Uj Szó, 1955. október (8. évfolyam, 236-261.szám)

1955-10-08 / 242. szám, szombat

6 m szo 1955. október 8. A helyi gazdálkodás első kerületi kiállítása Kassán A helyi gazdálkodás első kerületi ki­állítása bizonyítéka annak, hogy a kassai KNB kezdeményezése sikerült. Aránylag rövid idő alatt a kassai ré­gi lovardában oly kiállítást nyitottak meg, amely irányt mutathat a többi kerületnek is. A helyi gazdálkodás vállalatainak további célkitűzései: ki­bővíteni, olcsóbbítani és minőségileg megjavítani a különféle szolgálatokat. A kassai kiállítás azt bizonyítja, hogy jó úton haladunk. A bejárat közelében elhelyezett nagy táblán a helyi gazdálkodás mi­niszterének, dr. Jozef Kiselýnek sza­vait olvassuk: „Mindannyiunk köte­lessége, hogy a nemzeti bizottságok illetékes szerveit tanácsainkkal, ta­pasztalatainkkal, újító javaslatainkkal és kezdeményező kritikával úgy tá­mogassuk, hogy a helyi gazdálkodás j üzemei jó menetének biztosítására a ! legőszintébb és legszorosabb együtt- ; működés fejlődjék ki." A kiállításon minden járásnak a legkülönfélébb gyártmányait találjuk. Kassa város és a kassai járás üzemei közül a Járási Ipari Kombinát bútort, keramikát, bőrdíszműárut, szőnyege- , ket, csillárokat, művirágokat, cipőket állít ki. Feltűnést keltenek a Kovo- j služba nagy fogaskerekei, öntvényei, j csapágyai, elektrotechnikai cikkei, hű- ] főberendezései. A „Vkus" kabátjai és bundái is kitűnnek jó minőségükkel; nem hiába értek el velük nagy sike­reket a moszkvai kiállításon, ahol sok megrendelést is kaptak. A többi já­rások jellegzetes készítményeiket állítják ki. így Rozsnyó bútorokat, fákészítményeket, építőanyagot, Királyhelmec, Sečovce, Poprád cipőket, bútort, nádfonatot, ekéket, drótsövényt, Levoča teknöket, pléh­ből készült használati tárgyakat, Kež­marok szőrméket, téli- és turistacipő­ket, mézeskalácsot, Gelnica betonosz­lopokat, építőkvádereket, üveget stb., Szepsi bútort, mezőgazdasági szerszá­mokat, kályhákat. A többi járás sze­kereket, vedreket, kapákat, ruhákat, képrámákat. Kassa város kertészete szép gyümölcsöt, zöldséget és cuk­rászüzeme a nyalánkságok tömegét állítja ki. Általában sok az olyan gyártmány, melyet hulladékanyag­ból keszítettek. A helyi gazdálkodás sok helyen a mezőgazdaság megsegí­tésére boronákat, ekéket, kapákat, ásókat, répavágókat, kukoricamorzso­lókat, drótsövényt gyártott és szál­lított rendeltetési helyére. Az ipari tanulóifjúság is kitett ma­gáért. A kiálütáson a tanulók mun­kái is ki vannak állítva. Sp. Nová Vesről Rosznyóról, Késmárkról, Kas­sáról és Jolsváról. A legkülönfélébb, fából és vasból készült készítmények miniatűr kiadásban pontos szakmun­káról tesznek tanúságot. Kilenc üze­mi tanonciskolában a helyi gazdálko­dásnak 808 tanulója volt az 1954—55. tanévben, a jövő évben már 1000 ta­nuló lesz. A kassai Járási Ipari Kombinát ügyes gépet állít ki betonkváderek gyártására. Ennek a gépnek megvéte­le a községek és EFSZ-ek céljára nem jelentene nagy befektetést (ára pécser rendszert, mellyel önműködően és központilag irányítják és ellenőr­zik az egész villamosvasút hálózatán a kocsik indítását, közlekedését. A házak és épületek karbantartása és javítása is bizonyos haladást mu­tat. 1955 első felében a kassai kerü­letben csupán a helyi gazdálkodás ke­retén belül 8 millió Kčs befektetéssel 44 házat és 276 lakást javítottak meg és adaptációval 29 lakásegységet nyer­tek. Azonkívül százával javították meg a tetőket, kéményeket, ajtókat és ablakokat. Sok szükséglakás és ro­H Nagy az érdeklődés a kiállított bútorok iránt, amelyek a helyi gazdálkodás kassai műhelyetben készültek. 