Uj Szó, 1955. október (8. évfolyam, 236-261.szám)

1955-10-27 / 258. szám, csütörtök

1955. október 27. UJSZ0 7 U T A OIRÄVAiÄN •iiiiiiifititiiitiiiiaiiiiiiiiiiiiiiiuRiifiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiuiitiiiaii IIIIMI! I..I 'IM JIFIIIIIIIIIIIIIIIATIIIIIIII.IAIIIIIITI I I ;illlllllllllllllll!l!llllll!l!lllllllllll!IIII|u||||ll|llimiil 111 llll I I l!!llllll|itl .1 111 A

vonat éppen most fordul be a festőien szép Királyvölgybe. Orava földjén zakatol már. A völgy mély és keskeny, csak a sínpár, a töltés, meg a kristálytisztavízií folyó fér el benne. Ez az erdős, sziklás vidék megfogja ám a tekintetet. Elmerülsz a suhanó tájban, az egyhangú zakatolásban, kedves emlékeidet ébresztgetve. Ezek az emlékek nagyrészt könyvekből kerültek tudatodba. Mintha most is előtted feküdne Ondrej Kavulják könyve az oravai városok és falvak történetéről. Noha a mü kizárólag csak a helységek keletkezésével, politikai hovatartozásával, a lélekszámmal és a városok, falvak egykori tulajdonosaival foglalkozik, mégis sokat mond, sok szépet, megszívlelendőt. Ha aztán ehhe- az értékes műhöz hozzáteszed a képes Oravát (Eugén Lazištan összeállítása), bepillantást nyersz az itteni népéletbe, hagyományos szokásokba és a különféle népviseletekbe. De aki először lép erre a földre, ne a helységek keletkezési idejére figyeljet^hanem inkább a mába érő Mberekre, s főképpen gazdasági életükre. Ne nézz hát sokáig a vonzó, százszínben pompázó természetre, inkább a hegyek lábához boruló kis falvakra tévedjen a tekinteted. S ha ezt megteszed, a nép nagyszerű fiai, az írók szemével nézed a tájat. Mert sokat és sokféleképpen írtak már Oraváról és valamennyien a zab, krumpli, s az adomák földjének keresztelték el a vidéket. Maga Móricz Zsigmond, a nagy magyar író is megfordult itt, s 1916 nyarán írt riportjában (Az árvái inség) igen merészen jellemez, amikor „golyvás és megrokkant testű parasztok és felmentett erőteljesek tömegeiről" beszél. Orava, mint a nyomor, a szegénység fészke lopódzott a köztudatba! ' árom járása van, s én Dolný Kubínban szállok ki a vonatból. Kígyózó úttesten nyomulok beljebb a városba. Amerre csak nézek, mindenütt meredek hegyek, sziklasapka tetejükben, az utcán leselkedve meg azt látom, hogy a város most van Első lépések P

ersze, rasi évült Dolný Kubin Főtere a taplovic-könyvtárral. Előtérben a Hviezdoslav-szobor. H' keletkezőben. Onnan sejtem ezt, mert félig elkészült házak és feltört töltések mind a két oldalon. Rendezett kis város Kubin, szép téglalap alakú Főtere, és a mellékutcák sem elhanyagoltak. A nagyszerű Hviezdóslav-szobor mellett térek be a járási archívumba. Žilka elvtárssal nyúlunk a múltat idéző, s az akkori időkről ékesen beszélő aktacsomókhoz. Ezerkilencszáztizennyolctól egészen a felszabadulás évéig igen szomorú, szívet összeszorító a kép! Nézzük csak a zázrivai jegyzői hivatal ezerkilencszázharmincnégyben tett jelentését: 180 család (900 családtag) él nagy nyomorban. Az éhezőkön 900 kg liszt és 100 kg zsír segítene. A chebnicei hivatal jelentése még tán lehangolóbb: „A kétszáz éhező család mintegy 1185 lelket számlál, 316 mázsa krumplira, 166 mázsa lisztre és 627 kg zsírra lenne sürgősen szükségük." De a sárga papírlapok egyebekről is beszélnek. Szegény diákok fogtak tollat a kezükbe, hogy a hivataltól anyagi támogatást nyerjenek. Természetesen a kérvényüket minduntalan elutasították. Tehetséges, nem tehetséges, mit sem számított ... így idézhetném sorba a kérvényeket, a panaszokat, a tüdöbajosok, betegek, rokkantak esK' deklését, akiken soha semmivel sem segített az úgynevezett szlovák állam. De felesleges lenne az aprólékos