Uj Szó, 1955. október (8. évfolyam, 236-261.szám)

1955-10-16 / 249. szám, vasárnap

i UI5I0 1955. október 16. PÁRTÉLET Egy fedél alatt? A falu, Csallóközcsütörtök, tágas utcáival, csinos házaival jó benyomást kelt az idegenben. Dél felé jár az idő. A nyitott ablakokból kihallatszik a rádiók versenye. Jó ebédhez szól a nóta. A kellemes muzsika még jobban megszépíti a déli órákat. Hol van az a világ, amikor csak a jegyző, s egy-két zsíros paraszt — módiból — rádiózott. A történelem szemétdombjára került. És a kulákok? Mit csinálnak most a kulákok? Hogyan élnek? Hát Csallóközcsütörtökön nagyon jól! Ámbár, ha azt kérdezed Hamar elvtárstól, a helyi nemzeti bizottság elnökétől, hogy van-e belőlük az EFSZben, eleinte hímez-hámoz, s ha aztán olyan adatokat húzol elő, amelyeket nem tud megcáfolni, akkor azt mondja: — Hát valamikor kulákok voltak, de ma... Ez a „nézet" valahogy nagyon beleette magát a kis- és középparasztok, szövetkezeti tagok egyrészénél, valamint a „testvériség", az „együttérzés" „fenkölt" gondolata. Könnyebben megértjük ezekután, hogy ha ki is vágtuk a törzset, megmaradt még a gyökér, amely újbóli hajt, lombosodik, terebélyesedik, árnyékot vet Csallókózcsütörtökön az egységes földművesszövetkezetben. Vlzslaszimatjuk van a csallóközcsütörtöki kulákoknak. Megkaparintották az „alkalmat" az állattenyésztésben és „istápolják" a jószágot. S csodák-csodája, oly annyira megy ez a gondoskodás, hogy a szövetkezet ez idén csak a leszerződött állati termékekből augusztus végéig jó 200 ezer koronás — nincs-csel rukkol ki. Hiányzik a bevételből az a kétszázezerkorona ?! — Sebaj, — nevet a markába Kiss Sándor, Sill Alajos, Sill Lajos, Horváth József, Sill Mihály, s az egész kulákhad, — mennél rosszabb, annál jobb. Nekik megvan a munkaegységük, a „járandóságuk", minden, ami kell. Foglalkozni kell hát a kulákok körmönfont dolgával, „közös" munkájukkal, mert köztük megvan az összhang a szövetkezetben. Hogy miért? Először is egyrészük kocsiskodik. Sill Mihály, Sill Lajos igen megkedvelték jelenlegi „beosztásukat". S Horváth Józsefnél, Sill Mihálynál pedig ott van az EFSZ marhaállományának egy része. Milyen előnyök származnak ebből a kulákok részére, másrészt milyen kár éri a szövetkezetet? A kulákok, mint kocsisok a közösből „hazakocsikázzák" a takarmányt, meg más egyebet a szövetkezet marháinak. „Mellesleg" jut a sajátjuknak is. Remekül „elosztották" egymás közt a szerepeket, jól elhelyezkednek. Nézzünk csak meg egy-két példát. Sill Lajos kulák, fiával és feleségével belépett az EFSZ-be. A jó ég tudja mikor írták szét a földet, de már „középparasztok" voltak, amikor beléptek. Sill Lajos 8,5, a fia ugyanennyi, Sill Mária meg 19 hektárral „lépett" a szövetkezetbe. Alajos, a fia, hébe-hóba elnéz azért a szövetkezetbe, dolgozik is, nehogy azt gondolják róla, hogy „rossz" tag. Megvan a félhektár, és még otthon is lehet keresni, kertészkedni. Elvégre az sem megvetendő dolog, s így jó pénzt keres, meg „tag" is. Kiss Sándor kulák, akinek csak a faluban 27 hektár földje volt, azonkívül a Vörös-majorban, Csákányon is több volt egy-egy talpalatnyinál — csodák-csodája — nem .tagja a szövetkezetnek, de a félhektárja megvan. Hogy milyen „alapszabályzat" írja elő részére a félhektár háztájit a szövetkezetben, azt a vezetőség magyarázhatná meg. Lagó Flórián, až EFSZ elnöke, ha a kulákoknak „járó" háztájiról érdeklődsz, azt mondja, hogy ö erről semmit sem tud. ^ ^ De hát valahogy az a helyzet, hogy ha