Uj Szó, 1955. szeptember (8. évfolyam, 210-235.szám)

1955-09-27 / 232. szám, kedd

1955. szeptember 27. UISZ0 5 V. M. Molotov beszéde az ENSZ-közgyülés szeptember 23-i ülésén A szovjet-japán viszony rendezésének fő kérdése: a hadiállapot megszüntetése és a diplomáciai kapcsolatok felvétele Bulganyin és Hruscsov elvtársak beszélgetése a Szovjetunióban járt japán parlamenti küldöttséggel Moszkva, szeptember 24. A TASZSZ-iroda kiadta N. A. Bulganyin és N. Sz. Hruscsov elvtársak és a Szovjetunióban járt japán parlamenti küldöttség tagjai között 1955. szep­tember 21-én lefolyt beszélgetés szövegét. Az alábbiakban ismertetjük a beszélgetés lefolyását. (Foiytatás a 4 olualrói.) ismerte el a Kínai Kommunista Pár­tot. Egyebeken kívül ez is kitűnő illusztrá­ció ahhoz a problémához, amelyről itt szó volt — a kommunizmus problémá­jához. De ha éppen ezen az alapon továbbra is gátolják a Kínai Népköz­társaság jogainak helyreállítását az ENSZ-ben, ez alá fogja aknázni az Egyesült Nemzetek Szervezetének te­kintélyét és rendkívül szükséges mun­káját is. Nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy bár a koreai háború véget ért., a koreai kérdés távolról sem rendelő­dött. Nem rendeződött véglegesen az indokínai kérdés sem. A jelenlegi körülmények között az Egyesült Nemzetek Szervezetére kü­lönleges felelősség hárul a nemzetközi kapcsolatokban fennálló feszültség további enyhítése tekintetében. Az ENSZ fel tudja és fel kell használn a valamennyi rendelkezésére álló lehető­ségét annak érdekében, hogy előmoz­dítsa az államok egymás közti jobl­megértésének és együttműködésénél­biztosítását. A közgyűlésnek ezen az ülésszakon meg kell tárgyalnia az alapokmány felülvizsgálásával foglalkozó értekezlet összehívásának kérdését. A Szovjetunio azt a véleményt vallja, hogy nincs ok az ENSZ alap­okmányának felülvizsgálására. Az alapokmány jelenlegi formájában maradéktalanul megfelel az egyetemes béke megszilárdítása, a nemzetközi po­litikai, gazdasági és egyéb együttmű­ködés fejlesztése feladatainak. Az alapokmány revíziója, amely alaptéte­leinek megváltoztatására irányul, nem mozdítaná elő az államok közötti biza­lom megszilárdítását. Nem az alapokmány hibája, hogy a nemzetközi helyzet az ENSZ megalakí­tása után távolról sem mindig az alap­okmány célkitűzéseinek és elveinek megfelelően alakult. Ha az ENSZ-tay­államok valóban törekszenek a nemzet­közi együttműködés megszilárdítására és a népek biztonságának biztosítására, akkor az alapokmány jelenlegi formá­jában maradéktalanul megfelel a veit szemben támasztott követelmények­nek. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének olyan nemzetközi szervezetnek kel' lennie, amely nemcsak hogy nem ösz­tönzi és nem hagyja figyelmen kívül az egymással szembenálló katonai állam­csoportosulások létrehozására irányuló kísérleteket, hanem aktívan előmozdít ja minden területen a nemzetközi együttműködést és érintkezést Nyugat és Keiel államai között, előmozdítja a béka és a nemzetközi biztonság hatha­tós megszilárdítását. A szovjet küldöttség befejezésül a következő határozati javaslatot ter­jeszti megvitatás végett a közgyűiés elé: „A nemzetközi feszültség továbül enyhítésére és a nemzetközi együtt­működés fejlesztésére irányuló intéz­kedésekről. A közgyűlés megelégedéssel emeli ki azokat az erőfeszítéseket, amelye­ket az államok, különösen az utóbbi időben kifejtettek és amelyek a nem­zetközi feszültség enyhítésére, a köl­csönös bizalom megszilárdítására és a népek közötti együttműködés fejlesz­tésére irányulnak. Ezzel kapcsolatban különös jelentőségű a genfi négyhatal­mi kormányfői értekezlet, az ázsiai és az afrikai országok bandungi értekez­lete, és különös jelentőségű a vezet'! államférfiak