7500.— Kčs. A gép segítségével ugyanis ott, ahol megvan a szüksé­ges anyag, főleg salak, nagy mennyi­ségben lehetne gyártani a betonkváde­reket, és így gyorsan fellendülne az építkezés. A kiállítás további részében a kas­sai villamosvasút fejlődését mutatják be. 1892-ben lóomnibusz vott Kas­sán, 1913-ban vezették be a villd­mos-teherforgalmat és 1914-ben a személyszállítást. A kifüggesztett diagramok sok érdekességet árulnak el a szemlélőknek. Kassán a Horthy-uralom alatt 1940-ben a vil­lamosvasút személyszállítása majdnem a felére esett. Az 1920. év forgalmá­hoz viszonyítva a személyszállítás az első ötéves terv után több mint négy­szeresére, 1955-ben már 4,6 szeresére emelkedett. 1937-hez viszonyítva a kocsipark a kétszeresére emelke­dett. A diszpécser-tábla kicsi­nyített másolatán láthatjuk a disz­zoga ház tünt el és sok lakás tett lakhatóvá a nemzeti bizottságok gon­doskodása következtében, nem is em­lítve a nemzeti vállalatok és más szer­vek által épített lakások mennyisé­gét. A kiállított diagramok és fénykép­felvételek mindenütt érzékeltetően szemlélte. hogy mind a termelés, mind a szolgáltatások értéke egyre emelkedik. Óriási megvilágított tábla mutatja a helyi gazdálkodás vállalatai­nak a kassai kerületben való elhe­lyezését. Már eddig is több mint 22 000 em­ber tekintette meg a kiállítást. Újab­ban tömeges látogatásokat jelentet­tek be az üzemek, iskolák és hivata­lok részéről vidékről is. A kiállitást ezért október 12-ig meghosszabbítot­ták. —GR­Néhány szó a szarvasmarhatenyésztésrol A párt Központi Bizottsága ismétel­ten leszögezte, hogy a lakosságnak tejjel, hússal való jobb ellátása, va­lamint egész mezőgazdaságunk fej­lesztése érdekében az állattenyésztés és ezen belül elsősorban a szarvas­marhatenyésztés fejlesztése egyik legfontosabb feladatunk. A szarvas­marhatenyésztés fejlesztésének fő kérdésévé a tehénállomány növelését és a tejhozam fokozását kell tenni. Vannak világrészek és tájak, ahol a juh teszi a népnek a legbecsesebb szolgálatokat, pl. Ausztrália, másutt a sertés, pl. Kína. De nem lehet vitás, hogy az eurőpai államokban a lakos­ságnak élelmezési cikkekkel, valamint bizonyos ipari nyersanyagokkal való ellátásában, nem utolsó sorban pedig mint a növénytermesztés szoros vele­járójában a szarvasmarhákat illeti meg az első hely. Hogy várhatunk az ipartól kellő mennyiségben és minőségben lábbeli­ket, szíjakat, szappant és kenőanya­got, enyvet és csontlisztet, fésűket, gombokat, hormonális készítményeket, stb., ha a szarvasmarha-tenyésztők nem szolgáltatnak kellő mennyiségű nyersanyagot. A növénytermesztés ésszerű szer­vezése állattenyésztés nélkül sem technikailag, sem gazdaságilag nem valósítható meg eredményesen. Csak