Uj Szó, 1955. november (8. évfolyam, 262-287.szám)

1955-11-05 / 266. szám, szombat

1955. november 5. UJSZO 3 H külügyminiszterek genfi értekezletének hatodik üléte ragukat a németeket kell megkérdezni, mikor akarják a választásokat Nem lehe figyelmen kívi

i h gyni a n met r zcg tozásokat cs a jelenlegi áll potot • A népek bi tonságo érdekében nieg keli ckodá yozni a • met militarizmus újj< élesztését Genf (ČTK). — A külügyminiszterek hatodik ülésén Genfben november 3án Harold Macmillan brit külügyminiszter elnökölt. A miniszterek folytatták az európai biztonság és Németország kérdésének megtárgyalását. Elsőnek J. F. Dulles, az USA államtitkára szólalt fel. Azt mondotta, hogy gondosan áttanulmányozta a szovjet javaslatokat és arra a következtetésre jutott, hogy az európai biztonságról szóló javaslatokra és e kérdést érintő beszédekre már választ adtak Pinay és Macmillan, valamint az ő beszédei is az értekezlet előző ülésein. Továbbá azt mondotta, hogy az európai biztonság kérdésében megegyezést lehet elérni, de csak azzal a feltétellel, hogy pozitív eredményeket érnek el Németország egyesítésének kérdésében. A német kérdés megoldására tett tegnapi szovjet javaslatról azt mondotta, hogy az amerikai küldöttség nézete szerint ez a javaslat elfogadhatatlan, mert szerinte nem felel meg a kormányfők irányelveinek. Továbbá részletesen kifejtette az amerikai küldöttség állásfoglalását Németország egyesítésének kérdéséhez és megismételte azokat az érveket, amelyeket a három nyugati nagyhatalom emlékirata tartalmazott és amelyeket előző beszédeiben már felsorolt. Dulles azt mondotta, hogy a nyugati nagyhatalmak terve feltételezi Németország egyesítését, a szovjet javaslat azonban ezt az egyesítést nem tételezi fel. Ami a szabad választások kérdését illeti, Dulles részletesen megmagyarázta, hogy a nyugati nagyhatalmak hogyan képzelik el e választásokat. Továbbá kifejtette érveit azon állítás alátámasztására, hogy a nyugati nagyhatalmak terve megfelel a német nép és az európai biztonság érdekeinek. Dulles után Antoine Pinay francia külügyminiszter tartott rövid beszédet. Kijelentette, hogy ha a szovjet küldöttség Németország egyesítésének érdekében közeledik a nyugati nagyhatalmak álláspontjához, akkor „nem zárkózunk el a vita elől". Ellenezte a német nép képviselőinek meghívására tett szovjet javaslatot, mert — mint mondotta — mindkét német állam különböző rendszert képvisel és ezért kétséges, hogy a német képviselők részvétele hasznára válhat a külügyminiszterek munkájának. Javasolta, hogy a tárgyalások alapjául fogadják el a nyugati nagyhatalmak tervét. Utána H. Macmillan brit külügyminiszter szólalt fel, aki csatlakozott ahhoz, amit Dulles és Pinay mondottak. Kijelentette, hogy gondosan áttanulmányozta a szovjet küldöttség javaslatát és hogy e javaslat „kiábrándította", mert két szuverén és független német állam fennállásából indul ki. Ezután Macmillan részletesen foglalkozott Eden tervével, megismételve a terv egyes rendelkezéseit és azt állította, hogy az Eden-terv Németország gyors egyesítésére vezethetne. Ezután néhány megjegyzést fűzött az össznémet Tanács megalakítására tett szovjet javaslathoz. Azt mondotta: az Össznémet Tanács megalakítása nem vezet az NDK és a Német Szövetségi Köztársaság egyesítésére és kapcsolatainak felújítására, mert mindkét állam egymástól annyira eltérő, hogy sohasem egyeznek meg. Nézete szerint az