Uj Szó, 1955. október (8. évfolyam, 236-261.szám)

1955-10-22 / 254. szám, szombat

tí öl 1955. október 22, M. A. Jasznov, a Moszkvai Városi Szovjet Végrehajtó Bizottságának elnöke Londonba érkezett London (TASZSZ). — Október 20án a londoni városi tanács meghívására, valamint London polgármesterének és a londoni grófság tanácsa elnökének meghívására Londonba érkezett M. A. Jasznov, a Moszkvai Városi Szovjet Végrehajtó Bizottságának einôke, Sz. M. Batuszov, a Moszkvai Szovjet Végrehajtó Bizottsága elnökének helyettese és A. I. Makarov, Moszkva város frunzeni körzeti szovjetje végrehajtó bizottságának elnöke. Németország kommunista Pártja elnökségének sajtóértekezlete Düsseldorf, (AND). — Németország Kommunista Pártjának elnöksége október 20-án egy sajtóértekezleten Düsseldorfban közzétette Németország Kommunista Pártjának programnyilatkozatát és állásfoglalását Németország békés és demokratikus állammá való újraegyesítésével kapcsolatban. A nyilatkozat, amely a világon és a Németországban kialakult űj helyzetből indul ki, rámutat, hogy Németország újraegyesítésének előfeltétele az összeurópai kollektív biztonsági rendszer megteremtése és valóban demokratikus rendszer felállítása Nyugat-Németországban. Max Schäfer, a Fpeies Volknak, az NKP központi lapjának főszerkesztője a sajtó képviselői előtt megvilágította az NKP elnökségének nyilatkozatát. — A négy nagyhatalom genfi értekezlete új időszakot nyitott a nemzetközi kapcsolatokban, a feszültség enyhítése alapján — mondotta. Magának Adenauernak Moszkvában be kellett ismernie az eröpolitika sikertelenségét. Németország Kommunista Pártja programnyilatkozatában a nyugatnémet lakosságnak két javaslatot tesz a szövetségi kormány bel- és külpolitikájának megváltoztatására, és javaslatokat a tartós béke, valamint a békés, demokratikus Németország egyesítése elérésére. Nyugat-Németországban az európai béke megőrzésére irányuló politikát kell folytatni a kollektív biztonsági rendszer alapján. Továbbá Nyugat-Németországban a militarizmus és annak hordozói — a monopolisták és nagybirtokosok elleni harcban űj. demokratikus rendszért kell teremteni. A sajtó képviselőinek adott válaszaiban Max Schäfer élesen elutasította a külügyminiszterek közelgő genfi értekezletének borúlátó beállítását. Rámutatott, hogy ez a '^iékos be. állítás a bonni korma ükből és bizonyos nyugati hatali köreiből indul ki. — Nagyon is lehelséges — jelentette ki Max Schäfer —, hogy a négy külügyminiszter genfi értekezlete megegyezést ér el a leszerelés, a nemzetközi biztonság és az államok közötti kapcsolatok fejlesztésének kérdésében. Németország újraegyesítésének megoldása azonban feltétlenül összcf""ig az európai kollektív biztonsági szerződés megkötésével. Nem szabad eltűrni, hogy a párizsi egyezmények megvalósítása következtében a szövetségi köztársaságban már most nyílt intézkedéseket tesznek a militarista álla.n megteremtésére. Nem hagyhatjuk válanz nélkül Von Srentano Oilenhauerrel tárgya!! Derűn, (ČTK). Von Brentano nyugatnémet külügyminiszter szerdán, október 19-én fogadta OHenhauert. a szociáldemokrata párt elnökét. Az ülésen, amelyre OllenJrauer kezdeMényezéeéböl került sor, a küszöbön 61!ó genfi értekezlettel kapcsolatban megtárgyalták a kormánykoalíció és J7. ellenzék közös külpolitikájának kérdéseit. A tárgyalások alapjául a szociáldemokrata párt javaslatai szolgáltak, amelyeket Németország egyesítésének "megoldására és az európai biztonsági rendszerrel kapcsolatban nyújtottak be. Ezeket a javaslatokat eddig nem tették közzé. A sanghaji csehszlovák kiállítást eddig 750 000 látogató tekintette meg Peking, (ČTK). A Sanghájban október 5-én megnyílt csehszlovák gazdasági és kulturális kiállítást az első 14 nap alatt 750 000 személy látogatta meg. A