Uj Szó, 1955. szeptember (8. évfolyam, 210-235.szám)

1955-09-13 / 220. szám, kedd

1955. szeptember 13. |fl SZÖ OLVASÓINK ÍRJÁK Az Uj Szó növelje levelezői számát Akik a béke megszilárdítására törekszenek, egyetértenek abban, hogy rendezni kell a Szovjetunió és Nyugat-Németország kapcsolatát (Folytatás a 4 oldalról.) N. Sz. Hruscsov felszólalása Mai ülésünk — mondotta N. Sz. Hruscsov — nagyon érdekes és tar­talmas. Ha elragadtatjuk magunkat, nehéz lesz megoldani azokat a kérdé­seket, amelyeket napirendre tűztünk. Ha azonban józanul, államférfi mód­jára tárgyaljuk meg az itt előadott kérdéseket, ha nem engedjük, hogy elragadjon bennünket a szenvedély, hanem ellenkezőleg, szenvedélyeinket mi magunk győzzük le, akkor el kell ismerni, hogy van elég dolog, amiről most komolyan gondolkodhatunk, mert nagyon hasznos véleménycserét folytattunk. Igaz, hogy nem csekély nehézségek állanak előttünk. Ezek a nehézségek abban rejlenek, hogy mi más eszmei alapon állunk, mint önök. És első Íz­ben találkozunk önökkel. Ezért bizo­nyos előítéletekkel tárgyalunk egy­mással. Ezért bizonyos időre van szükség, hogy mi is, önök is teljesebb mérték­ben tudatosítsuk, hogy együtt élünk, egy világon, egy planétán. Önöknek kapitalista rendszerük van, nekünk szocialista rendszerünk. Mi nem tá­mogatjuk az önök rendszerét és önök nem támogatják a mi rendszerünket. De mivel ezek a rendszerek fennálla­nak, keresni kell valamilyen közös szempontot, valamilyen közös érint­kezési pontokat a normális együttélés­re, A reális helyzetből kell kiindulni. Mi országunkban szocialista gazda­sági rendszert alakítottunk ki, önök­nek kapitalista rendszerük van. Nem fogunk vitatkozni arról, mi a jobb, a kapitalizmus, vagy a szocializmus. A szocialista gazdaság fennáll és nagyon sikeresen fejlődik. A Szovjetunió rö­vid idő alatt elmaradt félfeudális or­szágból hatalmas ipari állammá vál­tozott — ez kétségtelen tény. Az írás­tudatlan Oroszországból országunk a 6zovjetek uralma alatt hatalmas nagy­hatalommá növekedett, népének kultu­rális színvonala és politikai öntudata magas. És ez a szocializmus győzel­mének, a nép győzelmének eredménye. Velünk tart a többség. Jól ismeretes önök előtt, hogy Lengyelország, Ro­mánia, Csehszlovákia, Magyarország, Bulgária, a Kínai Népköztársaság és számos más európai és ázsiai ország népei ugyanerre az útra léptek. Szá­mos országban belső harc folyik és ezen országok népei megoldják azt a kérdést, hogy milyen úton haladjanak tovább. A kommunizmus nagy erővé vált. A kommunizmus keletkezésében ti németek is „ludasok" vagytok. Hisz Marx és Engels Németországban szü­lettek. Amit főztetek, egyétek is meg! (Derültség.) Adenauer: Bizonyára ismeri ön Pfer­demenges nevét? ö Engels rokona. Hruscsov: Ni csak, milyen messze nyúlnak a gyökerek. Olyan helyzet keletkezett, amikor egymás mellett két rendszer áll fenn — a szocialista rendszer és a kapita­lista rendszer. Ebből a tényből kell kiindulnunk, mert ez a fő. Értsük meg tehát egymást. Én megértem Adenauer urat. Önök nem akarják elismerni a Német De­mokratikus Köztársaságot! Mi ezt jól megértjük. Hisz a kapitalista orszá­gokban hány éven keresztül állították, Moszkva (TASZSZ). — Dr. K. Aden­auer, . a Német Szövetségi Köztár­saság kancellárja, a kormánykül­döttség vezetője szeptember 11-én moszkvai szállásán ebédet adott. Szovjet részről az ebéden részt vet­tek N. A. Bulganyin, L. M. Kaganovics, G. M. Malenkov, V. M. Molotov, N. G. Pervuhin, N. Z. Szaburov, M. A. Szusz­lov, N. Sz. Hruscsov, I. G. Kabanov külkereskedelmi miniszter, A. A. Gro­miko és V. Sz. Szemjonov, a Szovjet­unió külügyminiszterének helyettesei. L. F. Iljicsev, a