Uj Szó, 1955. október (8. évfolyam, 236-261.szám)

1955-10-15 / 248. szám, szombat

y 1955. október 15. (IIS^ _ *N LDásároltam mindenl, antire szükségem volt A kissárôi szövetkezet határában " a látogatónak már az első percekben feltűnik az óriási elleniét, amely megmutatkozik a hatalmas korszerű silótornyok és a fából készült, szalmával fedett sertésólak közotf. Atnig a silótornyok már messziről hirdetik, hogy e'oben a szövetkezetben korszerű gazdálkodás folyik, addig az összetákolt sertésfiaztató és hizlalda látszólag az ellenkezőjét bizonyítja. Hangsúlyozzuk, hogy csak látszólag, mert a üalóságban a két jelenség között tökéletes az összhang, egyik igazolja a másikat és szemléltetően tárja elénk a közös gazdálkodás lendületes fejlődését. Az út, melyet Kissáró szövetkezete a kezdetlegesen összetákolt sertésólaktól a silótornyokig megtett, azt bizonyítja, hogy a tagság nem riadt vissza a nehézségektől, hanem bátran, közös erőfeszítéssel leküzdötte azokat. Látni, hogy a szövetkezet vezetősége és tagsága nem sajnálta erejét. Szerény eszközökkel kezdte ugyan munkáját, de adottságait kihasználva, szívós és becsületes kitartásával ma odajutott, hogy egyre gyarapodó sertésállománya szétfeszíti a szegényes kereteket és követeli egy új fiaziató és hizlalda építését. Az új, több mint százméter hosszú fiaztató cementalapját már lerakták, jövőre pedig felépül a kétszáz sertés befogadására a hizlalda. Ezek az épületek korszerűségükben méltók lesznek a silótornyokhoz, amelyek mint messzire világító őrtornyok hirdetik a szövetkezet fejlődését. A fejlődés kifejezésre jut a beadás eredményeiben is. Gabonából 15 vagonnal teljesítették túl tervüket. Sertéshúsból eddig 65 mázsát adtak be terven felül, de az év végéig ezt a számot 150 mázsára növelik. Már minden feltételt megteremtettek, hogy ezt a felajánlásukat valóra váltsák. A szalmatetős sertésólakban közel 800 sertést gondoznak és a hízók közül sok már várja elszállítását. tojásból 48 ezer helyett, a mai napig 130 ezret adtak be keltetésre. Az esztendő végéig 180 ezer darab beadására számítanak. Tisztán a tojásbeadásból származó jövedelem kötél negyedmillió korona. £ eszkó Kálmán elnök szerint ä szövetkezet idei pénzügyi helyzete arra enged következtetni, hogy az évvégi zárszámadáskor a munkaegység teljes értékét kifizetik g tagságnak, ellentétben a tavalyi esztendővel, amikor 4,80 koronát fizettek az évvégi zárszámadásnál egy munkaegység után. Az idén ez az öszszeg tíz koronára emelkedik. A munkaegység teljes értéke pénzben 20 koronát, természetbeniekben két kiló búzát, másfélkiló árpát, fél kiló krumpilt, fél liter tejet, vagy egy kiló takarmányt tesz ki. Ha meggondoljuk, hogy a sertés etetők átlagos havi • jövedelme 70 munkaegységre rúg, a tehéngondozóké pedig 65—70 között mozog, akkor megértjük, mi ösztönzi a kissárói szövetkezeti tagságot a jó és becsületes munkára. Amikor az elnöktől megkérdezzük, miben látja az idei gazdálkodás fejlődését a tavalyihoz viszonyítva, habozás nélkül ezeket válaszolja: — Az állattenyésztésre nagyoÚ) gondot fordítunk, amit az- is bizonyít, hogy az első félév kiadásait az állati termékek jövedelméből fedeztük. Majd kis szünet után még hozzáteszi — az állattenyésztés azonban szervesen összefügg a szakszerű növénytermesztéssel, ezért a kettő egymástól elválaszthatatlan és a kettőt összhangba kell hozni. Az ő szavait Hegedűs Kálmán zootechnikus egészíti ki a következőkkel: — Ez igaz, — mondja — a mezei csoport segítsége nélkül nehezen képzelhető el a szakszerű