Uj Szó, 1955. november (8. évfolyam, 262-287.szám)

1955-11-03 / 264. szám, csütörtök

1955. november 3. IfJSZO 5 A mezőgazdasági szövetkezeti mozgalom kérdései Mao Ce-tung elvtárs beszámolója Kína Kommunista Pártja tartományi, városi és területi bizottsági titkárainak 1955. iűlius 31-én tartott értekezletén Országszerte megkezdődött a falusi szocialista tömegmozgalom újabb fellendülése. Egyes elvtársaink azonban ugyanakkor az utcán lassan tipegő ide-oda imbolygó, elnyomorított lébacskájú nőre emlékeztetnek, aki állandóan másokra panaszkodik: „Ugyan, minek annyira sietni!" Feleslegesen szőrszálhasogató bírálat, alaptalan panaszkodás, végnélkül aggodalmaskodás, számtalan esküdözés és fogadkozás — a falusi szocialista tömegmozgalom vezetésében. Ilyen magatartást tekuntenek helyesnek ezek az elvtársak. Nem, ez a magatartás helytelen, ez a magatartás hibás. A falu szociális átalakításáért, a falu szövetkezetesítéséért indított mozgalom az ország egyes vidékein már fellendült, s ez hamarosan bekövetkezik az egész országban is. Ez a mozgalom a több mint 500 milliós mezőgazdasági lakosságnak óriási nemzetközi jelentőségű széleskörű szocialista forradalmi mozgalma. Ezt a mozgalmat tevékenyen, erélyesen, tervszerűen vezetni kell, nem pedig minden módon fékeznünk. A mozgalomban elkerülhetetlenül előfordulnak elhajlások a helyes irányvonaltól és ez teljesen érhető, nem is lesz nehéz a hibákat kijavítani. A funkcionáriusaink és a parasztok munkájában előforduló fogyatékosságok és hibák aktív segítségünkkel kiküszöbölhetők és kijavíthatok. A funkcionáriusokat és a parasztokat a párt vezeti előre, és a mozgalom alapjában véve egészséges. A funkcionáriusok és a parasztok követtek el néhol hibát a" munkában. Például egyrészt akadályozták a szegényparasztokat a szövetkezetbe való belépésben, nem vették figyelembe nehézségeiket, másrészt pedig bekényszerítették a jómódú középparasztokat a szövetkezetbe, megsértették érdekeiket. Ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban nevelőmunkát kell végeznünk mind a funkcionáriusok, mind a parasztok közt. Meg kell szüntetnünk az egészségtelen helyzetet, nem szabad beérnünk puszta szemrehányásokkal. Puszta szemrehányással nem lehet a kérdést megoldani. Bátran vezetnünk kell a mozgalmat, anélkül, hogy „elölről a sárkánytól, hátulról meg a tigristől félnénk". A harc folyamán saját tapasztalataik átnevelik a funkcionáriusokat és a parasztokat. Lehetőséget kell nekik adni a cselekvésre, arra, hogy a munka folyamán leszűrjék a tanulságokat, fejlesszék képességeiket és sok kiváló ember fog majd felbukkanni. Nem lehet nevelni a kádereket, ha „élőiről a sárkánytól .hátuJ»-ól meg a tioristől félünk'' A szövetkezeti mozgalom vezetésére és támogatására a felsőbb szervezetekből rövid tanfolyam után számos vezető funkcionáriust kell falura küldenünk. De a felülről küldött funkcionáriusok is csak a mozgalom folyamán tanulhatnak bele munkájukba. Még nem biztos, hogy dolgozni is tud az, aki csak rövid tanfolyamot végzett és az előadóktól hallott néhány általános elvvel ismerkedett meg. Röviden: a vezetésnek nem szabad elmaradni a tömegmozgalomtól. A mai körülmények közt viszont a tömegmozgalom megelőzi a vezetést, a vezetés nem tud lépést tartani vele. Ezen az állapoton változtatnunk kell. n. Ma, amikor a szövetkezeti piozga lom az egész országban hatalmas méretűvé vált, még mindig kénytelenek vagyunk olyan kérdéseken vitatkozni, hogy: fejlődhetnek-e a szövetkezetek? Megszilárdulhatnak-e a szövetkezetek? Egyes elvtársak számára e kérdést illetően nyilvánvalóan egyet len aggodalmuk lényeges csak,- éspedig az, hogy megszilárdulhat-e a néhány százezer félszocialista szövetkezet, fóleg kis szövetkeze.t (egy ilyen szövetkezetben átlagosan valamivel több mint húsz gazdaság egyesül). Ha nem szilárdulhatnak meg, akkor természetes, hogy szó sem lehet fejlődésről. Egyes elvtársak, akik néhány év óta figyelik a