Uj Szó, 1955. október (8. évfolyam, 236-261.szám)

1955-10-16 / 249. szám, vasárnap

NÉPHADSEREGÜNK A BÉKE ŐRE A GYŐZTES EGYÜTTES B i ratlslava polgárai mély élményekkel és felejthetetlen benyomásokkal távoztak a hadsereg kultúregyüttesei és szólistái 1955. évi győzteseinek esztrádműsoráról, melyet a csehszlovák hadsereg napja ünnepségei alkalmából a Kultúra és Pihenés Parkjában rendeztek. Az esztrádterem utolsó helyig megtelt nézőtere tanúja volt néphadseregünk és a dolgozók törhetetlen szövetségének és hadseregünk hatalmas fejlődésének a népművészet szakaszán, ami katonáink körében fejleszti a kultúrgazdaságunk iránti szeretetet és egyúttal nagy nevelői küldetést tölt be. ehéz megmondani, hogy meiyik együttes vagy kör műsora tetszett legjobban. Minden műsorszám megütötte a magas művészi szinvonalat és főleg a táncszámokról mondhatjuk bátran, hogy elérték a hivatásos művészek színvonalát. Nehéz elhinni, hogy azok az ügyes fiúk, akik a „Betyárok táncát" adták elő — a „Jánošík" kultúregyüttes — csupán egy éve működnek. De meg kell említenünk azt is, hogy közülük a civil életben egyetlen egy sem működött még semmilyen kultúregyüttesben sem. Ez azt bizonyítja, hogy hadseregünkben minden katona számára megvannak a fejlődés lehetőségei, annyira, hogy tehetsége a legnagyobb mértékben érvényesülhet. Az alig egy éve működő „Jánošik" dal- és táncegyüttes került az első helyre a hadsereg kultúrcsoportjainak bratislavai versenyében. • * • T^" arácsony előtt néhány héttel minden alakulatban nagy az éWnkség. A helyiségeket festik, a műfrprösszeállításon törik fejüket, szóval kellemes környezetről és szórakozásról gondoskodnak azon katonák számára, akik a karácsonyt a kaszárnyában töltik. így volt ez abban az alakulatban is, ahol Sebők szakaszvezető működik. A program összeállításához az énekcsoporton kívül semmi sem állt rendelkezésünkre. Ilyen felkészültséggel a karácsonyi naűsor nagyon szegényes lett volna. Sebők szakaszvezetőnek már régen szöget ütött a fejébe az, hogy táncegyüttest kellene létesíteni, amihez neki is nagy kedve volt. A gondolatot tett követte. Az újoncok között sok közép-szlovákiai fiú volt, amely vidék arról ismert, hogy ott a dal és a tánc -minden egészséges embernek a yérében van. Először körülbelül tíz Hút nyert meg az együttesbe. Kezdetnek ez elég volt. Megtartották az első megbeszélést. Az együttes a „Jánošík" nevet kapta és elhatározták. hogy a műsort népművészeti számokkal gazdagítják és célja az lesz, hogy bemutassák a katonáknak és az olomouci, valamint a környékbeli lakosságnak a katonatáncok és a szlovák betyártáncok tiszta táncművészetét. És mivel karácsonyig már nem sok idő volt, elhatározták, hogy csak egy számot tanulnak be, a „Betyárok táncát". Sebők szakaszvezető javasolta a tánc alapmotívumait és a kollektíva aztán feldolgozta. Szorgalmas munka időszaka következett. Ügy tűnt fel, hogy rövid idő alatt nem tudnak megbirkózni a feladattal, mivel az együttesben végzett munka mellett legfőbb céljuk volt: kiválóan teljesíteni a harci és politikai előkészítés feladatait. Megjött a karácsony, az együttes készen állt a fellépésre. Nagy fáradságukba került ez, de a feladatot teljesítették. Karácsonyi fellépésük a katonák és a parancsnokok előtt döntötte el további munkájuk folytatását. A „Jánošik" együttes szereplésének visszhangja volt, számbelileg és minőségben gyarapodott. Az alakulat