közötti érintkezés fejlesz­tése. A közgyűlés felhívja a kormányokat, hogy folytassák ezeket az erőfeszitc­seket az egyetemes béke és biztonság megszilárdítása érdekében és töreked­jenek az állalnok közötti kapcsolatok további megszilárdítására és az álla­mok közötti bizalom megszilárdítására A közgyűlés nagy jelentőséget tulaj­donit azon javaslatok megvitatásának, amelyeket különböző államok a fegy­verkezési verseny megszüntetésére és Joggal elvárjuk, hogy az Indokiná>-3 vonatkozó genfi egyezmények végre­hajtása érdekében megtörténnek a szükséges intézkedések és nem enge­dik meg, hogy meghiúsítsák az észak­vietnami és dél-vietnami hatóságok képviselőinek tanácskozásait. Ez elen­gedhetetlen annak érdekében, hogy a kitűzött időben végrehajtsák az össz­vietnami választásokat, ami lehetősé­get nyújt az ország egyesítésére, Viet­nam nemzeti egységének helyreállítá­sára. Az ázsiai és távol-keleti megoldatlan kérdések rendezése nagyon kedvező hatással lenne az egész nemzetközi helyzetre. Távolról sem kielégítő a helyzet a; új ENSZ-tagok felvétele körül. Számos európai, ázsiai és afrikai orsrág, jól­lehet be akar lépni az ENSZ-be, e? megfelel azoknak a követelményeknek, amelyeket az ENSZ tagjaival szemben támasztanak, még mindig kívül van e nemzetközi szervezet keretein, nem vesz részt munkájában. Részvételüket az egyes államokkal szemben alkalma­zott megkülönböztető intézkeüesek akadályozzák, amelyekhez itt még min­dig makacsul ragaszkodnak. Véget kell vetni ennek az igazságtalanságnak. A Szovjetunió síkra száll az uj ENSZ-tagok felvétele kérdésének ha­ladéktalan megoldása mellett. A szov­jet küldöttség ebből kiindulva kijelen­ti, hogy kész támogatni annak a 16 a! ­lamnak felvételét, amely ezt az ENSZ­nél kérelmezte. Nem' lehet szem elől tévesztenünk, hogy még most is hallatszanak a „hi­degháború" folytatását kívánó hangok Még most is vannak bizonyos körök, amelyek kapzsi érdekeik és agresszív céljaik folytán a földgolyó különböző részein katonai csoportosulások létre ­hozására irányuló terveket szövöget­nek. A fenyegetés és a más államokra gyakorolt nyomás politikáját hirdetik és minden lehető módon szembesze­gülnek a katonai költségvetés, a kato­nai megrendelések csökkentésével és a katonai előkészületek alábbhagyásával. Még attól az állítástól sem riadnak vissza, mintha a genfi értekezlet és eredményei a fenti politika következ­ményei lennének. De, amint mondják, a tények kérlelhetetlenek — a tények azt bizonyítják, hogy nem fegyvercsör­tetéssel és nem fenyegetéssel biztosí­tották a genfi értekezlet kedvező eredményét. Ez az eredmény a népek békeakaratát és az értekezlet vala­mennyi részvevőjének azt a törekvé­sét tükrözte, hogy más, jobban össze­egyeztetett utat találjanak az eddig még függőben levő nemzetközi kérdé­sek megoldására. a rendezetlen nemzetközi kérdések tárgyalások útján történő megoldásara terjesztettek elő, így a következő ja­vaslatok megvitatásának; a szovjet kormány Vnájus 10-i és július 21-i ja­vaslata a fegyverzet csökkentéséről, az atomfegyver eltiltásáról és az új há­ború veszélyének kiküszöböléséről: az Amerikai Egyesült Államok javaslata az amerikai elnök által július 21-én beterjesztett leszerelési javaslatok ál­talános végrehajtási terveiről: Nagy­Britannia és Franciaország Genfben előterjesztett javaslatai, valamint más államok megfelelő javaslatai. A közgyűlés megtárgyalja ezeket és az esetleges más javaslatokat; fő fel­adatának tekintve: az új háború ve­szélyének elhárítását, a biztonság és a biztos holnap szavatolását, a népek­békés és nyugodt életfeltételeinek megteremtését az egész világon". A Szovjetunió küldöttsége azt a re­ményét fejezi ki, hogy ez a határozati javaslat megkapja a