látogatók érdeklődése főleg a csónaknélkuli szövőszékre irányult. • Árfolyamzuhanás az angoS és francia tőzsdén London. — Jelentették, hogy amint újból összeül a brit parlament, megtárgyalja azokat az intézkedéseket, amelyek elősegítenék Nagy-Britannia j«ienlegi pénzügyi nehézségeinek kiküszöbölését. Általánosan elterjedt nézet szerint ezek a tárgyalások az új adóelőírásokat is érinteni fogják. E hírek közzététele után a Reuter hírügynökség jelentése szerint a londoni börzén zuhantak a különféle ipari részvények, elsősorban az acélgyárak, a gépipari és textilvállalatok részvényei. Különösen nagy áresés tapasztalható a Ford részvényeknél, valamint a legnagyobb brit vegyi konszern, az „Imperial Chemical Industriens" részvénveinél. Párizs — A Reuter brit sajtóiroda jelentése szerint ma a francia börzén az utóbbi 6 hónap legnagyobb zuhanására került sor. Valamennyi részvény 5—10 százalékkal esett. Börzekörökben ezt a tényt annak tulajdonítják, hogy idő előtt megtartják az általános választásokat, valamint annak, hogy bizonytalan a Saar-vidéki szavazás kimenetele. Dr. N.L.egy „elbeszélést" küldött szerkesztőségünknek. Azért használjuk az idézőjelet, mert bizony ez az írás formai szempontból távolról sem ütötte meg a mértéket, s szerzőjének szegényes íráskészsége felöl egy pillanatig sem hagyott minket kétségben. De amikor a „mű" közölhe tétlenségéről értesítettük a szerzőt, akkor nem erre, hanem a tartalomra, a nem hiteles mondanivalóra hivatkoztunk. Mi is a „Megtört a jég" cimű írás rövid tartalma? Vas Pali és Kovács Sándor valamikor réges-régen együtt jártak iskolába. Vas később cseléd lett. Kovács pedig 60 holdas, két Z9elléres zsirosparaszt. Történetesen Vas Kovácsnál zsélléreskedett, s kénytelen-kelletlen elfeledkezve arról, hogy hajdanában iskolatársak voltak, a többiekhez hasonlóan ő is urazta Kovácsot. 1951-ben mindketten beléptek a szövetkezetbe És ezen a ponton bontakoztatja ki a szerző a „konfliktust". A szövetkezeti tagok biztatják Vast, hogy csak tegezze Kovácsot, de az habozik, míg végre hosszas vajúdás után megszületik egy nevetséges kisegér, illetve „megtörik a jég". Egyszóval Vas letegezi Kovácsot. A szerző írása végén idillikus képet varázsol az olvasó szeme elé, szószerint így: „Most már, hogy megtört a jég, tegeződve könnyebben, folyékonyan ment a beszélgetés. A tagok mosolyogtak, nevettek, éljeneztek, amikor hallották, hogy a két öreg tegeződik. Kovács Sándor és Vas Pali azóta jó barátok lettek, a búzát is együtt hordták". Ezzel vége, fuss el véle ... Nem is foglalkoztunk volna többet ezzel az épületes írásművel, ha a benne felvetett kérdés tisztázását nem tartottuk volna fontosnak, annál is inkább, hogy a közlést megtagadó levelünkre a szerzőtől válasz érkezett. Az alábbiakban közöljük a levél lényegbe vágó részét, amely szerintünk megállapításai „eredetiségével" túltesz még az „elbeszélésen" >s. „Nem hagyhatom válasz nélkül nagyrabecsült levelüket, mivel abban egy súlyos tévedés foglaltatik. Az a tévedés ugyanis, hogy kulák nem lehet szövetkezeti tag. Lehet, hogy a szövetkezeti alapszabályzatban ez igv van, azonban az élet ennek az ellenkezőjét mutatja. 3őt a volt zsellérek és kisosrasztok eqyenesen , követelik, hogy a kulák földjével együtt lépjen be a szövetkezetbe és segítsen azt megművelni. Nálunk Kovács Sándoron kívül meg két olyan kulák van a szövetkezetben, akiknek mindig volt cselédjük és zsellérjük, de maguk is dolgoztak annyit, mint egy tízholdas paraszt, vagy tán még többet. Hubón, a } szomszéd községben olyan- paraszt is van a szövetkezetben, akinek 100 hold. földje volt. A Sajó völgyén ez Igy van mindenütt. Csak a 300 holdast nem veszik be, aki nem dolgozott, s nem állott a paraszti életszínvonalon, hanem földesúrnak tartotta magát." Eddig