Uj Szó, 1955. szeptember (8. évfolyam, 210-235.szám)

1955-09-16 / 223. szám, péntek

ÜISZO 1955. Szeptember 16. A Német Demokratikus Köztársaság kormányküldöttsége Moszkvába érkezik Moszkva, szeptember 14. (TASZSZ) — A Szovjetunió kormánya és az NDK kormánya közötti megbeszélés alap­ján szeptember 16-án Moszkvába ér­kezik a Német Demokratikus Köztár­saság kormányküldöttsége Ottó Gro­tewohl elvtársnak, az NDK miniszter­elnökének vezetésével. Az NDK kormányküldöttségének moszkvai tartózkodása folyamán foly­tatják azokat a tárgyalásokat, ame­lyek a Szovjetunió és az NDK kormá­nyai között N. A. Bulganyinnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnöké­nek és N. Sz. Hruscsovnak, a Szovjet­unió Legfelső Tanácsa Elnökségi tag­jának ez év júliusában Berlinben tett látogatása folyamán kezdődtek. Ezek a tárgyalások a Szovjetunió és az NDK közötti baráti kapcsolatok fejlesztésé­re és megszilárdítására irányuló to­vábbi lépésekre, valamint a két felet érdeklő más kérdésekre vonatkoznak. Kínai—amerikai tárgyalások Genfben Genf, szeptember 14. (TASZSZ) — Szeptember 14-én a Kínai Népköztár­saság és az USA nagykövetei további ülést tartottak Genfben. Amint az amerikai küldöttség köz­leménye rámutat, ezen az ülésen a nagykövetek kicserélték tájékoztatá­saikat a polgári személyek hazatéríté­séről szőlő szeptember 10-i egyez­mény teljesítésével kapcsolatban. A kínai küldöttség köreiben megál­lapítják, hogy Van Pin-nan, a Kínai Népköztársaság nagykövete a szep­tember 14-i ülésen javaslatot tett két kérdés megtárgyalására, amelyek a napirend második pontjára, vagyis a Kínai Népköztársasággal való keres­kedelem úgynevezett embargójára, valamint a Kínai Népköztársaság és az USA magas szinti értekezletének előkészítésére vonatkoznak. Ezekben a körökben rámutatnak arra, hogy az amerikai fél mindeddig e kérdésben semmilyen javaslatot sem nyújtott be. A Kínai Népköztársaság és az USA nagyköveteinek következő ülését szeptember 20-án tartják. A Szovjetunió és az NDK kibővítik kölcsönös tudományos és technikai együttműködésüket Berlin, (TASZSZ) — E napokban ért véget Berlinben a Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztársaság tudományos és technikai együttműkö­désére alakult szovjet-német bizott­ságnak negyedik ülése. Az ülésen, amely baráti légkörben folyt le, a két fél megtárgyalta a tu­dományos és technikai ismeretek, va­lamint a két ország népgazdasága kü­lönféle ágazatai termelési tapasztala­tainak kicserélését. A Szovjetunió és a Német Demok­ratikus Köztársaság, amelyek béftés építőmunkával foglalkoznak, kibőví­iik és elmélyítik tudományos és mű­szaki együttműködésüket a tudomány és a technika valamennyi területén. Ezt szemléltető mődon kifejezésre juttatta az a tény, hogy a Szovjetunió önzetlenül átadja a tudományos és technikai dokumentációt a Német De­mokratikus Köztársaságnak és tudo­mányos dolgozókat és mérnököket nevelt az NDK-nak a nukleáris fizika és az atomerő békés felhasználása terén. A Szovjetunió a Német Demok­ratikus Köztársaságnak a két fél által aláírt jegyzőkönyv alapján átadja a kohászati, gépipari, elektrotechnikai és rádiótechnikai ipari dokumentációt stb. és a Német Demokratikus Köz­társaságba szakértőket küld, akik mű­szaki segítséget nyújtanak közvetle­nül a helyszínen. A Német Demokratikus Köztársaság átadja a Szovjetuniónak a gépipari, elektrotechnikai és