Uj Szó, 1955. szeptember (8. évfolyam, 210-235.szám)

1955-09-04 / 213. szám, vasárnap

2 III szo 1955. szeptember 7. Az ENSZ leszerelési albizottságának ülése New York, szeptember 2. (TASZSZ) Az ENSZ leszerelési albizottsága szeptemb(f 1-én tartotta negyedik ülését. Az albizottság ülése után a laptudósítők számos kérdést tettek fel A. A. Szoboljev szovjet képviselőnek. Szoboljev kérdéseikre azt válaszolta, hogy az albizottság most a szovjet kormány ez év május 1-i javaslatairól tárgyal. E javaslatok megtárgyalása folyamán jelentős nyilatkozatok hangzottak el a leszerelés ellenőrzésének megszervezésével kapcsolatban. Az ülésen valamennyi küldött amellett foglalt állást, hogy keressék e kérdés olyan megoldását, amely az albizottságban képviselt öszszes államok számára elfogadható volna. Szoboljev kijelentette, hogy a Szovjetunió nagy fontosságot tulajdonit a fegyverzet csökkentésének és az atomfegyverek eltiltása nemzetközi ellenőrzésének és a szovjet küldöttség egyben felHivta a nyugati hatalmak képviselőit, hogy adják elő nézetüket a fegyverzet csökkentésére és az atomfegyverek eltiltására vonatkozó kérdésekről. A szovjet képviselő az ülésen többek között megkérdezte, vájjon az USA, Nagy-Britannia, Franciaország és Kanada képviselői egyetértenek-e azzal, hogy az USA, a Szovjetunió és Kína fegyveres erőinek létszámát 1—1,5 millió főben állapítsák meg, NagyBritannia és Franciaországét — mindegyiküknél 650 ezer főben és vajon egyetértenek-e azzal, hogy a fegyveres erők létszáma valamennyi többi államnál ne haladja meg a 150—200 ezer főt. Egyetértenek-e a nyugati hatalmak azzal, hogy az atom- és hidrogénfegyverek teljes eltiltása akkor lépne érvénybe, miután a szokásos típusú fegyverzeteket és fegyveres erőket a megegyezett csökkentés 75 százalékával leszállítják és beleegyeznek-e abba, hogy e fegyvereknek az államok fegyverzetéből való kivonását és megsemmisítését befejezik a megegyezett csökkentés hátralevő 25 százalékának leszállítása folyamán és azután minden atomanyagot csak békés célokra használnak? Szoboljev rámutatott, arra, hogy a szovjet küldöttség választ vár arra a kérdésre, vajon az USA, Nagy-Britannia Franciaország és Kanada beleegyeznek-e abba, hogy az államok még mielőtt érvénybe lépne az atom- és hidrogénfegyverek teljes eltiltásáról szóló megegyezés, ünnepélyesen kötelezik magukat, hogy nem alkalmaznak nukleáris fegyvereket és ezt maguk számára tilosnak tartják. Nem kétséges, hogy ha választ adnának azokra a fő kérdésekre, amelyek a május 10-i szovjet javaslatokat érintik, lehetővé válna világos elképzelést alkotni a leszerelési program legfontosabb cikkelyeiről. A leszerelési albizottság következő ülését szeptember 6-án tartják. W. Lippmann az USA külpolitikájáról W. Lippman, a „New York Herald Tribüné" ismert szemleírója foglalkozik az USA külpolitikájával és megállapítja, Eisenhower elnök múltheti filadelfiai beszédében igyekezett elejét venni az olyasféle véleményeknek, hogy az amerikaiak állítólag meggyengültek a genfi szellem hatására és hajlandók lennének feláldozni érdekeiket Németországban és Kelet-Európában. Soha sem volt jogosult az a vélemény, — írja Lippman — hogy Genf után rendeződnek a „hidegháború" fontos kérdései. Semmi ok sem volt arra, hogy tévesen azt reméljük, hogy az oroszok készek feladni legfontosabb európai pozíciójukat, vagy pedig hogy az amerikaiak készek lemondani a maguk nyugati pozícióikról. Ma sokan azt állítják — folytatja Lippman — hogy a genfi értekezlet nem hozott lényeges változásokat. Szerinte Genfben kifejezésre jutott az a nagy változás, amely az utóbbi két évben következett be a Szovjetunió és az Atlanti Szövetség viszonyában. Ez a változás abban áll, hogy mindkét fél megértette, hogy a jelenlegi erőviszonyok között csak egyetlen' járható