Uj Szó, 1955. szeptember (8. évfolyam, 210-235.szám)

1955-09-04 / 213. szám, vasárnap

4 UJSZ0 1955. szeptember 4. Az állattenyésztési termelés növelésével és az állami gazdaságok munkájának megjavításával teremtsük meg az előfeltételeket a jövendő ötéves terv feladatainak teljesítéséhez (Folytatás a 3. oldalról.) időszakához képest az állatok száma 848 000-rel emelkedett. Kedvezően fejlődik a baromfitenyésztés. elsősorban a tvúkállomány. Jó eredményeket értünk el az állatok szaporulatéban is. Csökkent az állatok, elsősorban a fiatal állatok elhullása. Az állattenyésztési termelés fejlesztésével kapcsolatos nagy feladatok teljesítése az idén és a következő évek folyamán is megköveteli, hogy szüntelen "figyelmet fordítsunk e kérdésekre. A Központi Bizottság múlhatatlanul szükségesnek tartja, hogy a párt. a mezőgazdasági szervek és a nemzeti bizottságok erőfeszítéseiket ezek-^k az alapvető problémáknak a megoldására összpontosítsák. Biztosítsunk kellő mennyiségű és jó minőségű takarmányt Az állattenyésztési termeléssel és fejlesztésével kapcsolatos valamennyi kérdés a növénytermesztés gyarapításával oldható meg. amely döntő fontosságú az egész mezőgazdasági termelés fejlődésére nézve. A gabonanemúek él kapá3növények termesztésének növekedése mellett rendkívüli jelentőségű számunkra a takarmánytermesztés emelése is. Az állatok hasznossága növelésének alapvető és döntő előfeltétele, hogy kelló men.ynyiségű jó minőségű takarmányt biztosítsunk. Ez az az út, amelyen a legrövidebb idő alatt elegendő menynyiségű húst. te.jet és más terményeket biztosíthatunk. Ezzel kapcsolatban több kérdés merül fel. Képesek vadunk-e egyáltalában biztosítani elegendő takarmány termesztését? Az állandó takarmányhiány nem abból következik-e, hogy nincs elég takarmánytermő területünk? Ügy vélem, erre határozott választ adhatok: megvan minden feltételünk és lehetőségünk ahhoz, hogy biztosítsuk a takarmánytermesztést, mivel éppen e téren jelentős és mindez ideig kihasználatlan tartalékokkal rendelkezünk. Ha számba vesszük az egyes termőterületek és növényfajták idei terméseredményeit. azt látjuk, hogy nemcsak az egyensúlyi helyzetet, hanem azokat a szükséges tartalékokat is biztosíthatjuk, amelyek nélkülözhetetlenek állattenyésztési termelésünk fejlesztéséhez. Számos állami gazdaság és EFSZ nem biztosítja maga a számára szükséges takarmányt. A takarmányalapok nagyrészét a központi tartalékalapokból szerzett szemestakarmányból biztosítja. Az EFSZ-ek és állami gazdaságok pénzgazdálkodásának mérlegét természetesen megrontja az. hogy jelentős összegeket fordítanak takarmányok beszerzésére a központi tartalékalapokból. Az. hogy ma különféle módokon számos állami gazdaságot, EFSZ-et és egyénileg gazdálkodó parasztot látunk el takarmánnyal a központi alapokból, semmi esetre sem vezethet arra. hogy az egyes gazdaságok ne gondoskodjanak saját takarmányszükségletükről. Ez elsősorban az állami gazdaságokra vonatkozik. Ismeretes, hogy az állami gazdaságokon több nagy sertéshizlaló működik, amelyeket a jövőben is központi alánokból látunk el takarmánynyal. Ennek ellenére nem tűrhetjük, hogv két gazdaság, amelyek egy hektár mezőgazdasági termőterületről azonos mennyiségű sertéshúst termelnek. a beadott húsmennyiséghez képest lényegesen különböző takarmánvmennyiséget kapjanak a központi aiapból. Annak az állami qazdasági igazgatónak, aki éppen olyan termelési adottságokkal rendelkezik, mint a másik, azonos mennyiségű húst kell