vezetősége támogatta, népviseleteket vásárolt és ellátta a többi szükséges felszereléssel is. "D öviddel ezután Olomoucban megrendezték a járási népművészeti versenyt. A „Jánošík" a Betyár-tánccal jelentkezett. A járás legjobb dal- és táncegyütteseinek versenyében első helyre kerültek és így bejutottak a kerületi döntőbe. Tudták, hogy itt nem lesz könnyű dolguk. Betanulták a „Felsőgaram menti mulatság" eímű műsorszámukat. De a „Jánošík' nemcsak a kerületi versenyre készült. Közben a kollektíva összes tagjai na§y igyekezettel teljesítették a katonai kiképzéssel járó feladatokat. Könjtjaik alkalmával ellátogattak a védnökségi EFSZ-ekbe, és a közeli környéken népművelési beszélgetéseket rendeztek. Sőt mi több, a hodolani 11 éves középiskolában kezdeményezésükre megalakították a kulturálisművészi kört. A szomszédos alakulat énekkörével együtt számos esztrádműsort rendeztek a katonák és a nyilvánosság számára. Minden fellépésük jó előkészület volt a kerületi népművészeti versenyre. A

„Jánošik" megint győzött! Erről beszéltek az egész alakulatban. A kerületi versenyben aratott győzelem után a kollektívára nagyon nagy feladat vár. Sikerrel keliett helytállniuk az olomouci kerület képviseletében az 1955. évi országos népművészeti fesztiválon Prágában. Még nagyobb igyekezettel láttak hozzá a tanuláshoz, még nagyobb gondot fordítottak az előkészületekre. Elhatározták, hogy J. Čumperli koreográfiájában betanulnak egy katonatáncot. Megkezdték az új műsorszám begyakorlását. Nem volt ez könnyű dolog, de működésük ideje alatt az együttes tapasztalatokban, tudásban is gazdagodott. Soraiban kiváló táncosok fejlődtek: Kovács, Čupka, Babela, Kradlák, Hospodarík és mások, akikben megvolt a kitartás a legnehezebb feladatok legyőzésére is. E

gyik nap kedves levelet kaptak. Meghívták őket Stráž- nicére a népi együttesek hagyományos versenyére. Nagy volt az öröm. Alig várták azt a napot, amikor Strážni- cén megismerkedhetnek Haná lakosságával, Közép-Szlovákia népi táncaival. Alig tértek vissza Stráznicéből, mindjárt a prágai útra készültek. Üj műsor betanulására már nem volt idejük, de a meglevőt, amit már tudtak, még jobban megtanulták, szépítgették. Prága teljes szépségében fogadta őket. Szerények voltak, nem tápláltak reményeket, hogy első heiyre Kerülnek. Hiszen az egész ország legjobb együtteseivel kellett felvenniök a versenyt. Némelyek közülük már többéves tapasztalattal és hagyományokkal rendelkeztek. Ök alig pár hónapja láttak hozzá a komoly munkához. A fellépés előtt lámpalázuk volt és elnehezedett lábuk, ami bizony nem a legjobb dolog, mivel a tánchoz könynyű lábakra van szükség. De a kedves környezet, a barátságos közönség feloldotta izgalmukat és a rossz érzéseket. Alig hangzottak fel a cimbalom és a hegedű ütemes hangjai, a lábak táncra perdültek a nagy teljesítmény megvalósítására. A bíráló bizottság értékelése helyes volt. A „Jánošik' a második helyet foglalta el és kiérdemelte az 1955. évi országos népművészeti fesztivál ezüstérmét. , # * * A „Jánošik" nagy sikereket ért el. Ennek köszönheti, hogy az 1955. évben a hadsereg kultúregyüttesei győztesének hirdették ki. Az ő példájuk azt mutatja, hogy a gyakorlótéren jól végzet munka után katonáink számára megvan a lehetőség a kulturális munka szakaszán is a legnagyobb eredmények elérésére. A „Jánošik" kultúregyüttes példájává válhat nemcsak a katonai együtteseknek, de a