Uj Szó, 1955. november (8. évfolyam, 262-287.szám)

1955-11-22 / 280. szám, kedd

T955. november 22. UISZO 5 PA RTfiLET Következetes népnevelő munkával az EFSZ-ek továbbfejlesztéséért Falvainkon még nagy erőfeszítések folynak az őszi mezőgazdasági munkák és az ősziek betakarításának Idejében valő befejezéséért. További lelkes munkára van szükség ahhoz, hogy minden munkát, főleg azonban a mélyszántást még ebben az évben elvégezhessük. Ezt a feladatot sürgősen végre kell hajtanunk, mert az időjárás rosszra fordulása nagyon befolyásolhatja eredményeinket. Éppen ezért továbbra is magasabb fokra kell emelnünk a népnevelő munkát, népszerűsítenünk kell a jő eredményeket és ki kell emelnünk azokat a dolgozókat, akik minden igyekezetüket latbavetve folyamatosan teljesítik feladataikat. Ezekről a kérdésekről tárgyaltak a múlt héten a nyitrai kerület legjobb agitátorai, akik több mint 90-en gyűltek össze, hogy értékeljék eredményeiket, kölcsönösen kicseréljék tapasztalataikat és további célokat tűzzenek ki a politikai tömegmunka megjavítására. A fő beszámolót Turčan elvtárs, a zselízi járási pártbizottság titkára mondotta. Beszélt a falusi pártszervezetek munkájáról és arról, hogy a járási pártbizottság milyen támogatást nyújt sikeres tevékenységükhöz. A zselízi járás területén igen sok népnevelő működik, akik a párt irányítása mellett főleg a szövetkezetek megszilárdításában szép eredményekkel dicsekedhetnek. Hogy a gyakorlatban mit jelentett ez a zselízi járásban, arról Molnár elvtárs, ugyancsak a járási pártbizottság dolgozója számolt be. Mint ismeretes, Málason nemrégen alakult meg a szövetkezet. Ez a párt által yezetett helyes agitációs munka eredménye. A megkezdett munkákban azonban továbbra sem szabad megállnunk és a téli időszakot jól ki kell használnunk a szövetkezetek megszilárdítására és újak alakítására. Közben egy pillanatra sem szabad megfeledkezni az osztályharcról, mert a kulákok a szövetkezetek eredményeit látva, még fondorlatosabb célkitűzésekkel igyekeznek belopózkodni az EFSZ-be. Ezt mutatja a csiffári szövetkezet példája is. SoŐky Béla elvtárs népnevelő ezzel kapcsolatban elmondta, hogy amikor öt évvel ezelőtt 78 hektáron egy-két hektáros kisparasztokkal, mezőgazdasági munkásokkal elindították közös gazdálkodásukat, szép termelési eredményeket értek el. Az EFSZ megalakulásától számított két éven belül a faluban már mindenki előtt világos volt a közös gazdálkodás fölénye a kisüzemi termeléssel szemben. Csak természetes, hogy a kulákok, akik eddig a szövetkezetbe való belépés ellen csináltak hangulatot, most taktikát változtatva saját maguk kérték felvetelüket a közös gazdálkodásba. Ettől az időtől fogva úgy kezelték a szövetkezet vagyonát, mint Csáky szalmáját, mindenki lopott és úgy elharapódzott a fegyelmezetlenség, hogy ez mind a termelés, mind a munkaegységek értékének rovására ment. Nem csoda tehát, ha a szövetkezeten kívül álló kis- és középparasztok idegenkedtek a szövetkezeti gazdálkodástól. Ez azonban már a múlté. Soóky elvtárs a falusi pártszervezet irányításával több társával nagy munkát végzett a népnevelés terén. A befurakodott kulákok kizárása után egészséges vérkeringés indult el a szövetkezetben. Ez idén a harmadik negyedév feladatainak értékelése során 2,20 koronával emelkedett a munkaegységek értéke és az őszi munkákat is sikerült befejezniük. A konferencia lefolyása sok értékes tapasztalattal gazdagította a kerület agitátorait. Több mint 15-en szólaltak fel, akik igen éles szemmel éc helyesen látják a helyzetet. Egyet azonban meg kell