állatgondozás. Bizony a tavalyi 350 köbméter siló nélkül nehezen húztuk volna ki az esztendőt. De azt is meg kell mondanom, nemcsak a takarmánytól, hanem a munka megszervezésétől is sok. függ. A fejők munkája bizonyítja ezt a lejobban. Az idén az év elején egy-egy tehén átlagos tejhozama naponta mindössze három liter volt. Amikor azonban az évizáró gyűlés után rátértünk a tejhozam utáni jutalmazásra, az eredméjhy azonnal megjavult. Egy hónap leteltével a tejhozam közel megkétszereződött. A zootechnikus azt is megjegyzi, hogy a tejhozam mai állásával — amely naponta négy és félliter tejet jelent egy tehéntől — nincs megelégedve. Ezt azonban a tavalyi kevés takarmánynak tulajdonítja. Ezért az idén 700 köbméterrel többet silóznak le, mint tavaly. Már eddig több mint 800 köbméter silót raktároztak el a légmentesen elzárt silótornyokban. Az egyikben tavaszi bükkönyt korai krumpliszárr.al vegyesek, a másikban csalamádét, a harmadik és negyedik toronyban pedig silókukoricát napraforgóval silóztak le. Ezenkívül 16 vagon szálastakarmányt kazlaztak. A többi takarmány silózására még a következő hetekben kerül sor. A szövetkezet pénzügyi helyzete a tavalyihoz viszonyítva határozottan javult. így például az idén a felvásárolt takarmány kifizetése és a traktorai! omással való elszámolás után a szövetkezetnek egy negyedmillió korona készpénze maradt. Ezenkívül a tavalyi 62 mázsa terven felül beadott sertéshússal szemben, az idén a szövetkezet 150 mázsát ad be, ami ugyancsak növeli a szövetkezet jövedelmét, egyben a tagság jólétét. jellemző a kissárói szövetkezeti tagokra az is, hogy a szövetkezet által biztosított jólétet ma már magától értetődőnek tartják. Példa erre a 61 esztendős Oravec Mihály, a sertésgondozók csoportvezetője, aki szeptember havában nem kevesebb, mint 80 munkaegységet dolgozott le, tehát pénzben 800 koronát és pusztán gabonából több mint egy mázsát keresett. Ha ehhez még hozzátesszük az évvégi osztalékból ráeső részt, mondjuk csak 600 koronát erre a hónapra, akkor reális képet nyerünk Oravec jövedelméről. Hozzá kell tenni azt is, hogy Ora- vec egyik legbecsületesebb tagja a szövetkezetnek, és 61 esztendős kora ellenére, csoportvezetői feladatán kívül, épp úgy végzi el napi munkáját, mint a többi sertésgondozó. Egyszóvaj. példásan megállja a helyét a maga munkaszakaszán, amit a malacszaporulat és a súlygyarapodás igazol. A malacszaporulat mai állása egy anyától 10,5. Előreláthatólag az év végéig ez a szám legalább 13-ra emelkedik. A súlygyarapodást pedig a beadás túlteljesítése juttatja kifejezésre. Szervezetten, gyorsan halad a munka Aki csak látta az Ifjúsági Falu EFSZ-ének földjein termett cukorrépát, dicséróleg beszélt róla. A termés szép, a szövetkezeti tagok már 10 hektárról betakarították. Az eddigi megállapítások szerint 450—470 mázsa termés mutatkozik hektáronként. A. betakarítás nehéz munka, s jó munkaszervezést igényel. Az Ifjúsági Faluban jól felkészültek a cukorrépa betakarítására. A kiszántás után a szövetkezeti tagok azonnal megtisztítják a répát és elszállítják, a répalevelet és a karajt pedig azonnal lesilózzák. A betakarítási munkák után tiszta földek maradnak. Éjjel megérkezik a Sztálinyec, s reggel a 'cukorrépaföld helyén már csak a szántás látszik. — Oravecről még azt is tudnunk kell, hogy a felszabadulás előtt másfél hektáron gazdálkodott és bizony keservesen kellett dolgoznia, hogy eltartsa négy gyermekes családját, három leányt meg egy fiút, akik ma mind tagjai a szövetkezetnek, sőt két unokája