Uj Szó, 1955. október (8. évfolyam, 236-261.szám)

1955-10-11 / 244. szám, kedd

4 ujsm 1955. október 11. Véget ért a konzervatív párt érteke zlete Gazdasági nehézségek Nagy-Britanniában Borneninuth (TASZSZ) — Október 8-án véget ért a brit konzer­vatív párt értekezlete. Az értekezlet határozatot hagyott jóvá, amelyben követeli, hogy a kormány vizsgálja felül a bérleti rendszert. Ha «zt a határozatot megvalósítják, akkor je­lentősen emelkedni fognak a lakbé­rek a városok tulajdonában lévő há­takban. Továbbá határozatot hagytak jóvá, amelyben a kormány felhívást tett közzé azonnali lépések megtéte­lére a technikai iskolák hálózatának kibővítésére. EDEN BESZÉDE Eden brit minisztrelnök a konzerva­tív párt bornemouthi értekezletének résztvevőihez intézett beszédében ok­tóber 8-án kijelentette, hogy „a pár­ton belül elsőrendű feladat a gazdasági nehézségek leküzdése." Eden szavai szerint ezek a nehézségek „óriásiak, azonban csökkennek". Eden ezután áttért a külpolitikai kérdésekre és megismételte azokat a jelentéseket, amelyeket a négy hata­lom kormányfőinek genfi értekezlete tett: „Ha közösen folytathatjuk mun­kánkat ugyanabban a szellemben, amely ezt az összejövetelünket jelle­mezte, akkor az, ami ma puszta re­mény, a további fejlemények során szilárd valósággá válik. Nem látom semmi okát annak, — mondotta Eden —, hogy ezeket a szavakat vagy ezek­nek jelentését bármiképpen is meg­változtassam". Eden értékelte a külügyminiszterek közelgő értekezletének kilátásait és egyben hangsúlyozta, hogy „a diplo­mácia .eljárása lassú"; hangsúlyozta, „hogy néhány heti tárgyalás után le­hetséges, hogy ezeket a tárgyalásokat bármilyen eredmény nélkül elhalaszt­ják". Eden továbbá állást foglalt „až erő­politika" folytatása mellett és hang­súlyozta „a Nyugat katonai hatalmá­nak megerősítését". „Ez nem jelenti azt — mondotta Eden, hogy védelmi programunk ne legyen rugalmas... Tekintetbe kell vennünk külföldi köte­lezettségeinket és e program értékét". Beszéde befejező részében Eden be­jelentette, hogy a brit kormány elha­tározta, hogy az'1957—1958-as pénz­ügyi év végéig Nagy-Britannia fegy­veres erőrnek állományát az eddigi ál­lománnyal szemben mintegy 100 000 fővel csökkenti". Sžovjet újságírók csoportja érkezett az USA-ba Moszkva (TASZSZ). — Október 8-án Moszkvából repülőgépen az USÁ-ba utazott a szovjet újságírók egy cso­portja, amelyet B. N. Polevoj (Moszk­vai Pravda) vezet. A küldöttség tag­jai: V. V. Poltorackij (Izvesztyija), A. I. Adzsubej (Komszomolszkaja Prav­da), A. V. Szofronov (Ogonyok), V. M. Berezskov (Novoje Vremja), B. R. Izá­kov (Mezsdunarodnaja Zsizni), N. M. Gribacsev (Literaturnaja Gazeta). A szovjet újságírók az USA-ban meg­ismerkednek az amerikai újságok szerkesztőségeinek munkájával. Sufanuvon herceg megbeszéléseket folytatott Ho Sí Minh elnökkel Hanoi (ČTK). Až Oj Kíňa sajtóiroda közzétette a Vietnami Demokratikus Köztársaság elnöki hivatalának közle­ményét Ho Si Minh elnöknek és Su­fanuvon hercegnek megbeszéléseiről. A közlemény rámutat: Sufanuvon Ha­noin keresztül vezető útja folyamán találkozott Ho Si Minh elnökkel, Ami­kot * Sufanuvon herceg a Laoszit érinti eddig megoldatlan kérdésekről be­szélt, Ho Si Minh annak s reményé­nek adott kifejezést, hogy ezeket « kéidéseket megoldják majd összhang­ban a geníi egyezménnyel és a laoszi nép jogaival. Ho Si Minh elnök hang­súlyozta, hogy a laoszi kérdések meg­oldásánál mind