Uj Szó, 1955. szeptember (8. évfolyam, 210-235.szám)

1955-09-29 / 234. szám, csütörtök

1955. szeptember 29. UJSZ0 5 Akad még javítani való... Növelik az állalállományt A kisudvarnokl szövetkezet az aratási és cséplési munkák után azonnal hozzáfogott az őszi munkákhoz. Időben előkészítették a talajt a mag alá, s már a búzát vetik. Mindent kereszt- és sűrűsorosan vetnek, mert az idén fs megmutatkozott eme vetési módszerek eredménve. Rozsból 29 mázsás átlaghozamot takarítottak be hektáronként, s búzából és árpából is gazdag volt a hektárhozam. így 400 mázsa búzát és 300 mázsa árpát tudtak eladru szabadon. A növénytermelésen kívül jók az eredmények az állattenyésztésben is. Tej, tojás, húsbeadásukat már száz százalékban teljesítették, s még szabad áron is bőven tudnak eladni. Állatállományuk a tervezett, de számukat növelni szándékoznak. Bőven biztosítottak takarmányt is a bővülő állatállományuk részére. Van 16 hektár silókukoricájuk, mert kukoricából rekordtermést értek el. Patasi István, Dunaszerdahely Országos akció a baromíipestis leküzdésére írta: Dr. Brauner Iván Alig telt el pár hét pártunk és kormányunk ama határozata óta, hogy az állatorvosi vizsgálatot főképp a fertőző betegségek terén (prevenció) jobbá és tökéletesebbé kell tenni, máris markánsan mutatkozik ezen határozatok realizálása. Október 17-vel megkezdődik ugyanis egész Szlovákia területén a barmofiállomány barmofipestis elleni védőoltása. Ez a hatalmas akció, mely mérhetetlen gazdasági jelentőségű, konkrét példája annak, milyen rugalmasan és gyorsan reagál az állategészségügyi szolgálat pártunk határozataira. A baromfiállomány beoltása teljesen díjtalanul fog történni október 17-től december 17-ig. Állattartóink előtt ismeretes, tnily mérhetetlen károkat okoz éppen ez a fertőző betegség, mely hazánkban és egész Közép-Európában elterjedt a második világháború ideje alatt, ahová Dél-Olaszországból és Afrikából behurcolták. Hosszú éveken keresztül tehetetlenül kellett néznünk barmofiállományunk 70—80 százalékos pusztulását. Ez a tehetetlenség azonban csak látszólagos volt, mert kutató és tudományos dolgozóink nem nézték ölbe tett kézzel azt a pusztítást, hanem fáradságot nem kímélve, önfeláldozóan, hosszú évek munkájával megteremtették a hatásos oltóanyagot, melynek birtokában ma már fel tudjuk venni a nehéz, de eredményes küzdelmet. Még mindenkinek emlékezetében van az 1951-es év, mikor hasonló díjtalan akciót hajtottak végre Szlovákia területén a baromfi ezen'fertőző beteg• ségének meggátlása érdekében. Ez az 1951. évi oltási akció szinte történelmi fordulatot jelentett az állatorvosi prevenció szolgálatában, mert olyan eredményeket hozott, hogy egész Szlovákia területe csaknem egy évig mentes volt ezen fertőző betegségtől. Sajnos, minden munkának bizonyos hibája is szokott lenni és ezt a kis hibát úgy az állatorvosi kar, mint maguk az állattartók elkövették. Abban a hitben, hogy felszámoltuk a fertőző betegség 98 százalékos tűzfészkét, nem voltunk figyelemmel a megmaradt 2 százalékos veszedelemre. Ültünk a babérokon, emlegettük a nagy sikert és figyelmen kívül hagytuk a baromfipestis vírus ádáz veszedelmét, pedig mindnyájunknak tudnunk kellett volna, ho.qy háziállataink között éppen a baromfiállomány az, mely évente