Uj Szó, 1955. november (8. évfolyam, 262-287.szám)

1955-11-26 / 284. szám, szombat

6 m szo 1955. november 26. Az újb

arsi állami ménes gazdaságában Ha jó a vezetés, eredményes a gazdálkodás Egy pár tiatal paripa a ménesből hintóba fogva HA A LÉVAI járásban bárkit megkérdezel, hogy kicsoda Mojžiš Imre, mindig ugyanazt a választ kapod: jó gazda, jó szakember. Az újbarsi állami méntelepen, melynek igazgatója, ritkán lehet rátalálni. Szívesebben jár a mezőn a munkások között, vagy a sándorhalmi gazdaságban. Most is odament a takarmányrépa szállítását ellenőrizni. Maradt ugyanis az állami ménes gazdaságának 50 vagon felesleges takarmányrépája (700 mázsa volt az átlagos hektárhozam) s ezt felajánlották a környék szövetkezeteinek, melyek örömmel fogadták a kívánatos ajáníatot. Szóbaelegyedem hát egy pár percre Arató Józseffel, a gazdaság egyik állatgondozójával, majd azután keresem meg az igazgatót. Arató Józseftől tudom meg, hogy itt nemcsak a lótenyésztésben, hanem a növénytermelésben is szépek az eredmények. Például az idén a burgonya átlagos hektárhozama 263 métermázsa volt, amivel egyúttal megcáfolhatjuk azt a téves nézetet, melyet a járási funkcionáriusok is hangoztatnak, hogy a „lévai járásban nem lehet burgonyát termelni". Zabból 31 mázsa, árpából 34 mázsa, takarmányrépából 700 mázsa átlagos hektárhozamot ért el az állami ménes gazdasága. Természetesen nem sajnálták jól megtrágyázni a földet, minden évben más dűlőben szántottak be 300 mázsa istállótrágyát hektáronként. De nemcsak ezzel értek el jó eredményeket, hanem főleg a szántás, vetés és más munkák agrotechnikai határidejének betartásával, a tavaszi hengerléssel, boronálással, egyszóval a jó, alapos, szakszerű munkával. Ehhez pedig Mojžiš igazgató nagyon jól ért, nem hiába nőtt fel a víglaši állami birtokon. AZ ISTÁLLÓKBAN szép, csillogószörű lovak állnak. Aki szereti a lovakat, annak van itt mit néznie. Fiatal, szép lovak vannak Itt, még a szakember is megcsodálná ezeket a jóvérű tenyészlovakat. Van itt olyan kanca is, amely 35 000 koronát is megér. Nemcsak hazánk különböző vidékeire szállítják őket, hanem exportálnak Lengyelországba, Romániába és nemrég magyar vevők is érdeklődtek a ménes lovai utár.. 1953-ban szovjet küldöttség járt Ojbarson látogatóban és annak a tagjai is elismeréssel nyilatkoztak a ménesről. Van is mit dicsérni, mert a tenyészet állománya kiváló minőségű, s azonfelül ahova csak benézel, mindenütt rend, tisztaság, pontosság uralkodik. Ezt követeli meg az igazgató mindenkitől és meglátszik, hogy a munkát gyakran ellenőrzi is. Érti a dolgát és szereti a munkáját Mojžiš elvtárs. A szovjet módszerek a gazdaságban már nem újdonságok. A borjak mesterséges nevelése jól bevált munkamódszer. A tehenek illésére egy külön istálló van villanyszellőztetővel berendezve. A fejőstehenek jól tejelnek. „Nem egy közülök 12 litert ad naponta", mondja Arató József, a csoport vezetője. Az átlagos napi tejhozam meghaladja a 8 litert. A gazdaság minden szakaszon túlteljesíti az évi termelési tervet. Nagyon szerettem volna tehát beszélni a gazdaság Igazgátójával, akinek vezetésével ily kiváló eredményeket értek el a ménes dolgozói. MOJŽIŠ ELVTÁRSAT Sándorhalmán értük utói. Éppen a szövetkezeti tagokkal beszélgetett, akik répáért jöttek szekerekkel, traktorokkal. Alacsony, pirosarcú, őszülő ember, tekintete éles, kutató. — Itt az út szélén, vagy tizenötméter hosszan valamelyik traktoros behajtott a vetésbe. Nem tudjátok ki volt? — kérdezte. — Én voltajn, — felelt rá őszintén az egyik traktoros — de igazán nem tudtam másképpen kitérni, igazgató elvtárs. — Rendben van, de nekünk ebből kb. 70 kg búza kárunk lesz, s mit szólnak majd dolgozóink, hogy éppen ti, szövetkezeti tagok nem vigyáztok a mi vetéseinkre. Máskor, elvtársak jobban kell vigyázni. Én éppen titeket emlegetlek példaként a saját dolgozóim előtt. — így beszélt Mojžiš elvtárs. Megnéztük a marhaállományt. Az igazgató minden egyes jószágot ismer. — Ez itt — mutatott rá egy nagytőgyű tehénre — 17 liter tejet ad naponta és a kerületi kiállításon is volt. Ezeket pedig — mutatott rá a fiatal bikákra — hizlaljuk. — Közben nem egy munkást állított meg baráti beszélgetésre. — No, hogy aludtad ki magad, Jóska — szólította meg az egyik álmosszemüt. — Mit csinál a kisfiad? C6ak pihend ki jól magad és holnap munkába! — Ügy beszélt vele, mint a szomszédjával. Most értettem meg, hogy szigorúsága mellett miért szeretik annyira a munkások. — Szigorú, de igazságos — így vélekednek felőle valamennyien. Ismeri is mind a kétszázat mint a tenyerét. Még azt is tudja, mikor aludt valamelyikük roszszul. ILYEN MOJŽIŠ IMRE igazgató, aki minden apróságban következetes, irányadó, s ezért példás az újbarsi állami ménes gazdálkodása. Horváth Sándor A BÁRTFAI SZÖVETKEZETBEN A Topolya kanyargós medre nincs messze a várostól. Egy negyedórai séta csak, s máris ott állunk a folyó új betonhídján. Hatalmas épületek állnak előttünk a Topolya balpartján, a bártfai szövetkezet gazdasági épületei. A bejárat a szövetkezet udvarában olyan, akár egy üzemben. Széles út vezet a gazdasági udvarba, az istállók, csúrök, lakások labirintusába. Fiatal, mokánytermetű ember tart felém az egyik istálló felől. Előtte fehér kötény, karján felgyűrt, ingúii Mosolyogva tessékel bennünket az irodába, ö az, akit keresünk, Kéndra Péter, a bártfai szövetkezet elnöke. Tágas, világos helyiségeken megyünk keresztül. Az iroda széles ablakán át kilátni a modern istállókra, a sertéshizlalóra. Kendra elnök és Moydis József agronómus készséggel beszélnek az építkezésekről, a szövetkezet fejlődéséről. Minden ami itt elénk tárul, öt év közös gazdálkodásának eredménye. Ez a tizenkét hektár — a szövetkezet gazdasági udvara — öt évvel ezelőtt lakatlan terület volt. Azóta építették a három tehénistállót, melynek mindegyikében 98 szarvasmarha van, a 400 férőhelyes sertésistáll*, és a tyúkfarm 3000 baromfival. Építettek még három csűrt, lóistállót, magtárt és öt lakást a családtagok részére. Nemrégiben hallottam a tagok jó életéről, Moydisék, Palša, Pelegrinnék és Ritzik jó munkájáról, jövedelmeikről, az állatgondozók, sertésetetők jó jutalmazásáról. Kendra elvtárs lapozgat a bérlistában. Ridzik Józsefnek augusztus végéig 542 munkaegysége volt. Azóta két hónap telt el, s október végével munkaegységeinek száma 605-re szaporodott. Egy munkaegységre 21 koronát kapnak a tagok. Ritzik októberben 900 koronát keresett, azaz 1800 koronát a munkaegysége után járó terményilletményen kívül. A szakszerűen vezetett állattartás jő anyagi feltételeket biztosit. Az állattenyésztés a súlypontja a bártfai közös gazdálkodásnak. A 380 hektár, amelyen a szövetkezet gazdálkodik, nem nagy terület. S az is kisebb darabokban van elszórva a határban. Nehéz a munkálatok gépesítése, de a dombos, hepe-hupás terepen lánctalpasok dolgoznak. A gabonafélék és kapások hektárhozamai jóval túlszárnyalták az eddigi eredményeket, s az egyéni gazdálkodók hozamát. Kilépünk az udvarra. Elől Kendra elnök, nyomában megyünk mi, s velünk a szövetkezet agronómusa as a zootechnikus. Járjuk az istállókat, a sertéshizlaldát, tyúkfarmot. Hosszan elbeszélgetünk a fejőkkel, az etetőkkel, gyönyörködünk az állatokban, együtt örülünk a szép hektárhozamoknak, s a 82 szövetkezeti dolgozó jó keresetének, megelégedett, boldog