út van — a béke útja. Genfben beigazolást nyert e katonai egyensúly elismerése, amelynek messzemenő következményei vaninak és lesznek. Ezt a tényt Dullesnek is tudomásul kell vennie. Hisz ő maga jelentette ki Genfből visszatérve, hogy az amerikaiak eszménye az az elv, hogy lemondjunk az erő alkalmazásáról. Ugyanakkor Németország egyesítésére hív fel olyan feltételek mellett, amelyek a legmesszebbmenő engedményeket tételezik fel a Szovjetunió részéről. Néhány kivételtől eltekintve a béke fenntartása a status quo tisztelet • bentartását jelenti. A Szovjetunióval szemben azonban éppen a Nyugat törekszik a status quo megváltoztatására. Ugyanakkor viszont Genfben elismerték, hogy a Szovjetunió nem kényszeríthető rá az Európából való kivonulásra. Kétségtelen, hogy céljainkat, nem érhetjük el azzal, hogy ismét visszatérünk a kemény szavakhoz, baráti mosoly helyett a szidalmakhoz. A nagyhatalmak erőviszonya reális valóság. Változás nem érhető el úgy, hogy manőverezünk Eisenhower túláradó optimizmusa és Dulles borúlátó sejtelmei között. Éz azt a benyomást kelti, hogy az Egyesült Államok külpolitikája változékony, bizonytalan és éretlen. A kormány inkább magyaráz za meg a népnek, mi is az a katonai egyensúly, jelentse ki világosan, elég erősek vagyunk ahhoz, hogy megakadályozzuk a Szovjetunió érdekszférájának kiterjesztését, de ugyanakkor a szovjetek ereje nem engedi meg nekünk, hogy kiszorítsuk pozícióiból a Szovjetuniót. Az elnök jól tenné, ha megmagyarázná, mi vár ránk, ha tájékoztatná az országot arról, mit jelentenek a tárgyalások. Ha leszállna elvont fogalmainak fellengzős trónusáról a biztos földre, amelyen együtt kell élnünk a Szovjetunióval,, érintkeznünk kell vele. Semmi értelme arról beszélni, hogy békés „hadjárattal" a kommunistákat Jefferson és Wilson elveinek elfogadtatására kényszeríthetjük, elérhetünk mindent, ha hangosan harsogtatjuk trombitánkat. Ez semmi eredményre sem vezet és csak zűr-zavart kelthet saját népünk soraiban. Távirat Ho Si Minh-hezr a Vietnami Demokratikus Köztársaság elnökéhez és kormányelnökéhez Moszkva, szeptember 2. (TASZSZ) — Szeptember 2-án a lapok a következő táviratot tették közzé: Ho Si Minh elvtársnak, a Vietnami Demokratikus Köztársaság elnökének és kormányelnökének. Vam van Don elvtársnak, a Vietnami Demokratikus Köztársaság külügyminiszterének, Hanoi Jókívánatainkat fejezzük ki önöknek és önök által a vietnami népnek Vietnam függetlensége kihirdetésének 10. évfordulója alkalmából. A vietnami népnek további sikereket kívánunk a gazdaság fejlesztéséért, a dolgozók kultúrája és anyagi jóléte emeléséért folytatott harcában. Reméljük, hogy a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormánya és az A francia nép tiltakozik a gyarmatosítók észak-afrikai terrorja ellen A francia közvéleményben felháborodást váltottak ki a kormány katonai rendszabályai az észak-afrikai nemzeti felszabadító harc elfojtására. A „LHumanité" jelentése szerint számos szervezet tiltakozik az ellen, hogy tartalékosokat hívjanak fegyverbe és további katonai egységeket küldjenek Marokkó és Algír szabadságharcának vérbefojtására. Párizs több kerületében és számos vidéki helységben a dolgozók tiltakozó népgyüléseket tartottak. A Francia Kommunista Párt Központi Bizottságának politikai irodája levélben javasolja a Francia Szocialista Pártnak, a két párt akciőegységét az észak-afrikai katonai rendszabályok ellen. „Francia politikai körökben úgy vélik, hogy a kormány legújabb katonai rendszabályai és politikai tervei semmi esetre sem jelentik a marokkői kérdés megoldását. Az uralkodó pártok között egyre jobban kiéleződnek az ellentétek' az észak-afrikai francia protektorátusok kérdésében. A szélsőjobboldali „Figaro" című lap szerint az öt miniszter között, akik Aixles-Bains-ban