Uj Szó, 1955. november (8. évfolyam, 262-287.szám)

1955-11-29 / 286. szám, kedd

1955. november 29. UJSZ0 5 Tizenegy éve szabad Albánia | [

ng

e|

8 Frigyes születésének 135. évfordulójára Albánia népe ma ünnepli felszabadulásának 11. évfordulóját. Ez alatt a dolgos 11 év alatt az albán dolgozók az elmaradt, gyarmati sorban tartott, a fasisztáktól feldúlt, tönkretett országukból virágzó, jelentős iparral rendelkező hazát építettek maguknak. Az Enver Hodzsa elvtárs vezette felszabadító harcot a Szovjetunió kitartó segítségével siker koronázta. A felszabadulás után nyomban felosztották a nagybirtokokat, államosították az ipart, a nagykereskedelmet, a bankokat és a külföldi tőkebefektetéseket. A kapitalista világ felzúdult és inmokratikus országok. Oj városok nőttek ki a földből: Petos, Melik és mások. A szorgalmas albán nép újabb üzemeket épít. Cenikben óriási olajfinomító épül 150 ezer tonna évi kapacitással. Matiban befejezés előtt áll egy új erőmű építése. Jövőre új zöldség- és új gyümölcs-konzervgyár kezdi meg működését. Megsokszorozódott a mezőgazdasági termelés is. A csatornázás következtében újabb területek megművelése vált lehetővé. A háború előtt az albánok 80%-a írástudatlan volt, ma már csaknem telEngels Frigyes, aki Marx Károllyal együtt a tudományos szocializmus megalapítója, Barmenben vagyonos rajnai gyáriparos család tagjaként 1820. november 28-án született. Engelst épp úgy mint Marxot nem az K osztályszármazása, hanem meggyőzőí|dése és intelligenciája teszi forradalmi márrá; kitűzött életcélja érdekében W fiatalon szakit családjának konzerva(!) tív és vallásos hagyományaival és a •a proletariátus oldalán szembefordul íf osztályával és társadalmi környezetééi vei. IflJSWfl? ^PfH ;.f « 1951 óta az albán városokban 150 ezer négyzetméter lakóterületet adtak át a dolgozóknak. Csupán Tirana főváros lakosai mintegy 3000 új lakást kaptak. Képünkön: Üj lakóépületek Tiranában, az Albán Népköztársaság fővárosában. tervencióvaL fenyegette az önálló, demokratikus útra tért országot. Da a népi hatalom nem rettent meg, hanem hozzálátott az ország újjáépítéséhez. Helyreállították a háborús rombolást, kijavították az utakat, üzembe helyezték a meglévő gyárakat, s újak építésébe kezdtek. Már 1947-ben a háború előttinek 1,5-szeresére növekedett az ipari termelés. 1949-ig pedig mintegy 60 üzemet építettek újjá. A kétéves terv (1949—1950) megteremtette a szocializmus építésének előfeltételeit. Az ötéves terv, amelyet Albánia dolgozói ez évben fejeznek be sikerrel, a felismerhetetlenségig megváltoztatta az ország képét. Gyárak, vízierőművek sora épült. Igy a tiranai hatalmas Sztálin Textilkombinát, a Lenin Vízierőmű, az Enver Hodzsa Fémmegmunkáló tizem, cipógyár, bútorgyár, stb. Az új üzemeket korszerű gépekkel látták el a Szovjetunió és a népi dejesen felszámolták ezt. Az elemi iskolák száma sokszorosára nőtt. Régen egyetlen főiskolája sem volt, ma már ; több egyetem képezi Albánia új értelmiségét. Nemrég megindult a nemzeti filmgyártás is és színházi kultúrája is kibontakozóban van. Az Albán Népköztársaság élénk kereskedelmet folytat a béketábor országaival és így hazánkkal is. Az ország népe látja, hogyan épül és szépül az ország a Munka" Párt [ által vezetett úton. Ezért a dolgozók egy embéŕként sorakoznak fel a kor- i mány és a párt mellé, hogy hazájuk- ; ban felépítsék a szocializmust. Ezt • biztosítja az a tény is, hogy a felsza- ] badulás tiszteletére indított