Uj Szó, 1955. október (8. évfolyam, 236-261.szám)
1955-10-08 / 242. szám, szombat
1955. október 8. VI $20 7 TUDOMÁNY-TECHNIKA A szénipari dolgozók hozzászólása az új technikához A gépipari dolgozók országos értekezlete után sor került másik legfontosabb iparágunk, a szénipar dolgozóinak konferenciájára is. A konferencia a szénipar technikai felkészültségének biztosítása érdekében a technikai fejlődés kérdéseinek megtárgyalását tűzte napirendre. Szénipari dolgozóink országos értekezlete „A gépesítés kihasználásával és továbbfejlesztésével a munkatermelékenység fokozásáért, az állami terv feladatainak teljesítéséért és túlteljesítéséért" jelszó jegyében folyt le. Az értekezlet jelszava kifejezi azt a természetes követelést, amelyet népgazdaságunk további fejlődése érdekében pártunk és kormányunk a széniparral szemben támaszt. Az állami terv, azaz a küszöbön álló második ötéves tervünk olyan merész távlatokat mutat iparúink további kiszélesítése, fejlődése terén, amelyek elérése elképzelhetetlen az energetikai alap, s az ezzel szorosan összefüggő szénipar technikai színvonalának emelése, a szénfejtésen dolgozók munkája termelékenységének fokozása nélkül. Igaz, a jelenlegi és az épülő vízi villanyerőművek, valamint a belátható időn belül létesítendő atomvillanytelepek .nagy mértékben hozzájárulnak az energetikai alap kibővítéséhez, hazánkban azonban a villanyáramszolgáltatás oroszlánrésze továbbra is a hővillanytelepeknek jut. Ezen kívül a szén vegyi feldolgozása hovatovább nagyobb teret hódít, úgyhogy e fontos nyersanyag továbbra is iparunk vére marad. M * ásodik ötéves tervünk ezert fokozott feladatokat ró széniparunk dolgozóira. Már az ötéves terv első évében a feketeszéntermelés hat százalékos és a barnaszéntermelés tizenegy százalékos fokozásával számítunk. Az ezidén kifejtett 62 millió tonna szénnel szemben második ötéves térvünk utolsó évében, 1960-ban 85 millió tonna szenet vár népgazdaságunk bányáinktól. Ezt a hatalmas különbözetet pedig a szénipari dolgozók létszámának csupán 6%-os emelésével kell áthidalnunk. Munkaerőtartalékaink állandó bővítésére nem számíthatunk, mivel ezen a téren természetesen korlátolt lehetőségeink vannak, s így marad az egyetlen lehetőség: a szénipari dolgozók munkatermelékenységét 1960-ig 31%-kal kell fokozni. A munkatermelékenység fokozásának bányáinkban éppúgy, mint másutt, két útja van: 1. fokozni keil a munka intenzitását, tehát bányászaink erőfeszítését. 2. jobban kell kihasználni a, gépeket, tovább gépesíteni, új észszerű, több szenet- adó, de kevesebb erőfeszítést kívánó munkamódszereket kell alkalmazni. Nevetséges és pártunk irányzatával merőben ellentmondó volna azt gondolni, hogy az előbbi módon, tehát a munka intenzitásának, a bányász erőfeszítésének fokozásával elérhető a szénipar hatalmas feladatainak teljesítése. Mindamellett ázonban továbbra is ügyelnünk kell — és ez semmiesetre sem mond ellent a további gépesítés elvének, — a laza normák kiküszöbölésére, a munkaidő betartására, a műszakmulasztások elleni harcra. A fő irányvonal azonban a további gépesítésnek, az új technika legjobb kihasználásának, az új technológia alkalmazásának elve marad. A szénipari dolgozók prágai értekezletén megvitatták a lehetőségeket, amelyek bányáink gépesítése és az új munkamódszerek széles körben való alkalmazása terén nyílnak. Az értekezlet feltárt sok olyan hiányosságot is, amely a technikai haladást fékezi bányáinkban. Egyik ilyen nagy hiányosság pl. a technikusoknak, aknászoknak, gyakran egyes bányák vezetőinek is helytelen viszonya