Uj Szó, 1955. október (8. évfolyam, 236-261.szám)

1955-10-16 / 249. szám, vasárnap

Í955. október 16. m szó 3 Szevasztopol városát a Vörös Zászló rendjellel tüntették ki Szevasztopol, október 14. (CTK) Sze­vasztopol hősi védelmének 100. évfor­dulója alkalmából és azokért a nagy érdemekért, amejyeket Szevasztopol a haza érdekében szerzett, a Szovjetunió Legfelső Tanácsának elnöksége Sze­vasztopol városát a Vörös Zászló rendjellel tüntette ki. K. J. Vorosilov, a Szovjetunió Leg­felső Tanácsának elnöke ünnepélyes keretek között adta át Sz. V. Szosz­nickijnak, Szevasztopol város szovjet­je végrehajtó bizottsága elnökének, és A. G. Korovcsenkónak, a városi párt­bizottság első titkárának a rendjelet. K. J. Vorosilov, a Szovjetunió Leg­felső Tanácsának elnöke terjedelmes beszédet mondott, amelyben értékelte Szevasztopol hős város dicső múltját és jelenét. Beszédében hangsúlyozta, hogy Szevasztopol megtestesíti a szovjet nép nagyságát és dicsőségét, a szovjet haza iránti szeretetét és ál­dozatkész hősiességét az ellenség el­leni harcban. Az ülésen felszólalt továbbá N. Sz. Hruscsov, az SZKP KB első titkára, Hangsúlyozta, hogy a Vörös Zászló rendjel, amellyel Szevasztopol városát kitüntették, arra kötelezi a város la­kóit, hogy még jobb munkát végezze­nek a szovjet állam gazdasági erejé­nek megszilárdításáért. N. Sz. Hrus­csov továbbá a szovjet népnek a gaz­dasági és kulturális építés valamennyi terén elért nagy sikereiről, valamint a párt központi bizottságának és a szov­jet kormánynak a békeharc és a nemzetközi feszültség enyhítésére tett intézkedéseiről, a szocialista tábor egységéről és hatalmas növekedésé­ről, a népi demokratikus országok ba­ráti kapcsolatainak megszilárdításáról, valamint arról beszélt, hogyan készül fel a szovjet nép a Szovjetunió Kom­munista Pártja XX. kongresszusára. I. G. Kabanov, a Szovjetunió külkereskedelmi minisztere Bécsbe érkezett Bécs, október 15. (TASZSZ). I. G. Kabanov, a Szovjetunió külkereske­delmi minisztere október 14-én Bécs­be érkezett, hogy gazdasági szerződést kössön a Szovjetunió és Ausztria kö­zött. I. G. Kabanov minisztert a repülő­téren Ing. Elfig osztrák külügyminisz­ter, dr. B. Kreisky külügyi államtitkár és mások fogadták. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa küldöttségének látogatása Jugoszláviában Budva, (TASZSZ) A Szovjetunió Leg­felső Tanácsának küldöttsége október 13-án Dubrovnikből Kotorba utazott. A négy nagyhatalom külügyminiszterei értekezletének küszöbén Moszkva, október 15. (TASZSZ) — A moszkvai Pravda a fenti címmel közölte J. Pavlov cikkét, amely töb­bek között így szól: A külföldi sajtó hírei azt mutatják, hogy egyes befolyásos nyugati körök különféle kísérleteket tesznek az érte­kezlet sikerének megakadályozására. A genfi értekezlet előkészületei telje­sen különállóan folynak. A nyugati hatalmak három országa diplomatái, akik részt vesznek az értekezleten, megegyeznek • abban, hogyan tárgyal­janak a negyedik ország képviselőivel. Dulles az október 4-i sajtóértekezleten kijelentette, hogy a külügyminiszterek New York-i megbeszélésein részlete­sen átvették azokat a kérdéseket, amelyek a küszöbönálló genfi érte­kezlettel függnek össze és megegyez­tek az értekezlet egész irányvonalában. Miről tanúskodik ez? Ha megegyez­nek a közös irányvonalban