Uj Szó, 1955. november (8. évfolyam, 262-287.szám)

1955-11-02 / 263. szám, szerda

1955. november 2. UJSZ0 5 Ä külügyminiszterek genfi értekezletének negyedik ülése (Folytatás a 4. oldalról.) nem mentesítheti a résztvevő álla­mokat azoktól a kötelezettségektől, amelyeket a fennálló szerződések és paktumok alapján vállaltak és ezt egyenesen kifejezésre kell juttatni a szerződés szövegében is. Ugyanez vonatkozik az államoknak egyéni és kollektív önvédelmi jogára is fegyveres támadás esetében, az ENSZ alapokmányának 51. cikkelye szerint. Ezt a jogot semmiképpen sem szabad érintenie annak, hogy az álla­mok kötelezettségeket vállalnak az európai biztonsági szerződésben. Az európai biztonság megvitatásánál a Szovjetunió nemcsak a saját bizton­ságát és a jelen értekezleten képvi­selt államok biztonságát tartja szem előtt. A Szovjetunió indokoltan gon­doskodik saját biztonságának biztosítá­sáról, e kérdést azonban nem foghatja fel másképpen, mint mindazoknak az európai államoknak a biztonságával kapcsolatban, amelyeknek különösen nagy szenvedéseket okozott a né­met agresszió. Ezek az országok természetesen aggódnak biztonsá­gukért a német militarizmus fel­újítására irányuló tervekkel és olyan katonai csoportosulások létezésével kapcsolatban, amelyekben Nyugat-Né­metország is részt vesz és amelyek­ben később az egyesített Németor­szágnak is részt kellene vennie. Ha európai biztonságról tárgyalunk, nem hagyhatjuk figyelmen kívül Lengyel­ország, Csehszlovákia, Jugoszlávia, Gö­rögország és más európai államok biz­tonságát, amelyek népeinek a hitleris­ták támadása felmérhetetlen szenvedé­seket okozott. Figyelemre méltó, hogy a „Német­ország egyesítésével kapcsolatban vál­lalandó különleges biztosítékokról" szóló szerződés javaslata egy szóval sem emlékezik meg arról, vajon ez a szerződés biztosítja-e például a Né­metországgal szomszédos államok biz­tonságát, bár e kérdés nem hagyható figyelmen kívül, ha az európai bizton­ságról beszélünk. Kívánatos lenne, hogy e kérdésben kellő magyarázatok hangozzanak el. Az imént elmondottak alapján a szovjet küldöttség megvitatás céljából az értekezlet elé terjeszti az európai biztonsági szerződésről szóló javasla­tát, amelynek szövege a következő: Az európai biztonsági szerződés javaslata A béke megszilárdítására irányuló törekvésektől indíttatva és elismerve annak szükségét, hogy minden módon hozzájáruljanak a nemzetközi feszültség enyhítéséhez és az államok közti kap­csolatokban a bizalom megteremtésé­hez, az Egyesült Nemzetek Szervezeté­nek békeszerető célkitűzéseit és elveit követve, kormányai elhatározták, hogy a következő szer­ződést kötik meg. A szerződésben részt vevő államok ünnepélyesen kijelentik, hogy ezeket a kötelezettségeket fogadják el: 1. CIKKELY A szerződő felek kötelezik magukat, hogy nem alkalmaznak egymással szemben fegyveres erőket, továbbá kölcsönös kapcsolataikban lemondanak az erőszakkal való fenyegetőzésekről és minden köztük felmerülhető vitás kérdést békés eszközökkel oldanak meg. 2. CIKKELY Amennyiben Európában a szerződés egy vagy néhány részt vevő államát bármely állam vagy államcsoport ré­széről fegyveres támadás érné, a szerződés többi részvevő állama an­nak az államnak vagy államoknak, amely vagy amelyek ellen ilyen táma­dást indítottak, tüstént minden esz­közzel segítséget nyújtanak, beleért­ve a katonai segélynyújtást is, amely szükségesnek mutatkozik a világbéke, valamint az európai biztonság helyre­állítására és fenntartására. 3. CIKKELY A szerződésben részt vevő államok kötelezik magukat, hogy semmiféle ürüggyel nem nyújtanak sem közvet­len, sem közvetett segítséget egy Európában támadó államnak. 4. CIKKELY A szerződésben részt vevő államok kölcsönös tanácskozást folytatnak minden olyan esetben, ha bármelyi­kük nézete szerint fennáll Európában a szerződés egy vagy több részvevő állama ellen irányuló fegyveres táma­dás veszélye, hogy hathatós intézke­déseket tegyenek e veszély megszün­tetésére. Azonnali szükséges tanács­kozásokat folytatnak egymással min­den olyan esetben, ha meg kell álla­podni a szerződésben részt vevő bár­melyik állam elleni támadás esetében a béke helyreállítását szolgáló intéz­kedésekről. 