a két félnek, a laoszi királyi kormánynak épúgy, mint Pathet lao harei egységeinek is őszinte tö­rekvést kell kifejteniök e kérdések békés megoldására. Azt mondotta, re­méli, hogy a Sufanuvon herceg és Katay miniszterelnök közötti jövő tárgyalások sikeresek lesznek. PÁRTÉLET Tapasztalataim az EFSZ megalakításában Harcok Marokkóban és Algírban A francia hadsereg fele Észak-Afrikában harcol Párizs (TASZSZ). — A párizsi napi­lapok továbbra is beszámolnak a fran­cia katonák, valamint az algíri és marokkói felkelők összetűzéseiről. A Paris Presse Intransigeant című lap adatai szerint az észak-afrikai francia parancsnokság jelenleg mintegy 300 ezer, sőt 400 000 főnyi legénységet összpontosított Észak-Afrikában, ami néhány lap szerint az összes francia fegyveres erők 50 százaléka. Sajtó­jelentések szerint továbbfolynak a harcok Marokkő francia övezetének északi részében a spanyol-marokkói határ mentén. Amint a brazzavüi rá­dió rámutat, a Tizi-Uzl-i melletti harcokban spanyol részről bombázó | repülőgépek is részt vesznek. Billotte tábornok, új francia honvédelmi mi­niszter, aki Marokkóba érkezett, nyi­latkozott. Nyilatkozatából kitűnik, hogy a helyzet nagyon nyugtalanítja őt. ÚJABB TÜNTETÉSEK ÉS ÖSSZETŰZÉ­SEK ROUENEBAN Párizs (ČTK). — A Francé Presse francia hírügynökség jelentése szerint szombaton Rouen északfrancia város­ban újból éles összetűzésekre került sor a rendőrségi alakulatok és a tün­tetők között, akik tiltakoztak a fran­cia katonák Észak-Afrikába való szál­lítása ellen. Sok új barátot szereztünk a Szovjetunióban A Szovjetunióban tartózkodó angol mezőgazdasági küldöttség, miután az országban körutat tett, visszatért Moszkvába. A küldöttség visszatéré­sekor sajtóértekezletet tartót. A sajtóértekezlet elején G. Nu­gent, az angol földművelés-, közellátás­ös halászatügyi minisztérium államtit­kára, a küldöttség vezetője rövid nyilatkozatot tett. — Az angol mezőgazdasági küldött­ség — mondotta Nugent — körül­belül két hetet töltött a Szovjetunió­ban. Bár küldöttségünk négy csoport­ra oszlott, két hét kissé rövid időah­hoj, hogy részletesen megismerked­jünk a Szovjetunió óriási területének akárcsak jelentéktelen részével is. Mindamellett nem keveset láttunk. Nagy hatást tettek ránk a mezőgaz­daság fejlesztésének óriási természe­tes tartalékai. Ez alatt a szüzföldek meghódítását is értem. — Az önök országa — hangsúlyozta Nugent — kétségtelenül képes arra, hogy jelentős mértékben növelje az élelmiszertermelést. Nugent kiemelte, hogy a küldött­séget mindenütt rendkívüli vendég­szeretettel és barátsággal fogadták. — Valamennyien — mondotta a kül­döttség vezetője — sok új barátot szereztünk. Küldöttségünk az utóbbi évek első olyan küldöttsége, amelyet őfelsége kormányának magasállású személyisége vezet. Ezt a tényt üd­vözölni kell. — Remélem, hogy ez az utazás az országaink közötti szélesebb küldött­ségcsere kezdete lesz. — A szovjet mezőgazdaság veze­tőivel folytatott beszélgetés során — folytatta Nugent — Őfelsége kormá­nya nevében meghívtam P. P. Loba­novot, a Szovjetunió Minisztertanácsá­nak elnökhelyettesét, és P. Sz. Ku­csumovot, a Szovjetunió mezőgazda­sági miniszter helyettesét, hogy a jö­vő év nyarán vezessenek szovjet kül­döttséget Angliába, örömmel üdvö­zölném azt is — mondotta Nugent —, ha a két ország állampolgárai kölcsö­nös látogatásokat tennének. Az egy­szerű állampolgárok kölcsönös lá­togatásai országaink