vegyiipari techni­kai dokumentációt, főleg a korszerű röntgen-berendezésekre stb. vonatko­zókat és szakértőket küld a Szovjet­unióba, akik technikai segítséget nyúj­tanak közvetlenül a helyszínen. A Német Demokratikus Köztársa­ság ezenkívül a Szovjetunió számára több tudományos, kutató és konstruk­ciós munkálatot végez, főleg a mű­szergyártás terén. Nyugat-Németország újrafelfegyvérzésé árulás a béke ellen Francia és német antifasiszta harcosok nyilatkozata ílerlin (CTK) — Franciaország, az rtDK és a iNémet Szövetségi Köztár­paság antifasiszta ellenállási mozgal­ma harcosainak képviselői, akik Ber­'nben nemzetközi találkozón vettek ?Aszt, a fasizmus áldozatainak emlék­lapján ünnepélyes közös nyilatkoza­tot írtak alá, amelyben a párizsi egyezményeket és azok megvalósító sát az európai biztonság biztosítása és Németország egyesítése fő akadá­lyának minősítették. A nyilatkozat a többi között a kö­vetkezőket írja: „Nyugat-Németor­szágnak a párizsi egyezményekben le­fektetett újrafelfegyverzése, belépése katonai szövetségbe, a háborús bűnö­sök szabadonbocsátása, a fasiszta tá­bornokok rehabilitálása, valamint a demokratikus jogok és szabadságjo­gok megsértése — elsősorban a volt ellenállási harcosoké és a fasizmus f áldozataié —, mindez azt mutatja, hogy azokat az áldozatokat, amelye­ket a népek a hitleri fasizmus' elleni harcban hoztak, meggyalázzák és el­árulják a hitleri barbarizmus feletti győzelem szellemét. Ezzel egyúttal azonban árulást követnek el a béke ellen is és a világot borzalmas ka­tasztrófába sodorják. Mi, az ellenállás harcosai és a fa­sizmus áldozatai Franciaországban és Németországban kötelezzük magun­kat — hűen a fasiszta koncentrációs táborokból való felszabadításkor tett eskünkhöz, hogy még jobban meg­szilárdítjuk összetartásunkat közös harcunkban, hogy az emberiség halá­los ellenségét — a fasizmust és a militarizmust — gyökeréig kiirtsuk és megvédelmezzük a békét és né­peink biztonságát." A csehszlovák kiállítás na«y sikere az 50» zágrábi nemzetközi vásáron Prága, szeptember 15. (CTK) — Az f-.O. zágrábi nemzetközi vásáron, amely szeptember 13-án ért véget, a cseh­szlovák kiállítás területe 2490 négy­zetmétert tett ki. Terjedelménél fog­va a csehszlovák kiállítás a második helyen állott. A csehszlovák kiállítók célja elsősortian az volt, hogy a lá­togatóknak bemutassa azokat az új gépeket, amelyeket a Csehszlovák Köztársaság képviselői Jugoszláviának az ez évben megkötött kereskedelmi egyezmény alapján szándékoznak szál­lítani. Ezért Csehszlovákia az idei zág­rábi vásáron nehéz gépipari terméke­ket Sllított ki. Nagy érdeklődésnek ör­vendtek a Jawa CZ vadász- és sport­fegyverek, a technikai és laboratő­riumüveg, a hangszerek, textllkészít­mények, a kerámiai, textil, élelmiszer és más ipari termékek. J. Kováf, a külkereskedelmi minisz­ter helyettese annak a megyőződésé­nek adott kifejezést, hogy a zágrábi nemzetközi vásár keretében bemuta­tott csehszlovák kiállítás hozzájárul a Csehszlovák Köztársaság és Jugoszlá­via eddigi kölcsönös kereskedelmi kap­csolatainak kibővítéséhez és megszi­lárdításához, valamint egymás szük­ségleteinek behatóbb megismeréséhez. I £gy nap a mi llio HiOSO k között MAR A VONATABLAKBÓL látni a sürgést-forgást, a palóci szövetkezet udvarán. Amikor bemegyünk, akkor csodálkozunk el igazán. A kastély melletti völgyben úgy érezzük ma­gunkat, mintha csatatéren