több millió szaporulatot jelent, s hogy az új egyedek védtelenül maradtak a baromfipestissel szemben. Az itt-ott megmaradt baromfipestis vírusnak így alkalma volt újra lassan, de annál biztosabban ezeken áz új, fogékony egyedeken szaporodását és terjedését biztosítania. Az eltelt négy év alatt ismét Szlovákia csaknem egész területén egyre nagyobb és nagyobb mértékben terjedt el ez a betegség. Történtek ugyan minden évben védőoltások, de nem eléggé tervszerűen, szisztematikusan, és egész Szlovákia területére kiterjedően nem végeztünk tökéletes prevenciót, hanem mondhatnám inkább tűzoltó „elveket" követtünk, mikoris főképp csak ott oltottunk. ahol a betegség nagyobb arányokban lépett fel. A veszedelmes vírusos betegségek ellen viszont csak akkor lehet eredményesen védekezni, ha jó! megszervezett és még idejében végzett tökéletes oltóanyaggal, felszerelve indulunk a harcba és ami a legfontosabb, állattartóink megértésével és tudatos segítségével kell végeznünk ezt a munkát. Most, mikor kormányunk és pártunk megértő segítségével módunkban áll megszabadulni ettől a mérhetetlen gazdasógi károkat okozó betegségtől, okvetlen szükséges, hogy állattartóink is ebből a szemszögből nézzék az akciót, mert ez csak akkor lesz igazán eredményes. Szlovákia egész állatorvosi kara már felkészült, a tökéletes és jó oltóanyag termelése biztosítva van, egyedül állattartóink teljes megértése, bizalma és emberi jóakarata kell hozzá, hogy ez a nagv anyagi áldozatokkal biztosított ingyenes akció meghozza a Vitt eredményt. i államdíjas akadémikus A baromfipestis szárnyas baromfiainknak legveszedelmesebb fertőző betegsége. Fogékony állományban 70— 80 százalékos elhullást vált ki és a megmaradt kis százaléknál is súlyos, sokszor egész életre szóló kiküszöbölhetetlen következményeket okoz. A betegség átvészelése egész életre szóló ellenállást biztosít, de tudva azt, hogy baromfiaink életkora nem hosszabb 2—3 évnél, (értve alatta nem az abszolút életkort, hanem a termelőképességet), s hogy évenként sok milliós a szaporulat, a betegség terjedésének szabad útja biztosítva van. Azokat a fertőző betegségeket, me^ lyeknél a kórokozó nagy ellenálló és fertőző képességgel -bír, csak úgy lehet terjeszkedésükben meggátolni és leküzdeni, ha minden fogékony állatot Oltás segítségével ellenállóvá teszünk. Már pedig a baromfipestis ezen veszedelmes nagy élet- és terjedőképességgel bí.'ó betegségek közé tartozik. Egyetlen fertőzött állat testének váladékaival olyan nagymennyiségű virust ürít, melyek ezer és ezer velük közvetlenül vagy közvetve érintkező állatot tud megfertőzni. Hogy ezt a fertőző barmofibetegséget még nem sikerült hazánkból kiirtani, annak az az oka, hogy minden évben maradnak oltatlan ós ezáltal fogékony egyedek, melyek így módot adnak e betegség vírusának nemcsak az életbenmaradására, hanem tűzfészkét képezik a betegség széleskörű fellobbanásának. Éppen az, hogy baromfiainkat már kb. 5—6 éve tökéletes oltóanyaggal oltjuk, s ennek következtében nem fordulhat eW egész községek és járások baromfiállományának teljes kipusztulása, vezeti állattartóinkat arra a téves felfogásra, hogy már nem fordítanak elegendő gondot baromfiaik oltására és a veszedelmet, amikor 'a betegség még felszámolható, lebecsülik. Szükségesnek