Ci levái. Elemezzük egy kissé. Vannak még szövetkezetek, s nem is egy, ahol mind ez ideig megtűrték a kulákot. Ez igaz, de semmiasetre sem jelenti azt, hogy ez egyben helyes is. A kulák osztályellenség, s bármilyen jó arcot is vág a „rossz tréfához", úgy hisszük, erős rövidlátásra vall az, ha bárki is azt képzeli, hogy beletörődött hatalma elvesztésébe. Vegyük a konkrét példát. Kovács Sándornak 60 holdja, s két cselédje volt, a faluban urazták, s Igy bizonyára, ha másként nem, de magában visszasírja azt a „régi jó világot". Lehet, hogý Kovács most igyekszik jól dolgozni, sőt talán dicséri a szövetkezetet, de ez mit sem változtat azon, ha tehetné, ha merné, vagy ha a pillanatot alkalmasnak találná, ő és a többi zslrosparaszt, semmiféle, eszköztől sem riadna viszsza, hogy újból kezébe kaphassa « gyeplőt. Lehet az Is, hogy egyes kulákok a múltban, ahogy ipondani szokás, emberségesek voltak cselédeikhez, nem ütötték, verték őket, mint 8 lovat, adtak a szájukba falatot, s még tán durva szó sem csúszott ki szájukon. De egy dologban — még ha ők maguk dolgoztak is — valamenynyien embertelenek voltak: más munkáját tartósan kizsákmányolták, hogy ők maguk még jobban, még urasabban éljenek. És ez a döntő, ez a lényeg Ilyen gazdasági alapon minden kulák pénzt sajtolt ki a zsellér verejtékéből, kérges tenyeréből, izma erejéből. S ez nem kevésbé embertelen, mint a rossz szó, vagy az arculcsapás. A kulák — mint osztályellenség — elleni harc során pedig éppen ezt a megdönthetetlen ökonómiai tényt kell érvekkel megmagyaráznunk minden dolgozó parasztnak. Miért éppen ebből a kérdésből kell propagandánknak kiindulnia? Elsősorban azért, mert ez az osztályellenséget jellemző fő vonás. A többi, a birtokolt földterület nagysága, a kulák erkölcsi arculata stb. csak kiegészítő jellegűek, amelyeket ugyan tekintetbe kell venni az egységes kép kialakítása céljából, de amelyek még egymagukban nem döntő jelentőségűek. Mondhatná valaki, hogy a szövetkezetekbe beépült kulákok már tulajdonképpen nem tarthatók osztályellsnségnek, hiszen fő termelőeszközüket, a földet beadták a szövetkezetbe, cselédet már nem tartanak, idegen munkaerőt nem zsákmányolnak ki. Ez a felfogás nem helyes. Nem állja meg a helyét, elsősorban azért, mivel osztálytársadalomban élünk, amelynak törvényszerű velejárója az állandóin élesedő osztályharc. S ebben az időszakban úgyszintén objektív törvényszerűség, hogy a kulákság nem állhat a szocialista rend pártján, nem is lehet semleges, hanem az új és a fejlődő %dáz ellenségeinek táborában áll — függetlenül attól, hogy ma már egy részének nincs saját földje, cselédje. A kuláknak nincs helye a szövetkezetben, mert új életünk ellensége; érdeke, célja, hogy ártson. De ugyanakkor ezt a tényt egész bonyolultságában kell látni. Nem szabad a kulákot lebecsülni. A harc folyamán nem egyszer változtat taktikáján, újabb és újabb, agyafúrtnál agyafúrtabb fegyvereket alkalmaz. Jól tudja, ma már kevés sikere lehet a nyílt ellenségeskedésnek s ezért magára ölti a „báránybőrt", hangja negédessé válik, ha kell jól nekigyűrkózík a munkának, s ami a legfontosabb, igyekszik befurakodni a szövetkezetekbe, s olyan állásokba, ahonnan lehetősége nyílik belülről folytatni az aknamunkát. Nincs kizárva az sem, hogy hajlandó évekig is várni a kedvező pillanatra, s addig meggyőzően játssza szerepét. Éppen ezzel az új taktikával magyarázható az, hogy számos szövetkezeti tag még nem ismerte fel a kulák veszélyes voltát, mivel nincs tudomása kártevéséről, sőt a munka során az ellenkezőjéről győződött meg. Mem téveszthet meg minket az, ha a kulák a „jó embert" színlelve „majd csak eljön az én időm" alapon várakozó álláspontra helyezkedik. Ahol a kulákokat eddig nem seprűzték ki a szövetkezetből, ott ennek a