össznémet Tanács, ha megalakítják is, aligha ér el valamilyen egyöntetű határozatot. Ezenkívül kifogásolta, hogy az össznémet Tanlcs megalakítására tett |zovjet javaslatból nem következik vilägosan, vajon a két német állam e tanácsban arányosan lenne-e képviselve. Ezen- | kívül rámutatott arra, hogy a szovjet javaslat nem tesz említést arról, vajon az össznémet Tanácsnak határozatait egyhangúlag, vagy másképpen ke'l-e meghoznia. Macmillan beszéde után V. M. Molo'nv, a Szovjetunió külügyminisztere szólalt fel. Megállapította, hogy az értekezlet nagy figyelmet szentel Né-,, metország kérdésének és a szovjet küWöttség úgy véli, hogy e kérdés fontossága miatt a figyelmet teljesen megérdemli. Mindnyájan tudatában vagyunk, mondotta, hogy feladatunk-teljesíteni a kormányfők irányelveit. Ez természetesen nagyon fontos feladat, amely megköveteli, hogy egymást kölcsönösen megértsük és munkánkat gyakorlati eredményekre vezessük. Ami a szovjet küldöttséget illeti, arra törekedett és törekszik, hogy a külügyminiszterek munkája megfeleljen a kormányfők irányelvei szellemének és értelmének. V. M. Molotov beszéde további részében válaszolt arra a megjegyzésre, amely szerint az össznémet Tanács megalakítására tett szovjet javaslat, mint állítják, nem felel meg a kormányfők irányelveinek. Nem nehéz bebizonyítani, hogy az ilyen állítás nem fele! meg a valós'gnak — mondotta V. M. Molotov. Felhívta a figyelmet a szovjet javaslat bevezető részére, ahc. a kormányfők irányelveiről van szó és rámutatott arra, íogy éppen ezeken az irányelveken alapul a szovjet javaslat. „E javaslattal egyetérthetünk vagy nem, megfelelőnek minősíthetjük vagy elégtelennek, — mondotta V. M. Molotov —, de mindenesetre Németország kérdését gyakorlati alapra helyezi. Célja megvalósítani a kormányfők irányelveiben foglalt feladatot." V. M. Molotov a továbbiakban válaszolt arra a kifogásra, hogy a szovjet küldöttség javaslata nem beszélt a németországi választások 1956-ban való megtartásáról és emlékeztet a következőkre: „Ügy véljük, jó volna negkérdezni a németeket, mikor karják a választásokat, de sajnos, nem egyeztünk meg abban, hogy megkérdezzük a németek nézetét." J. F Dulles előző beszédében azt mondotta, hogy a Szovjetunió állásfoglalása a német kérdéshez az 1954. évi berlini értekezlettel szemben megváltozott, „hátrafelé tett lépést" jelent. V. M. Molotov ezután ezzel kapcsolatban emlékeztetett arra, hogy azóta a Német Demokratikus Köztársaság, valamint a Német Szövetségi Köztársaság helyzetében fontos változásokra került sor. Ettől az időtől fogva Nyugát-Nérnetországot szüntelenül remilitarizálják és bekapcsolják nyugati katonai csoportosulásokba. Ezenkívül mindkét állam azóta szuverénné vált. Egyre világosabb, hogy a két állam fejlődése különböző irányban halad. Erre már rámutattunk. Nézetünk szerint riem lehet e változásokat figyelmen kívül hagyni és nem venni tekintetbe Németország jelenlegi állapotát. V. M. Molotov a továbbiakban áttért a szabad választások kérdésére. Hangsúlyozta, hogy nem mindegy, milyen választás lesz ez, s hogy a németországi választási rendszer, amely Papén és Hindenburg idejéből származik, hatalomra juttatta Hitlert. Azt mondotta, hogy nemrégen az egyik képeslapban látott egy felvételt, f.melyen a német ifjúság ünnepélyesen üdvözli von Papent és megkérdezte: „Hol a biztosítéka annak, hogy a régi história nem tstmétlődik meg újra?" V. M. Molotov