járnánk. Igaz, hogy az is, a munka csatatere. Vastag, egymásra döntött jegenyék zárják el utunkat. Körülbelül két mé­ter hosszúra feldarabolva. Hárman is dolgoznak egyszerre a tönkökön. Há­rom ügyeskezű, teknőcsináló mester. Élesre fent fejszéikkel kétfelé hasít­ják, majd vésik a fahasábokat. Hull a forgács szana széjjel, mesteri szak­értelemmel készülnek a teknők. A gazdasszonyok nézegetik, már előre szemlélik, hogy melyiket is veszik majd meg. Szemük minduntalan a na­gyobbakra tapad. De hiszen most nem is d teknőkről akarunk beszélni. Bár ez is jelentős, mert a kövér hízók ezekbe kerülnek majd. Egészen másról szeretnénk tá­jékoztatni olvasóinkat. Hirtelenében azt sem tudjuk, hogy hol is kezdjük. Beszéljünk a nyári munkákról, hiszen régen elvégezték a cséplést is már. Kezdjük a raktáron, amely előtt gu­mikerekű pótkocsi áll meg, megra­kodva. A papirzsákökban korpa, me­lyeket a raktárba hordanak, ahol egy egész vagonravaló van már felhal­mozva. De ez még nem minden, más szekerek is érkeznek, megint árpát fuvaroznak a galántai állomásról. Mi ez — tűnődünk. Ideszállítják a gabonát? Az öreg raktáros hama­rosan felvilágosít A sok korpát búza után kapták, melyet terven felül adtak be. S még egy másik vagonnal is várnak a közeli napokban. Árpát... hát ezt vagy 8 vagonnal kapnak. Az öreg már attól fél, hogy nem tud helyet szorítani a raktárban. Majd bővebb magyarázatba kezd. Arról beszél, hogy sörárpát ter­meltek terven felül, 7,5 vagont ad­tak be, most cserébe, ugyanannyit kapnak vissza takarmányárpából. — JÖL JÁRJUNK MI — kacsint reánk az öreg. Mázsát kaptunk má­zsa ellenében. S még mázsánként 167 korona felülfizetést. Hát nekünk majdnem mindegy, etetni ilyen vagy olyan árpát. De a 125 000 koronán amit érte kaptunk, osztozunk. így elmélkedik és hucutkásan ránk nevet. Majd dolgára megy. Van mit csinálnia, igazgatni az embereket, mit hava tegyenek. , Az irodában a könyvelő beszél. A gabonatermésről szól. Ilyenre még nem emlékszik. — Igaz, hogy jól is dolgoztunk, megadtuk a földnek ami jár — fele­li mintegy választ adva magának. Háromszor szántottuk meg a földe­ket, bőven istállótrágyáztuk és mű­trágyával sem spóroltunk. Adtunk mi is a földnek, ő is adott bőven. Aztán mellett feszítve eldicsekszik, hogy 59 hektáron 34 mázsás átlag hektárhozamot értek el búzából. Az állami tervük csak 25,5 mázsa volt. így minden hektáron 8,5 mázsa bú­zával többet termeltek. Árpából sem volt sokkal alacsonyabb az átlagos hektárhozam. Állami tervük tavaszi árpából 25 mázsa volt és elérte a 31,5 mázsát hektáronként. A tervet így az árpából is túllépték 6,5 mázsával hektáronként. Beadási tervüket ilyen­formán magasan túlteljesítették. Az összes gabonafélékből 10 vagon volt a beadási kötelességük és majdnem 22 vagonnal szállítottak az állam rak­tárába. De nemcsak az ország dolgozóival szemben rótták le kötelességüket, maguknak is maradt bőven, s van mit a tejbe aprítani a _ szövetkere­teseknek. Gazdag pót jutalmazást kaptak a terven felül kitermelt bú­zából és árpából a szövetkezet tag­jai. Munkaegységek arányában osztot­ták szét, ki hogyan vette ki részét a munkából. A munkaegységekre ter­vezett 2,5 kg búzán felül még 1,35 kg-ot. ároából nedio 80 dkq-ot adtak pótjutalmazás címen munkaegységen­ként. MISIK JÁNOS, a szövetkezet legjobb fejője 401 munkaegységet szerzett az első félévben, amelyre pótjutalma­zásként 550 