szövetkezeti mozgalom fejlődését, még mindig nem hisznek benne, meg akarják még nézni, hogyan halad a fejlődés az idén, 1955-ben. Ezek az elvtársak talán meg akarják majd • nézni azt is, hogyan halad a dolog 1956-ban és csak miután még több szövetkezet szilárdul meg, hiszik el igazán, hogy a mezőgazdaságban a szövetkezés lehetséges, hisznek majd pártunk Központi Bizottsága irányvonalának helyességében. Ezért e két év munkája rendkívül fontos lesz. A mezőgazdasági szövetkezés lehetőségének és pártunk Központi Bizottsága irányvonala helyességének bebizonyítására nem árt talán beszélnünk most egy keveset hazánk mezőgazdasági szövetkezeti mozgalmának történetéről. Pártunk már a Kínai Népköztársaság megalakulása előtt, a forradalmi háborúk 22 éve alatt tapasztalatokat szerzett, hogyan kell a parasztokat az agrárreform után a szocializmus csíráit hordozó mezőgazdasági kölcsönös munkasegély-csoportok megalakításában irányítani. Akkoriban Csianghszi tartományban kölcsönös munkasegélycsoportok alakultak. Senhszi tartomány északi részében kölcsönös segélybrigádok, Észak-, Kelet- és Északkelet-Kína különböző vidékein pedig munkasegély-csoportok alakultak. Ugyanakkor megjelentek egyes félszociaüsta és szocialista mezőgazdasági termelőszövetkezetek is. Például a japán hódítók elleni háború időszakában Anszaj kerületben, Senhszi tartomány északi részén szocialista típusú mezőgazdasági termelőszövetkezet alakult. Az effajta szövetkezetek azonban akkoriban nem terjedtek el. A mezőgazdasági kölcsönös munkasegély-csoportok szélesebbkörű szervezésében és a mezőgazdasági termelőszövetkezeteknek a kölcsönös munkasegély-csoportok alapján való tömeges alapításában pártunk csak a Kínai Népköztársaság megalakulása után kezdte a parasztokat hathatósan és körültekintően irányítani. Azóta már körülbelül hat év telt el. 1951. december 15-én, amikor pártunk Központi Bizottsága kidolgozta a kölcsönös munkasegélyről és a mezőgazdasági szövetkezésről szóló első rendelettervezetet, az országban több mint 300 mezőgazdasági termelőszövetkezet működött (ezt a dokumentumot először a helyi pártszervezeteknek küldtük meg és különböző vidékeken kísérletképpen végrehajtottuk — hivatalos határozatként csak 1953. februárjában jelent meg a sajtóban). Két év múlva, 1953. december 16-án pártunk Központi Bizottsága közzétette a második határozatot a mezőgazdasági termelőszövetkezetekről. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek száma ekkor már meghaladta a 14 000-et, vagyis két év alatt 47-szeresére emelkedett. Ez a határozat kimondta, hogy az 1953 telétől az 1954. évi őszi termés betakarításáig terjedő időszak alatt a mezőgazdasági termelőszövetkezetek számának a több mint 14 000-ről 35 800 fölé kell emelkednie, vagyis a határozat csak két és félszeres növekedést irányzott elő. A valóságban viszont ez alatt az év alatt a szövetkezetek száma 100 000-re, vagyis az eredeti, a 14 000et némileg meghaladó számnak több mint hétszeresére növekedett. 1954. októberében pártunk Központi Bizottsága határozatot hozott a meglévő szövetkezetek (100 000) méghatszorozására, azaz 600 000 szövetkezet elérésére; a valóságban a szövetkezetek száma 670 000-re növekedett. 1955 júniusában az első rendezés után feloszlattunk 20 000 szövetkezetet, meghagytunk 650 000-et, ami 500 000-rel haladta meg a tervszámot. A szövetkezetekbe összesen 16 900 000 parasztgazdaság lépett be, vagyis egy szövetkezetre átlag 26 gazdaság jut. Ezeknek a szövetkezeteknek a többsége az északi tartományokban van, amelyeket a többi tartomány előtt szabadítottunk fel. Az ország minden tartományában — s ilyen a később felszabadított tartományok legtöbbje — már alakultak mezőgazdasági termelőszövetkezetek, éspedig viszonylag a legtöbb szövetkezet Anhoj és Csöcsiang tartományban alakult, más tartományokban ellenben a szövetkezetek száma még ma sem nagy. Ezek a szövetkezetek jórészt kicsinyek, de van néhány olyan nagy szövetkezetünk is amely 70—80, sőt olykor több mint 100 gazdaságot egyesit; egyes szövetkezetekben néhány száz gazdaság tömörül. E szövetkezetek többsége félszocialista jellegű. Némelyikük azonban már elérte fejlődésében a magasabb, a szocialista formát. Hazánkban a mezőgazdasági termelőszövetkezetekért folyó paraszti mozgalom fejlődésével egyidejűleg néhány szocialista állami gazdaság is alakult. 