tartom felhívni baromfitartóink figyelmét az elmondottakra és főképp arra, hogy mind saját érdekükben, mind egész népgazdaságunk érdekében legyenek azon, hogy ezt az igen veszedelmes barmofibetegséget most, mikor minién mód megvan hozzá, fel tudjuk számolni. Ideje volna a múlt hibáit egyszer már tökéletesen korrigálni, hogy ebben az akcióban tényleg azt lássák, hogy ez úgy az egyén, mint a köz javét akarja szolgálni, hogy semmi más háttere nincs és nem akar lenni, hogy nem a baromfiak számát akarja az állam így megtudni, mert ez igen drága módszere lenne a baromfiszámlálásnak, hanem valóban csak egy cél vezet mindenkit, minden becsületes embert, hogy népünknek több húst, több tojást és ezáltal jobb és könnyebb megélhetést biztosítsunk. Bizonyára sokan lesznek a maradiak, akiket nehéz a jóról meggyőzni, ue meg vagyok győződve, hogy sokkal nagyobb a haladók és felvilágosult baromfitartók tábora, akiknek saját érdekűk, hogy ezeket" a maradiakat meggyőzzék, mert az eredmény csak akkor lesz tökéletes, ha baromfiállományunk száz százalékát fogjuk oltásban részesíteni. Ez a nagy akció minden tekintetben jól meg van szervezve, minden baromfitartó idejében értesítve lesz az oltás idejéről és így kizárólag rajtuk fog múlni, hogy minden szárnyas baromfi védőoltásban részesüljön. Az oltás időpontja azért volt így választva, mert a most meglévő baromfiállomány mondhatnám majdnem kizárólag tenyészértéket képvisel, s mint tenyészbaromfi csak akkor fogja tudni egészséges egyedek keletkezését biztosítani, ha az akció keretében az oltás segítségével jó és biztos ellenállást szerez. Ezért kérem baromfitartóinkat, ilyen szemszögből nézzenek erre a nagy állami akcióra, legyenek teljes bizalommal és higyjék el, hogy az egész állatorvosi kar kormányunknak csak azon óhaját és akaratát fogja közvetíteni, mely kizárólag és közvetlenül mindnyájunk közös érdekét, a hússal és tojással való jobb ellátást akarja biztosítani. Szocialista népgazdaságunkban az állami gazdaságokra rendkívül fontos feladatok hárulnak. Az állami gazdaságoknak példaképül kell szolgálniok a szocialista nagyüzemi gazdálkodásban, utat kell mutatniok az EFSZ-eknek a nagyobb hektárhozamok eléréséért és az állatok hasznosságának fokozatos növeléséért folytatott küzdelemben. Ebből a fontos alapelvből kiindulva megállapíthatjuk, hogy az állami gazdaságok ezt a feladatot csak részben teljesítették. Az Üjvásári Állami Gazdaság is csak részben teljesítette azokat a feladatokat, melyek teljesítését megköveteli a párt, megköveteli a dolgozó nép. Az említett gazdaság dolgozói eredményeket bőven értek el. Hibát követnénk el, ha ezeket az eredményeket nem látnánk meg, vagy tudatosan szemet hunynánk fölöttük. A talaj gondos megművelésével gabonafélékből jóval magasabb hektárhozamokat értek el az idén is, mint amennyit a terv előírt. A gabonafélékből elért terméseredmények az idén a következőképpen alakultak: tervezett termésmennyiség: eredmény: Búza 20 mázsa 23 mázsa Rozs 19 23 i» Árpa 19 21 H Zab 19,50 „ 26,50 ,» Len-mag 2,20 „ 6,80 — Rostlen 20,50 „ 25 „ Ezek az eredmények arról tanúskodnak, hogy az állami gazdaság dolgozói jól gazdálkodnak. Az itt feltüntetett eredmények tették lehetővé azt is, hogy a tervezett 81 vagon gabona helyett 93 