Uj Szó, 1955. október (8. évfolyam, 236-261.szám)

1955-10-02 / 237. szám, vasárnap

1055. október 2. UISZO 7 (21) Én ezt persze tudomásul vettem, miTt Turcsina állítása meggyőződéséből fakadt, megfelelt az igazságnak. Biztos, hogy az Ifjúsági Falu szövetkezetének fejlődése ma már Zatykő nélkül is biztosítva van, sőt megjegyzése azt a meggyőződését is érvényű-e juttatta, hogy a szövetkezet előbbutóbb akkor is idefejlődött volna, ha Zatykó sohasem lett volna köztük. Ezt a tételt Turcsina szerény magatartásával mindig is aláhúzta és csakúgy vonatkoztatta magára, mint másra, mégis hanghordozásában felfedeztem most bizonyos támadó élt, amely Zatykó tekintélye ellen irányul: vád, neheztelés volt ez egyben a tanítvány részéről, akit tanítómestere elhagyott. Turcsina kijelentéséhez senki többé egy szót sem fűzött és úgy látszott, hogy ezzel az állásponttal minden jelenlevő azonosítja magát. Amikor később, napok múltán elmondtam a jelenetet Zatykónak, egyetlen szóval sem próbált mentegetőzni, mosolygott és hallgatagon, bizonyos levertséggel vetZ. "CVlr^ J bort művéhez köti. Az sem áll módomban, hogy részleteiben elemezzem azt a harcot, amelyet Zatykó otthon folytatott a szövetkezet érdekében, mert mindez évek munkáját igényelné. Feljegyzéseimben mindkét esetben MW Gyeszat Rudó te tudomásul a vádat, az elmarasztalást, mint egy ítéletet, amelyet nem lehet megfellebbezni. Hogy mindez alapjában véve fájt neki, az néhány nappal később jutott kifejezésre, amikor egy szombat délután vele együtt meglátogattam a szövetkezetet. Ügy tervezte, hogy ott marad éjszakára, de egy óra múlva meggondolta magát és közölte velem, hogy nem marad, hanem máris indul visszafelé Diószegre. Én nem nagyon érdeklődtem hirtelen elhatározásának oka felől, mert az ember megérzi, mikor lehet kérdezni és mikor nem .. Ütközben soká hallgatott, végül mégis megszólalt és azzal indokolta gyors távozását, amely majdnem a meneküléssel volt rokon, hogy egyszerűen nem bír mcst huzamosabb ideig a szövetkezetben tartózkodni, mert minden ember, sőt a legjelentéktelenebb munkaszerszám is olyan emlékeket ébreszt és kavar fel benne, hogy utána jó ideig nyugtalanság és zavar lesz úrrá rajta. Minden zug, sarok, sőt a rozsdás, eltörött patkó is rejtélyes módon kedvessé és meghitté válik számára, és nehezen tud megválni tőle. Még aznap este megkérdeztem feleségét, vajon megnyugcdott-e már? Hisz a férje végre megváltoztatta munkahelyét és nem kell többé tartania a névtelen levelektől, meg a rejtélyes látogatóktól, akik jámbor hangon a jóindulat leplébe bújtatva rágalmazták a férjét. Az asszony némi habozás után komolyan azt válaszolta, hogy csak részben nyugodott meg, mert szíve mélyén érzi, hogy alapjában nem győzött és teljes határozottsággal tudja, hogy férje minden gondolatával ctt időz. „Ott" alatt, természetesen az Ifjúsági Falut értette. Tehát, a névtelen leveleken túlmenően az asszony magára az Ifjúsági Falura volt már féltékeny, amely férje minden gondolatát úgy lekötötte, akár csak a napfény a napraforgó minden levelét. Nem áll most módomban elemezni a hűséget, amely az alkotó emmindössze utalásokra szorítkozhattam, amelyek itt-ott belevilágítottak az átmeneti szakasz homályos zugaiba, és rámutattak azokra az eszközökre, amelyeket az ellenség fegyverül