életének. Mészáros Gyula Szántson minél több traktor éjjeli műszakban is A kassai kerület az őszi mezőgazdasági munkák elvégzésében Szlovákiában a második helyen áll. Nagy érdemük van ebben az eredményben a kerület gép- és traktorállomásainak. A késmárkiak, tőketerebesiek és jolsvaiak jobb munkája hiányzott csak ahhoz, hogy a kerület az első helyre jusson. A királyhelmeci traktorállomás élen jár a kerületben. Jó munkájukat főleg a Nagy Október 38. évfordulójának tiszteletére vállalt kötelezettségek teljesítése tette lehetővé. A traktora llomás dolgozóinak 113 egyéni és 18 kollektív vállalása, amelyet 100 százalékra teljesítettek, sok ezer korona értéket jelent. Az iglói traktorosok csaknem negyvenezer koronát kitevő vállalásukat, Vnelyet november 30-ig kell teljesíteniük, minden valószínűség szerint túlszárnyalják. A migléci brigádközpont évi tervét egy héttel előbb teljesítette határidő előtt. A gálszécsi traktor állomás is teljesítette az évi tervét. A poprádiak 120 hektárnyi, kevés hasznot hajtó rét- és legelő felszántását tervezték az idei őszre. Ehelyett eddig 228 hektár eddig terméketlen földet szántottak fel. Számos brigád központot és traktorállomást sorolhatnánk fel, amelyek magasan 100 százalékon felül és idejében tettek eleget feladataiknak. Nem kielégítő a késmárkiak és a tőketerebesiek munkája, ahol a tervés kötelezettségvállalások teljesítésében tetemes lemaradás van. A késmárki, jolsvai és tőketerebesi traktorállomások dolgozói az elmaradás nagy részét még behozhatják, ha gépeiket az éjszakai műszakokban is jól kihasználják. Á tojótyúkok helyes téli efetése írta: Dr. Brauner Iván államdíjas akadémikus A baromfitenyésztés az állattenyésztésnek az az ága, amely a legjobban fejleszthető. Éppen azért a baromfitenyésztés mind a termelőszövetkezeteknek, mind az egyénileg gazdálkodó parasztoknak jó jövedelmet jelent, de csak aikkor, ha a baromfit helyesen tartják és megfelelően táplálják. A legnagyobb hibákat a baromfifarmokon és a kistenyészetekben pont a téli tartásban követik el állattartóink. Az a tény, hogy télen a tojásnak jobb az ára, egymagában fontos jövedelmi forrást jelent, másrészt pedig a tenyésztojások és csibekeltetés eredményessége teljesen attól függ, hogy tyúkállományunkat miként tartottuk és etettük a téli hónapokban. Az utolsó párt- és kormányhatározat a baromfiállomány szaporítását írja elő. Állattenyésztésünk tervszerű fejlesztésének máris vannak eredményei, mert igen sok szövetkezet, állami gazdaság és a háztáji tenyészet fajtiszta tyúkállománnyal rendelkezik. Az egész baromfitenyésztés sikere, jövedelmezősége elsősorban a tenyésztőktől és a baromfigondozóktól függ. Az eredményes baromfitenyésztésnek több feltétele van: 1. A baromfitelepek és ólak higiéniája. 2. A baromfiak itatása. * 3. A helyes takarmányozás. 4. A vitaminok és ásványi anyagok helyes adagolása. 5. Gyomor- és bélférgesség ellenőrzése, illetve megszüntetése. 6. A fertőző betegségek megelőzése. 7. A növendékbaromfi helyes gondozása és nevelése. A késő őszi és hideg téli hónapokban elsősorban tyúkállományunk helyes takarmányozására kell a legnagyobb gondot fordítanunk. Rá kell térni az úgynevezett téli takarmányozásra, mert csak a jól takarmányozott egészséges állatoktól várhatunk értékes téli tojásokat. Köztudomású, hogy a téli hónapokban elsősorban gyermekeinek, de összes dolgozóink egyik legfontosabb vitaminforrása a tojás, de csak akkor, ha tényleg tartalmazza is az elvárt különféle vitaminokat. Márpedig ezeket a szükséges vitaminokat csak akkor fogja a téli tojás tartalmazni, ha megfelelő téli takarmányozással biztosítjuk, hogy tyúkjaink szervezetükbe elraktározzák s majd a tojások révén visszaadják a nékik juttatott vitaminokat. Az ősz folyamán megindult vedlés, majd ezután a téli tollazat kinövése nagy mennyiségű tápanyagot, ásványi sókat igényel és von le a baromfi szervezetéből, mégpedig akkor, amikor a szabadban egyre kevesebb a fellehető eleség, főképpen rovarok és álcák. A hidegebb időjárás is olyan tényező, mely megköveteli a takarmányféleségek kívánt mennyiségben és összetételben való etetését. Nagy általánosságban a téli időszakban tyúkoknak testsúly kilogrammonként 6 dkg abraktakarmányt kell adagolni. azaz nagy átlagban, tekintve azt, hogy baromfiaink kb. 2 kg élősúllyal rendelkeznek, 12 dkg az abrakigényük. Ennek az abraktakarmánynak kétharmadrésze legyen szemestakarmány. Tehát reggel és este 4—4 dg szemeskeveréket kell megetetnünk velük. A gyakorlatban kipróbált és legjobban bevált keverék a következő: 30 százalék árpa, 30 százalék búzaocsú, 25 százalék kompakt, 15 százalék napraforgóocsú. Természetesen magában a szemes ele-: ség nem elégséges, és ez az oka annak, hogy ott, ahol csak ezzel etetik a baromfit, a téli tojástermelés elégtelen. Ezért a téli etetésnél igen fontos a szükséges fehérjemennyiséget dara* keverék formájában biztosítani. A. fehérjét leghelyesebb húsliszt, s ha ez nem volna, úgy a nálunk mindig kap-: ható és elégséges mennyiségben forgalomba hozott fehérjekoncentráttal kell pótolni. Ezen szemes és fehérjetakarmányon kívül a takarmány 3 százalékát szénsavas mésszel és 1/2 százalékos őrölt takarmány- vagy konyhasóval kell kiegészíteni. Ha darát etetünk, leghelyesebb az etetés előtt meleg vízzel megnedvesíteni. Ahol lehetséges és nem biztosítható másképpen a fehérjeabrak, ott fölözött aludttejet keverjünk a daraféleséghez. Ezt a legjobb déli etetésnél adni. Az abrakmennyiséget csökkenthetjük, ha naponta 3—3 dkg főtt krumplit, vagy speciálisan baromfiak részére készített silótakarmányt adagolunk. Ha burgonyát etetünk, úgy mossuk meg, főzzük, de a burgonya levét mindig távolítsuk el, mert káros hatású. Igen jó hatása van az élesztőnek, me« lyet 2 százalékos mennyiségben keverjünk a baromfiak takarmányához. A tyúkok egészségi állapotát és a tojások, de főként a tenyésztojások belső értékét vitamindús takarmányok etetésével kell biztosítanunk. Baromfiaknál a legfontosabb vitamin az Avitamin, ezért elsősorban ezt kell a takarmányba adagolni. Az A-vitamint a takarmánykáposzta, takarmányrépa, sárgarépa etetésével érhetjük el. Törődjünk azzal is, hogy az állatok minél több mozgást végezzenek a hideg, kemény télben is, mert ez serkenti a vérkeringést és ezáltal a tojástermelést is. Ha a helyszűke, vagy más ok taiiatt ezt biztosítani nem tudjuk, megoldható úgy is, hogy a takarmányrépát, vagy sárgarépát 50—60 cm magasra felkötjük és így tyúkjainknak, hogy ezt csipegethessék, ugrálniuk kell, s az pótolja a szükséges testmozgást. Igen fontos, hogy az ivóvíz mindig állott 12—15 fokos legyen. Ugyancsak nem szabad megfeledkeznünk az aprószemű kavics állandó biztosításáról. Tudva azt, hogy baromfiállományunk 70—80 százaléka gyomor és bélférgességgel fertőzött és a bélférgek súlyosan károsítják az állati szervezetet, nemcsak azáltal, hogy nagymennyiségű táplálékot vonnak el közvetlenül az állattól, hanem szívójukkal mechanikus úton állandóan sértik a gyomor és a bél nyálkahártyáját, bélhurutot, vérszegénységet okozva, szabad utat nyitnak a fertőző betegségek (baromfi kolera, baromfi pestis) keletkezésének, ezért még most a tél beállta előtt végeztessük el az összes baromfinál a féregűzést, melyet ma már nálunk jól bevált új és olcsó módszerrel biztosítani tudunk.