Uj Szó, 1955. november (8. évfolyam, 262-287.szám)

1955-11-17 / 276. szám, csütörtök

1955. november 17. UJSZO 7 Vasôrnep délutéíi a štvanicei Téli Stadionban ember ember hátán tolong. Mindenki látni szeretné az izgalmasnak ígérkező jégkorong-mérkőzést. De a tizenötezer férőhellyel rendelkező nézőtérre csak a szerencse kedveltjei juthatnak be. A szurkolók nagy többsége szomorúan ül otthon és a rádiót hallgatva csupán képzelőtehetségére van utalva. Ha csak egy gombnyomásra meg nem jelenik előtte a kis fehér üveglapon a Téli Stadion és a meleg szobában éppen olyan lelkesen figyelheti a mérkőzés kimenetelét, mintha ott ülne a nézőtéren. Bizonyára kitalálta az olvasó, hagy a televízió boldog tulajdonosaira gondolok. Mert ez a rádiónál alig nagyobb, ízléses barna faburkolatú szekrényke csodákra képes. A legremekebb filmeket, operákat, színdarabokat, esztrádműsorokat, társadalmi- és sporteseményeket varázsolja a néző elé, anélkül, hogy az ember kitenné lábát lakásából. Ma már természetesnek vesszük, hogy van saját gyártmányú televíziós készülékünk és a nagyszámú cseh hallgatóhoz jövőre már Szlovákia lakossága is csatlakozhat. De nem kis feladat előtt állottak a Prága-strašnicei Tesla-gyár dolgozói, amikor 1952. őszén közölték velük a párt és kormány határozatát, amely szerint 1953. május elsején megindul a prágai adás és nekik kell gondoskodniok televízióskészülékekről. — Ha most visszagondolunk arra a hét hónapra, magunk is csodálkozunk, hogyan tudtunk ennek a feladatnak eleget tenni, —. kezdi meg a Teslagyár főmérnökének dolgozószobájában a beszélgetést Jozef Teplý főkonstruktőr. — Néhány lelkes technikus egybevetette minden tudományát, és éjt nappá téve tervezett, számolt, izgult, káromkodott, örült, és amikor azt hitték, túl vannak a nehezén, jöttek rá, hogy még csak most kezdődik az igazi bonyodalom. Bátran állíthatom, hogy a televíziókat gyártó országokban sehol sem sikerült ilyen rövid idő alatt a kezdet kezdetétől eljutná a széria-gyártásig. Mert amikor a tervek megvoltak, a gyár termelési progA Tesla-svárban Irta: KIS ÉVA ramja' alapjában megváltozott, a dolgozókat át kellett képezni és további munkaerőket toborozni. Az újonnan jöttek túlnyomó többsége nő volt, akik azelőtt nem voltak állásban. Ezek részére tanfolyamokat kellett szervezni. A kísérleti laboratóriumban és a szériatermelésnél nélkülözhetetlen új, rendkívül érzékeny mérőeszközök készítésével járó problémák különösen nagy gondot okoztak. Ahogy Teplý elvtárs magyaráz és a mellette ülő Selner elvtárs, a kísérleti laboratórium egyik vezető munkatársa félbe-félbe szakítja, átveszi a szót, majd megint bólogatva helyesel, kérdés nélkül is rájövök, hogy ez a két ember a fent említett lelkes technikusok legszűkebb csoportjához tartozik. Az egyik idősebb, tapasztalt káder, aki minden tudását, hivatása iránt érzett szeretetét fenntartás nélkül a népi demokratikus rendszer rendelkezésére bocsátja, a másik fiatalabb, tudásszomja kielégíthetetlen, örökké keres, kutat, tökéletesít, és ha a televíziós készülekeiről van szó, egészen lázba jön. Beszélnek még az alkatrészekhez szükséges nyersanyagokról, amelyek az utolsó szögig,hazai eredetűek, a képcsőről, amelynek gyártása az üvegipari szakmunkásoknak nem kis fejtörést okozott, és sok más, előre nem látott akadályról, amelyet menet közben kellett leküzdeni. Na, de száz szónak is egy a vége, ma már a ftrasnicei Teslagyár televíziós készülékeiből (kizárólag itt gyártják