tőle tapogatódzol a kulákok felöl, csak csűri-csavarja a dolgot. így aztán futkoshat, keresgélhet az ember, míg a feledés homályából előkotorássza az „átnevelés" alatt álló kulákokat: Sill Mihályt, Horváth Józsefet, a ,.npgv ágyúkat". Vannak azonban többen is, csak most nem hangoskodnak, . ...lapulnak", ahogy a közmondás tartja. Ha azonban tüzetesebben körülnéz az ember, azt látja, hogy ez csak látszat. Tevékenykednek ők. Kenik a kocsitengelyt. Hogy megtetszett ezeknek a kulákoknak a kocsiskodás. Ki hitte volna, mennyire szorgoskodók. Nem is olyan régen még szolgáik szorgoskodtak helyettük, rájuk. Mennyi „állatgondozó", „istápoló", „kocsis" Csak a haszon, a pénz kevés a szövetkezetben a tagok munkaegységeire. Gurul a korona. Tavaly is így ment. Az állati termékekért a tervezett 659 142 korona helyett csak 319 974 koronát vettek be, a növénytermelésben 665 317 korona helyett csupán 392 124 koronät. És milyen állapotban vannak az állatok ma? Megnéztem a malacokat, amelyeket nemrég hoztak ki a faluból. Bizony, nem a legjobb bőrben vannak, a gerinccsontjuk akár a borotvaéle, fázósak, göthösek, a szőr úgy áll rajtuk, mintha háromnapos hideglelés törné őket. „Jó" kezekben lehettek, annyi szent. Súlyveszteségre nevelték őket, valamilyen különleges versenyen. A sertésistállóban azonban nemcsak ilyen kép fogadja az embert. Szép, gömbölyű röfik is henteregnek a kutricákban. Orbán elvtárs, sertésápoló mutogatja a hófehér malacokat. Olyanok azok mint a patyolat. Jól fejlödnek. — Húsz kilót nyom egy közepes nagyságú választott malac. A múltkor mértem az egyiket. Majd arról kezd beszélni, hogy a sertéstenyésztésben bevezetik a súlygyarapodás utáni jutalmazást. Érzem, hogy némi bizonytalanság csendül ki a szavából. Attól tart, hogy kevesebbet keres majd. — Éppen az ellenkezője az igaz — mondom neki, s példának hozom fel a faluból kihozott malacokat, hogy azt a valóban alaptalan dolgot elhessegessem. — Nézze, azokért is megkapta a gondozója a darabszám' utáni jutalmat, de ha súlygyarapodás szerint fizették volna, az illető sósvízre sem keresett vokia. — Igaz, — bólint. Majd megnézzük a hízókat is, amelyek szépen gömbölyödnek. No, nem. ártana, ha már nehezebbek lennének. Beszélgetünk. Majd egy kérdést kockáztatok meg azok után, hogy kétszer is jártam az istállóban és egy teremtett lelket sem láttam ott. — Mondja csak, ki gondozza ezeket a sertéseket? — Privics, Varga Antal, meg én. — És napközben nem szoktak kint lenni ? — Hát szoktunk, de azért az emberek elmennek ide, vagy oda. A sertésgondozás, etetés, egész napi munkát, egész embert kíván és becsületes munkát. Rendes embereket. Pedig másmilyenek is vannak a sertéstenyésztésben, hemzseg ott is a kulák. Horváth Józsefné kulákasszony ;s a sertéseknél „bajlódik". Az apósának volt 100 hold földje, s az ő bölcsője sem ringott a kukorica között. Kocsmáros is volt az apósa, meg hentes is. Tipikus kizsákmányoló. Most férjével együtt nagy „istápolója" a szövetkezet náluk röfögő 80—90 jószágának. Oj „tag" bukkan fel, Sill Mihály, aki szintén helyezkedik (még az unokája is), s akinek szintén megvolt az egykét talpalatnyija, 37 hektára. Semmiben sem marad el Horváth József mögött. A fia kocsiskodik. S hogy otthon a kertészet is jól jövedelmez és megvan a félhektár is a szövetkezetből? Hát miért ne? Csallóközcsütörtökön, az egységes földművesszövetkezetben? Valamikor is megvolt a jó jövedelem. Csézán jártak a kulákok, egyik ide, másik oda, harmadik a „Gyarmatra". Most is tollasodnak. Menj csak el a „Kuláksorra". Hogy „putcba" vágták házaikat. Van miből. Ezelőtt Horváth Ferenc, Szabó Imre, Dolák, Puss Vince, és még nem egy szegényember erejét szívták, sajtolták. Most meg a Gazsik károlyok, a sertésetető Orbánok, meg a becsületes kis- és középparasztok munkájából élnek, gyarapodnak. Arra is rátérünk, hogy kinek és kiknek a gyengesége folytán. De előbb zárjuk le a befelé terjeszkedést abban a hitben, hogy a kommunisták, a szövetkezet becsülete dolgozói, lerántják a leplet az egész kulákhadról. • • • Van itt azonban egy más irány is, mégpedig a kifelé terjeszkedés és helyezkedés iránya. Erre a fogalomra igen szemrevaló gyakorlati példa a néhai Valacsay Imre kuláksarjainak jelenlegi helyzete. Valacsay Jenő, néhai Valacsay Imre fia, ma a traktorállomás diszpécsere. Azt mondanák erre az öregek, hogy jó szerencséje van, felvitte az isten a sorát. Pedig dehogy. Nehéz lenne hirtelen kideríteni, hogyan kapaszkodott fel ebbe a funkcióba, mert még Puss elvtárs, a traktorállomás üzemi pártszervezetének elnöke sem tudja megmondani. De az világos, hogy a néhai édesapja üzleteskedett, kereskedett, megtollasodott. Erre még emlékeznek az emberek. Mikor már „biztos" volt lába alatt a talaj, Mária nővére, testvéri alapon szintén a traktorállomásra került. Na, nem azért, mintha megkedvelte volna a Zetorokat, Skodákat vagy megtett szett volna neki a jófogásű kormánykerék, avagy a rugózott ülés. Nem! Számlázó ő, és ha ezelőtt számoltak, miért ne számolna most ő is? Gabriellát tulajdonképpen nem a külső helyezkedők közé kellene sorolni, mert ő az EFSZ segédkönyvelője és a faluban dolgozik. De ha már egy egy fokkal feljebb, akkor legyen feljebb. Könyveljük el így, hisz ő is elkönyvelné — ha lehetne — a népi demokrácia temetkezési költségét. És hogy a névsor teljes legyen, ne hagyjuk ki Valacsay Margitot sem, aki Csákányon üzletvezető. Micsoda helyezkedés, iparkodás, könyökölés, főleg oda, ahol derékcsavarás nélkül, puha tenyérrel lehet megkeresni a „havit". Bekerül az egyik testvér, majd beprotezsálja, behozza a másikat, elhelyezi a harmadikat, a rokont, sógort és így tovább. S az egészben az a legérdekesebb, hogy Puss elvtárs, a GTÄ üzemi pártszervezetének elnöke valamikor a Valacsay Jenó apjánál szolgált. Most pedig milyen jól megférnek egy fedél alatt?! összehangolódtak až ellentétek?! Egy kalap alatt a világ ?! „Kocsiskodás", „állatistápolás", havi fizetés, ismeretség, összetartás, pozícióbahelyezés az egyik oldalon. És ä másikon? Becsületes munka, kérges tenyér, aztán fizetésvárás, meg káromkodás. író Béla is, aki dühében egyszer már kilépett a szövetkezetből és most visszalépett, az öklét rázza, majd megmutatja, hogy Csallóközcsütörtökön sem lesz fenékig tejfel a kulákoknak. Nem így, író Béla! Egyedül semmit sem mutatsz meg! össze kell fogni a becsületes szövetkezeti dolgozóknak, kitúrni az élősködőket és akkor iesz munkaegység, meg pénz is. De így, ahogy most megy, bajosan. Már csak azért is, mert Lagó elvtárs, az EFSZ elnöke, igen puha ember, akinek ezt a gyenge oldalát kihasználják a kulákok. Úszik a munkaegység, és így elgurúl a korona. A kommunisták, a pártszervezet? Ugyan tudják-e mindnyájan, hogy a szövetkezet ez idei bevételi tervét augusztus 31-ig csak 35 százalékra teljesítette?! Biztos vagyok benne, hogy nem tudják mindnyájan. A vezetők civakodnak, torzsalkodnak egymásközt, ahelyett, hogy segítenének. Hamar elvtárs, a helyi nemzeti bizottság