mondanunk. Azt, hoav a népnevelőmunka nem csupán az agitátorok, hanem valamennyi párttag feladata és elsőrendű kötelessége. Szövetkezeteink továbbfejlesztését személyes agitációval tudjuk legjobban elősegíteni. Ebben azonban a járási földművesújságoknak is segíteniök kell. Ha csak az aranyosmarótí járást vesszük például, ahol a járási székhelyen működő szövetkezet 400 mázsás cukorrépahozamot ért el, akkor nyugodtan elmondhatjuk, hogy vannak érveink. Erről azonban kevesen tudnak a járás területén, mivel a járási újfeág sem népszerűsítette kellően a szövetkezeti termelésben született sikereket. Hasonlóképpen a palárikovói EFSZ-ben is páratlan eredmények tanúi lehetünk. Az érsekújvári járási földművesújság azonban hallgat ezekről az érvekről. Az agitációs munka szakaszán igen sok kihasználatlan tartalékkal rendelkezünk. A kerületi konferencia résztvevői megígérték, hogy ezután még aktívabban kapcsolódnak be a népnevelőmunkába és az eredményeket népszerűsítve hozzájárulnak a szövetkezeti mozgalmunk további fejlesztéséhez. Szombath Ambrus, a Nyitrai Kerületi Nemzeti Bizottság dolgozója. Karván az „enyémhez" a „mienken" keresztül vezet az út 37 korona a munkaegység teljes értéke az 1955-ös évre — szociális alapra — Népszerűsíteni kell a faluban az Ez tette lehetővé többek között, A karvai EFSZ-ben pár napon belül befejezik az őszi munkákat. A munkacsoportok kitették magukért. A munkák helyes megszervezésével minden munkát agrotechnikai határidőn belül végeztek el. Talán nem ls kell hangsúlyozni, hogy a párkányi járás területén az idén ez a szövetkezet érte el a legszebb eredményeket, s ezzel a többi, régebbi szövetkezetet megelőzve az első helyre került. Mindez arra készteti az embert, hogy közelebbről megismerje a karvai szövetkezetbe tömörült kis- és középparasztok sikereit, akiknek szavajárásában ez az új mondás honosodott meg: Ma Karván az „enyémhez" a „mienken" keresztül vezet az út. Hogy teljesebb legyen a kép, el kell mondanunk néhány adatot a szövetkezetről. Egy munkaegység értéke a háromnegyedéves terv teljesítése után is változatlanul 32 korona készpénzben és 5,40 korona értékű gabona, mint természetbeni járulék. Nem is kell talán hangsúlyozni, hogy ez a szép eredmény a szorgalmas és lelkes szövetkezeti tagok érdeme, akik évről évre tapasztaltabban és a haladó módszerekkel felvértezve végzik nehéz munkájukat. hogy búzából ez idén 26 mázsás, őszi árpából 28, tavaszi árpából 23 mázsás hozamot értek el, míg cukorrépából csaknem 300 mázsa, kukoricából pedig 45 mázsa termett hektáronként. A növénytermelés vonalán, kivéve a dinnyét, mindenben túlteljesítették előirányzott feladatukat. A szövetkezet az állattenyésztésben is jól teljesíti a termelési tervet, jóllehet a tehenek állománytervét még mindig nem sikerült betartania. Néhány tehén hiányzik még állományukba. így is napi 5,2 literes átlagos fejéshozamot mutathatnak ki tehenenként. Jő eredményeket értek el a sertéstenyésztésben is. A malacok elválasztási átlaga eléri a 14 darabot anyánként. Nyugodtan állíthatjuk, hogy a szövetkezeti tagok begyűjtési tervüket ezen a téren is kielégítően teljesítik. Le kell még szögezni, hogy a termelést a pénzügyi terv alapos szemmeltartásával végzik. Így alig fordulhat elő, hogy ebben vagy abban a termelési ágban elmaradjanak. Ha ez mégi6 előfordul, úgy nyomban helyrehozzák az elkövetett hibákat. Ha ezt nem tennék Karván, akkor az 1956-os évre nem lehetett volna 29 ezer koronát terveznek EFSZ kiváló sikereit csaknem 29 ezer koronát előirányozni a szociális alapra. Ez annyit