Uj Szó, 1955. szeptember (8. évfolyam, 210-235.szám)

1955-09-11 / 219. szám, vasárnap

\ 2 fjf SZ

Q 1955. szeptember li. Megkezdődtek a tárgyalások a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság között (Folytatás az 1. oldalról.) ügye, emellett számításba kell venni a Német Szövetségi Köztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság fennállása következtében keletkezett reális körülményeket és e fontos feladat megoldásának összhangban kell állnia a megfelelő nemzetközi egyezményekkel az európai béke és biztonsúg biztosításáról. A Szovjetunió az egységes Németország, mint békeszerető és demokratikus állam félújításának rendíthetetlen híve volt és marad. A szovjet kormány annak a reményének ad kifejezést, hogy a diplomáciai kapcsolatok felvétele a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság között hozzájárul a megoldatlan kérdések rendezéséhez, amely knek megoldása mindkét fél érdekében áll. Látnunk kell azt is, hogy az a tény, hogy nem állanakt fenn normális kapcsolatok országaink között, további nehézségeket teremt az egész német nép fő kérdésének megoldásában — a német demokratikus állam egységének felújításában. A szovjet kormány az említettekből kiindulva, javasolja a diplomáciai kapcsolatok felvételét a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság között és megegyezést indítványoz a Szovjetunió bonni nagykövetségének és a Német Szövetségi Köztársaság moszkvai nagykövetségének felállítására, valamint a nagykövetek kinevezésére. Az e kérdésben elkerülhetetlen egyezmény elérése hozzájárul az országaink közötti kereskedelem fejlesztéséhez. Véleménycserét javasolunk ebben a kérdésben is. Amint ismeretes, most s Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztárs?ság közötti kereskedelem nagyon korlátozott és nem állandó jellegű. Vannak azonban lehetőségek arra, hogy ezt az ügyet szilárd alapokra helyezzük mind a Német Szövetségi Köztársaság mind pedig a Szovjetunió hasznára. Emellett a legközelebbi években jelentős árucsereforgalmat lehet elérni és fejleszteni lehet a kölcsönösen előnyös gazdasági kapcsolatokat megfelelő hosszútartamú egyezmények alapján. A szovjet kormány ugyancsak úgy véli, hogy a tudományos, kulturális és műszaki együttműködés felvétele és fejlesztése a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság között is ..legfelelne mindkét nemzet érdekeinek. Hasznos volna az ipar, a mezőgazdaság, a kereskedelem, a tudomány és a kultúra mindkét országbeli képviselői küldöttségeinek véleménycseréje, valamint sportküldöttségek kiküldése országainkba és a turistaforgalom bevezetése. Ezek olyan kérdések, amelyekről tárgyalni szeretnénk megbeszéléseink folyamán. E gondolatokat kifejezve abból indulunk ki, hogy a jegyzékváltás alkalmával a Német Szövetségi Köztársaság kormánya egyetértését nyilvánította azzal, hogy megtárgyaljuk az országaink közötti diplomáciai, kereskedelmi és kulturális kapcsolatok felvételének kérdését, valamint megbeszéljük az .ezzel összefüggő kérdéseket. Engedjék meg, hogy végezetül annak a reményemnek adjak kifejezést, hogy tárgyalásaink gyümölcsöző eredményekhez vezetnek a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság kapcsolatainak normalizálása, nemzeteink, valamint az európai béke és biztonság megszilárdítása érdekében. Dr. K. Adenauer kancellár nyilatkozata „Miniszterelnök úr! Mindeneltelőtt a vendég örömteli kötelességét teljesítem és saját nevemben, valamint kíséretem nevében őszinte köszönetemet fejezem ki önnek a meghívásért és azért a vendégszeretetért, amellyel itt bennünket fogadtak. A szövetségi kormány és magam ís tisztában vagyunk e látogatás fontosságával. Ez az első hivatalös találkozó a Szovjetunió és a német nép képviselői között. Ez az első érintkezés számos év után, melyek folyamén a két fél között nem állott