külügyminisztérium kollégiumának tagja, Sz. G. Lapin, a külügyminisztérium harmadik európai szakosztályának vezetője, F. F. Molocs­kov, a Szovjetunió külügyminisztériu­mának protokollfőnöke. Az ebéden részt vettek a Német Szövetségi Köztársaság kormánykül­döttségének tagjai, — dr. von Brenta­no külügyminiszter, dr. Hallstein kül­ügyi államtitkár, dr. Globke, a szövet­hogy Lenin fantaszta. Azt mondották, Oroszországban nem fog sokáig fenn­állni a szovjet rendszer, amelyet a nagy Lenin által alapított rendszer és a Lenin által alapított kommunista párt teremtett meg. A Nyugaton azt mondották, hogy a szovjet ország agyaglábakon álló kolosszus. Sok eh­hez hasonló zagyvaságot beszéltek. Hány éven keresztül nem ismerte el a Szovjet Köztársaságot egy európai ál­lam sem. Bulganyin: Az Amerikai Egyesült Államok 16 évig nem ismert el ben­nünket. Hruscsov: Igen, az Amerikai Egye­sült Államok 16 évig nem ismerte el a Szovjetuniót. De ezért nem szűn­tünk meg létezni. Nő és szilárdul a Kínai Népköztár­saság. Némelyik kapitalista állam ezt a köztársaságot sem ismeri el, de a Kí­nai Népköztársaság mégis fennáll. Az új mindig fájdalmak között születik és sokáig nem ismeri el őt a régi. Ilyen helyzetben van ma a Német De­mokratikus Köztársaság is. Miért lennénk a Német Demokrati­kus Köztársaság ellen? Talán azért, mert népe saját kezébe vette a kor­mányt és a Német Demokratikus Köz­társaság népgazdasága a német nép érdekeinek megfelelően épül? Mi eb­ben a rossz? Talán a Német Demok­ratikus Köztársaság kormánya nem fejezi ki a német nép nézetét, amikor országa munkásosztályának, parasztsá­gának és dolgozó értelmiségének érde­keit védelmezi? Önök előtérbe he­lyezik a magánvállalkozást. De a munkások miért üdvözölnék és támo­gatnák önöket inkább, mint azt a kor­mányt, amely a munkásosztály állás­pontján áll és ezt az álláspontot vé­delmezi? Az önök állásfoglalása a Német De­mokratikus Köztársasághoz világos előttünk. Ezzel az állásfoglalással azonban nem érthetünk egyet. Az önök szempontja nem abszolút -igazság. Mink jól tudjuk, hogy ez bizonyos körök álláspontja és az ország egész lakosságához viszonyítva nem nagy kö­rök álláspontja. Nem kívánom, hogy egyetértsenek velem. Bizonyosan tudom, hogy ezzel nem értenek egyet. A Német Demok­ratikus Köztársaságé azonban a jövő. S ez nemcsak a német nép jövője. Er­ről a jövőről beszélt Marx és En­gels. Mi támogattuk a német dolgozó­kat, amikor építeni kezdték Német Demokratikus Köztársaságukat szocia­lista alapokon és ez jól sikerül ne­kik. A további vita folyamán K. Aden­auer kancellár annak a nézetének adott kifejezést, hogy az eszmei kér­désekben levő ellentétek nem akadá­lyozzák a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság kölcsönös együttműködését. Az ülés végén N. Sz. Hruscsov ja­vaslatára egyhangúlag elhatározták, hogy befejezik az általános kérdé­sekről szóló véleménycserét és a két ország külügyminisztereit megbízzák, foglaljcoezanak a konkrét javaslatok eőkészftésével, tekintetbe véve az ed­digi véleménycserét. ségi kancellár irodájának államtitkára, Blankenhorn nagykövet, dr. Grewe mi­niszteri igazgató, dr. Reinhardt, a gaz­daságügyi minisztérium külügyi osz­tályának vezetője, dr. von Scherpen­berg, a külügyminisztérium kereske­delmi-politikai szakosztályának veze­tője, von Eckardt nagykövet, dr. G. Mohr követ, a külügyminisztérium protokollfőnöke, dr. von Walther követ, dr. Müller, az össznémet ügyek mi­nisztériumának képviselője, dr. G. Koch, a keleteurópai intézet vezetője és a küldöttség kíséretében levő sze­mélyek: K. Arnold, a szövetségi tanács külügyi bizottságának elnöke. K. G. Kiesinger, a szövetségi parlament