termelnie. Ezért állami gazdaságaink számára haladéktalanul állatállomány-normákat kell megszabnunk a termelési feltételeknek megfelelően és ezeket a normákat a gondjukra bízott mezőgazdasági termőterület egységére a gazdaság vezetőinek feltétlenül biztosítaniuk kell. Természetes, hogy a központi tartalékalapból csakis a normán felül tervezett és beadott termékekre kaphatnak majd takarmányt. Ez az intézkedés rendet teremt a gazdálkodásban és végeredményben egyik feltétele lesz annak, hogy állami gazdaságainkban is sikeresen vezessék be az üzemen belüli önálló elszámolást. Minden lehetőségünk megvan ahhoz. hogy fokozzuk takarmánytermesztésünket. Különösen a Szovjetunió legújabb tapasztalatai mutatják, hogy e téren nagy tartalékok mozgósíthatók. A CSKP Központi Bizottsága joggal látja a kukorica vetésterületének növelésében a takarmánvgazdálkodási helyzet megjavításának egyik alapvető feladatát. Javaslata ellenére ez idén a kukorica vetésterületét csak jelentéktelenül növelték. Mi ennek az oka? Az EFSZ-ekben nagy érdeklődés nyilvánult meg a kukorica termesztése iránt; ezt az alulról jövő kezdeményezést azonban közönyösen vették a Földművelésügyi Minisztérium. a kerületi és járási nemzeti bizottságok mellett működő mezőgazdasági szervek dolgozói, akik egy

1 felöl igen erélyesen követelik a takarmánygabona behozatalát. másfelől azonban a kevésnél is kisebb gondot fordítanak arra. hogy magunk termeljünk elegendő mennyiségű szemestakarmánvt. Meg kell követelnünk, hogy már most teremtsük meg a szükséges műszaki, szervezési és prooagációs előfeltételeket ahhoz, hogv a jövő év tavaszán lényegesen kibővüljön a kukorica vetésterülete. Ez az az út. amelyen megjavíthatjuk a szemes.takarmánvokkal való ellátás helyzetét. Az eddiginél sokkal nagyobb figyelmet kell fordítani a zöldkukorica és a kukoricakóró silózására. különösen Szlovákiában, hogy az EFSZ-ek elégséges ió minőségű levelestakarmányt biztosítsanak állataink, elsősorban teheneink számára a téli hónapokra. A mi viszonyaink közt a legfontosabb takarmánynövények egyike a burgonya, amelynek termesztését még fontosabbá teszi az a követelmény, hoev rohamosan növelni akarjuk a sertéshús termelését. A burgonya a mezőgazdaságunkban nem új növény, termesztésében bőséges tapasztalatokkal rendelkezünk Gazdag hagyományokra és tapasztalt termesztőkre támaszkodhatunk. Mi tehát az oka annak, hogy burgonyatermesztésük nem fejlődik, sőt egyes kerületekben és egyes állami gazdaságokban a hozamok alacsonyak? Ez a helyzet azzal magyarázható, hogy az irányító szervek és a termelők kevés gondot fordítanak a burgonya termesztésére. Mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy biztosítsuk a burgonyatermés lelküsmeretes betakarítását és olyan tárolását, hogy eleiét vegyük a felesleges veszteségekjük és megtrágyázzuk a földet, gondoskodunk ióminőségű ültetőanyagról, akkor megteremthetjük a jövő évi nagy hektárhozamok előfeltételeit. Jelentős kihasználatlan tartalékok és lehetőségek rejlenek a szántóföldön való takarmánytermesztésben is, amelyek különösen az alacsonyabban fekvő vidékeken járulnak hozzá a takarmányalap biztosításához. Az utóbbi években lényegesen csökkentek a tisztán lucernával és herével bevetett területek és növekedett a herefüves és lucernafüves keverékekkel bevetett földek száma. A gyakorlat azt mutatja, hogy a lucerna- és heretermő vidékeken a tiszta kultúrák naavobb hozamot hoznak, mint a füveskeverékek. Ha a lucerna hozamát hektáronként