fenn semmilyen hivatalos kapcsolat és azon idők után, amikor sok minden történt, ami az elszakítottság és az elidegenedés érzését keltette és tartotta fenn. Ezért azt is tudatosítom, hogy e tárgyalásaink kezdete mindnyájunk számára szükségszerűen nehéz lesz,. ..Ez azonban semmit sem változtat azon, hogy ez a tárgyalás szükséges. Szomszédok vagyunk, ha nem is szigorúan földrajzi értelemben. Sok dolog van, amiért az önök kormánya és az enyém is felelősek — olyan dolgok, amelyek létfontosságúak nemcsak nemzeteink sorsára, hanem — túlzás nélkül mondhatjuk — az egész világ helyzetére is. Ilyen körülmények között csak egyetlen álláspont létezik, amelyből a tárgyalásokat kezdeni és folytatni lehet. Ez a teljes nyíltság álláspontja. Kérem, miniszterelnök úr és tisztelt uraim, higyjék el nekem, hogy azzal a becsületes szándékkal jöttem ide, hogy nyíltan tárgyaljak. Jóllehet ez csak a kezdetet jelenti — reméljük, hogy termékeny és tartós véleménycsere kezdetét —, ennek ellenére meg kell kísérelnünk, hogy mindjárt a dolgok gyökeréig hatoljunk. Első feladatomnak tartom kifejteni önöknek azt az alapvető álláspontot, amely meghatározza a német népnek és kormányának politikai irányvonalát és azokat a mozgató erőket, motívumokat és végső célokat, amelyekhez igazodunk. A legnagyobb kincs, amit minden németnek őriznie kell, a béke. Nagyon jól tudjuk, mennyit szenvedett az utolsó háborúban főleg a szovjet és a német nép. Ezé^t hiszem; hogy megértésre találok, amikor azt mondom, hogy a modern háború pusztításától, az emberek millióinak megsemmisülésétől, a házak és munkahelyek elpusztulásától, a városok és falvak feldúlásától való rettegés mindenkinek mélyen tudatában gyökerezik. Németországban ezenkívül azt is tudjuk, hogy a természettudományokban és technikában a múlt háború óta az atomhasítás és az ezzel kapcsolatos tudományok terén elért sikerek az emberek kezébe olyan pusztítási lehetőségeket adnak, amelyekre csak borzalommal gondolhatunk. És végezetül Németországban mindenki tudatában van annak, hogy országunk — tekintettel földrajzi fekvésére — fegyveres konfliktus esetén különös veszélynek volna -kitéve. Ezért egész Németországban nem találnak önök egy embert sem, nemcsak a felelős politikusok között, hanem a lakosság körében sem, aki csak távolról is megengedné azt a gondolatot, hogy a nagy politikai problémák közül, amelyek megoldásra várnak, bármelyiket is háborúval lehetne megoldani. Az a vágy, amely eltölti az emberiséget, hogy a háború minden borzalmával túlhaladt dologgá váljék, ez a vágy erősen és mélyen él a németek szívében is. Az ellentétek és konfliktusok megoldására új eszközöket, a szolidaritás és a nemzetközi együttműködés érzésén alapuló eszközöket kell találni. Ez a legfontosabb feladat, amit a mai államférfiaknak meg kell oldaniok. Mindez nem csupán álom, vagy elmélet számunkra. Iflirmányunk politikájának bármikor lehetősége volt ehhez igazodni, S ezt mindig meg is tette. Talán emlékeztethetek arra, hogy a Szövetségi Köztársaság kifejezett nyilatkozattal arra kötelezte magát, hogy nem alkílmaz eröszakot, továbbá emlékeztethetek arra, hogy a Szövetségi Köztársaság a védelmi szerződésekben, amelyeket kötött, önként lemondott az atom-, a biológiai- és vegyifegyverek gyártásáról. A békét azonban, hogy valóban áldássá váljék, nem szabad veszélyeztetni. Biztosítani kell azt. A mai világhelyzet tragédiája, hogy új államunk olyan világban létesült, amelyre rányomják bélyegüket a Kelet- és Nyugat közötti kapcsolatok nagy problémái. Ha ebben a helyzetben a Nyugateurópai Unió megalakításával és az Északatlanti Tömbbe való belépésünkkel az államok nagyobb szervezetéhez csatlakoztunk, ebben csak az az óhaj vezetett bennünket, hogy megerősítsük a békét. Emellett sohasem játszott szerepet az a gondolat, hogy ezt a nyugati szervezetet