is a szövetkezetben dolgozik. Az Oravec-családról tehát elmondhatjuk, hogy egyik oszlopa a kissárói szövetkezetnek. A vökről és a rokonokról, akik ugyancsak tagjai a szövetkezetnek, ezúttal nem beszélünk, csak magáról Oravecről, akire véletlenül bukkantunk rá a malacozóban az esti órákban. Figyelmünket az ragadta meg, hogy ősz haját meghazudtoló fürge mozdulatokkal dolgozott a malacok körül. Miután nem akartuk zavarni sürgős, munkája közepette, arra kértük, hogy ha elvégezte teendőit, jöjjön este az irodába, ott elbeszélgetünk egy keveset. y illanygyújtás után el is jött. Akkor már ott volt az elnök, néhány csoportvezető és több szövetkezeti tag. Az öreghez azzal a sablonos kérdéssel fordultunk, vajon jobban él-e ma mint régebben? Zavarba jött, látni lehetett rajta, hogy buszszankodik, a kérdés, amelyet ó már régen megemésztett, mintha csalódást váltott volna ki belőle, bizonyos ingerültséggel ezt válaszolta: — Hát az csak természetes, hogy jobban élünk, hisz azért szövetkeztünk. — Hát ha olyan természetes, mondja meg, mit vásárolt, amióta a szövetkezetben dolgozik? — Mit tudom én? vakargatta tűnődve a homlokát. — Azt vásároltam, amire szükségem volt. — Mégis, mit? Az öreg azonban csak kínlódott és a világért sem jutott eszébe egyetlen tárgy sem. Ekkor avatkozott a beszélgetésbe egý tag. — De Oravec bácsi — mondotta — hisz nemrégen adta férjhez a lányát, vásárolt neki bútort, kelengyét. — Persze hogy vásároltam, a bútor 4 500 koronába került, a lakodalom kétezerbe, és a kelengye ? ... Mit tudom én, mibe került. Majd egy kis S7iinet után kissé méltatlankodva folytatta: — De hisz megmondtam, hogy vásároltam mindent, amire szükségem volt. jj gaz, Oravec elvtárs megmondta. Ehhez pedig sem hozzátenni, sem elvenni nem lehet. „Vásároltam mindent, amire szükségem volt". Értékes szavak ezek, érdemes őket feljegyezni. Kevés ember van, aki 61 esztendős korában és ilyen magától értetődően tömören és céltudatosan tudja kifejezni a mát. Szabó Béla Szlovákiában mát\4C00 hektárról takarították be a cukorrépát A burgonya betakarítására ' a gép- és traktoráJlomások, s ez állami gazdasagok gépállományuk lényeges bővítésével készültek fel. Szlovákia traktorállomásain például több mint 200 SKEM-3-as répakombájn, több mint 400 rápaszántógép és több mint 500 burgonyaszántógép van. Szlovákiában eddig több mint 4000 hektár cukorrépát szántottak ki. A cukorrépa kiszántásában a bratislavai- kerület vezet versenytársa, a nyitrai kerület előtt. Az EFSZ-ek és az egyénileg gazdálkodó parasztok 67 százalékra, az állami gazdaságok 49 százalékra teljesítették a burgonya kiszántásának tervét. A legtöbb burgonyát a presovi és a nyitrai kerületben szántották ki. * * * Az ősziek vetésében az EFSZ-ek vezetnek — a gabona 60 százalékát már elvetették. Az állami gazdaságok 46 százalékra, a magán szektor 40 százalékra teljesíti a gabona vetéstorvét. Az' EFSZ-ek és a7. állami gazdaságok a vetéli munka 90 szäzalékjt sűrűsorosan és keresztsorosan végzik. A legtöbb őszi gabonát a nyitrai és a bratislavai kerületben vetették el. Az elmúlt évhez viszonyítva nemcsak az EFSZ-ek, hanem a magánszektor is jobban teljesíti az őszi munkák tervét, ami a szövetkezeteinknek és egyénileg gazdalkodó parasztjainknak nyújtott nagyobbfokú állami segítségnek köszönhető. Kerületi műszak a cukorrépa betakarítására és elszállítására Az olomouci kerület felhívását a cukorrépa betakarításának és begyűjtésének november 7-ig való befejezésére elfogadta a Nyitrai Kerületi Nemzeti Bizottság tanácsa