Uj Szó, 1955. november (8. évfolyam, 262-287.szám)

1955-11-23 / 281. szám, szerda

'1955. november 23. ül S20 3 A szovjet államférfiak indiai látogatása határkő az ázsiai országok békés együttműködésének megszilárdításában BULGANYIN: Ai a sió, hogy „béke" egyformán szent mind India, mind a Szovjetunió népei előtt • NEHRU: Az egyetlen tábor, amelyhez tartozni akarunk: a béke és a jóakarat tábora Buiganyin és Hruscsov elvtársak iafogatása Agra városában N. A. Buiganyin és N. Sz. Hruscsov november 20-án ellátogatott a Delhitől kélsz-z kilométerre délkeletre fekvő Agra városba, ahol a nagy mogulok bi­rodalmúnak korszakából fennmaradt építészeti emlékek láthatók. Agra — Delhivel egyidejűleg — székhelye volt a dinasztia Indiát évszázadokon át kor­mányzó császárainak. A repülőgépek, amelyek N. A. Bulganyint, N. Sz. Hruscsovot és kíséretét szállították, a várostól 12 kilométerre fekvő repülőtéren szálltak le. A ven­dégeket K. M. Munsi, Utlar ťrades állam kormányzója, valamint a helyi pol­gári és katonai hatóságok magasrangú képviselői fogadták. A városhoz ve­zető út két oldalán a körzet lakói álltak tömör sorfalat, akik nagy utat tet­tek meg, hogy N. A Bulganyint és N. Sz. Hruscsovot üdvözöljék. A vendégek megjelenésekor lelkes kiáltások hallatszottak: „Az indiaiak és az oroszok testvérek!" „Éljen Buiganyin és Hruscsov!" „Éljen a Szovjetunió!" „Éljen India!" — harsant a tömegek kiáltása. Az emberek a két baráti ország lo­boguit lengették. N. A. Buiganyin és N. Sz. Hruscsov melegen üdvözölte a lakosságot. A gépkocsik megérkeztek a város peremére, ahol Tadzs-Mahal, a nagy mogi!:ok birodalmának nagyszerű építészeti emléke emelkedik. A Tadzs-Ma­halt a XV'll. szazad közepén Sahtdzsahan császár parancsára építették. Ez a csodálatos épület fehér márványból készült, drágakövekkel díszített sírbolt. Szinghal, a bizottság képviselője üdvözölte a vendégeket és átadta nekik a város ajándékát. Ezután a megjelentek viharos tapsa közepette N. Sz. Hruscsov emelke­dett szólásra. Hruscsov elvtárs beszéde Engedjék meg, hogy a magam ne­vében, valamint barátom, Nyikolaj Alekszandrovics Buiganyin és a ben­nünket kísérő barátaink nevében üd­vözöljem önöket és kifejezzem önök­nek baráti érzéseinket és jókívánsá­gainkat. (Taps). Nincs szó, amellyel ki lehetne fe­jezni a lelkünket, most eltöltő érzése­ket. Nagyon sokra értékeljük az in­diai nép barátságának azon megnyilvá­nulásait, amelyekkel mindenütt, rövid itt-tartózkodásunk alatt találkoztunk. Biztosíthatom önöket, hogy népünk a maga részéről a legőszintébb baráti érzéseket táplálja India népei iránt. (Viharos taps). Önök a nemzeti felszabadulás és or­száguk önálló irányításának csodálatos tavaszát élik. De szeretném figyelmez­tetni önöket, hogy a szabadságot és függetlenséget csak akkor lehet meg­szilárdítani, ha fejleszteni tudják ipa­rukat. kü'önösképpen pedig a gépgyár­tást. (Taps). Nem akarok tanácsokat adni önök­nek. Azt hiszem, hogy önök kitűnően megértik mindezt. Most tekintettük meg az emberi kéz csodálatos alkotását, e gyönyörű sír­boltot. Amikor megcsodáltam ezt az épületet, kétféle érzés merült fel ben­nem: az első az elragadtatás érzése volt egy nép nagysága, művészete, kultúrája, tudása iránt, amely már sok évszázadokkal ezelőtt virágzott. Ez a műemlék — népük büszkesége. De egy másik érzésem is támadt. Űjból megértettem, hogy a királyok és cárok mennyire nem kímélték az emberi munkát, mennyire pazarlóan bántak vele. Amikor ilyen emlékmű­veket alkottak alárendeltjeik kezével, egyetlen cél érdekében, saját dicsősé­gükre merítették ki a nép erejét és anyagi forrásait. És abban az időben az emberek milliói haltak éhen. íme, az egyik oldalon gazdagság és a má­sik oldalon nyomorúság. Bocsássanak meg nekem, hogy elté­rek a tárgytői, de el akartam monda.nl, hogy mit éreztem, amikor megtekin­tettem ezt a műemléket. Sok boldogságot és minden jót kí­vánok mindnyájuknak! (Viharos taps). mének összpontosulnia. Ehhez minden előfeltételünk és lehető­ségünk megvan, elsősorban a legfontosabb feltétel — a korszak és a feladatok magaslatán álló emberek — és erről számtalan bi­zonyíték tanúskodik. A mi Jawa motorkerékpárjaink nagyon népszerűek és techniku­saink, munkásaink munkája álta­lános tiszteletnek örvend Lengyel­országban. Ezért a Prágában tar­tózkodó lengyel vendégeink szíve­sen látogatják meg a Május 9. üzemet és azt várják, hogy e vi­lághírű motorkerékpárokat nagy korszerű gyárakban készítik, ame­lyek a legmodernebb berendezés­sel vannak ellátva. De meglepő­déssel tapasztalják, hogy ezeket a jó gépeket egy kicsiny, aránylag elavult berendezésű üzemben gyártják. Most arról van szó, ho°y magas szakképzettség­gel rendelkező munkásaink kezé­be a legtökéletesebb gépeket, vi­lágviszonylatban is élenjáró tech­nikát adjunk. Világos, hogy ennek milyen következményei lesznek, mily átütően fokozódik ezzel a munkatermelékenység s így né­pünk életszínvonala is. Az is vi­lágos. hogy ezt a feladatot nem teljesíthetjük a legszélesebbkörű nevelési és meggyőző kampány nélkül, mert új. fontos időszak kü­szöbén állunk a szocializmus épí­tésében és a szocializmus gazda­sági alaptörvényeinek teljesítésé­ben. És mint mindig, ma is e ko­moly feladat téljesítésében a köz­társaság egész dolgozó népéhez fordul pártunk. Milliók pártja vagyunS — mon­dotta Gottwald elvtárs. Ha ez a párt mozgósítani fog, ha pártunk a tömegeket megnyeri, akkor nincs olyan nehézség, amit le ne küzdenénk. Az adminisztratív in­tézkedések mirrá csupán póteszkö zök azok ellen, akiknél már sem mi sem segít, akik nem hagyják magukat meggyőzni. De lakossá­gunk túlnyomó többségénél érvé­nyesül tömegpolitikai munkánk. Ha jobb szervezési és politikai j munkát fogunk végezni és ha a ' pártot egészként mozgósítjuk ar­ra, hogy a tömegek közé menjen, a tömegeket megnyerje a becsüle­tes munkának, a párt irányvona­lának és a népi demokratikus ál­lamnak, akkor minden feladatot elvégzünk és hamar végzünk el. Erre tanította Klement Gottwald a párttagokat, erre vezette a pár­tot. A párt ezért tudja a dolgozó népet vezetni, mert rendszeresen kiküszöböli azokat az akadályokat, amelyek gátolják a párt és a nép szoros egységbe való tömörülését. Az „Arccal a tömegek felé" — gottwaldi jelszó munkánk állandó jelszava. Emellett azonban vannak egye­sek a nemzeti bizottságok dolgo­zóinak soraiban, akik úgy látszik — saját, magánjelszót okoskodtak ki maguknak, amely így hangzik: „Háttal a tömegek felé." Komoly veszélyt jelent ez, a DOI­gárokban bizalmatlanságot szül a népi demokratikus rendszer iránt és megbonthatja a párt és