Uj Szó, 1955. november (8. évfolyam, 262-287.szám)

1955-11-29 / 286. szám, kedd

4 UJSZ0 1955. november 25. Irán csatlakozása a bagdadi paktumhoz komoly kárt okoz a szovjet-iráni kapcsolatoknak A szovjet kormány jegyzéke as iráni kormányhoz Moszkva, november 27. (TASZSZ). — V. M. Molotov, a Szovjetunió külügyminisztere november 26-án fogadta Enteszami urat, Irán moszkvai ideiglenes ügyvivőjét, és átnyújtotta neki a szovjet kormány jegyzékét Iránnak a bagdadi katonai csoportosuláshoz való csatlakozása kérdéséről. Az említett jegyzék egyben a szovjet kormány válasza az iráni kormánynak arra az emlékiratára, amelyet Enteszami október 17-én nyújtott át a Szovjetunió külügyminisztériumának, válaszképpen a szovjet kormány ez év október 12-i nyilatkozatára. Az iráni kormány október 17-i emlékirata a többi között hangoztatja: Teheránban több ízben közölték szóban és írásban a Szovjetunió nagykövetével, hogy Irán kormánya, tekintettel az országa függetlenségének megőrzéséért és határainak megvéa többi között kifejti: I A szovjet kormány sajnálattal ' • kénytelen megállapítani, hogy Irán kormánya, a Szovjetunió többszöri baráti figyelmeztetése ellenére csatlakozott a közel- és közép-keleti katonai csoportosuláshoz, a török-iraki-pakisztáni szövetséghez, amely bagdadi tömb néven ismeretes, s amelynek tagja Anglia is. Irán ennek következtében olyan katonai csoportosulás tagja lett, amely bizonyos agresszív körök eszköze. E csoportosuláshoz csatlakozva Irán, bármennyire is különös ez, összekötötte politikáját olyan, Iránnal szemben ellenséges erők érdekeivel, amelyeknek célja fenntartani és visszaállítani e térség országainak gyarmati függését. 2

Az iráni kormány október 17-i válaszában úgy próbálja indokolni Irán csatlakozását a bagdadi tömbhöz, hogy katonai szövetség állítólagos védelmi céljaira hivatkozik. Az ilyesfajta hivatkozások azonban ellentmondanak a dolgok való állásának. Mint ismeretes, a bagdadi egyezmény első cikkelye előírja a tömb déséért való felelősségére, továbbá élve szuverenitásával, mindazon intézkedéseket megteszi és mindazokat az eszközöket megragadja, amelyeket célszerűnek és szükségesnek tart e cél biztosításéra. Ezért teljesen természetes az iráni kormány csatlakozása az Irak és Törökország között megkötött kölcsönös együttműködési egyezményhez, hiszen ez az egyezmény az Egyesült Nemzetek Szervezete alapokmányának keretében valósult meg és nem szolgál egyéb célt, mint a béke és a biztonság alapjainak megszilárdítását a Közép-Kelet térségében és világviszonylatban. Az iráni kormánynak a gyarmati politika megszüntetéséért vívott komoly nemzetközi harca, amely politikájának alapja, nem fér össze semmiféle gyarmati politika visszaállításának gondolatával. Ezért az az érteitagállamainak katonai együttműködését, azzal a megjegyzéssel, hogy az együttműködés gyakorlati intézkedéseit külön egyezményekben kell meghatározni. Hogy hova vezet az ilyen együttműködés, már abból is látható, hogy Irak, amely tagja a bagdadi tömbnek, egyidejűleg külön egyezményt kötött a paktum más, erősebb tagállamával, Angliával, s ez az egyezmény feljogosítja Angliát arra, hogy az angol fegyveres erők Irak légiterét, repülőtereit és területét használják. Irak fegyveres erői pedig angol oktatótisztek és tanácsadók ellenőrzése alá kerülnek. A bagdadi tömbhöz tartozó középés közel-keleti államok kötelezettségeinek jellegére fényt vet az a külföldi sajtóban napvilágot látott külön jegyzőkönyv, amely a bagdadi egyezmény függeléke. A jegyzőkönyv előírja, hogy a szerződő felek mindegyike kötelezi magát arra, hogy bizonyos körülmények között a másik fél rendelkezésére bocsátja területét, repülőtereit és katonai felszerelését. Az amerikai, az angol és a török sajtő jelentéseiből kitűnik, hogy a török fegyveres erőknek, amelyekre a nyugati hatalmak katonai tervei a Kaukázus irányában végrehajtandó „támezés, amelyet a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének kormánya az említett paktumról adott, igazságtalan és semmivel sem bizonyítható. Tekintettel a fenti magyarázatokra, és telhíva a figyelmet arra, hogy a nemzetközi kötelezettségek tiszteletbentartása