részletezés, a móriczi „felmentett erőteljesek tömegeinél" álljunk meg még egy pillanatra. Mert munkanélküliekre utal az író, s itt a járási hivatalban ezeket mint kivándorlókat tartják s—''mon. ezembe veszem a nyilvántartó ívet és a százszor megkínzott szlovák munkást, a rögtől fáradtan menekülő parasztot látom az Egyesült Államokban, Argentínában, Franciaországban, Ausztráliában, Jugoszláviában, Németországban. Az első köztársaság és az úgynevezett szlovák állam alatt háromezerkilencszáztizennégy ember futott, menekült el a hazájából. Pedig a Dolný Kubín-i járás az országnak csak egy kis darabkája volt. És az emberek mentek, örönlöttek kifelé, mert a hegyvidék kevés termőföldjén nem tíiétak megélni. Pénz kellett, kenyérre, ruhára való kellett, s ha itt szülőföldjükön nem jutottak munkához, nehéz szívvel, s családjuk féltő szeretetével léptek idegen földre. Majdnem négyezer ember hagyta el a járást kényszerűségből, mert gyár nem volt, amely az apró parasztgazdaságok fölös munkaerejét felszippantotta volna. Ezek hát elmentek, külhonban próbálkoztak a kocka elvetésével. De mi történt az itthon maradottakkal? Lapozgass csak az iratokban, mindjárt rájössz, hogy az éhezőkről, a munkanélküliekről szóló jelentések száma nemhogy fogyna, hanem évről-évre nő. Aki ebben az időben azt merte állítani, hogy egyszer majdcsak kikopik a köztudatból az oravai inségfogglom és az emberek a meredek hegyek ölén is meg tudnak élni, arra azt mondták: hiányzik egy kereke! I ersze, ha elhagyod a jánemzeti bizottság épületét, a tények ezrei bizonyítják, hogy a fentebb említettek jóslói okos, élesszemű embe-ek . voltak. A pártbizottságon Danis vezetőtitkár már az új Oraváról mesél, az ínséget, az éhséget mint rossz emléket őrző oravai népről. Nincsenek már kivándorlók, hazájában, szülőföldjén talál munkát, megélhetést a szlovák ember. A járási székhely közelében három új nagy gyár — a Kovohuty Istebné, a Kovohuty Mokraď, és az Elektro-Praga — épült a felszabadulás óta. Ezer és ezer oravai talál itt munkát. Ami évtizedekkel előtte még csak mint álom élt az emberekben, az ma már megcáfolhatatlan valóság! És te, aki az ínségben, nyomorban,sínylődő Oraváról olvasgattál, most megilletődve hallgatsz ezekre az új, más, munkanélküliségtől, éhségtől mentes vilánot építő emberekre. A járás különben — nagyságát tekintve közepes. Huszonnyolc községe van 223,691,84 hektár összterülettel. Ebből csupán 80,301 hektár a szántó — ez is mutatja, mennyire mostohán rendezkedett itt be a természet — a többi pedig erdő, legelő, rét. Már a járási székhelyen rengeteget hallasz arról, ami új ezen a vidéken. Többször is szóba hozzák mindannyiuk büszkeségét, a három ^EFSZ-t: a leštinyt, az osádkait és a Vyšný Kubín-it. A szövetkezet már mint jó iskolapélda él a köztudatban, honu s mint kell a jobbat, többet ígérő paraszti életfeltételeket megteremteni. Az építkezési dolgozók készülnek a téli munkára Az építkezések téli álma ma már a múlté. Szocialista hazánk lehetővé teszi az építkezési dolgozók részére, hogy egész év folyamán keresethez jussanak és egyúttal elősegíti a lakások, iskolák és egyéb objektumok gyors, megszakítás nélküli építését. De az építkezéseken a téli hónapokban a folyamatos munka biztosítása megköveteli a következetes, sokoldalú előkészítést. A télre tervezett feladatok sikeres legyőzésére behatóan készülnek a bratislavai Magasépítészeti n. v. dolgozói is. Egész sor technikai, szervezési, gazdasági és adminisztratív intézkedést hajtanak végre. Fokozott figyelmet fordítanak a téli hónapokra, mivel ebben az időszakban a termelési feladatok sikeres teljesítésétől függ 1955-ben a beruházási építkezés tervének sikeres teljesítése és a második ötéves terv első évének sikeres indulása, amelyben feladataik a lakásépítés szakaszán lényegesen emelkednek. A téli hónapokban a dolgozók túlnyomó része az építkezések befejezésén fog dolgozni. 