civilegyütteseknek is. Schut Sándor szakaszvezető. Megünnepeltük a hadseregnapot Duchek tiszt alakulatának tagjai a harci és politikai kiképzésben, valamint a szénfejtésben elért sikerek jegyében ünnepelték meg a csehszlovák néphadsereg napját. Az ünnep előestéjén ünnepélyes névsorolvasás után az egész alakulat kivonult, hogy a város szívében fáklyás felvonulással kozdjék meg az ünnepségeket. Vasárnap alakulatunk felvonult, hogy meghallgassa a nemzetvédelmi miniszter parancsát és részt vegyen az ünnepélyen. A hadparancs felolvasása után az alakulat parancsnoka három továbbszolgáló altisztnek: Kangyal, Kuchtik és Fielek elvtársaknak átadta a köztársasági'elnök kitüntetését a „Hazának tett szolgálatért" érdemjelet. Duchek tiszt ezután felolvasta azoknak a névsorát, akiket a műszaki egységek főparancsnoka a Példás Ka. tona-jelvény adományozásával jutalmazott meg egész évi példás magaviseletükért, a harci és politikai kiképzésben elért jó előmenetelükért, valamint a munkahelyükön tanúsított áldozatkészségükért és fegyelmezettségükért. , A kitüntetettek között van pl. Fryžalka elvtárs, akit ezenkívül őrvezetővé léptettek elő, továbbá Mačej elvtárs, pártunk tagjelöltje és sokan mások a párt és a CSISZ legjobb tagjai közül. A hadseregnap ünnepségei alakulatunknál az elért sikerek méltányolása, valamint az új feladatok teljesítésére való még tökéletesebb felkészültség jegyében zajlottak le. Lőríncz László, őrvezető CSISZ-szervezetünk évzáró gyűlése Pár nappal ezelőtt folyt le alakulatunkban a CSISZ alapszervezetének évzáró gyűlése. Daniš elvtárs, az alapszervezet elnöke szép eredményekről számolt be. Egységünk az elmúlt kiképzési évben mind a gyalogsági, mind a tüzérségi fegyverekkel kitűnően lőtt. Egész évben egyetlen rendkívüli esemény sem történt: a CSISZ-tagok közül az utolsó hat hónapban senki sem követett el fegyelemsértést. Politikai körünk eredményét a vizsgabizottság szintén kitűnőre értékelte. Ezekhez a szép eredményekhez nagyban hozzájárult a CSISZ nevelő munkája. Az agitátorok, különösen Gerža és Kern elvtársak jól és következetesen végezték munkájukat. Az ő érdemük, hogy egységünk minden tagja rendszeresen olvas újságot és többen közülük alaposan tanulmányozzák Marx és Lenin tanításait. A CSISZ előtt most nagy feladat áll. El kell érnie azt, hogy a másodéves katonák közül minél többen menjenek a mezőgazdaságba és a kulcsiparba dolgozni. Ezen a téren is szép eredményekkel dicsekedhetünk. Heten jelentkeztek a határvidékre, harmincegyen pedig a mezőgazdaságba, s tízen mennek a kulcsiparba. Ezek a számok azt mutatják, hogy katonáink nagy része megértette pártunk hívő szavát. Szabó Imre, őrvezető iskoláink életéből A hadseregnap alkalmából iskolánk tanulói szombaton ellátogattak a gottwaldovi védnökségi üzembe. Ez alkalomból elbeszélgettek a munkásokkal az iskolai életről, a munkások pedig saját munkájukról. A beszélgetés után iskolánk tanulói megtekintették az üzem egyes osztályait, megismerkedtek az üzim munkájával. A tanulók a munkásoktól szép ajándékokat kaptak. A szombati látogatás este gazdag kultúrműsorral fejeződött be. A vasárnapi ünnepségek keretében iskolánkban átadták a kitüntetéseket. A „Sport mestere" kitüntetéssel jutalmazták Jandl Ferenc tisztet, aki az évek folyamán több díjat szerzett a nemzetközi lóversenyeken. Ez alkalomból Jandl tiszt kötelezettséget vállalt, hogy egy éven belül belovagol