elnöke, meg Veréb elvtárs, a helyi pártszervezet elnöke nem értik meg egymást, így aztán nagy a sugdolózás, becsmérelés, árulkodás a funk" cionáriusokra, csökken a helyi pártszervezet tekintélye is. Más irányban kell dolgozni, mert teendő van bőven. Égetően szükséges a jó együttműködés, a szövetkezet támogatása, a párt irányvonalának érvényrejuttatása, kidomborítása a szövetkezetben. A pártszervezet segítse Novák elvtársat, a termelési szervezőt, hogy közösen a kommunistákkal, pártonkívüliekkel, a szövetkezet becsületes dolgozóival megtisztítsák a szövetkezetet a kulákoktól. A járási pártbizottság sem nézheti tovább ezt az állapotot, ezt az állóvizet, amely már bűzlik. Követ, mégpedig nagy követ kell beledobni, hogy seperjen a hullám. Gérecz Árpád. A csehszlovák-szovjet barátság hatalmas manifesztációja Brnóban A Szovjetunió Legfelső Tanácsának küldöttsége N. V. Taraszovval, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnökhelyettesével az élen, Zdenék Fierlingernek, a nemzetgyűlés elnökének, Antonín Fiaiának, Anežka Hodinová-Spurnának, dr. Dionyzius Polanskýnak és Jozef Valónak, a nemzetgyűlés elnökhelyetteseinek, A. V. Budakovnak, a Szovjetunió nagykövetségi tanácsosának és Z. K. Zvonkovnak, a Szovjetunió nagykövetsége harmadik titkárának kíséretében pénteken, október 14-én a reggeli órákban Prágából Brnóba' utazott. A brnói kerület határán, a Bezdékov község előtti erdős magaslaton a CSKP Kerületi Bizottságának és a képviselők kerületi csoportjának nevében František Tymeš, a képviselők kerületi csoportjának elnöke, Alois Sedláček, a Kerületi Nemzeti Bizottság elnökhelyettese és Ludvík Coufal, a Veľka-Byteš-i Járási Nemzeti Bizottság elnöke üdvözölte a küldöttséget. Délután 15 órakor a brnói Szabadságtéren több mint 60 000 dolgozó gyűlt össze, hogy hatalmas, örömteli manifesztáoió keretében üdvözöljék a szovjet vendégeket. Az örömteljes hangulat akkor érte el tetőpontját, amikor a vendégek az ünnepélyesen feldíszített emelvényre léptek: „A Szovjetunióval örök időkre! Üdvözöljük a szovjet népet! A Szovjetunió — a béke bástyája!" — így üdvözölték a brnói polgárok annak a népnek képviselőit, amely számunkra a legdrágább. A manífesztációt František Tymeš képviselő nyitotta meg, aki a brnói dolgozók nevében üdvözölte a vendégeket. Az ünnepi beszédet Ján Nedélka, a kerületi nemzeti bizottság elnöke mondotta. A szovjet küldöttség nevében Brno város összegyűlt polgárait T. M. Zujevova, az '"SZSZSZK kulturális ügyeinek minisztere üdvözölte. A CSISZ küldöttsége a Szovjetunióba utazott Pénteken, október 14-én elutazott a Szovjetunióba a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség 22 tagú küldöttsége. A küldöttséget Vladimír Meisner, a CSISZ Központi Bizottságának titkára vezeti. A küldöttség a Komszomol munkáját fogja tanulmányozni az üzemekben, az iskolákban, a V. I. Lenin pionírszervezetben. A japán képviselők csoportja^elutazott hazánkból A japán parlamenti küldöttség Harudzsi Tahar vezetésével október 14én Csehszlovákiából tovább utazott Szófiába. A ruzyni repülőtéren a küldöttségtől Mojmír Fučík, dr. Václav Hulinský és Antonín Otradovec nemzetgyűlési képviselők, Jozef Kováčik, a nemzetgyűlés irodájának vezetője, dr. Alexej Voltr, a Külügyminisztérium képviselője és Ján Fierlinger, a Külkereskedelmi Minisztérium képviselője búcsúztak. A búcsúzásnál jelen volt továbbá Mirko Tarabanov, a Bolgár Népköztársaság prágai nagykövete. A cukorgyártási és répatermelő szakemberek