hasznúi fel a számára veszélyes emberek tönkretételére. A ellentétek összecsapását ki lehetett volna mutatni más szövetkezeti tagaknál is, bár nem is olyan éles formában, ahogy az Zatykónál történt. Az ő esetét azonban azért emeltem ki, mert mint a szövetkezet hűséges elnöke, a reakció számára ő j:!entette a legnagyobb veszélyt, tehát a rágalom lavinája természetesen ellene irányult. Esete továbbá azért is tipikus, mert az Ifjúsági Faluban nemcsak arról volt szó, hogy a parlagon heverő földeken mélyszántást kell végrehajtani, hanem termékennyé tételükhöz szükséges volt felszántani azokat a mezsgyéket is, amelyek a magyar dolgozókat elválasztották a szlovák dolgozóktól. A szövetkezet fejlődését csakis az egység megteremtésével lehetett biztosítani. Zatykó a kényes feladatot, amelyet a párttól és a CSISZ-től kapott, ha nehéz harc árán is, kifogástalanul oldotta meg. Komoly tapasztalatai, szaktudása, amelyeket az életben szerzett és azok a fegyverek, amelyekkel a párt elméleti síkon felruházta, lehetővé tették, hogy megfelelő munkatársakkal vegye magát körül és képessé tették arra, hogy leküzdje a munkája elé tornyosuló nehézségeket. Végtelen türelemmel és értéssel tudta áthidalni azokat az ellentéteket, amelyeket két fronton állandóan szított és elmélyített az ellenség. Munkatársainak nagy része itt nevelődött, itt edződött öntudatos emberré. Fejlődésük párhuzamosan halad előre az egész szövetkezet és a tagság fejlődésével. Králikról már beszéltem, de Turonyról, a főkönyvelőről és Urbancsokról, a zootechnikusró! aki egyben a pártszervezet elnöke, keveset szóltam, holott odaadó munkájuk révén szilárd oszlopaivá lettek a szövetkezetnek. Turonyt a szövetkezet képeztette ki könyvelőnek. Kevés olyan csendes, okos, körültekintő és előrelátó emberrel találkoztam, mint ő. T:szta, nyílt tekintete elárulja azt a törekvést, hogy a szövetkezet minden munkaszakaszán olyan rendet kíván teremteni, amilyen az ő szívében uralkodik. Turony ama főkönyvelökhöz ,tartozik, aki nemcsak a pénzügyi tervben teremt világos helyzetet, hanem mint párttag azon fáradozik, hogy a terv a gyakorlatban is megvalósuljon. A gyűléseken és aktívákon nem tűr m< g homályos pontokat, hanem megköveteli, hogy világosan fogalmazzák meg a határozatokat. Ami Urbancsokot illeti, egyszer — ha nem tévedek, április 9-én — reggeltől estig lépten-nyomon követtem, hogy tiszta képet nyerjek egy zootechnikus munkájáról. A reggel azzul kezdődött, hogy beoltotta a szárnyasokat. Ez jŕ néhány órát vett igénybe. Munkáját nýugodtan, türelemmel végezte, holott többen állandóan más ügyekkel is zaklatták. Deltáiban sü-gősen az istállóba hívták egy nehéz elléshez. Erre a baromi ífarmon abbahagyta munkáját és gyors léptekkel az istállóba sietett, ahol szappannal alaposan megmosta a kezét, majd karját egészen könyökig, végül fertőtlenítő vízzel leöblítette és utána megvizsgálta a tehenet. Negyedórai várakozás után fürge, szakszerű mozdulattal injekciót szúrt a tehén farába. Ezután óráját szemmel tartva, félóra múlva újabb injekciót adott a tehénnek és tízpercre rá az erős bikaborjú ott havert az előre elkészített szalmán. Az első ellés volt életemben, amelynél magam is segédkeztem. Nemcsak az arcom, hanem egész testem verejtékben fürdött az izgalomtól. Minden mozzanatra pontosan emlékszem éa szinte most is magam előtt látom a tehén felvillanó értelmes tekintetét, amikor meghallotta újszülött borja hangját. A borját kezelésbe vették azok, akik segédkeztek világrahozatalánál, dörzsölgették, becézgették, törölgették, hogy minél előbb megszáradjon és a Stejman-bódéba kerüljön. Urbancsok pedig mra kezet mosott e! ebédelni ment. Eafifaiindössze fél órát vett igénybe, birkaólba sietett, ahol a juhászoknak bemutatta a birkanyíró gép kezelését. Ez