egy lovat a nemzetközi lóversenyekre, egy másik lovat pedig az országos lóversenyre. Köztársasági elnökünk döntése folytán Majerský, Kiss és Sedlák továbbszolgáló altiszteket a „Hazának tett szolgálatért" kitüntetésben részesítették. A Példás Katonának járó ki" tüntetést két szakasz érdemelte ki. A kitüntetett katonák között vannak Nagy László őrvezető, Ponya és Antal magyar -nemzetiségű közkatonák. Iskolánk parancsnoka az összes kitüntettnek jókívánságait fejezte ki. • 4 Gottlieber Ferenc, közkatona (Ezért az elbeszélésért Jiri Vorel tizedes, a hadsereg kultúregyütteseinek országos versenyén díjat nyert.) Ahová csak ellátsz, a földeken körös-körül merő sártenger. Nos, éppen ez az idő vizsgáztatja le a katonákat, ki milyen szilárdan, kitartóan viseli el a nehézségeket és a katonai szolgálat fáradalmait. Brabeček közkatona az étteremben evés közben beszél: — Ez aztán kutya idő! Mintha a világ vé- \ ge közeledne. Nekem az a véleményem, hogy ezt a taktikai gyakorlatot máskorra lehetett volna halasztani. Az emberek átáznak, meghűlnek, spanyolnáthát kapnak, aztán harcképtelenné válik az alakulat. De ha várnánk, megelőzhetnénk ezt. — Hej, Brabeček, ne magyarázz itt nekünk! Te legszívesebben az ágyban harcolnál. Ismerünk téged, mint a tenyerünket! — Idefigyelj! Nyeld le már a reggelit, nehogy várni kelljen rád megint' — szakította jélbe Brabeček fontolgatásait Bašek közkatona, miközben kiment az étkezdéből. Brabeček közkatona meg sem mozdult, mintha nem is hozzá szóltak volna. Ötödször is teleöntötte csészéjét teával és lassan iszogatta. — Jó forró ez a tea, ha Szibériában volnánk is felmelegítene — mondotta csak úgy magának. — Szomorúan itta ki az utolsó kortyot is. Egyszerre felugrott, mintha tűvel szúrták volna meg, s máris rohant a szoba felé, ötösével ugrálva át a lépcsőfokokat. Egy ideig a szekrényben babrál, majd gyorsan az ágy alá ugrik, kihúzza a szomszédja tornacipőjéből a fűzőt és aztán rohan vissza az étkezdébe. * m * .4 gydkorlat már javában folyik. Elől egy rakétarepülő a magasban fehér füstcsíkot húz Brabeček közkatona a taktikai gyakorlaton maga után. „Atombombák Veľká Lehota térségében!" A tírabeöektöl nem messze álló katona hirtelen a földre vágódik. A sár egészen Brabečekig freccsen. — Mit csinálsz, zöldfülű!? — kiált Brabeček a szorosan földhöz lapuló katonára, s gyorsan a bokor mögé ugrik, hogy az ütegparancsnok ne lássa. Máris felcsatolja a gázálarcot. Szemei huncutul csillognag a gázálarc üvege mögött. De nem sokáig. Néhány perc múlva Brabeček közkatona már semmit se lq.t maga körül. Nem zúdul ugyan köréje hófergeteg, csupán a gázálarc üvege homályosodott el. Lám, lám, elfelejtette bekenni a homályosodást megakadályozó anyag-i gal. Ebben a percben síri hang hallatszott. A mellette fekvő alak szólalt meg: — Elvtárs, mit kell tenni, ha atombomba robban? — Hangiáról megismerte, hogy maga a századparancsnok szólt hozzá. — Kapitány elvtárs, én a légnyomás ellen bújtam el ide a bokor mögé — mondja Bra- beček közkatona. — Majd adok én magának a légnyomás elől elbújni! Azért bújt el, hogy a parancsnoka ne lássa. A gyakorlat befejezése után jelentkezzen parancsnokánál s kérje, hogy büntesse meg. Most pedig feküdj, gyalogsági tűz alatt tartják a terepet. Kúszással előre! — Brabeček közkatona úgy kúszott, ahogy még sohasem. A feladatot sikeresen megoldották. Minden készen áll már az elvonulásra, amikor