munkaversenybe az üzemek 90 százaléka be- \ kapcsolódott. • A szabad Albánia biztosan halad a • szocializmust építő országok táborában , a békés, a szocialista holnap felé. f)] A barmeni reáliskolában, maid az elberfeldi gimnáziumban végzett tanulmányai után 1838-ban egy barmeni, majd egy brémai kereskedelmi vállalatnál dolgozott mint gyakornok. Szabad idejében bölcseleti tanulmányokéi! kai foglalkozik. Már az első írásaiban, amelyek 1839—41 között jelentek meg, mint forradalmi demokrata lépett fel, bírálta a porosz reakciót és a munkásság sorsa iránt érdeklődött. A Wupoerthali levelekben először szólalt fel a dolgozók kizsákmányolása ellen. 1841-ben tanulmányait a berlini egyetemen folytatja, ahol önkéntes katonaévét szolgálta. Itt került bele abba a környezetbe, amely filozófiai felfogása kialakulásának ösztönzést és irányt adott. Engels közelebbi kapcsolatokba került a feuerbachiánusok egyik csoportjával, a „szabadok"-nak nevezett társasággal, de nem elégedett meg az ürgs filozófálással. ha^em publicisztikai dolgozataiban Schelling és Hegel idealizmusa ellen lépett fel. Írásait Kölnben a Rheinische Zeitung közölte, melynek szerkesztőségében 1842ben mint a lap alkalmi munkatársa megismerkedett és megbarátkozott Marxszal, aki a lap szerkesztőie volt. f)} 1842 októberében Manchesterbe költözött, ahol az Érmen és Engels cég gyárvállalatánál működött, amelynek apja társtulajdonosa volt. Anglia ezidőben nagy iparral bíró, hatalma teljében álló kapitalista ország volt. Itt a közgazdaságtanban és filozófiában képzett Engels már nemcsak a tőkéstermelés fejletlen formáit, hanem a proletariátus helyzetét is alaposabban tanulmányozhatta, mert itt a munkásság már aktív politikai harcba kezdett. De nem maradt meg a puszta szemlélődésnél, hanem szoros kapcsolatba lépett az utópista szocialistákkal és a hartista-mozgalom baloldali vezetőivel. Ebben az időben Marx Párizsban él, ; ahol a Deutsch-Französische Jahr; btich^r társszerkesztője. Engelstől is i kap egy közleményt, melyet közösen J adnak ki „A nemzetgazdaságtan kriI tikájának vázlata" címen. E munkában j bírálják a malthuziánizmus embergyű[ lőlő elméletét. Lenin e müvet az eko• nómiai kategóriák zseniális bírálatának ! tartotta. | Engels életének fontos szakasza zái ródik le az 1842—43-as években. Eb• ben az időben lett a forradalmi deJ mokratáből forradalmi szocialista, az j idealistából materialista és ezekben az ' években fűződött egy életen át tartó ! szoros barátság közte és Marx között. Képünk albán pionírokat mutat a tiranai Pionír Palota kertjében Az ENSZ tizedik ülésszakán nem vitatják meg az algériai kérdést New York, november 27. (TASZSZ) — Az ENSZ-közgyülés politikai bizottságának november 25-i délelőtti ülésén elfogadták az indiai küldöttségnek azt a javaslatát, hogy beszüntetik az algériai kérdés további megvitatását és törlik e kérdést a közgyűlés jelenlegi ülésszakának napirendjéről. Menőn indiai küldött e javaslatot előterjesztve kijelentette: az indiai küldöttség nem adja fel az algériai kérdés lényegét illető álláspontját, sem pedig azzal a kérdéssel kapcsolatos álláspontját, hogy e kérdés megvitatása az ENSZ hatáskörébe tartozik. Ezután elhatározták, hogy a politikai bizottság napirendjének következő pontjaként a marokkói kérdést vitatja meg. November 25-én a küzgyűlés teljes ülést tartott, amelyen szavazás nélkül elfogadta a politikai bizottság javaslatát az algériai kérdés vitájával kapcsolatban. 1844. augusztusában Párizsban meglátogatta Marxot és ez alkalommal elhatározták, hogy az uralkodó filozófiai felfogásokkal, elsősorban a baloldal