kg búzát és 330 kg ár­pát kapott. Ha ehhez még hozzászá­mítjuk az 5500 koronát is, amit elő­legként kapott, havi átlagkeresete meghaladja a 2000 koronát. Prelov­sky Ferenc 302 munkaegységet telje­sített az első félévben, amire 4000 korona előleget, 12 mázsa búzát és 440 kg árpát kapott. Ebből pótjutal­mazás címén 440 kg bűzát és 250 kg árpát. Az ő havi jövedelme több mint 1500 korona. Varga István 260 munkaegységre pótjutalommal együtt 10 mázsa búzát, 380 kg árpát és 3500 korona előleget kapott. Ezek szép eredmények, elmélke­dünk magunkban. Ehhez még hozzá­jön a félhektár háztáji föld jövedel­me is. És majd zárszámadáskor is osztanak még bőven. A munkaegy­ségre tervezett 26 koronát jóval túl­szárnyalják. Tovább is sorolhatnánk fel szövet­kezeti dolgozókat, akik nemcsak ilyen szép pénzösszeget és gabonameny­nyiséget kaptak. Hiszen mindegyikük a legjobb tudásával és a legnagyobb odaadással vette ki részét a közös munkából. A szövetkezet csakis a jó dolgozók, a becsületes szövetkezete­sek lelkiismeretes munkájával fejlőd­hetett idáig. Még ezelőtt három év­vel ls csak 17 mázsa volt az átlag termésük gabonanemüékből, tavaly már 28 mázsa, az idén pedig 33 má­zsa átlagtermés hektáronként. Tovább megyünk, utunk a krumpli­földekre vezet. Most ássák a krump­lit, a gumók egymásután látnak napvilágot, a szorgoskezű kapások sza­porán dolgoznak. Alacsony, őszeshajű bácsi Németh András a zsákokat ra­kosgatja szét, közben beszélgetünk. NÉMETH ELVTÁRS beszédéből is kitűnik, valamikor nagyon egybe tar­tozott a krumpli és a szegény em­ber. Azt tartották, hogy a krumpli a szegény ember eledele, a szólás­mondás, melyet a béresek valamelyik esti beszélgetésen költöttek, így szól: — A krumpli azért van, hogy a szegény embernek is legyen miről lehúzni a bőrt. Ezen gondolkozunk, amint Németh András beszél. Ráillett ez a pálóci urasági birtok cselédeire is. Nyomor, nélkülözés volt a részük. Olykor-oly­kor fellázadtak a Német Andrások ve­zetésével, követelték jussukat, kétszer eredményesen sztrájkoltak, a harrna dik sztrájk azonban kudarcba ful ladt. Nyolc kommunista vezette ak kor a cselédeket a jogaikért foiyS* nagy harcban. Müller földbirtokos többször hozatott csendőröket, de nem volt megalkuvás, a harc tovább folyt. A felszabadulás után földet kaptak a cselédek, apáik, nagyapáik izzad­ságöntözte földje az ő jussuk lett. Öriási esemény, ki-ki a maga gaz­dája lett. Megszűnt az évszázados ki­zsákmányolás, emberré lett a múlt kisemmizettje. — NAGY DOLOG IS VOLT ez a mi életünkben, — mondja Németh elvtárs. — A sok harc, szenvedés, nem volt hiábavaló. Pár évig gazdálkodtak a volt cse­lédek, amikor jött a párt felhívása, szövetkezeteket kell alakítani, közös­ben könnyebb a munka. A pálóci kommunisták nem sokat tétováztak. Megértették a párt felhívását, Né­meth András, Ján Zácik és a töb­bi kommunisták egy este összeültek, elhatározták, megalakítják a szövet­kezetet. Másnap a volt cselédek egy­öntetűen szavaztak a kommunisták javaslatára. Hiszen egybekovácsolta őket a múlt szenvedése, sok har­ca, bíztak a kommunistákban. — A szövetkezet megalakítása után a pártszervezet segítette és irányí­totta az embereket — mondja Né­meth elvtárs. — Arra törekedtünk, hogy elsősorban a párttagok legye­nek a legjobb munkások. Ezt el is értük. Példáiuk nvomán lelkiism< , r'''­tesen dolgoznak a pártonkívüliek is és a példamutatás az