és emellett megtárgyalják mindazokat a kérdé­seket. ameiyeket az értekezletnek kell megoldania, ez azt jelenti, hogy irány­elveket dolgoztak ki a küszöbönálló értekezlet részvevői számára. Azonban a külügyminiszterek számára, okik Genfben fognak tanácskozni, az Irány­elvet kidolgozták és ezek nem három, hanem négy miniszterre vo­natkoznak. Az irányelveket a négy nagyhatalom kormányfői már július­ban kidolgozták és a közvéleményt tá­jékoztatták erről. Egyes nyugati lapokban jogos fi­gyelmeztetést lehet olvasni arról, hoqy a három külügyminiszter irányvonalát nem lehet megvalósítani tekintet nél­kül a közvéleményre, amely a köl­csönös megértés szellemében való tár­gyalások és a nemzetközi feszültség to­vábbi enyhítése mellett foglal állást. A tények azonban azt bizonyítják, hogy a közvéleménynek ezt az óha.iát nem veszi figyelembe mindenki. Néz­zünk csak egy példát: _ Az USA államtitkára az amerikai lé­gió kongresszusán mondott beszédé­ben védelmezte a katonai tömbök po­litikáját s emellett támadta a semle­gesség politikáját, amelyet, amint is­meretes, ma néhány nyugati ország követ. A Dulles úr általi indított semlegesség elleni hadjárat gyakorlati jelentősége teljesen viláqossa válik az olyan ak­ciók fényében, mint Iránnak, — amely mindeddig semleges maradt, — a Szov­jetunió ellen irányuló agresszív katonai tömbbe való bevonása. Nem kétsé­ges. hogy az .lyen külpolitikai incéz­kedések durván ellenkeznek a genfi szellemmel. Az Associated Press amerikai hír­ügynökség hírmagyarázója — írja vé­gezetül Pavlov cikke, — megkísérli, hogy a nép nyelvén magyarázza a nyu­gati hatalmak tervének lényegét. Esze­rint a három hatalom Nyugat-Német­országnak a következőket mondja: „Csatlakozz a mi tömbünkhöz, amely esetleges közös ellenségünk ellen irá­nyul és mi az esetleges közös ellen­ségünknek biztosítékot adunk afelől, hogy a te részedről semmi veszély sem fogja fenyegetni". A kérdésnek ilyen felfogása bizonyára nem teszi szükségessé a magyarázatot. Nyilvánvaló, hogy a nyugati hatal­mak vezető köreinek nem minden tag­ia érti meg, hogy a négy hatalom kül­ügyminiszterei genfi értekezletének si­kerét nem az ellentétekben, hanem a nézetek közeledésében kell keresni, azon legfontosabb napirendi kérdések­re nézve, amelyek a négy hatalom kül­ügyminisztereinek küszöbön álló ér­tekezletén szerepelnek. Világszerte a közvélemény széles körei előtt teljesen világos, hogy a négy nagyhatalom külügyminiszterei­nek azért kell összejönniök Genfben, hogy a kormányfők irányelvei alapján tovább vizsgálják a legfontosabb nem­zetközi problémákat és a béke meg­szilárdítására irányuló határozatokat fogadjanak el. Az ENSZ-közgyűlés tizedik ülésszaka A politikai bizottság folytatta az atomerő békés felhasználásáról szóló vitát New York, október 15. (CTK) — Az ENSZ-kögyűlés politikai és bizton­sági bizottsága október 14-én tovább folytatta az atomenergia békés fel­használásáról szóló általános vitát. A vitában felszólaltak Hollandia, Pakisz­tán és Oj-Zéland küldöttei. C. W. A. Schurmann holland küldött beszéde bevezető részében rámutatott az atomerő békés felhasználásával foglalkozó genfi értekezlet eredmé­nyeire és kiemelte, hogy nélkülöz­hetetlenül szükséges kibővíteni az ENSZ keretében az atomerő békés fel­használása terén való nemzetközi együttműködést. A