baráti viszo­nyának alapjául szolgálnának. Ez az, amit látni szeretnénk és reméljük, hogy előrehaladunk ezen az úton. — Ha e csodálatos utazás után ha­zatérünk Angliába — jelentette ki Nugent —, sok benyomást viszünk magunkkal népük baráti, meleg ér­zéseiről és reméljük, hogy ez a barát­ság továbbfejlődik majd, A zselízi pártbizottság 1954. febru­árjában megbízott a málasi falusi pártszervezet inštruktori funkciójával. Nagy feladat volt ez számomra killö­nösen azért, mert e falusi szervezet munkája elégtelen volt. Annyi ereje sem volt, hogy segítséget nyújtson az egységes földművesszövetkezet meg­alakításában. De ez nem riasztott ti engem. Annál nagyobb lendülettel ás kedvvel láttam hozzá a munkához, hogy a málasi kommunistákkal együtt elősegítsem a párthatározatok teljesí­tését a falun. A községben megvolt a földműves­szövetkezet megalakításának minden feltétele. A kis- és . középparasztok nagy része szorgalmasan dolgozott es> becsülettel teljesítette beadási kötele­zettségét. Elismerték a szövetkezeti nagyüzemi termelés előnyeit. Hogy a faluban mégis nehezen jött létre az egységes földművesszövetkezet, azt egyes helyi funkcionáriusok, főleg a helyi nemzeti bizottság tagjainak hi­bája okozta. Ez a fogyatékosság a leg­jelentősebben a termőföld nyilvántar­tásának kérdésében mutatkozott meg. mert 97 hektár földet eltitkoltak. Ján Hruškának, a helyi nemzeti bizottság volt elnökének csak 2,8 hektár termő­földje volt bejelentve, viszont 6,5 hek­tárról takarított be termést. A nyil­vántartás szerint Hruška földjét tel­jesen szétaprózták. A többtagú csa­ládnál a föld tulajdonosakent az apa, a fia, a leánya, a nagyapa s a nagy­néni szerepeltek, jóllehet a valóságban ezek mind egy háztartásban éltek és mindnyájuk földje egy gazdához tar­tozott. A termőföld nyilvántartásában fenn­álló rendetlenséget rövidesen meg­szüntettük a falusi pártszervezetnek és a helyi nemzeti bizottság kommu­nista tagjainak segítségével. A földek tényleges területét összehasonlítottuk a telekkönyvi adatokkal, s elbeszélget­tünk az emberekkel a föld pontos nyilvántartásának szükségéről, meg­magyarázva nekik, hogy a beadísi kö­telezettségek teljesítése minden pol­ígár becsületbeli kötelessége. Ma már ' rendet . teremtettünk a föld nyilván­tartása körül és megtaláltunk minden eltitkolt földet. A segítséget elsősorban a falusi pártszervezet munkájának megjavítá­sára kellett irányítani, amely rosszul működik. A falusi szervezet taglét­száma nagyon alacsony. Rendszeresen részt veszek a bizottsági és taggyű­léseken. Tanácsokkal látom el az elv­társakat, segítek nekik a gyűlések előkészítésében és részt veszek a ha­tározatok teljesítésében. Rendkívüli figyelmet szentelünk a pártoktatás­nak. A párt időszerű politikájával fog­lalkozó tanulókörökben konkrét for­mában beszélgetünk a mezőgazdaság szocializálásának feltételeiről és lehe­tőségeiről. A pártoktatást nagy érdek­lődéssel kísérték a hallgatók, amit a legjobban az a tény bizonyít, hogy ál­landóan több mint 90 százalékos volt a látogatottság. A pártoktatás folya­mán több dolgozó paraszt először is­merkedett meg alaposabban a Szövet­kezeti gondolattal. Gondoskodtunk új tagjelöltek felvételéről is. Másfél év alatt megkétszereztük a párttagok számát. A pártszervezet mindinkább aktívabbá válik és munkája is jelen­tősen javult. Eme kezdeti sikerek után követke­zetesebben kezdtünk hozzá a földmü­vesszövetkezet