5. CIKKELY A szerződő felek kölcsönös megál­lapodás alapján különleges szervet (vagv szerveket) létesítenek, amely megszervezi az említett tanácskozáso­kat és más, a biztonság biztosítását szolgáló intézkedéseket foganatosít, amelyek szükségesnek mutatkoznak az államoknak e szerződésben vállalt kö­telezettségei teljesítése szempontjából. 6. CIKKELY A szerződésben részt vevő államok megegyeztek abhan, hogy e szerző­désben vállalt kötelezettségeik nem befolyásolják azokat a kötelezettsége­ket, amelyeket a fennálló szerződé­sekben és paktumokban vállaltak. 7. CIKKELY Az államok e szerződésben vállalt kötelezettségei nem csökkenthetik a részvevő államok jogát egyéni vagy kollektív önvédelemre fegyveres tá­madás esetében, az ENSZ alapokmá­nyának 51. cikkelye szerint. 8. CIKKELY E szerződés ideiglenes és addig ma­rad érvényben, amíg nem lép helyére más, szélesebbkörű európai biztonsági szerződés, amely helyettesíti a fenn­álló szerződéseket és megállapodáso­kat. A szovjet küldöttség fel kíván vet­ni továbbá még egy kérdést, amely közvetlenül összefUgg az európai biz­tonság biztosításával. Ismeretes, hogy a négy nagyhatalom kormányfőinek genfi értekezletén olyan javaslatot is terjesztettek elő, első­sorban Eden úr, Nagy-Britannia mi­niszterelnöke, hogy nem volna-e cél­szerű Európában különleges övezetet létesíteni, amelyben korlátoznák és ellenőriznék a fegyverkezést. Ismere­tes az is, ' hogy N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnö­ke kedvezően nyilatkozott Eden úr ja­vaslatairól. Mindnyájunk emlékezetében van, hogy a kormányfők irányelvei meg­emlékeznek a „Kelet és Nyugat kö­zötti övezet létesítéséről, amelyben a fegyveres erők elhelyezése kölcsönös megállapodás alapján lesz lehetséges". Ez a szövegezés „a Kelet és Nyugat közötti övezet létesítéséről" megfelel Eden úr javaslatának. Ha azonban a „Kelet és Nyugat közötti" övezet lé­tesítéséről beszélünk, természetesen számolnunk kell azzal, hogy a Kelet és Nyugat közötti vonal ott halad vé­gig, ahol a valóságban húzódik. A há­rom miniszternek erről az övezetről szóló javaslatában azonban valami egé­szen másról esik szó. E javaslatban olyan övezetről beszélnek, amely „az egyesitett Németország és a kelet­európai országok közti demarkációs vonal mindkét oldalán helyezkedik el". Ez a javaslat nem felel meg a kor­mányfőknek a „Kelet és Nyugat kö­zötti" övezetről szóló irányelveinek és nem felel meg a közismert reális helyzetnek sem. Világos, hogy e kö­rülmény felett nem térhetünk napi­rendre. A szovjet kormány gondosan meg­vizsgált minden egyes eddigi javasla­tot, beleértve az említett övezetre vo­natkozó javaslatot is, és arra a követ­keztetésre jutott, hogy e kérdés kü­lönös figyelmet érdemel és szükség van arra, hogy ebben az ügyben egy. behangoljuk álláspontjainkat, annál is inkább, mivel sok pontban megegyez­nek. Azzal a szándékkal, hogy közeled­jünk Eden úr javaslatához, a négy nagyhatalom kormányfőinek irányéi ­veivel összhangban a következő meg­állapodást indítványozzuk: Európában az az övezet, amely­ben korlátozzák és ellenőrzik a fegyverkezést, a Német Szövetségi Köztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság és a velük szomszédos ál­lamok, illetve ezen államok közül egyesek területét foglalja magában. 1. 