vagonnal adtak be, vagyis 12 vagonnal többet, mint amennyit a terv előirányoz. Meg kell említenünk, hogy a hektárhozamok emelkedése mellett a termelési költségek nem emelkedtek. Ez a pont nagy jelentőséggel bír az állami gazdaság életében. Ezt ugyan majd látni is fogjuk. A növénytermelésben elért eredmények nem születtek maguktól. Szorgalmas, kitartó munkára volt szükség, amíg addig jutottak,-hogy a fó mezőgazdasági terményekből jóval a tervben előirányzott mennyiségen felül termeltek. Ez először is a kommunisták jó munkájának az eredménye. A gazdaság legjobb munkásainak soraiból kikerülő kommunisták nem hunytak szemet a hibák és maradiság felett Pártjogaikkal élve, ellenőrizték a gazdaság menetét és a gazdaság vezetőjével közösen megbeszélték, hogyan lehet még intenzívebben növelni a terméshozamokat, hogy gazdaságuk a nagyüzemi gazdálkodás igazi mintaképévé váljon. Ennek eredményeképpen a múlt ősszel az őszieket már teljes egészében kereszt- és sűrűsorosan vetették el. Hogy az eredmény mi lett, azt nem kell újból megismételni, mert az előbb felsorolt adatok azt fényesen bizonyítják. A gazdasági állatok hasznosságának növelése terén azonban ilyen eredmények még nem mutathatók fel. Ezt már az a tény is bizonyítja, hogy az év első negyedében is ráfizetéssel dolgoztak az állattenyésztésben. Különösen a növendékállatok napi súlygyarapodása körül voltak komoly hibák. A növendék-szarvasmarháknál a tervezett | napi 45 dekás súlygyarapodás helyett csak 28 dkg-ot értek el. Sőt a tervezett költségek is lényegesen növekedtek. A terv szerint a növendékmarháknál a napi 45 dkg súlygyarapodásnak 16,45 koronába kellett volna kerülnie, a valóságban pedig a 28 dkg napi súlygyarapodás 23 koronába került. Ebből az következik, hogy ezen a téren a gazdaság alapos ráfizetéssel dolgozott. A második negyedévben már javult a helyzet. A napi súlygyarapodás növekedett, a -termelési költség pedig lényegesen csökkent. A súlygyarapodás elérte a napi 36 dekát, a termelési költség pedig 15,70 koronára csökkent. Természetesen még ez sem olyan eredmény, amiben meg lehet nyugodni, de már lényegesen jobb, mint az első negyedévi. Már most látjuk, hogy a gazdaság a növendékállatok nevelése terén alaposan elmaradt, sőt ráfizetéssel gazdálkodik. Most menjünk egy lépéssel tovább. Vizsgáljuk meg, miből ered ez a ráfizetéses gazdálkodás. A megállapított hiba az elégtelen és rossz minőségű takarmánykészletből ered. maga a gazdaság vezetője, Tóth József is elismeri, hogy a múlt évben nem gondoskodtak kellő mennyiségű takarmányalapról. Különösen erőtakarmányban szűkölködtek. Azt sem tagadja, hogy a meglévő takarmánnyal sem bántak eléggé gazdaságosan. A takarmányrépájuk pl. a múlt ősz folyamán megfagyott és a többi takarmányfélék is nagy kárt szenvedtek a késedelmes munka következtében. így aztán a rossz minőségű takarmány etetésével nem tudták elérni a tervezett súlygyarapodást és a termelési költségek is lényegesen növekedtek. A takarmányhiány következtében e tejtermelés körül is zavarok álltak be az első negyedévben. A kitermelési költséget itt is túllépték. A terv szerint egy liter tej kitermelési ára 1.12 korona volt. 