tíz mázsával növelnénk akkor ez takarmányalapunkat 2 700 000 q kiváló minőségű szénával gyarapítaná. Ha az említett mennyiségű lucernát ledaráljuk, akkor ez 24 000 vagon szemestakarmányt jelent, ami egyenértékű 30 000 tonna sertéshússal élősúlyban. A mesterségesen szárított és ígv feldolgozott lucerna kiváló takarmány, a többi nazdasá.gi állatfajtával is feletethető. A tiszta Iucernaés herekultúrák termesztésének kérdését sürgősen meg kell oldaniuk tudományos dolgozóinknak és kutatóintézeteinknek. Jelentős tartalékot képvisel réteink és legelőink szénatermelésének fokozása, amely a szántóföldeken termesztett takarmányokkal együtt mezőgazdasági termelőterületünknek közel egy nek. Ha már ősszel kellően előkészít- I negyedét ielenti és szarvasmarhaállományunk takarmányalapjának fő forrása. Az utóbbi években kevés gondot fordítunk a rétekre. Ennek következtében egyre alacsonyabb a rétek és legelők hektárhozama, különösen a határvidéken. Nem titok, hogy éppen a réteken aránytalanul rövid idő. alig egv esztendő alatt 'ényegesen növelhetjük a takarmánytermesztést. Az ehhez szükséges eszközök minden parasztgazdaságban. EFSZ-ben és állami qazdaságban rendelkezésre állanak. Arról van szó, hogy a régi bevált módszer szerint kell eljárnunk, a réteket trágvalével és komposzttal trágyáznunk, meszeznünk, helyreállítani a sokhelyütt leromlott vízlevezető árkokat stb. Jelentős takarmányérték-veszteséget okoz az a körülménv. hogv elkésve kezdik a szénaszárítást. gyakran elvirágzás után. Az elvirágzás után kaszált növények tápanvagvesztesége tejre átszámítva hektáronként 100 litert. sőt többet is tesz ki. A CSKP Központi Bizottsága felhívja a párt minden kerületi, járási, falusi szervét és szervezetét, az állami gazdaságok és gépállomások pártszervezeteit. a nemzeti bizottságokat, hoav határozottan és minél sürgősebben vessenek véget a takarmánvalap biztosításával járó feladatok lebecsülésének és foganatosítsanak megfelelő intézkedéseket arra. hogy minden mezőgazdasági üzemben minél előbb biztosítsák a szükséges takarmánymenynyiséget. Az állatállomány létszámának és hasznosságának tervszerű fejlesztése megköveteli, hogy 1960-ig körülbelül a következő mértékben növeljük a takarmánytermesztést 1955-höz képest: széna 28 százalék, szemestakarmányok 20 százalék, szántóföldön termesztett takarmánynövények 13 százalék, burgonya 13.1 százalék. Ebből is látható, mily fontos és nagv feladat áll előttünk és hogv a takarmánytermesztés lényeges növelése fontos, országos jelentőségű ügy. Növeljük a gazdasági állatok hasznosságát Valamennyi qazdasági állatfajta hasznossáqának növelése ma, amikor nagvjában elértük az állatállomány tervbevett létszámát, döntő fontossáqú abból a szempontból, hogv fokozhassuk az állattenyésztési termelés belterjességét és a munka termelékenységét. 1960-ig a sertésállomány létszámát csupán 4,9 százalékkal szándékozunk növelni, a sertéshústermelését azonban 46,7 százalékkal. Ez csakis akkor lehetséges, ha megnő a szaporulat és meggyorsítjuk az állomány kifejlődését. Naqvobb hasznossáqot irányzunk elő a többi állatfajtánál is. A Központi Bizottság meg van győződve arról, hoqy képesek vagvunk elérni a tervbevett hasznosságot. Mi a jelenlegi helyzet az állatok hasznosságát tekintve és mit kell tennünk a hasznossáq növelésére? A szarvasmarháknál és sertéseknél egyaránt kedvező fejlődés és bizonyos javulás tapasztalható a szaporulat és a növendékállatok felnevelése terén. Az első félév eredményei azt mutatják, hogv e téren teljesítjük az 1955. évi terv kitűzte feladatokat. 