1 eltartott a késő esti órákig, mert nem kevesebb, mint 40 birka megkopasztásáról volt szo. A próbanyírás nem sikerült a legfenyesebben, mert maga Urbancsok sem ismerte még a gépkezelés módját, de azért nem vesztette el kedvét és gondoskodott róla, hogy a birkanyíras: a tervben meghatározott időben elvégezzék. Már alkonyodott, mire elváltunk, Sn a lakásom felé tartottam, ő pedig friss léptekkel a községházára sietett, ahol a pártbizottság tartotta ülését. Így telnek Urbancsok munkában gazdag napjai. Hasonlóképp nyomon követhetném a többi dolgozó munkáját is; hosszú névsor telne belőlük, ha mind felsorolnám. Turcsina, Janovský és Andrejsy Ján, Szabó Géza, Mišečka Ján, az ellenőrző bizottság tagjai mind, mind kiváló munkájuk .révén jutottak a szövetkezet vezetőségébe. Bár Zatykót elmarasztalták, úgyszólván elbuktatták a nagy vizsgán, mégis nyugodt lelkiismerettel állíthatom, hogy alapjában véve szeretik és megbecsülik őt, akárcsak a szövetkezet többi tagja, legyen az akár szlovák, akár magyar. Ezt annál is inkább állíthatom, mert Zatykó is szereti és megbecsüli őket, tekintet nélkül arra, hogy szlovákok-e vagy magyarok. Azt, hogy most elmarasztalták, nem számít. Zatykó egyszc már megbukott, a vizsga végeredményben mégis az ő győzelmével és megerősödésével végződött. Érdemes az utóbbi vizsga történetét feljegyezni, mert különösen tanulságos mindannyiunk számára. Zatykó a megszállás idején HorthyMagyarországon élt és a második világháború idején más százezer mun vábbi pályafutását. Az egész ügy jelen-téktelen eseménynek tűnik, Zatykó lelkébe azonban mélyen és kitörülhetetlenül bevésődött és biztos, kísérni fogja egész életén keresztül, hogy szembeállítsa a burzsoá-nacionaliz-c mus minden megnyilvánulásával. Ez a lecke akkor zajlott le, amikor vizsgája előtt felelnie kellett a sablonos kérdések egész sorára. Neve, vallása, nemzetisége? Nos, az utolsó kérdésre az igazsághoz híven azt válaszolta, hogy szlovák. A tanár ingerülten félbeszakította és felhívta a figyelmét arra, hogy szlovák nemzetiség nem létezik és legfeljebb tótnak vallhatja magát. Heves vita fejlődött ki köztük. Zatykó sem a vitát, sem a napot nem felejti el soha. 1944. szeptember 2-ika volt. Zatykó makacsul ragaszkodott ahhoz, hogy a tanár szlováknak vezesse be. A tanár jobb belátásra próbálta bírni. — Tudja-e, hogy a szlovákok közönséges árulók? — mondta és hivatkozott az augusztus 29-i felkelésre, a Kele Gábor kás és parasztifjúhoz hasotflóan ő is bevonult. Zatykó. akinek apja munkás volt, a többi bevonuló ifjútól talán abban különbözött, hogy sokat szeretett olvasni. Játékos kedvvel verseket, színdarabokat írt, amelyeket falujában szavaltak és játszottak. Még azt is érdemes feljegyezni róla, hogy gyermekkorában sokat betegeskedett, — gyakran volt hasmenése és