támadás céljaira használhatnák fel. Struktúrájánál fogva egyik szerződés sem alkalmas arra, hogy agresszió eszközeként lehessen felhasználni. A Nyugateurópai Unió megteremtéséről szóló egyezmény egyébként olyan záradékokat tartalmaz, amelyek hatásos szankciókat állapítanak meg az agresszív irányzatok ellen, s gyakorlatilag teljesen kizárják. Ezek a záradékok oly nagy fontosságúak, hogy már évekkel ezelőtt rámutattam arra, hogy a biztonsági rendszer elemeit tartalmazzák, amely rendszer esetleg alkalmas volna szélesebb viszonyokra is és nagyon jól hozzájárulhatnak egy nagyobb biztonsági rendszer kiépítéséhez. Elsősorban az erőszak alkalmazásáról való lemondásra gondolok, amiről már említést tettem, a támadó szövetségi jogainak elvesztésére, a megtámadottnak nyújtandó segítség kötelességére, de gondolok a fegyverkezés korlátozására és annak ellenőrzésére is, amint azt ebben az egyezményben meghatároztuk. Bármikor teljesülnek azon biztonsági rendszer megteremtésének feltételei, amely áthidalja a Kelet- és Nyugat közötti szakadékot — a Szövetségi Köztársaság nem tagadja meg e rendszerben való részvételét. Miniszterelnök úr, önök június 7-i jegyzékükben, amelyben meghívtak bennünket, fő gondolatként a „Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság közötti kapcsolatok normalizálását" hangsúlyozták. Ügy vélem, hogy ezzel összefoglalták azt, amit mi is óhajtunk a Szovjetunió nemzeteihez való kapcsolataink rendezése céljából, vagyis a békét, a biztonságot, a gazdasági együttműködést és a feszültség enyhítését. Ezért bizonyára helyes dolog, amint önök jegyzékükben mondják, hogy a béke és az európai biztonság érdekei, valamint a szovjet és a német nép nemzeti érdekei ezt a normalizálást megkövetelik. Mit lehet azonban tenni e kapcsolatok normalizálásának megkezdésére? Nem hiszem, hogy elegendő átkozni a háborút, megteremteni a biztonsági rendszert és bizonyos mértékben mechanikus módon felvenni a diplomáciai, gazdasági és kulturális kapcsolatokat. Inkább az a meggyőződésem, hogy az igazi normalizálást, csak akkor lehet elérni, ha megvizsgáljuk az okokat, amelyek a közöttünk levő jelenlegi nem normális kapcsolatokat okozzák és ha minden erőfeszítést megteszünk ezen okok kiküszöbölésére. Ezzel a kérdések két komplexumához érkeztem, amelyeket a szövetségi kormány augusztus 12-i jegyzéke szerint meg kell tárgyalni. A szovjet kormány augusztus 19-i válaszából köszönettel megértettük, hogy az önök kormánya, miniszterelnök úr, nem akar kitérni e kérdések megtárgyalása elől. Engedje meg, hogy azon németek kérdésével kezdjem, akiket mindeddig még a Szovjetunió területén, vagy befolyási körzetében tartanak, vagy akiket más módon akadályoznak meg ablten, hogy e területet elhagyják. Ezt a problémát szándékosan helyezem első helyre, mert ez olyan kérdés, amely minden német családot érint. Szívből óhajtom, hogy helyesen megértsék, milyen szellemben akarom ezt a kérdést megtárgyalni. Kifejezetten a dolog emberi oldaláról van szó. Elviselhetetlen az a gondolat, hogy az ellenségeskedések befejezése után több mint 10 évvel még mindig családjaiktól, hazájuktól, normális békés munkájuktól távol tartanak olyan embereket, akik ilyen, vagy amolyan módon belesodródtak a háborús események forgatagába. Nem szabad abban semmilyen provokatív dolgot látni, ha azt mondom, hogy elképzelhetetlen normális kapcsolatok felvétele államaink között addig, míg ez a kérdés megoldatlan marad. Ezzel nem támasztok semmilyen előzetes feltételt Az, amiről beszélek, éppen a normalizálás. Húzzunk határozott vonalat azon kérdés alá, mely naponta szenvedéssel teli és egymástól elválasztó múltunk visszaemlékezésének forrása. További probléma Németország állami egysége. Ügy vélem, egyetértünk önökkel abban, hogy Németország felosztása előnytelen helyzetet teremt és fel kell