az új technikához. Sok helyütt az újonnan bevezetett észszerűsítés kezdeti sikertelensége után abbahagyták a további próbálkozást és minden maradt a régiben. Ilyen eset fordult elő pl. a karvíni Csehszlovák Hadsereg-bányában, ahol a bánya vezetősége elvetette az első próbák után a csillék kiszórásának gépesítésére javasolt tervezetet. Az eddiginél sokkal gyorsabban kell haladnia bányáink villamosításának is. Hogy a villamosítás elhanyagolása milyen következményeket von maga után, mutatja a Zápotocký elnök-bánya pélűaja. Itt a villamosítás tervét 40%-ra teljesítik és ebből kifolyólag a fejtésben is terven alul maradtak, mivel nem lehetett üzembe helyezni a tervezett mennyiségű szénkombájnt. A villamosítás nemcsak a legfőbb feltétele a gépesítésnek, a munkatermelékenység fokozása elérésének, hanem és nem utolsó sorban — nagy mértékben hozzájárul a bányászmunka megkönnyítéséhez. a munka kultúrájának növeléséhez. Nem kell hangsúlyozni, hogy ez nagyon fontos tényező az állandó munkaerők megnyerése terén is munkaerőhiánnyal küzdő bányáinkban. Szépen fejezte ki az értekezleten a gépesítés, villamosítás kihatását a politikai nevelő munkára is Slowik elvtárs, a Csehszlovák Hadsereg-bánya üzemi pártszervezetének elnöke: „Hiába jársz a bányász után, hogy 8 órai munkája végeztével gyűlésre, moziba, színházba menjen. Fáradt ő már ilyenkor, hazamegy, örül, hogy Iefekhet. Nálunk azonban már könynyebb ezen a téren a munka, a színházjegyek után is érdeklődnek már a bányászok. De nálunk nem fárad ki a bányász a fejtésben, a szénrakodásban. Hiszen az első félévben 278 748 tonna olyan szén került a felszínre, amelyhez bányász kézz?l nem nyúlt, 6 kombájnunk fejtette ki". "VT agy érdeklődést keltett és a konferencia eredményességéhez hozzájárult a Tudományos Kísérleti Kutató Intézet dolgozójának, Otásek mérnöknek felszólalása. Otásek mérnök«bemutatta a kutatóintézet munkájának széleskörű tevékenységét bányáink technikai színvonalának emelése terén. Sok olyan kísérletről és gépről beszélt, amelyek hiányát az előtte felszólalók fájlalták. Ebből kitűnik a bányák elszakadottsága a kutatóintézettől — a bányákban nem tudnak olyan dolgokról, amelyek már rendelkezésükre állhatnak. Egy ostravai technikus pl. olyan rakodógéptípust hiányolt, amellyel éppen Ostraván végzik már az utolsó kísérleteket. Hogy nincs meg a kellő kapcsolat a kutatóintézet és a bányák között, az nemcsak a kutatóintézet hibája. A bányák vezetői a napi feladatokba merülve máról holnapra élnek és gyakran megfeledkeznek arról, hogy előre gondoljanak. Ritkán, vagy egyáltalán nem fordulnak technikai problémáikkal, újabb gépek, felszerelések igénylésével a kutatóintézethez. Ez pedig ma már nagy eredményeket ért el. Megtalálták pl. a levegő hűtésének gazdaságosabb, korszerű módját, világviszonylatban is a legkorszerűbbek közé tartozó benzines akkumulátoros bányalámpát szerkesztettek, a szellőztetés terén is újabb, hatásosabb módszereket fedeztek fel. A miiszekundumos robbantásra olyan műszereket készítettek, amelyekkel a robbantás egyszerűbbé válik. S mi több, rájöttek arra is, hogyan lehet széndioxid alkalmazásával metánban is tűzveszély nélkül robbantani. A kutatás mindezen eredményei azonban kihasználatlanok még. A bányákban csak nehezen hajlanak az újdonságok alkalmazására. Szolgáljon például a személyi biztonsági légzőberendezés meghonosodása mély és metános bányáinkban. Ezzel a védőberendezéssel kutatóintézetünk már 40 ezer bányászt szerelt fel. Ilyesmi a szovjetunióbeli bányákon kívül sehol a világon nem található meg ilyen