tárgyaltak a marokkói politikusokkal, újabb ellentétek robbantak ki. A lapok egyöntetűen úgy A Vietnami Demokratikus Köztársaság 10. évfordulójának ünneplése Hanoiban Hanoi, szeptember 3. (TASZSZ) — Amint a vietnami sajtóiroda jelenti, Hanoiban, a Vietnami Demokratikus Köztársaság fővárosában katonai díszszemlét és a dolgozók manifesztációt tartottak a köztársaság kikiáltásának 10. évfordulója alkalmából. Az ünnepségen részt vett Ho Si Minh elnök, a Vietnami Munkapárt vezető képviselői, a vietnami néphadsereg magasrangú tisztjei és kiváló közéleti tényezők. Ho Si Minh elnök ünnepi beszédében megemlékezett azokról a nagy változásokról, amelyek a köztársaság fennállásának 10 éve alatt az,országban végbementek és beszélt a vietnami nép és kormány jelenlegi feladatairól, Rámutatott, hogy tovább harcolnak a genfi egyezmények pontos teljesítéséért a béke megszilárdítása és az egység elérése érdekében. Vo Nguen Giap tábornok, a vietnami néphadsereg főparancsnoka ezután katonai díszszemlét tartott és felolvasta a köztársaság 10. évfordulója alkalmából kiadott napi parancsot. A katonai díszszemle a vietnami néphadsereg óriási sikereit bizovélekednek, hogy ezek a nézetelté- nyitotta, annak a hadseregnek sikereit, rések és a már elfogadott határozatok i amely elavult fegyverekkel felszerelt összes vietnami szervezetek továbbra is védelmezni fogják az ország egyesítésére irányuló politikát a genfi egyezmények alapján az egész vietnami nép érdekében. Meggyőződésünk, hogy az országaink közötti- baráti kapcsolatok továbbra is szilárdulni és fejlődni fognak a vietnami és a szovjet nép javára, Ázsia és az egész világ tartós békéje érdekében. K. VOROSILOV, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke, N. BULGANYIN, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, V. MOLOTOV, a Szovjetunió külügyminisztere. Moszkva, 1955. szeptember 1. bizonytalan keresztülvitele komolyan veszélyeztetik a franciák marokkói pozicióit. kis csapatokból korszerű harci technikával rendelkező hadsereggé növekedett. A japán—amerikai tárgyalások visszhangja Peking, szeptember 3. (TASZSZ) — Amint a Kiodo-hírügynökség jelenti, a vezető japán lapok szeptember 2-án „teljes csalódásuknak" adtak kifejezést a Washingtonban lefolyt japán— amerikai tárgyalások eredménye felett. A lapok rámutatnak arra, hogy Amerika „nem tett Japánnak semmilyen engedményt". A „Joumiuri" című lap azt írja, hogy jóllehet a közös nyilatkozat a siker látszatát keltheti, túlkorai lenne üdvözölni azt, mert a megegyezés valamennyi fő pontja valamilyen feltételtől függ. A japán rádió híreiben rámutat arra, hogy a baloldali és a jobboldali japán szocialista párt bírálta a japán —amerikai tárgyalások eredményeit. A baloldali szocialista párt képviselője nyilatkozatában hangsúlyozza: annak ellenére, hogy a világ a genfi értekezlet után- a nemzetközi feszültség enyhülésének útján halad, a jelenlegi amerikai-japán tárgyalásokon a japán fegyveres erők létszámának felemeléséről volt szó. A jobboldali szocialista párt főtitkára nyilatkozatában kiemeli, hogy ez az állásfoglalás nemcsak ellenkezik a leszerelésre irányuló törekvésekkel, amelyek most világszerte mutatkoznak, hanem aggodalmat kelt az ázsiai béke miatt. Amint a Reuter-hírügynökség tokiói tudósítója jelenti, a tokiói megfigyelők rámutatnak arra, hogy Sigemicu japán külügyminiszter az USA-ban nem a japán—amerikai „biztonsági szerződés" felülvizsgálásáról tárgyalt, és hogy nem sikerült elérnie ebben a szerződésben sem az egyenjogúságot az Egyesült Államokkal, sem pedig a Japánban levő amerikai csapatok létszámának csökkentését. A plovgyivi XVI. nemzetközi vásár előtt Szófia, szeptember 2. (CTK) — A plovgyivi XVI. nemzetközi vásár iránt, amely szeptember 4-én nyílik meg, nagy érdeklődés mutatkozik a