Uj Szó, 1955. október (8. évfolyam, 236-261.szám)

1955-10-13 / 246. szám, csütörtök

4 (IJSZ0 1955. október 13. A szabadlábra helyezeti németek visszatérnek a Szovjetunióból hazájukba Berlin, október 11. (ČTK) — E napokban érkeznek Németországba az első szállítmányok, amelyekben a Szovjetunióban háborús bűntettekért elítélt németek térnek vissza hazájukba. Ezeket a német állampolgárokat a szovjet kormány a Legfelső Tanács" szeptember 28-i határozata alapján bocsátotta szabadon, hogy büntetésük kitöltése után új életet kezdhessenek. A szabadon bocsátottak első csoportjához, amely a Német Demokra tikus Köztársaságba érkezett, beszédet intézett a Belügyminisztérium hivatalnoka, kijelentve nekik, hogy viszszatérhetnek otthonukba, mint szabad és egyenjogú polgárok. Felhívta őket, hogy tartsák emlékezetükbe a múlt tanulságait, ismerkedjenek meg az NDK népének életével és kapcsolódjanak be az alkotó, építőmunkába. Dulles beszéde az Amerikai Légió kongresszusán Washington, október 11. (TASZSZ) Dulles, az USA államtitkára október 10-én az Amerikai Légió szervezetének Miamiban (Florida) tartott kongreszszusán beszédet mondott a külpolitikáról. A New York Times kijelenti, hogy ez a beszéd az USA programját tartalmazza a külügyminiszterek genfi értekezletére. Dulles beszédéből kitűnik, hogy ez a program ellenkezik „a genfi szellemmel", azt jelenti, hogy ellentétben van a kölcsönös bizalom és az országok közötti együttműködés szellemével, amely a négy nagyhatalom kormányfőinek genfi értekezletén mutatkozott meg. Az USA államtitkára megkísérelte, hogy a Szovjetuniónak a nemzetközi feszültség enyhítésére irányuló politikáját a nyugati hatalmaktól megvalósított eredménynek tüntesse fel. Dulles, hogy bizalmatlanságot keltsen a békeszerető Szovjetunió politikája ellen, kijelentette, hogy ez a politika „csupán mesterkedés". Azonban mindjárt beismerte, hogy az Egyesült Államok, tekintettel a Szovjetunió külpolitikai lépéseire, nagyon nehezen valósíthatja meg előző politikáját. „Országunk politikájában talán még sohasem akadt ily nehéz és kényes feladat, mint most" — jelentette ki. Az Egyesült Államok nem hisz a semlegesség lehetőségében, jelentette ki tovább Dulles, s azt állította, hogy a semlegesség politikája állítólag „elavult fogalmazás". Amint Dulles beszédéből kitűnik, az amerikai politika további célja a Német Demokratikus Köztársaság dolgozói vívmányainak és a népi demokratikus rendszernék felszámolása KeletEurópa országaiban. Az államtitkár tudomásul adta, hogy a négy hatalom kormányfői genfi értekezletének nem szabad az USA külpolitikai irányvonala megváltoztatásához vezetnie. Dulles továbbá kijelentette, hogy az USA nem egyezik bele a fegyverzetek csökkentésébe és az atomfegyverek eltiltásába, míg el nem fogadják Eisenhower elnök javaslatait. Dulles nem tesz említést más leszerelési javaslatokról, azokról sem, amelyekkel az USA már előzőleg egyetértett. Az Északatlanti Tömb tagállamai honvédelmi minisztereinek értekezlete Párizs, október 12. (TASZSZ) — Párizsban tovább folyik az Északatlanti Tömb országai honvédelmi minisztereinek és egyéb katonai tényezőinek értekezlete. Amint a sajtójelentésekből kitűnik, október 10-én az értekezleten beszédet mondott Whitley tábornok, aki a NATO állandó katonai bizottságának csoportját vezeti. Beszéde azt a benyomást keltette, hogy a nyugati országokat „valamilyen katonai veszély" fenyegeti a Szovjetunió részéről és ez indokolja a további lázas fegyverkezést. Ugyanígy beszéltek Wright tengernagy, a NATO