pakisztáni küldött rámutatott, hogy az atomerő békés felhasználását az atomimperializmus trójai lovaként használhatnák fel a világ egyes ré­szeiben és ezért szerinte az atomügy­nökséget nemcsak a vezető hatalmak képviselőiből kell összeállítani. Az új-zélandi küldött rámutatott, hogy küldöttsége nem foglal amel­lett állást, hogy az atomerő békés fel­használásával foglalkozó ügynökség az ENSZ-közgyülése, vagy Biztonsági Ta­NÉHÁNY SORBAN AZ ÜJ KÍNA sajtóiroda jelenti, hogy Mao Ce-tung, a Kínai Népköztársaság elnöke október 14-én fogadta Fusza­noszuke Kuharut, a Kínai és a Szov­jetunió közötti diplomáciai kapcsola­tok felújítására alakult japán nemze­ti bizottság elnökét. (CTK) A HOSSZANTARTÓ esőzések az utóbbi hetekben Észak-Indiában nagy árvizeket okoztak. M. A. Menšikov, a Szovjetunió indiai nagykövete bejelen­tette, hogy a Szovjetunió Vöröske­reszt és Vörösfélhold Szervezeteinek végrehajtó bizottsága 100 000 indiai rúpiával járul hozzá az árvízsújtotta lakosok megsegítéséhez. (CTK) AZ OJ KÍNA sajtóiroda jelenti, hogy Csou En-laj, a Kínai Népköztársaság Államtanácsának elnöke október 14-én fogadta a ceyloni kormány kereske­delmi küldöttségének tagjait. A kül­döttséget Sz. Corea ceyloni kereske­delmi és halászati miniszter vezeti. (CTK) A TANJUG HÍRÜGYNÖKSÉG jelenti Rangunból, hogy K. Bulajics burmai jugoszláv nagykövet a burmai honvé­delmi miniszternek egy brigádja szá­mára fegyvereket adott át. Ezeket a fegyvereket Tito jugoszláv elnök aján­dékozta a burmai kormánynak. (TASZSZ) nácsa alá legyen rendelve, mert a nemzetközi biztonsággal és békével kapcsolatos kérdéseket a szokásos úton a Biztonsági Tanács napirendjére tűzheti. Kotorban a küldöttség megtekintette a város nevezetességeit, régi műemlé­keit és meglátogatta a tengerészeti múzeumot. Délben a küldöttség Cetin­jébe ment, ahol a vendégek megláto­gatták a Nemzeti Múzeumot és más múzeumokat. A küldöttség ezután Milocserbe utazott, ahol a Blazso Janovics, a Cier­na-Hora-i népi parlament elnöke üdvözölte a vendégeket és ebédet adott tiszteletükre. B. Jovanovics és A. P. Polkov, a szovjet küldöttség ve­zetője a rendkívül szívélyes és baráti légkörben lefolyt ebéden pohárköszön­tőt mondottak. IDŐSZERŰ KÜLPOLITIKAI KÉRDÉSEK Békeszerető nemzeti kormányt Indonéziában Egy hajóút végig a Duna déli szakaszán nem. mindennapi élményt jelent. Az ember sokat láthat, tapasz­talhat még akkor is, ha csupán a ha­jón tartózkodik. Mindenesetre meg­ismeri a hajósok életét, a szeszélyes, vén Dunát, gyönyörködik az idegen tájak varázsában. Utazni: élmény, s mint élmény ismeretlen húrokat zen­dít meg az emberi lélek hárjáján, megélesíti az érzékszerveket, érzé­kennyé fokozza az idegek játékát. Jó­magam i—5 heti hajóútra indulok, közel kétezer kilométer legyőzésére, több országon át. Nem csodálkoztató tehát, hogy felajzott érzésekkel kelek útra, új tájak felé, meglátni és meg­rögzíteni, elraktározni az elém vil­lanó képeket. Augusztus 29-én reggel már ott ringatózik velem a bratislavai kikötő­ben az 500 tonnás „HRON". Karcsú derekát körülfodrozzák a Duna rin­gató hullámai. A „HRON" kereskedel­mi vontatóhajó, már a modernebb faj­tából, Diesel-motorral felszerelve. Az orrán kis árboc hegyesedik, rajta ha­zánk zászlaját fodrozgatja a Duna triss szele. A tatjához közel áll a pa­Elindul