159 építkezésen van előkészítve a téli munka, amelyek közül 106 építkezés zárt helyiségekkel rendelkezik. Ezekben a munkákban több mint 2100 dolgozó vesz részt. A téli üzemmel számolnak további 53 nyitott építkezésen is. A zárt építkezéseket központi fűtéssel, meleg levegőt előállító agregátokkal, lokomobilokkal és kemencékkel fűtik. A nyitott építkezéseken dolgozó csoportok meleg öltönyöket és lábbelit kapnak, ami megvédi őket a hideg és eső ellen. Tekintettel a téli hónapokban előforduló kedvezőtlen időjárásra és az építkezéseken a nehezebb anyagszá llításra. alapvető intézkedéseket tesznek a készletek tárolására. A téli munka sikerének biztosítására a dolgozók között politikai nevelő munkát folytattak, amelynek keretében megmagyarázták a téli építkezési munkák végzésének jelentőségét és fontosságát. Az építkezések vezetői és mesterei iskolázásokon vettek részt, ahol megismerkedtek a téli építkezés problematikájával és felszólalások keretében az eddigi tapasztalatokról beszéltek, valamint arról, hogy saját építkezésükön milyen intézkedéseket kell tenni és milyenek az állapotok. Ivan Pohovej, Bratislava Traktorosok kötelezettségvállalása A Vágsellyei Gép- és Traktorállomás összüzemi gyűlésén Moder elvtárs a szelőcei brigád vezetője a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 38. évfordulójára kötelezettséget vállalt traktorosai nevében, hogy a cukorrépa kiszántásának idejét három nappal lerövidíteti. Ezen a gyűlésen nemcsak kollektív, hanem egyéni kötelezettségvállalások is születtek. A két legértékesebb vállalást közöljük. Somogyi Ferenc traktoros például felajánlotta, hogy 2'/j-os üzemanyagmegtakarítással 110 százalékra teljesíti az őszi munkák tervét. A peredi brigád másik traktorosa, Takács Attila sem maradt el barátja mögött, ő az őszi munkák tervének 115 százalékos teljesítését vállalta. Az összüzemi gyűlésen a gazdagabb hektárhozamok elérése érdekében versenyfelhívások is történtek. Tamaskovics Károly, Vágsellye De nemcsak erről beszélnek, mindenről, ami egyre szebbé, kényelmesebbé teszi életüket. A villanyról például úgy beszélnek, hogy az már csak Zázriván nincs, de jövőre ott is lesz... És mehetek akármerre — mondják — autóbusszal mehetek, mert tán nincs is olyan község a jarásban, ahová ezzel a kényelmes jármüvei utazni ne lehetne. — Aztán bátran kopogjon be az ajtón, mert nagylábon él már a világ, — mondja a pártbizottság épülete előtt egy jószemű testes parasztember. És úgy néz behúzott kalapja alól a szinte hihetetlennek tűnő új életre, hogy észre se vesxi, amint ellépek mellőle. M

egyek tovább, mert hajt a nyugtalanság, szeretném már látni a hegyek lábához lapuló szlovák falvakat. Ha minden jól megy, még az este Leštinyn, a járás egyik legjobb szövetkezetében leszek!... MÁCS JŐZSEF Miért kerestem ma többet, mint tegnap ? Ez a kérdés mostanában főleg a könnyűipari üzemek dolgozóit foglalkoztatja, ahol mar bevezették vagy csak most vezetik be az új bérrendszert, s a dolgozók az eddiginél jobban figyelik, mérlegelik mindennapi eredményeiket. A könnyűipari üzemek a közszükségleti cikkek legfőbb gyártói, s ezért a legfontosabb feladatuk, hogy a fogyasztók egyre növekvő igényeit a legjobb minőségű termékkel elégítsék ki. Ezért a könnyűipari üzemekben leginkább arra kell törekedni, hogy a dolgozók állandóan jobb minőségű termékeket gyártsanak, egyenletesen teljesítsék a tervet és munkájukban szüntelenül