1954 megfelelő időszakához képest bizonyos mértékben emelkedett a 100 hektár mezőgazdasági földterületre számított termelés: tejben 21 067 literről 22 524 literre. sertéshúsDan 4188 kg-ról 4640 kg-ra. A marhahús termelése azonban (borjúhúst is beleértve) kissé csökkent. A hasznosság terén tapasztalható foqyatékossáqok oka elsősorban az, hoqy alacsony a vágómarha súlv gyarapodása és a tehenek tejhozama. Az idén emelkedett a boriak és növendékmarhák átlagos súlygyarapodása. De ezek az elért eredmények sem felelnek meg szarvasmarháink súlvgyarapodási lehetőségeinek, amint azt mezőgazdaságunk szocialista szektorának elért eredményei bizonyítják. Az élenjáró dolgozók példája arról tanúskodik, hogy iqen nagy lehetőséqeink vannak az állatok hasznosságának növelésére. Emellett nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogv azonos termelési viszonyok között is különböző eredményeket érnek el. Számos EFSZ és állami gazdasáq. amelv qyakran sokkal jobb termelési adottságokkal rendelkezik, rosszabb eredményeket mutat fel. Az állatállomány hasznosságának növelésében a kellő mennyiségű és jó minőségű takarmány biztosítása mellett fontos szerepet játsziké az is, hogy lényegesen megjavítsuk a takarmányozás technikáját és lelkiismeretesen Gazdálkodjunk a takarmánnyal. Vannak gazdaságaink és EFSZ-eink, ahol folya matos adagolással a takarmányfogyasztás egy kg sertéshús gyarapodásra hét kg zabegységet tesz ki, egyebütt csupán 5,68 kg-ot. Az utóbbi eredményt elsősorban azzal érik el, hogy a takarmánykeverék összetételét a gazdasági állatállomány káranak és állapotának megfelelően szabják meg. A hasznosság növelésében fontos szerepet játszik a fiatal állatok felnevelése. Igen helyes módszernek bizonyult a borjak rideg nevelése. Ezt a módszert tovább kell terjeszteni és el kell érnünk, hogy a borjak túlnyomó részét így neveljék fel. Meg kell oldanunk azonban a növendékállatok további gondozásával kapcsolatos feladatokat is. Kívánatos, hogy az így felnevelt borjakat ne állítsák nevelésre alkalmatlan istállókba, hanem továbbra is legelőn tartsák. A fiatal állatok felnevelése megjavításának erdekében nagyobb gondot kell fordítani a vemhes tehenekre és kocákra, rendet kell teremteni a tenyészállatok fedeztetésében, fokozni kell az anyasertések szaporulatát és végül rendkívüli gondot kell fordítani a fiatal á-llatok gondozására, az elhullás csökkentésére. Mint ismeretes, a kormány felemelte érdekében, hogy a fennálló helyzetben gyökeres fordulatot érjünk el. E célból növelni kell a bikaborjak és tinók százalékarányát a hízömarha-állományban fel kell hizlalni a teheneket, amelyeket beadásra selejteznek ki, és gondoskodni kell a beadott marhák felhiztaiásáról a Begyűjtési Minisztérium és az Élelmiszeripari Minisztérium hatáskörében. A sertéshizlaldákban gondoskodni kell a súlygyarapodás növeléséről, mégpedig az EFSZ-ekben ts első sorban az állami gazdaságok nagy hizlaldáiban is. és ezzel kapcsolatban nagyobb figyelmet kell fordítani a hizlalóra fogott malacok minőségére is. Az állátállomány hasznossága szüntelen növelésének fontos előfeltétele, hogy kellő gondot fordítsunk a fajtenyésztés munkájának megszervezésére és elvégzésére. Ezért biztosítanunk kell a fajtenyészetek állományának és színvonalának növelését. Az utóbbi időben megállapítható, hogy a fajtenyésztés munkája iránt bizonyos érdeklődés nyilvánul meg, elsősorban