gondoljunk arra a nagy mennyiségű szerves trágyaszükségletre, amit az összes állatfajták közül csupán a szarvasmarha tud fedezni minden ta­lajra megfelelő minőségben. Vagy me­lyik gazdasági állatfaj tudja oly nagy tömegben értékesíteni a talajjavító zöld takarmányokat, mint a szarvas­marha ? Minden gazdaságban termelődik több-kevesebb hüvelyes szalma, pely­va, törek, kukoricaszár, csukorrépa­fej és egyéb gazdasági melléktermék. Malmainkban és gyárainkban vissza­maradnak korpafélék, takarmánylisz­tek, olajpogácsák, olajmagdarák, me­lasz, cukorgyári répaszelet, sörtörköly, malátacsíra, szeszmoslékok, keményí­tőgyári törkölyök stb. Tehát melyik állatfajta a legkívánatosabb ezeknek értékesítésére? Ha ezek közül egye­seket a sertés fel tud használni, má­soknak kisebb mennyisége érvénye­sülne a ló vagy juhállományunk útján, de mindegyiket csak kellő számú szar­vasmarba tudja átalakítani élelmisze­rekké, vajjá, hússá és nélkülözhetet­len ipari nyersanyagokká. Az állatállomány szaporítása mel­lett még fontos helyet foglalt el a ta­karmányozás problémája, mely szintén szorosan összefügg az állatállomány mennyiségével. Ezért igyekezzünk ta­karmányainkat a lehető leggazdasá­gosabban felhasználni. A legolcsóbb és leghatásosabb táplálás tudvalevő­leg a zöldtakarmányozás. A zöld ta­karmányokban a legtöbb az íz- és a zamat-anyag. Ezek bóven szolgáltat­ják a szaporodás, a fejlődés, a nor­mális életműködés fő feltételét: az A­vitamint. Biztosítják az ásványi anyag­szükségletet. Nagy hatékonyságúak a bennük lévő tápanyagok, mert mini­mális a rágási és az emésztési munka. Ez a táplálási mód azonban minden évszakban nem lehetséges és ezért az elraktározott takarmányt a korszerű módszerek alkalmazásával tegyük a legtápdúsabbá. A takarmány betakarítása közben igen súlyos értékcsökkenés léphet fel pl. a legértékesebb szénaféléinknél, a pillangós növényeknél a levél pergése vagy a kilúgozás útján. Ez a konzer­válandó széna tápanyagának 20-50%­át kívánja áldozatul. Ezzel szemben a silóban a lejátszódó folyamatok kor­mányzata az emberi kézben van és pontos eljárás mellett 10—150/ 0, sőt csak 5% tápanyagveszteséggel kell számolnunk. Leginkább tehát a silózással érjük el azt a célt, hogy minden tápanyag melyet földjeinken termelünk, hiány­talanul jusson az állatok jászlába. A takarmányozás mesterei az egész vi-' lágon így gondolkoznak. A Szovjetunió takarmányozási szaktudósainak leg­nagyobb része ezen a téren folytat kutatómunkákat — határozottan szép eredménnyel. (F. L.) Használjuk ki gazdaságosan a répakombájnokat Az őszi munkák fő feladatainak egyike a cukorrépa betakarítása, amely mezőgazdasági, ipari és népgaz­dasági szempontból is legfontosabb mezőgazdasági terményünk. Hiszen a cukorrépa a cukorgyártás alapnyers­anyaga, amely elkerülhetetlen részét képezi az ember élelmiszerellátásá­nak. Számunkra a cukor fontos kivi­teli cikk, amiért más fontos árucikke­ket, nyersanyagot kapunk iparunk számára. Mezőgazdasági szempontból is igen hasznos, mert a répakaraj, a cukorgyári szelet és a melasz a takar­mányalap lényeges részét képezi a répa termő vidékeken. A cukorrépa nagyban hozzájárul az állattenyésztési