1957 végéig az állami gazdaságok száma eléri a 3038-at, földterületük pedig a 16 870 000 mut. (1 hold 9,8 mu — A Szerk.). Ez a szám magában foglal 141 gépesített gazdaságot 7 580 000 mu megművelt földdel (beleértve az 1952-es évi adatot és az első ötéves terv folyamán elért növekedést) ós 2897, a helyi vezetés alá tartozó nem gépesített állami gazdaságot, összesen 9 290 000 mu megművelt területtel. A második és harmadik ötéves terv fo-. lyamán az állami gazdaságok nagy lendülettel tovább fognak fejlődni. Pártunk Központi Bizottsága 1953. tavaszán feladatul tűzte ki a mezőgazdasági termelőszövetkezetek számának 1 millióra való emelését. Ha ezt a számot összehasonlítjuk az előző 650 000rel, a növekedés mindössze 350 000, vagyis alig több mint ötvenszázalékos. Azt hiszem, hogy ez kissé kevés. Lehetséges, hogy az előző 650 000-es számot körülbelül meg kellene kétszerezni, vagyis a szövetkezetek számat körülbelül 1 300 000-re kellene növelni, hogy az ország néhány határmenti kerületének kivételével a több mint 200 000 járás mindegyikében legyen egy vagy több kisebb, a többi számára példát mutató mezőgazdasági termelőszövetkezet. Ezek a szövetkezetek egykét év alatt tapasztalatokat szereznek, érettekké válnak, s akkor mások is tanulhatnak tőlük. Mától az 1956. októberi őszi betakarításig még 14 hónapunk van, és ez alatt az idő alatt egészében teljesíteni tudjuk a szövetkezeteknek ezt a szervezési tervét. Remélem, hogy innen hazatérve minden tartományi és területi vezető funkcionárius tanulmányozni fogja ezt a kérdést, és a konkrét körülmények alapján két hónap alatt kidolgozza és a Központi Bizottsághoz felterjeszti a megfelelő terveket. Akkor újra megtárgyaljuk és végleges határozatot hozunk. A kérdés így áll: meg lehet-e szilárdítani a szövetkezeteket? Egyesek azt mondják, hogy a tavalyi terv, 500 000 szövetkezet alakítása, túlzott volt és hogy itt előrerohanunk, azt állítják, hogy az idei terv, 350 000 szövetkezet alakítása is feszített és előrerohanást jelent. Kétségbe vonják, hogy ilyen sok szövetkezet megszilárdulhat. Meg lehet-e mégis szilárdítani őket? A szocialista iparosítás és a szocialista átalakítás természetesen nem könnyű dolog. Mintegy 110 millió egyéni parasztgazdaságnak kollektív gazdasággá való átalakítása, a mezőgazdaságon belül a műszaki átalakítás és annak befejezése valóban sok nehézséggel jár. De bíznunk kell abban, hogy pártunk harcba tudja vinni a tömegeket a nehézségek ellen. Ügy vélem,- hogy a mezőgazdasági szövetkezeti mozgalom kérdését illetően bíznunk kell először is abban, hogy a szegényparasztok, valamint az új és régi alsó középparaszti rétegek készek a szocialista utat választani, mivel gazdasági helyzetük nehéz (a szegényparasztokra gondolok) vagy ha az ország felszabadítása előtti időszakhoz képest javult is valamit, életük még mindig nem a jómódú paraszt élete (az alsó középparaszti rétegekre gondolok). Ezek a parasztok tevékenységgel válaszolnak a pártnak szövetkezésre szólító felhívására. Különösen tevékenyek azok, akik az öntudatnak viszonylag magas fokán'állnak. Szerintem másodszor bíznunk kell abban, hogy a párt el tudja vezetni az egész ország népét a szocialista társadalomhoz. Pártunk sikeresen vezette a nagy népi demokratikus forradalmat, megteremtette a népnek a munkásosztály által irányított demokratikus diktatúráját és kétségtelen, hogy az egész ország népének élén körülbelül hárorr ötéves terv alatt alapjában véve meg tudja valósítani a szocialista iparosítást, a mezőgazdaság, a