Uj Szó, 1955. szeptember (8. évfolyam, 210-235.szám)

1955-09-09 / 217. szám, péntek

2 UISZÖ / Í955. szeptember 9. A gabonabegyűjtés eredménye Szlovákiában Beszélgetés a föld mélyén Gyönyörű nyári délután. Az ember­nek kedve támad ilyenkor, hogy egy kicsit körülnézzen a város környé­kén. Alig 3 kilométerre a várostól szép völgy terül el, amelyet sebes­folyású hegyipatak szel ketté. Erdei tisztásra érek, s leheveredem a fűre. Micsoda illat itt az erdőben. Ha ide­gen volnék, eszembe se jutna, hogy a föld gyomrában, alattam vagy 3Ű0 méterre, az andezit réteg alatt bá­nyászok fejtik a szenet. Handlován vagyunk, az V. fejtőrész­legen. A zegzugos bányafolyosókon igyekszem előre. A reflektor tölcsér­alakban szórja elém fényét. Nemso­kára elérjük Kandera elvtárs munka­helyét. Ismerjük őt. A „Munkaérdem­rend" viselője. Még egy pár méter a szűkülő fo­lyosón és máris a helyszínen vagyunk. Stefan Matuska, a munkaszakasz ve­zetője fogad, s beszélget velünk. Elmondja, hogy az V. fejtőrészleg Váltakozva teljesíti tervét; egyszer Ugyancsak előreugranak, másszor pe­dig lemaradnak. Még azt is hozzá­teszi, hogy a részleg bányászai a bá­nyásznapig kifejtik a hiányzó szén­mennyiséget és a tervet egyenletesen fogják teljesíteni. Még egy pár felvilágosítás és a munkahely műszaki dolgait tisztáb­ban látom. Tovább megyünk. Vigyázzunk azonban a derékbatört ,kereszt-tartóoszlopnál; hajolj le, mert könnyen bevered a fejed. Az ember arra vágyódik, hogy töb­bekkel is elbeszélgessen, ha már itt van a föld alatt. Most már a vezető sem segít, hi­szen neki is van dolga. Meg kell ke­resni az embereket. Nem olyan köny­nyű dolog, mint ahogy az első pilla­hatban gondolom. A folyosó végére érek. Most merre ? Megállok a létránál. Nagyobbik fele Jelvész a félhomályban. Megtapogatom. Bizalmatlan vagyok. Inkább felvilágí­tok a fejem fölé. Megtörik a fény a csillogó szénen. Aztán elindulok a létrán felfelé és olyan tágas helyre kerülök, ami a bá­inyában nem mindennapi. Itt van Kandera elvtárs munkahe­lye. Középen világosság. A bányászok körülállnák valamit, hajlonganak va­lami felett. A lámpák fénye több he­lyen éri, szinte végigtapogatja a gép­testet. — Ahá, — gondolom magamban, itt val.-mi hiba van, úgy látszik azt kere­sik. — Az apja teremtésit, már megint áll — káromkodik az egyikük. — Ne káromkodjék apa, megdöglik a tehene — szól vissza a munkasza­kasz vezetője. — Többen is rávilágítanak. — Szervusz, Stefko, üdvözli őt egy idősebb bányász s ahogy mosolyog, szénfekete arcából kivilágít fehér fog­ísora. Igen, ő az, Kandera elvtárs. Elő­Csütörtökön, szept. 8-án a prágai •Július Fuőík Kultúra és Pihenés Park­jában megnyitották „A bányászok és technikusok munkájának tíz éve a fel­szabadított köztársaságban" című ki­állítást. A kiállítás megnyitásán részt vet­tek Josef Jónás tüzelőnyagügyi mi­niszter helyetteseivel, Ján Teper, a Bányászblkalmazottak Szövetsége Köz­ponti Bizottságának elnöke a szövet­ség elnökségi tagjaival, a szénkörze­tek trösztjeinek és kombinátjainak igazgatói az egész köztársaságból, az érdemrendek és kitüntetések új vise­lői a tüzelőipar vezető dolgozóinak és a Bányászalkalmazottak Szövetsége élenjáró politikai és szakszervezeti dolgozói sorából. Jelen voltak még a Szovjetunió, Lengyelország és az NDK