Uj Szó, 1955. szeptember (8. évfolyam, 210-235.szám)

1955-09-01 / 210. szám, csütörtök

6 UJSZO 1955. szeptember ú Marx nyomában Csehszlovákiában A Karlovy Vary-i kolonádon barátságosan süt a nap. A fürdővendégek ezrei sétálnak, élvezve a zene lagy •tkkordjait, kezükben a jellegzetes pohárral, melyből a különböző források meleg hőfokú gyógyító vizét isszák. A séta és a zene is a gyógykezeléshez tartozik. Így rójuk az utcákat, a volt vásárteret, a Várhegy lépcsőit. A vár, melyről elnevezték, már régen nem létezik. Ezen a helyen, a gejzírforrás közelében valamikor IV. Károly cseh király és későbbi német császár vadászkastélyt építtetett a saját és vthdégei kényelmire, s így önkéntelenül segítette felvirágoztatni a gyógyforrásokat. A kastélyt négy évszázad alatt megrágta az idő vasfoga, helyére a városi tornyot építették, ahonnan azelőtt kürtösök adták tudtul a magasrangú vendégek érkezését. Ma a torony már csak történelmi emiék, és lakásul szolgál. A girbegörbe utcán a Várhegy 11-es számú háza elé érünk. Ez szanatórium, ahol köztársaságunk minden tájáról keresnek gyógyulást a beteg dolgozók. Azelőtt az Oiympia-Palace Hotel nevét viselte. A házon tábla hirdeti, hogy e helyen a „Germanla" nevü ház flott, melyben 1874, 1875, 1876-os években Marx Károly lakott. Körülöttem néhány külföldi küldött áll. Az indonéz Suhardjo, az afrikai néger Tollet, az indiai Maakhdoma, szovjet, francia, lengyel, magyar és ném«t vendégek. Sok nyelven folyik itt a társalgás. Meghatottan állunk a tábla előtt, ahol 80 évvel ezelőtt gyógykezeltetése idején a tudományos szocializmus megalapítója lakott, akinek tanai alapján a földteke nagyrészén sok nép maga vette kezébe sorsának irányítását. De fordítsunk csak vissza 80 évet aj idő kerekén, és tekintsünk vissza abba a korba, amikor nem ismerték sem a repülőgépet, sem az atomenergiát, amikor a gőzvasút is még csak gyermekcipőben járt. Karlovy Varyban, hagy ahogy inkább akkor ismerték — Karlsbadban — a nyár derekán már fő fürdőidény volt. Sokan töltötték itt az idényt — különböző okokból. Voltak királyok, akik erre a rövid időre ide menekültek az udvar zajától, voltak ott hercegek, nemesek, miniszterek, udvari szállítók, énekesek, kalandorok, kémek, félvilági hölgyek és olyanok, akik érdemjelekre vadásztak. Mindezek igyekezete odairányult, hogy ismeretséget kössenek az úgynevezett „magasabb" körökkel. Volt egy ember, aki háttérben akart maradni. Amikor először érkezett a fürdőhelyre, úgy jelentkezett mint Charles Marx londoni magános. Ez a kísérlete sok pénzébe került, mert az akkori előírások szerint magánosnak kétszeres fördődíjat kellett fizetnie* Már pedig Marx részére az egész fürdői kezeltetés nehéz volt, mert anyagiakban nem bővelkedett. Súlyos májbaja szükségessé tette a gyógykezeltetést. Ez abban az időben volt, amikor családja a&gy nyomorban élt. Ha ma meg akarta fizetni a lakbért, holnap tejet, orvost, a gyermekek tandíját, vagy unokájának koporsóját — kénytelen volt a zálogházba vinni saját és felesége ruháit, gyerekei cipőit. Sokszor lezárták a gázt vagy a vizet, felmondták lakását, vagy nem volt pénze papírra, hogy befejezze élete nagy munkáját, a „Tőkét". Hű fegyvertársa és barátja, Engels segítette őt állandóan pénzzel, aki az ügy érdekében az I. Internacionálé utasítására iparvállalatának volt kénytelen szentelni magát, hogy Marxot és a mozgalmat támogathassa. Az utazásra is ő adta a szükséges pénzt. Marx londoni tartózkodása alatt az angol belügyminisztérium visszautasította az angol állanmpolgárság érdekében megírt kérvényét azzal ar