Uj Szó, 1955. október (8. évfolyam, 236-261.szám)

1955-10-15 / 248. szám, szombat

2 III SOT 1955. október 15. Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának határozata az építkezés iparosítására és továbbfejlesztésére (Folytatás a 1. oldalról.) A folyamatos építkezéssel, amely az új technikával kapcsolatos, az építke­zést sürgősen és a leghatásosabb mó­don átállítjuk ipari jellegű termelésre. A tipizált tervezéssel kihasználjuk mindazokat a lehetőségeket, amelyek a sorozatos termelés biztosításához és az építkezések megismétléséhez szük­ségesek. E tevékenység támogatására kell irányítani az építőanyagok termelését és aj építkezési munkák gépesít ísét. E feltételek megteremtésével egy­idejűleg egyre szélesebb mértékben és behatóbban kell fejlesztenünk a vas­beton-szerkezetek és alkatrészek, va­lamint a befejező munkákhoz szüksé­ges előgyártmányok termelését. E feladatok megvalósítása megkö­veteli, hogy céltudatos tevékenységet folytassunk és szervezésileg biztosít­suk a munkák előkészítését és irányí­tását az építkezési termelés valameny­nyí fokán az építkezéstől kezdve egé­szen a minisztériumig. 1. Biztosítsuk az építkezési termelés folyamatosságát az egész évben. Ez elsőrendű segítséget nyújt az építkezés iparosításában és terjedelme növelésében Az idényszerüség kiküszöbölésében számos sikert értünk el, mert az 1955. év első negyedévében a terjedelem az sgész évi terrijelés terjedelmének már 18,8 százalékát tette ki. Biztosítani kell azonban a munkák terjedelmének tovább: fokozását a téli hónapokban, mivel a termelés terjedelme az év negyedik negyedében mindeddig csök­ném kétszerese marad az első negyed­évi termelési terjedelemnek. Évről évre megismétlődik az év vé­gén a rohammunka az építkezések be­fejezésében, a termelés hanyatlása és az év elején az építkezések tömeges megkeždése, februárban és március­ban a termelés gyengülése. Ez az ál­lapot olyan csúcsmunkákat idéz elő, amelyek nem hasznosak és megzavar­ják a termelés folyamatosságát más ágazatokban, főleg az előgyártmányok, építőanyagok és az építkezéssel kap­csolatos ágazatok termelésében. Ez az oka annak, hogy az építkezési terme­iés egész sora nem képes ellátni az egész évi folyamatos termelést, ami pedig szükséges előfeltétele volna az építkezés ipari termelésének. Az épít­kezések idényszerüsége így állandóan visszanyomja az építkezési termelést a kisiparos színvonalra és a többi ága­zatoknak komoly nehézségeket és veszteségeket okoz. Ezért nagyon fontos és alapvető fel­adat, hogy kiküszöböljük ezt az el­lentétet az ipari termelés folyama­tosságának szüksége és az ingadozó termelés között az építkezésben az­által, hogy: az építkezésben a már ma meglévő ipari jellegű termeléseknek lénye­gesen jobb termelési feltételeket nyújtunk; serkentsük az új ipar­ágazatok •előgyártmányainak fejlő­dését és főleg a melléktermelési ágazatokban meg kell javítanunk az építkezések befejezését, közvet­lenül növelnünk kell az építkezési termelés egész terjedelmét és meg­rövidíteni az építkezés határidejét. Az építkezési termelés folyamatos­sága megköveteli a következő intéz­kedések megtételét: A termelésszervezőinek, a techni­kusoknak, a mestereknek, a munka­csoportvezetőknek és munkásoknak mindjárt meg kell kezdeniök a té­li építkezési munkák előkészítését, elsősorban az épületek belsejében. Ehhez biztosítani kell az építkezé­sek kifűtését, a szükséges anyago­kat, a munkahelyek és a dolgozók védelmét a hideg elől. El kell érni, hogy a téli mun­káknál a legnagyobb gazdaságos­sággal járjanak el, foglalkoztassák