jelent, hogy a szövetkezeti tag betegség esetén egy munkaegységet és egy kilogramm gabonát kap a szövetkezettől naponta, s ezenkívül minden kiskorú családtagjára még további fél kiló kenyérgabonát. A többi szövetkezeti alap is biztosítva van. A zárszámadáskor ez idén minden egyes munkaegységre még 16 koronát fizetnek majd. Ezek után felvetődik a kérdés, miért határozta el magát kilépésre Psenák János EFSZ-tag öt társával együtt Psenák gazda ebben az évben csupán 70 munkaegységet teljesített, míg Török József, Nebehaj Ferenc és még sokan mások 270 munkaegységen felül szereztek. Psenák és társai ballépése minden szónál többet mond. A falusi pártszervezet elsőrendű feladata a szövetkezet eredményeinek még szélesebbkörű négszerüsítése, mert bár a faluban ismeretesek az eredmények, mégis sok-sok magángazdálkodó és szövetkezeti tag nem ismeri az elért munkasikereket. Ezért a téli hónapokban még nagyobb mértékben fejlesszék ki a személyes agitációt, ami egyben a közös gazdálkodás további megszilárdítását vonja maga után. Hét brigád már teljesítette mélyszántási tervét őszi köd terül el a határ felett, szitáló eső paskolja a gépeket. Duruzsolnak, indulásra készen állnak, mert tennivaló még van a határban. A csalLóközcsütörtöki GTÄ-n Jamrich elvtárs diszpécser éppen most végezte be rövid megbeszélését. Sikerült egy kis időt kicsikarnom, hogy elbeszélgessek vele az őszi munkák állásáról. A korszerűen felszerfelt gépállomáson rádión és telefonon kapják és adják a híreket arról, hogy az egyes brigádközpontok mit végeztek a nappali és éjjeli műszakokban. — Elég jól haladunk — mondja Jamrich elvtárs. — A november 1től 20-ig terjedő időben a tervezett 8027 hektárból 19-ére 7131 hektáron elvégeztük a mélyszántást. Hét brigád már teljesítette tervét. Vannak azonban még gyengébb pontjaink, gyengébb brigádjaink, ahol bizony igyekezni kell. Tejfalun, Félen, Misérden, Nagymagyaron ugyancsak neki kell gyűrkőzni a munkának, hogy a fagyok meg ne előzzenek bennünket. Két műszakban megy a munka. A lánctalpasok és a Skodák, nyergükben derék traktorosainkkal, ugyancsak „fogyasztják" a hektárokat. Előbbre jutottunk volna, még jóval előbbre, ha egyes szövetkezetek jobban igyekeztek volna a kukoricatöréssel, a napraforgó és a kóró betakarításával. Szemeten, Blahován a kukoricabetakarítás akadályozta a nagyobb eredmény elérését. Nem nyugszunk azonban bele abba, hogy egyes szövetkezetekben hátramaradtak a munkával. Mi is segítjük őket. Traktoráilomásunk ifjúsága példát mutat a többi dolgozóknak. E napokban is brigádmunkán volt a csallóközcsütörtöki EFSZ-ben. A kórót takarították be a mézőről. Majd azzal folytatja — nem lds büszkeséggel —, hogy a traktorállomás megkapta a Földművelésügyi Minisztérium vörös zászlaját. Az eredményt az őszi munkában kifejlődött szocialista munkaversenynek köszönhetik, amelyben egyes traktorosok kimagasló eredményeket értek el. Kristofčák Michal KD-35-ös traktorával 188,7, Kovács László 155,6, Duga Ján 126,9, Zachar Lajos 123,2 és Rysula Ján 112,5 százalékra teljesítette őszi munkatervét. Az ifjúsági brigádok is jól megállják helyüket. Közülük a csallóközcsütörtöki halad az élen 94,2 százalékos tervteljesítéssel. A csallóközcsütörtöki Gép- és Traktorállomás megérdemelten kapta a vörös zászlót. Minden remény megvan arra, hogy jó hírnevét továbbra is megtartja. <-d) Heröík tanár előad.,. AZ ATOMENERGIA BÉKÉS felhasználása kérdésével foglalkozó szlovákiai értekezletre nemcsak mint újságíró mentem, hanem egyben mint kíváncsi, új után érdeklődő ember is. S nem csoda