az iráni kormány politikájának alapja, az Irak és Törökország kölcsönös együttműködési egyezményéhez való csatlakozás 6emmi esetre sem károsítja meg a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége kormányával fenntartott baráti Is jószomszédi kapcsolatokat, amelyek az iráni kormány különös figyelmének és érdekeltségének tárgyát képezi. Igazolják ezt a határkérdések és a pénzügyi kérdések, s a csatlakozás semmiképp sem áll ellentétben a két kormány között érvényes szerződések szellemével. madás" feladatát ruházzák, Irán területére kell lépniök, el kell foglalniok iráni Azerbajdzsánt és Kurdisztánt. Meg kell említeni azt a körülményt, hogy az Egyesült Államok és NagyBritannia mind nagyobb mennyiségben szállít a bagdadi tömb országainak fegyvert és katonai felszerelést, s ezeket a szállításokat olyan katonai és politikai feltételekhez köti, amelyek még bonyolultabbá teszik a közel- és közép-keleti helyzetet, károsak az említett terület országainak biztonságára és nemzeti függetlenségére. Nem véletlen ezért, hogy a bagdadi tömb tagállamaival szomszédos arab és egyéb államok ellenszenvvel viseltetnek a bagdadi tömb létrehozása iránt és létérdekeik közvetlen veszélyeztetőjét látják benne. Egyidejűleg a bagdadi tömb egyik aktív részvevőjének, Törökországnak területén lázasan folyik a légi- és haditengerészeti támaszpontok építése, és az Egyesült Államok irányításával más intézkedéseket is tesznek, hogy Törökországot a szomszédos békeszerető államok ellen irányuló hadászati hídfőállássá tegyék. A bagdadi katonai tömb igazi jellege látható abból is, hogy Törökország és Anglia — a bagdadi tömb tagjai — egyben tagjai az északatlanti katonai csoportosulásnak is. Pakisztán és Anglia pedig tagjai a SEATO elnevezésű délkelet-ázsiai katonai és politikai csoportosulásnak. Márpedig a NATO agresszív katonai csoportosulás, amely a Szovjetunió és a többi békeszerető ország ellen irányul, a SEATO pedig a gyarmatosító hatalmak eszköze, de az afrikai és az ázsiai országok bandungi értekezlete — mint tudjuk — elítélte a gyarmatosítás minden megnyilatkozását. A bagdadi tömb, mint a NATO és a SEATO összekötő láncszeme, veszélyezteti a béke ügyét nemcsak a Közelés a Közép-Keleten, hanem ezen a térségen kivül is. A bagdadi tömbnek az említett katonai csoportosulásokkal való kapcsolata lehetővé teszi, hogy a Közel- és Közép-Kelet országait a föld más részein esetleg keletkező fegyveres konfliktusokba vonják be. Közismert, hogy Iránt senki sem fenyegette és senki sem fenyegeti, s ha Irán biztonságát és függetlenségét veszély fenyegeti, úgy ez elsősorban azoktól a hatalmaktól indul ki, amelyek más államok ellen irányuló agresszív tömböket létesítenek, bagdadi tömbhöz tartozó országaiban élő népek érdekeivel és óhajaival. 4

Az iráni kormány állításai el• lenére a bagdadi katonai tömb megalakításának semmi köze sincs az ENSZ céljaihoz és az iráni kormánynak az a hivatkozása, hogy az ENSZnek műid a Szovjetunió, mind Irán a tagja, nem szolgálhat igazolásul Iránnak az említett tömbhöz való csatlakozására, mert az ENSZ célja a nemzetközi béke és biztonság fenntartása, a nemzetek közötti baráti kapcsolatok fejlesztése, a bagdadi tömb megalakítása pedig ellentétes célokat szolgál. D Az iráni kormánynak az a kije~ • lentése, hogy politikájának alapja a gyarmati politika megszüntetéséért vívott harc, és hogy ez a harc „nem fér össze semmiféle gyarmati politika visszaállításának gondolatával", ellentmond a fentemlített tényeknek, és bizonyítéka annak, hogy a gyarmatosító hatalmak most igyekeznek fenntartani és visszaállítani a gazdaságilag gyengén fejlett országok gyarmati leigázását. A katonai csoportosulások tervel szerint és céljaiból megvalósuló fegyverkezési hajsza és katonai építkezés a csoportosulásban részvevő országok költségvetésére és gazdaságára súlyos teherként nehezedik, arra kényszeríti őket, hogy külföldi hiteleket és kölcsönöket kérjenek, ami fokozza a külföldi államoktól való függésüket és a lakosság életszínvonalának süllyedésére vezet. Mindez látható a bagdadi tömb tagállamaiban, köztük Iránban is, ami feltétlenül ellentétben áll a Közel- és Közép-Kelet