továbbá emlékeztetett arra, hogy a négy nagyhatalomnak a második világháború ideje alatt kötött megegyezései azt a célt szolgálják, hogy megakadályozzák a német militarizmus újjáélesztését és a német állam demokratikus és békeszerető alapokon való megteremtését. Molotov ezután áttért a három nyugati nagyhatalom német kérdéssel kapcsolatos álláspontjának elemzésére. Hangsúlyozta, hogy ez az álláspont elsősorban figyelmen kívül hagyja a Németország bah beállott változásokat. Sőt még változás is állapítható meg a három nyugati nagyhatalom állásfoglalásában a kormányfők értekezletével összehasonlítva. Ez elsősorban a brit kormánynak a.Nyugat és Kelet közötti jelenlegi választóvonal mindkét oldalán húzódó, korlátozott és ellenőrzött fegyverzetű övezet létesítésére tett javaslatára vonatkozik. Most azonban egészen mást javasol. Olyan övezetről beszél, amely az egyesített Németország keleti határainak két oldalán húzódna. A kormányfők értekezletén semmi Ilyen javaslat nem hangzott el. Molotov újból megismételte, hogy a nyugati nagyhatalmak •álláspontját a következőképpen lehet összefoglalni: Ha azt akarjátok, hegv aláírj'k az európai biztonsági szerződést, el kell fogadnotok feltételeinket a német kérdés megoldására, vagyis el kell fogadnotok a remilitarizált egyesített Németországot és annak a Szovjetunió ellen irányuló NATO-ba való bekapcsolását. Molotov emlékeztetett ,előző napi kérdésére is: „Mi történik, ha az egyesített és remilitarizált Németország összetépi mindazokat a szerződéseket és egyezményeket, amelyeket aláírt és maga kezd katonai csoportosulásokat kialakítani?" E kérdésre még nem adtak választ. Azt mondják, hogy a párizsi szerződések állítólag Nyugat-Németországnak, tehát az egyesített Németországnak is bizonyos korlátozásokat szabnak meg. Ez azonban nem felelet és biztosíték azon országok számára, amelyeik nem vesznek részt e katonai szerződésekben. A javasolt szerződés hogyan fogja például biztosítani Lengyelország és más európai országok biztonságát? Sem a szerződési javaslat szövegéből, sem pedig abból, ami itt elhangzott, nem következik semmilyen biztosíték ezen európai országok számára. Végezetül Molotov sajnálatát fejezte ki afölött, h^gv sem Dulles, sem Pinay nem szenteltek kellő figyelmet az össznémet Tanács megalakítására tett szovjet javaslatnak, amely a jelenlegi németországi helyzetből indult ki. Erről csak H. Macmillan tett említést, aki felhívta a figyelmet arra, hogy nézete szerint a szovjet javaslatnak hibái vannak. Senki sem állítja, mondotta V. M. Molotov. hogy ez teljesen tökéletes javaslat, amelyet ne lehetne módosítani, vagy javítani úgy, hogy megfeleljen valamennyi résztvevő közös akaratának. Végül V. M. Molotov kijelentette, hogy nem olyan megoldást kell keresni amely általános deklaratív jellegű hanem olyan megoldást, amely gyakorlati haladást jelent, amely megfelel az irányelveknek és elősegíti a megtárgyalt kérdés megoldását. Ezután még röviden szólott J. F. Dulles, az USA államtitkára. Megismételte, hogy a kormányfők irányelvei szerint kell igazodni. A. Pinay erre újból hangsúlyozta, hogy a francia küldöttség nem fogadhat el olyan javaslatokat, amelyek össznémet Tanács megalakítására irányulnak. Macmillan köszönetét fejezte ki Molotovnak azért a figyelemért, amelyben a szovjet javaslatokkal kapcsolatos bíráló megjegyzéseit részesítette és megelégedését fejezte ki afölött, hogy Molotov