keressék és kutassák fei a munkatermelékenység növelésének újabb forrasait. Ez azt vonja maga után, hogy a dolgozó, aki a társadalom részére a tervnek megfelelő mennyiségben jó minőségű terméket gyárt és az előírtnál többet, s amellett jól gazdálkodik, az magasabb jutalmat, nagyobb bért kapjon, mint az, aki hasonló körülmények között kevesebbet és rosszabb minőségben termel és felelőtlenül gazdálkodik a reá bízott nyersanyaggal. Ez a célja az új bérrendszernek. Röviden: a dolgozók igazságos jutalmazása. Az elmaradókat ez a rendszer arra ösztönzi, hogy jobban használják ki a munkaidőt, lelkiismeretesebben dolgozzanak és emeljék szakmabeli tudásukat. A legfontosabb: minden egyes dolgozó munkahelyén a legnagyobb rend uralkodjék, hogy minden, ami munkája elvégzéséhez szükséges, a kezeügyében legyen, tökéletesen ismerje a munkamenetet, szüntelenül gyarapítsa szakmabeli tudását és követelje a vezetőktől a munkaszervezés színvonalának állandó tökéletesítését. Tudja ' előre, hogy mit kell egy műszakban. Miért kerestem ma többet mint tegnap! egy dekádban és egész hónapban termelnie. így aztán folyamatosan teljesítheti tervét, növelheti a munkatermelékenységet, a minőséget és takarékosan gazdálkodhat az anyaggal. Ilyen körölmények között aztán minden egyes dolgozó megfelelhet arra a kérdésre: miért kerestem ma többet, mint tegnap. Hogyan csinálják ezt a trencséni Merinában? Erre a kérdésre Jozef Šulek elvtárstól, a trencséni Merina szövőüzem főmérnökétől kértünk felvilágosítást. — Mikor és hogyan kezdték el az új bérrendszer bevezetését? — Szeptemberben kezdtük meg egyes munkaszakaszokon az új bérrendszer bevezetését. Ezt politikai és szervezési intézkedések előzték meg. Az üzem vezetősége a tömegszervezetekkel karöltve ütemtervet dolgozott ki az új bérrendszer bevezetésére az egész üzemben. Szeptember elsejével először a festődében a műszál festésénél, mosásánál és a centrifugális gépnél tértünk át az új rendszerre. A bér összetétele itt most a következő lett: a kifizetésre kerülő bérből 56—58 százalék jut a teljesítményért. 12—14 százalék a dekádterv teljesítésére, 14—16 százalék a havi terv teljesítésére és 14—16 százalék a minőségi terv teljesítésére. — Milyen eredményt értek el szeptemberben? — Természetesen, ahol a dolgozókat a gazdasági vezetők, a párttagok és a szakszervezeti funkcionáriusok felvilágosítják az őj bérrendszer jelentőségéről, ott a dolgozók fokozatos érdeklődést tanúsítanak a szakmabeli képzettség fokozása iránt, s ezzel egyúttal a terv egyenletes teljesítésére törekednek és nagyobb gondot fordítanak a minőségre is. Meggyőzödnek arról, hogy az új intézkedés az ő javukat szolgálja, jobb kereseti lehetőséget biztosít számukra. Elértük azt, hogy a dolgozók már más szemmel néznek a munkára. Érdekeltebbé tettük ebben őket, s ennek már megvan most is az eredménye. A festődében például Mojcsík Istvánék azóta 10—15 perccel előbb járnak be a műhelybe, hogy az előkészítő munkálatokkal előbb legyenek készen és teljesen kihasználhassák a munkaidőt, a gépek kapacitását. Itt javítottunk a munkaszervezésen is. Júliusban az egy órára eső bér 5,71 koronát, augusztusban 6,13 koronát tett ki, s az új rendszer alapján szeptemberben 6,28 koronára emelkedett. — Októberben folytatódott az új bérrendszer bevezetése? — Igen. Több munkaszakaszon, többek között a tépöben, a fésülőben és a ZET típusú szövőgépeknél vezettük be. Itt már ismeretesek az első két dekád eredményei. Érdekes megemlíteni, hogy a ZET-szövőgépeknél az első dekádban a 40 szövőnő közül 13 nem teljesítette az új körülmények között feladatát, de a második dekádban ezek száma már hatra csökkent. Knazková