kapitalista országokban is. A vásáron 165 cég vesz részt a kapitalista országokból, vagyis majdnem négyszer több, mint 1952-ben. Nyugat-Németországból a plovgyivi vásáron 37, Franciaországból 35, Ausztriából 36, Olaszországból, Svájcból és Svédországból 12, Angliából 7, Hollandiából 9 cég vesz részt. A német cégek különféle gépeket, teher- és személyautókat, hűtőberendezéseket, fényképészeti cikkeket, hangszereket, vegyszereket stb. állítanak ki. Az olasz cégek a vásáron motorkerékpárokkal legkorszerűbb filmkészülékekkel, kerékpárokkal szerepelnek. Az osztrák cégek szivattyúberendezéseket, mérőműszereket, rádiókészüléket, megnetofonokat, az angol cégek kőolaj- és gázhajtású motorokat, a francia cégek traktorokat, autókat, bágereket és más ipari készítményeket állítanak ki. A kapitalista cégek nagyszámú részvétele a XVI. plovgyivi nemzetközi vásáron hozzájárul a nemzetközi kereskedelmi együttműködés felújításához. Negyedmillió látogató a moszkvai csehszlovák kiállításon Moszkvában nagy érdeklődés nyilvánul meg „A Népi Demokratikus Csehszlovákia tíz éve" kiállítás iránt. A kiállítás tizedik napján, szeptember 2-án tekintette meg a Csehszlovák Köztársaság életét bemutató anyagot a negyedmilliómodik látogató, A. Sz. Lavrentjev, a moszkvai Odzsonikidze-gépgvár kiváló gyalusa. A negyedmmilliómcdik látogatót E. Stefan, a csehszlovák kiállítás igazgatójának helyettese üdvözölte és emléktárgyakat adott át neki ajándékba. Terror Dél-Vietnamban Hanoi, szeptember 2. (TASZSZ) — Amint a vietnami sajtóiroda jelenti, e naookban 20 dél-vietnami egyetemi hallgató levelet intézett a Nemzetközi Ellenőrző Bizottsághoz a dél-vietnami hatóságok hivatalos akcióiról, amelyékkel megsértik a genfi egyezmény főtételeit. Azokat a hallgatókat, akik Észak-Vietnamba mentek, letartóztatta Ngo Dinh Diem rendőrsége. Az egyetemi hallgatók levelükben követelik. hogy a dél-vietnami hatóságok bocsássák ezeket szabadon és tegyék lehetővé számukra, hogy Észak-Vietnamba mehessenek. Adenauer kancellár moszkvai útja ADENAUER kancellár és a nyugatnémet kományküldöttség vezetőcsoportja Moszkvába repül, hogy a Szovjetunió kormányával tárgyalásokat folytasson a diplomáciai, kereskedelmi és kulturális kapcsolatok felvételéről. Mint ismeretes, a Szovjetunió kormánya még június 7-i jegyzékével javasolta e tárgyalások megindítását, aminek hírét a német nép és vele együtt a világ többi békeszerető népei is lelkesen fogadták. A nyugatnémet kormányküldöttség küszöbön álló utazását a bonni kormány hosszas előkészületei, diplomáciai síkon folytatott különféle megbeszélései, így legutóbb Adenauer kancellárnak Livingston Merchant amerikai külügyi államtitkárral való eszmecseréi előzték meg. De az előzmények közül kétségtelenül legfontosabb .eseménynek a genfi konferenciát tekinthetjük. Ennek légköre ugyanis jelentősen hozzájárult » olyan feltételek megteremtéséhez, melyek gyorsabb ütemben érlelték a moszkvai tárgyalások megindítását. Bár a genfi konferencia nem juttathatta megoldáshoz az egységes,, független, demokratikus Németország egyesítésének problémáját, mégis előrelendítette a német kéfflés rendezésére irányuló erőfeszítéseket. A nyugati nagyhatalmak kormányfői egyetértettek ugyanis a Szovjetunió azon felfogásával-, hogy a békeszerető, egységes Németország megteremtése elválaszthatatlan az európai kollektív biztonság problémájától. És addig is, míg e problémát sikerül megoldani, számolni kell a realitásokkal, számolni kell a Német Szövetségi Köztársaság létével, amelyet» kötnek az Északatlanti Tömbbel kapcsolatos párizsi egyezmények, másrészt pedig a Német Demokratikus Köztársaság fennállásával, s így azzal a ténnyel, hogy e köztársaság a varsói szerződés tagállama. A Szovjetunió kormánya nem egyszer leszögezte, hogy e két Németországot