a „HRON" • rancsnoki híd és a kormányos fülké­je. Alatta a gépház, konyha, tiszti és legénységi fülkék. A parancsnoki híd előterében bódészerű építmény, amely ugyancsak fülkékre tagozódik. Engem a segédtiszti fülkébe szállá­soltak, közvetlenül a gépház mellé. Pár négyzetméternyi ez a fülke, de elég kényelmes. Egy emeletes ágy van benne, éjjeliszekrény, hármasszárnyú szekrény, asztal és mosdó. A padlón szőnyeg fut, a deszkafal körül fé­nyezett faburkolat barnul. A hajó kapitányától, Gasparovics Lajostól érdeklődöm az indulási idő­pontot. — Már csak vizet veszünk — feleli. — s elúszunk. Több kérdéssel egye­lőre nem akarom zaklatni, mert amúgy is sok a dolga. Rendelkezik, utasít, járja a hajót és mindent meg­vizsgál. Szóval ezerfelé szalad, de ez érthető is, hiszen az ő vállán a fele­lősség. Kis idő múlva hosszú tömlőn pumpálják az ivóvizet a „HRON" tar­tályába és mire megtelik, az előkészü­letek is befejeződnek. A horgonyt fel­húzzák, a partra futó padlót felsze­dik. A hajókürt hatalmasat bődül, reszket a hajótest a motorok munká­jától, majd megrázkóaik és orra a víz folyása irányába fordul. Lassú méltósággal úszik a hajó lefelé. Bra­tislava házai élénken rajzolódnak a kékesszürke háttérbe és lassan-las­san a távolság ködébe süllyednek. A parancsnoki hídon állok és búcsúzom Szlovákia fővárosától. A felnyúló há­zaktól, a napsugaras terektől, a sző­lőhegyektől és a Várdombtól, a vil­logó tornyoktól és gondolatban a csa­ládtól, a barátoktól és ismerősök­től. Mert hosszú idő öt hét és bú­csúra csábító a távolság. Meresztge­tem a szemem a parancsnoki híd kor­látján, de már csak a Vár körvonalait látom és a füstöt pipáló gyárkémé­nyeket. Néhány perc múlva azok is elmosódnak és csak a nagy folyó, a Duna csillog, csak a Duna habjai zúg­nak, mormolnak és a partmenti fák integetnek jókedvűen. DÉNES GYÖRGY Akik keserűen csalódtak A fiatal Indonéz Köztársaság törté­nelmében az első választások az im­perialisták híveinek vereségével vég­ződtek és keserű csalódást okoztak a Csendes-óceán másik oldalán. A jól előkészített cselszövések nem hozták meg a gyarmatosítóknak az annyira remélt sikert, mert az eddigi ered­mények alapján a szavazatok leg­többjét a nemzeti önállóságot és békés együttélést hirdető Nemzeti Párt kap­ta (8 001 750 szavazat), amelynek egyik vezetője Szasztroamidzsozso volt mi­niszterelnök. A második helyet a na­cionalista Nahdatul Ulama (Muzulmán Tudósok Tanácsa) biztosította magá­nak. Indonézia Kommunista Pártja a negyedik helyen áll (6 075 000 szava­zattal). Az amerikai és holland gyarmato­sítók által támogatott reakciós Masu­mi Párt a harmadik helyre szorult, bár mindent elkövetett, hogy meg­szerezze a többséget. A többi 16 na­gyobbára reakciós jelentéktelen párt mindössze a szavazatok öt százalékát kapta. Az eredmények még nem véglege­sek, mert egy hónap is beletelik, mire feldolgozzák a sok-sok szigetből álló köztársaság választási eredményét. De a szavazatok háromnegyed része már következtetni enged a 260 tagú par­lament összetételére. A gyarmatosítók fondorlatai Indonéziában eléggé bonyolult a bel­politikai helyzet. 