termelés fejlesztéséhez. A cukorrépa betakarítása fárasztó munka, gépesítés szempontjából kissé bonyolult. Gépesítését hazánkban csu­pán az utóbbi években kezdték beve­zetni. A CSKP X. kongresszusának a mezőgazdasági termelés fejlesztéséről szóló irányelvei előírják a mezőgazda­ságnak, s kivált az ipari üzemeknek, amelyek feladata a gazdasági gépek gyártása, hogy a cukorrépa betakarí­tási munkáit 90 százalékra kell gépe­síteni. E feladatnak teljesítése már megkezdődött. Mezőgazdaságunk számos nagy tel­jesítőképességű gépet kap, amelyek mentesítik a földműveseket, főleg a szövetkezeti tagokat a fárasztó mun­kától és elősegítik a kapásnövények gyors betakarítását. A cukorrépa­szedésben nagy segítséget jelente­nek az SKEM-3. jelzésű kombájnok és VRN-3 jelzésű szedőgépek. A VRN-3 jelzésű répaszedőgépekkel, amelyeket Zetor 25-ös traktorok vontatnak, egy óra alatt 0,30 hek­tárnyi területen lehet elvégezni a répaszedést. Teljesítőképességében felülmúlják ezeket az SKEM-3 jel­zésű, szovjet gyártmányú répakom­bájnok. Az SKEM-3 jelzésű kombájn kedve­ző munkafeltételek és helyes kezelés mellett a szovjet tapasztalatok alap­ján idényenként 44—87 hektárnyi te­rületen végzi el a munkát, egy mű­szakban 2,30—5 hektárnyi területen. A múlt évben az összes kombájnke­zelők iskolázáson vettek részt. De nem állíthatjuk, hogy ismereteik a kombájnkezelés terén, az adott felté­telek mellett, a mezőkön kielégítők lennének. Arinak ellenére, hogy a leg­több tapasztalatot és ismeretet köz­vetlenül a munkánál lehet megszerez­ni, mégis szükséges, hogy a kombájn­kezelők többet elsajátítsanak az isko­lázásban. A munkafeltételek sem voltak a műit évben az SKEM-3-as jelzésű kombájnok számára kielégítőek. A cukorrépa sora egyenetlen volt. A le­velek nagy része alacsonyan nőtt és el­terült a földön. Ezek a hibák és az, hogy a cukorrépaföldeket sűrűn ellep­te a gyom, megnehezítette betakarítá­sát. A felsorolt hibák ellenére azonban akadtak már olyan gép- és traktorál­lomások, ahol a cukorrépa kombájnnal való betakarítására lényeges figyelmet fordítottak. Ezek közé tartozik a csallóközcsütörtöki traktorállo­más, amely a legnagyobb önérték­ben osztozik a bratislavai kerületben elért eredményben. Ez annak bizo­nyítéka, hogy az SKEM-3. jelzésű kombájnnal tud és fog is dolgozni. Ezenkívül bizonyítják ezt az EFSZ­ek, a gép- és traktorállomások kö­zött kötött szerződéses kötelezett­ségek is, amelyekben a szövetkezeti tagok bizalmukat nyilvánítják az új gépek iránt és kifejezésre juttatják reményüket, hogy a gép- és trak­torállomások dolgozóiban nem csa­lódnak. így a galántai traktorállomás körze­tében levő szövetkezetek — amely ál­lomás a múlt évben úgyszólván csak kísérletképpen dolgozott az SKEM-3 jelzésű kombájnnal — ebben az év­ben 205 hektárnyi területről kombájn­nal takarítják be a cukorrépater­mést. A diószegi EFSZ 50 hektárra, a feketenyéki szövetkezet 70 hektárra, a felsőszel' szövetkezet 40 hektárra kötött szerződést. A Nyitra melletti Zabokreki Gép- és Traktorállomás körzetében levő Pažiti EFSZ 15 hek­tárnyi területről takarítja be a ter­mést kombájnnal. De számos szövet­kezetet sorolhatnánk fel a többi