őket) több mint 35000 van forgalomban. A II. negyedévi eredményeikért elismerést kaptak, a III. negyedévi teljesítményükért pedig elnyerték a Finomgépipari Minisztérium és a Szakszervezeti Szövetség Központi Bizottságának vörös vándorzászlaját. Amikor ezeket az eredményeket hallottam, még nem tudtam, hogyha majd végigmegyek a műhelyeken, cs£k it-ott, elvétve látok fŕrfimunkást, hogy mindenütt fürge női kezek szorgoskodnak és állítják össze a rengeteg alkatrészből a varázsszekrényt. A háztartásban foglalatoskodó nőkből az idő folyamán kiváló szakmunkások lettek, akiknek munkája túlnyomó részben hozzájárult ahhoz, hogy az üzem teljesítette a vörös véndorzászló elnyeréséhez szükséges előfeltételeket. A televíziós készülék" gyártása már zökkenő nélkül folyik. Kivívta a vásárló közönség legteljesebb megelégedését. Teplý elvtárs munkatársaival hosszabb ideje, nyugodtabb körülmények között, mint annak idején, új prototípus kivitelezésén dolgozik. Az új készülék véleményük szerint felveszi a versenyt bármelyik külföldi géppel. 37 cm átmérőjű a képfelület. Miután több csatornával rendelkezik, átkapcsolható, ami azt jelenti, ha már meglesz a leadó és erősítő állomások sorozata, mondjuk Prága és Bratislava, vagy Varsó és Bratislava között, akkor a tulajdonos választhat a kü'önböző állomások műsorai között. A készülék érzékenysége messze felülmúlja a régiét, tehát a tiszta vétel sokkal nagyobb körzetben lehetséges. Kisebb a súlya, szebb a szekrénye, vagyis minden szempontot tekintetbe véve, technikailag magasan az eddigi felett áll. — Ez nem jelenti azt — jegyzi meg gyorsan Selner elvtárs, — hogy most már ne vásároljuk az eddig készítettet. Az újnak nagyban való gyártása ugyanis csak 1956 második felében indul meg, de ameMett az előbbi gyártása is folytatódák. Ha valaki nem lakik messze az adóállomástól, tehát a jó véte! úgyis biztosítva van, annak megfelel az olcsóbb és kisebb teljesítményű készülék is. * * * Most ünnepelte az egész ország iparunk államosításának 10. évfordulóját. A Tesla-gyár dolgozói ugyancsak büszkén tekintenek vissza az elmúlt tíz év eredményeire. Becsületes munkájuk értékelése, elismerése arra serkenti őket, hogy a második ötéves terv feladatainak pontos teljesítését tudásuk legjavával biztosítsák. kulturális életéből AZ UTÓBBI években nagyon fellendült Léva kulturális élete. Az utcákon gyakran jelennek meg plakátok, amelyek különféle előadásokra, műsoros estekre és délutánokra hívják fel a járókelők figyelmét. A járási nemzeti bizottság népművelési szakosztálya minden támogatást megad a kultúr munkát biztosító szerveknek. A járási kultúrotthon július 1-én méltó helyet kapott a város szívében. Az irodahelyiségen kívül szép előadóterme és klubhelyisége van. Vezetője, Vodička elvtárs munkatársaival együtt aktív munkát végez a kultúrtevékenység szervezésében, irányításában. Minden hétfőn ismeretterjesztő előadást rendeznek időszerű témákról. Nagy volt az érdeklődés a közelmúltban például a televíziós rádióról tartott előadás iránt. Balett-tanfolyamot is szerveztek. Ezen gyermekek és felnőttek egyaránt részt vesznek. Szombaton mese- vagy filmdélutánt rendeznek a gyermekeknek. Az ifjúság különféle érdekkörökben dolgozik. Akvárista, fényképészeti, képzőművészeti érdekkör működik. Léván sok a zenéhez értő ember, ezért a járási kultúrotthon egy szimfonikus zenekar szervezését vette tervbe. Vodička elvtárs reméli, hogy a kultúrotthon terve megértésre talál a lévai