közgyűlés többi részvevőjének kellő támogatását és hogy a mostani ülésszak egészében termékeny leéz és a nemzetközi együttműködés fejlesztése szellemé­ben, valamint az egyetemes béke és a nemzetközi biztonság megszilárdításá­ra irányuló törekvés szellemében folyik majd le. BULGANYIN: Üdvözöljük önöket, és készek vagyunk meghallgatásukra. HRUSCSOV: örülünk, hogy önök ide utaztak. Ez lehetővé teszi számunkra, hogy jobban megismerjük egymást, egymás szándékait. Bennünket a leg­jobb szándékok töltenek el, hogy ba­ráti kapcsolatokat létesítsünk a japán néppel. Azt hiszem, a japán népnek is érdeke, hogy baráti viszonyt léte­sítsen a szovjet néppel, és ezt fej­lessze. Ezen az úton nagy nehézsé­gekbe ütközünk, mégis azt hisszük, hogy ez a mostani érintkezés önökkel és az önök látogatása a Szovjetunió­ban, elősegíti a jó kapcsolatok meg­teremtését. Hallani szeretnénk, mit óhajtanak önök elmondani. Mi szin­tén elmondjuk elképzeléseinket arra vonatkozólag, hogyan látjuk a Szov­jetunió és a japán állam kölcsönös kapcsolatainak további perspektíváit. Kérjük, mondják el őszintén vélemé­nyüket. KITAMURA (a küldöttség vezetője): Engedjék meg, hogy szívem mélyéből köszönetet mondjak azért, hogy most itt lehetünk önöknél, ezen a fogadá­son. Azzal a hő óhajjal látogattunk el az önök országába, hogy minden le­hetőt megtegyünk az országaink kö­zötti kapcsolatok megjavításáért, az országaink közötti baráti kapcsolatok megjavításáért, az országaink közötti baráti kapcsolatok megteremtéséért. Az a véleményünk, hogy országaink kölcsönös viszonya igen fontos ténye­ző a világ békéjének közös ügyében. Ezzel a reménnyel érkeztünk az önök országába és szeretnénk is valamit tenni ebben az irányban. A konkrét kérdésekre rátérve: Elő­ször egy területi kérdés, azután gaz­dasági kérdés, ezen belül a halászat kérdése és ezzel összefüggésben a ke­reskedelem kiterjesztésének kérdése, továbbá a kulturális kapcsolatok kér­dései. Vannak más kérdések is. Az a véleményünk, hogy e kérdések meg­oldásához nagy lendülettel, egyetér­téssel kell hozzáfogni és baráti lég­körben kell törekedni e kérdések meg­oldására. Fennáll a háborús bűnösök szabadlábrahelyezésének kérdése is. Ez széles japán tömegek forró óhaja. Mi kérjük a miniszterelnök urat, tanúsít­son e kérdésben nagylelkűséget. E kérdés megoldása lenne a legjobb ajándék emlékül az önök országában tartózkodó japán parlamenti küldött­ség 38 tagja számára. Tegnap abban a szerencsében része­sültünk, hogy látogatást tehettünk a japán háborús bűnösök ivanovói tábo­rában. Ha -lehetséges lenne, nagyon szeretnénk látogatást tenni a haba­rovsaki táborban is. Nagyon kérjük, adjanak erre engedélyt, nagyon hálá­sak lennénk érte. MASZARU NOMIDZO: Én a területi kérdésekről, valamint a háborús bű­nösök, a kereskedelem, a halászat és a kulturális kapcsolatok kérdéseiről szeretnék beszélni. Mi jól tudjuk, hogy a területi kér­dés igen bonyolult. Ez a kérdés ösz­szefügg a San Franciscó-i szerződés­sel, Okinava szigete kérdésének meg­oldásával. Kérjük, hogy a lehetőség határain belül oldják meg jóindula­túan a területi kérdést úgy, hogy a megoldás a béke erőinek fejlődését szolgálja. Ami a háborús bűnösök kérdését illeti, elsősorban szeretnék köszönetet mondani azért, hogy közleményt ad­tak ki 565 ember tartózkodási helyéről, és 36 emter szabadlábrahelyezéséről. Az - utóbbiak nemrég haza is tértek. A háborús bűnösök, volt hadifoglyok kérdésének megoldása megfelelne az egész japán nép vágyainak és mi kér­jük, segítsék elő e kérdés megoldá­sát, mert ez előmozdítaná a baráti kapcsolatok megteremtését. Hallottunk arról is, hogy Adenauer kancellár Szovjetunióban tett látoga­tásának eredményeként a német há­borús bűnösök kérdése pozitív