Uj Szó, 1955. november (8. évfolyam, 262-287.szám)

1955-11-18 / 277. szám, péntek

1955. november 13. U

| $20 289 ZARNYAK A lekszandr Kornyejcsuk -zínművének bemutatója a Hviezdoslav Színházban A KOLHOZTÁRGYŰ IRODALOM problémájával foglalkozó moszkvai országos értekezlet október végén Ovecskin bevezető szavaival nyílt meg. Napirendjén „Az új a kolhozfaluban és a szépirodalom feladatai" című beszámoló szerepelt. Megvitatásában az írókon kívül falusi olvasók, pártmunkások. és mezőgazdasági funkcionáriusok is részt vettek. Az értekezleten felolvasták és megvitatták Nyikolajeva, Ovecskin és Malcev új müveinek egyes fejezeteit. SZERGEJ NYIKOLAJEVICS SZERGEJEV-CENSZKIJ, a szovjet-orosz írók nesztora most ünnepelte nyolcvanadik születésnapját. Ez alkalomból Lenin renddel tüntették ki. Tolla ma sem piI hen, nemrég fejezte be híres regényI ciklusát. „Oroszország átváltozásá"-t, amelynek első kötetét annakidején Gorkij ezekkel a szavakkal üdvözölte„Ujjongtam örömömben, hogy Ön ilyen nagy, ennyire izzig-vérig orosz..." „Ön nagyon-nagyon nagy író ..." DOROTHY BREWSTER, a Columbia Egyetem professzora könyvet irt az orosz irodalomnak az angol és az amerikai irodalomra tett hatásáról. Külön fejezet foglalkozik Turgenyev, Tolsztoj, Dosztojevszkij, Csehov, Gogol és Gorkij hatásával és angol-amerikai követőivel. A szerző különben nem jár egészen új utakon, több tanulmány jelent már meg nyugaton ezekről az irodalomtörténeti problémákról. A SZOVJET IRÖK II. kongresszusán A. Kornyejcsuk a drámairodalom helyzetéről szóló beszámolójában, miután szenvedélyes őszinteséggel mutatott rá a maga és írótársai hibáira, kijelentette: „Drámairodalmunknak és színművészetünknek arra kell törekednie, hogy tartalmában éppoly dús legyen, mint amennyire gazdag életünk nagy tettekben és történésekben... Engedjék meg, hogy a magam és az önök lelkéből fakadó szavakkal szögezzem le: igen, van erő és olyan műveket alkotunk. amelyek méltók lesznek népünk és pártunk ügyéhez!" A hittel lüktető, szenvedéllyel izzó szók az alkotó ereje teljében levő mű vész elhatározását, igaz szándékát tük rözték. És a fogalom valóra váltása, az író tanúságtétele nem váratott soká magára — még mielőtt felényit fordult volna az esztendő, a szovjet színházak bemutatták Kornyejcsuk új művét, a „Szárnyak"-at. A szovjet irodalomban az utóbbi évek során sok szó esett az úgyneve— az övé. Megkapó jelenet játszódik le a második képben, amikor Romodan öntudatra, emberi méltóságának és értékének tudatára ébreszti a helyi szovjet gúzsbakötött lelkű elnökét, Rojovijt, aki elsőnek lázad fel és szegül szembe a diktátorral. És ugyanebben a képben az író megsemmisítő szatírával mond ítéletet a készülő értekezlet „preparált", központilag gyártott felszólalásai felett, amelyek áradozással dicsőítik a végrehajtó bizottsági elnök „bölcs és kimerítő beszámolóját". De Romodan, ez a nagyszerű kommunista sem eszményitett, tökéletesre retusált hős. Húsból, vérből való ember, ő is gyenge volt, megingott életének egy döntő pillanatában, amikor asszonyát azzal a hamis váddal illették, hogy együttműködő a megszállókkal. Elválnak és lányuk igazságtalan, önző embernek tartja, gyűlöli apját. Pedig Romodan később igyekezett jóvátenni hibáját — szembeszegült a kqholt váddal és elkövetett mindent, hogy megmentse feleségét, de az aszJulius Pántik Romodan párttitkár és Viliam Záborský Tyerescsenko szerepében zett konfliktusmentesség elméletéről. Különösen a drámairodalomban éreztette káros hatását ez a mondvacsinált elmélet, hisz az élet nagy konfliktusai nélkül nincs dráma, és a pozitív hős, az új társadalmat, szebb életet építő ember szóvirágokat hangoztató, agyon, piperézett papirosfigurává szürkül, ha nem küzd tevékenyen a fejlődést, előrehaladást gátló rossz ellen — maga körül és önmagában. Az igaz művészet az életet csakis két erő, a valóságot átformáló pozitív eszme és a haladás útjában álló negatív erő, a rossz összecsapásában ábrázolhatja. Kornyejcsuk műve épp azért ragadja meg fokozott erővel a nézőt, mert mai életünk valóságát tárja elénk, nem a szépítgetés rózsaszín szemüvegén keresztül nézve, hanem becsületes, megalkuvást nem kereső realizmussal. szony erről