indokkal, hogy „nem viselkedett lojálisán uralkodójával szemben". Marx egészségi állapota évről évre rosszabbodott. Májbajához, keléseihez, szörnyű fejfájásához még étvágytalanság, álmatlanság és munkaképtelenség is járult. v A Párizsi Kommün után, a Bismarck német kancellár elleni merénylet idején a rendőrség ebben is az Internacionálé ujját véli látni és szigorú intézkedéseket léptet érvénybe. Marxnak elővigyázatosnak kell lennie, mert a rendőrtiszviselők ébersége következtében még Karlovy Varyban is figyelik, hogy kivel érintkezik. Marx a helytartótanács megbízottja és a járási biztos bizalmas jelentései szerint nem adott semmi alkalmat gyanús viselkedésre, és csupán lánya társaságában szokták őt látni. Mégis a járási biztos minden alkalommal m«gkörvnyebülten lélegzik fel. ha a szocialisták kimagasló vezére visszatér Londonba. Utoljára 1876-ban volt Karlovy Varyban. Innen Prágába is ellátogatott, ahol a Truhlárská 18. számú házban lakott. A kővetkező években Marx már aeirt utazhat fürdőbe. Németországban a szocialisták ellen kiadott törvény bevezetése után másutt is provokáljak és izgatnak ellenük. Egészségi állapota egyre rosszabbodik, melihértyagyulladást, ideggyulladást, tüdőfekélyt és ischiászt kap. Ehhez járul még feleségének súlyos állapota is, aki ugyancsak májbeteg. Az üldöztetés, nélkülözés és az, hogy már nem tudják őket gyógyítani Karlovy Vary íorrjsai, sietteti halálukat. Felesége megelőzi őt. S a 19. század nagy géniusza is, aki előre megjósolta az oroszországi forradalmat, 1883. március 14-én örökte lehunyja szemét. Néhány lépésre e nevezetes háztól van a Karlovy Vary-i körzet múzeuma, ahol a fürdőváros minden korszakának történelmét láthatjuk. Külön rész foglalkozik a munkásmozga'om történetével is. Szorgos munka folyik az utolsó két szobában, melybe most gyűjtik össze az anyagot a létesítendő Marx Múzeum számára, örömmel újságolja az igazgató elvtárs, hogy megtalálta azoknak a bútoroknak egy részét, melyek Marx és lánya szobáinak berendezését képezték. Az egyik kép előtt, mely a tnácik áldozatainak síremlékét ábrázolja, megilletődve, sírva fakadva mondja Mabelle, a francia küldött a többi dele8* tusnak: — Ezeken a mezőkön állott a női koncentrációs tábor, amelyben én is voltam. Mikor a felszabadulás után elhagytam — ennek most több mint tíz éve —, 35 kilós voltam. Ezen az úton jártunk munkába a háború alatt. A nácik" arra kényszerítettek bennünket, hogy az ő dalaik hangjaira meneteljünk. Néhánynak sikerült az úton füveket és bogyókat észrevétlenül letépni, hogy a táborban salátát készítsen belőle — oly nagy volt az éhség. E tömegsírokon csak számokat látni, mert a „halálozási kimutatásokon" csak számok szerepeltek. Mi, becsületes emberek az egész világon, nem engedhetjük meg, hogy a fasizmus, mely minden bajnak az okozója, újból uralkodjék. A hindu küldött megerősíti azt, hogy a kapitalizmus — éppúgy, mint a nácizmus — nem tiszteli az „embert". — Azt mesélték önökről, hogy „vasfüggöny" mögött élnek Csehszlovákiában. Láttam gyáraikat, iskoláikat, beszéltem az itt élő nemzetek és nemzetiségek fiataljaival és öregeivel. Mind azt mondták, hogy békességben akarnak élni *a világ összes nemzeteivel. Vasfüggönyt itt nem láttam, ellenben az úgynevezett „nyugati kultúra" néhány országában azt tapasztaltam, hogy éppen ottan fordultak el megvetéssel tőlünk, mert nincs fehér arcbőrünk. Az olyan helyiségekbe, ahová „csak fehérek" járhatnak, nem is engednek belépni. Megismertük, hogy hol van az igazság. A dolgozóig akik a proletár nemzetköziség elvei szerint igazodnak, nem