r A szovjet kormány megállapít• ja, hogy az iráni kormánynak az a kijelentése, amely szerint tiszteletben tartja nemzetközi kötelezettségeit, nincs összhangban az iráni kormány cselekedeteivel, mert az 1927. október 1-én kötött biztosítékokról és semlegességről szóló szovjet-iráni szerződés 3. cikkelyében foglalt kötelezettségek ellenére elhatározta, hogy Irán csatlakozik a Szovjetunió ellen irányuló bagdadi tömbhöz. A szovjet kormány megállapítja, hogy Iránnak a bagdadi tömbhöz való csatlakozása komoly kárt okoz a szovjet-irán kapcsolatoknak, még hozzá akkor, amikor a Szovjetunió és több más állam erőfeszítései révén a nemzetközi feszültség enyhítésében és až államok közötti bizalom megteremtésében bizonyos sikerek születtek, és amikor a Szovjetunió több lépést tett az Iránnal való jószomszédi kapcsolatok megerősítése és fejlesztése céljából. Iránnak a bagdadi agresszív tömbbe való belépése olyan helyzetet teremtett, amely a Szovjetunió határainak veszélyeztetését rejti magában. Emiatt a szovjet kormány nem nézheti közömbösen Iránnak a bagdadi szerződéshez való csatlakozását. A Szovjetunió kormánya a fentebbiekkel kapcsolatban nem tekintheti kielégítőnek az iráni kormány válaszát, megerősíti október 12-i nyilatkozatát, és az iráni kormányra hárít minden felelősséget azokért az esetleges következményekért, amelyek az iráni kormány ama határozatából származnak, hogy csatlakozik a bagdadi katonai tömbhöz. Enteszami űr kijelentette, hogy a szovjet kormány jegyzékét haladéktalanul átadja az iráni kormánynak. A szovjet kormány november 26-i jegyzéke Imperialista mesterkedések szovjet- i á I magyaMZAT • tomport Ö lunpoxZ ffi íW-omtnkai W 3 V,mtto(a( -Kut A múlt héten zajlott le Bagdadban, a Rózsák Palotájában az úgynevezett „Középkeleti Védelmi Szervezet" (Middle East Defense Organisation), röviden MEDO tagállamainak, vagyis Törökországnak, Iraknak, Iránnak, Pakisztánnak első értekezlete. Mi sem jellemzi jobban ennek az állítólagos védelmi szervezetnek igazi jellegét, mint az a körülmény, hogy ez az általában „bagdadi paktumnak" nevezett új politikai alakulat mindjárt első ülését zárt ajtók mögött tartotta és hogy azon mint megfigyelők részt vettek az Egyesült Államok katonai kiküldöttei. Az angol imperialista sajtő nagy „megelégedéssel" nyugtázta ezt az eseményt, mint a brit külpolitikának hosszú idő óta első számottevő sikerét. Milyen célokat követ az angol külpolitika már évek óta a közép-keleti térségben? Első és legfőbb feladatának azt tekinti, hogy Ázsiában a második világháború összeomló gyarmatbirodalmát az imperialista politika más eszközeivel és módszereivel pótolja. 1948-ban Anglia kénytelen elismerni legértékesebb gyarmatának, „az angol korona ékének", Indiának függetlenségét, ami természetesen befolyással volt az angol politikai, katonai és gazdasági pozíciók meggyengülésére a Földközi-tenger és az Indiai-óceán közötti egész térségben. Mint ismeretes, Anglia az elmúlt években elvesztette kizárólagos befolyását az iráni olajmezők felett és elvesztette az Ázsia felé vezető legfontosabb útvonal, a Szuezi-csatorna feletti uralmát. Egyetlen támaszpontja maradt csak KözépKeleten,Irak, melynek kormánya megmaradt az angol érdekek hűséges kiszolgálójának és így biztosította Anglia kizárólagos jogait az iraki (moszuli) olajmezőkön. Irak fővárosából, Bagdadból kiindulva szőtte aztán az angol imperializmus új közép-keleti terveit s annak első lépéseként létrehozta a török-iraki-pakisztáni hármas szövetséget. Az új ebben a csoportosulásban csak az volt, hogy az angol mesterkedéseknek sikerült rábírniok Törökországot és Pakisztánt, amely államok eddig kizárólag az amerikai imperializmus kiszolgálói voltak, hogy egy Aiglia vezette politikai alakulatba lépjenek be. Törökország ugyan határos Irakkal, de Irak és Pakisztán között a nagy kiterjedésű Irán fekszik. Ezért szükség volt a bagdadi paktum kiterjesztésére Iránra is, amit hosszas fáradozás után ez év őszén, éppen a két genfi értekezlet közötti időben sikerült az angol imperializmusnak elérnie. A bagdadi paktum államai tehát azóta szakadatlan láncot alkotnak Törökországtól Pakisztánig, nyíltan támadó