is. \ répakampány meggyorsítására és a jó helyezés elérésére a versenyben a Nyitrai KerUleti Bizottság különféle szervezési intézkedéseket tett. Az első ilyen intézkedést már szombaton és vasárnap, e hó 15-én és 16-án végrehajtják. Kétnapos kerületi műszakokat rendeznek a cukorrépa betakarítására és begyűjtésére. A műszakot a járási nemzeti bizottság, és a helyi nemzeti bizottság, a Nemzeti Front tagozatai és a tömegszervezetek együttműködésével szervezi. Szívvel lélekkel Beesteledett. Varga Jánoséknál Is lámpát gyújtottak. A befüggönyözött ablakon csak gyéren tör elő a fény. Bent a konyhában hárman ülnek, Varga János és felesége, valamint Tárnyik András, a szövetkezet könyvelője. Tárnyik bácsi — ahogy a szövetkezet öreg könyvelőjét hívják a szódóiak — majdnem mindennapos vendég Vargáéknál. Jó szomszédok ők, de talán még valamivel többek is. Mindketten a szövetkezetben dolgoznak. És olyan a közös gazdálkodás, hogy ott az emberek egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Varga János és Tárnyik András egyszerre léptek a szövetkezetbe. Mindketten az alapító tagok soraba tartoznak. .Nem kérdezték egymást, hogy mitévők legyenek, amikor arról volt szó. hogy Szódón is meg kell alapítani a szövetkezetet, hiszen mindketten kommunisták, tudják hol a helyük. Tárnyik András azonnal beadta a közösbe két hektár földjét és gazdasági felszereiérét. Varga Jánosnak már más volt a helyzete. Ő nem volt földműves soha. ő a kőműves mesterséget tanulta ki. A szövetkezet megalakulásakor azonban letette a malteros kanalat és belépett. A két alapító tag ezen az estén itt ül egymással szemben. Tárnyik András kissé hajlotthátú ember. Arca ráncos, erős szemüveget visel. Varga András pedig 62 éves kora ellenére is fiatalos, egyenes tartású ember. Kopaszodó homlokán megcsillan a lámpafény Deresedő bajusza azonban még mindig úgy ki van pödörve, mint legénykorában. Varga János büszke arra, hogy nem vallottak szégyent a falu előtt. A párt irányvonalának megvalósításáért folytatott küzdelmük nem futott zátonyra. Az ő irányításuk mellett új élet született a faluban. Varga János, amikor belépett a szövetkezetbe, a növénytermelésben kezdett dolgozni. Nemsokára azonoan sor került az építkezésre is. Új, nagy befogadóképességű istállóra volt szükség. A tagok maguk kérték meg Var-> ga Jánost, hogy ňem csinálná-e mog az istállót. Varga János vállalta. így került aztán sor arra, hogy újból felvette a félredobott kőműves szerszámot. Megalakult a szövetkezet keretén belül az építőcsoport, helyesebben mondva, csak megalakult volna, ha lett volna, aki a csoportban dolgozzon. Egyelőre Varga János volt a csopoit vezetője, meg a csoport is. Egy ember, csak egy ember. Bármilyen szorgalmas . is, mégsem tud nagy dolgokat véghez vinni. így volt ezzel Varga János is. Segítőtársakra, vagy legalább segítőtársra lett volna szüksége. Több kőműves pedig nem volt a szövetkezetben. Varga János törte a fejét, hogy mitévő legyen. Pártgyűléseken is szó esett a dologról. A tagsági gyűlésen Varga János kijelentette, hogy az építőcsoportot egykét szakemberrel ki kell bővíteni. Csak azt nem tudta még akkor, hogyan. A faluban volt több kőműves is, de hát egyik sem mutatott semmi hajlandóságot arra, hogy tagja legyen a szövetkezetnek. A kérdést azonban meg kellett oldani, mert a szövetkezeti tagság úgy döntött, hogy saját építőcsoportjuk végezze el a szükséges építkezéseket. Varga János gondolatban el is határozta, hogy egy-két kőműves társát megnyeri a szövetkezetnek. Mint