alakításának propagá­lásához. A nyilvános pártgyűléseken és a dolgozó parasztokkal való egyéni beszélgetések során rendszeresen megtárgyaltuk a közös gazdálkodás előnyeit. Agitációs munkánkban fel­használtuk a környéken levő jó szö­vetkezetek — Nagysáró, Szodó, Ga­rammikola, Tergenye és más falvak példáját bizonyító érvként — aszerint, melyik dolgozó parasztnak hol volt ro­kona vagy ismerőse. Rámutattunk egyes szövetkezetek rossz gazdálkodá­sának okaira, mert elő akartuk készí­teni a szövetkezeti tagokat minden nehézségre, amely a szövetkezetben kezdetben felmerül. Arról volt tehát szó, hogy bebizonyíthassuk az embe­reknek, a szövetkezetben korszerű gépek és új munkamódszerek segítsé­gével fokozódik a termelés és ezzel a szövetkezeti tagok jövedelme is. A dolgozó parasztok érdeklődéssel kezdték latolgatni a szövetkezeti gaz­dálkodás lehetőségeit, összehasonlítot­ták jövedelmüket a más községekben levő szövetkezeti tagok jövedelmével, különféle kérdésekkel fordultak hoz­zánk az EFSZ-t illetőleg. Éreztük, hogy a községben mind kedvezőbb lesz a szövetkezet megalakításának lehetősége. Ez év márciusában az SZLKP járási bizottságának irodája behívott engem és a málasi falusi pártszervezet elnö­két, hogy számoljunk be a földműves­szövetkezet megalakításának lehetősé­géről Málason. A járási pártbizottság irodája jóváhagyta eljárásunkat és al­kalmasnak találta a helyzetet arra, hogv az ez idei aratási munka folya­mán a falusi pártszervezet hozzálás­son a szövetkezet megalakításához. A járási pártbizottság irodája által javasolt eljárás alapján a falusi párt­szervezetben részletesen megtárgyal­tuk a szövetkezet megalakításának kérdését és úgy döntöttünk, hogy az aratás idején meglátogatunk minden dolgozó parasztot, elbeszélgetünk ve­lük és előkészítjük a szövetkezet megalakítását. Ezt a határozatot tel­jesítettük is. Munkánkban jelentős se­gítséget nyújtottak a Zselízi Állami Gazdaság kommunistái, akik minden alkalommal meggyőzték a dolgozó pa­rasztokat a közös gazdálkodás lehető­ségeiről. Ügyesen használtuk fel bizo­nyító anyagul a gép- és traktorállo­más jó munkáját. Közvetlenül az aratási munkák meg­kezdése előtt látogatást szerveztünk a nagysárói és szódói jól működő föld­művesszövetkezetbe. Ott aztán a dol­gozó parasztok személyesen meggyő­ződhettek a közös gazdálkodás elő­nyeiről. Megtekintették a tehénistállő­kat, sertésólakat, baromfitenyésztő telepet, • kimentek a határba is és megtekintették a szövetkezeti tagok lakását. Az eddig elért eredmények után úgy látszott, hogy a dolgozó parasztok megnyerése a szövetkezet számára já­ték lesz. Munkánkat a kommunisták­nál kezdtük. A pártgyűlésen felszólí­tottuk a kommunistákat, hogy lépje­nek be a szövetkezetbe és ilyenképpen mutassanak példát a többinek. Jött az első csalódás. A gyűlés nem azt ered­ményezte, amit elképzeltünk. Jóllehet a párttagok többsége egyetértett az egységes földmüvesszövetkezet meg­alakításával, a belépési nyilatkozatot mégsem akarta aláírni egyikük sem. Másnap bizottsági gyűlést hívtunk össze, ahol rhegvitattuk sikertelensé­günk okait. Rámutattunk arra, hogy csak úgy érünk majd el sikert, ha a kommunista funkcionáriusok jó példá­val fognak előljárni. Azt tapasztaltuk, hogy a kezdeti sikertelenség megin­gatta a funkcionáriusok önbizalmát, s ezek szintén tétováztak. A belépési nyilatkozatot egyedül Vámos elvtárs, a helyi nemzeti bizottság elnöke írta alá — de másnap