ismerik a faji gyűlöletet. Kegyelettel tartozunk mi is Marx emlékének, aki elsőnek bontotta ki a tudományos szocializmus zászlaját, akit a nemzetközi munkásmozgalom joggal nevezhet kimagasló vezérének. Örülök, hogy itt voltam. Elmesélem majd honfitársaimnak, hogy láttam azt a helyet, ahol Marx élt és három éven keresztül — ha rövid időre is — mindig friss erőt gyűjtött azoknak a tanoknak megírásához, amelyek megmutatták az irányt, hogy miképpen egyesülhetnek a világ öszszes proletárjai faji és vallási különbség nélkül. Csehszlovákiai tartózkodásom a legszebb emlékeim közé tartozik, mert itt ismertem meg az igazi szabadságot. —GR A? iskolaév kezdetén írta: Jó Sándor Ugye nem haragszik, kedves olvasóm, ha ma, az iskolaév kezdetén, amikor szokás szerint Prágáról, a főváros étetérol, eseményeiről, nevezetességeiről kellene írnom, egy kicsit visszamegyek a múltba, felidézem régi, gyerekkori emiékeimet. Ugye megbocsát, ha — legalább részben — arról írok, hogy ma, éppen ma van negyven esztendeje, amikor a vérzivataros háborús időkben, 1915. szeptember elsején először foglaltam helyet, mint kis iskolásfiú az egyik losonci népiskola tantermének egyszerű fapadjában. Negyven év, egy egész emberöltő telt e! azóta, amikor szüleim öreg Domber József igazgató űr gondjaira bíztak, hogy tanítson meg betűt vetni, írni, olvasni, számolni, hogy tanítson meg haza- és emberszeretetre, hogy embert faragjon belőlem. Negyven év hosszú idő. Nem emlékszem már mindenre. Arra azonban jól emlékszem, hogy apám akkor már népfelkelőként ette a császár prófuntját, anyám pedig valami olcsó, alkalmi cipövételhez jutott, nagy halom különböző gyerekcipőből kellett egy párat számomra kiválasztania. Alig hasonlított a „kettő darab egy pár" egymáshoz, de lábbeli volt, cipő, megvédte a lábamat az idő viszontagságaitól; másnap még olyan sem volt. Domber József, a tapasztalt, eredményes pedagógus pedig teljesítette kötelességét, megtanított talán valamivel többre is annál, mint amit az akkori tanterv hivatalosan előírt. Abban az időben de sok volt az éhes, mezítlábas, árva, lelencgyerek. Nem hiába mondta keserű humorral a népi szólás: Azért van az árvakassza, hogy a dzsentri elsikkassza! Nem csoda, hogy szokásommá lett mai életünk iskolásait megbámulni, íigyelni. Ma nem akad szülő, aki olyasmit. vétetne fel drágalátos szülöttével, mint amilyen cipót csekélységem akkortájt hordott. Amiért a szemrehányás még véletlenül se hulljon a nácik kezétől Oszvlpncsimben megölt drága jó szüleimre. Ugye olvasóm, ami akkor — régen — természetes volt, már visszavonhatatlanul a múlté. Ma, amikor a nyári szünet, gondtalan vakáció után újra megnyílnak az iskola kapui, a pufók, barnára sült virgonc gyerekek legnagyobb része, de különösen a legkisebbek vadonatúj ruhácskáikban, cipőcskéikben foglalják el helyüket az iskolák tantermeiben. Az egészséges, jól táplált, szépen öltözött vidám gyereksereg korátnsem fél az iskolától, Azokat pedig, akik netán bizalmatlanok, az idősebbek, az öntudatos pionírok veszik pártfogásukba. Testvér: szóval, virággal várják a kicsinyeket A kicsik kezében, hátán ízléses, praktikus táska, benne szép írószerek és minden, ami a „nehéz" kezdethez szükséges. Prágában, de köztársasagunk legki • sebb falujában ts, jól felkészültek az üzletek az idei iskolaév megnyitására. A ruha- és cipöüzleteken Kívül a legnagyobb forgalmat a ltönyv- és papírkereskedések bonyolították le. Nehéz lenne kiszámítani, hogy az állami tervhivatalnak hány tankönyvről, füzeiről, rajzlapról, ceruzáról, tollról, radírról kellett gondoskodnia, még