csendesóceáni tengerészeti erőinek főparancsnoka, valamint az értekezlet további résztvevői is. Szómos beszédben érintették azo" kat a terveket, amelyek a .NATO csapatainak atomfegyverhasználatára irányulnak. Számos párizsi lap hírmagyarázói rámutatnak, hogy az értekezlet jellege nyilvánvalóan ellentétben ál! a feszültség enyhítésének és a kölcsönös bizalom megszilárdításának szellemével. A Combat című lap azt írja, hogy az értekezlet „az atomfegyverek alkalmazása tételének kidolgozásával" foglalkozik és hangsúlyozza, hogy az Atlanti Tömb katonai tényezői által választott irányvonal nem felel meg kor szellemének. BOSTON (USA): A bostoni iskolák vezetőségei Massachusets államban gyermekeket toboroztak sztrájktörőknek. A gyermekeket a Milham Products textilgyárba küldték dolgozni, hogy a 10 hete tartó bérsztrájkot letörjék. BRISTOL (USA): Az iskolafelügyelőség intézkedése alapján megengedték a tanítóknak, hogy a hét végén a tantermek padlóit tisztítsák és fényesítsék és így mellékkeresetre tegyenek szert, ha az iskolaszolgák erről a munkáról lemondanak. VATIKÁN: A pápa testőrsége, a svájci gárda létszáma már a felére csökkent, mert úgyszólván lehetetlen az utánpótlás. Ugyanis alig akad fiatal svájci, aki a pápa nevetséges vörös-kék-arany középkori egyenruháját hordani akarná. P.S.RIZS: Iskolásgyermekek üres fémgolyót halásztak ki a Szajna folyóból, amellyel 1871 februárjában akartak az ostromolt Párizsba postát küldeni. A 10 és 15 centimes bélyegekkel ellátott levelek még ép állapotban voltak. A kis tutaj alá szerelt golyót Párizs fölött Moulinsnál sülylyesztették a Szajnába azzal a szándékkal, Nhogy Párizsba vigye a víz árja. Összesen 15 ilyen golyót indítottak el, amelyekből azonban egy sem érkezett meg rendeltetési helyére. USA: — A szovjet kalandos elbeszélések pszihológiai veszélyt jelentenek Amerika részére ? „Igen" válaszolta az amerikai tudós Eric Ashby, aki ezzel a kérdéssel foglalkozott. „Az orosz iskolásgyermekek hősei tudniillik nem kémek, detektívek, cowboyok és gangszterek, hanem mérnökök és tudósok. Az újságok tudományos dolgozókról írnak és sok iskolásgyerek arról álmodozik, hogy egykor ő is ilyen legyen ..." (Albert E. Wiggam a „Let's Explore Your Mind"-ban 1954. dec. 31-én) USA: Az iskolák felügyelőségeinek intézkedései alapján a „hideg-háború" tébolya idején egy new-yorki iskola igazgatója a következő levelet írta a szülőknek: „Hogy gyermekét az atombombák közvetlen hatása esetén égési veszélytől megmentse, felkérem, hogy gyermekével olyan lepedőt küldjön, mellyel egészen betakarhatja magát. Kérem, írja a gyermek nevét tintával a lepedőre. Gyermeke a lepedőt a pad alatt tarthatja, hogy szükség esetén mindjárt kéznél legyen. Hasonló „felvilágosításokat" kaptak másutt is az iskolások. Nem csoda, ha néhány kisebb diák a lepedők célját félreértette. Ügy magyarázták szüleiknek, hogy a lepedők arra kellenek, ha atombomba áldozatául esnének, legyen mivel betakarni holttestüket. DETROIT: A „General Motors" társaság tiszta nyeresége 1954-ben 806 millió dollár volt. A társaság elnökének, Curticenak évi fizetése „csak" 686,000 dollár volt. ANKARA: A nemzetközi munkahivatal feljegyzései szerint Törökországban a 15 évnél fiatalabb török ifjaknak 14,7 százaléka és a lányoknak 15,1 százaléka dolgozni kénytelen. Zdenék Nejedlý: IDŐSZERŰ KÜLPOLITIKAI KERDESEK ttBiiai<atiai!BiraiiaiiBiiatiBiiBiiaMaiiaiiaiiaiiaiia!smriBiiBiiatia>iaiia'>a]!Bi!B:iaiiailaiiii;aiis;iB!i*iiBii«ii*ii i