Helena százszázalékos minőség mellett 119 százalékra teljesítette tervét, Cabalová Antónia 112 százalékra és még többen vannak akik ilyen szép teljesítményt értek el. Ezek a dolgozók az eddiginél közel 100 koronával fognak többet keresni... Eddig az akkordban dolgozók 35 százalékánál vezettük be az új bérrendszert. — Milyen intézkedéseket valósítottak meg az űj bérrendszer sikeres alkalmazása érdekében? — A politikai és szervezési előkészítő munkálatokról már szóltam. Amikor a dolgozókkal megismertettük az új rendszert, öröm volt őket hallani, amikor felhívták figyelmünket az észlelhető fogyatékosságokra. Kérték a csévék normájának, súlyának és nagyságának betartását, a festődében a rendes méretű fonalat, a szövődében az új hengerek gyorsabb behelyezését, hogy minél kevesebb legyen az időveszteség és ami a legfontosabb, mindenütt követelték a folyamatos anyagellátást az előírt mennyiségben és fajtában. Az új bérrendszer és a dolgozók bírálata is arra késztetett bennünket, hogy fokozottabb mértékben gondoskodjunk a szervezés javításáról, a termelés nyilvántartásáról. Már sokkal nagyobb gondot fordítunk az egyes munkaszakaszok feladatainak pontos szétírására. A legfontosabb: a nyersanyaggal, a segéd- és rezsianyagokkal való ellátás biztosítása. Ezen a téren most jól állunk. A folyamatos tervteljesítés érdekében az egyes műhelyek részére előre biztosítjuk a nyersanyagot, s a feldolgozásra kerülő félkészárut. Javítjuk, tökéletesítjük a technológiai eljárást, a gépkarbantartók több gondot fordítanak a gépek jó karbantartásara, hogy csökkentsék a gépek kiesési idejét. — Ahol csak bevezettük az új bérrendszert, minden egyes normát felülvizsgáltunk, hogy kiküszöböljük az eddigi fogyatékosságokat és pontosabbá tesszük azokat, hogy megfeleljenek a dolgozók szakképzettségének és a munkaszervezés, valamint a technika színvonalának. — A munkaszervezés javítását és az új bérrendszer bevezetését nagyban elősegíti az üzemen belüli önálló elszámolás rendszere. Hogyan áll az üzem ezen a téren? — Az üzemen belüli önálló elszámolást már bevezettük az üzemben. Most ezt tovább mélyítjük, hogy fokozatosan bevezethessük mindenütt az egyéni és kollektív takarékossági számlákat. Az üzemben eddig 618 egyéni és kollektív takarékossági számlát vezettünk be. Hogy mennyire segít ez a termelés gazdaságosabbá tételében, láthatjuk a következőkből is: szeptemberben a szövődé dolgozói 20 405 korona értékű anyagot takarítottak meg, a közlekedési osztály dolgozói pedig 3210 korona értékű hajtóanyagot. — Hogyan gondoskodnak az üzemben a dolgozók szakmai képzéséről? — Elsősorban arra törekszünk, hogy dolgozóink az új haladó munkamódszerek átvételével emeljék szakmabeli tudásukat. Üzemünkben eddig a kiváló szovjet módszereket, mint pl. a Kovaljev, Csutkih, Vorosin módszert ezernyolcszázán használják. A sztahanovista iskola keretében szeptemberben újabb 62 dolgozó sajátította el a Kovai jev módszert. A sztahanovista iskolákat nálunk minden munkaszakaszon megszervezzük. Ezekben a dolgozók nemcsak a haladó munkamódszerekkel, hanem üzemünk dolgozóinak tapasztalataival is megismerkednek, ugyanis minden egyes sztahanovista-iskola vezetője az illető részleg legjobb dolgozója. Nagyon fontos ezen a téren, hogy a dolgozók megértsék az önképzés jelentőségét. Nézzük csak, hogy mit írtak a fonoda dolgozói az üzemi újságban ... Tanulás és önképzés nélkül ma nem haladhatunk előre. Minden egyes dolgozónak meg kell értenie, hogy a sztahanovista iskolák szükségesek, hogy üzemünk állandóan megtarthassa a „kiváló minőségű üzem" elnevezést... Ez a mi célunk. És ezt a célt szolgálja az új bérrendszer is. P. H.