Uj Szó, 1955. szeptember (8. évfolyam, 210-235.szám)

1955-09-14 / 221. szám, szerda

19

55. s

zeptember 14. 1 — UJSZ0 PARTELET Az új pártoktatási év sikeréért Járásunkban az idei pártoktatási évre való előkészület főleg a propagandisták gondosabb kiválasztásában nyilvánul meg. Csak abban az esetben, ha a propagandisták nem váltak be, cserélték ki őket az alapszervezetben. Ezzel állandósult a propagandista funkció egyes elvtársaknál, főleg azoknál, akik jő eredményeket értek el eddigi munkájukban. A járásban az <lj propagandisták száma csak 25%ot tesz ki, míg háromnegyed részük tavaly is propagandista volt, jól beváltak, és hisszük, hogy továbbra is jól végzik munkájukat. Ebből is látható, hogy az alapszervezetek megértették a CSKP KB-nak az új pártoktatási évről kiadott határozatát és a hallgatókat elosztották, illetve beosztották á pártoktatás alakulataiba, mégpedig a saját kérelmük szerint. Ily módon lényegesen megnőtt a közgazdasági körök száma is. A kommunisták nagy többsége azonban az SZKP történetét tanulmányozó körbe tömörült. Az új pártoktatási évben járási méretben több lesz az egyéni tanuló is, akik közgazdaságtant fognak tanulni. Az egyéni tanulók száma a tavalyi pártoktatással szemben 80 százalékos emelkedést mutat. A szenei járási pártbizottság a propagandista munka megjavításáért és annak tudatában, hogy az új pártoktatási év jő előkészítése záloga a további sikeres munkának, elhatározta, hogy a propagandistákat továbbra is segíti, mégpedig oly módon, hogy részükre nyári szemináriumi oktatást rendezett. A propagandistáknak 85 százalékát osztották be a nyári iskolázásra. Nem mindegyikük értette meg azonban a nyári szemináriumi oktatás jelentőségét. Vörös elvtárs, a járási nemzeti bizottság alelnöke, a németbéli alapszervezet propagandistája, továbbá Vasina József elvtárs egy oktatáson sem vett részt. A propagandisták többsége azonban rendszeresen részt vett az iskolázáson, s így hozzájárult a sikerek eléréséhez és a színvonal emeléséhez. Stefan Salkovié, Bohuslav Chropovsky, Szénási Mihály, Hlávek István, Balog István, Szigeti Sándor, Miroslav Nemecek és többen a propagandisták közül jó példát mutattak, es a nyári oktatáson igyekeztek minél nagyobb tudásra szert tenni. Megvan' minden biztosíték arra, hogy becsületbeli kötelességüket szeretettel es odaadással fogják teljesíteni. Ez főleg azért fontos, mert a körökbe most sok pártonkívüli dolgozó került. Az idei pártoktatásra jelentkezettek 35 százaléka pártonkívüli. Ebből is láthatjuk, hogy a pártonkívüliek bíznak pártunkban, tanulni akarnak és el akarják sajátítani'a forradalmi elméletet. Az előkészület biztosítására az új pártoktatási év megkezdése előtt a járási pártbizottság e hó második felében a propagandisták részére egy napos járási aktívát rendez. Ezen az aktíván átveszünk minden szervezési, módszertani és politikai előkészületet és délután tartjuk a szemináriumot az első tantárgy előkészítésére. A szemináriumok után a propagandisták meglátogatják Bratislavában a Lenin' Múzeumot. Az egyéni tanulók és a járási pártbizottság előadói részére szeptember második felében szintén aktívát tartunk, amelyen végrehajtjuk az utolsó szervezési intézkedést a pártoktatás megkezdésére. Az új pártoktatási év gazdagabb programja, az egyes alakulatok szélesebb köre és a járásunkban eddig szerzett tapasztalatok megteremtik az előfeltételt ahhoz, hogy tovább emelkedjék a pártoktatás színvonala. Kubica Boris, Szene. moísáres a láp helyen -1Z dlfi'--'.

v-fi> ' ; • „ "*' I IMI —• — **> ' 5 UitiÍMi^'iMMMiniMMlH-'. (10) AZ ÚJ SZO POSTÁJÁBÓL Közös gazdálkodás útjára lépnek Kicsind a felszabadulás után különösen a szocialista kultúra terjesztése terén fejlődött sokat. Jól működnek itt a Csemadok és a CSISZ szervezetek is. Államunk autóbuszjáratot és szép új kultúrházat adott Kicsind lakosainak. Az egységes földművesszövetkezetet eddig még nem alapították meg. A földművesek mindig arra hivatkoztak, hogy a községnek dombos a határa és így nem tudják kihasználni a gépek előnyeit. A pártszervezet és a helyi nemzeti bizottság viszont nagy súlyt fektetnek a szövetkezet megalakítására. Széleskörű agitáció folyik a falu szocializálása érdekében. A helyi nemzeti bizottság lehetőséget nyújt a dolgozó parasztoknak, hogy •megtekinthessék a jól működő Búcsi Egységes Földművesszövetkezetet, ahonnan gazdag tapasztalatokkal térnek majd vissza a földművesek. Létrejött már a községben az előkészítő bizottság, amelynek tagjai Sáska Lajos, Mocsi Pál, Izrael Béla és Címer István. Éjek az elvtársak már alá is Írták a szövetkezetbe való belépési nyilatkozatot. A szövetkezeti gondolat Kicsindben ma már mind nagyobb megértésre talál. Sáska Lajos és a többiek példaképül szolgálnak a község kis- és középparasztjainak, s a jövőben példájukat követni fogják mások is. Majerszky Márton-, Kicsind. A takarékpénztári dolgozók segítsége a szövetkezeteknek Kormányunk azon felhívása, hogy valamennyien siessünk az idei aratási cséplősi és behordási munkálatok gyorsítását elősegíteni, köztársaságunk valamennyi dolgozója között meghallgatásra talált. így többek között a besztercebányai kerület kötelékébe A segítség és a támogatás azonban más formában is mutatkozik. Állami takarékpénztáraink védnökséget vállaltak egyes EFSZ-ek felett, ezzel is segítik mezőgazdaságunk és a falu sikeres munkájának teljesítését. Főleg a könyvelés és az ügyvitel terén nyújtanak hathatós támogatást az egyes EFSZ-eknek. így Odry elvtárs az ipolysági állami takarékpénztár igazgatója a malinovói szövetkezetben segít a könyvelésben, Sajbán, Oster és Strhársky, a korponai állami takarékpénztár alkalmazottai a sása-i, a ladzany-i és a babinai EFSZek könyvelési munkálataiban nyújtanak értékes és hasznos támogatást. Altáni József, a losonci állami takarékpénztár igazgatója a gregorová vieskai szövetkezet könyvelését irányítja. A zólyomiakgál Murin és Pavlik elv-' társak, a besztercebányai állami takarékpénztárból pedig Styk elvtárs egyegy szövetkezetben végzik a könyvelési és az ügyviteli munkát. Sólyom László, Lucenec. Nem csa'atkozik bennünk dolgozó népünk Szeptember elején sok ezer néptanító kezdte el nagy hivatásának teljesítését. Ezt megelőzően augusztus 25—28-a között háromnapos aktíván ismérkedtek meg'a legújabb miniszteri rendeletekkel és más módszertani utasításokkal. Államunk sokoldalú támogatásban is részesítette iskoláinkat. Eltűntek a régi négyüléses nyikorgó padok félévszázados karcolt firkálásaikkal. Helyettük modern kétüléses padok vannak, új képek, frissen meszelt falak. S mindez a falusi iskolákban éppúgy megvan, mint a városiban. A két tanerös détéri nemzeti iskola tanító'i ezen felbuzdulva elhatározták, hogy versenyre hívják fel a rimaszombati járás összes tanerőit a tanítás színvonalának emelésében és a tanítók tartozó állami takarékpénztárak dol- | iskolai, valamint iskolán kívüli mungozói is siettek eleget tenni a felhívásnak. Az állami takarékpénztárak igazgatói megállapodtak, hogy a kerület minden jártasából az alkalmazottak 30%-a vesz majd részt az idei aratási munkában egésznapos brigádmunkával. így naponta több mint 30 takarékpénztári dolgozó kapcsolódott be a brigádmunkába és segítik a szövetkezeteink aratási, cséplési és betakarítási munkáit a besztercebányai kerületben. kájában. Détéren az elmúlt esztendőben öt esetben volt tanerő-változás, ezért Ruszo igazgató osztályában igen nagy lemaradás mutatkozik. A feltételek nehezek, de ha nem is a mi iskolánk nyerné meg a versenyt, akkor is nyernénk, mert az egész ifjúság a miénk, a mi családunk tagjai. Bálint Lajos, Détér. így tudom meg, hogy az ifjú traktorosok közül csak Nagy Bélának, a legidősebbnek nincs még száguldozó motorkerékpárja. Pénze volt hozzá, de kölcsön adta apjának, Nagy János csapatvezetőnek, aki házat épített kunyhója mellett. Béla azonban hozzáteszi, hogy négy héten belül neki is lesz motorja, mert a házon már az utolsó simításokat végzik. Ekkor lép be a kis őrszobába a 75 esztendős Deák János. Azért jött, hogy leváltsa Borka Vendelt. Magas kora ellenére köszönés után komoly, szinte hivatalos méltósággal a kapcsolóhoz lépett és meggyújtotta a villanyt. Világosság áradt szét a füstös, alkonyodó szobában és fénye egyre élesedett, amint kitárta az ajtót, hogy szabad utat engedjen a gomolygó füstnek. — Hü — mondta kedélyesen az öreg — csak ez a füst ne lenne. Már minden megváltozott körülöttünk, ds a füst /még a régi.. . Nézzétek csak, több itt a motorkerékpár, mint egykor a talicska. A füsttel együtt hangos derültség tódul ki a kis őrszobából. i — Mit nevettek — fordult felénk az öreg bölcsen. — Én bizony még emlékszem azokra a keserves talicskás időkre. Megjegyzése annyira rávilágított felszabadult életünk fejlődésére, akárcsak előbb a villanyfény a traktorosok derűsen mosolygó arcára. Másnap Kele Gábor pontosan ott volt nálam a megbeszélt időben, elhelyezkedtem a motorkerékpár hátsó ülésén és hajrá ... A gyönyörű verőfényes vasárnap bárányfelhös ege alatt száguldottunk az elvarázsolt vidékre, amelyet a fürdőszobás lakással rendelkező szövetkezeti tagok joggal neveznek dzsungelnek. Mielőtt meglátogattuk volna a szüleit, Gábor javaslatára körülszáguldoztunk a zeg-zugos gyalogösvényeken, bejártuk Kissziget egész birodalmát. A Kép, amit most nappali fény mellett nyertem, még szebb, még magávalragadóbb volt, mint első benyomásom. 'A nagy rendetlenség és össze-visszaság közepette, amely a tervszerűtlenül épített kunyhók előtt és mögött uralkodott, a sok szihes, pompázó kerti-, cserép- és vadvirág annyi szépséggel és természetes nemességgel vonta be az egész telepet, hogy összhangot teremtett és elfeledtette az emberrel a petróleumlámpa homályos fényét és bűzét, elfeledtette vele az őszi és tavaszi térdigérő sarat és latyakot. Mint ahogy a zöld folyondár elrejti a régi fal csúnya foltjait és repedéseit, úyy rejtette el ez a buja, zöld világ a szolgaság és kizsákmányolás maradványait, amelyeket a kunyhók szűk és homályos szobái még magukon viselnek. Ám a nagytakarítás már sok helyen megkezdődött, deszkák, mészkupacok jelzik, hogy olyan erők működnek közre, amelyek viharként söprik el a gyenge vályog kunyhókat. Kele János kunyhója mellett már téglaház ágaskodik. Még nem vakolták be, de a tető már rajta van. Amikor megmondom neki, hogy kár volt ilyen szép házat építeni, hisz alig van itt kilátás, hogy villanyvilágításhoz jusson, azt válaszolja, hogy tovább már nem várhatott. A lánya férjhez ment, kellett, hogy valahol otthona legyen, a szűk kunyhóban nem maradhattak ji fiatalok. Amint a régi kunyhóba lépek, ahol az öregek laknak, el kell ismernem, hogy ez az állapot valóban tarthatatlan volt. Tarthatatlan főleg azért, mert a szükséges anyagi eszközöket már megszerezték ahhoz, hogy összetörjék a régi kereteket. A konyhában leülünk egy kis beszélgetésre. Ott van a házigazda Kele János és Nagy János is, aki Gábor rábeszélésére mégis csak eljött, Gábor is széket hoz magával és leül közénk. A két János egyforma növésű, amolyan csontos, erős és szívós ember. Napbarnított barázdás arcuk és kérges kezük bizonyítja, hogy életükben sokféle munkát ismertek. Minden értékük, amijük ma van, nagyrészt a felszabadulás óta van. Kele is, Nagy is ma gyermekeivel együtt a szövetkezetben dolgozik, ott keresik jobb, szebb életük jövójét. Ez minden szavukból, tettükből sugárzik. Amikor megkérdem tőlük, vajon látják-e Kisszigeten is a változást, amelyet a felszabadulás magával hozott, nem is tudnak szóhoz jutni, mert Keléné, a háziasszony válaszol helyettük. Kint a virágok közt tyúkot kopaszt ebédre, de mikor meghallja a kérdést, nem bírja tovább a hallgatást, a szavak szinte kirobbanak belőle, amikor megáll a konyha küszöbe előtt és ezt mondja: — Micsoda? — ...hogy látják-e? ... Hát erről leginkább a Gábor fiam beszélhetne, aki tizenkétéves korában már marokszedő volt mellettünk — és -kinyújtva karját Gábor felé mutat. "Ez egy kicsit mulatságosan is hat, mert kezében ott himbálódzik a félig lekopasztott sárga tyúk, mint egy kövér felkiáltójel. Kelénét azonban ez nem zavarja és folytatja: — Télen pedig fát kellett vágnia az apjával, hogy valami keresethez jussunk. Emlékszem nem egyszer fagyos kis ujjaival hozzámjött és könyörgött, hogy minden munkát elvégez, csak favágáshoz ne küldjem. Higgyétek el — mondja elfulladva — nagyon fájt nekem a gyerek panasza, de nem segíthettem rajta másként, ®inthogy lehelletemmel melengettem meggémberedett ujjait. Gábor mélységesen rfreg van rendülve, egy szót sem szól, nyilván más egyéb is eszébe jut. Kerek napbarnított arca, amelyen állandóan a jókedv cikázik, változik, most rendkívül komoly. Az öregek is hallgatnak, de tűnődő szótlanságuk minden tanúnál ékesebben beszél. A harcias háziaszszony azonban a tyúkról sem feledkezik meg, csomó tollat' szakít le a nyakáról. Ez nyilván eszébe juttatja a mát és így folytatja: — Ma megvan mindenünk, amit szemünk, szánk kíván. Felmehet a padlásra, megnézheti... Most is ott hever öt mázsa búzánk. Kukoricánk van bőven és olyan az éléskamránk, amilyen egykor csak a nagygazdáknak volt. De ez nemcsak nálunk van így, hanem egész Kisszigeten. Nézzen csak körül, a régi kunyhó ma mér mindenkinek szük lett, mert a család nő és nem kell félni többé a gyerektől, mert az ember megkeresi, amire szüksége van. Megkeresi, itt a szövetkezet ... Soha még annyian nem építkeztek Kisszigeten, mint ma. Miután a háziasszony így kiöntötte a szívét épp oly gyorsan eltűnt, mint ahogy megjelent és most a férfiak kezdtek beszélni azokról a botladozó léptekről, amelyek végül a közös gazdálkodásba vitték őket. Egyöntetűen vallják, hogy Zatykó egyengette az útjukat. Zatykó fáradhatatlan volt e tekintetben. Senkitől sem sajnálta sem a szavát, sem az idejét, de sikert főleg a földtelen szegény parasztoknál és a törpebirtokosoknál ért el. Ezekhez tartozott az ő 13 tagú csoportjuk. Igaz, hogy különböző időben léptek be, de sokan már belépésük előtt igyekeztek hozzászokni a tagsághoz, amennyiben önkéntesen eljártak répát szedni és kukoricát törni a szövetkezeti földekre. így tett 'Bazsó is, a nemzeti bizottság mostani elnökének az apja. Amint a háziasszony ezt meghallotta, újra megjelent a konyha küszöbén és figyelmeztetett arra, hogy a 13 tagú csoportban volt Molnár Vilmosné is. — Helyes — válaszolja férje — Molnárné volt az egyedüli asszony, aki bátran közénk állt és a szövetkezethez csatlakozott. A háziasszony eltűnik a rózsák és a virágok között, hogy folytassa az ebéd előkészítését, a férfiak pedig nagy vonalakban feltárták a szövetkezet akkori helyzetét. Az 1950—51-es gazdasági évben már kevés brigádos jött ide segíteni és a munkákat a tagságnak kellett elvégeznie, amely akkoriban 50—60 körül mozgott. Elismerik, hogy az ifjúság óriási munkát végzett, de egyedül képtelen lett volna megbirkózni azokkal a feladatokkal, amelyeket az egyre nagyobbodó szövetkezet gazdasága megkövetelt. Akkoriban már közel az»egész határt felszántották, ebből 140 hektár rizstelep volt, amit a gútai szövetkezettel közösen müveitek. Ez Mrska, a rizsszakértő kezdeményezésére történt, aki 1950-ben 5 hektáros rizstelepén 65 mázsás hektárhozamot ért el. De mert kevés volt a munkaerő, Gútával együtt akarták megoldani a rizstermesztés feladatait. Ez azonban tarthatatlan állapot volt, ezért 1951-ben a szövetkezet vezetősége arra törekedett, hogy egész Kisszigetet bevonja a szövetkezeti munkába. Aratás után a szövetkezet vezetőségi tagjai házról házra jártak Kisszigeten, aminek ősszel az lett az eredménye, hogy a nép tömegesen lépett be a szövetkezetbe. Olyanok is voltak köztük, akik 9—10 órakor indultak munkába, de csak azért, hogy amint a határba érkeztek és körülnéztek, vissza is forduljanak mindjárt. Kele és Nagy János szerint ezek azt hitték, hogy a szövetkezetnek terve van és a terv magától termel. A munka nem érdekelte őket. Minden gondjuk arra irányult, hogy furfanggál minél több munkaegységhez jussanak. Ennek az eredménye persze az lett, hogy a terv termelt ugyan> de kenyérgabona helyett — drótférget. A keserves 1952. esztendő után jött az 1,953. év, amely már magán viselte a fegyelmezett munka jeleit, amelyek azután 1954-ben teljesen érvényre jutottak. Ennek megfelelő volt aztán az évvégi osztalék is. Az 1955-ös esztendőt Nagy János így jellemzi: (Folytatása következik). t