'Az első negyedévben azonban egy liter tej 1,28 koronába került. Ezen a téren a második negyedévben lényeges változás állt be. Elérték a tervezett tehenenkénti napi átlagot, sőt ma már büszkék arra, hogy a tervezett 8 liter tej helyett minden egyes tehéntől naponta átlag 9,5 liter tejet fejnek. Mivel a tejhozam növekedett, a termelési költség, lényegesen csökkent. Ma már egy liter tej a tervezett 1,12 korona helyett csak 1,08 koronába kerül. A gazdaság legjobb fejője, Csambál Imre pedig egy liter tejet 90 fillérért termel. Csambál István a gondjaira bízót); állatoknál elérte a napi 11 literes tejátlagot. Az alaptakarmány az ő részlegén is ugyanaz, mint a többi fejőrészlegeken, de ő sokkal nagyobb gondot fordít az állatok tisztántartására, pontos etetésére, mint a többiek. Bevezette az egyedi takarmányozást is. Ezt úgy kell érteni, hogy azok a tehenek, amelyek 8 liternél több tejet adnak, minden liter tej után még 25 dkg erotakarmányt is kapnak. A sertéstenyésztés terén is voltak kisebb hibák az év elején. A juhtenyésztésnél szintén a sertéstenyésztéshez hasonlóak a problémák Kiváló eredményeket értek el a borjúnevelés terén. Itt már a kommunisták munkájának a hatása mutatkozik meg. Az ő indítványukra vezették be a rideg borjúnevelést. Ez a módszer várakozáson felül bevált. Gugera Mihály és felesége csodálatraméltó eredményeket értek el. A borjúk elhullási százalékát egyre csökkentették. Ez annyit jelent, hogy 100 borjú közül csak egy pusztult el. Az itt felsorolt tényekből láthatjuk, hogy az Üjvásári Állami Gazdaság sok szép eredményt ért el, de a szép eredmények mellett árnyoldalai is vannak a gazdálkodásnak. iNem kielégítők az állattenyésztés eredményei, aminek alapvető hibája, hogy eddig még nem állt rendelkezésükre megfelelő takarmánymennyiség és a meglévő takarmányok sem feleltek meg a kívánt minőségnek. Hogy ezen a téren is lényeges javulást érhessenek el, különösen nagy súlyt helyeznek a takarmánytermesztésre. Aratás után 50 hektáron vetettek másodnövényt (csalamádét), hogy ezzel is gazdagabb takarmányalapot biztosítsaI nak a téli hónapokra. A másodnövény igen jól bevált úgy, hogy hektáronkén. 200—250 mázsa silótakarmányt ad. A jó gondozás és a kedvező időjárás Már egy hete élénk a forgalom a királyhelmeci traktorállomás előtt. A bejáratnál sátrak húzódnak, telides-tele textiláruval. Némelyik sátor alól a kolbász és lacipecsenye orrcsiklandozó illata száll. A sok néző kíváncsian nyújtogatja nyakát, mindent látni akar, érdekli a kiállítás. A járás legtávolabbi falvaiból is eljöttek a szövetkezetesek, hogy bemutassák újdonságaikat. A leleszi Május 1. szövetkezet azt mutatja hogy kukoricából 82 mázsás hektárhozamot értek el kalászosán. Az őrősi szövetkezet a különleges növények termelésében tűnik ki. Csumizából 50 mázsás hektárhozamot ért el. A bacskai szövetkezet a burgonyatermelést, a nagygéresi petéig a szőlészetet mutatja, amiben nagy mesterek. A bélyi szövetkezet sátrán fénykép lóg, s alatmellett a lucernát is 3—4-szer kaszálták és még mindig jó legelőt biztosít az állatoknak. A nyári időszakban a szükséges tápanyagok legnagyobb részét a legelökön kapják az állatok. Hogy ez a valóságban is így legyen, ahhoz a legelők jó karbantartása szükséges. A múlt évben még ezen a téren is voltak hibák. A CSKP KB legutóbbi határozata után a gazdaság kommunistái összeültek a gazdaság vezetőjével