1 hegeliánusok idealizmusával konkrétebb formában kell leszámolni, összeegyeztetve kutatásaik eredményéi, megállapították felfogásuk azonosságát és ez a személyes látogatás megerősítette őket meggyőződésükben, hogy a közös munka a jövőt nézve nagy eredményekkel kecsegtet. E közös munkának első eredménye A szent család (Die heilige Famílie oder Kritik der kritischen Kritik) című, 1845ben megjelent filozófiai szatíra, mely a forradalmi proletariátus első értékes szellemi fegyvere lett. Marx és Engels e közös műve a német filozófiai idealizmus végső formáinak kigúnyolása, melyben a történelmi fejlődés szempontja egyre jobban kiemelkedik és mér előtérbe került a proletárálláspont, az osztályszempont. A szerzők e műben szögezik le először a proletariátus világtörténelmi hivatását. A szent családban a gazdasági szempontok még háttérbe szorulnak, de további művében annál inkább érvényesülnek. Ez a szülővárosában, Barmenben megírt, 1845-ben Marxnak elküldött és kiadott műve, melynek címe A dolgozó osztály helyzete Angliában. E munkája már nemcsak filozófiai és történelmi tanulmányainak, hanem manchesteri tanulmányainak és kutatásainak eredménye. Üj e könyvének módszere is, mert a hegeli dialektikából kiindulva, materialista alapon, osztálykategóriák alapján dolgozik. V. I. Lenin azt írta, hogy e műben Engels elsőnek mutatott rá arra, hogy a munkásosztályt gazdasági helyzete aktív felszabadító harcra készteti, melynek során maga jön rá arra, hogy küzdelmeinek politikai tartalmát csak a szocializmus képezheti. I Irodalmi munkássága mellett 1844 őszén Németországban szoros kapcsolatban áll a szocialistákkal, aktivan részt vesz a politikai életben, előadásokat tart stb. A porosz rendőrség felfigyelt rá, menekülni kénytelen és Brüsszelbe utazik, ahová időközben Marx is átköltözött, miután a francia kormány Párizsból kiutasította. Marx Brüsszelben a történelmi materializmus alapjait dolgozta ki. Ennek során úgy látták, hogy az elméleti tisztáznivalók keretében végleg le kell számolniok a német filozófiával. Ennek eredménye két újabb kötet, melynek címe A német ideológia. (1845—46.) Itt tudományos alapon indokolták meg nézeteiket Hegelt, Feuerbachot, Eauert, Stirnert stb. illetően, lerakták a tudományos szocializmus, a dialektikus és történelmi materializmus alapjait, tisztázták az osztályharc, a proletárdiktatúra alapvető fogalmainak lényegét. 1846-ban Marx és Engels Brüsszelben német munkásegyletet alapítanak és befolyásuk alá veszik a Deutsche Brüsseler Zeitungot. Marx alelnöke lesz a brüsszeli demokrata társaságnak, EngeLs pedig a francia szociálistákkal tart fenn szoros kapcsolatot; érintkeznek a német, angol és amerikai munkásság vezetőivel, úgyhogy Brüsszelben már valóságos központját teremtik meg a nemzetközi munkásmozgalomnak. E kapcsolatok k.