hozzá oly•ni:iiiiiiiiiiiiiii!iiii!ii:iiniiiiiiiiiiiiiiii>!i!iiiiiiiiiiiiii!ii>]iiii!iii!iiiii:iiiii.i::iuiiiai i !aiiaiiB[iBiiBtrBftBiiBiiai:Bi:BiiHiiBiiaiiai)aiiBiiaiiaii*iia)iatiaii*iia!iBiiBitanai>ati%timiiKiiaiiaiiaitaiiaiiauBiiaiiaiisii« képpen, hogy mindez a rengeteg árumennyiség éppen augusztus utolsó, szeptember első napjaiban kerüljön az üzletek pultjairól a gyerekek táskáiba. A kereskedelmi alkalmazottak az iskolaév megkezdésére nemcsak bőséges választékkal készültek fel, de szívesen is fogadták a többletmunkát, mosolyogva álltak a türelmetlen vevők rendelkezésére, hiszen a fokozott forgalom a jutalmazási rendszer bevezetése óta nagyobb prémium kifizetésében is megmutatkozik. Meg aztán a kereskedelmi alkalmazottak magúit is szülők, tudják, milyen öröm előkészíteni a kicsiket az ilyen életbevágó útra. Tavaly még előfordult, hogy a gyerekeknek másra volt szükségük, mint amit ez üzletekben eladásra kínáltak. Éppen ennek a nem kívánatos tapasztalatnak alapján az Iskolaügyi Minisztérium kellő időben átadta a belkereskedelmi szerveknek azt az árujegyzéket, amelyben foglaltakra a gyerekeknek szükségük lesz és a kereskedelem jó előre éppen ezekről a dolgokról gondoskodott, és megtett minden intézkedést, hogy az üzletekben minden áruból elég álljon a kis vevők rendelkezésére. Több prágai papírkereskedés megállapodást kötött a közeli iskolákkal, hogy tömeges megrendelés esetén a szükséges árucikkekkel közvetlenül ellátja az iskolát. Üj intézkedésnek számít az is, hogy a nagyobb iskolákban is megszervezték az eladást. Tehát a kellemetlen tolongásra sem kerül sor az üzletekben. Az idén ezen a téren is nagy lépést tettünk előre. Mindez azonban csak egyik, és nem is a leglényegesebb feltétele annak, hogy a következő iskolaévben zavartalanul folyjon a tanítás. Erről pártunk júniusi határozata és a tanítóság minapi országos értekezlete gondoskodnak. Az általános műveltséget nyújtó magyar iskola néhány problémájával lapunk agusztus 20-i számában foglalkoztunk tüzetesebben. A hazafias érzelmű tanítóság boldogan várja az iskolaév kezdetét. Remélem, mégsem lesz érdektelen, ha mai levelemben megírom, hogyan készült fel erre a tanévnyitó napra a Prága peremén épült hlubocepyi új iskola vezetősége. Hlubocepy közigazgatásilag Smíc hovhoz, Prágá XVI. körzetéhez tartozik. Ott terül el a balparton, ahol e kanyargó Vltava délről a fővárosba tör. Jóformán közvetlenül a part mellől emelkednek azok a festői sziklafalak, ahol Barrand francia geológus a XIX. század derekán végezte áldásos tevékenységét. A fővárosnak ez a romantikus környéke — prágai Semmeringnek is nevezik — valaha a végletek városrésze volt. A sziklafalak csúcsán gazdag pénzemberek fényűzően berendezett villái, tövében a közeli Tatra-üzem proletárjai laktak, meglehetős szerény körülmények között. Éppein az egyik legkiemelkedőbb ponton készült el mára, iskolakezdetro — a Konstruktíva nemzeti vállalat munkásainak jóvoltából négy hónappal előbb, mint ahogy eredetileg tervezték — az a minden korszerű követelménynek megfelelő kétemeletes iskolaépület, amelyet ünnepélyes keretek között adnak át rendeltetésének. A hatalmas épület földszintjén vannak az igazgató és a tanítók szobái, a gyerekek öltözői (mielőtt ugyanis a gyerekek tantermükbe lépnek — egészségügyi kívánalmaknak megfelelően — cipőt kell váltaniok), a fizikai, vegytani és biológiai szertárak, az étterem, a konyha, az állásban lévő szülők gyermekeinek tanulási céljaira szolgáló helyiség és az impozáns tornaterem, ahol az ünnepélyeket és a színielőadásokat fogják tartani. A