meg­oldásra jutott. Mi reméljük, hogy ezen az úton haladhat a japán háborús bű­nösök kérdésének megoldása is. Ami a kereskedelmet illeti, az a ké­résünk, hogy a kereskedelmi kapcso­latokat a kölcsönös kedvezmények alapján fejlesszük, elsőként a két or­szág közötti kapcsolatok rendezésére irányuló intézkedések közül. Ami a halászat kérdését illeti, ez japán—kínai viszonylatban már sike­resen meg- ldóuctt. Most igen kívána­tos lenne, rendezni azokat a bonyo-f lult kérdéseket is, amelyek a halászat­tal kapcsolatban japán—szovjet vi­szonylatban forognak fenn, köztük az északi vizeken való halászat kérdé­sét. Lehetségesnek tartanánk egy olyan különleges szerv létrehozását e kérdés rendezése végett, amelyben az itt je­lenlevő parlamenti küldöttség tagjai­nak egy része is szerepelhetne. Kér­jük az önök közreműködését a kultu­rális kapcsolatok, köztük a sport-kap­csolatok, a művészeti kapcsolatok stb. kifejlesztésében is. HRUSCSOV: Először arról szeretnék beszélni, hogyan tekintjük mi a hadi­állapot megszüntetésének és a diplo­máciai kapcsolatok megteremtésének kérdését. Mi úgy vélekedünk, hogy ez a fő kérdés, amelyet államainknak meg kell oldaniok, ez a kérdés a ki­induló pont egymáshoz való viszo­nyunkban. Mindenekelőtt a hadiálla­pot megszüntetéséről kell beszélni és arról, hogy a feledés fátylát kell bo­rítani a Szovjetunió és a japán állam között a múltban lezajlott háborúkra és konfliktusokra. Meg kell teremteni azokat a normális szerveket, amelyek a Szovjetuniót Japánban és a japán államot a Szovjetunióban képviselik. Ez létrehozna egy olyan helyzetet, amelyben államaink a normális diplo­máciai csatornák útján kapcsolatban állhatnának egymással, tárgyalásokat folytathatnának a köztük felmerülő összes , kérdésekről. Ez annyira elemi •dolognak tűnik előttünk, hogy kissé meglep bennünket, miért húzódnak el •annyira a Szovjetunió és Japán kép­viselőinek londoni tárgyalásai. Olyan benyomásunk támadt, hogy a japén fél nem tanúsít különös érdeklődést a Szovjetunió és Japán viszonyának ren­dezése iránt és ezért, mesterségesen elhúzza a tárgyalásokat. Kitamura és Nomidzo urak példaként hozták fel a volt német hadifogoly háborús bűnö­sök kérdésének megoldását és rámu­tattak arra, hogy ez a kérdés pozitiv megoldást nyert. Ez a példa valóban bizonyítja, hogy a háborús bűnösök kérdését meg lehet pozitív módon ol­dani. De minthogy önök példaként fel­hozták a kérdésnek a németekkel tör­tént megoldását, én felhívnám figyel­müket a következőkre: Adenauer úrral folytatott tárgyalásaink öt napig tar­tottak, és ez alatt az idő alatt meg­egyeztünk a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság diplomáciai kapcsolatainak megteremtéséről, meg­egyeztünk arról, hogy nagykövetséget alakítunk államaink fővárosaiban, és szavunkat adtuk Adenauer úrnak, hogy megvizsgáljuk a háborús bűnösök kér­dését. Ugyanakkor a Szovjetunió és Japán között már körülbelül négy hónapja folynak a tárgyalások ugyanezekről a kérdésekről, és a dolog nem jutott túl a kellemes eszemecseréken. A meg­bízottak teázgatnak, baráti beszélge­téseket folytatnak, biztosítják egymást, hogy ez a fél is, az a fél is békét akar, meg akarja szüntetni a hadi­állapotot, és diplomáciai viszonyt akar létesíteni. Én azt hiszem, hogy négy hónap teljesen elegendő ahhoz, hogy megegyezzenek. Szemmel látható, hogy a tárgyalások azért húzódnak el, mert a japán fél nem tartja érdekének a kérdés gyors megoldását. A Német Szövetségi Köztársaság kormányával való viszonyunk elég fe­szült, sőt éles volt: £ kormány kép­viselőivel folytatott tárgyalásaink szin­tén elég feszült légkörben folytak, mégis mindkét részről megvolt az óhaj a Szovjetunió és a Német Szö­vetségi Köztársaság viszonyának