nagy mértékben. TZ" öztársaságunk szénipara fejlett. Bányáinkban anynyi szenet fejtenek, hogy az egy lakosra eső szénmennyiség arányában köztársaságunk világviszonylatban is az élenjáró államok között van. Bányáink technikai fejlettsége azonban nem kielégítő, elmarad a Szovjetunió, az Egyesült államok, Franciaország mögött. Pedig gépiparunk nagy fejlettsége mellett teljes mértékben biztosíthatjuk bányáink korszerű gépi felszerelését. Ehhez azonban feltétlenül szükséges — és ezen a téren szénipari dolgozóink konferenciája nagy segítséget jelentett — megteremteni az új munkamódszerek, rakodógépek, kombájnok alkalmazásának feltételeit mind technikailag, mind pedig politikailag bányáinkban és bányászaink között. Hiszen a gépek tökéletes kihasználása nélkül, a bányászok létszámának fokozásával nem érhetjük el második ötéves tervünk féladatainak teljesítését. Ha ilyen úton haladnánk, 4—5 év múlva lakosságunk 3A részének csak az Ostrava-Karvín-i szénkörzetben kellene dolgoznia, hogy ez az egyetlen körzet teljesíthesse nagy feladatait. Ezért csakis a technikusok, bányászok szakképzettségének fokozása, a gépek ismerete, hatalmas változás a technikai felkészültség terén, biztosíthatja célunk elérését: az ötéves tervben teljesíteni és túlteljesíteni a tervezett feladatokat és így hozzájárulni mindnyájunk életszínvonalának emeléséhez, a szocializmus felépítéséhez hazánkban. VILCSEK GÉZA Tíz éves a Szakszervezeti Világszövetség írta: Giuseppe di Vittorio, a Szakszervezeti Világszövetség elnöke EZEKBEN A NAPOKBAN valamennyi ország dolgozói megemlékeznek a Szakszervezeti Világszövetség megalakításának tizedik évľorduló.já- i rôl. A Szakszervezeti Világszövetség 1945. október 3-án alakult meg a párizsi Chaillot Palota nagytermében tartott kongresszuson. A Szakszervezeti Világszövetség c'.yan egységes program alapján jött létre, amelyet a legkülönbözőbb irányzatú szakszervezetek közös megegyezéssel alakítottak mea. s valamennvi küldött lelkesen elfogadott. Megalakulása hatalmas jelentőségű esemény volt a világ munkásosztálya szakszervezeti mozgalmának történetében. Első ízben történt, hogy a Szovjetunió, a népi demokratikus országok és valamennyi tőkés, gyarmati és függő oi szag szakszervezetei egységes szakszervezeti szervezetbe tömörültek. A Szakszervezeti Világszövetség hatalmas fegyver, amelyet a nemzetközi munkásosztály kovácsolt, hogy sikeresen vívja meg a szakszervezeti harcot a dolgozók életszínvonalának védelmében és az életszínvonal emeléséért, a dolgozók szakszervezeti jogaiért és demokratikus szabadságjogaiért, a gyarmati járom alatt sínylődő népek nemzeti felszabadulásáért, sz egész emberiség legnemesebb ügyéért, — a világbéke megvédéséért és megszilárdításáért. A Szakszervezeti Világszövetség programja szabatosan kimondja a nemzetközi munkásmozgalom e legfontosabb céljait — s ezt a programot egységesen elfogadták az összes küldöttek, köztük az amerikai CIO és a brit szakszervezeti kongresszus küldöttei is, akik tevékenyen részt vettek a program kidolgozásában. A Szakszervezeti Világszövetség ma, ' megalapításának tizedik évfordulóján, büszkén hangsúlyozhatja, hogy hű maradt közös programjához, minden országban támogatta . és irányította a dolgozók egységes harcát és számos sikert aratott. A szakadárok elárulták a közös programot és 1949. elején elhagyták az SZVSZ-t, hogy annak a politikának az eszközévé váljanak, amely a világot két, egymással szembenálló államcsoportosulásra akarja osztani. » * • MÄR MONDOTTUK, hogy a hatalmas Szakszervezeti Világszövetség megalakítása