Uj Szó, 1955. október (8. évfolyam, 236-261.szám)

1955-10-01 / 236. szám, szombat

1955. október í. 1JJ SZ0 5 Ä párkányi Simon-Juda évi vásárok nevezetességéről Szlovákiában kevés járás van, amely olyan hagyományos városokkal dicse­kedhetne, mint Párkány. A város a Garam és a Duna torko­latánál terül el, a vasút és hajózási hálózat kereszteződésénél. A város krónikájából megállapítható, hogy a gazdag párkányi évi vásárok, de kü­lönösen a Simop-Juda vásár hegyo­manya még a XVIII. század első felé­be nyúlik vissza. A vásár már akkor nemcsak a széles környékről, hanem a távolesö nagy városokból: Bécsből. Bukarestből, Szófiából is vonzott kéz­müvtseket, árusakat és vevőket. Világhírű famegmunkálók, takácsok és mások jöttek Liptóból, Árvából, a Vígmentéről, szabók és konfekciósok, Cseh- és Morvaországból, cukrászok és mézeskalácsosok Szombathelyről, szűcsök Debrecenből és más kézmű­vesek a Dunántúlról, akik készítmé­nyeiket a 8—10 napig tartó Simon­Juda vásáron árusították. Nem csoda, hogy Párkány, az ak­kori kis község vásáraival olyan hír­nevet" szerzett. Az akkor uralkodó III. Kárody király 1724. augusztus 3-án a városnak kiváltságot adományozott, amivel a vásár hivatalos pecsétet ka­pott. Az árvái, liptói és vág menti kéz­művesek áruikat a Vágón és Dunán tutajokon szállították. A városi kró­nika feltünteti, hogy az áruk jó minő­ségű fa, vászon és faragott készítmé­nyek, főzókanalak, péklapátok, rudak, kocsikerekek, továbbá parasztszekerek és a kézzel szőtt fehér és színes vász­nak különféle fajtái voŕtak. A kézmű­vesekhez Komáromban csatlakoztak a csallóközi zöldségárusok, akik zöldsé­get és káposztát hoztak, mások saját készítményű bútorokat, teknóket, hor­dókat lovak által húzott hajókon von­tattak fel a Dunán. Besztercebánya és Zólyom vidékéről beláthatatlan kocsi­karavánok hozták a kézműveseket és vásári árusokat a íegkülőnfélébb ké­szítményekkel. Maga Párkány és kör­nyéke sem maradt el, habár a város mezőgazdasági jellegű volt, takácsok­ból, szabókból, mézeskalácsosoktól és más céhekből egész utcák keletkez­tek. A vásár lefolyása érdekes és tar­ka volt, mert a Vásártér, a vasútál­lomáshoz vezető hosszú utca, a Duna kornyéke és a mellékutcák sátrak so­kaságától voltak díszesek. Az árúk változatossága a vevők és nézők tö­megeit csábitotta. A mézeskalácsok, édességek, illatozó zsiványpecsenyék és bortermelók sátrait nehéz volt el­hagyni. Sok ezer ember fordult meg itt a vásár idejérí. Azóta a lakosság széles rétegeinek fogyasztása jóval emelkedett. A ve­vők ma igényesebbek, mint valamikor. A párkányi évi vásárok hagyományai­hoz híven ez idéin gondosan készülnek a vásárra, melyet a lakosság megnö­vekedett igényeinek legteljesebb ki­elégítése jegyében tartanak meg. A vásár október 22—24-ig tart és azt teő áruválasztékkal gazdagítják. Az ál­lami és szövetkezeti kereskedelem dol­gozói gondoskodnak róla, hogy az áruk minősége és választéka a legmagasabb követelményeknek is megfeleljen. A legjobb egységes földművesszövetke­zetek húst, füstöltárut, sonkát stb. és saját pincéjükből bort fognak árusí­tani. Az idei Simon-Juda vásár a hagyo­mány felújításával szép rendezésnek ígérkezik. Grznár J. Párkány. A tűzveszély ne kerülj® el figyelmünket A tűzesetek statisztikája azt bizo­nyítja, hogy 60—80 százalékban az emberek gondatlansága az okozójuk. A tüzek nemcsak a nemzeti s magán­vagyonokban okoznak felmérhetetlen károkat, hanem az emberi életekben is és sok esetben veszélyeztetik pol­gártársaink egészségét. Ez év augusztusában az egyik ró­zsahegyi üzem adminisztrációs épüle­tében tűz