csak évek múlva szerez tudomást. De még nem késő, a konfliktus megoldódik és a család egymásra talál. Megragadó a kép, amelyet Kornyejcsuk a szovjet társadalomról fest. Az az erő és biztonság hatja át társadalomrajzát, amely évtizedeken keresztül a szovjet irodalom kizárólagos sajátja volt. — A múlt nagy és igaz írói, Hviezdoslav Színházban. A kiváló előadásban oroszlánrésze van a vendég rendező. Karel Palouš gondos munkájának, minden részletre kiterjedő figyelmének. Romodant, a párttitkárt Július Pántik személyesíti meg. Alakításában nemcsak a mélyen átérzett szí nészi munkát, a fejlett és hibátlannak mondható beszédkultúrát dicsérhetjük, hanem elsősorban azt a dús és érzésekben gazdag humánumot, amely ezt az alakítást áthatja. Az ellenlábas, Dremluha alakítója, Martin Gregor éppen azzal domborítja ki az általa színrevitt személy Romodantól elütő, vele szögesen ellentétes egyéniségét, hogy tudatosan hiányzik ebből az alakból minden, ami emberség, humánum. Az önzés, az önteltség, az én tetőfokra csúcsosított kihangsúlyozása — ez Dremluha, ez az a negatív alak, aki felett a mű ítéletet mond. Dremluha felesége — Hana Meličko vá játssza — kimondottan kispolgári jellem, férje dicsőségének napfényé ben sütkérező asszony, egyike azoknak a negatív figuráknak, akik még ma is — ha nem is nagyon számosan — megtalálhatók társadalmunkban. Viliam Záborský a kerületi gyü mölcs- és zöldségtröszt igazgatóját, Tyerescsenkót alakítja kitűnően, kihozza a szerepből a zöldségkirály korlátolt önzését, lakáj jellemét. Ondrej Jariabek viszi színre Rojovijnak, a városi szovjet elnökének alakját. Megrázó erejű a Romodan titkári szobájában lejátszódó jelenete, amikor Dremluha telefonhívására válaszolva, kitör a nyakába akasztott igából és szemébe mondja felettesének, hogy neki ne parancsolgasson, ő a nép választottja, a helyi szovjet elnöke. Maria Prechovská — Romodan elvált feleségének szerepében méltósággal mutatja be a szenvedésein úrrá lett asszonyt. Lányát, Lidát Zdena Gruberová vi6zi színre, fiatalos szenvedéllyel, üde bájjal. Hana Sarvašová a sebészfőorvosnő szerepében, aki beleszeret Romodanba, hiteles és emberi. Megrázó utolsó jelenete, a színdarab záróakkordja, amikor Lida ébredt gyermeki szeretettel jön apjához, ketten együtt kimennek a színről és az orvosnő — szerelmében csalódva, nem törik meg, hanem új akarásokkal eltelten felszegi fejét. De sorra számlálhatnánk a színdarab szereplőit és nem fogynánk ki a LEON BRUDZINSKI: KULTURHIREK * • * A „SZÁRNYAK" központi konfliktusa két vezető állásban levő ember — Romodan, a kerületi pártt&tkár és Dremluha, a végrehajtó bizottsági elnök között játszódik le. Romodan nem az a vezető, aki a tömegek fölé helyezi magát, kioktatja őket, esetleg az egyes embereket felemeli magához és gondosan lenyesegetd róluk hibáikat. Romodan mélységesen érzi, mire van szüksége a népnek, küldetését és feladatát abban látja, hogy a maga munkájával segítse az embereket igaz és helyes célkitűzéseik valóra váltásában, a jobb élet megteremtésében. Romodan alakjában testesül meg a párt és a nép megbonthatatlan kapcsolata, amely biztosítja a haladást, győzedelmeskedik mindenki és minden felett, ami a nép boldogságának útját állja. Romodan ellenlábasa, a kiskirály Dremluha olyan vezető funkcionárius, aki azt képzeli, hogy hivatala a tömegek fölébe emeli; megszűnt a nép képviselője, akaratának végrehajtója lenni és önmaga szobraként áll hatalWnak emelvényén. Dremluha nem ja vul meg — nem javulhat meg, hisz az ő esetében nem tévedésről, véletlen kisiklásról van szó, hanem jellembeli elferdülésről Dremluha minden munkatársát, egész környezetét lakájává teszi, megtörni igyekszik egyéniségüket, igába hajtani akaratukat — a kerületben csak egy szó, egy vélemény dönthet Romodan párttitkár (Julius Pántik) ská) és lányával a jó és rossz harcát ábrázolva, tudták és nem tagadhatták, hogy a jó legnemesebb, leggigászlbb erőfeszítései, leg. tisztább érzései hiábavalók, a környező világban, társadalmi rendben csakis a rossz diadalmaskodhat. A szovjet drámaíró olyan életet, olyan társadalmat mutat be a színpadon, amely minden erejével igenli a jót, a nemest, amelyben a pozitív erők nem