egymástól szögesen elütő társadalmi rendszereivel mechanikusan egyesíteni lehetetlen. ami viszont a legkevésbé sem jelenti azt, hogy füstbe menne az egyesítés terve, melynek sikeréért a német nép oly sokszor szállt síkra a legutóbbi évek folyamán. A független, békés, egységes, demokratikus Németország gondolata ellen csakis a „hidegháború" bajnokai, a fegyverkezési konjunktúra haszonélvezői, a háborúra spekuláló imperialista körök folytatnak ádáz harcot. Ezek olyan Németországról álmodoznak, melynek egysége nem a katonai tömbökön kívül álló béke pillérein, az európai kollektív biztonság szilárd politikáján, nem a német nép demokratikus fejlődésén épülne, hanem a legsötétebb porosz militarizmus hagyományain. A SZOVJETUNIÓ, amely a legjobb baráti kapcsolatokat tartja fenn a Német Demokratikus Köztársasággal, nagyszerű és eredményes békekezdeményezései közepette kívánatosnak tartotta, hogy a békés együttlétezés jegyében a Német Szövetségi Köztársasággal is rendezze a kapcsolatokat. A küszöbönálló moszkvai tárgyalások horderejét persze téves volna pusztán a szovjet-nyugatnémet viszony ríormalizálására leszűkíteni. A tárgyalások sikerére — amennyiben a bonni kormányküldöttség méltóan igyekszik viszonozni a Szovjetunió kormányának megegyezési készségét — megvannak a kedvező előfeltételek. Ez kétségtelenül elősegíthetné a Nyugat- és Kelet-Németország közti közeledést, s előmozdíthatná az európai kollektív biztonság megteremtését. Ez pedig a legderűsebb távlatot nyitná meg a két Németország egyesítésére, ami a német nép legszélesebb rétegeinek leghőbb vágya. A küszöbönálló moszkvai tárgyalások kimenetelére nézve meddő volna jóslatokba bocsátkozni. A genfi konferencia nyomán kialakult helyzet és magának a nyugatnémet burzsoáziának jelentős rétegeiben is fennálló közeledési törekvések arra engednek következtetni, hogy a moszkvai tárgyalások eredményesek lehetnek. Maga Blücher kancellár sem rejtette véka alá ama véleményét, hogy Nyugat-Németországra nézve üdvös volna, ha megszilárdítaná úgy a Szovjetunióval, mint a népi demokráciákkal gazdasági kapcsolatait. Hasonló szellemben ír számos nyugatnémet gazdasági lap is, mint például a düsseldorfi „Handelsblatt", a frankfurti „Volkswirt", a nyugatberlini „Wirtschaftszeitung" stb. A kereskedelmi kapcsolatok fejlesztésének kilátásait főleg azért ítélhetjük meg kedvezően, mert Nyugat-Németország gazdasági köreinek — mint az angol polgári sajtó is megállapítja — számítaniok kell azzal, hogy a Német Szövetségi Köztársaságnak a nyugati államokkal folytatott külkereskedelme minden bizonnyal szűkülni fog, s így elsőrendű érdeke, hogy éljen azokkal a gazdag lehetőségekkel, amelyeket a Szovjetunió kormánya nyújtani tud. A szovjet-német gazdasági kapcsolatok történetéből ismeretes, hogy az 1914 —1918-as világháború után éppen Németország foglalta el az első helyet a Szovjetunió külkereskedelmi partnerei között és még az 1929-ben kitört kapitalista gazdasági válság időszakában is a Szovjetunió völt az az állam, amelynek Németországgal folytatott külkereskedelmi kapcsolatai jelentősen enyhítették a németországi gazdasági élet akkor súlyos válságát. Nem vitás, hogy a közben hatalmasan megerősödött Szovjetunió mind kivitel, mind bevitel szempontjából a német gazdasági élet vezetőinek legnagyobb figyelmére tart számot. MINT A NYUGATNÉMET ÚJSÁGÍRÓK nemrégi szovjetunióbeli útja is igazolja, a két ország közti kulturális kapcsolatok szilárdítása ugyancsak nagy mértékben elősegítené a közeledést és súlyos ütést mérne a „hidegháború" apostolaira, akik minden eszközt felhasználnak, hogy megmérgezzék a népek baráti légkörét. Népünk bizakodással tekint a közeledő szovjet-nyugatnémet tárgyalások felé, melyektől a békés együttélés elvének további győzelmes előretörését remélik. S. J.