kül­ügyi bizottságának elnöke és C. Schmidt, a szövetségi parlament kül­ügyi bizottsága elnökének helyet­tese. Az ebéd alkalmával K. Adenauer és N. A. Bulganyin beszédet mondottak. Az Oj Szó ez év szeptember 8-i számának „A kommwflbsta újságírás derékhada" című vezércikke tömör igazságokba sűrített mondataiból egye­beken kívül világosan megérthető az is, hogy az előttünk álló nagy fel­adatok sikeres teljesítéséhez elenged­hetetlenül szükséges bővíteni az Oj Szó levelezőinek számát, akiket a cikk — nagyon találékonyan — a lap aranytartalékának nevez. A vezércikk ezen fő gondolatához volna néhány megjegyzésem. Az Oj Szó szerkesztősége naponta bizonyára sok levelet kap. Tagadha­tatlan azonban az a tény, hogy nem hivatásos újságíróktól vagy munka­társtól származó levelet, különösen olyat, amely bátor szóval rámutat azon hibákra, amelyeknek mai viszonyaink­ban már nincs létjogosultságuk, — az Üj Szó csak nagyon gyéren közöl. Tá­vol legyen tőlem lebecsülni, a hiva­tásos szerkesztők, tudósítók, munka­társak stb. cikkeit. Nagyon fontosak, eredményesek és ezért szükségesek ezek is. különösen ha megírásukra a közérdek vezet. De hát csak ezekkel tölteni be az egész újságot, ma már nem elég. A mindnyájunk boldogulását célzó tervek és feladatok csak úgy válnak valóra, ha mindenki helyes fel­fogással, tehát egyszersmind öröm­mel veszi ki a részét ezek teljesíté­sében. Már pedig helyes felfogással csak az rendelkezik, aki az egysze­rűen „élet"-nek nevezett összes dol­gokat a saját valóságukban látja. S ebben csúcsosodik ki a mi sajtónknak nehéz, de gyönyörű fő feladata: lehe­tővé tenni, hogy olvasói helyes ké­pet alkothassanak az élet minden kér­déséről. Ehhez pedig feltétlenül szük­séges növelni azoknak a számát, akik saját életükből, saját környezetükből közvetlen tapasztalat alapján írhatnak az Üj Szó-nak. A szerkesztőség dolga azután, hogy kiválassza a legfontosabb, a közérdekű leyeleket, amelyek meg­jelennének a lap hasábjain. Rátérve a vezércikk befejező mon­dataira, — amelyek hangsúlyozzák, hogy milyen tartalmú levelek felelnek meg a legjobban. a fentemlített cél­nak: az eredmények népszerűsítése, a haladó tapasztalatok terjesztése, s küzdelem műiden ellen, ami vissza­tart, ami fékez, — rámutatok azon okok egyikére, amelyek szerintem ré­szesek abban, hogy az Üj Szó-ban oly kevés levél jelenik meg az utoljára megnevezett fajtából: „küzdelem min­den ellen, ami visszatart, ami fékez." Ennek fő okát abban látom, hogy a még oly csekély számú levelekre is, amelyek az Üj Szó-ban megje­lennek, sem reagálnak. A jószándékú kritika hangja ilyenformán hasonló a pusztában kiáltozó szavához. A jo­gosan bíráló levelek hem az olvasók szórakoztatását szolgálják, céljuk sok­kal fontosabb: a hibák okainak és kő­, AZ ÚJ A rimaszombati borbélyok értékes segítséget nyújtanak az EFSZ-nek A rimaszombati borbélyok a párt és a kormány felhívására kimentek a Su­tori Egységes Földművesszövetkezetbe és részt vettek a begyűjtési munkála­tokban. Az egyik brigád nehéz körül­mények között 90 q búzát csépelt ki. Jó példaként említhetjük Szilágyi Ist­vánt, aki a múlt évben is számos ön­kéntes brigádban vett részt. Dolgos versenyszelleme munkára serkentette többi brigádos társát is. Bálint Lajos, Détér Kenyéreladás szemmérték szerint A múltkoriban a Kassai Városi Nem­zeti Bizottságon panaszt tettem, hogy a kenyeret nem mérik az eladásnál. Ha a vevő egy kiló kenyeret kér, ak­kor a kétkilós kenyeret középen ketté szelik és az egyik felét odanyújtják a vevőnek. A kassai VNB-n azt a fel­világosítást kaptam, hogy az Élelmi­szeripari Megbízotti Hivatal irányelvei szerint az a mérvadó súly, amennyit vetkezményeinek