kisipar, a kapitalista ipar és kereskedelem szocialista átalakítását. Erre a mezőgazdaságban mint egyébként más területeken is már vannak meggyőző, nyomós bizonyítékai. — Nézzük meg a 300 első szövetkezeti gazdaságot, a későbbi 13 700 szövetkezetet és a harmadik szakasz 86 000 szövetkezetét. E három szakasz szövetkezeteinek száma öszszesen 100 000. Ezek a szövetkezeten, melyek 1954. őszéig alakultak, már megszilárdultak. Miért ne szilárdíthatnék meg a negyedik szakasznak 1954— 55-ben alakult szövetkezeteit (550 000) és az ötödik szakasz 1955—1956 folyaman alakuló szövetkezeteit (egyelőre ellenőrző számot 350 000 szövetkezetben állapítottunk meg; végleges döntés még nincs)? Bizalom a tömegekben, bizalom a pártban — ez a két alapelv. Ha kételkedni fogunk ezekben az elvekben, semmire se megyünk. in. Ahhoz, hogy országos méretekben fokozatosan befejezzük a falu szövetkezetesítését, komolyan rendbe kell hoznunk a meglövő szövetkezeteket. A legnagyobb gondot a szövetkezetek minőségére kell fordítanunk és harcolnunk kell az ellen az ártalmas irányzat ellen, amely a minőség lebecsülésében és csupán a szövetkezetek és a szövetkezetekben tömörülő parasztgazdaságok számának hajszolásában fejeződik ki. Különösen nagy figyelmet kell ezért fordítanunk a szövetkezetek rendbehozását célzó munkákra. A szövetkezetek rendbehozását nem egyszerre, hanem egy éven belül kéthárom szakaszban kell elvégezni. Javaslom, hogy azokban a szövetkezetekben, amelyekben az idei első két évben már folyt ez a munka, ez év őszéntelén történjék meg a második rendezés, jövő év tavaszán-nyarán pedig a harmadik. Egyes helyeken, mint mondják, fölöttébb durván hajtották végre a rendezést, s a rendezés jó lebonyolítására még nem tettünk nagy erőfeszítéseket. A jelenlegi 650 000 szövetkezet közül 500 000 a múlt télen és idén tavasszal alakult, tehát egészen űjkeletű. Egy részük viszonylag erős — úgynevezett „elsőrendű szövetkezet" Ha ezekhez hozzászámítjuk a már megszilárdult 100 000 régi szövetkezetet, akkor kiderül, hogy meglehetősen sok jó szövetkezetünk van. Magukkal tudják-e vonni ezek a már megszilárdult szövetkezetek a többi szövetkezetet a fokozatos megszilárdulás útján? Pozitívan kell válaszolnunk? Igen, magukkal tudják vonni őket. Fel kell figyelnünk a parasztok és a funkcionáriusok szocialista aktivitásának legcsekélyebb megnyilvánulására is, s nem szabad lehűteni ezt az aktivitást. Együtt kell élnünk a szövetkezetek tagjaival és funkcionáriusaival, a körzeti, a kerületi és a járási funkcionáriusokkal, osztoznunk kell velük örömben, balszerencsében egyaránt. Nem szabad lehűteni aktivitásukat. A szövetkezet felosztásáról csak akkor hozható határozat, ha a szövetkezet valamennyi vagy csaknem valamennyi tagja jelenti, hogy nem óhajt tovább dolgozni benne. Ha viszont valamelyik szövetkezetben csak a tagok egy része makacskodik, akkor a parasztok részére meg kell engedni, hogy kilépjenek, a visszamaradó többségnek pedig, hogy tovább dolgozzon a szövetkezetben. Ha a szövetkezeti tagok többsége kijelenti, hogy nem akar dolgozni a szövetkezetben, a kisebbség pedig folytatni akarja a munkát, akkor meg kell engedni a többségnek, hogy kilépjen, a kisebbségnek pedig, hogy bent maradjon és folytassa a munkát a szövetkezetben. Az is jó, ha Igy alakult a dolog. Hopej tartományban az egyik kis szövetkezetben mindössze hal gazdaság volt. Három régi középparaszt egyáltalán nem akart tovább dolgozni a szövetkezetben, ezért megengedték nekik, hogy kilépjenek. A három visszamaradt szegényparaszt-család kijelentette,'hogy mindennek ellenére tovább akar dolgozni a szövetkezetben. Ezt meg is engedték nekik és a szövetkezet mint szervezet megmaradt. Ez a három szegényparaszti gazdaság valóban azt az utat választotta, amely országunk 500 millió parasztjának is útja, hiszen végül is valamennyi egyénileg gazdálkodó paraszt arra az útra fog térni, amelyet ez a három szegényparaszti