bukhatnak el. Hiába hangoskodik Dremluha. hiába fondorkodnak a köréje gyűlt élősdik — a Romodanok, Varvarék. Rojovijok és a többiek, az igaz, becsületes, boldogságot óhajtó és érte küzdő emberek túlereje elsöpri, semmivé teszi őket. A NEMZETI SZÍNHÁZ drámai társulata a műhöz méltó nagyszerű előadásban vitte színre a Szárnyakat a találkozik feleségével (Mária Prechov(Zdena Gruberová). dicsérő szóból. Szinte mind nagyszerű és kifogástalan alakítás, Karol Zachar kertésze, Mária Banciková munkacsoportvezetője (Romodan nővérét alakítja), Frida Bachíetová tanítónője, František Dibarbora Ovcsarenkója, — ez a 6zerep az egyre-másra idézgető papirostudós figuráját gúnyolja. Reális embereket visznek színre Vladimír Durdik, a helyi pártDizottság titkárának, Sámuel Adamčík Vernihorának, a mezőgazdásznak, Branislav Koreň a gépállomás igazgatójának szerepében és a többiek mind. ÖSSZEFOGLALVA megállapíthatjuk, hogy Kornyejcsuk művének bemutatója méltó megnyitó akkordja volt a csehszlovák-szovjet barátság hónapjának színházainkban. TÖTH TIBOR. Ideológiailag fejlett Sztroncsek r, alkalommal, mielőtt belépne (.. gazgató szobájába, hosszasan tanulmányozza a letárgyalandó ügyeket. Gondosan átnéz minden aktát, gyakran még tanácsot is kér az ideológiailag fejlettebb elvtársaktól. Végül is, miután legyűrte veleszületett félénkségét, határozottan belép az igazgató dolgozószobájába. Az igazgató az íróasztal mögött trónol. Előtte egész halom az „Oj utakon" folyóiratból. Annyira tiszteletben tartják itt ezt az újságot, hogy még a port sem merik letörölni róla. — Mi újság, Sztroncsek elvtárs? — kérdi az igazgató. — Elsősorban itt van kozicei üzemünk javaslata, hogy a súlyos darabokat transzportör felhasználásával szállítsák el. Csupán kisebb átépítést igényel ez a raktárépületben. — Mire valók ezek az átépítések? Sokba fog kerülni és nem tudjuk, mi lesz az eredmény! Elvből ellene vagyok! Írja meg nekik, hogy elutasítjuk javaslatukat. — Igen, igazgató elvtárs, de hát fiatal káder. — Fiatal káder. Hm ... igen ... persze, természetesen hozzájárulok. A káderekről való gondoskodás minden vezető legfőbb kötelessége. — Még van egy ügyem. Rabenda elvtárs kéri, hogy támogassuk lakáscse-. rére vonatkozó kérelmét. Nagyon messze lakik, csak munkába jövet majdnem félnapot elveszít. Nem csatolhatnánk kérelméhez ajánlásunkat ? — Mondja meg nekem, mi közünk mindehhez? Hátráltatja ez a termel lést? Későn jár talán munkába? — Nem, idejében jár, de mégis.. s — Hát akkor minden rendben van. — Engedje meg igazgató elvtárs, de ez az életszínvonal emelkedésének a kérdése. • — Életszínvonal emelkedése ? Hni. ; 3 igen ... persze ... hát akkor az egészen más. A dolgozók életszínvonalának kérdései szorosan összefüggnek a termelés problémáival. Megértette? — Igen, értettem. Tehát ez azt je— De igazgató elvtárs, hisz ez lényegében — kisgépesítés... — Hát miért nem mondotta ezt mindjárt? Kisgépesítés — ez felbecsülhetetlen segítség a terv teljesítéséért folytatott nagy harcunkban, Sztroncsek elvtárs. Ezt már régen tudnia kellene! — Igenis, igazgató elvtárs. — Világos, hogy ezt a dolgot kedvezően intézzük el. No és mi van még? — Kabálek mester Flercsák elvtársat ellenőrnek javasolja. — Flercsákot, ezt a nyálast? — Kabelák mester nézete szerint Flercsák nagyon tehetséges. — Tehetséges, de nyálas alak. Mi-kor olyan idős voltam, mint ő, még csak inas voltam. Igen könnyen lehet most előlépni! lenti, igazgató elvtárs, hogy hozzájárul egy ajánló levél megírásához? — Természetesen, még pedig azonnal. Egyébként, igaz, miről is van tulajdonképpen szó? Bocsánat, elég figyelmetlenül hallgattam szavait. — Az életszínvonal emelkedéséről, jobban mondva ... — Az életszínvonal? Persze, persze. Nekem meg úgy tűnt, mintha Rabéndáról mondott volna valamit. Tehát az életszínvonal kérdései... hogy is mondtam ? — ... szorosan összefüggnek a termeléssel, igazgató elvtárs. — No látja, mennyire segítenek magának a velem való beszélgetések, mennyire fejlődik ideológiailag. Nagyon örülök ennek. Csak tanuljon Sztroncsek, szorgalmasan, hogy tovább fejlődjék. A viszontlátásra. Kedvesem, letelt már a munkaidő, nem érek rá tovább diskurálni. (A Krokogyilból.)