tágas, világos emeleti helyiségekben van a tizennégy tanterem. A hófehér falak szinte vakítanak, « vadonatúj berendezés, a kényelmes padok fényesen csillognak. A magas földszint alatt két emeletnyi mélységben fürdők, zuhanyok, a politechnikai oktatáshoz annyira szükséges, várva várt műhelyek, a kazánok stb, nyertek elhelyezést. Az épületet körülvevő nagy térségen még a hét elején is lázas sietséggel dolgozott a buldózer, hogy az iskolwvatás — rekordrészvételre számítanak — szép környezetben, a szabadban legyen megtartható. Később hatalmas gyerekjátszótér lesz itt. Öröm lesz ilyen iskolában tanulni és tanítani. Mindezt a sok szépet büszke örömmel mutatják Karel Kos igazgató és dr. Jaroslav Kalkus tanító elvtársak. Érdemes egy pillanatra megállni enné! a lelkes, életerőtől duzzadó, mindig csak előre néző 37 éves igazgató-tanítónál. Tizenkét évig tanítóskodott falusi elemi és polgári iskolákban, ismeri a gyereknevelés minden problémáját. Kiváló nevelői és oktatói eredményeiért helyezték hét évvel ezelőtt Prágába. Hogy milyen kiváló szervező, azt az elért eredmények bizonyítják legjobban. Ez a negyedik új iskola, amit a felszabadulás óta berendez. Prága XVI. körzete nemzeti bizottságának és iskolai albizottságának tevékeny, népszerű tagja. Persze az új iskola nem kizárólag az ő érdeme. Segítségére voltak fáradhatatlan tanítótársai, a szülök

1 és főleg Anna Harusová elvtársnő, a Prágai Központi Nemzeti Bizottság tagja, a szülők és iskolabarátok szövetségének helyi elnöknője, pártunk egyik legöregebb harcosának, Ján Harus elvtársnak hitvese. Mikor olvasóink mai újságjukat kézbeveszik, már ott sorakoznak az iskola előtt a gyerekek, fehér ingjükben és piros kendőjükkel a pionírok, a szülők, a közeli barrandovi filmateliérek — mint patrónus-üzem dolgozóinak küldöttsége és a meghívott ünneplő közönség A csehszlovák néphadsereg központi zenekara tüzies indulót játszik. Rendezett sorokban közelednek Vel'ká Ghuchle és Zlíchov felől azok a gyerekek, akik ott végezték az első öt osztályt, és a felsőbb osztályokat már az új iskolában fogják látogatni. Népi demokratikus rendszerünk előnyei közé számít, hogy mindig több ős több az iskolakötetes gyerek. Ez az új iskolaépület és az a sok többi, amelyekben szintén ma kezdődik a tanítás, nem oldhat meg egyszerre minden hiányosságot. Legyünk türelmesek. Bízzunk pártunkban és kormányunk- • ban. Fokozatosan, a lehetőség keretein belül minden kerületben építenek ujabb és újabb iskolákat. Az is a szocializmus törvénye, hogy a gyerekekről, ahogy Gorkij mondta, az élet virágairól egyre jobban és jobban gondoskodjunk. Tágul erdőnk, a régi erdő, ahol annyiszor bandukoltam a nyirkos avar szőnyegén, hogy szinte én is árnya voltam. Árnya voltam a lombos ágnak, madarak társa, kisfiú. Ügy jártam mohos útjain, mint néma, titkos szemtanú. Tudtam az erdő bánatát, amit a lombok szertezúgtak és rámhajolva csendesen könyörögve fülembe súgtak. -t rd // o Tudtam, hogy pusztul, egyre gyérül a hajdan gazdag, büszke erdő, és tengernyi nagy bánatát én értem csupán és a felhő. » » • Ám az évek rajra hulltak és könyörtelen, vad idők nyomán virágzásba hajolt a föld hallgatag. Az erdőt is átölelte i gyógyítgatva, kedvesen 1 ez a tiszta lángban gyúló " szívszerinti szerelem. Csemetéket ültetgetett 1 a hűséges ifjúság, ; tisztogatta a nagy erdőt, I s meggyógyultak mind a fák. Megbékéltek, meggyógyultak mind az ország, mind a nép | s ezer rigó fütyöli be ~ a dolgozók erdejét. = Dénes György. | »úiiiiiiiiiiiiiiii»iMiiiíiii!iiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiitnm