Uj Szó, 1955. november (8. évfolyam, 262-287.szám)

1955-11-04 / 265. szám, péntek

1955. november 4. UJSZO 3 külügyminiszterek genfi értekezletének ötödik ülése A nyugati hatalmak nem hajlandók felszámolni a NA

TO-t • Németország két részének közeled

ése és egyesítése elsősorban a n met nép Ug' e • A Szovjetunió azt óhajtja, hogy Európa a nepeK békéjének t s biztonságának erődévé váljék Genf, (CTK). A külügyminiszterek ötödik ülése, amelyen A. Pinay francia külügyminiszter elnökölt, tovább folytatta a véleménycserét az első napirendi pontról — az európai biztonság és Németország kérdéséről. Elsőnek H. M a cm i i i a n brit külügyminiszter szolalt fel. Azt mondotta, hogy figyelmesen áttanulmányozta a szovjet javaslatOKdt és arra a következtetésre jutott, hogy haladást jelentenek. Hozzátette azonban, hogy lényeges különbségek vannak a nyugati javaslatok és a szovjet küldöttség javaslatai között. Nézete szeiint a fő különbség abban van, hogy a nyugati országok javaslatai Németország egyesítésének feladatából, a szovjet javaslatok pedig állítólag a kettészakított Németországból indulnak ki. Továbbá az Északatlanti Szövetségről beszélt és kijelentette, hogy a nyugati hatalmak nem hajlandók sem most, sem pedig a jövőben felszámolni a NATO-t. Macmillan megismételte azt, amit már előzőleg is tnondott, vagyis, hogy az európai biztonság kérdését mindaddig nem lehet megoldani, amíg Németország kérdése megoldatlan. Azután J. F. Dulles, az USA államtitkára szólalt fel. Rámutatott, hogy a napirend első pontjának első részéről — az európai biztonságról — szóló vita jelentősen közelebb hozta egymáshoz az álláspontokat. „Ha sikerülne egymáshoz közelebb hozni az álláspontokat e napirendi pont második részében, azaz Németország kérdésében is, értekezletünk feljogosítana azokra a reményekre, amelyeket beléje helyeztek". Azon pontok részletes elemzése után, amelyekben a nyugati küldöttségek és a szovjet küldöttség nézetei közelednek és amelyekben eltérnek egymástól, Dulles azt mondotta, hogy ugyan a kérdés felfogásában alapvető különbség áll fenn, de ennek ellenére jelentős eredményeket értek el a két fél álláspontjainak közeledésében. A. Pinay megmagyarázta, hogy a nyugati hatalmak mily fontosságot tulajdonítanak az Északatlanti Szövetségnek, amely állítólag ezen országok biztonságának alapja. Hangsúlyozta, hogy nézete szerint az európai biztonság kérdését nem lehet megoldani Németországnak a nyugati hatalmak feltételei alapján való egyesítése nélkül. Az európai biztonságról és Németország kérdéséről ezután V. M. Molotov, a Szovjetunió külügyminisztere beszélt. V. M. MOLOTOV NYILATKOZATA az európai biztonság és Németország kérdéséről Elnök úr, uraim! Elsősorban azzal a véleménycserével szeretnék foglalkozni, amely most folyt le itt. Macmillan úr éppúgy, mint Pinay úr Is beszédük nagy részét annak bizonyítgatására szentelték, hogy kívánatos volna meghallgatni a szovjet küldöttség javaslatát a német kérdésről. E javaslatokat ma benyújtjuk, ahogy azt a múlt ülésen megígértük. Pinay úr, akárcsak Macmillan úr is, újból kifejtették kormányuk álláspontját, amely szerint az Északatlanti Tomb számukra fontos. Ezt a kérdést még érinteni fogom. Dulles úr hangsúlyozta, hogy az európai biztonság biztosításáról szóló utóbbi napok véleménycseréje nagy fontosságú volt. A szovjet küldöttség nagy megelégedéssel csatlakozik ehhez a nézethez. Ez azt bizonyítja, hogy nem teljesen indokoltak Pinay és Macmillan urak megjegyzései, hogy e napokban nem használtuk fel az időt eléggé produktívan. Dulles úr beszélt arról is, hogy az első napok munkája eredményeinek e pozitív értékelese nem jelenti azt, mintha azt hinné, hogy valamennyi kérdésben megegyeztünk. Természetesen ebben mindnyájunknak egy a nézete. Jó lenne, ha megegyeznénk a legfőbb kérdésben és nem csupán az egyes pontokban, mert ez a döntő. — Jó volna, ha megegyeznénk abban, hogy közülünk senki sem fog kitűzni olyan célokat, mint az egyesített Németország újrafelfegyverzése és katonai tömbökbe való bekapcsolása, mert ez egyenes ellentétben áll a dolog lényegével — az európai biztonság biztosításának feladatával. A szovjet küldöttség mindenekelőtt szükségesnek tartja megállapítani, hogy az a tény, hogy a német nép képviselői nem jelenhettek meg ezen az értekezleten a német kérdés megtárgyalásánál, nem nyilvánulhat meg másként, mint negatív módon az e kérdéssel kapcsolatos tárgyalások egész folyamén. Az amerikai Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország küldöttségének állásfoglalása megfosztotta a Német Demokratikus Köztársaság kormányát és a Német Szövetségi Köztársaság kormányát annak lehetőségétől, hogy kifejtsék előttünk álláspontjukat, ami bizonyára jelentősen hozzájárult volna' értekezletünk munkájának sikeréhez. Az a tény, hogy a két német államtól megtagadták azt a jogot, hogy kifejtsék nézeteiket a német nép érdekeit és Németország sorsát mélyen érintő kérdésről, lényegében azt jelenti, hogy eltorlaszolják a német probléma eredményes megtárgyalásához vezető utat. A szovjet küldöttség már felhívta a figyelmet arra, hogy az európai helyzet megtárgyalásánál abból kell kiindulnunk, hogy a fő probléma az európai biztonság, míg a német kérdés, jóllehet semmiképpen sem akarjuk kisebbíteni fontosságát, az európai biztonság biztosításához arányítva részletkérdés. Aki tárgyilagosan Ítéli meg a helyzetet és nem számít csupán valamilyen átmeneti hatásra, nem tagadhatja, hogy a német problémának olyan megoldása felel csak meg az európai biztonság érdekeinek, amely kizárja azt a lehetőséget, hogy Németország militarista állammá váljék. Nem engedhető meg, hogy Németország sorsa újból ugyanazon erők kezébe kerüljön, amelyek egy nemzedék élete folyamán már két ízben háborút robbantottak ki Európában. Lehetséges, hogy azok, akik egy kissé távolabb voltak a második világháború tüzétől, és akiknek országán nem vonultak át a hitleri hordák, a német kérdés megoldásához egy kissé másként közelednek. Lehet, hogy náluk a biztonság mérlegelése meggondolások mögé szorul. Azonban azoknak az európai államoknak, amelyek a legtöbbet szenvedtek a hitleri agressziótól, az európai biztonság követelménye Németország jövőjének megtárgyalásánál a legfőbb és döntő követelmény. A Szovjetunió és népei éppen úgy, mint más európai államok, amelyeknek a hitleri betörés különösen nagy szenvedéseket okozott, nem mulaszthatják és nem szabad elmulasztaniok, hogy szükségszerűen gondoskodjanak biztonságukról. Meggyőződésünk, hogy a német kérdés megoldásának ilyen megközelítése megfelel nemcsak ezen államok érdekeinek, hanem valamenynyi többi európai nemzet — a német nemzet — érdekeinek is. Mivel a mi^lt háború, amelyben ilyen, vagy amolyan módon belesodródott valamennyi^ európai állam, óriási emberáldozatokat követelt és mérhetetlen anyagi károkat okozott, aligha kételkedhet valaki abban, hogyha kitörne egy új háború, annak következményei még sokkal súlyosabbak volnának az európai nemzetekre. Nem lehet figyelmen kívül hagyni az európai népek követelését, amelyek elvárják, hogy biztosítva legyen békés fejlődésük és hogy ne engedjük olyan helyzet kialakulását, amelyben Európát harmadízben is véres és még pusztítóbb erejű háborúba sodorhatnák. Felmerülhet az az ellenvetés, hogy senkisem tagadja az európai biztonság fontosságát és hogy azok a javaslatok, amelyeket a három hatalom nevében értekezletünk elé terjesztettek, szintén érintik ezt a feladatot. Arról van azonban szó, hogy az európai biztonság kérdéséhez különféleképpen közeledhetünk. Közeledhetünk hozzá úgy, hogy azt lényegében elhalasszuk és ezt néha egyesek meg is teszik. Ezzel szemben ehhez a kérdéshez úgy is lehet közeledni, hogy ne térjünk ki a kérdés elől, hanem valóban