újítani Németország egységét. Azt hiszem, egyetértünk abban, hogy ezen egység megteremtése a négy nagyhatalom közös felelősségéből eredő kötelesség, amelyek a nemzeti szocialista Németország összeomlása után átvették a legfelsőbb hatalmat Németországban. Hivatkozom erre a kötelezettségre. Azt is tudom, hogy elsősorban ebben a kérdésben valamennyi né- I met nevében beszélek s nemcsak a Szövetségi Köztársaság lakosainak nevében, amikor arra kérem önöket, hogy minden erejüket a probléma gyors megoldásának szenteljék. E felelősségnek eleget téve megegyeztek önök a három nyugati hatalommal, hogy Genfben megtárgyalják ezt a problémát is. Nem szándékom bonyolulttá tenni ezt a folyamatot, amelynek Németország egységéhez kell vezetnie azáltal, hogy itt kétoldali tárgyalásokat kezdenék függetlenül a négy hatalom tárgyalásaitól. Sürgető kötelességem azonban e találkozót felhasználni arra, hogy megmutassam önöknek a kérdés teljes komolyságát és ezt megtárgyaljam önökkel és ezzel megkönnyítsem az önök feladatát Genfben és elősegítsem e feladat teljesítését. Mihelyt a négy hatalom megnyitja az utat a német nép előtt, felmerül a feladat, hogy szabad önrendelkezés útján és az európai jószomszédi kapcsolatok megteremtéséért viselt felelőssége tudatában, valamint az egész világ békéjének megszilárdításáért viselt felelőssége tudatában bevégezze az össznémet állam belső- és külső felépítését. Itt is meg kell ismételnem, hogy nem támasztok semmilyen előzetes feltételeket, hanem csúpán magáról a normalizálásról beszélek. Németország kettéosztottsága nem normális állapot. Ellenkezik az erkölcsi és emberi jogokkal és magával a természettel is. Nem tarthatom teíiát hasznosnak ezzel mint realitással érvelni, mivel döntő reális tény az az általános meggyőződés, hogy ez a kettéosztottság nem maradhat tartós, nem szabad tartósnak maradnia. Tárgyalásaink folyamán kíséreljük meg, hogy e kérdésben további lépést tegyünk. Másként az a veszély fenyeget, hogy Európa szivében a feszültség komolytűzfészke marad fenn. Németország egységének felújítása nélkül nem lehet Európában igazi biztonság. Ki kell küszöbölnünk mindazokat a veszélyes tűzfészkeket, amelyek könnyen felgyújthatnák a szenvedélyeket és idejében gondoskodnunk kell arról, hogy kielégítsük a német nép alapvető követelményeit. Önök azt vetik ellen, hogy az egyesített Németország veszélyes lehetne a Szovjetunióra. Engedjék meg, hogy először azt válaszoljam erre, hogy a főszerződés valamennyi szerződő felének (a Szövetségi Köztársaság, az USA, Nagy Britannia és Franciaország) egybevágó nézete szerint az össznémet kormánynak és az összBréma, szeptember 10. (ADN). „A lakosság nevében Adenauertől a.'t kell követelni, hogy a bonni küldöttség Moszkvában a megértés szellemében tárgyaljon, — jelentette ki Wilhelm Elfes, az egységért, békéért és szabadságért harcoló Németek Szövetségének elnöke egy brémai ülésen. Wilhelm Elfes megállapította, hogy a párizsi egyezmények és a Szövetségi Köztársaság tagsága az Északatlanti Tömbben megnehezíti Németország közvetlen egyesítését. Ezért fonEgy hét alatt Magyarországon 4120 új tag lépett be a termelőszövetkezetekbe Budapest, szeptember 10. (CTK) — A magyar termelőszövetkezetek földjeinek jó termése napról napra újabb önállóan dolgozó parasztokat győz meg a közös gazdálkodás előnyeiről. Az aug. 21. és 28-a közötti héten további 3055 paraszt lépett be a termelőszövetkezetekbe családtagjaikkal együtt. E napokban a szövetkezetekbe összesen 4120 új tagot vettek fel csaknem 15 000 hold földdel. A közös gazdálkodás útját Somogymegyében választotta a legtöbb paraszt,' ahol a szövetkezetekbe 985 új tag lépett be 4632 hold földdel. Szoll nok megyében e hét folyamán 673, Hajdú megyében 308 új tag lépett be. Ezekben és más magyarországi megyékben előkészítő bizottság dolgozik