állattenyész­tésben is meghozta gyümölcsét Az állattenyésztésben is nagy ered­ményt értek el Pálócőn. Vince István a hízósertéseket eteti, a járásban egyike a legjobb gondozóknak, Misik Kálmán párttag, fejős, a teheneknél végzi munkáját, a legtöbb tejet fejte ki az év folyamán. Mindegyik tudja itt a kötelességét, az eredmények is beszélnek a munkáért. Sertéshús­beadási kötelezettségüket egész évre teljesítették, s már 34 mázsát adtak be terven felül. Marhahúsból pedig 58 mázsát. Tejből is 14 ezer literrel adtak be többet, év végéig még 5000 litert adnak, és még 23 ezer darab tojást és 62 mázsa sertéshúst. — ENNYIT TETTÜNK eddig — mondja Németh elvtárs. Csak úgy sze­rényen, egyszerűen mondja, mintha nem is volna ez olyan nagy dolog. Megkérjük, hogy beszéljen saját magáról, munkájáról, mert igazán keveset beszélt. Mindent a közös jó munkának tudott be. — Mit is mondjak? — gondolko­zik. majd végül mégis megered be­lőle a sző. így megtudjuk, hogy ő a galántai járás legjobb sertésgondozója, nyolc oklevelet kapott eddig. Idős ember már, a hatvanadik évét tapossa, de sok fiatalt megszégyenítene fürge­ségével, munkakedvével. Reggel négy órakor már anyadisznói között szor­goskodik. Ügy vigyáz rájuk, mint a szeme fényére. Harminc anyadisznót gondoz. Megnézzük a sertésólakat, sokfelé jártunk már, de meglep ez a tisz­taság, amit itt látunk. Egy szalmaszál kevés, de azt sem talál ^az ember szétszórva. A betonjárda fehérre me­szelve, hogy betegséget ne kapjanak az állatok. Németh elvtárs büszkén vezet az anyakocákhoz. Tavaly 15,75 malacot választott el egy anyától. Az 531-es számúnál megállunk, felcsil­lan az öreg szeme. Ez az állat több mint 2 és fél mázsát nyom, — ENNEK 28 MALACA VOLT a múlt esztendőben — beszéli Németh elvtárs. — Most pedig egyszeri fiaz­tatásra 15 malacot ellett és mind egytől egyik felnevelte ókét Pár szót az állatok gondozásáról is mond. Minden anyakocát kétszer búgat, ha a malacok leszívják őket, ő etet, itat, hogy tönkre ne menje­nek az anyák. Ezt azért teszi, hogy a második fiaztatás se legyen silány. Elmondja még, hogy nyolc hétig szopnak a malacok, s 16 kg-os át­lagsúlyban választja el őket. örül a gyönyörű állatoknak. De megelégedett odahaza is, szemével si­mogatja a szekrényt, mely olyan, mint egy szentély. Oldalán ott vannak a kiakasztgatott oklevelek, a közepén pedig a kitüntetés, melyet március­ban kapott Prágában „Érdemes szö­vetkezeti tag", ez a felirat díszlik az érmen. Kissé elérzékenykedik, mikor a sok oklevél között kotorász, hogy ide­adja az érmet, ez érthető, hisz a múltban sem ő, sem pedig társai egy jó szót nem kaptak munkájukért. Ma pedig nagyrabecsülik őket. A VOLT CSELÉDEK megmutatták, hogy mit lehet tenni. Németh elvtárs és a többiek is megtették köteles­ségüket. A pártszervezet segítette és ma is segíti a szövetkezetet. Nem múlik el olyan taggyűlés, hogy ne születne határozat, nem múlik el olyan taggyűlés, ahol ne értékelnék a határozatokat, amelynek alapján is­mét gazdagodnak a volt cselédek. Sok szép eredményt értek el idáig, ha olykor-olykor 'voltak is súrlódások, a pártszervezet mindjárt egybetömö­rítette az embereket, eloszlatta a né­zeteltéréseket. Ez sikerük titka. Egyek voltak a múltban is, egyek ma is. Milliomosokká lettek az egykori cse­lédek, akiken akkor rúgott a földbir­tokos, amikor neki tetszett. nalla—Halász

Next

/
Thumbnails
Contents