Uj Szó, 1955. november (8. évfolyam, 262-287.szám)

1955-11-03 / 264. szám, csütörtök

U1SZ0 1955. november 3. PRÁGÁBAN, a Hybernská utcában van a történelmi nevezetességű Nép­ház. Ennek VI. emeleti egyszerű helyi­ségében folyt Je 1912-ben V. I. Lenin elnöklésével Oroszország Szociálde­mokrata Munkáspártjának nagy jelen­tőségű VI. (prágai) konferenciája. Ezen a konferencián űzték ki a munkáspárt­bői a munkásosztály árulóit, a mease­vikieket, és vetették meg egy új típu­sú önálló pártnak, a leninizmus pártjá­nak, a bolsevik pártnak alapját. A prá­gai konferencia nemcsak Oroszország forradalmi pártja fejlődésében jelent fontos határkövet hanem az egész nemzetközi munkásmozgalom történe­tében is rendkívüli helyet foglal el. A cseh munkásmozgalom számára a Népház mindig történelmi jelentőségű marad az 1920-ban lejátszódó decem­beri események miatt is, amikor a munkássággal szemben túlsúlyban lévő masaryki rendőrség és csendőrség el­foglalta jogos tulajdonukat, és átadta az áruló jobboldali szociáldemokrata vezéreknek. Ezt a nevezetes épületet választotta ki pártunk a prágai Lenin Múzeum legméltóbb helyéül, és ma ez a Lenin emlékének szentelt ház hirdeti a mar­xista-leninista eszmék nemzetközi győ­zelmét. A Szovjetunió nemzetei és az egész haladó szellemű világ idén ünnepli az első orosz forradalom ötvenedik év­fordulóját. Az imperializmus korszaká­nak ez az első dicső, népi forradalma, amelynek folyamán Oroszországban a munkások, parasztok a forradalmi szo­ciáldemokrata párt vezetésével nyílt harcot indítottak a cárizmus egyed­uralma ellen, megmozgatta a világ pro­letárjait. Különösen erősen hatott az Oroszországgal szomszédos országok, tehát az Osztrák-Magyar Monarchia népeire is. A prágai Lenin Múzeumban a napok­ban kiállítás nyílt „Milyen hatást gya­korolt az 1905—1907-ee orosz forrada­lom a cseh országrészekre" címen. Több mint négyszáz értékes dokumen­tumot látunk az ízlésesen elrendezett vitrinekben. Tanulságos és hü képet kapunk a cseh nemzet igazságos, meg nem alkuvó harcáról és testvéri rokon­szenvéről az orosz nép iránt. AZ OROSZ FORRADALOM előtti években az Osztrák-Magyar Monarchi­ában az 1848-as polgári demokratikus forradalom bukása következtében a nemzetek egyenjogúságának, az általá­nos, egyenlő, közvetlen és titkos vá­lasztójog bevezetésének kérdése meg­VIH A ZT aasí oldatlan maradt. A cseh nemzetnek már elege volt a császári urak önké­nyeskedéséből. Választójoguk kivívá­sában látták a szabadsághoz vezető út első lépcsőjét. Mikoláš Aleš és számos ismeretlen rajzoló karikatúráiban is megörökíti ezt a problémát. Hogy mennyire foglalkoztatta a nemzetet az általános választójog bevezetése, azt a legjobban az akkori gyufásdoboz-cím­kék bizonyítják. Például az egyik: vá­lasztóurna, előtte áll a tömeg, a szöveg pedig: „Követeljük a választójogot, mindenki választani akar!" Vagy: „Él­jen az általános választójog!" Az orosz forradalom kibontakozását meggyorsította az orosz-japán háború kitörése. Korea elfoglalása. Kína fel­osztása, a Csendes-óceán feletti ura­lomért való versengés kiélezte az Im­perialisták közötti ellentéteket. A há­ború leleplezte az állam és a katonai szervek tehetetlenségét. A cári kor­mány elszámította magát, amikor azt hitte, hogy a háború segíteni fog a po­litikai helyzet megszilárdításában és a forradalom