megtaláljuk annak módját, hogy biztosítsuk az európai népek teljes biztonságát. Nem akarunk az európai biztonságról szóló szavakkal játszani. A Szovjetunió azt óhajtja, hogy Európa a béke és a népek biztonságának erődjévé váljék. Akkor válhat ilyen erőddé, ha az európai államok egyesítik az agresszió elhárítására és a békeharcra irányuló törekvéseiket. Nem volna szabad, hogy ezt akadályozzák az európai országok társadalmi és államrendszereinek különbözőségei éppúgy, mint ahogy e különbségek nem akadályozzák ezen államok tagságát az ENSZ-ben, és éppúgy, ahogy nem akadályozták az országok részvételét á Hitler elleni 'koalícióban, amelyek vállvetve és sikeresen harcoltak a közös ellenség ellen a második világháborúban. Az európai kollektív biztonsági rendszer megteremtése az egymással szemben álló katonai csoportosulások helyett biztosítaná valamennyi európai nép — nagy és kis népek — biztonságát és békés fejlődésük szilárd biztosítékát adná. Hozzájárulna a lázas fegyverkezés megszüntetéséhez is, amely óriási anyagi forrásokat merít ki számos államban. Ezeket a forrásokat a békés gazdaság fejlesztésére és az elegendő saját forrással nem rendelkező és külső segítségre szoruló államok megsegélyezésére használhatnák fel. Ez elősegítené a t államok, főleg a nagyhatalmak közötti bizalo^i helyreállítását, ami magában véve alapjaiban megváltoztatná az európai helyzetet és jelentősen megkönnyítené a többi nyílt problémák megoldását Európában csakúgy, mint Ázsiában. E célnak felel meg a Szovjetunió második javaslata is, amelyet az értekezlet elé megtárgyalás céljából október 31-én nyújtott be — az európai biztonsági szerződés megkötésére és Európában a korlátozott fegyverzetű övezet létesítésére tett javaslata. Ha ez a javaslat megvalósulna, amely — mint már rámutattam — számos pontban megegyezik azzal, amit Eden úr, Nagy-Britannia miniszterelnöke a kormányfők értekezletén javasolt, jelentős haladást tennénk az európai béke megszilárdításához. Ha először csupán Európának egy részére szóló szerződést kötnének, ezáltal megvethetnék az általános európai biztonsági rendszer későbbi kiépítésének és a meglévő katonai csoportosulások felszámolásának alapjait. A szovjet kormánynak az európai biztonságról szóló javaslatai összhangban állanak a genfi szellemmel, a nemzetközi feszültség további enyhítésére és az európai béke megszilárdítására irányuló törekvésekkel, mert megfelelnek az európai nének igazi biztonsága megteremtése követelményeinek. Nem szükséges most mindazokkal az érvekkel foglalkozni, amelyeket Dulles, Pinay és íMacmillan urak hoztak fel a három hatalomnak a szovjet kormány' javaslatával szembeállított javaslatának támogatására. Azonban két megjegyzéssel külön kell foglalkozni, mert közvetlenül érmti a német kérdést. Azt állítják, hogy a Szovjetuniónak az európai kollektív biztonságra tett javaslatai állítólag éppúgy, mint az október 31-i szovjet javaslat Németország „kettészakítottságának megszilárdításához" vezetnek. Emellett valamilyen okból csökönyösen nem hajlandók számolni a tényekkel. A tények éppen ennek ellenkezőjéről beszélnek. Egyelőre tegyük félre azt a kérdést, ki a hibás Németország kettészakításában. Azonban mindnyájan jól emlékezünk még arra, hogy valaha mennyi lármát csaptak a „Bizónia" és a „Trizónia" körül, emlékezünk a külön pénzreformra, és ehhez hasonló más tettekre, amelyek megkezdték Nyugat-Németország végleges elszakítását Kelet-Németországtól. Ha azonban a valóság talaján maradunk, világosan látjuk, hogy éppen a Szovjetuniónak az európai bizonságra tett javaslatai indulnak ki a németországi reális helyzetből. És ott a helyzet, amint ismeretes, olyan, hogy két önálló szuverén német állam áll fenn — a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság és hogy egymástól eltérő társadalmi rendszerük van. Tekintetbe kell venni azt a körülményt is, hogy Nyugat-Németország a remilitarizáció útján halad és hogy a párizsi egyezmények alapján bevonták a nyugati hatalmak katonai csoportosulásaiba. Megkérdezhetjük tehát, ilyen körülmények között ki áll szilárdabb talajon, vajon az-e, aki a reális tényekkel számol és úgy véli, hogy Németország két részének közeledéséhez hozzájárulna, ha más államokkal együtt tevékenyen részt vennének az európai biztonságért végzett közös munkában, vagypedig az, aki azt állítja, hogy az európai biztonságról szóló ilyén, vagy amolyan egyezményekben részt kel! vennie az egyesített Németországnak, jóllehet ilyen Németország ma nincs. Nem nehéz e kérdésre válaszolni, mert a jelenlegi feltételek között az európai biztonság biztosítá6ápak kérdését egybekapcsolni az egyesített Németországgal, amely még nem létezik, a valóságban azt jelenti, hogy az európai biztonsági rendszer megszervezésének kérdését le akarják venni a napirendről — és ezzel nem érthetünk egyet. Éppen akkor, ha mindkét német állam más európai országokkal együtt részt vesz az európai biztonság biztosítására, az európai feszültség enyhítésére irányuló akciókban, könnyebb lesz kialakítani Németország békés államként való egyesítésének szükséges előfeltételeit. Ezzel szemben, ha Európában fenntartják az államok katonai tömbjeinek eddigi rendszerét, az Északatlanti Tömbbe (NATO) és a Nyugat-Európai Unióba bevont remilitarizált Nyugat-Németországgal, ez lesz a fő akadály Németország egységes nemzeti állammá való egyesítésének útjában, ami ezen egyesítés külső feltételeit illeti. Foglalkozni kell a három hatalom javaslata híveinek másik érvével is. Ebben azt állítják, hogy ez a javaslat állítólag megfelel az európai biztonság érdekeinek, sőt, még valamilyen biztonsági biztosítékokat is nyújt a Szovjetuniónak. Nem nehéz azonban felismerni, hogy ez az érvelés nem meggyőző. Először is a Szovjetunió nemcsak saját országának biztonságát, hanem a« többi európai országok biztonságát is szem előtt tartja, főleg azon országokét, amelyeknek — éppenúgy, mint a Szovjetuniónak — nagy szenvedéseket okozott a hitleri betörés, a hitleri agresszió és amelyek természetesen nem akarnak tétlenül nézni a jövőbe. Ezzel szemben a három hatalom javaslata teljesen figyelmen kívül hagyja például a Németországgal szomszédos államok biztonságának kérdését. Kit elégíthet ki az ilyen javaslat? Másodszor azt állítják nekünk, hogy a Szovjetuniónak biztonsága biztosítékául kellene minősítenie azt a tényt, hogy a három hatalom javaslata megállapítja a remilitarizált, egyesített Németország betagolását a nyugati katonai csoportosulásokba, amelyekről azt állítják, hogy védelmi jellegűek és hogy Németországnak korlátozásokat szabnak meg. Emellett azonban egyenesen kijelentik, hogy a három nagyhatalom bármilyen — az európai biztonságról szóló szerződést csak abban az esetben írhat a!á, ha ezzel egyidejűleg megoldják az egyesített Németországnak, mégpedig a remilitarizált Németországnak bekapcsolását až említett katonai csoportosulásokba. Igaz, hogy az ún. „Eden-tervben" szó van arról, hogy a t egyesített Németország szabadon döntheti el részvételét az államok ilyen, vagy amoíyan csoportosulásában. Ez az állítás azonben elveszti értelmét azzal, hogy az „Eden-terv" csupán része a három hatalom szerződésjavaslatának, amelyben egyenesen kimondják, hogy a szerződés csak abban az esetben lép hatályba, ha az egyesített Németországot egyidejűleg bekapcsolják a NATO-rendszerbe. Amit nekünk javasolnak, a következőképpen lehetne összefoglalni: Ha azt akarjátok, hogy aláírjunk ilyen, vagy amolyan szerződést az európai biztonságról, akkor Németország kérdésében el kell fogadnotok feltételeinket, vagyis, egyet kell értenetek az egyesített Németország remilitarizálásával és az Északatlanti Tömbbe való (NATO) bekapcsolásával, amely mint ismeretes, a Szovjetunió ellen irányul. És állítólag ez azt jelenti, hogy a Szovjetuniónak biztonsági biztosítékokat nyújtanak! A biztonság biztosításának kérdésében nem volna szabad megfeledkezni e problémának egy másik fontos oldaláról. Mi történik, ha az egyesített és remilitarizált .Németország, amelynek sorsa a militaristák és revansiszták kezében fog nyugodni, széttépi mindazokat szerződéseket és egyezményeket, amelyeket aláírt és maga kezd katonai csoportosulásokat kialakítani? Hiszen a történelem ismer hasonló példákat. Engedjék meg nekünk a kérdést, mi történik ilyen esetben? Hol a válasz arra, mi történik a Szovjetuniónak, Németország szomszédainak és az összes többi békeszerető európai államnak nyújtott ún. „biztosítékokkal"! A három hatalom javaslatai, e kérdésre nem adnak választ. Máskép festene a dolog, ha a nyugati hatalmak, a Szovjetunió és más európai államok, közöttük a két eddigi német állam is, és jövőben az egyesült Németország is, részt vennének az általános európai biztonsági rendszerben. Éppen e követelménynek felelnek meg d Szovjetunió európai biztonságra tett javaslatai. Azután, amit itt mondottak, a szovjet küldöttség szükségesnek tartja, hogy értekezletünk foglalkozzon azzal a nyilatkozattal, amelyet a Német Demokratikus Köztársaság kormánya tegnap értekezletünkhöz intézett. A szovjet küldöttség megelégedéssel állapítja meg, hogy a Német Demokratikus Köztársaság kormánya teljesen tudatában van, mily fontosságú az európai biztonság biztosítása a német probléma megoldására és állást foglalt a kollektív biztonsági rendszernek, mint az európai béke biztosítására irányuló leghatásosabb intézkedésnek megteremtése mellett. Reméljük, hogy ezt az európai országokra nézve rendkívül fontos elvet megfelelő figyelemmel fogadják a Német Szövetségi Köztársaságban is. Németország jövője kérdésének megtárgyalásánál már nem egyszer felhívtuk a figyelmet arra, hogy nem lehet figyelmen kívül hagyni a Németországban most kialakult reális helyzetet. Nyugat- és Kelet-Németország fejlődése az utóbbi években különböző irányokban haladt és a két német állam fennállásának hat éve folyamán mindegyik államban saját társadalmi rendszer alakult ki. Az NDK kormányának nyilatkozatában fel vanak tüntetve a Német Demokratikus Köztársaság új társadalmi rendszerének fő vonásai, azon társadalmi, közgazdasági változások, amelyek ott megvalósultak. Ha valaki azt hinné, hogy ilyen körülmények között mechanikusan egybe lehet olvasztani két különböző társadalmi rendszerű államot, az azt jelentené, hogy tudatosan nem akar számolni a reális helyzettel. Németország egységének felújítását azonban ma nem lehet megvalósítani az NDK dolgozói politikai, társadalmi és közgazdasági vívmányainak rovására. Nem lehet a Német Szövetségi Köztársaságra rákényszeríteni semmit, ami számára elfogadhatatlan volna. Éppen így azonban nem lehetséges ez a Német Demokratikus Köztársasággal szemben sem. Aki józanul közeledik a helyzet értékeléséhez, kell, hogy elismerje, szó sem lehet ar?ől, hogy az egyik fél a másik félre rákényszerítse saját rendszerét. A feladatot úgy kell megoldani, hogy megtalálják a két állam közötti közeledés olyan módszerét az európai biztonság keretében, amely Németországnak mint békeszerető és demokratikus államnak egyesítéséhez vezetne. Történnek néha olyan kísérletek, hogy meggyőzzenek bennünket arról, Németország egyesítése egyszerű dolog, elég ehhez megrendezni az össznémet választásokat. A dolognak ez a leegyszerűsítése azonban nem hozhat közelebb bennünket a bonyolult német probléma megoldásához. Mi Németország egyesítése és a szabad általános német választások mellett vagyunk. Meggyőződésünk, hogy eljön az általános német választások ideje is. A mostani feltételek között azonban a választások kérdését nem lehet a jelenlegi németországi helyzettől elszigetelten megítélni, amikor (Folytatás a 4. oldalon) \ I