ez néha olyan következményekkel járt már suhanc korában, hogy szégyenét el kellett titkolnia nemcsak iskolatársai előtt, hanem testvérei előtt is. Egyedül az anyja osztozott gyötrelmeiben és hét gyermeke közül, rá különösen nagy gondot fordított, hogy ellensúlyozza a szégyennel együtt járó fájdalmat. Talán ez lehetett az oka, hogy rendkívül érzékeny természetű volt mindig, amellett türelmes és megértő sok olyan hibával szemben, amelyek más emberből ingerültséget, sőt haragot váltanak ki. Egyébként bevonulásakor a Horthy-hadseregbe a legjobb akarat mellett sem lehetett azt állítani róla, hogy nagy szlovák lett volna, vagy hogy komoly nemzeti öntudattal rendelkezett volna. Nem, erre csak később, tapasztalt ember korában került sor. A legérdekesebb az, hogy nem szlovákok, hanem magyarok vezették rá a nemzeti öntudatra, még hozzá olyan magyarok, akik egy szikrányi jóindulatot sem tanúsítottak iránta. Zatykó igazi fejlődése tehát itt kezdődik. Amint kiment a frontra, bokáján súlyosan megsebesült. A frontról a kecskeméti, majd a szegedi kórházba szállítják, ahol hosszú gyógykeze!*tetése alatt magánúton tanulni kezd Gyógyulása idejét fel akarja használni arra, hogy letegye az érettségit. Erre az orvosai is rábeszélték, akik rokonszenveztek vele és tudták, hogy gyógyulása évekig is eltart. » Nagy szorgalommal és kedvvel neki is lát a tanuláshoz és öt gimnázium tananyagából rövid pár hónap alatt jelesre teszi le a vizsgát. Ám amikor a VI. osztály vizsgájára került a sor, különös közjáték akadályozza meg toNemzeti Tanács manifesztumára, amelyben ellenállásra, harcra szólítja fel a szlovák népet a hitleri fasizmus ellen. A tanár felháborodása és komoly érvei azonban nem bírják megmásítani Zatykó elhatározását. Nem, egyetlen szóval sem nyilatkozik a felkelésről, mert tudja, hogy csapdát állítottak neki, de szíve annál hevesebben ver már a felkelőkért, akiket ez az aljas ember „árulóknak" mer bélyegezni. Lélekben már akkor hozzájuk tartozik, és konokul kitart szlováksága mellett. Először életében érzi, hogy szlovákságáért meg tudna halni, akár társai, testvérei ott a hegyek között. A tanár dühös, de még próbálkozik. — Minek tanul maga magyarul, ha szlovák? — kérdi. — Mert tudni akarok — felelte kuktán. — De minek, hiszen kishivatalnoknak úgysem veszik fel soha? — Bármi is leszek, tudni akarok. — Szlováknak az is sok, ha annyit tud, mint maga. Ezzel le is zárul köztük a vita és a vizsgánál a tanár elkövet mindent, hogy utolsó kijelentésének érvényt szerezzen. Vegytanból vizsgáztatja. Felteszi a kérdéseket, de feleletére alig figyel, majd kiküldi, hogy végül közölje a jeles tanulóval a végzetes eredményt, hogy nem mehet tovább. Ez a buktatás volt Zatykó érettségije, felemelkedésének és nemzeti öntudatra ébredésének kiinduló pontja. Megindít benne egy gondolatfolyamctot, amely az Ifjúsági Faluban érik tetté. Ott, azon a parlagon heverő földön találkozik sértett, megbántott magyarokkal, akik olyan sérelmeket,-fájdalmakat, sebeket hordoznak magukban, mint egykor ő. Zatykó tudja, hogy kétszeresen érzékeny az, aki tehetetlen. E tudás birtokában türelemmel ťs megértéssel, a szocialista hazafi példás magatartásával megteremti a megbonthatatlan egységet és mint hü szlovák, megtalálja a magyarok számára a gyógyírt. (Vége.)