járá­sokból. Nézzük meg most ezekben a szövetkezetekben az emberi munkával való takarékoskodást a cukorrépa gé­pekkel való betakarítása esetén. A gépi betakarítás annyit jelent, hogy a felsőszeli szövetkezeti tagok, ha csupán 20 hektárnyi területről kombájnnal takarítják be a termést, a kézi betakarításhoz viszonyítva 3400 órányi, a szedőgéppel végzett betaka­rításhoz viszonyítva pedig 1840 órányi emberi munkát takarítanak meg. Az SKEM-3-as jelzésű kombájn munkája a cukorrépa betakarításával kapcsolatos költségek csökkentését is jelenti. Ha Felsőszelin 23 korona munka­egységet számítunk a terv szerint, ak­kor a betakarítási költségek egy hek­táron a következők: Cukorrépabegyűjtés Kčs 0/0 SKEM-3. kombájnnal 362 100 Traktorral vontatható szedógéppel 474 130 Kézzel 690 190 Természetesen a kombájnnal való betakarítás előnyeit még másban is kell látnunk. Míg a kézzel végzett be­takarítás és a szedőgépekkel végzett begyűjtés nagyon sok munkát követel a répának • a földből való kiszedésénél és tisztításánál, addig az SKEM-3. jelzésű kombájn ezeknek a dolgozók­nak lehetővé teszi a cukorrépának a mezőről közvetlen a cukorgyárba való gyors szállítását és a répaszele­tek silózásra való gyors elszállítását. A répagumók és a répaszeletek szállításának meggyorsítása nagy ér­tékek megtakarítását jelenti a cukor­gyártás és a szövetkezetek állatte­nyésztési termelése számára is. A kombájnnal való betakarítás nép* szerűsítése és ezzel a cukorrépa fo­lyamatos szedése lehetővé teszi a ter­més gyors betakarítását. Miloš Bartos A bodrogszerdahelyi EFSZ nyerte az első díjat a mezőgazdasági kiállításon Nyolc napdg tartott Királyhelmecen a mezőgazdasági kiállítás. A kiállításon 6 970 személy vett részt. Többen is megnézték volna a kiállítást, de a dolgozó parasztok a kedvező időjárást kihasználva, a vetéssel és a kapásnövé­nyek betakarításával voltak ebben az időben elfoglalva. A kiállítás kiértékelése is megtör­tént a műit napokban. A bodrogszer­dahelyi szövetkezet nyerte az első dijat, másodikat a leleszi, harmadikat a ragyrészei és negyediket a perbenyiki. Mind jutalmat és díszoklevelet kap­tak. Ugyajncsak díszoklevelet kapott a királyhelmeci állami gazdaság, a kistoronyi kísérleti állomás a leleszi mezőgazdasági technikum és a ki­rályhelmeci gépállomás, amelynek oroszlánrésze .volt a sikerek eléré­sébein. Palágyi Lajos, Királyhelmec. A kassai járás határidő előtt teljesítette a burgonyabegyűjtési tervet A kéžmaroki járás felhívását a bur­gonyabegyüjtés meggyorsítására már elfogadta a kassai kerület minden járá­sa. A begyűjtési dolgozók és a parasz­tok becsületesen meg akarják állni a helyüket ebben a veresnyben, s még a felhívásban kitűzött határidő előtt tel­jesíteni akarják a burgonyabegyűjtés tervét. A kassai járás begyűjtési dolgozói, szóvetkezeti tagjai, parasztjai október 16 -ig, tehát a határidő előtt 16 nap­pal teljesíteni akarják a burgonya­begyűjtés tervét. A kassai járásban eddig a gácsi begyűjtési raktár doV gozói végzik a legjobb munkát. Hetven százalékon felül teljesítik a tervet, s versenyben állnak a budimiri és a fond begyűjtési raktár dolgozóival.

Next

/
Thumbnails
Contents