új, nagy esemény volt a nemzetközi munkásosztály által indított egységes harc fejlődésének történetében, s hangsúlyoznunk kell, hogy nem volt véletlen esemény. A világ dolgozói hatalmas, egységes szervezetének megteremtése megfelelt azoknak az új követelményeknek és kiemelkedőbb feladatoknak, amelyeket a második világháború utáni új történelmi korszak tűzött valamennyi ország munkásosztálya elé. A fasizmus szétzúzása megnyitotta a nemzetközi munkásosztály és a világ dolgozói előtt a társadalmi igazságosság, a szabadság, a haladó civilizáció, a nemzeti függetlenség és a tartós béke új távlatait. A világ dolgozói közt minden irányzat megtalálható, de igazságos és mélyről fakadó társadalmi vágyaikat és eszményeiket ] szabatosan kifejezi az az egységes program, amelynek alapján a világ szakszervezetei 1945. október 3-án megalakították a Szakszervezeti Világszövetséget. Az SZVSZ fennállásának első tíz esztendeje azt bizonyítja, hogy egységes programja teljesen megfelel a munkásosztály új objektív követeléseinek, sokoldalú és rendszeres tevékenysége pedig megfelel azoknak a legkiemelkedőbb feladatoknak, amelyeket a fasizmus szétszúzását követő új történelmi korszak tűzött a dolgozók elé. Az SZVSZ életének és harcának tíz esztendeje egyben a világ dolgozói által indított szakszervezeti harc tízéves története is. Ez azért van igy, mert az SZVSZ az egyetlen olyan nemzetközi szakszervezeti szervezet, amely 1945. óta megvan és azóta vezeti valamennyi ország dolgozóinak harcát; az SZVSZ az egyetlen olyan szakszervezet, amely akkor is lépést tart a harcoló dolgozókkal, amikor nem az SZVSZ soraihoz tartozó dolgozókról van szó. Az úgynevezett Szabad Szakszervezetek Nemzetközi Szövetsége (SZSZNSZ), amelyet a szakadárok az SZVSZ-ből való kivállásuk és a közös párizsi program megtagadása után létesítettek, sohasem volt igazi nemzetközi szakszervezeti szervezet. A Szakszervezeti Világszövetség valóra váltotta az egész világ dolgozóinak leghalaszthatatlanabb és legégetőbb vágyát: országos és nemzetközi viszonylatban létrehozza a szakszervezeti egységet, hogy a lehető legnagyobbra növelje a dolgozók erejét, s a dolgozók nagy sikereket arassanak. * » * A SZAKSZERVEZETI VILÁGSZÖVETSÉG egyik legnagyobb érdeme, hogy a tíz esztendő alatt meg tudta óvni napjaink szakszervezeti mozgalmát a régi reformista szakszervezetek hibáitól. Ezek a szakszervezetek arra törekedtek, hogy a szakszervezeti tevékenységet kizárólag az egyesületi kérdések szűk keretei közé szorítsák. Az SZVSZ eredeti párizsi programjához híven bebizonyította a világ dolgozóinak, hogy a hétköznapi gazdasági és társadalmi követelésekért indított harcukat három alapvető céllal kell megvívni és a leghatározottabban kell küzdeni e célok megvalósításáért. E három cél: a szakszervezeti jogok kivívása és megvédése, a szervezkedési jog, a sztrájkjog és a demokratikus szabadságjogok kivívása; az imperialisták gyarmati politikája következtében elnyomott népek szabadságharcának aktív támogatása; hatalmas harc megindítása minden háborús gyújtogató ellen, a háború vámszedői ellen, a világbéke megvédéséért és megszilárdításáért. Az SZVSZ ezekért az alapvető célokért harcolva, megmagyarázta a világ dolgozóinak: e célokat feltétlenül el kell érni ahhoz, hogy a tőkés, és a gyarmati országok dolgozói nagyobb sikerrel szállhassanak síkra a kenyérért és a munkáért, összes elemi követeléseik védelmében, nagyobb sikerrel küzdhessenek életszínvonaluk számottevő emeléséért, a társadalmi és emberi méltóság nagyobb tiszteletéért és utat nyithassanak