megszüntetése. Ma­gától értetődik, hogy az érdekeltek közönye az ilyen leveleket felesleges­sé, céltalanná teszi, amiből nemcsak a levél írója, hanem rajta kívül az olvasók közül is sokan azt a követ­keztetést vonják le, hogy jobb hallgat­ni. Tavaly néhány héttel a „Potya­kalauz" című bírálat megjelenése után, amelynek tárgya a bratislavai Vonal­intézőség ügykörébe tartozott, talál­koztam ezen hivatal panaszirodájának vezetőjével. Kérdésemre, hogy miért nem reagálnak az említett cikkre, azt felelte, hogy az egész dologról nincs tudomása, neki erről senki sem szólt semmit. Megígérte, hogy érdeklődni fog, s ezzel az ügy lezárult. Ezekután már meg sem lepett, hogy az utána következő „Csodabogár" című, de még sokkal fontosabb bírálatra, amely szin­tén a közlekedésre vonatkozott, sen­ki sem reagált. De ez nem az egye­düli példa, mert visszhang nélkül ma­radtak más fontos bíráló cikkek is. Ha a kritizált fél hallgat, ezzel fel­hatalmazza a bírálat íróját és az olva­sókat arra, hogy a hallgatás okát el­képzelésük szerint maguk találják ki. Ennek káros politikai következményei lehetnek. Én azt hiszem, hogy ezen baj orvoslásának módja és lehetőségé az Üj Szó szerkesztőségének kezé­ben van. Ha a szerkesztőség — a ve­zércikk értelmében — rajta lesz, 'hogy az ilyen káros okok megszüntetésével növelje levelezőinek számát, úgy ez rövidesen sikerülni fog. SLÁDEK BÁLINT, Reca. • * • A Sládek elvtárstól, és más, a na­pokban levelezőinktől, olvasóinktól ér­kezett, az Üj Szó-val kapcsolatos, azt bíráló és javaslatokat tartalmazó le­velek, amelyeket folyamatosan közölni fogunk, örömteljes jeladás:: a lap iránti szeretet és ragaszkodás legszebb megnyilvánulása. A legnagyobb öröm­mel az tölti el szerkesztőségünk dol­gozóit, hogy ezek a levelek nemcsak általánosságban, szóvirágos szavakkal fejezik ki a lap iránti bensőséges kap­csolatot, hanem konkréten, bátran rá­mutatnak a lap hibáira, hiányaira, ér­tékes és feltétlenül megvalósítandó öt­leteket vetnek fel s így elvtársi, igen megbecsült segítséget nyújtanak ne­künk hivatásos újságíróknak az Oj Szó színvonalának további emelésében. Ilyen Sládek elvtárs levele is. Helye­sen értette meg a levelében említett vezércikk fő gondolatát: igen, célunk, érdekünk, parancsoló feladatunk, hogy jelentősen bővítsük a szervezett leve­lezők számát. Kétségtelen, távolról sem lehetünk elégedettek ezen a téren a mai helyzettel. A levelezők ki nem elégítő számának egyik fő oka a köz­vetlen szervezés hiányosságai mellett az, amit Sládek elvtárs igen helye­10 kenyér 10 órával a kisütés után nyom, mert elképzelhetetlen, hogy a kenyér kézi kidolgozásánál grammokra lehessen tekinteni. Ezt a beállítást helytelennek tartom. Találtam már többször rendes súlyú kenyeret, nehezebbet soha, annál többször 4—13 dekás hiányt és ha he­lyes is volna az a védekezés, hogy 10 kenyérnek az átlagsúlya a mérvadó, milyen elv az, hogy az egyik dolgozó ugyanazért a pénzért 4—13 dekával kevesebbet kapjon, a másik pedig in­dokolatlanul ugyanannyival többet. Horn György, Kassa Új előfizetők szerzésével készülünk a sajtónapra A Dunaszerdahelyi Konzervgyár dol­gozói jól Elkészültek a csehszlovák sajtó napjára. Az üzemi pártszervezet és az üzemi CSISZ agitátorai a tízper­cesek keretén belül jól alkalmazzák a pártsajtőt. Az agitátorok vezetője, Pa­tasi elvtárs fáradhatatlanul igyekszik kibővíteni a sajtó előfizetőinek számát. Szeptember 6-án üzemünk agitátorai 40 Dolgozó Nő, 26 Üj Szó, 12 Pártélet, 10 Pravda, 30 Üj Ifjúság előfizetőt szereztek. A előfizetők toborzása üzemünk tő­sen és találóan állapít meg: „Tagad­hatatlan azonban az a tény, hogy nem hivatásos újságírótól vagy