az EFSZ-ek részéről. Erről tanúskodnak az országos méretben rendezett aukciós vásárok, amelyeken megállapíthatjuk, hogy az EFSZ-ek egyre nagyobb mér: vágómarha árát. Elvárjuk, hogy va- g^az STSsfif Jímennvi FRS7_linL- állami '. , , a „ 7 ^ tény azonban, hogy a fajtenyésztés lamennyi EFSZ-ünk, állami gazdasá gunk és egyénileg gazdálkodó parasztunk minden igyekezetet kifejt annak munkája csak igen lassan fejlődik állami gazdaságainkban, így aztán állami gazdaságaink nem hogy kellő számú te" nyészállattal látnák el saját farmjaikat, az EFSZ-eket és az egyénileg gazdálkodó parasztokat, ellenkezőleg, maguk kénytelenek vásárolni lenyészállaiokat. Tarthatatlan ez a helyzet. Az állami gazdaságok csak akkor teljesíthetik sikerrel politikai küldetésüket, csak akkor mutathatnak példát a nagyhasznosságú állatok tartásában, ha leszámolnak a fajtenyésztés kérdésében elfoglalt helytelen állásponttal és a legközelebbi esztendőben elérik, hogv dön" tő tényezővé váljanak a fajállatok tenyésztésében. A szrvasmairhatenyésztés gyarapítása érdekében 1957 végéig az áilami gazdaságokban 1,5-szórösen, az EFSZekben 1,3 szorosan kell növelni a nagyhasznosságú fajállatok tenyésztését. Határozott intézkedéseket kell foganatosítani a pánzgaui tenyészbikák nevelésében és tenyésztésében is. A sertéstenyésztés megjavítására 1957 végéig az állami gazdaságoknak 1,0-szörte, az EFSZ-eknek 1,2-szerte tóbb tenyészkant kell felnevelniük. A fajállatok tenyésztésének gyarapításáért komolyan harcolni kell nemzeti bizottságainknak, pártszerveinknek, az állami gazdaságok és EFSZ-ek alapszervezeteinek, az eddiginél sokkal jobban meg kell szervezniök az élenjáró fajtenyésztő gazdaságok és EFSZ-ek tapasztalatainak terjesztését és alkalmazását. E feladatok biztosításával megteremtjük annak előfeltételeit, hogy nagyhasznosságú fajáliatokat tenyészsziink, megjavítjuk állatállományunk minőségét, növeljük hasznossa&át, és ezzel gyarapítjuk állattenyésztési termelésünket. Nagyobb figyelmet kell fordítanunk az állatok egészségi állapotéra is, amely komolyan fékezi hasznosságuk növelését. Mielőbb intézkedéseket kell foganatosítanunk az' elterjedt istállóbetegségek ellen, amelyek áliatte' nyésztésünknek a legnagyobb veszteségeket okozzák. Elsősorban a fertőző kergekórról, gümökórról, takonykórról és a fertőző sertésbénulásról van szó. Fokozott mértékben kell ügyelnünk az állategészségi védelmi intézkedések betartására, az egyes kerületekben ki kell dolgozni a gümőkór leküzdésének tervét. Az állattenyésztés minder, szervét be kell vonni a fertőző betegség ellen folytatott harcba. Döntő szerep jut az állatorvosi szolgálatnak, amelynek elsősorban a megelőző intézkedések végrehajtására kell összpontosítani a figyelmei. Ki kell építeni az állatorvosi rendelők és tudományos kutatóintézetek hálózatát. Az állatorvosi szolgálatnak konkrét segítséget kell nyújtania az EFSZ-eknek. állami gazdaságoknak és a többi parasztnak, hogy ez a támogatás kifejezésre jusson a megbetegedett és. elhullott áilatok számának csökkenésében. A Földművelésügyi Minisztérium ennek érdekében vizsgálja felül az állatorvosi szolgálat dolgozóinak díjazási rendszerét, és vezessen be olyan rendszert, amely felkelti a dolgozók anyagi érdekeltségét egyrészt az állatállomány számbeli gyarapodásában, másrészt, az . állatok hasznosságának és egészségi állapotának meq.iavulásában. Az állatok hasznosságának növelésemellett nagy lehetőségek nyílnak arra is. hoqy eqészben véve fokozzuk az