oly behatóan beszélt Németország kérdéséről. Macmillan megállapította, hogy haladást értek el a kölcsönös álláspontok megértésében. Ezzel a csütörtöki ülés véget ért. ,A következő ülést pénteken délután 15 órára tűzték ki. A külügyminiszterek értekezlete harmadik napirendi pontjának — a Nyugat és Kelet közötti kapcsolatok fejlesztésének — megtárgyalásával megbízott szakértők folytatták murikájukat. Két albizottságot létesítettek, amelyek megkezdték tevékenységüket. Azon utasítások szerint dolgoznak, amelyeket a négy nagyhatalom külügyminisztereitől kaptak. Az NDK genfi megfigyelő kü'döitségének sajtóértekezlete Gent, (ČTK). A Német Demokratikus Köztársaság genfi megfigyelőinek küldöttsége november 3-án sajtóértekezletet tartott, amelyen mintegy 200 Genfben tartózkodó újságíró vett részt Az NDK megfigyelő küldöttségének nevében Georg Handke, az NDK külügyi államtitkára, a-küldöttség vezetője tartott beszámolót. Beszédének bevezető részében idézte a négy nagyhatalom kormányfőinek irányelveit, amelyekben az első napirendi pont — az európai biztonság és Németország kérdésének megtárgyalásával kapcsolatban a következőket mondják: „A külügyminiszterek minden olyan intézkedést megtesznek, amelyet megfelelőnek tartanak arra, hogy lehetővé tegyék más érdekelt felek részvételét, vagypedig hogy velük tanácskozzanak". Georg Handke mély csalódását fejezte ki afelett, hogy a nyugati nagyhatalmak elutasították a szovjet javaslatot, mely szerint a német nép képviselőit meg kell hívni az első pont megtárgyalásához. Sajnálatos, hogy a nyugati nagyhatalmak részéről a megértés hiánya elhalasztja és megnehezíti a német kérdés megoldását. A nyugati nagyhatalmak eljárása a német ".éppel 3'. mben ósjzeegyezheteHen a német nép nemzeti becsületével. A nyugati nagyhatalmak elutasító álláspontja nemcsak elhajlást jelent az irányelvektől, és a német szuverén jogok el nem ismerését jelenti, hanem megkerüli az ENSZ alapokmányát is. A német nép az ilyen eljárás ellen tiltakozik és követeli, hogy vegyék fi'gyelembe akaratát. Az NDK kormánya azzal a felhívással fordult a négy nagyhatalomhoz, hogy az európai biztonsági szerződés megkötésével teremtsék meg Németország újraegyesítésének nélkülözhetetlen előfeltételeit. Ennek útja az NDK kormánya által javasolt össznémet tanács megalakítása. Ez a javaslat logikus folytatása annak a politikának, amely mindig a németek közötti tárgyalásra irányult a németek közötti általános megértés érdekében. Georg Handke emlékeztetett arra, hogy az NDK népi kamarájának küldöttsége 1952-ben meglátogatta dr. Ehlerst és ezzel kapcsolatban kijelentette, hogy nincs ok arra, hogy ne folytassák ezt az utat, amely már akkor a német népben annyi reményt keltett. Mivel számos újságíró megkérdezte, hogy az NDK kormánya hogyan képzeli el Németország újraegyesítését, G. Handke államtitkár nyilatkozatában rámutatott, hogy nem gondol arra, hogy az NDK viszonyait sematikusan átvigye egész Németországra. Az egyesített Németországban nemzeti és kapitalista vállalatok állnának fenn. Kell, hogy az egyesített Németországban a vallás és meggyőződés teljes szabadsága uralkodjék és elsősorban meg kell teremteni a biztosítékokat arra, hogy a fasizmus soha többé ne kerülhessen hatalomra. Azzal a kérdéssel kapcsolatban, kinek van joga a német nép nevében beszélni, G. Handke azt mondotta, hogy az NDK mint szuverén állam érvényesíti azt a jogát, hogy 