iiiiiiiniiiii:iiiiiiiiiiiiiiiiiiiii«iiiimiiiiiiiiiiiiiii"<"iNiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiliiiiiiniuiliiii»iiii{ii Kedves hallgatók, olyan pihenésben volt részem, mint az oroszok mondják — friss levegőt szívtam további munkámhoz. De az, ami a világban történik, nem hagyja, hogy ebben a negyedórában ne beszéljek róla. És ' annál is inkább beszélnem kell erről, mert e mozgalmas napok hőse s egyben figyelmének középpontja — Csehszlovákia. Igén, a mi kedves, békés Csehszlovákiánk, amely bőkezűen gondoskodik arról, hogy jól éljünk, s amennyiben tőlünk függ, mások is jól éljenek. Nos és mi is volt az tulajdonképpen, ami Csehszlovákiánkat hallatlan mértékben az országok és népek figyelmének középpontjába állította, amelyek eddig alig ismerték országunk nevét. Nemcsak a nagyhatalmak, Európa, Amerika, Ázsia és Afrika államai, hanem olyan országok is, amelyeket nekünk is először a térképen kell keresnünk — ma nagyon érdeklődnek irántunk. És mindez azért, mert megegyeztünk Egyiptommal, hogy fegyvereket szállítunk neki, az pedig azért rizst és gyapotot ad nekünk. Egyesek szinte veszettül dühöngnek emiatt. Nem mintha többé nem adnának el fegyvereket. A különbség csak az, hogy senkinek sem juthat eszébe, Csehszlovákia ezáltal le akarná igázni, vagy függőségbe hozni Egyiptomot, amelyet tisztelünk és szeretünk régi kultúrájáért — és tulajdonképpen e.i minden, ami itt részünkről közreműködhetett. Azután még azt is tudjuk Egyiptomról, amit még mint gyermekek az olvasókönyvből tanultunk, hogy mily jótékony hatásúak Egyiptomban a Nílus áradásai. És erre visszaemlékezünk, sőt néha sajnáltuk is, hogy mérnökeink a folyók szabályozásánál nem vették figyelembe ezt a nagy tanulságot, hogy az ár nem jelent mindig pusztulást, áldás is lehet. De bizonyára nincs egyetlen olyan csehszlovákiai ember sem, akinek álmában is eszébe jutott volna, hogy ezzel a fegyvereladással kormányunk imperialista, sőt háborús politikát folytat. De éppen ezért dühösek azok, akik számára a fegyverszállítás mindig az ilyen politika eszköze volt. Hogy Egyiptom jogosan vásárolhat fegyvert, ezt a nyugati hatalmak már 1952-ben elismerték és Egyiptom ebben az értelemben fordult hozzánk. Ök azonban a fegyverszállítást olyan feltételekhez kötötték, amelyekben Egyiptom jogosan látta saját szuverénitásának veszélyeztetését, sőt megsemmisítését. Ezért oda fordult, ahonnan semmi ilyesmi nem fenyegeti. Az egyiptomi-csehszlovák szerződés másik súlyos „hibája", hogy nem dollárért adjuk a fegyvereket, hanem olyan áruért, amilyenből Egyiptomnak feleslege van, nekünk viszont nagyon jól jön. Így hát ez inkább csereüzlet, mint igazi adásvétel, de így is mennyire különbözik az imperialista világban szokásos tranzakcióktól. Tehát ez az egyik oka annak a felháborodásnak, melyet a két állam közötti tárgyalások okoztak. Hiábavaló volt tehát a sok lárma és kiabálás, mely Csehszlovákia nevéhez fűződött. Csak azok kiabáltak, akik megrövidítve érzik magukat céljaikban és terveikben, valamint azért is, hogy oly hatástalannak mutatkozott Allén amerikai államjtitkár egyiptomi útja. Allén azért ment Egyiptomba, hogy meghiúsítsa a Csehszlovákiával kötött egyezményt és új tárgyalásokat ajánljon, amelyek szerint az amerikaiak szállítanának fegyvert Egyiptomnak. Ütja azonban szemmelláthatólag nem sikerült, bár „fontos küldetéssel" ment oda, s amirit kijelentették, az amerikai kormány az amerikai segítség általános beszüntetésével fenyegetett. Alennek további .küldetése volt Görögországban és Libanonban, de azokután, Vasárnapi rádióbeszéd ahogy