állattenyésztési termékek termelését azáltal, hoqy helyesen osztjuk el az egyes állatfajtákat a köztársaság vidékeinek qazdasáqi és természeti adottsáqai szerint. Vessünk véget a szarvasmarhatenyésztés lebecsülésének A szarvasmarhaállomány számbeli gyarapítására különösen a határvidéken fel kell használni az eddiq parlagon heverő területeket. Ezek a területek a .gazdálkodás helyes megszervezése esetén a jelenleginél kétszerte nagyobb állományt is eltarthatnak. További tartalékok tárulnak fel előttünk, ha összehasonlítjuk az egyes szektorok számadatait a 100 hektár mezőgazdasági földterületre eső állatokat illetőleg. A legnagyobb éllatsűrűség az egyénileg qazdálkodó kisparasztoknál állapítható meg. ugyanakkor a tíz hektárnál naqvobb mezőqazdasági üzemekben sokkal alacsonyabb az állatállomány létszáma. A tehenek számaránya az egyes területeken sem felel meg országos szükségleteinknek és nem áll összhangban a termelési feltételekkel sem. Prágába naponta naqy tartályokban szállítják a te.jet eqészen a Sumaváből. Uqvanakkor a prágai és ústyi kerületnek '— tehát két számos ipari lakossággal rendelkező területnek — igen kedvező természeti adottságai vannak ahhoz, hoqy a növénytermesztés belterjességének megfelelően teheneket tartsanak. E két kerialetben elegendő lucerna, répazöldje és répaszelet stb. áll rendelkezésre, csupa fejőstehenek számára alkalmas takarmány, a sumavai vidéknek természeti 'adottsáqai viszont inkább hizómarhák. qöbölyök tartására alkalmasak. A jövőben tehát célszerű lesz. ha a szarvasmarhaállomány összetételét a vidékek természeti adottsáqainak és a naqy hel.yséqek, Práqa. Ostrava és Bratislava közellátásra támasztott iqényeknek meqfelelően állapítjuk meq. A sertésállomány orszáqainkban méq soha sem ért el olyan nagy létszámot, mint jelenleg. Az állomány elosztása azonban egyenetlen. Milyen következtetések vonhatók le ebből a helyzetből? Elsősorban minél előbb véget kell vetni annak, hogv lebecsüljék a szarvasmarha -ielentőségét az állattenyésztési termelésben. A qazdasági dolgozók és a pártmunkások, az EFSZ-ek és állami gazdaságok vezetői értsék meg, hoqv mezőgazdaságunkban az állattenyésztés alapja a szarvasmarhatenyésztés. Ezért azonnal, haladéktalanul. egész népgazdaságunk és az EFSZ-ek további gazdasági megszilárdítása érdekében hozzá kell látnunk ahhoz, hogv EFSZ-einkben és állami gazdaságainkban elérjük a szar-vasmarhaállomány tervbevett létszámát. Karöltve azzal a törekvésünkkel, hogy az egész szocialista szektorban növeljék a szarvasmarhaállomány létszámát, 1960-ig fokozatosan gyarapitanunk kell az állatállomány sűrűségét a határvidéken és Dél-Szlovákiában. A szarvasmarhaállomány összetételét, elsősorban a tehenek arányszámát úgy kell megállapítanunk, hogy megfeleljen a termelési és gazdasági adottságoknak, beleértve a nagyvárosok környékének fokozott tejszükségletét. Ezeken a területeken a tehenek arányszámát 1960-ig körülbelül 60 százalékban kell megállapítani. Lényegesen növelni kell az üszők nevelését, hogy biztosíthassuk a tehenek tervbevett létszámát, növelhessük állományukat. az EFSZ-ek közös tenyészetében és az állami qazdasáqok csordáiban. A sertéstenyésztés eddigi területi elosztása azt mutatja, hogv a sertésállományt elsősorban a Karlovv Vary-i, plzeni és libereci kerületben kell növelni. Feltétlenül ki kell egészíteni az EFSZ-ek közös tenyészetét, mivel az EFSZ-ek sertésállománya is viszonylag kisebb, mint a többi szektoré. (Folytatás az 5. oldalon.)