özül legnevezetesebbé vált a párizsi Igazak szövetsége, mely 1847-ben átalakult a Kommunisták Szövetsége és az I. kongresszusa alkalmából székhelyét áttette Londonba. Az Igazak jelszavát: „Minden ember testvér" leváltotta az új jelszó: „Világ proletárjai egyesüljetek!" A Kommunisták Szövetségének II. kongresszusa Marxot és Engelst bízta meg a szövetség programjának kidolgozásával, amely 1848. februárjában jelent meg ,a Kommunista Kiáltvány címen. A Kommunista Kiáltvány történelmi jelentősége sokkal közismertebb, semhoov azzal e helyen külön kellene foglalkoznunk. A kiáltványban foglalt alapvető tételek, köztük pl. az a tény, hogy „egy kor uralkodó eszméi, mindig az uralkodó osztály eszméi", a történelmi materializmusnak legfőbb sarkigazságait alkotják. Erre vonatkozó elméletük a kiáltvány kiadásának idején már készen volt, de a közbejött forradalmi események élhalasztották annak tudományos formába való öntését. Néhány nappal a Kiáltvány megjelenése után kitört az 1848-as párizsi forradalom. A forradalomtól rettegő belga kormány kiutasította Marxot, aki Engelsszel együtt Párizsba költözött, ahol megalapították a német forradalmi pártot és a párt követeléseit tartalmazó röpiratokat innen szállították Németországba. 1848 áprilisában visszatértek Kölnbe, ahol a legerősebbek voltak a demokrata hullámok. Itt Marx a demokraták új lapjának, a Neue Rheinische Zeitungnak főszerkesztője, Engels pedig a munkatársa lett. Ebben a lapban jelentek meg forradalomra szító felhívásaik és a porosz reakció elleni éles kirohanásaik. A reakció győzelme után a lapot betiltották; Marxot ismét kiutasították, aki visszatért Párizsba, Engels viszont részt vett a délnémet zendülésben, mint a népfelkelés főparancsnokának adjutánsa. A zendülés leverése után az utolsó menekülőkkel lépte át a svájci határt és onnan Londonba ment Marx után, aki a párizsi júniusi kudarc után szintén elhagyta Franciaországot. Londonban a történelmi materializmus alapján elemzi a német-porosz háborút és az 1848-as délnémet felkelés történetét. Marx ugyancsak e forradalom kiértékelésével foglalkozik. (Osztályharcok Franciaországban, L. Bonaparte államcsínyje stb.) Ezekben a munkákban fektette le a burzsoádemokratikus forradalomból a szocialista forradalomba való átmenet elméletének alapjait. Gyakorlati politikai ténykedésüket a Kommunisták Szövetségének felszámolásáig, 1852-ig folytatták. A reakció idején hozzálátnak a tudományos szocializmus politikai, gazdasági és filozófiai alapjainak részletes kidolgozásához. Marx Londonban marad, ahol a British Múzeum könyvtárában hozzákezd közgazdasági kutatásaihoz, melyeknek eredménye korszakalkotó nlűve, a Tőke. Engels Manchesterbe vonul vissza, de kapcsolatai Marxszal nem szűnnek meg; ebből az időből származó levélváltásuk a munkásmozgalom fejlődésének dokumentuma és tanúskodik arról a gondoskodásról, amellyel Mar

x zavartalan munkáját biztosította. O maga összehasonlító nyelvtudománnyal és a természettudománnyal foglalkozik, érdeklődése kiterjed a kínai, indiai, lengyel felszabadító harcokra, az olasz, német, írországi felkelésekre, a magyar forradalomra, valamint az észak-amerikai eseményekre és a cári Oroszországban végrehajtott jobbágyfelszabadításra. Élénk részt vesz a hartásta mozgalomban is, mely az ötvenes évek végén az angol munkásarisztokrácia kifejlődése folytán érezhetően lanyhult. Marxszal együtt részt vesz az Internacionálé megalapításának mukálataiban is, segít a nemzetközi szerv elméleti és taktikai feladatainak kidolgozásában. Sokoldalú tevékenységének fontos részét képezi az a tudományos segítség, melyet Marxnak nyújtott a Tőke megírásában. Anyagot gyűjtött számára, részletkérdéseket dolgozott fel és ennek folytán a mű első kötete 1867-ben megjelenhetik. 1868-ban eladta manchesteri érdekeltségét és miután rendbehozta mindkettőjük anyagi helyzetét, 1870-ben Marxhoz költözött Londonba. Együttműködésük most már közvetlen és teljes lett. Lelkes pártfogója, ugyanúgy mint Marx, az 1871-ben megalakult Párizsi Kommünnek. Az Internacionálé vezetőségében mindent megtettek a kommunárdok támogatására. A Párizsi Kommün bukása és a francia-orosz háború ú tán új fejezet kezdődött a nemzetközi munkásmozgalom történetében. A további fejlődés újabb szervezési formákat követelt. Ennek érdekében Engels 1872—1875 között megjelent müveiben lelepzi a munkásmozgalomban felbukkanó proletárellenes tendenciákat, feldolgozza a forradalmi munkáspárt szervezeti kérdéseit és hangoztatja a forradalmi elmélet fontosságát. Míg Marx ebben az időben gazdasági tanulmányait folytatja, Engels a marxi filozófiának, a természet és társadalom fejlődésére való alkalmazásával foglalkozott, és ennek eredményeként készült el 1877-ben füozófiai főműve az Anti Dühring és 1880-ban a Természet dialektikája. Ez utóbbi műben nem egy felfedezést látott előre a biológia és más természettudományok terén. Az Anti Dühring-ben a polgári ideológia mindennemű „radikális" formában való megnyilatkozása és térhódítása ellen lépett fel abban az időben, amikor a német szociáldemokrata pártban az intellektuális „szalonszociálisták" jutottak szóhoz, akiknek első képviselője Dühring berlini egyetemi tanár volt. E műben jut először kifejezésre összefüggő formában a tudományos szocializmus, a materializmus, a materialista történelmi felfogás és tökéstermelés lényegének feltárása alapján. 1883. márc. 14-én meghalt Marx. Engels vállaira nagy és felelősségteljes feladat nehezedett, a marxi örökség, a Tőke II. és III. kötetének rendezése és kiadása, az újonnan megalakult Internacionáléval kapcsolatos gyakorlati szervezési munka folytatása stb. Lenin írja ezzel kapcsolatban, hogy a Tőke II. és III. kötete tulajdonképpen Marx és Engels közös munkájának tekintendő. E fontos tevékenysége közepette adta ki 1884-ben A család a magántulajdon és az állam keletkezése című munkáját, mely Marx kívánságára, „meghagyása teljesítése folytán" készült, melyben a materialista dialektika módszerével tárja fel az ősközösség és az osztálytársadalom keletkezésének lényegét. A marxi tudományos módszer diadala még nem jelentette azt, hogy Engels feladata Marx halála után már csak a felfedezett törvényszerűségeknek újabb területeken való kutatására szorítkozott. A történelmi materializmus ellen indított támadások arra késztetik, hogy minduntalan visszatérjen a filozófiai kiinduló ponthoz. E visszatérés egyik legfontosabb eredménye az 1888-ban elkészült Ludwig Feurbach című, lényegét tekintve alapvető munkája amelyben elsősorban az addig elért elméleti eredményeket önti tömör és kifejező formába. • Folytatja politikai működését is. 1891-ben az erfurti kongresszus alkalmából kiadta Marxnak a Gothai program kritikája című művét, 1891ben a francia és németországi paraszt, kérdéssel foglalkozik és leleplezi a szociáldemokrácia opportunizmusának újabb formáit. Élete végéig szakadatlanul dolgozott és harcolt a marxi eszmék diadaláért. A még megoldásra váró elméleti kérdéseket. végrendeletként hangzó Bevezetésében jelölte meg. melyet halála évében Marx Osztályharcok Franciaországban című müvéhez fűzött. 1895. április 5-én halt meg. V. I. Lenin Engels munkásságáról így irt: „Marx nézeteinek helyes értékelésénél feltétlenül elkerülhetetlen, hogy megismerkedjünk legközelebbi munkatársa, Engels Frigyes müveivel. Nem lehet a marxizmust megérteni és nem lehet azt teljesen megmagyarázni, ha nem ismerjük Engels összes műveit." Vietor Márton.