1945-ben, mikor a népi forradalom elkergette a holland gyarmatosítókat, azok terrorista ban­dákat szerveztek (Indonéz Moszlim Hadsereg és Dar-Ul-Islam), amelye­ket most is pénzelnek és fegyver­rel látnak el az amerikaiak, ä hol­landok és az angolok. Az idegen gyarmatosítók ezeket a bandákat akarták felhasználni a Szasztroamidzsozso-kormány meg­buktatására, amely, mint ismeretes, igyekezett önálló nemzeti politikát megvalósítani, nem lépett be az ame­rikai imperialisták szervezte dél-ke­letázsiai katonai tömörülésbe (SEATO), egyik kezdeményezője volt a bandungi értekezletnek, amely elítélte a gyar­matosítást és alaposan megnyirbálta az amerikai-holland-angol tőke befolyá­sát Indonéziában. A Szasztroamidzso­zso-kormány követelte a terrorista I bandák felszámolását, amelyek külö­I nősen a választás közeledtével fokoz­; ták tevékenységüket. A reakciós tisz­tek egy csoportja azonban megta-r gadta az engedelmességet. Mikor pe­dig új vezérkari főnököt neveztek ki, egyszerűen bojkottálták a kormány rendelkezéseit. A holland és amerika-bérenc ellen­zéki pártok lesték azt a pillanatot, amikor államcsínnyel eltávolíthatják Szasztroamidzsozso-kormányát. Mi­kor pedig az Indonéz-Holland Unió felbontását célzó határozatok ratifiká­lásáról kellett szavazni a parlament­ben, elérkezettnek látták az időt. Nél­külük a parlament nem volt határozat­képes és a Szasztroamidzsozso-kor­mány megbukott. A tiszavirágéletű H arahap-kormány Az új kormány a jobboldali pártok koalíciója, amelyben a fő szerepet a reakciós mohamedán Mašumi Part viszi. Harahap, az új kormány elnöke is ennek a pártnak a tagja. A Harahap-kormány munkáját le­tartóztatásokkal kezdte. Minden esz­közzel a külföldi tőke befolyásának megszilárdítására törekszik. A válasz­tások elhalasztását akarta, mert érez­te, hogy Indonézia népe nem nézi jó szemmel a gyarmati függés visszaál­lítását eredményező politikát. Hiába volt a választási küzdelem­ben minden uszítás, a kommunista és más haladó pártok rágalmazása, be­feketítése. A választások eredményei azt bizonyítják, hogy a nép nem tá­mogatja a haladás ellenségeit. A parlament október 12—13-i ülé­sén felszólaló képviselők többsége élesen bírálta a kormány politikáját és követelte a Harahap-kormány le­mondását. Harahap igyekszik nyeregben ma- ' radni, de helyzete egyre reménytele­nebb. A kommunisták a nemzeti egységért Indonézia Kommunista Pártja a vá­lasztások alapján javasolta egy nem­zeti koalíciós kormány megalakítását, amelyben képviselve lennének a mosz­limok, a nacionalisták és a kommu­nisták. A szélső jobboldali pártok e kommunisták nélkül szeretnének kor­mányt alakítani, mert bennük látják terveik megvalósításának legnagyobb akadályát, de a többi párt támogatja ezt a javaslatot. Indonézia Kommunista Pártja egy­re eredményesebben harcol és egyre többen egyetértenek célkitűzéseivel. Ma már több mint egymillió tagja van. Ha .figyelembe vesszük, hogy Indoné­ziában 1948-ban még ezrével irtották ki a kommunistákat, s a Központi Bi­zottságnak csak öt tagja menekült el a mészárlások elől, megértjük, hogy a párt választási sikere milyen jelentős eredmény. Indonézia népe újra választásokra készül. Ez év december 15-én választ­ja meg az Alkotmányozó Gyűlés 520 tagját, akiknek ' az lesz a feladata, hogy kidolgozzák az alkotmányt és megválasszák a köztársasági elnököt és helyettesét. Ezek a választások újra bebizonyítják majd, hogy kiben bízik a nép és kinek a politikáját he­lyesli. Szűcs Béla

Next

/
Thumbnails
Contents