korában ment férjhez és azóta izzad, gürcöl a tíz hektáron és három gyermeket nevel. Gondoljam csak meg — mondja — ha a szénát össze kell szedni, tizenkét kilométerre kell gyalogolni, de ha a tehén lesántul, a legelőre szaladhat érte, amely szintén vagy hét kilométer. Es ha az ura nincs itthon, még kaszál is, szánt is. Az asszony úgy beszél, hogy nem mozdul a helyéről, ne lássam, hogy negyvenéves korára megrokkant. Babušiak gazda térképet vesz elő és az asztalra teríti. Mutogatja a földjét, ez szántó, ez legelő, ez terméketlen. Hegyes, sziklás vidék ez is, de azért megművelik. A község a tavaszi, nyári munka elvégzésében járási méretben is első. Nem pirult még az ő arca egyszer sem a beadás miatt. Árpából az idén terven felüt adott be. — Jöjjön, nézzük meg a határt! — mondja és azon nyomban nyitja is az ajtót, miközben még ajándék távcsövet süllyeszt a zsebébe. Kint járunk a házak között. Egy-egy lánycsoport mellett haladunk el, nyomukban legények lépegetnek. A kocsmából erős zaj szűrődik az 'utcára. Akik az olvasóterembe, vagy filmre nem mennek, féldecivel ütik agyon a vasárnapot. De ha. jó idő van, nagyon sokan a Kecskés oldalt másszák meg. — Miért ? Babušiak mosolyog és titokzatosan mondja: — Majd meglátja. Megyünk hát a Kecskés oldalra. A falu szélén rögtön meredek kapaszkodó. Dűlőutak szelik keresztül-kasul. A gazda parcelláira vezet és én nem tudom elképzelni, hogyan lehet szántani, vetni ezeket a parcellákat. — En sem tudom. Dolgozunk, erőlködünk és van. Ezen a sétán Babušiak kitűnő társalgónak bizonyul. Tizenhárom testvéréről beszél, a gyermekkoráról, hogy kevés krumplin, még kevesebb káposztán teleltek. Az ö gyerekei ma már kiskirályok. Mert a cipő, ruha olcsó, megvásárlása nem probléma. Különösen akkor nem, ha havonta ezer koronán felül hoz haza az útépítési vállalattól. Pénz van, csak egy a baj, hogy a föld nem terem magától. Az asszony szegény meg már nem bírja. Össze kell tenni a földet, megosztani az erőt a szövetke-. zetben, — ez jön ki a vasárnapi okoskodásból. Krivára várnak, mert ott már előkészítő bizottság van. Ha megalakul a szövekezet, ők is azonnal szervezkednek. Rí ehéz kapaszkodni felfelé, meg-meg állunk pihenni, kihasználjuk a tisztuló időt. Innen jól látni a hegyek óriását: a Roháčoť. Aztán az erdő aljára kapódik a tekintet. Pirostarka tehenek legelnek a pásztor körül, minden tehén nyakában kolomp, amely sokféle hangon szolgáltat zenét. — A Kecskés oldal ez! — mutat a fákkal, bokrokkal kerített sziklára Babušiak. Jól kitaposott úton közelítjük meg a sziklát. A falu felöli oldalán hatalmas téglalap alakú űr tátong. A bejáróban asztal és szék sziklából. — Jánošík asztala! Ejha, ez igen. Ez volt hát a mosolytcsaló titok a gazda arcán ? Megsimogatom a máló, porló köveket, az asztalt és ezzel különféle történeteket lopok a gazdától. íme, az idő szárnyán ülünk és kétszáz-egynéhány évet repülünk vissza. Szemünk láttára népesül be a hasadék. Jánošík ül az asztalnál búsan, komoran, körülötti a fejszés, övpisztolyos betyárok. A nap szemhéjának lecsukódására várnak, védőpalást jukra, az estére. S mikor a csillagok felragyognak, Jánošík felpattan az asztal mellől és int. A betyárok leereszkednek a hegyen. Néhányan a kocsmába mennek, néhányan a menyecskékhez. S ha az óra mutatója éjfélre jár, ugyanarra a jánošíki kézmozdulatra távoznak. Mélységes csend honol a házak között, a csendet csak a megszeppenő bakter hangja hasogatja: — Senkit sem láttam, senkit sem láttam! így él a történet Babušiak emlékezetében, ö az apjától hallotta, ő tőle a fia, lánya hallja, és száll nemzedékről nemzedékre. Egy másik sziklához is történet fűződik. Jánošíkék ott rejtették el az uraktól elszedett pénzt. Hanem a vezért és társait elfogják a kopók, csak egy élvezhet szabadságot. Es ez egy arra szekerező gazdának elárulja a rejtekhelyet. Gdzdag ember lesz belőle. Újabbnál újabb törtérietek kerekednek a gazda száján. Mert nagy tisztelet övez ezen a földön mindenkit, aki a szegényeknek adott és a gazdagoktól elvett. Leülünk Jánošík asztala mellé és a völgyre nézünk, az egymás mellett lapuló házakra. A nap délutánba hajlik, a gazda etetni készül, én meg mégegyszer átgondolom, mit láttam, mit hallottam. I ám, lám — népviseletnél kezdtem, látogatással folytattam, időztem a szövetkezeti gondolat népszerűségénél. Bocsássa meg hát az olvasó, ha mai írásomat Jánošík asztalán val végzem. MÁCS JÓZSEF