ő is visszavonta be­lépését. Csak aztán értettem meg, mennyi türelemre és céltudatos meg­győző munkára van szükség, hogy le­küzd jük a kis- és középparasztok in­gadozását, az új és ismeretlen iránti félelmét. A taggyűlés és különösen a bizott­sági ülés után a szövetkezet megala­kításának kérdése komolyra fordult. A falusi pártszervezet tagjai már majd­nem megbékültek azzal, hogy hossza­dalmas és fáradságos munkánk kárba veszett. De én nem törődtem bele a kezdeti sikertelenségbe és újból elöl­ről kezdtem a munkát. Elmentem a iársi pártbizottsághoz, ahol az elvtár­sak elláttak tanáccsal és segítőtársul Molnár elvtársat, Málas község járási bizottsági képviselőjét adták. Molnár elvtárssal újra piegkezdtük a látoga­tásokat elsősorban a kommunisták la­kásaiban, hogy meggyőzzük őket és családtagjaikat a szövetkezetbe való belépés előnyeiről. Ezúttal már na­gyobb sikerünk volt. Elsőnek Kom­játhy elvtárs, a legrégibb kommunista és köz'iszteletben álló polgár írta alá, fiával együtt lépett az EFSZ-be. Ké­sőbb további párttagokat, Fiam Mi­hályt, Kobocs Istvánt és másokat nyertünk meg. Ezek az elvtársak mindjárt hozzánk csatlakoztak és ve­lünk jártak agitálni. E siker után újból agitálni kezdtünk a pártonkívüli parasztoknál is. Meg­magyaráztuk nekik a szövetkezeti ta­gok jogait és kötelességeit: kiszámí­tottuk, milyen eredményeket érhet e' a szíjvetkezet, ha tagjai pontosan fog­nak dolgozni és gazdálkodni. Bebizo­nyítottuk, hogy a korszerű gépek se­gítségével sokkal nagyobb hozamokat és az állatok nagyobb hasznosságát fogják elérni és ezzel maguknak is na­gyobb jövedelmet biztosítanak. Hosz­szadalmas meggyőző munka után si­került az első pártonkívüli dolgozó parasztot, Viglás Józsefet a szövetke­zetnek megnyerni. Utána további dol­gozó parasztok léptek be. Persze, nem ment ez olyan könnyen. Némelyik pa­rasztot, mint pl. Gašek Štefant és Jan­ček Jurajt ötször-hatszor is meg kellett látogatnunk. Türelmünket még a következő eset tette próbára: A falu egyik végén 16 olyan család él, amely mindenben ösz­szetart. Náluk is kezdtünk agitálni. Ezek a dolgozó parasztok maguk szer­veztek gyűlést egy csűrben és meg­hívtak bennünket is, hogy magyaráz­zuk meg nekik az EFSZ néhány kér­dését. Megígérték, hogy mindnyájan együtt lesznek és belépnek a szövet­kezetbe. A gyűlésre csupán öten jöt­tek el és így a szövetkezetbe való be­lépési nyilatkozatot senki sem írta alá. Ez kétszer megismétlődött. Ami­dőn azt tapasztaltuk, hogy így nem érünk célhoz, más módhoz folyamod­tunk. Mindegyiket felkerestük a laká­sán és már az első látogatás után négy tagot szereztünk a szövetkezet számára. Hangsúlyozni szeretném, hogy a meggyőző munkában nem sza­bad türelmetlennek lenni. Nem elég minden családtaggal egyszer beszél­getni. Olyan bizonyító érvet kell alkal­mazni, amely a dolgozó paraszt előtt világos. Nem szabad figyelmen kívül hagyni egy megjegyzést sem — ha bí­ráló természetű — és lehetőleg úgy kell arra megfelelni, a dolgozó paraszt lássa, hogy a dolgot valóban becsüle­tesen gondoljuk. Mindennapos munkánkat erősen be­folyásolta az ellenséges propaganda, amelyről a Struhár testvérek, a falu kulákjai gondoskodtak. Majdnem min­dennap új pletykával, rágalommal áll­tak elő. Egyik nap azt beszélték, hogy a szövetkezeti tagok éhezni fognak, mert minden hasznot a gépek fognak felemészteni: Másnap viszont azt hal­• lottuk, hogy a szövetkezetben nyomo­rogni