zeneértők körében, és a zenekar rövidesen megkezdheti munkáját. DE NEMCSAK Léva kulturális életének irányításáról gondoskodik a járási kultúrotthon, hanem hathatós segítséget nyújt a járás falvainak is. Nyolcvanhárom tagból álló lektori kara van. A lektorok havonta szekciónként, negyedévenként pedig közös gyűlésen vitatják meg az előállások módszertani kérdéseit és a felmerülő problémákat. Méltóképpen felkészültek a csehszlovák-szovjet barátság hónapjára is. A járás falvaiban 11 témáról tartanak előadást, hogy dolgozóink megismerjék a Szovjetunió békepolitikáját, gazdasági és társadalmi életét, egészségügyét, népművelési munkájá^, technikáját, ipari termelését. Az előadásokon kívül műsoros esteket rendeznek Léván, valamint verseket és előadásokat közvetítenek a helyi rádión. A kultúrotthon aktív munkáját bizonyítja, hogy mozgósítani tudja a különféle szervezeteket. A CSISZ, Csemadok és a többi szervezet készségesen támogatja a kultúrotthon munkáját, kezdeményezését. A NÉPMŰVELÉSBEN nagy szerepe van a járási népkönyvtárnak is. Léva főterén szép épületben helyezték el ezt az intézményt. Hétfő kivételével mindennap nyitva áll az olvasók előtt. Megnyerő, otthonos helyiségéi egyaránt vonzzák a kicsiket, nagyokat. Olvasótermében 24-en ülhetnek asztalhoz. Van egy sakkozó-helyisége, és a gyermekek részére külön olvasóterme is. 1666 kötetből választhatnak a kicsinyek. Rišánek elvtársnő, a könyvtár vezetője délutánonként olvasókört rendez nekik. Verseny is folyik köztük. Ha valaki húsz tagot szerez a könyvtárnak, tíz könyvet elolvashat december végéig, ha rendesen részt vesz az olvasókörökön, valamint a kikölcsönzött könyvet idejében visszaviszi, első díjként egy szép, Léva-környéki népviseletbe öltöztetett babát kap. A második díj egy futball-labda, a harmadik egy töltőtoll. Szorgalmasan látogatják a könyvtárat a felnőttek is. Különösen a szépirodalmi műveket olvassák, de gyakran kölcsönöznek ki ismeretterjesztő könyveket is. Ez év szeptember végéig 22 493 volt a kikölcsönzések száma. Összesen 9989 könyve van a könyvtárnak, ebből szépirodalmi tárgyú 4482 kötet. Az olvasók még sincsenek megelégedve. Azt mondják, kevés az új könyv. Többségük ugyanis már elolvasta a szépirodalmi művek nagy részét és újakat szeretne kapni. Van szlovák olvasó, aki több Jókait szeretne anyanyelvén olvasni, a magyar olvasók pedig cseh és szlovák írók műveink fordításait reklamálják. Könyvkiadóinknak fokozottabb mértékben kell gondoskodniok az olvasók igényelnek kielégítéséről TEVÉKENYEN részt vesz Léva kulturális munkájában a Csemadok helyi csoportja is. Most Csizmarek Mátyás „Bújócska" című darabját tanulják. A csehszlovák-szovjet barátság hónapja alkalmából felújítják a „Szabad szél" című operettet, zeneestet rendeznek szovjet zeneszerzők műveiből, s irodalmi esten megvitatják Polevoj „Egy igaz ember" című könyvét. Örvendetes tény, hogy a lévai Csemadok-csoport kul túrmunkájában helyet kap már a könyvvita is. Bármilyen szép sikereket értek is el, hiba volt, hogy eddig csaknem minden súlyt színdarabok és könnyű műsorszámok tanulására helyeztek. Nincs például énekkaruk, állandó tánccsoportjuk, pedig a feltételek megvannak hozzá. A balett-tánccsoport mellett alakíthatnának népi tánccsoportot is, amely időnként fellépne, persze nem úgynevezett műmagyar — aranyozott piros mellényes, szalagos ruhákban, pártákban, mint még nagyon gyakran megtörténik Léván és környékén, — hanem eredeti népi, tehát valóban magyar viseletben. GYAKORIAK a vendégszereplések is a városban. El-ellátogat ide a Magyar Területi Színház, az Állami Faluszínház, a Nyitrai Kerületi Színház, a zvolení, sőt a prešovi színház együttese is. Ezek a szereplések új színt visznek Léva kulturális életébe. Műsor tehát akad bőven, de nincs megfelelő helyiség. A járási kultúrotthonnak és a Csemadok-csoportnak van kisebb előadóterme, ez azonban korántsem elég a nagyközönség befogadására. A Városi Szálló épületében van egy tágas színházterem — csaknem használhatatlan állapotban. A székek rozogák, a művészi díszítésű falak elhanyagoltak. Ebben a teremben tartanak minden nagyobb ünnepélyt és gyűlést, s a falakat ilyenkor teleszögezik plakátokkal, jelszavakkal. Itt tartották többek között a mezőgazdasági kiállítást is, amikor még baromfi is volt a teremben. így nem csoda, ha nem olyan, mint egy kulturális célokat szolgáló helyiségnek kellene lennie. Jelenleg s vendéglátóipari vállalat kezében van. KÍVÁNATOS LENNE, ha a vendéglátóipari vállalat — egyetértésben a népművelési szakosztállyal, — megjavíttatná a termet, és ezt a járási, valamint helyi szervek csak kulturális célokra vennék igénybe. J. I. yU eyiyecs kel á v\c Járjad csak frissen azt a kopogást, húzzad csak cigány azt a ropogóst. Perdül a szoknya, röppen a fátyol. Körbe legények! Menyasszony táncol. Ma még menyasszony, holnap menyecske, forgassuk ki hát, hosszú az este. Komótba kerülsz gyönggyel hímzett párta, e piros rózsa nem marad már árva! y Hol van hát, hol van az a főkötő? Koszorúslányok adjátok elő! Tűzzétek kontyba szép barna haját, fűzzétek össze karcsú derekát. Sír a menyasszony, éjfél az idő. Búcsút venni most édesanyja jő. — Jó édesanyám, asszony lett a lányod — s együtt kezdik meg a menyecsketáncot. Kört jár a tányér, hull bele a pénz. Menyecsketáncért ez a fizetés. Táncolj, csak táncolj, ez a hozomány! Forgatja, pergeti legény és leány. OZSVALD ÁRPÁD. -*—»—*—»—*—«— « « • • Papucs-esinálta hős * urcsa az egész és valószerűtlen. Egtj órával ezelőtt megvette a papucsot. Kicsit még sétált a kórház épülete előtt, az eshetőségében töprengett és a lelkét próbálta előkészíteni az eljövendőkre. Aztán bement. Daliásan rugalmas léptekkel jelsietett a lépcsőkön és bekopogott az orvoshoz. A papucsot hanyagul lóbálta kezében. Míg a lábát vágták, szorongva várta az alkalmat, hogy ordíthasson. Régi, beleidegződött meggyőződése volt, hogy az operáció fáj és olyankor az ember üvölt. Vagy nyög. Egészen megdöbbent, amikor az orvos azt mondta, kész, felülhet. £s mehet! Hogyan? Ennyi az egész? Határozottan csalódott. Most itt megy az utcán, látszólag a régi Bronz Barnabás, de mégsem az Az igazi Barnabás bement az orvoshoz és ottmaradt. Kijött ugyan helyette egy alak, bal lábán csíkos papuccsal, aki szintén Barnabás, de ez valami új, valami szokatlan figura. Ennek tompán sajog a lábfeje és a térde merev, mint egy konzervatív angol úriember erkölcse. Ez húzza a lábát, lassan poroszkál végig a járdán és cipőjét újságpapírosba csomagolva a hóna alatt viseli. Hol van a régi mozgékonyság, a fickándozási hajlam és a többi. Hej Barnabás, nehéz napok köszöntöttek rád! így töpreng, amikor, hirtelen szemébe ötlik valami. Egy idősebb házaspár feltűnően megnézi őt, ahogy elmegy mellettük. A férj rozmárbajuszú, tisztes aggastyán, még meg is fordul utána és súg valamit asszonyának. Mi az ördög — döbben meg Bronz Barnabás — mi van énrajtam olyan érdekes? ^^vatosan végignézi