keletkezett, mely több, mint egymilió korona kárt okozott. Csak szerencsés véletlennek köszönhető, hogy sikerült néhány életet megmen­teni. A tűz oka az volt, hogý az iroda­helyiségben a padlót „Diava" folyé­kony viasszal kenték be, és arra be­kapcsolt villanyfőzőt állítottak, amely­től a viaszból kigőzölgő benzingázok meggyulladtak. A folyékony viasz fel­melegítése is a villanyfőzőn történt, holott a használati utasítás figyel­meztet a veszélyre és óvta tőle a ve­vöket. A felelős személyek a népbíró­ság előtt fognak felelni gondatlansá­gukért. Tragikus következményei voltak az Ipolysági járásban lévő Százdon ki­tört tűznek. Itt gondatlan kezelés kö­vetkeztében a falusi szövetkezetbe té­vedésből petroleumhordó helyett ben­zínhordót szállítottak. Az üzletveze­tő abban a hiszemben, hogy petró­leumról van szó, azt mint petrólumot adta el a fogyasztóknak. Több rekla­máció után az üzletvezető, hogy meg­győződjék a valóságról, kisebb meny­nyiségü benzint öntött az asztalra és azt meggyújtotta. A helyiségben lévó benzingőzök felrobbantak és tűz tört ki. A nyitott ajtóban álló levél­hordót a robbanás ereje az utcára dob­ta, az üzletvezető negyedfokú égési sebeket szenvedett, felesége szénné égett. A további eset a lévai járásban lévő Batovcén történt, ahol egy 69 éves anyóka szeszfőzőn melegítette ebéd­jét. Melegítés közben egy edényből szeszt öntött hozzá, mire az felrob­bant. Az asszony elégett. Hasonló esett történt Kassán, ahol Jakab Te­rézia másodfokú égési sebeket szen­vedett. A dohányzók sem gondolnak arra, hogy gyakran az eldobott égő cigaret­tacsutkák milyen óriási károkat okoz­hatnak. A trencséni M. gyár egy mun­kahelyiségében, ahol tábla jelzi, hogy tilos a dohányzás, az egyik munkás égő cigarettája következtében a gé­pek tisztításához szükséges 2 liter benzin tüzet fogott. A munkás oltás közben harmadfokú égési sebeket sženvedett. A gyerekek által okozott tüzek is gyakoriak. így a múlt év szeptemberé­ben a gyerekek gondatlansága miatt 52 tűzeset volt, melyek 8 millió koro­na kárt okoztak, októberben 63, no­vemberben 52 tűzeset volt. Ezek a té­nyek azt bizonyítják, hogy még foko­zottabb mértékben kell ügyelni arra, hogy ne kerüljön gyufa a gyerekek kezébe, ami pótolhatatlan károkat okozhat. J. Bátora, az állami tűzbiztonsági felügyelőség területi igazgatóságának dolgozója Sokan látogatják... Nagy az érdeklődés a nemrég megnyílt mezőgazdasági kiállítás iránt Nyitrán. Naponta töbt) száz látogató tekinti meg a legtávolabbi járásokból is. A növénytermesztés, állattenyésztés és géppark pavilonjai korszerűen van­nak berendezve. A látogatók kíváncsian szemlélik a négyzetes kukoricave­tőgepet, a lenkombájnt éí az újtípusú silógépet. Saját szemeikkel győződ­hetnek meg a gépi munkával elért szép eredményekről. A szövetkezetek a kiállításon árusítják felesleges terményeiket. A gútai szövetkezet húst és egyéb hústermékeket ad el a látogatóknak, a kürti szövet­kezet pedig sajáttermésü borát árusítja, melyet szívesen fogyasztanak a lá­togatók. A derzsenyei szövetkezet fejősteheneket, a szelőceiek tüzesvérú paripákat hoztak a kiállításra. A kiállítás anyaga mindent egybevéve arről tanúskodik, hogy a gépek munkájával egyre könnyül a paraszti munka, foko­zódik a termelés és dolgozóink életszínvonala állandóan emelkedik. Szombath Ambrus, Nyitra Az állattenyésztési termelés fejlesztésének egyes feladatairól a kassai kerületben Pártunk X. kongresszusának határo­zata figyelmünket a mezőgazdasági termelés lényeges fejlesztésére irá­nyítja, mely dolgozó nép link anyagi és kulturális színvonala állandó eme­lésének feltétele. Ezt bizonyítja a CSKP KB augusztusi ülése is, mely­nek keretében a mezőgazdasági ter­melés két fontos kérdésének megol­dásával foglalkoztak: 1. az állattenyésztési termelés lé­nyeges fejlesztésének kérdésével; 2. az állami gazdaságok fő gazdasá­gi és szervezési problémáinak meg­oldásával. Pártunk Központi Bizottságának ha­tározata világosan és konkrétan ki­mondja, hogy szövetkezeti tagjaink­nak, kis- és középparasztjainknak, az állami gazdaságok, gép- és traktorál­lomások és a nemzeti bizottságok dol­gozóinak és az összes kommunisták­nak mit kell tenniök, hogy elérjék az állattenyésztési termelés lényeges gyarapodását. Elsőrendű fontosságú a jó minőségű sok takarmány biztosítása, mely a gazdasági állat­állomány hasznossága növelésének döntő feltétele. A kassai kerületben megvannak az összes természeti és gazdasági felté­telek a megfelelő mennyiségű takar­mány termeléséhez, a gazdasági állat­állomány számának emelésére és hasz­nosságának fokozására. Elsősorban a, fokozottabb kukoricatermelés lehető­sége ez. De nemcsak szemeskukorica termesztéséről van szó, bár ezen a téren sincsenek kihasználva az összes lehetőségek, hanem a zöld kukorica és silókukorica termesztéséről. A le­leszi EFSZ szövetkezeti tagjai ez Idén büszkék lehetnek arra, hogy egy hek­tárnyi kukoricával és napraforgóval bevetett területről átlag ezer mázsa silótakarmányt nyernek. Ezen a téren a kukorica termeszté­sét a kerület északibb fekvésű ré­szeire is kiterjesztik, mivel a lőcsei járás és a Velký Sladkov-i Állami Gazdaság eddigi eredményei azt mu­tatják, hogy a silókukorica ezeken a területeken is jó termést hoz. A kukorica mellett a burgonya is nagy jelentőségű a takarmányalap szempontjából úgy, hogy több figyel­met kell rá fordítani, mint eddig. Egy­szer s mindenkorra véget kell vetnünk annak, hogy a burgonyaültetés tervét nem tartják be. Ebben az évben a kassai kerületben gazdag burgonyatermés várható és ezért fel kell készülni az idejében történő burgonyabetakarításra é» a helyes, veszteségnélküli elraktározás­ra. Minden állami birtoknak, EFSZ-nek és minden egyénileg gazdálkodó föld­művesnek már most biztosítania keli a burgonya jövő évi ültetéséhez szüksé­ges burgonyamennyiséget. A talaj, rendes előkészítésével és meg trágyázásával, a mélyszántás el­végzésével és az istállőtrágyával tör­ténő őszi trágyázással teremtjük meg a jövő évi burgonyatermés gazdagabb hektárhozamainak feltételeit. Lehetet­len továbbra is tűrni azt az állapotot, hogy minden év tavaszán néhány száz vagon ültetésre szánt burgonyát szál­lítsanak a kassai kerületbe. Hiszen itt rendkívül kedvezőek a feltételek a burgonya termesztésére; a Szepesség­ben pedig hosszú éves tapasztalatok­kal rendelkeznek a burgonya termesz­tésében. De ezeket a jó tapasztalato­kat a nemzeti bizottságok és a gép­és traktorállomások agronómusszol­gálata nem használja ki, nem terjesz­ti és nem fejleszti tovább. Ezért szükséges szervezéssel és propagan­dával biztosítani a burgonyatermesz­tés e módszereinek terjesztését és to­vább kell fejleszteni a burgonya fész­kes-négyzetes ültetésének módját. Azokban a szövetkezetekben, ahol ez idén bevezették a fészkes-négyzetes ültetést, mint pl. a pelsőci, slaveci, szenyai, sacai, Slov. Nové Mesto-) EFSZ-ekben és másutt, rendkívül szép burgonyatermésre számíthatnak. A nagykiterjedésű rétek és legelök, amelyek a kerületben a mezőgazdasá­gi terület 38 százalékát teszik ki, hataimas tartalékot jelentenek a takarmány­termesztésben. Sajnos, a rétek és legelők gondozása nincsen arányban jelentőségükkel és eizért nagyon gyengék a termésered­mények. Pedig jó gondozás mellett a szénatermést néhányszorosára lehetne növelni. Hogyan érhető ez el? Elsősorban folytatni kell a kevéshozamú rétek és legelők termékennyé tételét úgy, hogy a párt kerületi konferenciáján 1954­ben elfogadott három évre vonatkozó rekultivációs tervet sikerrel teljesít­sék. Megvannak a feltételek a terv túlteljesítésére is, mivel az eddig tervbevett 13 700 hektárnyi területből már több mint 500 hektárnyi rétet és legelőt tettek újból termékennyé. A rekultivációs tervvel kapcsolatban figyelmet kell fordítani a talajvizes rétekre és legelőkre és végre kell hajtani vízmentesítésüket, hogy aztán megkezdhessék a tulajdonképpeni re­kultivációt. Nem kell mindig arra vár­ni, hogy a vízmentesítést az állam ve­gye át. Sokszor nagyon egyszerű do­log ez. A gépállomások segítségével, de főleg a csatornák mélyítésére szol­gáló nehéz gépesítési eszközök segít­ségével, amelyeket a Szovjetuniótól kapunk, hatásos vízmentesítési akciót lehetne végezni. Ezen a téren példás munkát végeznek a királyhelmeci já­rásban, ahol a határ talajvizes részeit egy méteres mélységű árkokkal szel-, ték át és így a felesleges vizet levezették a földekről. Példájukat és tapasztala­taikat követni kell az egész kerület­ben. Gondoskodni kell a régi csator­rák, betemetett patakmedrek kitisz­tításáról. Az eddiginél sokkal nagyobb mórtékben kell a speciális ekék segít­ségével megvalósítani az alagcsöve­zést, amelyek a gép- és traktorállo­másaink birtokában vannak. A nagy termés és a jó minőségű takarmány eléréséhez jelentós mér­tékben, ďe sokszor döntő mértékben járul hozzá a talaj meszesítése. A ta­laj-elemzés által megerősített eddigi ismeretek és tapasztalatok alapján a kassai kerületben a termőföld csak­nem 90 százaléka megköveteli a rend­szeres meszesítést. Ebből a talaj 40 százalékát feltétlenül kiadósan kell meszesíteni, a másik 40 százalékot pe­dig közepes mészadagokkal kell rend­szeresen ellátni. Ennek alapján joggal jelenthetjük ki, hogy a kassai kerü­letben a hektárhozamoik tartós növe­lése főleg a takarmányoknál elkép­zelhetetlen a rendszeres és kiadós me­szesítés nélkül. A mészanyagforrásók a kerületben korlátlan mennyiségben találhatók, még pedig a királyhelmeci járásban lévő Ladmóc és Szőlőske környékén, továb­bá Torna, Szádellő, Tornagergő, Gom­baszeg, Pelsőc, Jaklovce "környékén és a Szepességben. Helyes lenne, ha a mészanyagok felhasználásának tervét, amely ez év őszén 1200 vagon mész­mennyiséget tesz ki, a mezőgazdaság­ban ne csak teljesítenék, hanem túl is szárnyalnák. A takarmányalap biztosításában nagy szerep jut a gép- és traktorállomá­soknak. A múlt évi és az idei tapasz­talatokból tudjuk, hogy a rétek és a takarmánnyal bevetett területek le-' kaszálásának tervét a gép- és traktor­állomások alig teljesítik 50 százalék­ra. Egy esetben sem mondhatjuk, hogy a takarmánybegyűjtés tervének teljesí­tése kielégítő. A terv nem teljesíté­sének okait abban kell látnunk, hogy a gép- és traktorállomások eddig nem valósították meg a rétek gondozását és tisztítását úgy, hogy a szértabe­gyűjtéskor teljes mértékben alkal­mazhassák a szénagyűjtőgépeket és így teljesítsék a tervet. Ezért szük­séges, hogy a gép- és traktorállomá­sok most ősszel nagyobb felelősség­gel lássanak hozzá a rétek gondozá­sához. Legjobb lesz, ha az egyes gép­és traktorállomásokon külön rétgon­dozó brigádokat szerveznek. A takargiányalap biztosításán kívül az állattenyésztési termesztés fejlesz­tésének másik feltétele a takarmány gazdaságos felhasználása a helyes ete­tési technika érvényesítésével, továb­bá a gazdasági állatállomány gondo­zása éc a fajállatok tenyésztése, a megbetegedések megelőzése, de külö­nösen a fiatal állatok pusztulása ellen folytatott harc. Elsősorban e szempon­tokból keli felkészülni az állatállo­mány átteleltetésére. A feladatok biztosítása az állatte­nyésztésben a nemzeti bizottságoktól céltudatos és rendszeres szervezési munkát követel. A kassai kerület nemzeti bizottságaiban működő funk­cionáriusoknak és dolgozóknak első­sorban azt kell biztosítaniuk, hogy minden szövetkezetben, állami gazda­ságban, gép- és traktorállomáson a kerület minden községében minél ha­marább megtárgyalják a CSKP - KB határozatát, hogy a határozat a kerü­letben minden dolgozó paraszt szív­ügyévé váljon, hogy a szövetkezeti tagok, a kis- és középparasztok, va­lamint a gép- és traktorállomások dolgozói a határozatokat az idei terv túlteljesítésére tett kötelezettségvál­lalásokkal léptessék életbe. A kassai kerületnek ebben az irányban jó ta­pasztalatai vannak a téli időszakból, amikor a szövetkezeti tagok, a kis­és középparasztok több mint 70 000 kötelezettségvállalást tettek a termelés növelésére, ami azután az idei gazdag termésben és terven fe­lüli gabonabeadásokban mutatkozott meg a szepsi, királyhelmeci és kassai járásokban. Éppen arról van szó, hogy a kassai kerületben a nemzeti bizott­ságok és az állandó mezőgazdasági bi­zottságok aktivistáikkal együtt fel­használják ezeket a jő tapasztalato­kat, a tömegpolitikai munkával előké­szítsék a CSKP KB határozata telje­sítésének feltételeit az állattenyész­tési termelés fejlesztésében. És végül pártunknak és kormá­nyunknak az állattenyésztési termelés fejlesztésére irányuló törekvését úgy kell értelmezni, hogy szoros össze­függésben van a kollektivizálás fej­lesztésével. Hiszen éppen az állatte­nyésztési termelés fokozása szövetke­zeteink jövedelmei legnagyobb részé­nek, másrészt pedig elképzelhetetlen az állattenyésztési termelés tartós fej­lődését elérni a parasztgazdaságok kis­termelési feltételeivel. A kassai kerületben a CSKP KB jú­niusi ülésétől eltelt időszakban alakí­tott EFSZ-ekbe 430 középparaszt lé­pett be 1555 hektár mezőgazdasági te­rülettel és 1106 hektárnyi szántóterü­lettel. Hét III. típusú EFSZ, egy II. típusú EFSZ és tíz előkészítő bizott­ság alakult. A szövetkezetek fejlesz­tésében és megszilárdításában a leg­szebb eredményeket az iglói, szepsi és töketerebesi járások érték el. A már létező szövetkezetek meg­szilárdításáért és az új szövetkezetek alakításáért folytatott harc élére' első­sorban a nemzeti bizottságok funkcio­náriusainak és tagjainak kell állniok. Példát mutat ebben Juraj Solar mys­lavai kisparaszt, a Kassai Kerületi Nemzeti Bizottság tagja, aki a szö­vetkezeti belépőlap aláírásakor kije­lentette: „Soha sem nyugodnék bele abba, hogy mint a kerületi nemzeti bizottság tagja ne dolgozza' k a párt és a kormány határozatának megvaló­sításáért. Mivel, hogyan győzhetném meg a többi parasztokat, ha magam nem mutatnék példát? Azért lépek a szövetkezetbe, hogy mint a nemzeti bizottság tagja példát mutassak vá­lasztóimnak és minden egyes földmű­vesnek." . A kassai kerületben nagy termelé­si tartalékok vannak a mezőgazdaság fejlesztésének, de főleg az állatte­nyésztési termelés fejlesztésének sza­kaszán. A pártszervezetek, a nemzeti bizottságok tagjai és dolgozói, vala­mint a mezőgazdasági dolgozók jó munkájával a kassai kerületben biz­tos sikert érünk el az állattenyészté­si termelés fejlesztésének szakaszán i is. l Michal Baran mérnök, Kassak.

Next

/
Thumbnails
Contents