fognak, mert csak az elnökre, a könyvelőre és a funkcionáriusra fog mindenki dolgozni. Harmadik nap meg azt híresztelték, hogy a szövetkezet eladósodik és aztán a bank eladja majd a szövetkezeti tagok házait. Sok fáradságunkba került, míg ezt a ha­zug kulákpropagandát megcáfoltuk. Naponta magyarázgattuk a dolgozd parasztoknak, miért dolgoznak a Stru­hár testvérek a szövetkezet megala­kítása ellen. Hiszen ők azt szeretnék, hogy újból kizsákmányolhassák a kis­és középparasztokat. Ezért emlékeze­tükbe idéztük, hogy Struhár Lajos, aki a felszabadulás előtt 130 hektár termőföld tulajdonosa volt, hogyan zsákmányolta ki a málasi polgárokat. Rámutattunk arra, mennyire igyekszik Struhár a kisparasztokat most is ki­használni. Richter István dolgozó pa­rasztnak például egy napra kölcsön­zött egy pár lovat, amiért ennek négy napig a legnehezebb munkát kellett végeznie. És hasonlóan bánt a többi kisparaszttal is. Végül is a dolgozó parasztok belátták igazukat és augusz­tus 22-én a községben megtartott nyilvános bírósági tárgyaláson minden kétséget kizáróan meggyőződhettek Struhár ellenséges és kártékony tevé­kenységéről, — a bíróság 11 évi bör­tönre ítélte. Türelmes és kitartó munkánk révén az egyik dolgozó parasztot a másik után nyertük meg. Június 23-án, ami­kor már 21 aláírt belépési nyilatkozat volt a zse'bünkben, alakuló gyűlést hív­tunk össze és a 21 paraszt megalapí­totta a III. típusú EFSZ-t. Nyomban megválasztották a szövetkezet vezető­ségét. Elnöknek Kintler Józsefet, a falu legjobb gazdáját választották meg, aki hét hektár földjét és minden élő és holt leltárát átadta a szövetkezet­nek. Kintler ez idén a legnagyobb hek­tárhozamokat érte el a községben: búzából 30 mázsát, árpából 28 mázsát takarított be hektáronként. A szövet­kezetbe való toborzást folytattuk a megalakítás után is és további 6 dol­gozó parasztot nyertünk meg. Az egységes földművesszövetke­zet megalakítása után azonnal meg­kezdődött a szövetkezet tulajdonkép­peni munkája. Még ugyanazon a héten egybeszántotttuk a földeket és meg­szerveztük a tarlóhántást. A szövetke­zet földjét hat tagba osztottuk fel, hogy ezzel is bizonyítsuk az egyénileg dolgozó parasztoknak, hogy bármely termőföldön képesek vagyunk jobban gazdálkodni, mint ők. További előny az is, hogy a szövetkezetihez hozzá­csatolhatjuk majdnem minden olyan paraszt földjét, aki elhatározza magát az EFSZ-be való belépésre, anél­kül, hogy a gazdaság-műszaki telek­rendezésre várnánk. Nem feledkeztünk meg a legfonto­sabb dologról sem — az állatállomány összpontosításáról. A járási nemzeti bizottság kiutalta számunkra azt az istállót, amelyet eddig' a begyűjtési vállalat használt, azonkívül Struhár kulák gazdasági épületeit és a község több nagyobb gazdasági épületét, ame­lyet a szövetkezeti tagok átépítettek. Az állatok összpontosítását azohnal végrehajtjuk — amiben egyetértenek az összes szövetkezeti tagok — ha is­meretessé válnak az állatok vérprő­báinak eredményei. Az előkészülete­ket már megtettük. 16 lovat, 25 szarvasmarhát és 47 sertést fogunk a közös istállóba terelni. A meggyőző munkát továbbra is folytatjuk. Azt a feladatot tűztük ma­gunk elé, hogy ez idén legalább 50 tagot szerzünk a szövetkezetnek és ezzel Málas községben lefektetjük a szocialista mezőgazdasági nagyüzemi termelés szilárd alapjait. ZORKÖCZI GYULA, az SZLKP tagja, Zselíž. Meaielent a Pártélet 19. szá­mában.)

Next

/
Thumbnails
Contents