'egyenjogú tagként részt vegyen a Németországról szóló értekezleteken. . A sajtóértekezlet végén Georg Handke az újságírók számos kérdésére válaszolt. PEZSGŐ ÉLET A VÉN CENK ALJÁN ROMÁNIAI UTIJ EG YZET; A JUHPÁSZTOR ÉS A TANLTÓ FIA Vedenici magához hívta. Albérleti szobában lakott, egy ágya volt. Megosztották egymással. Igv kezdődött a barátság. Tiberiu odahaza meghatottan mutogatta Ferencnek az apjától kapott levelet. Az apia. a falusi tanít* ezt írta neki: „Anyáddal eqyütt naqvon örülünk, édes fiam. hogy a traktorkészítők közé kerültél. Látiuk itt a mi falunkban is, hogv a traktor menynyire megkönnyíti a földművelést. Azt sem vitatia ma<- senki, hogy a traktorral szántott föld több kenyeret terem ..." Ezen az éjszakán kedves volt az álmuk. Az ö munkáiukat áicséfte a levél. Un v aludtak egymás mellett, mint édestestvérek .. Reggel aztán jól megrakták zsebeiket mézeskaláccsal a vékás tarisznyából. Tiberiu apja küldte 8 napokban. Bálint ezentúl mind qyakrabban aludt új barátiánál. Fiatal felesége nem is zsörtölődött emiatt. mert tudta, ha férje Vedenicivel van, csak tanulhat. És Bálint tanult is. Csakhamar meglett az eredménye 1953-ban kinevezték mesterré. Ezután lakást is kapott az új. hSzak egyikében. Most már Tiberiu járt hozzájuk, hogv továbbra is együtt beszéljék meq dolgaikat. Naav kérdés előtt állottak. Csökkenteni kellett a selejtet. Addiq a csőrös öntést használták. Az üstöt „megbillentették" s az üst száján T" I T 1: i í -.!" ' Ú 2 ! * * ;-S> - f 4. wm ISI r'-íÉÉfc Üdülőtelep Szlnajában ömlött ki az acél. Az olvasztásnál keletkezett salak az acél színén helyezkedik tí. s így ez is belezúdult a formába. Ebből lett a sok selejt. Hociv ezsn javítsanak, áttértek a dugós öntésre. Az int fenekén lévő nyíláson enqedték ki ezután az acélt és vasrúdra szerelt dugóval nyitották, zárták el a rést. Itt meq az volt a baj, hogv a samottdugó nem bírta ki a folyékonv acél magas hőfokát, elolvadt és az acél kiömlött a földre. Nagy kár volt ez. Mit csináljanak ? * — Te vagy a mester, én a mérnök, — mondotta Vedsnici Bálintnak, — az emberek reánk néznek. Még a legöreqebb öntők is tőlünk várnák segítséget. A csőrös öntés is rossz, a dugós se jó ... Vedenici a könyvekre, az elméletre támaszkodott, Bálint a gyakorlatra. Éjszakákon át tanakodtak, vitatkoztak és elgondolásaikat titokban az üzemben kipróbálták. Végre siker koronázta ; hosszú kísérletezéseiket. Az acél többé nem folyt ki az üstből! Közös újításukkal üzemüknek évente közel 3 millió leit takarítanak meq — A nő is sokat próbálkozik, amíg megtanulja rendesen főzni az ételt. Addig annak sós vagy keserű az íze ... — mondja most jókedvűen Bálint és mosolyában ott virul az új ember sokatmondó lelkülete, magabiztossága. És még megkérdezem tőle: — Tanul még most is? — Eqv kicsit, sokat nem, mert pap nem akarok lenni... Ezen már nevettünk mindnyájan, még a jó öreg Agnes asszony "is... Bálint Ferenc és Vedenici Tiberiu barátsága a két nép boldoq együttélését tükrözi. Kell-e ennél meghatóbb, irrazibb történet ennek igazolására? A költő szállóigévé vált mondása: ..Rendezni végre közös dolgainkat!" — már megváltozott, mintahoqy itt az élet is qyökerestől más lett. Itt már arról beszélnek, „a mi munkánk már több a közös dol~ok rendezésénél". Erről meggyőződhet minienki. aki csak el

Jut Sztálinvárosba. A vén Cenk alatt valóban Dezsgő, alkotásokban gazdag élet fogadja az embert. Petrőci Bálint