dolgozó parasztok vallják előbb vagy utóbb kárát, még akkor is, ha a szövetkezet jól gazdálkodik. Tisztában kell lennünk azzal, az osztflvellenség Igyekszik a szövetkezet becsületes dolgozóinak munkaeredmén t is felhasználni arra, hogy megszilárdíts.! „pozícióját", széleskörűen elterjessze a hírt: — Lám, itt vagyok, s éppen ezért jó a sorotok, mert tudásom, ismereteim és tapasztalataim nélkülözhetetlenek! Igy készíti elő a kulák későbbi cselszövéseinek talaját, s ennek érdekében hajlandó hosszabb-rövidebb ideig letérni a szabotázs, a megfélemlítés, a kártevés útjáról. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy ez teljesen általánosítható jelenség. Ezért az éberség csökkentése megbocsáthatatlan hiba. Tudatosítani kell az osztályharc bonyolultságát, azt, hogy formái állandóan váltakoznak, az adott időszak, a körülmények és feltételek alapján. Annak érdekében, hogy minden szövetkezetünk megtisztuljon a gyökeret vert gyomtól, nagy feladat vér falusi pártszervezeteinkre. A jelenlegi időszakban — állandóan szem előtt tartva a kulákság korlátozásának és kiszorításának politikáját — széleskörű meggyőző munkát kell folytatniok falvainkban. Az osztályharc szakaszán elsőrendű feladatunk komoly ökonómiai érvekkel meggyőzni minden dolgozó parasztot, hogy a kulák törvényszerűen ellensége épülő rendszerünknek. Az életből vett gyakorlati példákkal kell bizonyítahiok azt, hogy kutyából nem lesz szalonna, a kulák a másik parton áll. Ennek érdekében va'amennyi kommunista elméleti tudásának gazdagításával fel kell venni a harcot a megalkuvó, az osztálybékót hirdető nézetek ellen. Ezeket a nézeteket nemcsak szülőanyja, az osztályellenség terjeszti, hanem az öntudatlan dolgozók is. Az osztályharc tüzét lohasztó, az idillikus osztálybékét tömjénező különféle „elméletek" befészkelődtek egyes dolgozóink tudatába, s így természetes, hogy ellenszerük csak egy lehet: az eszmei síkon folytatott felvilágosító nevelőmunka, a marxizmus-leninizmus tanításai alapján. Falvaink dolgozóinak tisztában kell lenniök azzal, hogy a Kovács Sándorok és a Vas Palik nem lehetnek jó barátok! Gály Iván Francia-amerikai ellentétek Dél-Vietnamban New York, (TASZSZ) — Az amerikai sajtó legutóbbi jelentései arról számolnak be, hogy kiéleződtek a politikai ellentétek Bao Daj és Ngo Dinh Dietn dél-vietnami miniszterelnök között. Ennek oka az, hogy Ngo Dinh Diem kormánya elhatározta a népszavazás megtartását október 23-án, ami lehetővé tenné, hogy Bao Dajt megfosszák államfői hivatalától, és helyére Ngo Dinh Diemet nevezzék ki. Vá'aszul erre Bao Daj, aki Franciaországban tartózkodik, október 18-i határozatával megfosztotta Ngo Dinh Diemet Dél-Vietnam miniszterelnöki hivatalától és minden jog hatalmától. Ngo Dinh Diem kormánya az országban széleskörű kampányt folytat a genfi egyezmények ellen, amelyek alapján Vietnamot egyesíteni kellene, és arra törekszik, hogy a francia expedíciós csapatokat teljesen kivonják Dél-Vietnamból. Szorgalmazza továbbá az USA-val a kapcsolatok megszilárdítását. Bao Daj és hívei pedig a Francia Unióhoz való hűség és a Vietnamról szóló genfi egyezmények teljesítése mellett foglalnak állást. Az United Press hírügynökség tokiói tudósítója a dél-vietnami eseményekkel kapcsolatos kommentárjában annak a nézetének ad kifejezést, hogy „Bao Daj császárnak azf a szándékát, hogy eltávolítsa Ngo Dinh Diemet, akit az Egyesült Államok támogatnak, a franciak ösztökélték". Ezzel kapcsolatban a tudósító rámutat, hogy a Ngo Dinh Diem és Bao Daj 'között a hatalomért folyó harc „közvetlen öszszeütközéshez vezethet az amerikai és a francia álláspont között". Hangsúlyozza, hogy Bao Dajnak és a franciáknak Ngo Dinh Diem megbuktatására irányuló összes kísérletei az amerikaiak erős ellenállásába ütköznek. Minap