a nép kötelékeit. Ezért meg kell tanul­nunk. hogy kiküszöböljük a bü­rokratizmus minden jelenségét, elsősorban az állami szervek te­vékenységében. Természetesen erélyesen kell harcolni ellene min­denütt, ahol befurakodott a párt életébe is. A párt a dolgozókkal mindig vi­lágosan és nyíltan beszélt. Ezért a kommunista párt mindig biza­lommal fordulhat a dolgozókhoz támogatásért, ezért a párt tevé­kenységében mindig szilárdan a dolgozókra támaszkodik. A nyílt beszéd — ez is a népünk iránti hűség megnyilvánulása, amint azt Klement Gottwald példás életéből és művéből tanuljuk. Szovjet államférfiak Indiában. Képünkön Dzsavaliarlal Nehru, az Indiai Köztársaság miniszterelnöke, N. Sz. Hrus­csov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének tagja, Indira Gandhi, N. A. Buiganyin a Szovjetunió Miniszter­tanácsának elnöke és Szarvapalll Radhakrisnan, az Indiai Köztársaság elnöke látható. (A Moszkvai Pravda képe) N. ň. Buiganyin beszéde Nehru miniszterelnök vacsoráján Beszéde elején a következőket mon­dotta: Országaink a történelem folya­mán baráti kapcsolatban álltak egy­mással és népeink nagy megbecsülés­sel viseltettek egymás iránt. A Szov­jetunió és India népei erkölcsi támo­gatásra találtak egymásnál a jobb jö­vőért vívott harcukban. Barátságuk, együttműködésük még inkább megerősödött most. amikor Indiának és a Szovjetuniónak sok kö­zös érdeke van a békéért, az embe­riség boldogulásáért vívott harcban. Kapcsolataink az ismert öt elven alapulnak. Ezeket az elveket Nehru úrral ez év júniusában közös nyilat­kozatunkban deklaráltuk, amikor az egész szovjet néppei együtt öröm­mel üdvözöltük őt országunkban. A Szovjetunió szigorúan ragaszkodni fog ezekhez az elvekhez az Indiához és más olyan békeszerető országokhoz fűződő kapcsolataiban, amelyek már szintén kihirdették ezeket az elveket, vagy készek csatlakozni ezekhez az elvekhez. India és a Szovjetunió — békeszerető ország. Különböző politikai és társa­dalmi rendszerünk van és különböző utakat választottunk ahhoz, hogy biz­tosítsuk népeink boldog életét és fel­virágzását. De az a sző, hogy „béke", egyformán szent mind India, mind a Szovjetunió népei előtt. Ez a béke­akarat hoz közel bennünket egymás­hoz, ez egyesít bennünket és ez teszi lehetővé számunkra, hogv tevékenyen, együttesen síkraszálljunk a vitás nemzetközi kérdések békés rendezé­séért. A kormányfők találkozása után ösz­szegyűltek a külügyminiszterek, akik­nek meg kellett volna találniok a négy hatalom kormányfőinek irányelveiben megszabott kérdések megoldására ve­zető utat. Mi számos erőfeszítést tet­tünk a megegyezéses döntések eléré­se érdekében. Nagy sajnálatunkra a miniszterek értekezlete nem ment túl a vélemé­nyek nyílt kicserélésén. A szovjet kormány mindazonáltal nem veszíti el a reményt és meg van győződve arról, hogy a négy hatalom végül is a kellő módon megoldja az előtte álló problémákat. Mi mindig ellene voltunk a hideg­háborúnak és nem akarjuk, hogy a hidegháború visszatérjen. Mi a jövőben is az atom- és hidro­génfegyver eltiltására, a hagyományos fegyverzet csökkentésére, az európai kollektív biztonsági rendszer megte­remtésére és az államok között tá­madt konfliktusok békés módon való megoldására törekszünk. Ami a német kérdést illeti, a mi álláspontunk v/.ltozatlan