megállításában. Éppen az ellenkezője történt. A háború még job­ban megingatta a cárizmust, és nagy elégedetlenséget váltott ki az orosz néptömegek körében. A cseh lapok fokozott figyelmet szentelnek az orosz­országi mozgósításnak. Ugyanakkor a választási törvények módosítását is egyre fenyegetőbben követelik. Oroszországban a feszültség állandó­an fokozódik. A forradalmi mozgalom gyorsan terjed. Sztrájkok törnek ki Pétervárott. A munkások elhatározzák, hogy január 22-én (9-én) felvonulnak tömegestül, családostul a Téli Palota elé, és kérvényt nyújtanak be a cár­nak. Azt hitték, a cár segít rajtuk. A békés tüntetés azonban vérbe fulladt. A cár a fegyvertelen munkások közé lövetett, a halottak és sebesültek szá­ma ezrekre rúgott. „Véres Vasárnap" lett a neve január 22-ének. A munká­sok megértették, hogy jogaikat csak harccal vívhatják ki. Irtózatosan fel­háborodott az egész ország népe. Oroszországban elkezdődött a forrada­lom. A cseh újságok, Právo lidu, Rov­no&t, Národní listy, Žár, Svoboda rész­írta: Kis Éva íetes tudósításokat hoznak és fényké­peket közölnek a Véres Vasárnapról. Az orosz forradalmárok harcára a cseh munkásosztály szolidaritásának soroza­tos megnyilvánulásával válaszol. A „Čech" klerikális újság szerkesztősége előtt tüntetést rendeznek, mert a lap anarchista rohamnak nevezi az orosz segélynyújtási alap" létesítésére. Na­pokon belül szép összeg gyűl össze. A hős orosz proletariátus forradalmi harca még jobban megerősíti a cseh nemzetben az általános választójog keresztülvitelének óhaját. A május el­seji felvonulásokon és az ezt követő hónapokban számos manifesztáción, tö­meggyűlésen követeli a nép a demokra­tikus választójog törvénybeiktatását. Barašek elvtárs és felesége még emlékezik az 1905-ös prágai eseményekre. A kiállításon újra felidézik az átélt napokat. nép harcát a cárizmus ellen. Prosté- EKKOR ÉRKEZNEK az első hírek az jovban ugyancsak cárellenes tüntetés oroszországi októberi általános sztrájk­tör ki. Az osztrák szociáldemokrata ról. A cseh munkásosztály világosan párt felhívást intéz a néphez „Orosz látja, hogy csakis hasonló fegyverrel érheti el célját. A nép viharos gyűlé­seken, demonstrációkon nyíltan támad­ja az uralkodó osztályt, a Habsburg­Monarchiát, és erélyesen követeli az általános sztrájk kihirdetését. A lapok éles cikkekben boncolják az eseménye­ket és szítják az amúgyis fellángolt tüzet. Bécsben és Prágában véres ösz­szetűzésekre kerül sor a rendőrség és a tüntető lakosság között. December 5-ét prágai véres vasárnapnak nevezi a nép. Prágával együtt a többi cseh és morva városok is bekapcsolódnak a harcba. A vasutasok 20 százalékos bér­emelést érnek el. Az események november 28-án csú­csosodnak ki. November 28-án, az or­szággyűlés megnyitásának napján álta­lános sztrájk tör ki az egész Osztrák­Magyar Monarchiában. Prágában az Óváros téren 200 000 ember tüntet. A nagyvárosok, a falvak, a vidék lakos­sága egy emberként vonul fel. Az üz­leteket zárva tartják. A burzsoázia át­látja a helyzetet, és csatlakozik a több­séghez. A sztrájk egész lefolyása azt bizonyítja, hogy túlhaladta a választó­jogért folyó küzdelem keretét. A jobb­oldali szociáldemokraták azonban op­portunista módon elfojtják a munkás­osztály forradalmi megnyilvánulását. Bár a választási reform végrehajtására csak egy év múlva kerül sor, a novem­ber 28-i demonstráció hatalmas mére­teinél, egységes voltánál fogva örökké emlékezetes marad a cseh munkásosz­tály történetében. Az orosz forradalom mélyen hatott az írókra, festőkre. F. Šrámek, J. Ma­hen, S. K. Neumann irodalmi fejlődésé­ben alapvető változást idézett elő az orosz forradalom és a cseh munkásosz­tály forradalmi megmozdulása. Zápo­tocký elvtárs könyvét, a „Viharos esz­tendőit a felszabadulás után írta. Vé­leménye szerint áz 1905-ös év valóban olyan időszak, amin érdemes volt mé­lyen elgondolkozni, felidézni az esemé­nyeket és fogolytársainak mesélni róla a börtönben és a koncentrációs tábor­ban. ŠMERAL, Zápotocký, Hybeš elvtár­sak, akik abban az időben következete­sen a nemzetközi szolidaritás eszméjét hirdették, s tanultak az első orosz for­radalomból, lettek alapítói Csehszlová­kia forradalmi pártjának, a kommunis­ta pártnak. Ennek a pártnak köszön­hetjük, hogy ma a szocializmus meg­valósításának útján haladunk. ciiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiinHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii iiiiiiiMiiiiiiiiiiiiaiiiiniiiiitiiiiiaMiiiiiiiiiiiiiiiiiiaiiiiiiMiifmiitiHiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiii B i rassó a város régi neve. Ro­mánok, magyarok, németek lakják. A régi belvárost már csak kí­vácsiságból nézi meg az ember, hogy lássa a gazdag történelmi múlt leve­gőjét lehelő csúcsos tetejű házakat, a tömör, boltíves kapukat, a romosodó bástyafalakat, a tér közepén épült tor­nyos városházát s a házak közül maga­san kiemelkedő nagy, púposhátú, kur­tatornyú és füstösfalú Fekete Templom gótikus épületét. Itt mégsem a múlt, hanem az új tölt el csodálattal ben­nünket. Hogy csak egy számot em­lítsek: a Cenk, a Fehér-bástyahegy, a Malom-hegy völgyében, a lombos erdők alján épült város lakóínak száma a felszabadulás óta csaknem százezerrel nőtt! Csoda ez? Nem! Hiszen ez a vá­ros Bukarest után a má­sodik legnagyobb ipari központtá fejlődött. Most csaknem 40 üzem műkö­dik a területén. Két főis­kolája, számos szak- és középiskolája van. A mű­szaki és az általános kö­zépiskolákban magyar nyelven is tanítanak. A régi könyvek és az emberek is úgy emlegetik Brassót, mint dúsgazdag várost. Hogy is volt ez? Régen szűk utcájú belvá­ros romantikája, a muta­tós középületek, a fény­űző villák mögött egész­ségtelen üzemek, sáros utcák és nyomortanyák sorakoztak. Most? O j gyárak, városnegyedek, kórházak, kultúrotthonok épültek. Büszkén muto­gatják mindenkinek a Vörös Zászló munkásne­gyedet. e traktorgyár új lakónegyedét, a vasúti munkások sok-sok ker­tes új családi házát, a festői helyen, erdők kö­zötti réten épült „inas­PEZSGŐ ÉLET A VÉN CENK ALJÁN ROMÁNIAI ÚTIJEGYZET: város"-t, mely ezerkétszáz ipari tanu­ló boldog otthona. És ott, ahol régen még járdák sem voltak, utakat építe­nek, modernizálják a házakat, földgáz fűtést vezetnek be és mindenütt, ahol csak lehet, parkokat, zöld sávokat lé­tesítenek. S amerre az országban jár­tunk, láttuk.a sötétzöld új teherautó­kat, a vörösre festett traktorokat, mindenütt azzal dicsekedtek: ezek a mi gyártmányaink, a sztálinvárosiak készítették! Hogy miért hangzik olyan lelkesen ez a dicsekvés? Teherautókat az országban csak 1954 óta gyártanak a Vörös Zászló Üzemben. A felszaba­dulás előtt az ország lakóinak 76 szá­ORASUL STALIN Állatni kölcsönön családi házak egész sorát épí­tették fel a Kaucsuk-gyár dolgozói. zaléka elsősorban földműveléssel fog­lalkozott, 25 ezer faeke volt még ak­koriban használatban, és egyes vidéke­ken a cséplőgép még ismeretlen fo­galom volt. Ma pedig csaknem 30 ezer traktor (15 lóerős egységekben számít­va) áll a mezőgazdaság rendelkezésé­re... A teherautókat, traktorokat mind­mind il(t készítik, Sztáiinvárosban. Az Ernst Thälmann Traktorgyárban már eddig 6 különböző típusú traktort bocsátottak ki, gyártmányaikat már messze földön ismerik. Albánia, Argen­tíni, Brazília, Bulgária, Dánia, Kína, Olaszország vásárolja tőlük. Csodás fordulat ez egy nép életében, amikor tudjuk, hogy a traktorgyártást csak 1946-ban kezdték meg. De hogyan? Romokon épültek az üzemek, épült az élet. A traktorgyár helyén azelőtt az IAR repülőgépgyár állott. 1940-ben történt, a bécsi döntés után, amikor a levitézlett Horthy lovagok, a vérmes magyar urak, „Édes Erdély itt vagyunk, minden állást elkapunk .. ." dallal az ajkukon magukhoz ragadták fél Er­délyt és lábbal tiporták a román nem­zetiségű dolgozók jogait. Mindkét or­szág már erősen fasizálódott akkor, egy „eszme" hatotta át az uralkodó­köröket, mégis fenevadként gyűlölték egymást. A vasgárdisták megtorlás­ként a repülőgyárban is a magyar munkásokon töltötték ki bosszújukat. Az éjszakai műszakban dolgozókat a gépek mellől hajtották el. A. román munkások hiába álltak ki mellettük és könyörögtek, hagyják meg őket, nem volt könyörület. Egy magyar sem ma­radt az üzemben. A felszabadulás előtt történt 1944 tavaszán. Bombázták a várost. Rom­badóit a kőolajfinomító, romokban he­vert a repülőgépgyár nagy része. Nagy volt itt az elkeseredés 1944 őszért, a felszabadulás után. Mi lesz a sok ezernyi munkással? A repülégépgyáriak először nem tud­tak mihez kezdeni. Esős őszi nap volt. Az üszkös, leégett gyár udvarán gyűltek A Szinaja fölötti régi királyi kastély, most múzeumot rendeztek be össze a munkások. Megtudták, hogy itt vannak a párt Központi Bizottsá­gának küldöttei. Róluk tárgyalnak. Amikor hírül hozták, hogy a szovjet emberek segítségével itt is újra meg­indul a munka, áttérnek a békés ter­melésre, ezentúl traktorokat fognak gyártani, a dolgozók boldogan ujjong­tak, sapkájukat a levegőbe dobálták és ajkukon felzengett az Internacioná­lé. — Lefekszem én az elé a traktor elé, melyet itt fognak gyártani, — je­lentette ki akkor az egyik mérnök. A lelkes munkások rá sem hederítettek. A szov­jet dolgozók, mérnökök segítségével felépítették a hatalmas, modern trak­torgyárat és megindítot­ták a termelést. Már 1946 telén diadalmasan dübörögve robogott ki a szerelőműhelyből a gyár udvarába 'az első lánctal­pas traktor. István napján történt A traktort el is keresztelték „István apónak". Több százan gyűltek össze, s az egyik öreg munkás a kételkedő mérnök felé kiáltott, túl­harsogva a traktor dü­börgő zaját: — Emlékszik a mérnök elvtárs, mit mondott? Bezzeg most rosszal jár­na, „István apó" kiprésel­né magából a kishitűséget. Győzött a munkások akarata! Győzött a párt akarata. Romokon építették traktorgyárukat, mint azt a sztálingrádiak tették. Elszántan és megalkuvás nélkül. Már csak ezért is — a sok-sok siker mel­lett — büszkén mondhat­ják a magukénak az „Orasul Stalin", a Sztá­amelyben linváros nevet. PETRÖCI BÁLINT

Next

/
Thumbnails
Contents