Kairóban járt, nem is ment tovább, hanem visszatért Washingtonba. Ezzel úgyszólván egyidőben egy másik esemény hozta mozgásba a világot, amely nálunk is élénk visszhangot keltett: a francia kormány veresége az algíri kérdés szavazásánál az Egyesült Nemzetek Szervezetének közgyűlésén New Yorkban. Nem volt szó tulajdonképpen semmilyen megoldásról, hanem csak arról, hogy az algíri kérdést az ENSZ napirendjére tűzzék-e vagy sem. És bár jól lehet, még csak tisztán formális kérdésről volt szó —, arról, hogy beszéljenek-e a do'ogról, vagy sem, — a francia küldöttség élesen tiltakozott az ellen, hogy az algíri és marokkói események egyáltalán szóbakerüljenek. A szervezet alapokmányának cikkelyére hivatkozott, amely szerint az ENSZ-nek nincs joga beavatkozni az államok belügyeibe, tehát nincs joga arra sem, hogy beszéljen ezekről az ügyekről. És Pinay külügyminiszter, a francia küldöttség vezetője, mivel nyilvánvalóan nagy önbizalmat nyert Franciaország tekintélyének a nemrégi genfi tárgyalásokon való felújítása következtében, ezt a kérdést egészen hamleti módon tette fel: lenni vagy nem lenni. Amikor pedig a szavazás folyamán többség mutatkozott, Pinay tüntető módon elhagyta az üléstermet és vele együtt az egész francia küldöttség. Nemcsak az ülést hagyták ott, de eltávoztak New Yorkból és visszatértek Párizsba. Ez nem csekély csodálkozást és még nagyobb figyelmet keltett. Nem mondható, hogy ez az eljárásuk nagy tetszést váltott ki Franciaorszag szövetségeseinél és politikai partnereinél. Már magában véve azt a tényt, hog> a francia miniszter emiatt eltávozott New Yorkból, — amikor kissé lehűltek a fejek, — nem találták észszerűnek, a dolog pedig egyáltalán nem oly fontos, hogy mindjárt ezt kellett volna cselekedniük. Igaz ugyan, hogy a szavazásban, különösen pedig az előtte lefolyt vitában már benne volt a megoldás egy része is, mert azok, akik a napirendre való tűzés mellett szavaztak, helyesnek tartják megvilágítani az Észak-Afrikában folytatott francia politikát. De a kérdésnek ez a napirendre tűzése lehetővé tette volna a francia kormánynak is, hogy megvilágítsa és vé delmezze afrikai politikáját. A francia kormány ezt azonban nyilvánvalóan nem óhajtotta. Ehelyett a szavazás eredményét Franciaország sérelmeként fogta fel, sőt amikor e sikertelenség felett még jobban fokozódott haragja, kimondottan ellenséges akciónak tekintette Franciaország ellen. De ezzel a francia kormány sem magának, sem azoknak, akiknek nevében a miniszterek így beszéltek és cselekedtek, nem segített sokat. Pinay miniszter maga bevezető beszédében az ENSZ ülésszakán hangsúlyozta, hogy Genfből és vívmányaiból joggal vonta le azt az elvet, amelyet a szovjet politikusok — a béke következe tes védői — mindig védelmeztek, hogy a fő dolog mindig tárgyalni, beszélni, megegyezésre jutni abban, ami a népeket és államokat egymástól elválasztja, vagy ami nekik nehézséget okoz. És itt mindjárt az első alkalommal, amikor ennek a miniszternek alkalma nyílott tárgyalni egyik ilyen kérdésről, már a tárgyalás lehetőségében sértést, sőt ellenségességet látott. így azonban nem jutnánk meszszire „a genfi szellemmel", ha genfi szellemnek nevezzük azt, hogy meg akarunk egyezni és hisszük, , hogy mindenben meg lehet egyezni. Akadtak ugyan olyanok, akik a francia miniszternek ezt a cselekedetét helyeselték, Franciaországban és Amerikában is mondották, végre megemberelte magát és azt mondotta: most már elég. Ezt ugyan könnyű mondani, de mit tegyenek most, s mi a teendő továbbra? Franciaországban