volt és az is marad. E probléma megoldásához időre és türelemre van szükség. Ügy véljük, hoqy e kérdés megoldásánál mindenekelőtt a német népre kell szá­mítani és nekünk az a feladatunk, hogy segítsük őt ebben az ügvben. Öriási történelmi változások mentek és mennek végbe Ázsiában, amelynek legnagyobb országai: a Kínai Népköz­társaság, India és a Szovjetunió. Az általános béke ügye szempont­jából rendkívül fontos az a tény, hogy e három hatalom egymáshoz fűződő kapcsolatai a békés egymás mellett élés, a barátság és az együttműködés szilárd elvein nyugszanak. Az Indiai Köztársaság nemzetközi tekintélye évről évre növekszik. India egyre jelentősebb szerepet tölt be Ázsia — de nemcsak Ázsia — problé­máinak megvitatásánál és megoldásá­nál. Mindenki előtt világos, hogv In­dia tekintélye nemcsak azért növek­szik. mert a világ egyik legnagyobb országa, hanem azért is, mert a béke következetes és fáradhatatlan bajno­ka. Ennek kapcsán ismét meg kell em­lítenünk az ázsiai és az afrikai onszá­qok bandungi értekezletének óriási jelentőségét. Ez az értekezlet elősegí­tette a „bandungi szellem" — egy olyan légkör megteremtését, amely meqkönnylti az ázsiai és az afrikai népek sorsát érintő problémák megol­dását. Forrón reméljük, hogv Indiai láto­qatásunk országaink barátságának és eqvüttműködésének további megszi­lárdítását szolgálja. A szovjet kormány az indiai nép­nek és vezetőiének — Dzsavaharlal Nehru úrnak, a bátor békeharcosnak — további sikereket kíván az új In­dia építéséhez. Nehru miniszterelnök beszéde Tisztelt szovjet vendéqeink még csak két és fél napot töltöttek Delhiben. Ez alatt a rövid idő alatt tanúi voltak annak a páratlan fogadtatásnak, ame­lyet e város lakossága rendezett szá­mukra. Ehhez a fogadáshoz hozzáten­ni valamit feleslegesnek tűnik, mert népünk világosan szólt és mi csak a nép képviselői vagyunk. Mégis a ma­gam és kormányunk nevében szeret­ném forrón üdvözölni Buiganyin urat, Hruscsov urat és többi szovjet ven­dégünket. Ez nem csupán hivatalos üdvözlés. Az események megmutatták, hogy nagy országaink népei között mély­séges a barátság és a kölcsönös meg­értés, ami sokkal többet jelent min­den hivatalos üdvözlésnél. A kölcsönös megértés és a barát­ság állandóan nőtt annak ellenére, hogy az utak, amelyeken országaink haiadnak, kü'önböznek egymástól. A problémáink megoldásának módjában mutatkozó eme különbség ellenére — ami sz orszáqaink és népeink hely­zetét meghatározó körülmények miatt elkerülhetetlen — nem volt közöttünk a konfliktusnak semmi eleme. Ellen­kezőleg, kölcsönös közeledés történt a tevékenység sok fontos területén. Boldog lennék, ha nemcsak most, hanem a jövőben is íqy lenne. Mindössze nyolc év telt el azóta, hogy szuverének és füqqetlenek let­tünk. E nyolc év alatt minden eszköz­zel sokirányú problémáink meqoldá­sára törekedtünk. Ezek nagy prob­lémák, mert eqy hosszú ideiq nyo­morban élt 370 miliős nép lövőjét és ióíétét érintik. Hisszük, hoqv megold­hatjuk ezeket a problémákat, és lét­rehozhatjuk országunkban a társada­lom szocialista szerkezetét, utat nyit­va minden eqves embernek a jólét és a haladás felé. Tudiuk azonban, hoqv ez nehéz feladat és időt iqényel. De nincs olyan feladat, ami túl ne­héz volna olyan nép számára, amely szilárdan eltökélte, hoqy