az új szövetkezetek megalakításán. A görög kormány tiltakozó jegyzéke London, szeptember 10, (TASZSZ) — Mint a londoni rádió jelenti, szeptember 9-én az ankarai görög ügyvivő a török külügyminisztériumnak átadta a görög kormány jegyzékét, amelyben tiltakozik azon görögellenes akciók ellen, amelyekre szeptember 6-án Isztambulban és Izmirben került sor. I német parlamentnek teljes szabadsággal kell eldöntenie azt, milyen szövetséges rendszerhez csatlakozik. Ha a Szovjetunió úgy véli, hogy Németország újraegyesítése veszélyeztetni fogja biztonságát, hajlandók vagyunk minden módon hozzájárulni olyan biztonsági rendszerben való együttműködéshez, amely kiküszöbölné ezeket az aggodalmakat. Ügy vélem, hogy azokkal a tárgyalásokkal egyidejűleg, amelyeket Németország egysége felújításának módjáról fogunk folytatni, foglalkozni kell az európai biztonság rendszerével is. Ha megkezdjük a diplomáciai, gazdasági és kulturális kapcsolatok felvétele kérdésének közös megtárgyalását, tudatosítanunk kell, hogy erre szükség van. A szövetségi kormány osztja azt a nézetet, hogy az ilyen kapcsolatok felvétele nagy hasznára válhat mindkét országnak és kölcsönös kapcsolataiknak. A két kormány közvetlen érintkezése bizonyára hozzájárul ahhoz, hogy elérjük a reális valóság helyes értelmezésén és értékelésén alapuló fontosabb vélemény megalkotását. A két ország gazdasági feltételei kétségtelenül lehetővé teszik a kölcsönös kiegészítést. A kulturális értékek és tudományos munkák kicserélésének megkezdése is olyan cél, amelyet üdvözölnünk kell. Engedje meg, miniszterelnök úr, hogy összefoglaljam fő gondolataimat: Szívből üdvözlöm ezt az alkalmat a nyílt tárgyalásokra. Tudatában vagyok az ilyen tárgyalások nehézségeinek, amelyek csupán kezdetet jelenthetnek. A tárgyalások előnyét abban látom, hogy kapcsolataink normalizálásának feladatát egyetlen egészként fogjuk megtárgyalni azzal kapcsolatban, amit itt kifejtettem. Remélem és óhajtom, hogy jelenlegi tárgyalá-' saink tovább folytatódnak valamilyen módon moszkvai tartózkodásunk befejezése után is, ennek módjaiban még megegyezhetünk. Meggyőződésem, hogy ha ez így Ipsz, akkor erőfeszítéseink végül olyan eredményekhez vezetnek, amelyek nemcsak azon államok népeinek hasznára válhatnak, amelyeket képviselünk, hanem hasznosak lesznek az egész világ békéjére és biztonságára is. tos, hogy beszüntessék mindazokat a lépéseket, amelyek Nyugat-Németország felfegyverzéséhez vezetnek és elérjék azt, hogy a bonni kormány kivegye részét a nemzetközi feszültség enyhítésére irányuló általános törekI vésből. Erre most Adenauernek alkalma nyílik Moszkvában. Ha azonban az Északatlanti Szövetség alapján akar Németország újraegyesítéséről tárgyalni, akkor megakadályozza az újraegyesítést. A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége és a Német Szövetségi Köztársaság kormányküldöttségeinek tárgyalásai Moszkva, szeptember 10. (TASZSZ). — Szeptember 10-én moszkvai időszámítás szerint délelőtt 10 órakor összeültek a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége és a Német Szövetségi Köztársaság küldöttségei, hogy folytassák tárgyalásaikat. Az ülésen dr. Adenauer szövetségi kancellár elnökölt. Argentínában „népi milícia" alakult Buenos Aires, szeptember 9. (TASZSZ). — Az argentin sajtó jelenti, hogy az Argentin Általános Munkaszövetség, amelynek 6 millió tagja van, határozatot hozott a „népi milícia" csapatok létesítéséről az alkotmány és a törvényesen választott szervek védelmére. Ezt az intézkedést az váltotta ki, hogy az argentin hadseregben bizonyos hírek szerint egy nagy csoport kapcsolatban állt reakciós és ellenzéki tiszti elemekkel. Ez a csoport a kormány ellen foglalt állást és az elnök lemondását követeli. A fémetek Szövetsége azt kövefeli Adenauerfdl, hogy Moszkvában a megértés szellemében tárgyaljon