Uj Szó, 1955. szeptember (8. évfolyam, 210-235.szám)

1955-09-11 / 219. szám, vasárnap

Világ proletárjai egyesüljetek! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA' A mai számban: Megkezdődtek a tárgyalások a Szovjetunió és • Német Szövetségi Köztá rsaság között (1.—2. old.) Kigyúlt a Nagy-csillag Handlován is (3. oId.> Néphadseregünk a béke őre (4. old.) Hiien a bányász-mesterséghez (5. old.) Rádióműsor (6. eld.) Bratislava, 1955." szeptember 11. vasárnap 30 fillér VIII. évfolyam, 219. szám Bányászaink ünnepén Ez évbén, felszabadulásunk ju­bileumi évében a bányásznap megünneplése az eddiginél még sokkal mélyebb értelmet nyert. Nagv utat tettünk meg ez alatt a tíz év alatt, nagy léptekkel halad­tunk előre a szocializmus építésé­ben. Gazdaságunk hatalmas ará­nyú fejlődésében nagy részük van a bányászok sokszor nagyon ne­héz, hősies munkájának. Éppen ezert övezi a bányászokat a népi demokratikus haza sokoldalú gon­doskodása, az egész nép szeretete és megbecsülése. Ez a gondosko­dás erkölcsi és anyagi téren egy­aránt megnyilvánul. Sok száz bá­nyász visel már eddig is magas ki­tüntetéseket. Csak 1951-től 18 bá­nyászt tüntettek ki a Köztársasági Renddel, 48-at a Munkaérdem­renddel, 114-et az „Építésben elért érdemekért", 148-at pedig a „Ki­váló munkáért" kitüntetéssel. Ez évben új érdemrendeket létesítet­tek a bányászok jó munkáiénak megjutalmazására. 3174 bányászt tüntetnek ki a Munka Vörös Zász­Jaia Renddel, 1140-et a Munka Vö­rös Csillaga Renddel, 1679 bányász kapja meg a „Hűséges Munkáért". 2679-en pedig az „Áldozatos mun­káért" kintüntetést. A becsületesen dolgozó bányá­szok jó fizetést kapnak, a bányá­szat ma az egyik legjobban fizetett foglalkozás hazánkban. A mai ün­neDnapon bizonyára sok szó esik a bányászok régi életéről, amikor a rosszul fizetett bányászoknak mindennapos nehéz harcokat kel­lett vívniok a tőkések ellen a na­gyobb darab kenyérért. Harcokat, amelyekben sokszor dördült el a burzsoá rendet védelmező csendő­rök sortüze, amelynek nyomán bányászvér ömlött a földre. Ezek az idők mindörökre eltűntek. Be­csületesen dolgozó bányászaink ma a fejtési terv teljesítéséért in­dulnak csatába a föld mélyén, mun­ka végeztével pedig anyagi gondok nélkül élhetnek családtagjaikkal együtt. A jó fizetés azonban csak részét képezi a bányászok iránti gondoskodásnak. Szerte az ország­ban új lakónegyedek épültek a bá­nyaüzemek mellett egészséges, modern lakások ezreivel. Milliókat áldoz államunk a bányászok egészségének megőrzésére nem­csak bent a bányában a nehéz munkák egyre tökéletesebb gépe­sítésére és az egészséges munka­körülmények biztosítására, hanem az állandó orvosi felügyeletre s a bánvászok üdültetésére is. Csak a múlt évi párt- és kormányhatáro­zat óta 9 rekreációs központot lé­tesítettek és 29 bányakörzet részé­re állították fel saiát üdülőhelyet. Sok száz üzemi klubot és más kul­túrintézményt létesítettek és léte­sítenek bányáink mellett bányá­szaink kulturális szükségleteinek kielégítésére. Sokat lehetne még mondani ar­ról, mi mindent kaptak bányásza­ink a felszabadulás óta eltelt évek során. Azonban éppen a bányászok tudják, érzik azt legjobban, mi mindent kaptak hazánktól. S alig­ha tévedünk, amikor kijelentjük, hogy minden bányász tudatában van annak Is, mit vár ezért tőle cserébe társadalmunk. Becsületes munkát, a kitűzött célok elérését, a terv egyenletes, mindennapi és minden mutatószámban való tel­jesítését. Sok nagyszerű munka ­győzelmet értek már el bányá­szaink. A háború előtti utolsó év­hez viszonyítva a feketeszén