bányászküldöttségei, amelyek a bá­nyásznap ünnepségeire jöttek Cseh­szlovákiába. A kiállítást Ján Teper, a Bányászal­•kalmazottak Szövetsége KB elnöke nyi­munkás, amilyen még Handlován is kevés van. Bölcsőjét Liptóban ringatták. Fele­sége és gyerekei most is ott laknak. De ő több mint 20 éve Handlován dol­gozik. Ismeri őt itt minden bányász, főleg a fiatalabbak, akiket tanított, nevelt. És tanítványai sem vallanak szé­gyent. Az igaz, hogy hallgatnak rá, mert rendnek kell lenni. Nevelte a fiatalabbakat és azok megszerették őt. Amikor a miniszter elvtárs átadta ne­ki a „Munkaérdemrendet", minden handlovai bányász tudta, hogy a ki­tüntetés igazi bányászhoz került, aki szívvel-lélekkel dolgozik és bányász­becsületén nem esik csorba. Aztán ő is megszólal: — Jól dolgozott eddig ez a gép, a kaparóval sem akadt semmi baj. De most megkötötte magát, megállott és a teremtőnek sem mozog. Megnéztük hát alaposan. Megtaláltuk a hibát: rövidzárlat volt. Kijavítjuk és máris indulunk. Megtekintem a szénfalat. Figyelme­met nem kerülte el a „Donbasz" szov­jet szénkombájn, amelyhez kaparót is kombináltak. Ilyen módon még nem fejtettek szenet Handlován és Kan­dera elvtárs munkacsapata is csak próbamunkát végez most. A próba természetesen még nem lehet olyan, mintha rendes ütemben dolgoznának. Pillanatnyilag ezért nem teljesítik a tervet, ők azonban nem hagyják eny­nyiben, készülnek az ünnepnapra. Bi­zony a bányásznapon nem akarnak szégyenkezni. Rövid idő alatt kijavították a hi­bát. A barnaarcú gépész meg-megve­regeti az acéltáltost. Mi tagadás, cso­dálom a kombájn munkáját. Először meg-megréseli. a szénréteget, kaparó karja fent elvágja azt, s aztán a bera­kó rárakja a szállítóra. A kombájn lépésről lépésre közeledik a szénfal végébe, hogy aztán újból élőiről kezd­je a munkát. A megrakott szállító vi­szi a szenet. Bz valóban nagyszerű gép, s mennyire megkönnyíti a mun­kát. ^ Kandera elvtárs is figyeli a gépet. Mosolyog. Nagyon elégedett. De a töb­biek is. Vállas, erős emberek ezek a bányászok és sokat adnak a bányász­becsületre. Elbúcsúzunk Kanderáéktól és Hegli Vendel munkahelye irányába tartunk. Az út nem mondható kényelmesnek. Helyenként egészen le kell hajolni, s jó pár métert kúszva kell megtenni. Végre megérkeztünk. Itt egészen más kép fogad, mint Kanderáéknál. Szó sincs üzemzavarról. Vígan zörög a szállítószalag néha-néha a saját han­gomat sem hallom. De csak hadd zörögjön, hadd zúgjon. Hasznos ez a zaj. Valamikor a bányá­szok több mint egy méter magas csil­lébe lapátolták a szenet. Egy ilyen műszak után nemigen volt kedvük szórakozni. — De hát hol van Hegli elvtárs? rá­kérdezem az egyik bányásztól. totta meg. Kifejezésre juttatta a bá­nyászok azon óhaját, hogy szeretné, ha a kiállítás a látogatókat minél kö­zelebb hozná bányaüzemeink munká­jához és főleg a fiatalokban vágyat ébresztene a bányászhivatás iránt, az­iránt, hogy a szocializmus élenjáró építőivé váljanak. Prágában a Kulturális Ügyek Mi­nisztériumában szeptember 7-én saj­tóértekezlet volt, amelyen hivatalosan közölték a csehszlovák hivatásos szín­játszás országos versenye hatodik év­folyamának — az 1954/55. évi Szín­házi Aratásnak eredményét. A Színházi Aratás versenye 1954. októberétől 1955. február végéig tar­tott és részt vettek benne az összes csehszlovák hivatásos színházak a prágai és a bratislavai Nemzeti Színhá­zak kivételével. A versenyelőadásokat két háromtagú bizottság értékelte, — Amott — mutat előre, ahol egy lámpa fénye imbolyog a félhomályban. Tovább megyek. Ütközben megszó­lítok egy tömzsi, bajuszos embert. — Maga Hegli elvtárs? — kérde­zem. — Nem — feleli. — Amott van ni — mutat egy középkorú emberre, akit négy-öt fiatalabb áll körül, s ő éppen magyaráz nekik. Befejezi beszédét, aztán kettesben elindulunk munkahelye felé. Beszélgetünk. Meg kall mondani, Hegli elvtárs eleinte szűken méri a szót, főképpen ha felőle érdeklődöm. De aztán felenged, s elkezdi: — Most teljes ütemben megy a fejtés. Munkahelyünkön ez idé tn üj fejtési módszert vezettünk be, még­pedig a réteges fejtést. Eleinte azt hittük, hogy Handlován ezzel felsü­lünk. De ^szerencsére tévedtünk. Utá­nunk a negyedik, majd a harmadik fejtőszakaszon is így kezdtek dolgoz­ni és ma már Kandera is így fejt. — No és a rétegfejtéssel hogy tel­jesítik a tervet? — Hát bizony a kezdet nehéz volt. Eleinte káromkodtak az embe­rek. Egyszer már úgy volt, hogy ott­hagyjuk a munkahelyet. De végül mégis kitartottunk és ma az utolsó ereszkén nagyon szépen, 150 száza­lékra teljesítjük a tervet. A keresetre sem lehet panasz. Most már nem bánnám, ha ott, ahol most kezdünk dolgozni, szintén réteges fejtést le­hetne alkalmazni. Kár, hogy itt nincs meg hozzá az előfeltétel. — Én magam már meggyőződtem arról éspedig saját tapasztalatomból, hogy az új munkamódszer nem olyan rettenetes, mint ahogy azt egyesek elképzelik. Minden megy, csak türe­lem kell hozzá, no meg talpig ember — folytatja. Hegli elvtárs már öreg bányász. Igaz, Handlován még nem olyan rég lakik. Ezelőtt Dorogon dolgozott, s ma a handlovaiakkal együtt fejti a csillogó szenet. Elköszönök Hegli elvtárstól. Üjból tágas folyosóra érek, s azon haladok kifelé. Kint a bárányfelhős ég alatt, vagy éjjel is, ha a csillagok felragyognak, az ember meg is feledkezik arról, hogy a bányában volt. Egyről azonban nem feledkezik meg: Kanderáékról, Hegllékről és mindazokról, akikkel lent a föld gyomrában, a bánya mé­lyén elbeszélgetett. * * • A tömzsi bányamozdony már húz­za kifelé a csilléket. Fent, úgy is mondhatjuk: idekint, csendes nyári éjszaka. Kijövünk a kapun. Még egyszer visszanézek. Csak két csillag ragyog az üzem bejárata felett, az I. és a VII.Í fejtőrészlegé. A többi sötétségbe burkolódzott, mintha szégyenkezne. Keményebben meg kell fogni a dolog végét handlovai bányászok, hogy a bányásznapra minden csillag felra­gyogjon. Podluzansky J., Handlová Lengyei fHmhét Csehszlovákiában A csehszlovák—lengyel barátság hete keretében a Csehszlovák Állami Film szeptember 23—27-ig Prágában és az összes kerületi városokban lengyel filmhetet rendez. A „Remény órái" és „A hívatlan vendégek" című két őj filmet mutatják be és egyes régebbi lengyel filmeket is. A lengyel film­héten részt vesz a lengyel filmkül­döttség, amely az egyes kerületi vá­rosokba is ellátogat. amelyek az egyes színházi szakmák szakembereiből tevődtek össze és a legsikeresebb előadásokat a Kulturá­lis Ügyek Minisztériumának kiértéke­lésre javasolták. Az 1954/5^5. évi Színházi Aratás a győztes együttesek szemléjében éri el tetőpontját, amelyet Prágában szep­tember 18-tól 29-ig rendeznek meg. Pénteken, szeptember 30-án a prágai Waldstein-palotában ünnepélyes ke­retek között kapják meg a győztesek az okleveleket, az arany és ezüst jel­vényeket. (CTK) Szlovákiában szeptember 7­ig a tervezett gabonamennyiség 81,8 százalékát gyűjtötték be. Az egyes kerületek a gabonabegyűjtés tervét a következőképpen teljesítették. Bratislava 110 százalékra Nyitra 105,1 Besztercebánya 59,5 „ A csehszlovák bányászok a bányász­nap alkalmából a Szakszervezeti Vi­lágszövetség mellett működő Nemzet­közi Szakszervezeti Bányászegyesület­tól üdvözlő táviratot kaptak, amelyben többek között ez áll: „A Nemzetközi Szakszervezeti Bá­nyászegyesület teljes sikert kíván önöknek építő feladataik teljesítésében. Meg vagyunk győződve arról, hogy az önök igyekezete hozzájárul a cseh­szlovák nép jólétének emeléséhez és országukban a bányaipar fejlődéséhez, az egység és barátság megszilárdítá­sához a világ bányászai között." A következő táviratot a csehszlovák bányászok a Szovjetunió Bányászalkal­Az év elejétől a besztercebányai ke­rület gép- és traktorállomásai össze­sen 268 dolgozóval erősödtek. Az ál­lami gazdaságok 407 új dolgozót tar­tanak nyilván. Ez év június elsejétől, amikor a besztercebányai kerület azt a feladatot kapta, hogy a szövetkeze­tek tagalapját további 300 dolgozóval bővítse, a besztercebányai kerület EFSZ-ei összesen 164 új szövetkezeti Az első utazások, amelyeken a pol­gárok minden rétege, munkások, tech­nikusok, földművesek és hivatalnokok is részt vesznek, a legközelebbi na­pokban megvalósulnak és ezekre .már megtelt a létszám. Szeptember 13-án 35 polgár utazik egy fekete-tengeri hajóútra, ellátogat Odesszába, Jaltá­A Szovjetunió nemzeti művésze A. HacsaturjSn, aki Karlovy Vary-ban gyógykezelteti magát, szerdán, szep­tember 7-én az Antonín Dvorák hang­versenyteremben meghallgatta a Kar­lovy Vary-i szimfonikus zenekar pró­bahangversenyét. A szimfonikus ze­nekar tagjaival folytatott beszélge­tésen megemlítette, hogy hallotta az Imperial-szanatórium kertjében ren­dezett hangversenyüket és néhány ze­r A Kassai Állami Színház a napokban nyitotta meg idei évadját. Az új idényre a színház vezetősége és a rendezők gondosan készítették el a műsortervei. A prózai együttes tarka, gazdag és nevető-szórakoztató reper­toárral lép a nagyközönség elé. Űj színművek kerülnek bemutatásra, me­lyek Kelet-Szlovákia forradalmi múlt­jának eseményeit elevenítik fel, vagy tematikájukat mai életünkből, szo­cializmust építő népünk fontos prob­lémáiból merítik. Az új színházi idényben színre kerülnek a szovjet drámairodalom s a haladó klasszikus színművészet kiváló alkotásai is. A színház opera-együttese Fibich, Mozart, Rimszídij-Korszakov, Verdi műveit és klasszikus operetteket, a balett-együttes Gresák, Haesaturján, A BRATISLAVAI szőlők ez idén gaz­dag termést ígérnek. J. Polás, az Ál­lami Gazdaság szőlészeti osztályának vezetője, J. Sipka agronómus és F. Herczeg borpincevezető az idei sző­lőtermést 85—90 mázsára becsülik hektáronként. Tavaly az átlagos sző­lőtermés hektáronként 76 mázsa volt. SZEPTEMBER 5-IG Szlovákiában a szénatermés 74,3 százalékát takarí­tották be. A betakarítás legjobban a bratislavai kerületben folyik, ahol szeptember 5-ig 102,1 százalékra tel­jesítették a ter.vet. Kassa 46,2 Eperjes 37,1 „ 2ilina 25,6 A gabonabegyűjtés egész évi tervét Szlovákiában összesen 33 járás telje­sítette. Szeptember 7-én a körmöcbá­nyai járás 100,8 százalékra, a martini járás pedig 101 százalékra teljesítet­| te a gabonabegyűjtés tervét. mazottai Szövetsége Központi Bizott­ságának elnökségétől kapták, amely ünnepük alkalmából a Szovjetunió 2 300 000 bányásza nevében kíván min­den jót. A táviratban a következőket mondják: „A szovjet bányászok, akik siker­rel oldják meg a szénipar gyors fej­lesztésének és a szénfejtés lényeges emelésének feladatait szeretett hazá­juk jóléte érdekében, a csehszlovák bányászoknak sok sikert kívánnak az állami széni ejtési terv határidő előtt való teljesítéséért folytatott harcuk­ban, Csehszlovákiában a szocializmus építésében és a nemzetek közötti ba­rátság és a béke megszilárdítására irá­nyuló törekvésükben. taggal szaporodtak. A mezőgazdaság megerősítése szempontjából nagy je­lentőségű volt az utolsó vasárnapi to­borzás. Az EFSZ-ek tagalapja ezen a napon 41 taggal bővült és 30 ember jelentkezett a határvidékre. A tobor­zásban eddig a legjobb járás a loson­ci, ahol az utolsó két hónap alatt ösz­szesen 46 dolgozó jelentkezett a me­zőgazdaságba. ba, Szuhumba és Batumba. Nagy az érdeklődés a Moszkva, Leningrád és Kievbe való utazás iránt is, ahová a 21 turistából álló csoport szeptember 21-én indul. Az utazások folytatódnak és az érdeklődők még ez év őszén ellátogathatnak a Szovjetunióba. neművet a kolonádon tartott hang­verseny keretében. A beszélgetést az­zal fejezte be, ,hogy beleegyezik egy hangverseny vezénylésébe, melyet szeptember 13-án vagy szeptember 16­án rendezne a Karlovy Vary-i szim­fonikus zenekar bővített együttese a Moszkvai Katonai Üdülő nagytermében. A hangverseny műsorán saját szerze­ményeiből: „Oda Leninről", „Hegedű­koncert", „Álarcosbál" és a „Gajan" című savit szerepel. Strauss és Kenessey egész estét betöl­tő alkotásait mutatja be a zene és balett rajongóinak. A színházban hónapokon keresztül gondosan készülnek a kassai szín­játszás két nevezetes évfordulójára, Tíz évvel ezelőtt nyűt meg Kassán a Szlovák Nemzeti Színház és 165 év óta van a városnak állandó színháza. A jubileumi ünnepségek, hete szep­tember 17-én kezdődik Gorkij „Bar­bárok" című drámájának bemutató előadásával. A Kassai Állami Színház magasztos hivatásának tudatában a mai élethez való fordulásával, az ideológiai-művé­szi nevelés és színvonalas szórakozás jegyében kezdi el az idei színházi évadot. Mészáros Gyula A GOTTWALDOVI kerületben a CSSZBSZ fiókszervezetei az orosz népi tanfolyamok VII. évfolyamának meg­nyitására készülnek. Az egyes járá­sok kötelezettségvállalásai alapján eb­ben az évben több mint 9000 dolgozó csaknem 750 körben tanul majd oro­szul. IDŐJÁRÁS Reggel köd, nappal továbbra is szép, meleg idő. Napközben néhány helyen eső, a legmagasabb hőmérséklet 26— 29 fok. Délkeleti szél. Megnyitották „A bányászok és technikusok munkájának tíz éve a felszabadított köztársaságban" című kiállítást Az 1954—55. évi Színházi Aratás csúcspontja Üdvözlő távira&ok a bányásznap alkalmából Új munkaerők a mezőgazdaságban Nagy az érdeklődés a Szovjetunióba való utazás iránt Beszélgetés Aram Hacsaturjánnal H-4-tt-E-* A kassai új színházi évad

Next

/
Thumbnails
Contents