jelleggel a Szovjetunió déli határai mentén. Anglia a bagdadi paktum létrehozásával azonban a politikai és katonai célokon kívül természetesen gazdasági érdekeket is követ. Amint azt az elmúlt évtizedek szorgos kutatásai felderítették, a Közép-Kelet sivár sivatagjai alatt roppant természeti kincs húzódik: itt vannak a föld eddig felderített legnagyobb olajmezői. Ádáz küzdelem folyik ezeken a területeken alz imperialista államok, elsősorban az Amerikai Egyesült Államok és Anglia között. A fenti térkép világosan mutatja, milyen óriási területekre szereztek az imperialista államok kutatási, illetve kitermelési jogot. Bár a kitermelés a tengertől messzebb eáő si- 1 Közép-Keleten vatagi területeken nagy nehézségekbe ütközik, és sok száz, néha ezer kilométer hosszúságú olajvezetékek kiépítését teszi szükségessé, a föld olajtermelésének egyötödét máris a közép-keleti területeken nyerik. 1954-ben ugyanis a 681 millió tonnát kitevő világtermelésből 136 millió tonnát nyertek Közép-Keleten. Anglia tehát a bagdadi paktum révén akarja biztosítani politikai, és így gazdasági befolyását a nagy olajüzletben. A közép-keleti angol mesterkedéseknek természetesen igen nagy visszhangja van világszerte. A környező arab államok, amelyeknek hosszú és keserves tapasztalataik vannak az angol imperializmussal, leghatározottabban tiltakoznak a bagdadi paktum megalakítása és tervezett további kibővítése ellen. A bagdadi paktum elsősorban három arab országot: Szíriát, Egyiptomot és Szaúdi Arábiát fenyegeti. Az elsőt azért, mert Törökországból a legjobb közlekedési utak Irakba Szírián át vezetnek, Egyiptomot azért, mert az most a függetlenségük megtartásáért harcoló arab államok politikai vezére, Szaúdi Arábiát pedig szért, mert valószínűleg annak területén vannak a Közép-Kelet még fel nem tárt leggazdagabb olajmezői. Az imperialista nyomás már hónapok óta elsősorban Szíria ellen irányul. De mit szól mindehhez a legnagyobb imperialista hatalom, az Egyesült Államok? A szó szoros értelmében „vegyes" érzelmekkel viseltetik iránta. A bagda* paktum szovjetellenes támadó jelege a legnagyobb mértékben egyezik az Egyesült Államok támadó politikájának irányelveivel. Ezért vettek részt a múlt heti bagdadi titkos tárgyalásokon a? Egyesült Államok katonai megfigyelői és ezért helyeztek kilátásba ezeknek az államoknak katonai felszerelést, hadseregeik kiképzését, természetesen azon až áron, hogy további katonai támaszpontokat bocsátanak az Egyesült Államok rendelkezésére. Másrészt azonban az amerikai imperialistáknak' nincsen ínyére, hogy Angliának sikerült megerősítenie befolyását ezeken a gazdaságilag is annyira jelentős középkeleti területeken. Az amerikai monopóliumok elsőrendű érdeke, hogy tovább terjeszkedjenekVKözép-Keleten és ebben elsősorban az angol olajérdekeltségekbe ütköznek. Teljesen világos, határozott és következetes a Szovjetunió álláspontja a bagdadi paktumhoz. Az 1927. évi szovjet-iráni szerződés értelmében Irán kötelezte magát a semlegességre, mégis, a szovjet kormány ismételt figyelmeztetései ellenére Irán belépett a kimondottan katonai és támadó jellegű bagdadi szerződésbe. Különösképpen utal a szovjet kormány immár második jegyzéke arra a körülményre, hogy a bagdadi szerződés két tagállama, Törökország és Anglia egyben tagjai az ugyancsak támadó jellegű északatlanti katonai csoportosulásnak, a NATO-nak, míg ugyanakkor Pakisztán és Nagy-Britannia a SEATO nevet viselő délkelet-ázsiai katonai és politikai tömbben vesz részt. Világos tehát, hogy a bagdadi paktum mintegy összekötő kapocs az amerikai imperializmus két fő felvonulási területe, az atlanti- és a csendes-óceáni férség között és ugyanakkor nyílt katonai jellegével a legközvetlenebbül veszélyezteti a Szovjetunió déli határait. A genfi konferenciák évében és időszakában minden gondolkodó és békeszerető ember különösnek és érthetetlennek kell hogy találja ezeket a háborús paktumokat és katonai készülődéseket. A világ békeszerető államai bizonyára megtalálják majd a Szovjetunió vezetése mellett ennek az újabb agressziós tervnek ls az ellenszerét, s ebben az egész világ békeszerető közvéleményére támaszkodhatnak.