önmagát. Nadrágja rendes, kabátja tűrhető, inggallérja kihajtva. Jobb cipője tiszta, bal papucsa vadonatúj. Egy kirakati tükörben megnézi az arcát, nem kormos-e! Hát nem! Megfésülködik, és megnyugodva vánszorog tovább. De íme, itt a másik, egy maszatosképű kis elemista. Barnabást megpillantva, minden érdeklődésével felé fordul, még a szája is tátva marad a nagy bámulattól. Majd hirtelen elhatározással fiityürészve követni kezdi. És jöttek a többiek. Fiatalok és öreaek, férfiak és nők, kutyák és macskák. szóval jött az egész város és mindannyian feltűnően megnézték szegény Bronz Barnabást. Kezdték a pavucsos ballábánál, gyors pillantással végipmérték a termetét, arcába bámultak és tovább mentek. Megtörten menekült egy kan u alá. — Végem van — nyögte boldogtalantd — még csak haza sem mehetek! Hiszen ezt nem lehet kibírni, ezeket a szemtelen, kíváncsi tekinteteket, ezeket a lemeztelenítő* barbár nézéseket. S a legborzasztóbb, hogy mindez nem. is nekem szól. hanem a papucsomnak. Öh. én szerencsétlen! Félórai lelki harc után szemelesütve, megsemmisülve osont haza. De az élet kérlelhetetlen és szigorú, nem engedi az embert elrejtőzni fájdalmával, kikergeti az utcára. Bronz Barnabást is kikergette. És mondták az emberek: íme itt jön egy pasas, akinek egyik lábán papucs van, tehát sürgősen meg kell őt néznem. Ha cipőben lenne, egy pillanatig sem érdekelne, de így más! És megnézték! Barnabás mártíri megadással tűrt és szenvedése lassan valami fásult belenyugvásban oldódott• fel. Aztán néhány nap múlva eljött az idő, amikor kezdett neki tetszeni a dolog. Kellemesen birizgálta önérzetét. — No lám, — dünnyögte —, hogy megnéznek az emberelc. És még a nők is, az árgyélusátj. Hát nem remek dolog ez? Ejnye ... ejnye ... nono ... Ez egy pirosszájú, barnárasült nőnek szólt, aki engedve az örök kényszernek — emberi kíváncsiságának — kacér szemeit érdeklődéssel legeltette rajta. H ősünk tökéletesen megszokta népszerűségét, szinte éltető eleme lett, mint gilisztának a frissen hantolt kerti föld. Emelt fővel, büszkén vánszorgott végig a legforgalmasabb útvonalon, habzsolva a járókelők érdek-, lődését. — Alattvalóim ók — állapította meg elégedetten —, akik jámborul rójják le kötelező adójukat papucs-, lábam varázsa előtt. Sebe már régen behegedt, de nem vetette le csíkos lábbelijét, hogy prózai cipőt húzzon helyette. Érezte, akkor vége a királyságnak, vége a dicsőségnek. Visszasüllyedt újra az utca szürke, járdátkoptató tömegébe, egyszerű Bronz Barnabás lesz csupán, akit a kutya sem ismer. Aztán bekövetkezett a tragédia. Ragyogó májusi napon történt a fő utcán, vidám villamos-csilingelés közben. En- lány jött vele szemben, egy lány, akinek láttára kerekre nyílt a szeme és csíkos papucsát férfiasan villogtatta. Lelkesen nézett az események elé. Na, mi lesz? A lány elsietett mellette — anélkül, hogy akár egy pillanatra is méltatta volna. Ördög és pokol — hőkölt vissza dermedten — hát ez mi? A figyelmetlen lány megállt egy kirakatnál, erre utána ment, megelőzte és újra szembejött vele. Tökéletes kudarc! Az megint elsuhant mellette, hidegen és érzéketlenül, eszébe sem volt ránézni. Majdnem sírt és úgy érezte, ezt nem éli túl. Otthon begyújtott a vaskályhába és merengve nézte a lángokat. — Elmúlt — suttogta bánatosan — széy volt, de nyilvánvaló, hogy örökké nem tarthatott. * ^"s cMkos papucsát — néhai dicsőségének alappillérét — határozott mozdulattal a falánk lángnyelvek közé dobta. DUBA GYULA