értekezlete Prágában Pénteken, október 14-én nyilt meg a prágai Nemzeti Klubban a cukorgyártási és répatermelő szakértők háromnapos értekezlete, amelyen az Élelmiszeripari Minisztérium meghívására részt vesznek a Szovjetunió és a népi demokratikus államok küldöttségei. Ľudmila Jankovcová miniszterelnökhelyettes a CSKP KB és a kormány nevében üdvözölte a külföldi küldötteket és az értekezlet részvevőit és kifejezésre juttatta azt az óhaját, hogy a közös vita hozzájárul a cukorgyártás és a répatermesztés további fejlődéséhez hazánkban és a baráti államokban. Fő beszámolót Jindrich Uher élelmiszeripari miniszter mondott. Beszédében cukoriparunk és répa termesztésünk állapotával és fejlődésével, a réparaktárak gépesítésével és a cukorgyártás technológiájával foglalkozott. Utána az egyes küldöttségek vezetői mondtak üdvözlő beszédeket. Mongol színművészek Bratislavában Pénteken, október 14-én mongol színművészek érkeztek Bratislavába; E. Ojún nemzeti művésznő, az ulanbatori Állami Zenei-Drámai Színház rendezője és C. Cigmid, nemzeti művész, a Cedenbal-díj birtokosa, az ulanbatori Drámai Színház művésze. A mongol művészek Szlovákiai tartózkodásuk folyamán ellátogattak 2ilinára, Martinba, a Magas-Tátrába, Besztercebányára és Sliačra. Bratislavában megérkezésükkor a Kultúrális Ügyek Megbízotti Hivatala, a Zeneművészeti Főiskola és a Nemzeti Színház képviselői üdvözölték a mongol vendégeket. A bratislavai színházakban több előadást néznek meg és elbeszélgetnek a szlovák színművészekkel. 1 i i m r f/ ül 1 l K i: A i Pionírok jó példája A napokban apró bevásárlások végett Breznóbányára utaztam. Sok volt az utas. Podbrezován felszállt egy idős ember, botra támaszkodva, és láttam a szemén, hogy ülőhelyet keres. Mivel nem volt, megállt mellettem. Oldalt 20—24 éves fiatalemberek kártyáztak. Fel is tekintettek a fáradt öregre, de eszük ágában sem volt neki helyet adni. Beljebb 8—10 éves vígkedélyü pionírok ültek. Valami iskolai dolgon vitatkoztak. Piros nyakkendőjük is elcsúszott fehér ingükön a nagy szócsatában. Ügy beszéltek egymással, mint meglett emberek. Pillanatra megfeledkeztem a mellettem álló öreg emberrről és elnéztem a fiatalok vidámságát. Egyszer csak négyen vagy öten felugrottak közülük. Először azt hittem, a vita hevében. De nem. Az álló öregembert szinte odavitték helyükre és leültették. Aztán állva folytatták előbbi vitájukat, melyről kiderült, hogy egy számtani tétel helyes kiszámításáról folyik. Én valami büszkeségfélét éreztem. Arra gondoltam, hogy nem hiábavaló ifjúságunk helyes nevelése. Ezek az ifjú káderek — a jövő nemzedéke — udvariasságból és példaadásból már most, az iskolai év elején kitűnőre vizsgáztak. Lebeda József • • • További szovjet turisták érkeztek Bratislavába Szlovákia fővárosába, Bratislavába pénteken, október 14-én Leningrádból 69-tagú turistacsoport érkezett, mely Csehszlovákia és a Szovjetunió közötti turista-csere akció keretében jött hazánkba. A szovjet turisták szlovákiai tartózkodásuk során megtekintik Bratislavát és Szlovákia egyes vidékeit. VESSELIN PAVLOV bolgár karmester pénteken, október 14-én a Szlovák Filharmónia hangversenyét vezényelte. A bolgár karmester a bratislavai Szlovák Filharmóniával először adta elő a szimfonikus variációkat Dobri Christov témájára, Marin Golominov bolgár zeneszerző feldolgozásában. IDŐJÁRÁS A nap folyamán az égbolt borult. Szlovákia északnyugati részén eső várható. A nappali hőmérséklet 10—15 fok. Nyugati szél.