ren­dezésére, és ezért pozitív eredmény jött létre. A Német Szövetségi Köztársaság kormányával folytatott tárgyalásaink után tárgyaltunk a Német Demokra­tikus Köztársaság képviselőivel is. E tárgyalások eredményét önök ismerik a sajtóból. Ezzel kapcsolatban azon­ban azt is meg akarom mondani, hogy a német háborús bűnösök szabadlábra helyezésének kérdését megvitattuk mái­Berlinben is, amikor Bulganyin elvtárs­sal visszatérőben voltunk Genfből. Most folynak az előkészítő munkála­tok a német háborús bűnösök szabad­lábra helyezésére és lakóhelyüknek megfelelően a Német Demokratikus Köztérsaságnak, illetve a Német Szö­vetségi Köztársaságnak való átadására. Ebből következik: azt a kérdést, amelyet önök mi előttünk vejnek fel, talán elsősorban a japán kormány képviselőjének kellene feladni, akit meghatalmaztak, hogy tárgyalásokat folytasson Londonban a Szovjetunió képviselőjével. Azok a kérdések, amelyek a londoni tárgyalások során vitásnak bizonyul­tak, most már elég világosak, az ál­láspontok ismeretessé váltak és most má rá kellene térni e kérdések gya­korlati megoldására. A japán hadsereg volt katonái kö­zül kikerült háborús bűnösök kérdése nem megoldathatatlan. Ügy véljük, hogy a háború befejezése óta sok idő telt el és a háborús bűnösök, akiket bűntetteikért elítéltek, már kitöltötték a büntetés egy részét. Ebben az ügy­ben bennünket nem vezet a bosszú érzése. Nekünk, államférfiaknak első­sorban nem a múltból, hanem a jövő­ből kell kiindulnunk. Ezeknek az em­bereknek idő előtti szabadlábra helye­zése örömet okozna családjuknak és rokonaiknak. Idő előtti szabadlábra he­lyezésük elősegítené országaink jobb, kölcsönös megértését és kapcsolatainak rendezését. Véleményünk szerint a legjobb vol­na egyszerre megoldani az alábbi kér­déseket: a Szovjetunió és Japán hadi­állapotának megszüntetése, a diplomá­ciai kapcsolatok megteremtése és a háborús bűnösök szabadlábra helye­zése. Ez a mi álláspontunk. MASZANOBU CUDZI. Szeretnék részletesebben foglalkozni egy körül­ménnyel. Jelenleg nincs szabadlábon a/ a 439 háborús bűnös sem, akik az amerikai-angol bíróságok ítéletei alap­ján töltik büntetésüket. A japán kor­mány és a japán nép egyaránt várja, mely hadifoglyokat helyezik szabad­lábra hamarabb. Hőn óhajtom, hogy a Szovjetunióban levő háborús bűnösö­ket hamarabb helyezzék szabadlábra, mint Anglia és Amerika szabadlábra helyezi a háborús bűnösöket. HRUSCSOV: Biztosíthatom önöket, hogy a Szovjetunióban tartózko­dó háborús bűnösöket viszonylag ko­rábban helyezik majd szabadlábra, mintsem azokat a háborús bűnösöké 1:, akiket az "Egyesült Államok és Anglia bíróságai ítéltek el. Ennek magyará­zata a következő: Amerika és Anglia 1947-ben diplomáciai viszonyt terem­tett Japánnal. Velünk azonban még nincs ilyen diplomáciai viszony. Ezért megígérjük önöknek, mihelyt megszű­nik a hadiállapot, és létrejön a normá­lis diplomáciai viszony, szabadlábra helyezzük a háborús bűnösöket. Tehát, a diplomáciai viszony megteremtése után ez lesz a leggyorsabb szabadlábra helyezés. Meg kell érteni népünk lelkiállapo­tát. Ha még nem szűnt meg a hadiál­lapot államaink között, még nincs megkötve a békeszerződés, nincsenek meg a diplomáciai kapcsolatok, de a Szovjetunió már szabadlábra helyezné a háborús bűnösöket, akkor népünk azt mondaná: hogyan lehet ezt csele­kedni, különösen akkor, amikor a Szov­jetunió javasolta a hadiállapot meg­szüntetését, javasolta a békeszerződés megkötését, a diplomáciai kapcsolatok megteremtését. Véleményem szerint ennek mindnek jelentősége van. A há­(Folytatás a 6. oldalon./ Az Egyesült Nemzetek Szervezete és a nemzetközi feszültség további enyhítésének feladatai A Szovjetunió küldöttségének javaslata

Next

/
Thumbnails
Contents