a tőkés kizsákmányolás és az imperialista rablás minden formája alól való felszabadulásuk felé. Érdeme az SZVSZ-nek az is, hogy jelentékenyen hozzájárult ahhoz a harchoz, amelyet a nagy néptömegek vívnak az új háború előkészítése ellen, az egységes békemozgalom fejlesztéséért. SÖBÁNYÁSZAT VLZSUGÁRRAL. Románia egyik sóbányájában új eljárást alkalmaznak, amely megkönynyíti a munkát és ugrásszerűen növeli a termelékenységet. A módszer lenyege az, hogy nagynyomású vizsugárral feloldják a kősót, s a sóoldatct szivattyúkkal a külszínre vagy egyenesen a vegjészeti gyárba juttatják. Az eljárás feltalálóit és meghonosítóit a román kormány államdíjjal tüntette ki. RÁDIÓÉPÍTŐ ÉS KÍSÉRLETI SZEKRÉNY Magyarországon rádióépítő és kísérleti szekrény néven játék kerül forgalomba. Az építöszekrénnyel több mint hatvan kísérletet végezhetnek a gyermekek, többek között kis rádiót is építhetnek. A szerkezet zseblámpaeiemmel működik, s ezért teljesen veszélytelen. i ELŐÁLLÍTOTTÁK A 101. ELEMET. Az Amerikai Fizikai Társaság ülésén bejelentették, hogy GJen T. Seahorg. a Kaliforniai Egyetem tanára előállította a 101, elemet, amelyet Mendelejevnek, az elemek periodikus rendszere feltalálójának tiszteletére mendelevi. umnak neveztek el. Az új elemet mesterségesen, ciklotron segítségével állították elő. FOGFÜRÁS ULTRAHANGGAL Az új készülék nem forgómozgás segítségével fúrja ki a fogat, hanem rezgőmozgással. Az éles szerszám másodpercenként 26 ezer rezgést végez és csiszolófolyadék segítségével a fogban kellő fúratott készít. A fogfúrás hangtalan és nem okoz fájdalmat, HELIKOPTER-SIKLÖ A Szovjetunióban új típusú siklórepülőgépet próbáltak ki. A gépet személygépkocsi vagy tehergépkocsi vontatja 35—40 km-es óránkénti sebes sépgel, miközben a gép „helikopterlégcsavar" segítségével a levegőbe emelkedik, s addig repül, míg a gépkocsi mozgásban van. Kedvező szél esetén a repülés magassága eléri az 50 m-t. Az SZVSZ megalapításának tizedik évfordulója égybeesik a nemzetközi helyzetben észlelhető ama változásokkal, amelyek megfelelnek a dolgozók, valamennyi nép békés törekvéseinek. Az események a „hidegháború" megszűnése, az államok közti megegyezés, a béke megszilárdítása felé haladnak, hogy a népek, különösen a dolgozó emberek vérét szívó esztelen fegyverkezési hajsza véget érjen. Ilyen körülmények közt az a véleményünk, hogy a szerves, országos és nemzetközi szakszervezeti egység kérdését — a siker nagyobb lehetőségeit figyelembe véve — új módon kell felvetni. Az SZVSZ végrehajtó bizottsága feltétlenül tanulmányozza e kérdés új vonásait és megteszi a szükséges intézkedéseket, hogy elérje kedvező megoldását, de számít rá, hogy jelentős nehézségeket kell még leküzdenie. LEHETETLENNEK TARTJUK, hogy a dolgozók, bármely irányzathoz tartoznak is, belenyugodjanak abba a gondolatba, hogy az SZVSZ-hez tartozó, valamint az SZSZNSZ-ben és a Keresztény Szakszervezetek Nemzetközi Szövetségéhez tartozó szakszervezetek közt tovább dúljon az eddigi „hidegháború", amikor kialakult a különböző érdekű államok megegyezésének lehetősége és lehetőség nyílt a „hidegháború" megszüntetésére, s amikor azonosak e szakszervezetek alapvető és állandó érdekei. . Megalapításának tizedik évfordulóján az SZVSZ újból hangsúlyozza: igyekszik minden lehetőséget kihasználni, hogy minden országban és nemzetközi viszonylatban is elősegítse a legszélesebbkörű szakszervezeti egység helyreállítását és a szakszervezetek akcióegységének fejlesztését. (Részletek a Tartós békéért, népi demokráciáért! 1955. X. hó 2-i számában megjelent cikkből.)