sikert ér el. Ez az elhatározás megvan bennünk és népünkbe vetett hit tölt el ben­nünket. Ügy véljük, hogy nemcsak céljainknak Kell jóknak lenrriök, hanem jóknak kell lenniök eszközeinknek is, mert másképp új problémák támadnak és maguk a célok is megváltoznak. Hisszük azt is, hogy naqy célokat nem lehet erőszakkal és gyűlölettel elérni, és hogy a viláqméretű problé­mákat csak a barátság és az eqyütt­müködés megteremtésére irányuló erőfeszítésekkel lehet megoldani. Ezért baráti kezet nyújtunk minden ország­nak és minden népnek. üdvözöljük az orszáqok közti eqyüttmüködést és más orszáqok ba­ráti secvitségét, de tudjuk, hogy a nemzet saját erőfeszítései, saját erői révén fejlődik. A magunk erejére épít­ve vívtuk ki fügqetlenséqünket és re­méljük, hogy uqyanúqy cselekedve el­érjük a maqunk elé tűzött célokat. Katonai szempontból és az anyagi ja­vak szempontjából nem vaqvunk erő­sek. De erőssé tesz bennünket a né­pünkbe vetett hit. Ebben a rettegés­től és félelemtől áthatott világban kellő szerényséqqel akarom kijelente­ni, hoqv nem félünk. Miért kellene félnünk? Másokkal barátsáqban aka­runk élni. Miért kellene retteqnünk, ha népünket az erejébe vetett hit hat- ia át? Nincsenek más orszáq, vaqy más nép ellen irányuló követeléseink. Min­denkinek jót kívánunk és forrón tö­rekszünk arra, hogv a szabadság, a szociális és a qazdasáqi haladás min­den ország közkincsévé váljék. A sza­badság tagadása és a faii meqkülön­böztetés nemcsak megengedhetetlen, de olvan maqvakat relt magában, ame­Ivekből qonosz konfliktusok és a há­borúk fáia nő ki. Nera akarunk másokat kioktatni, de meqqyőződésünk. hoqv a viláq béké­jét és biztonságát nem '.ehet háborús szövetségesek és szerződések segíteé­qével. vaqy feqyverzet felhalmozása révén elérni. Nem vaqyunk militaristák és nem helyeseljük a háborús frazeológia használatát és a mai problémák há­borús megoldását. Sok szó esik a „hi­degháborúról". a versenyző táborokról és csoportosulásokról, a katonai töm­bökről és szövetségről és mindez „a béke nevében" történik. Nem tarto­zunk eqyik táborhoz vagy katonai szö­vetséqhez sem. Az eqvetlen tábor, amelyhez tartozni akarunk' a béke és a jóakarat tábora. Ennek a tábornak minél több orszáqot kell átfoqnia és nem szabad szemben állnia senkivel. Az eqyetlen szövetséq, amelyre törek­szünk, a jóakaraton és az együttmű­ködésen alapuló szövetséq. Ha békét keresünk, azt békés módszerekkel, a béke és a jóakarat nyelvezetét hasz­nálva kell tennünk. Mint önök tudják, abban a megtisz­teltetésben volt részem, hogy meglá­togathattam a Szovjetuniót Láttam, hoqy a Szovjetunióban ha­talmas feladatokat tűztek ki és sokat tettek a nép jólétéért. Mindenekelőtt állhatatos és széles körben elterjedt béketörekvést láttam. Ez a hatalmas, munka és ez a létfontossáoú iqény egybeesett a saját érzésemmel és lát­tam, hoqy a két orszáq közötti eqvütt­működés lehetősége qazdaq és Aé­leskörű. Nagyméltóságtok indiai látoga­tása kétségtelenül elő foqia segíteni a méq mélyebb kölcsönös meqértésnek és eqvüttműködésnek ezt a folvama­tát. Ezért kétszeresen üdvözöl jük a látogatást. Azt szeretném, ha nagvméltősáqtok átadnák kormánvuknak és naqv né­püknek üdvözletünket és tolmá"sol­nák ióakaratunkat és együttműködé­si készsraünket.

Next

/
Thumbnails
Contents