látogatóban voltam Kassán egy közeli rokonomnál. A rokonnak két fia van. Az egyik kilenc, a másik hét esztendős lesz. Az előbbit Gyurinak, az utóbbit Petyónak hívják, egyébként mindketten a nemzeti iskola kiváló tanulói. A gyerekek igsn örülnek érkezésemnek, elsősorban azért, mert mindig hozok valami édességet, másrészt meg azért, mert élményekben gazdag életük fontosabb eseményeit szívesen meghallgatom. Részükről mindez komoly izgalommal jár és az első órákban, legalábbis amíg a csokoládé tart, bizonyos ünnepi légkör uralkodik köztük, és a legjobb tulajdonságaikkal mutatkoznak be. Most is így történt. Amikor mindegyik megkapta a lapos kis tábla csokoládét, a pajkos jókedvtől úgy ragyogott a szemük, mintha kifényesítették volna erre az alkalomra. Ezután lassan méregették a kis táblát és könnyűnek találták, de jól nevelt gyerekekhez illően, erről egy szót se szóltak, viszont annál nagyobb lelkesedéssel közölték velem azt a felfedezésüket, hogy a kis csokoládétábla „A kesztyű" című szovjet mese ' ábráival van becsomagolva. Ezt a felfedezést Petykó, a kisebbik észlelte és bizony kissé meg volt döbbenve, hogy ezt a mesét nem isinerem. A megdöbbenés bizonyos keserű ízt csepegtetett a csokoládéba, de azért jóízűen elfogyasztotta és utána, mint aki irodalmi ismereteimnek hiányosságait akarja behozni, gyors elhatároISKOLAPÉLDA zással behozta a meséskönyvet, kiterítette az asztalra, és azon nyomban elkezdte olvasni a szép verseket az elveszett kesztyűről, amelybe az egér, a béka, meg a többi állat beköltözött. Gyuri, az idősebb, öccse sikeres működését nem nézte jó szemmel, fcs áruló módon bemondta, hogy Petyó nem is olvas, az egész csak csalás, mert kívülről tudja a mese minden verssorát. A szőke Petyó ezt persze nem tűrhette szó nélkül. Nem tagadta, hogy a mesét egykor kívülről tudta, de határozottan állította, hogy most olvas, és erre akár meg is esküdhetne. — .Nekem te ne mondd! — válaszolta Gyuri. — Én tanítottalak a mesére, hát csak tudom, hogy mikor olvasod és mikor mondod. Petyó ekkor már leszállt a székről kihúzta karcsú derekát és harciasan szembeszállt Gyuri bátyjával. — Te akkor tanítottál, amikor még nem jártam iskolába. De most a tanítónő tanit. Igenis a tanítónő... — ismételte nyomatékkal. — »£ngem is ö tanított — mondta Gyuri békülékenyen, de hangjából kétségtelenül érezhető volt valami fölény. Petyó úgy érezte, hogy ezt a fölényt csak akkor tudja ellensúlyozni, ha beleköt Gyuriba. Nem is habozott soká. hanem durcásan nekiment a könyökével. Gyuri a lökdösésnek ezt a módját fölényesen elhárította. Több sem kellett, Petyó erre mint egy pehelysúlyú bajnok, teljes testtel nekiment és parázs verekedés tört ki köztük. A dulakodás és pofozkodás nem nélkülözte bizonyos zenei ütem betartását, mert szólt a rádiózene. A verekedés akkor vált szabálytalanná, amikor a zene elhallgatott és egy szónok kezdett beszélni. A szónok iqen szépeket mondott, de úgv látszik, hogy a szép szavak őket arra serkentették, hogy még vadabbul cibálják egymás haját... Már-már láttam, hogy ez a párbaj félip sem tréfa es közbe akartam lépni. Felálltam, hogy szétválasszam őket, és a vendég méltóságával rendet teremtsek köztük, amikor a rádióból hirtelen felhangzottak a himnusz ünnepi hangjai. Abban a pillanatban mintha valaki varázspálcával suhintott volna közéjük, Gyuri hirtelen kiegyenesedett, karjait leeresztette, szeplős arcát a magasba emelte, és ünnepi testtartással, áhítattal hallgatta a himnuszt. Egy pillanat sem telt el és Petyó kis ökle is kiegyenesedett, csendes megilletődöttséggel követte bátyja példáját. Az egész jelenet felejthetetlen élményként vésődött emlékezetembe. A verekedéstől kipirult két gyerekarc a fegyelem, az ünnepi komolyság hevétől izott, szinte ragyogott. Szabó Béla I