ez. Hiszen ma az „atom", „atomenergia" szavak, amelyekkel tízhúsz évvel ezelőtt inkább csak a fizikai és vegytani tankönyvekben találkoztunk, átmentek a közhasználatba s talán a leggyakrabban hangoztatott szavak. Kétségtelen, hogy ma bármely pionír tud annyit az atommag-energia titkairól, mint 30 évvel ezelőtt a középiskolák végzettjei. Az atomenergiáról szóló minden tudományos vagy népszerűsítő előadást a „telt ház", a hatalmas érdeklődés jellemzi. Ez is egyik jele annak, hogy forradalmi módon új korszak kezdődött: az atomenergia korszaka. Elsősorban tehát az érdeklődés késztetett engem is arra, hogy részt vegyek ezen az értekezleten. De bevallom azt is, hogy vonzó erővel hatott rám a programban szereplő egyik előadó neve is. F. Heréik doktor, brnói tanár, államdíja6 neve. Hiszen évekkel ezelőtt a főiskolán az ő könyvéből tanultam — amely még ma is a legjobb biológiai tankönyv — és szerettem meg az élettant. S ez az érzés bennem máig, új munkakörülmények között is, megmaradt. Az ember szereti, ha közelebbről és közvetlenül megismerkedhet kedvelt könyve szerzőjével vagy azzal, aki megtanítja becsülni az ember látókörét bővítő tudományos isme.reteket. S MOST ELŐTTEM ÄLL a magas, szikár, nyílt arcú Heréik professzor, a tudós és a pedagógus. Megfontoltan, nyugodt hangon beszélni kezdett a genfi atomértekezletről, mint annak részvevője. Szerettem volna, ha előadását nemcsak a jelenlevő 250 ember hallhatta volna, hanem sokkal többen. Láttam, papír nélkül, fejből mondja el egyórás előadását. És régen sajnáltam már úgy, mint most, hogy nem tanultam meg a gyorsírást s nem adhatom át mindezt olvasóink tízezreinek. De valamit mégis csak igyekeztem feljegyezni és most erről fogok beszélni. Talán szegényes tolmácsolásomban is érdekelni fogja az olvasót. A genfi atomkonferencia határkövet jelentett a tudományos munka terén a háború utáni évek időszakában — így jellemezte Herčík tanár az értekezlet jelentőségét. És ezt a tényt nemcsak azzal támasztotta alá, hogy az értekezlet tárgyalásai a bizalom, a nyíltság jegyében álltak. Nem is az értekezlet tudományos, a fejlődést jelentős mértékben előmozdító jeredményeivel, aminek egyik, egyben minőségét is jelentő, mennyiségi mutatója, hogy a várt 400 előadás helyett 1300 beszámolót akartak a jelenlevő tudósok elmondani. Ezen mit sem változtat az, hogy időszűke miatt az előadások kétharmadát nyomtatásban, dokumentumként tudták csak kiadni. De nem is azzal, hogy az értekezlet munkájában csekély kivétellel részt vett a világ valamennyi számottevő atomtudósa, hanem egészen mással. Azzal, hogy ezen a konferencián sok tudós meglátta, tudása nemcsak hatalmat, hanem a hatalomnál sokkalsokkal nagyobb felelősséget is jelent. A nyugati, úgynevezett apolitikus tudósok nagy része is felismerte, hogy ismereteikkel a hatalom urai visszaélnek, igyekeznek Szokat háborús céljaikra felhasználni, ahelyett, hogy az emberiség jóléte szolgálatába állítanák őket. Hiába kürtöli világgá például ma a hivatalos amerikai propaganda, hogy a Hirosimára és Nagaszakira tíz évvel ezelőtt ledobott atombombák „csak" 60 000 emberéletet követeltek, hiába „érvel" azzal, hogy a háború kérlelhetetlen törvénye éppen az emberéletek kímélése érdekében tette kikerülhetetlenné ezt a borzalmas lépést, a világ dolgozói jól tudják, ez a tett csak a célt szolgálta: bebizonyítani, hogy nem a győzelmes szovjet hadsereg, hanem az atombomba törte meg a japán militarizmust. Az azóta eltelt tíz év soránn kinyílt sok nyugati tudós szeme is s akiben van becsület, rádöbbent arra: 270 000 ember borzalmas halálának — mert ennyi volt valójában a két atombomba áldozatainak száma — részese volt. Éppen ebben rejlik a genfi konferencia igazi, tudományos eredményeknél sokkal fontosabb politikai jelentősége. Sok tudósnak megmutatta a helyes út, az atomenergia békés felhasználása útjának jelentőségét, s bár közvetve, de annál határozottabban elriasztotta őket a másik úttól, az atomháború, a tömeges emberirtás követésének útjától. NEM TUDATOSÍTOTTA ezt még minden tudós, hiszen még itt Genfben is megtörtént, hogy az egyik amerikai tudós a rádióaktív sugárzásnak az emberi szervezetre gyakorolt hatásáról szólva előhúzta a lomtárból az öreg Malthus régesrégen diribdarabra zúzott elméletét és azzal érvelt, hogyha a rádióaktív sugárzás nagyobb mennyisége, vagy a sokáig kis mennyiségben ható sugárzás nemzésképtelenné is teszi az embert, ez nem baj — úgymond —, hiszen a világon túlnépesedés van és így a populáció csökkenése csak hasznos az emberiségre. De a civilizáció köntösébe burkolózott barbarizmus ilyen megnyilvánulása a genfi értekezleten már fehér holló számba ment s ez örvendetes jelenség, éppúgy, mint az, hogy a vitában e nézet ellen nem a Szovjetunió, sőt nem is a népi demokráciák tudósai szólaltak fel, hanem a Nyugat képviselője, Gustavson, a nagy svéd tudós. Az értekezlet részvevői közvetlen, előítélettől mentes hangulatát és egyben az amerikai tudósok közti differenciálódást jellemzi az alábbi példa, amely látszólag nem jelentős, de mélyebb megfontolás után mégis felfigyeltető: D. I. Blohinev, az ismert szovjet atomtudós egyik beszámolójára következő vitában újra amerikai tudós szólalt fel, és ami meglepő, hibátlan orosz nyelven mondotta el megjegyzéseit. Nem volt az ez egy neves személynek szóló gesztus. Adózás volt ez a szovjet atomfizika, atommag-kutatás, az atomenergia békés felhasználása világraszóló szovjet tudományos sikereinek. Ezek a sikerek — hangsúlyozta Herčík professzor — még inkább kidomborodnak, hogyha párhuzamot vonunk a szovjet és a nyugati automtudósok második világháború alatti munkakörülményei között. Az elért eredmények értékelésében ugyanis gyakran elfeledkeznek arról, hogy míg az amerikai atomtudósok a világháború idején mindvégig békés körülmények közt dolgozhattak, addig a harkovi nagyszerű fizikai intézetet bombázták a hitleristák, majd evakuálni kellett, a leningrádi kutatóintézeteket súlyosan érintette a blokád és sok tudományos intézetet elpusztított a háború szélvihara. S tekintetbe kell venni azt is, hogy különösen 1939 után, de előtte is, 6zámos neves európai tudós a fasizmus elől az Amerikai Egyesült Államokba menekült, mint pl. Enrico Férni, a világhíres olasz tudós, a dán Niels Bohr és mások, akik itt folytatták kutatómunkájukat. AZ EGYIK ANGOL tudós, sir John Cockcroft panaszkodott, hogy a Szovjetunióban évente tízszer annyi szakember kerül az atommag-kutatás területére, mint az egész nyugati világban. A szovjet tudósok nagy felkészültsége, szívóssága, a kormány és a párt által nyújtott felbecsülhetetlen segítség mellett, ez az egyik magyarázata a szovjet tudomány sikereinek. A szocialista országok tudománya szabadon fejlődhet, mert az egész társadalom érdekeit szolgálja, míg a kapitalista országokban csak az a tudomány fejlődhet gyors ütemben, amely a tőkések hasznát duzzasztja. És ez a fő magyarázata annak, hogy a Szovjetunió az atommag-energia békés felhasználása terén messze megelőzte a kapitalista országokat. Ennek volt meggyőző bizonyítéka — fejezte be előadását Herčík tanár — a genfi atomértekezlet is. Gály Iván.