és elhatározták: a legeltetés befejezése után a legelőket trágyalével meglocsolják, megszórják műtrágyával és megfogasolják. Tavasszal, a hő elolvadása után újból megfogasolják. Ezen a megbeszélésen szóba került a kukoricatermelés fontossága is. Az állattenyésztés fokozott növelésében a legfontosabb takarmánybázist a kukorica képezi. Eddig a gazdaságban úgymondva keveset törődtek a kukorica termelésével, bár az eredmények azt mutatják, hogy az adott gazdasági feltételek jobban megfelelnek a kukorica termelésének, mint az árpának, vagy más takarmánygabonaféléknek. Az olyan fontos abraktakarmány termesztésének, mint a kukorica, nem szenteltek kellő figyelmet, ami sajnálatosan tükröződik vissza az állattenyésztésben. A szeptemberi párthatározat alapján a gazdaság vezetői és a kommunisták elhatározták, hogy az elkövetkező években lényegesen kibővítik a kukorica vetésterületét. Az idén. pl. 64 hektáron termeltek kukoricát, jövőre már 89 hektáron fognak termelni. Általában a takarmányfélék vetésterületét lényegesen kibővítik. A gazdasági eredmények lassú fejlődésének oka volt az is, hogy a gazdaságban nem voltak szakképzett vezetők. Vetettek, arattak, de munkájukat nem helyezték szakszerű, tudományos alapokra. A vezetők, az agronómus*. a zootechnikus, az egyes munkacsoportok vezetői azok közül kerültek ki, akik a múltban mint cselédek dolgoztak a gazdaságban. Érthető, hogy ezek az emberek nem rendelkeznek olyan szaktudással, amilyent a szociálist* nagyüzemi gazdálkodás megkövetel. Ezt a problémát úgy oldották meg, hogy a munkacsoportok vezetőit négyhónapos iskolázásra küldték és ezen felül a téli hónapokban hosszabb ideig tartó szakiskolázáson vesznek részt. Varga Ernő pedig, a gazdaság agronómusa, aki szintén cseléd volt a gazdaságban, most tért haza a kétéves, mezőgazdasági iskoláról. Idén pedig a fiatal, 19 éves Gugora Sándor zootechnikust küldik kétéves iskolára. A gazdaság dolgozói, kiindulva a X. pártkongresszus határozataiból és a CSKP KB legutóbbi határozatából, mindent elkövetnek, hogy a gazdaság valóban a szocialista nagyüzemi gazdálkodás mintaképévé váljon. Minél többet és minél olcsóbban akarnak termelni. Eddig még nem tapasztalt szorgalommal végzik az őszi szántástvetést. Repcéjük már gyönyörűen kikelt, sőt már egyszer meg is sarabolták. A10 hektár őszi árpájuk is szépen zöldül. 32 hektár őszi keveréket is vetettek már, a rozs is a porhanyós földben várja az esőt. Egyetlen szem vetőmagot sem vetettek csávázatlanul, mert nem üszögöt, hanem kiváló gabonát akarnak jövőre aratni. Szarka István ta a szövetkezet legjobb sertésgondozójának a neve, amely mellé ki van írva, hogy Bukus János 774 munkaegységet szerzett augusztus l-ig és eire 7740 korona pénzelöleget, 23 mázsa búzát és 4 mázsa rozsot kapott. Meggyőződhetnek a szemlélők, hogy aki becsületesen dolgozik a szövetkezetben, annak bőven van mindene. Végül az állaltenyésztést tekintik meg az emberek. Ezen a téren a Kistárkányi Állami Gazdaság tűnik ki. Legmagasabb tejhozamot ért el a járásban. Itt van a kiállításon legjobb tehenük, a Gimes, amelytől naponta 26 liter tejet fejnek átlagosan. Baromfitenyésztés terén a leleszi és bélyi szövetkezetek járnak az élen. Kalapos József, Lelesz. Mezőgazdasági kiállítás Királyhelmecen .i