ebből már kormányválság lett és Amerika politikai köreiben és a társaságokban nem sokkal jobb a helyzet. Örültek, hogy egy kissé békéjük lesz és most bekövetkezett egyszerre ez az esemény. Ez azonban csak egy kis felhő az égen, éppen úgy, mint a Csehszlovákia körül támasztott lárma. És ezzel eljutunk a két dolog közös gyökeréhez: a csehszlovák—egyiptomi és az algériai—francia kérdés gyökereihez. Látszólag e két dolognak nincs semmi köze sem egymáshoz és mégis naI gyon sok a közös vonásuk. Közös vonásuk az, hogy mindkét esetben, az eddigi gyarmati uralom alatt sínylődő népek felszabadító mozgalma jelentkezik. És ez az, ami az emberiesség, a demokratizmus és a szocializmus friss légkörében mindenfelé felüti a fejét, erősödik, éppen úgy, mint valamikor, a francia forradalom után az akkori burzsoá légkörben. A mi népeink, a csehek és szlovákok is akkor elnyomóik ellen, azokkal a f egy1 verekkel harcoltak, amelyek rendelkezésükre állottak. Éppúgy, mint más európai népek, az Amerikai Egyesült Államok népei is így tett, ahogy arra ötletesen figyelmeztették az amerikai küldötteket az ENSZ ülésen. A mi címünkre, amikor arról volt szó, hogy a gyarmati népeknek joguk van-e, vagy nincs harcolni függetlenségükért, a másik részről elhangzott a rebellis szó. Ezt a szót jól ismerték a harcolók milliói. Csakhogy, akik ma népeinek önállóságáért harcolnak, egészen más erőkre támaszkodhatnak, mint amilyenekre a mi őseink támaszkodhattak egykoron. Ma a világ legszabadabb és leghaladóbb hatalmának korszakában — a Szovjetunió korszakában — ez a mozgalom sokkal hatalmasabb és örömtelibben fejlődik. Ma senki sem homályosíthatja el a fényt, amely a világ legfélreesőtb zugaiba is elhatol. Hogyan is ne mutatkozna meg e mozgalom ereje magában a Földközi-tenger körzetében, mikor példát és buzdítást kapott a világ leghaladóbb részétől. Ezt azonban nem értik meg, vagy nem akarják beismerni azok, akik ma e mozgalom ellen állást foglalnak. És meglepi őket az, hogy Egyiptom akkor, mikor függetlenségét biztosítja, inkább a kis, de szocalista Csehszlovákiát helyezi előnybe a nagyhatalmak előtt, olyan imperialista nagyhatalom előtt, mint Amerika. Es éppen így nem értik meg, és színlelik, hogy nem értik, hogy mindazok, akik átélték a gyarmati függőséget, az ENSZ ülésén Algéria és Marokkó kérdésének napirendre tűzésére szavaztak. Igen, ez megmagyarázza nekünk, hogy még Görögország is, jóllehet tagja az Északatlanti Tömbnek, abban az időben, amikor NagyBritanniával küzd Ciprusért, inkább a gyarmati kérdés nyilvános megtárgyalása mellett szavaz, bár Észak-Afrikáról volt szó. És például Izland is, mely szintén tagja az Északatlanti Tömbnek, visszaemlékezve arra az időre, amikor „csatolt területe volt" Dániának, amikor Algériáról volt szó, legalább tartózkodott a szavazástól. És Spaak, az Északatlanti Tömb elnöke hiába vonja felelősségre a két engedetlent. Itt — ahogy megmutatkozott — élő, sokkal erősebb létfontosságú érdekek játszanak közre, mint a NATO-ban való tagság. Az emberiség valaha a francia burzsoá forradalom alatt megérte a nép egyes rétegeinek felszabadítását, mert ez a réteg előbb volt fejlett és ezért előbb követelte jogait. De ez még nem jelentett megállást. Ma jönnek utánunk a Nagy Szocialista Októberi Forradalomból a tanúiságot levonva és fellelkesítve további államok, amelyek a gyarmati rendszer romjain vezetik előre népeiket és ezáltal az egész emberiséget. Ezért tisztelet jár nekik! Nyilvánuljon meg mozgalmuk bármilyen formában, sikert kívánunk nekik!