hirtelen rakéta repül a magasba, sűrű fekete füst szállong a föld felett. „Gáz!" Brabeček felkapcsolja a gázálarcot. Alig, hogy ezt megtette, füstrakéta repül az ott álló gépkocsi ponyvája alá. Brabeček odaugrik, s máris kidobja onnan. Azért füst van elég a kocsiban. — Nézzük, mit csinál, Brabeček! Át akarja dugni fejét a ponyván lévő ablakocskán. Hiába. Ismét berepül egy füstrakéta. Brabeček igyekezete, hogy a füstrakétát ártalmatlanná tegye, ezúttal hiábavaló'. Az orráig sem lát a nagy füstben. Brabeček most hirtelen egészen eltűnt a sűrű füstben. Biztosan a füstrakétát keresi. Mindnyájan csodálkoznak: honnan vette ezt a fürgeséget és lelkesedést. Felbúgnak a motorok, lassan megindulnak. Néhány kilométer után megállunk. „Leszállni/" Kettes sorokban állunk, a parancsnok ellenőrzi a gázálarcokat, helyesen vannak-e feltéve, nem homályosak-e az üvegek. „Vége a gáznak" Heli közkatona jelenkezik: — „Főhadnagy elvtárs, engedje meg, hogy megjegyzést tegyek. Hiányzik Brabeček". — Mindnyájan megijedtünk Csak nem a kocsiban fekszik megfulladva! Szegény, talán azért mozgott olyan furcsán, amikor a füstrakéta berepült a kocsiba. Biztosan rossz vrt t a szűrője. A kocsi köré seregleltünk. A pad alatt még füst terjengett és ott hevert Brabeček sapkája. Megfordultunk, rohantunk vissza. Figyeltük az út mindkét oldalát. Brabeček azonban sehol. A vihar elcsendesült, az eső is elállt, csak a fákról hullottak néha-néha ez esőcseppek. Brabeček sehol... Hurrá! £l! Brabeček ismét az élők között! Megláttuk őt az egyik kanyarban. De mi ez? Az egyik ároktól a másikig tántorog, mintha részeg lenne. Megállunk. Brabeček tántorogva közeledik felénk, még nem vett észre bennünket. A gázálarc az oldalán himbálódzik, sisakja tarkójára húzva, géppisztolya a nyakában, az ásó a térdeit ütögeti. Kezében zsebkendő és minden percben megáll. Mi ez, sír? Sír. Könynyei lecsurognak az arcán, szeme dagadt és vörös. Egészen meghatódtunk ... Brabeček közkatona, állj! Mi történt magával — kérdi öt a parancsnok. Felemeli a fejét, sírós szemével ránk néz. Szinte sajnáljuk őt. — Főhadnagy elvtárs, büntessen meg! Nem viseltem magamat úgy, ahogy kellett volna, a századparancsnok megrovásban részesített — mondotta csukladozva Brabeček katona. — De hiszen ezért nem kell krokodilkönnyeket hullatni! — Az nem azért van, főhadnagy elvtárs. Az a füstrakétától van, amely a kocsiba repült. Nagyobb büntetést nem is kaphattam volna. Láttam, hogy ha nem dobom ki, baj lesz. — Brabeček mélyen fellélegzett, megtörölte szemét és folytatta a gyónást. — kidobtam, de mégis csak későn. Aztán megijedtem, nyeltem egy csomó füstöt, s nem volt időm a ponyván lévő kis ablakocskán keresztül friss levegőt szívni, máris berepült a. következő. Semmit sem láttam. Nem kívánom senkinek se, hogy ilyesmi megtörténjék vele. Borzasztó volt! Felzúgtak a motorok és éreztem, hogy elérkezett az utolsó órám. Utolsó erőmmel kiugrottam az induló autóból. Így menekültem meg. Különben már nem lennék az élők között. — Talán rossz volt a gázálarc szűrője? A főhadnagy elvtárs kezébe vette a • gázálarcot és legnagyobb meglepetésünkre szűrő helyett egy üveget• húzott ki onnan, amely kinyílt és lassan himbálódzott a fehér cipőfűzőn. A tea lassan kifolyott belőle, Brabeček elé a földre, ahová könnyei is hullottak. Ha hiszik, ha nem, azóta Brabeček közkatona sokkal többet törődik gázálarcával, mint a gyomrával.