munkatárs­tól származó levelet, különösen olyat, amely bátor szóval rámutat azon hi­bákra, amelyeknek mai viszonyainkban már nincs létjogosultságuk — az Oj Szó csak nagyon gyéren közöl." Elvitathatatlan, hogy a lapban meg­jelenő bíráló levelek csekély száma közvetve visszahat a levelezők bíráló készségére, tompítja, fékezi azt. Néz­zük meg azonban e hiány okait. Mi két dologban látjuk hibánkat. Először, kü­lönösen az utóbbi egy-két évben a bí­ráló levelek aránytalanul nagy részét intern úton, vagyis különféle párt és állami szervek útján vizsgáltattuk ki és intéztük el, anélkül, hogy az ilyen levelek egy részét következetes ellen­őrzés után közöltük volna. Nem ta­láltuk meg tehát a helyes arányt, amely nem hívott volna ki mindenben csak a hibát látó hangulatot és ugyan­akkor elősegítette és támogatta volna az építő szándékú kritikát. Ez a hi­ba párosult másodsorban azzal, hogy az ilymódon elintézett levelekről nem adtunk hírt az olvasóknak a lap ha­sábjain, ahogy azt azelőtt „az Oj Szó elintézte" rovat formájában tettük. Sládek elvtárs levelében hangsúlyoz­za azt is, hogy a megválaszolatlanul hagyott híráló levelek is gátolják a kritika kibontakozását. „Ha a kriti­zált fél hallgat — írja, — ezzel fel­hatalmazza a bírálat íróját és az ol­vasókat arra, hogy a hallgatás okát elképzelésük szerint maguk találják ki. Ennek káros politikai következmé­nyei lehetnek." Mi sem bizonyítja job­ban e szavak igazságát, mint az, hogy maga Sládek elvtárs leveléből is úgy érezzük, teljesen érthetően, éppen a szerkesztőség fent említett hibákból ki­folyólag, egy-két negatív példa alap­ján túlságosan általánosít. Le kell szö­geznünk újra, hogy párt és állami szerveink zöme ma már reagál a bí­rálatra. Ez ugyanakkor még jobban el­marasztalja azokat az intézményeket, amelyek félvállról veszik, sőt külön­féle formában elnyomják a kritikát. Hiányainkat látjuk s ebben segítsé­get nyújtott Sládek elvtárs levele is. Rajtunk áll, hogy kiküszöböljük a hi­bákat. A szerkesztőség ezért az eddi­ginél még sokkal nagyobb gondot for­dít a levelezőmozgalom szervezésére. Az Oj Szó ugyanakkor lényegesen több bíráló anyagot fog közölni a levelezők tollából és az ügyek elintézéséről tájé­koztatni fogja a lap hasábjain olvasóit. Az egyes bíráló levelek és cikkek ki­vizsgálását az eddiginél sokkal kö­vetkezetesebben fogjuk ellenőrizni, hogy egyetlen egy ilyen anyag se ma­radjon válasz, elintézés nélkül. Ezek­kel az intézkedésekkel akarjuk meg­szilárdítani és fejleszteni levelezőink és olvasóink kapcsolatát az Üj Szó szerkesztőségi kollektívájával. megszervezeteinek egyik fontos fel­adata. A pártsajtó segítségére van mind a mestereknek, mind a csoportbizal­miaknak a dolgozók nevelésében, az új szocialista munkaviszonyban és a nem­zeti vagyon megbecsülésében és gya­rapításában. Krizsán Antal, Dunaszerdaheiy Vojka község film gépet kapott Pártunk és kormányunk nagy gon­dot fordit a dolgozók kulturális fejlő­désére. Egyes községeket, amelyek távol esnek a kultúrélet központjaitól, vándormozik látogatnak. Vojka köz­séget is, amely Királyhelmectől másfél óra járásra fekszik, augusztus 30-ig kéthetenként vándormozi látogatta. Az itteni egységes földmüvesszövetkezet dolgozói most filmvetítőgépet kaptak példás, jó munkájukért. A falu dolgozó népe reméli, hogy Boda, Bálint és Cető elvtársak olyan filmeket biztosítanak majd nekik, amelyek elősegítik a falu kultúrszlnvonalának emelkedését. A község kultúrházában létesített mozi újabb lépés dolgozó népünk művelő­dése érdekében. Tóth Mihály, Bratislava Ebéd dr. K. Adenauernál, a Német Szövetségi Köztársaság kancellárjánál szó POSTÁJÁBÓL

Next

/
Thumbnails
Contents