2. megegyezésben meg kell állapí­tani az USA, a Szovjetunió, Nagy­Britannia és Franciaország ez övezet­ben idegen államok területén elhelye­zett katonaságának maximális létszá­mát. A létszámok kérdését utólag vi­tatják meg. 3 A fegyverkezés korlátozásával és • ellenőrzésével kapcsolatban az államok részéről az illető megegye­zéseklien vállalt kötelezettségek kér­désében azokkal az államokkal is meg­állapodásra kell jutni, amelyek szuve­rén jogaiknak megfelelően szabadon dönthetnek e kérdésben. a Annak érdekében, hogy teljesít­sék a fegyverkezés korlátozásá­ról az övezetet alkotó területen vál­lalt kötelezettségeket, közös szerv lé­tesül, amely ellenőrzi a szerződésben résztvevő államok fegyveres erőit és fegyverzetét. Ha mi megállapodásra jutnánk e kérdésben és ha később megegyezés jönne létre a többi érdekelt állammal, ez így igen nagy jelentőségű volna a béke megszilárdításának szempontjá­ból és hozzájárulna az európai fe­szültség enyhítéséhez. Az említett megegyezés elérése egyben megköny­nyítené a lefeqyverzés problémáinak megoldását, mivel Európa egy bizonyos területének példáján rámutathatnának olyan intézkedések alkalmazására a le­fegyverzés terén, amelyeket később szélesebb körben is érvényesíteni le­hetne. A Szovjetunió küldöttsége kifejezés­re kívánja juttatni azt a reményét, hogy a szovjet kormány ez új javasla­tai, amelyeket, mint már említettük, az értekezlet többi részvevői illető ja­\ -slatainak számbavételével dolgoz­tunk ki, megfelelő alapot nyújtanak álláspontjaink közelebbhozására és hozzájárulnak ahhoz, hogy a négy nagyhatalom között az európai bizton­ság biztosításának fontos kérdésében szükséges megegyezés jöjjön létre. A genfi értekezlet sajtóvisszhangja V. M. Molotov vacsorái adott J. F. Dulles tiszteletére Genf. november 1. (TASZSZ) — V. M. Molotov. a Szovjetunió külügymi­nisztere október 31-én vacsorát adott J. F. Dullesnak, az USA államtitkárá­nak tiszteletére. A vacsorán részt vettek Ch. E. Wil­son. az USA honvédelmi minisztere. I továbbá L. Merchant, Ch. Bohlen, H. Phleger és R. Bowie. Szovjet részről a vacsorán részt vettek A. A. Gromiko, V. D. Szoko­lovszkij, a Szovjetunió tábornagya, Sz. A. Vinogradov, G. M. Puskin, V. Sz. Kemenov, L. F. Iljicsov és Sz. K. Carapkin. V. M. Molotov fogadta N. Saret izraeli miniszterelnököt Genf, november 1. (TASZSZ) — V. M. Molotov. a Szovjetunió kül­ügyminisztere október 31-én fogadta M. Saret izraeli miniszterelnököt és külügyminisztert. London — A legtöbb brit lap azt a propagandavonalat követi, amelyet még a külügyminiszterek genfi érte­kezletének megnyitása előtt kezdtek el és továbbra is megkísérlik, hogy az értekezlet körül borúlátást és bizal­matlan légkört teremtsenek. Jellemző, hogy számos brit lap a genfi értekezlet megnyitásával kap­csolatos kommentárjában igyekszik megkerülni az európai biztonság kér­dését, amelyet a négy nagyhatalom kormányfőinek irányelvei az első na­pirendi pontban az első helvre helyez­tek. A hírmagyarázók igyekeznek ezt a fő kérdést háttérbe szorítani és egész figyelmüket a német kérdésre összpontosítják, amely, mint ismere­tes. mellékes és másodrendű kérdés az európai államok biztonsága kérdé­sével összehasonlítva. Az „Observer" című lap diplomá­ciai megfigyelője csodálkozik, hogy a nyugati hatalmak külügyminiszterei bírálat tárgyává váltak azért, mert olvan dokumentumot nyújtottak be. amely „mindjárt az első tekintetre lehetetlent kíván Oroszországtól. — azt. hoay Németországnak a NATO­hoz való csatlakozása az egész terv megvalósításának előzetes feltétele le­qven". A megfigyelő szerint „ezáltal Molotovnak pompás alkalma nyílik ki­jelenteni. hogy a nyugatiak Németor­szágot csak azért akarják egyesíteni, hogy felfegyverezhessék". Berlin — A „Freies Volk", Német­orszáq Kommunista Párt iának köz­ponti laoia október 31-i számában állást foglal a nyugati hatalmaknak a genfi értekezlet elé terjesztett ama javaslatához, mely szerint egész Németországot bekapcsolnák a NATO-: ba. A lap ezzel kapcsolatban rámu-' tat, hogv a nyugati hatalmak és ve­lük bizalmas egyetértésben Adenauer kormánya Genfben leálcázták titkos gondolataikat. Nemcsak Nyugat-Né­metországot akarják csatolni a NATO­hoz. hanem az egyesített Németorszá­got is. A javaslat fegyverkezést és militarizációt jelent. Adenauer kormánya, a monopolis­ták és » militaristák olyan körülmé­nyeket alakítottak ki, amelyek a sza­bad választásokat a mai feltételek kö­zött lehetetlenné teszik. A nyugati hatalmak javaslatának tehát csak az a céljuk, hogy megtévesszék a népe­ket. A szabad össznémet választáso-' kat csak akkor lehet megtartani, ha véget vetnek a katonai szervezetek­nek". Delhi — A „Naja Zamana" című indiai lap vezércikkében üdvözli a külügyminiszterek genfi értekezletét. Ezzel kapcsolatban a következőket ír­ia: „Ha a nyugati hatalmak a genfi szellemhez tartják magukat és ha nem hún.vnak szemet a valóság előtt, a külügyminiszterek értekezlete sikert érhet el e kérdések megoldásában. A lap ezután felhívja a nyugati hatal­makat. hogv mondjanak le Német­ország újrafelfegyverzésének politiká­járól és emlékeztet arra, hogv ez le­hetővé tenné a békés és eqysjges Németország megteremtéséhez vezető utat. amely olv nagyfontosságú a bé­kére és az európai biztonságra néz­ve. Kam írnak, a Koreai Mépi Demokratikus Köztársaság külügyminiszterének távirata az ENSZ főtitkárához és az ENSZ tizedik ülésszakának elnökéhez Pheniari, november 1. (TASZSZ) — Nam Ir. a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság külügyminisztere azzal kapcsolatban, hogy az ENSZ közgyű­lés tizedik ülésszaka megtárgyalja a koreai kérdést, október 31-én távira­tot intézett Dag Hammarsk.jöldhöz, az ENSZ főtitkárához és Jósé Mazohoz. az ENSZ tizedik ülésszakának elnö­kéhez. A távirat rámutat, hogy a Koreai Népi Demokratikus Köztársa­sáq kormányának az a nézete, hogy a koreai kérdés egyoldalú megtár­gyalása nem vezethet gyakorlati meg­oldáshoz és ezért tegyék lehetővé á Koreai Népi Dernokratikus Köztársa­ság képviselőinek, hogy részt vehes­senek a koreai kérdés megtárgyalá­sán az ENSZ közgyűlésének ülésén. A Koreai Népi Demokratikus Köztár­saság kormányának szilárd meggyő­ződése — mondja a távirat, — hogy csupán a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság képviselőinek részvétele az ENSZ-nek a koreai kérdésről tár­avaló ülésén biztosítja e kérdés igaz­ságos megtárgyalását és seqlti elő az Egyesült Nemzetek Szervezetének munkáját. Közlemény a koreai-japán kapcsolatokról Phenjan (ČTK). — Az Üj Kína saj­tóiroda jelentése szerint október 29­én Phenjanban közös közleményt tet­tek közzé a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság és Japán kapcsolatainak normalizálására irányuló konkrét in­tézkedésekről. A közlemény többek között kiemeli, hogy Kim Ir Szen tábornagy, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Mi­nisztertanácsának elnöke és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Leg­felső Népgyülésének elnöike fogadta a japán parlamenti küldöttséget és tár­gyalásokat folytatott vele a diplomá­ciai kapcsolatok normalizálásáról, va­lamint a két országot érintő más fon­tos kérdésekről. Megegyezést értek el a következő kérdésekben: A kulturális csere a két ország kölcsönös megér­tésének és barátsága megszilárdításá­nak alapvető eszköze. Mindkét ország­nak arra kell törekednie, hogy meg­valósítsa művészküldöttségek, sporto­lók, tudósok, írók és egyetemi tanárok küldöttségeinek, - újságíróknak kölcsö­nös látogatását, könyvek, tudományos J és technikai dokumentumok, valamint filmek kölcsönös kicserélését és a két ország rádiótársaságainak együttmű­ködését. A két országnak ezenkívül pontosan teljesítenie kell a koreai és japán cégek között megkötött keres­kedelmi egyezményeket. NÉHÁNY SORBAN OLASZORSZÁG Kommunista Pártján nak vezetősége jelentést tett közzé az Olasz Kommunista Párt 1955. évi tag­sági igazolványainak kicseréléséről. Szeptember 30-ig a pártnak 2 091 000 tagja volt. Ebből 160 000 az új tag, akiket 1955-ben vettek fel. (TASZSZ) RAAB OSZTRÁK KANCELLÁR a bécsi rádióban mondott beszédében ki­jelentette, hogy kereskedelmi, politikai szempontból a Szovjetunióval megkö­tött kereskedelmi és hajóközlekedés: szerződés nagyon előnyös. Az osztrák ipar e szerződés alapján nagy piacot nyerhet abban az országban, amely a saját részéről fontos ellenértékeket szállít. (TASZSZ) -» 1-"* A Szovjetunióban tartózkodó U Nu burmai miniszterelnök meglátogatta a Szovjetunióban élő budhistäk jejét L. N. Darmajev lámát.

Next

/
Thumbnails
Contents