gazdaság választott magának. Csöcsiang - tartományban „a szövetkezetek számának határozott csökkentése" cégért viselő úgynevezett irányvonalat követték (ez persze nem a csöcsiangi tartományi pártbizottság irányvonala volt) és az 53 000 szövetkezet közül egy csapásra feloszlattak 15 000 szövetkezetet, melyekben több mint 400 000 parasztgazdaság egyesült; ez nagy. elégedetlenséget keltett a tömegek és funkcionáriusok körében, hiszen teljesen célszerűtlen volt. Ezt „a szövetkezetek számának határozott csökkentése" elnevezésű irányvonalat a teljes fejvesztettség szülte. Ilyen nagy ügyben helytelen dolog a párt Központi Bizottságának beleegyezése nélkül munkához látni. Súlyosbító körülmény, hogy a párt Központi Bizottsága 1955. áprilisában adta ki a következő figyelmeztetést: „Nem szabad megismételni az 1953-ban elkövetett súlyos hibát, amikor sok szövetkezetst feloszlattunk, mivel ellenkező esetben megint önbírálatot kell gyakorolni". Néhány elvtársunk azonban nem akadta megszívlelni ezt a figyelmeztetést. A sikerek szerintem két negatív j2lentőséget okozhatnak: először, megszédíthetik az embert, ami „baloldali" hibákra vezet, ezekben persze nincs semmi jó; másodszor, félelmet kelthetnek, aminek „a szövetkezetek számának határozott csökkentésére" irányuló törekvés a következménye, ez pedig jobboldali hibákra vezet. Ez is rossz. Manapság nálunk az utóbbi jelenség tapasztalható: néhány elvtársunk meyijedt attól, hogy néhány százezer kis szövetkezet alakult. IV. A szövetkezetek megalakítását megfelelő módon elő kell készítenünk. Már a kezdet kezdetén különösen nagy figyelmet kell fordítanunk a szövetkezetek minőségére és harcolnunk kell az ellen a káros irányzat ellen, amelyik csupán mennyiségi mutatószámok hajszolásában nyilvánul meg. Az ütközetet készítsd elő, ne harcolj, ha nem vagy meggyőződve a győzelemről: ismert jelszava volt ez pártunknak az elmúlt forradalmi háborúk időszakában. Alkalmazható ez a jelmondat a szocializmus építésében is. A győzelemben bízni azt jelenti, hogy készen állunk, éspedig felfegyverzetten állunk készen. Ahhoz, hogy a tartományban, a körzetben és a járásban új mezőgazdasági termelőszövetkezeteket alakítsunk, elsősorban nagy előkészítő munkát kell végeznünk. Ez a munka lényegében a következő: 1. Meg kell bírálnunk a hibás nézeteket, le kell szűrnünk munkánk tapasztalatait, 2. A paraszttömegek közt rendszeresen és állandóan népszerűsítenünk kell pártunknak a mezőgazdasági szövetkezeti mozgalom kérdésében követett irányvonalát, politikáját és munkamódszereit. A parasztok körében végzett felvilágosító munkában nemcsak a szövetkezeti mozgalom előnyeit kell megvilágítanunk, de rá kell mutatnunk a szövetkezetesítés folyamán esetleg felvetődő nehézségekre, hogy a parasztok erkölcsileg teljesen fel legyenek erre készülve. 3. A való helyzetnek megfelelően kell kidolgoznunk a mezőgazdasági szövetkezeti mozgalom fejlesztésének mindenre kiterjedő terveit tartományonként, körzetenként, járásonként. kerületenként és ezen az alapon kell összeállítanunk az évi tervet. 4. A szövetkezeti funkcionárius kádereket rövid tanfolyamokon kell kiképeznünk. 5. Mindenütt és nagymértékben fejlesztenünk kell a kölcsönös munkasegélycsoportok mezőgazdasági termelőbrigádjait és a lehetőség szerint minél több munkasegély-brigádot kell arra buzdítanunk, hogy tömörüljenek és szervezzenek összevont munkasegély-brigádokat és ezzel alapozzák meg további egyesülésüket és a szövetkezetek megteremtését. Az említett feltételek mellett alapjában véve megoldható a szövetkezetek számbeli növelésével és a minőségük biztosításával kapcsolatos kérdés. Az új szövetkezetek megalakulása után azonban haladéktalanul hozzá kell látnunk a szövetkezetek működésének szabályozásához. A szövetkezetek megteremtése után fontolóra kell vennünk a szövetkezetek megerősítésének lehetőségeit. Elsősorban abból kell kiindulnunk, va(Folytatás a 6. oldalon.)