bá­nyászata 35,8%-kai növekedett, a barnaszéné pedig 110,3%-kal. Ércbányászatunk is jelentősen fej­lődött. Jelentős mértékben alkal­mazzuk az új fejtési módszereket, állandóan bővül a bányák gépesí­tése és a gépek kihasználása. Sok ezer nagyszerű újító, szervező, él­munkás nevelődött ki bányáink­ban, akiknek példája tízezreket mozgósít a feladatok teljesítéséért folvó lelkesebb harcra. A bányász név megtiszteltetést jelent, éppen ezért viselőjét kö­telezi is. Nem ünneprontás, ha nyíltan megmondjuk, hogy az el­ért szép eredmények mellett egész sor hiányosság fékezi bányáink­ban a kitűzött feladatok valóra váltását. Minden becsületes bá nyásznak kemény harcot kel I folytatnia olyan hibák megszün­tetéséért. mint amilyenek a ma"as százalékarányú műszakmulasztás, a munkaerőhullámzás, a gyakori üzemzavarok, a rendetlenség, a munkafegyelem megsértése, fele­lőtlenség a gépek gondozásában, nem kielégítő kihasználásuk és az egyes dekádok tervteljesítése kö­zötti nagv ingadozás. Ide számít­hatjuk még a gépi munkától és az új haladó fejtési módszerek alkal­mazásától való idegenkedést sok bányában. A hibák ellen folyta­tott harcban elsősorban a kommu­nista bányászoknak és a műszaki dolgozóknak kell élenjárniok. Űj ötéves tervünk küszöbén ál­lunk. Néhány hónap múlva meg­kezdjük második ötéves tervünk feladatainak teljesítését. Ezek a feladatok sokkal nagyobbak, az ed­digieknél. Gyorsabb ütemben aka­runk előrehaladni a lakosság élet­színvonalának emelésében, ezt pe­dig csak gazdaságunk gyorsabb fejlesztésével valósíthatjuk meg. 1956-ban a feketeszén termelésé nek 5.4%-kal, a barnaszén ter­melésének pedig 10.7%-kaI kel' emelkednie. Jelentősen emelkedik a vasérc és más ásványkincsek kitermelése is. A megnövekedett feladatok fo­kozott munkát követelnek meg bányaiparunk minden egyes dol­gozójától. Már most meg kell kez­deni a tartalékok feltárását a fej­tés növelésére. A műszaki dolgo­zóknak. a munka irányítóinak fontos feladata a termelés techni­kai színvonalának fokozása, az új technika alkalmazása, a korszerű gépek felhasználása, amelyek egy­úttal hozzásegítenek a termelés növelése mellett a gazdaságosabb munkához is. A bánvászok elvár­iák a műszakiaktól, hogy olyan munkafeltételeket teremtenek, amelyekben lehetővé válik a ver­seny teljes kibontakozása. Ez pe­dig csak akkor lehetséges, ha gon­donsan előkészítik a munkahelye­ket, tervszerűen folyik a feltárás, biztosítva van a zavartalan szál­lítás és a bánvafa utánpótlása. A külön műszakokat és a roham­munkát csak az előrelátó vezetés, a berendezés kapacitásának iobb kihasználása, az üzemzavarok ki­küszöbölése és a munkafegyelem megszilárdítása szüntetheti meg. A mai ünnepnapon fogadiák meg bányászaink, hogv az év hát­ralevő hónapjaiban az eddiginél fokozottabb igyekezettel dolgoznak az.évi terv minél jobb teljesítésé­ért, amelv a iövő évi terv sikeres megkezdésének fontos feltétele. Ne legyen egyetlen bánya, egyetlen bányász sem, amely, illetve aki adóssággal lépné át az új év kü­szöbét. Népünk szeretettel ünnepel a bányászokkal együtt, sok sikert kíván további munkájukhoz. Fe­leljenek erre a bizalomra a bányá­szok törhetetlen munkalendülettel, szakmai tudásuk állandó tökélete­sítésével. a feladatok következetes valóra váltásával. A Szovjetunió békepolitikáiának újabb sikere Megkezdődtek a tárgyalások a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság között Moszkva, (TASZSZ). Moszkvában szeptember 9-én mi­előtt 11 órakor megkezdődtek a tárgyalásd; a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége és a Német Szövet­ségi Köztársaság kormányküldöttségei között. A tárgyalásokat a Szovjetunió kezdemécyezésere tart­ják, amely június 7-t jegyzékében javasolta a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság kapcsolatainak nor­malizálását és ezzel kapcsolatban a két állam közötti közvetlen diplomáciai, kereskedelmi és kulturális kap­csolatok felvételének megtárgyalását. A Szovjetunió részéről a lársválásokon részt vesznek: N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának el­nöke (a küldöttség vezetője), N. Sz. Hruscsov, a Szov­jetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének tagja, V. M. Mo­lotov, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének első he­lyettese és külügyminiszter, N. G. Pervuhin, a Szovjet­unió Minisztertanácsa" elnökének első helyettess, 1. G. Kabanov külkereskedelmi miniszter és V. Sz. Szemjonov, a külügyminiszter helyettese. '* A Német Szövetségi Köztársaság részéről a tárgyalá­sokon részt vesznek: Dr. K. Adenauer, szövetségi kan­N. A. Bulganyinnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének megnyitó beszéde cellár, (a küldöttség vezetője), Dr. von Brentano külügy­miniszter, Dr. Hallstein, a külügyminisztérium államtit­kára, Dr. Globke, a szövetségi kancellár államtitkára, Blankenhorn nagykövet, Dr. Grewe miniszteri igazgató, Dj:. Reinhardt, a gazdaságügyi minisítérium külügyi gaz­dasági szakosztályának vezetője, "Dr. von Scherpenberg, a külügyminisztérium kereskedelmi-politikai osztályának vezetője, Dr. von Trützschler, a külügyminisztérium kulturális osztályának vezetője, von Eckardt nagykövet, Dr. Mohr követ, a külügyminisztérium protokollfőnöke, Dr. von Walter követ, Dr. Müller miniszteri igazgató és Dr. Kocb. A tárgyalásokon továbbá részt vesz K. Arnold, Észak­Rajna-Westfáiia miniszterelnöke, a Szövetségi Tanács külügyi bizottságának elnöke, K. G. Kiesinger, a szövet­ségi parlament külügyi bizottságának elnöke és C, Schmid, e bizottság elnökének helyettese. A tárgyalásokat N. A. Bulganyin megnyitó beszéddel nyitotta meg. Ezután nyilatkozatot tett dr. K. Adenauer szövetségi kancellár. Kancellár úr, uraim! A szovjet kor­mány nevében üdvözlöm önt, kancellár úr és a Német Szövetségi Köztársaság kormányküldöttségét Moszkvában, a Szovjetunió fővárosában. Ma kezdődő tárgyalásainkat jegyzék­váltás előzte meg a Szovjetunió kor­mánya és a Német Szövetségi Köztár­saság kormánya között. Amint ismere­tes önök előtt, a szovjet kormány azt javasolta a Német Szövetségi Köztár­saság kormányának, hogy tárgyaljuk meg a közvetlen diplomáciai, kereske­delmi és kulturális kapcsolatok felvé­telének kérdését országaink között. A szovjet kormány abból Indult ki, hogy a normális kapcsolatok felvétele országaink között megfelel a Szovjet­unió és a Német Szövetségi Köztársa­ság érdekeinek is. A kapcsolatoknak ez a normalizálása megfelel az európai béke megszilárdításának és a nemzet­közi feszültség további enyhítésének. Ez mindkét ország legmélyreha­tóbb érdeke is. x Az elmúlt két háborúban a legna­gyobb áldozatokat és a legnagyobb anyagi veszteségeket a szovjet és a német nép szenvedte. Az utolsó világ­háború által okozott óriási pusztulás következményei még most sincsenek teljesen kiküszöbölve. Még súlyosab­bak a szovjet családok millióinak vesz­teségei, amelyek a hitleri hódítók bű­nös háborús kalandja következtében elvesztették hozzátartozóikat. E hábo­rús kalandoktól sokat szenvedtek a né­met családok milliói is. Ezek a veszte­ségek pótolhatatlanok. A történelem meggyőzően mutatja, hogy az ellenségeskedés és elidegene­dés korszaka a nemzeteink közötti kapcsolatokban mindig csak szenvedést és szerencsétlenséget hozott rájuk. Ezzel szemben viszont a Szovjetunió és Németország népeinek a kölcsönös jó kapcsolatok és az, együttműködés mindig nagy hasznára váltak. A Szovjetunió és a Német Szövetsé­gi Köztársaság közötti normális kap­csolatok megteremtése más' európai népeknek is érdeke, melyeknek minden oka megvan arra, hogy nyugtalankod­janak bizonyos körök jelenlegi tervei miatt, amelyek meg akarják akadá­lyozni az országaink közötti kapcsola­tok megjavítását és azt a tényt, hogy országaink között nem állanak fenn normális kapcsolatok, arra akarják felhasználni, hogy ellenségeskedést idézzenek elő a Szovjetunió és Német­ország közötit. Az ilyen tervek új, még pusztítóbb európai háborúval fenyeget­nek és veszélyeztetik az európáT nem­zetek biztonságát. Ezért az, aki az eu­rópai béke megszilárdítására törek­szik, kell, hogy óhajtsa a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság közötti kapcsolatok normalizálását. A bizalmon és az érdekek kölcsönös tiszteletben tartásán alapuló normális kapcsolatok felvétele kiküszöbölné az országaink békés együttműködéséhez vezető út akadályait és hozzájárulna az európai népek biztonságának meg­szilárdításához. A szovjet nép a múlt háború által okozott súlyos áldozatok és károk ellenére sem táplál gyűlöle­tet a német nép iránt. Erről tanúsko­dik többek között az a tény, hogy a Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztársaság között jő baráti kapcsola­tok alakultak, amelyek fejlődnek és szilárdulnak és amelyek az egyenlősé­gen, a szuverenitás kölcsönös tiszte­letbentartásán és az egymás belügyei­be való be nem avatkozás elvein ala­pulnak. A szovjet kormány azonban, a meny­nyiben ez tőle függ, jó kapcsolatoka' szeretne fenntartani a Német Szövet­ségi Köztársasággal is. Ügy véljük, hogy nem SUhatnale akadályok az ilyen kapcsolatok meg­teremtésének útjában, ha a Szovjet­unió és Németország népeinek erde­keiből, valamint az európai béke meg­megőrzésének érdekéből indulunk ki Általánosan ismeretes, hogy a négy hatalom kormányfőinek genfi érte­kezlete hozzájárult a nemzetközi fe­szültség . enyhítéséhez. Napjainkban megjavultak az államok közötti köze­ledés és a közöttük szükséges biza­lom megteremtésének lehetőségei. Természetes, hogy ez széleskörű tá­mogatásra és rokonszenvre talált mindkét ország közvéleményéin. Ex a tény még jobban kihangsúlyozza az államaink közötti kapcsolatok norma­lizálásának szükségességét közvetlen diplomácia! kapcsolatok felrétele által. Amint ismeretes, a szovjet kor­mány egyetértését nyilvánította az­.zal, hogy itt kicseréljük nézeteinket Németország egysége felújításának kérdésében. Emellett nem lehet fi­gyelmen kívül hagyni azokat a nagy aka­dályokat, amelyek ennek útjában áHa­nak, miután érvénybe léptek a pári­zsi egyezmények, amelyekkel a Német Szövetségi Köztársaság belépett bizo­nyos katonai csoportosulásokba és Nyugat-Németországot újrafelfegyver­zik. Ezenkívül hangsúlyozni kel! a következőt is: A szovjet kormány mindig elismerte, hogy Németország egyesítése kéraésének megoldása el­sősorban maguknak a németeknek az (Folytatás a 2. oldalon.) v- v 5 ^ú-.WZM • ' ' • •• '-y® -Ifgff, Moszkvába érkezett a Német Szövetségi Köztársaság kormányküldöttsége Dr. K. Adenauer kancellár ve­zetésével. A képen: N. A. Szuszlov, M. G. Pervuhin, V. M. Molotov, N. A. Bulganyin, dr. G. von Bren­tano, dr. K. Adenauer a vnukovi repülőtéren

Next

/
Thumbnails
Contents