kommunista, szavának ura lett és addig nem, nyugodott, míg meg nem nyerte két barátját — Majtay Károlyt és Varga Emilt az épító „csoportba". Most már a három kőművesből álló munkacsoport segédmunkásokat is kapott a szövetkezetből. Varga irányítása mellett egymásután emelkedtek az új gazdasági épületek. Az építőcsoport eddig felépített egy 90 férőhelyes tehénistállót, egy 200 férőhelyes sertésistállót, egy 25 vagon befogadóképességű gabonaraktárt és egy kukoricaszárítót és két 100—100 köbméteres silógödröt. Az építő csoport a felsorolt eredmények mellett még más eredményeket is ért el. Varga János irányítása mellett bevezették a mindennapos sajtószemlét. A sajtó közös olvasásának fontosságáról Varga János így nyilatkozik: — A pártgyűléseken sokszor foglalkoztunk azzal, hogy a szövetkezeti tagság értesülve legyen ne csak arról, ami körülötte történik, hanem arról is, ami a nagy Világban végbe megyen. Informálva legyen a külpolitikai eseményekről és lássa azt, mi minden történik az országban. A pártszervezetnek, és Varga Jánosnak is, aki elnöke a helyi pártszervezetnek, az volt a célja, hogy a szövetkezet minden egyes tagja olvasson újságot. Ez egy darabig nem sikerült. Egyszer aztán mégis megtört a jég. Mégpedig olyan formában, hogy Vargáék az istálló közelében dolgoztak éa munka megkezdése előtt az előző napi újság egyik mezőgazdasági problémát boncolgató cikkéről vitatkoztak. A vita eléggé élénk volt. Felfigyeltek rá az istállóban foglalatoskodó állatgondozók is. A vita nekik is érdekesnek látszott és közelebb jöttek Vargáékhoz. Bele is szóltak a vitába. Ezután már majdnem minden reggel részt vettek ők is a vitában. Később a növénytermelő csoportok tagjai is szívesen részt vettek a sajtótizperceken. Majdnem mindennap akadt olyan probléma, amiről sokat lehetett beszélni, amely mindannyiukat érdekelte, sőt az újságban olvasottakból egyetmást meg is valósítottak és a jövőoen meg akarnak valósítani. Kü .önösen az állattenyésztés terén akarnak lényeges javulást elérni a közeljövőben. Ezért az idén már nagy súlyt helyeztek a gazdag és jóminőségű takarmányalap biztosítására. Gondoskodtak arról, hogy a takarmányok kiválóak legyenek. Szárítás után azonnal. kazlakba rakták. A jó minőségű takarmányalap biztosítása nemcsak a növényterrtielő csoportok ügye volt. Varga János építő csoportja is részt vett a takarmány betakarításában. Versenyre keltek a növénytermelő csoport tagjaival. A versenyben persze egyik csoport sem akart alulmaradni, ezért mindkét csoport a legjobb tudása és tehetsége szerint dolgozott. Alföldi István meg is jegyezte, hogy nehéz volt versenyezni Varga János csoportjával. Vargáék a silótakarmány készítéséből is kivették részüket. Már említettük, hogy áž idén két silógödröt építettek. Amikor elkészültek vele, Varga János azt mondja a csoportnak: — Ügy gondolom, hogy az egyiket ne adjuk át üresen, nem tudom mit szólnátok hozzá? A csoport tagjai helyeselték az indítványt és az egyik száz köbméteres gödröt megtömték silótakarmánnyal. A szövetkezet az őszi munkákkal is jól áll. A vetéssel és kapások betakarításával a járásban elsőknek akarnak végezni, vagyis a szövetkezetek közötti versenyben megtisztelő helyre pályáznak. A győzelem nem is maradhat, el, mert a szódói kommunisták vezetik, irányítják a szövetkezetet. Nemcsak egy Varga János van a szövetkezetben. Sokan, vannak azok, akik bátran síkra szállnak a párt irányvonalának megvalósításáért, fáradságot nem kímélve küzdenek -a szövetkezet, a haza felvirágoztatásáért Szarka István