az összes dolgozókat és tarťSák fenn a munkatermelékenységet. A téli hónapokat használják fel új dolgozók toborzására és tartós megtartására. Az Építészeti Minisztériumnak és a többi építkezési termelési mi­nisztériumoknak biztosítaniok kell, hogy a termelés terjedelme az 1956. év első negyedében elérje az egész évi feladat mintegy 20 szá­zalékát. Emellett meg kell hatá­rozni az elvégzett munkák fajtáját harmonogramokkal, amelyek bizto­sítják a fő ipari termékek egyenle­tes juttatását és az építkezési ipar­ral kapcsolatos termelési vállalatok munkáját is, továbbá ki kell dol­gozni a műszaki-szervezési intéz­kedések tervét a termelés folya­matosságának biztosítására. A termelési tervező és egyéb építkezési szervezeteknek ki kell dolgozniuk az irányelveket, vala­mint a műszaki-szervezési intéz­kedéseket a termelés folyamatossá­gának biztosítására az egyes üzem­részlegeken és építkezéseken. Az építésügyi állami bizottság­nak az Állami Tervhivatallal együttműködésben ki kell dolgoz­nia az építkezési termelés folya­matosságának fokozására szolgáló tervet úgy, hogy az 1960. évi ne­gyedik negyedévi termelés terje­delme több, mint 25 százalékkal nagyobb legyen, mint az első ne­gyedévi termelés terjedelme. A folyamatos építést a második ötéves terv fő termelési módszerévé kell tenni Valamennyi építkezési dolgozó fi­gyelmét arra kell fordítani, hogy ter­jesszék a folyamatos építés módsze­rét. Ebben az építési módszerben már sikereket értünk el. Mindeddig azon­ban nem sikerült e jó tapasztalatokat átvinnünk az építkezések nagyobb ré­szére, annak ellenére, hogy .a folya­matos építés kiküszöböli az idővesz­teségeket, 30 százalékkal növeli a munkatermelékenységet és 25 száza­lékkal meggyorsítja az építkezést. A folyamatos módszer megköve­teli a szervezési és a techno­lógiai színvonal emelését, növeli a munkások és technikusok szakképzett­ségét, A magasabb fokú munkameg­oszlás szakosítja a munkacsoportok működését, lehetővé teszi a munka­csoportok ismételt bevetését, vala­mint egész termelési egységek újbóli alkalmazását is. A folyamatos módszer az építkezés­nek nemcsak az eddig legjobb, töme­gesen alkalmazható módszere, és a második ötéves terv nagy feladatai teljesítésének fő módszere, hanem egyben az építkezésbe ipari jellegű új munkaformákat visz be és az építke­zés iparosításának iskolája is. Ennek ellenére megengedhetetlenül elhanyagolják az építkezésnek ezt az eddig leghaladóbb és legtermeléke­nyebb módszerét. Erről tanúskodik pl. az, hogy 1954-ben a lakásépítéseknek csupán 4 százalékát végezték folya­matos módszerrel. Az eddig folyama­tos módszerrel végzett építkezések tapasztalatai meggyőzően bizonyítják, hogy a folyamatos módszerű építkezé­sek tömeges elterjesztését nem ob­jektív okok akadályozzák, mert a mestereknek, építővezetőknek, a vál­lalati szerveknek és minisztériumok­nak módjában áll, hogy ezt az építési módszert elterjesszék. A vállalatok is­merik a folyamatos módszer elméle­tét, ki tudják dolgozni a harmonogra­mokat, nem képesek azonban a terme­lést ezek teljesítésére irányítani és kikérni a tömegszervezetek segítségét. Még az a tény sem akadályozza a fo­lyamatos módszer érvényesítését, hogy az egyes építkezések egymástól távol fekszenek, mivel a folyamatos módszer megoldja ezeket az eseteket is. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a folyamatos módszer nem alkalma­zása és a régi módon végzett munka a munkaidőnek mintegy egyharmados veszteségét jelenti. Ezek a vesztesé­gek nem abből erednek, hogy a dolgo­zók ismeretei hiányosak volnának, vagy pedig nehézségek mutatkozná­nak e módszer bevezetésében, hanem ezek okozott veszteségek. A folyama­tos módszer széleskörű bevezetése elsőrendű harci feladat legyen. Ehhez a következő intézkedéseket kell meg­valósítani: 1956-ban be kell vezetni a fo­lyamatos módszert és ennek elő­készítése érdekében széleskörű szocialista munkaversenyt és köte­lezettségvállalási mozgalmat kell indítani, ameiyek a folyamatos mód­szerű építés mďszaki-szervezési feltételeinek megvalósítására, a tárgyi és időbeli teljesítés tervének teljesítésére irányulnak, személyes idő- és anyagmegtakarításokat kell kimutatni az egyeseknél, csopor­toknál, mestereknél és techniku­soknál. E mozgalom fejlődését a minisztérium szerveinek, a vállala­toknak kell biztosítaniok. Valamennyi építkezési vezetőnek, kezdve az építkezéstől egészen a minisztériumig, személyes felelős­séget kell vállalnia a folyamatos módszerű építés előkészítéséért, eredményeiért és tervszerű fejlesz­téséért. Az állami építésügyi bizottság, az Építészeti Minisztérium, vala­mint az építkezési, szerelési mun­kákat irányító minisztériumoknak megfelelő ösztönző intézkedéseket kell tenniök és biztosítaniok kell a folyamatos módszer bevezetésé­hez szükséges tervezési-műszaki és szervezési feltételeket, biztosítani­ok kell a technológiai folyamatok és az egész munkamegszervezés technológiai eljárása tipizálásának kidolgozását a fő objektumokra. Mindezt tömegesen folyamatos módszerrel kell végezni, ki kell dolgozni a folyamatos módszerű tö­meges építkezés biztosításának táv­lati tervét a második ötéves terv­3. Típusos tervezéssel biztosítsuk az építkezési termelés fejlődését és iparosítását A tervezési tevékenységben az el­múlt években bizonyos sikereket ér­tünk el. Míg 1953-ban a beruházási építkezések 59 százalékát műszaki tervekkel biztosították, addig 19C5­ben már 83 százalékban. Azonban még mindig nagy hiányosságok mutatkoz­nak a tervezésben, főleg a tervezési beruházások költségessége, magának a tervezési tevékenységnek nagy költ­ségei, a tervezési dokumentáció túl­méretezése és a tervek késői átadása, valamint az a tény, hogy a tervezők kevés felelősséget éreznek azért, hogy az építkezéseket a társadalom szem­pontjából a legcélszerűbben végezzék. Indokolatlanul nagy méretekben dol­goznak ki individuális terveket, a tí­pusterveket feleslegesen gyakran vál­toztatják és kifejlődik az a gyakorlat, hogy az építkezések tervezésébe olyan szakértőket vonnak be, akik magán­tervezést fednek. Országépítésünknek mindeddig egész szakaszál vannak, amelyeken a típus­tervezést egyáltalán nem vezették be akár a tervezők, akár a beruházók hibájából. A típusterveket nem bizo­nyos munkaszakasz legtapasztaltabb szakemberei dolgozzák ki, e tervek nem készülnek a beruházó és a terve­ző, valamint a termelés együttműkö­déséből, számos bennük a hiányosság és a szerkesztési ügyetlenség. Mivel ezek a tervek nem állnak feladatuk magaslatán, nem alkalmazzák őket, jóllehet már előzőleg kidolgozták a terveket. A tervező tevékenység szervezése szétforgácsolt. A felépítési kormány­bizottság által végzett irányítás egy­behangolása nem volt eléggé hatásos, a minisztériumok kevés felelősséget viselnek az alájuk rendelt intézetek te­vékenységéért. Az ilyen állapot ko­moly veszélyt jelent a második ötéves terv feladatainak teljesítése szem­pontjából. Országépítésünknek sürgős szüksége van típusos tervekre, amelyeket jól átgondoltak éš . amelyeket meg lehet ismételni ugyanolyan szerkezetekkel, anyagokkal és technológiával, vala­mint gépberendezésekkel. Csupán így teremthetjük meg fokozatosan a ter­melés reális szakosításának előfel­tételeit és az ipari termelési módsze­rekre való áttérést. A tervezők nagymértékben megala­pozhatják az ipari módszerek fejlesz­tését azzal, hogy elsősorban a legha­ladóbb technológia érvényesítésének szempontjából és a termelés tömeg­szükségleteinek, nem pedig a kifejezés és felfogás individualitása problémái­nak szempontjából fognak foglalkozni az építéssel. Mivel az építés iparosítása objektív szükség a szocializmushoz vezető utunkon, a tervek tipizálásának követelményét a tömegszükséglet és a nagyfokú gazdaságosság szempont­jából nem hozhatjuk ellentétbe az építészet és az esztétika követelmé­nyeivel, hanem ennek éppen ellenke­zőleg kell történnie. Csak az olyan építészet jogosult, amely e felada­tokra irányul. Ezért a következő intézkedéseket kell tenni: A tervezőknek, mérnököknek, konstruktőröknek és építészeknek a leggazdaságosabb megoldást 'kell alkalmazniok, a legnagyobb fokú minőséget kell elérniök az épüle­teknél és berendezéseknél. Valamennyi dolgozónak, terve­zőnek és vezetőnek a tervező-mű­helyektől kezdve egészen a mi­nisztériumokig gondoskodnia kel! a személyes felelősség következetes fokozásáról, mind a legalkalmasabb műszaki-szerkesztési tervmegoldá­sok megoldásáért, mind pedig az építkezések nagyfokú gazdaságos­ságáért. Fokozniok kell a személyes felelősséget, hogy olyan terveket dolgozzanak ki, amelyek szem eiőtt tartják az építkezés iparosításának szükségleteit', főleg a típusos ter­vezés alkalmazásával. E feladatok megvalósítása érdekében a tervező szervezetek vezetőségének mind­~járt meg kell kezdeniök és bizto­sítaniok kell a típusos tervek al­kalmazását valamennyi előkészített építkezésnél. A beruházási minisztériumoknak biztosítaniok kell, hogy a beruházá­sok legnagyobbfokú gazdaságossá­gát az iparosítás szempontjából már a beruházási feladatok tartal­mazzák és olyan együttműködési feltételeket kell megteremteniük a tervezőkkel, amelyek lehetővé te­szik a típusos tervek alkalmazását és minőségük minden téren való javítását. Az Országépítési Állami Bízott* ság összeállítja a tipizáló munká­latok távlati tervét és biztosítja, hogy a beruházási felépítést maxi­mális mértékben megvalósítsák a kötelező típusos tervek alapján. Fe­lülvizsgálja a tervezőintézetek cél­szerűségét és működési körükben a népgazdaság szükségleteinek szempontjából, a szakosítás és a tervezések . tipizálása és az egész tervezési tevékenység gazdaságos­sága szempontjából. Kidolgozza a beruházások gazda­ságos tervezésének alapvető mu­tatóit a leghaladóbb technika és technológia alkalmazásával. 4. Az építkezési kutató munkálatoknak az építkezés iparosítása élén kell állniok Az építkezési kutatómunkálatokban az első ötéves tervben néhány jó eredményt értünk el. Számos eredmé­nyünk azonban mindeddig még arra vár, hogy a gyakorlatban beváljék és a tö­meges termelés szempontjából kipró­bálják. Ilyenek pl. a túlméretezett pörkölőszerkezetek, a téglanégyszö­gek, az olvasztott betonból és egyéb helyi anyagokból készült szerkezetek, a szerelt könnyű állványzatok célsze­rű rendszere, előgyártmányok, szere­lési konstrukciók stb. A kutató mun­kálatoknak eszközül kell szolgálniok ahhoz, hogy tudományos módszerrel felfegyverezve az építkezést biztosan vezessék előre az iparosítás felé. Az alapvető oka annak, hogy az építkezési kutató munkálatok minded­dig nem teljesítik jól feladataikat, az, hogy nem volt világos felfogásuk mun­kájukról. A kutató munkálatok dolgozói nem tudatosítják, hogy feladatuk az építkezés iparosítása céljából dolgoz­ni, hanem számos olyan feladatot ol­danak meg, amelyek inkább saját sze­mélyes kedvtelésükből, mint az épít­kezési termelés fejlesztésének élet­fontosságú szükségleteiből származ­nak. Ezt az állapotot nem hozta hely­re az Építészeti Minisztérium sc-m, mivel ő wiaga sem alkotott világos el­képzelést munkája feladatáról. Ezért a kutató munkálatok nem váltak az iparosítás útjának mozgató erejévé. Nem voltak képesek rámutatni az építkezés fő nehézségeinek okaira és annál kevésbé e nehézségeket meg­oldani. Az építkezési kutató tevékenységnek fő figyelmét az összes építkezési ré­szek tömeges gyártásával kapcsolatos problémák megoldására kell irányíta­nia. Emellett le kell küzdenie az épít­kezésben előforduló különleges aka­dályokat, mint pl. a szállítás egyre nagyobb fontosságú kérdését, amely számos esetben más termelési szaka­szoktól eltérően lényegesen befolyá­solja az iparosítás fejlődését. Az építési kutató tevékenységnek éppoly behatóan, mint ahogy önálló új utakat keres, össze kell gyűjtenie a világszerte szerzett tapasztalatokat és eredményeket és biztosítania kell gyors érvényesítésüket. A kutató munkálatoknak tartós együttműködést és munkamegosztást kell folytatniok a szocializmus tábo­rához tartozó országok kutatóintéze­teivel és számos problémát sikereseb­ben kell megoldaniok velük együtt­működésben. Hogy az építkezési kutató munkála­tok vezető szerepet játszanak az építkezés iparosításában is, szükséges: Valamennyi kutató dolgozónak, tudományos dolgozónak az inté­zetek vezetőinek és a miniszté­riumok vezető dolgozóinak erőfe­szítéseiket az elemek unitikálásá­nak megoldására, a befejező mun­kálatok elögyártmányainak tipizá­lására és megszerkesztésére, a be­tonból, téglából és könnyű anya­gokból készült előgySrtmányok technológiájának megjavítására kell forditaniok. Meg kell oldaniok az előgyártmányok univerzális vona­lát és egyre hatásosabban kell egybekapcsolniok az ** elméletet a gyakorlattal. Az Építészeti Minisztériumnak biztosítania kell, hogy ezek a fel­adatok az 1956. évi kutatási és fejlesztési terv fő részeivé válja­nak. Ezt a teťvet a lehető legna­gyobb mértékben az építkezés ijr> rositására kell irányítani és biz­tosítani kell a kutatóintézetek dol­gozóinak tevékeny részvételét a bevált új munkamódszerek és ele­mek bevezetésére a termelésbe. Az Országépítési Állami Bizott­ságnak és az Építészeti Minisz­tériumnak az építkezés iparosítása gyors fejlesztése érdekében bizto­sítania kell az illetékes szek­torok hatásos együttműködését a javaslatok kidolgozásában, vala­mint a prototípusok gyors elké­szítésében és az új termékeken vég­zett fejlesztési munkálatokban. Az Országépítési Állami Bizott­ságnak távlati tárgyköri kutatási tervet kell kidolgoznia az építő­anyagok további iparosítása, a kül­ső és mérnöki munkák gépesítése, a falhúzás és a befejező munkák­iparosítása problémáinak megoldá­sára. - u 5. Az építkezés iparosítását támogassuk az építőanyagok és kerámiai készítmények termeléséve! Az 1948—1955. években a cement­termelés 89,6 százalékkal, a tégla­gyártás 88,6 százalékkal, a mészter­melés 67 százalékkal emelkedett. A cement, a kavicsos homok, a szige­telőanyagok, a fedőburkolatok, a sa­mott és egyéb anyagok termelésénél túlszárnyaltuk a háború előtti legmaga­sabb színvonalat. Az építőanyagok ter­melése általában biztosította az épít­kezési termelés szükségleteit. Az építőanyagtermelés mai állapo­ta azonban nem felel meg teljesen az (Folytatás a 3. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents