Uj Szó, 1955. szeptember (8. évfolyam, 210-235.szám)

1955-09-27 / 232. szám, kedd

4 III sw 1955. szeptember 27. A nemzetközi feszültség további enyhítéséért együttműködés fejlesztéséért V. M. Molotov beszéde az ENSZ-közgyűíés szeptember 23-i ülésén New York, szeptember 23. (TASZSZ). Az ENSZ-közgyűlés általános vitája során V. M. Molotov nagy beszédet mondott, amelyet az alábbiakban ismertetünk. Mint ez szokásos, a közggyülés a nemzetközi helyzet értékelésével kezdi munkáját és kitűzi soron levő feladatait. A Szovjetunió küldöttsége szükségesnek tartja, hogy kifejtse véleményét, tekintettel arra, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetének fő feladata, alapvető elveinek és célkitűzéseinek megfelelően, a béke és a nemzetközi biztonság megszilárdítása. A jelenlegi helyzet sajátosságai A legutóbbi idők eseményei azt mutatták, hogy a nemzetközi helyzetben olyan váltczások történtek, amelyek elősegítik az államok kapcsolataiban fennálló feszültség enyhülését. Ezek az események azt bizonyították, hogy egyik vagy másik állam biztonságának szavatolására vonatkozó kérdés megoldását éppúgy mint a nemzetközi biztonság egészére vonatkozó kérdés megoldását nem katonai államcsoportosulások megteremtésének és a „hidegháború" folytatásának útján kell keresni, hanem valamennyi — nagy és kis — államnak a világbéke megszilárdítására irányuló együttes erőfeszítései útján. A legutóbbi idők legfontosabb nemzetközi eseménye a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, és ETanciaország kormányfőinek genfi értekezlete volt, amely jelentékeny hatást gyakorolt a nemzetközi helyzetre. A genfi értekezletnek az a jelentősége, hogy a tanácskozásokon a vezető államférfiak határozottan kifejezték kormányuknak azt a törekvését, hogy erőfeszítéseket tegyenek a népek megszabadítására egy új háború okozta félelemtől. N. A. Buiganyin, a szovjet kormány vezetője kiemelte a Szovjetunió lankadatlan törekvését a népek közötti béke megszilárdítására. Kijelentette, hogy a szovjet kormány az államok közötti békés egymás mellett élést támogatta és támogatja, függetlenül attól, milyen ezeknek az államoknak a belső rendszere, mert minden állam népének belső ügye a társadalmi és gazdasági rendszer kérdése. Eisenhower úr, az Amerikai Egyesült Államok elnöke — beszédeinek nagy jelentőséget tulajdonítottak — szintén amellett foglalt állást, hogy az államok kapcsolataiban meg kell teremteni a kölcsönös megbecsülést és a bizalom légkörét. A Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolatairól szólva kiemelte, hogy a két ország népei a történelem során mindig békében éltek, hogy az amerikai nép és a szovjet nép között nincs területi vita vagy kereskedelmi versengés és hogy az amerikai nép barátja szeretne lenni a szovjet népnek. Eden úr, Nagy-Britannia miniszterelnöke — akinek politikai tapasztalatait valamennyien értékeljük — NagyBritannia kormánya nevében leszögezte, hogy az államok közötti tartós béke érdekében ki kell fejleszteni az együttműködést. A francia kormány nevében Faure úr, Franciaország miniszterelnöke szintén amellett nyilatkozott, hogy a hidegháború megszüntetése érdekében ki kell fejleszteni az államok közötti békés együttműködést. Ezek a nyilatkozatok arról tanúskodnak, hogy a Szovjetunió, az Egyesülj; Államok, Nagy-Britannia és Franciaország Genfben összeült vezető államférfiai belátták: elengedhetetlen a megoldatlan nemzetközi problémák — köztük az európai és ázsiai megoldatlan problémák — újszerű rendezése. Az államférfiaknak a béke érdekében tett nyilatkozatai a világ népeiben olyan újabb reményeket és várikozásokat keltettek, hogy ezek a nyilatkozatok nem maradnak csupán szavak. A t-enfi értekezlet nem véletlen esemény. Az értekezletet az utóbbi idők eseményeinek meghatározott menete készítette elő. Az értekezlet lehetségessé vált, mivel a béke és a szociális haladás erői megizmosodtak. Ki ne tudná ma, hogy a népeknek az utóbbi években kibontakozott békemozgalma a világbéke megszilárdításának hathatós tényezője lett. A népek hajthatatlan békeakarata abban tükröződött, hogy még a fent említett genfi értekezlet előtt fontos események történtek, amelyek előmozdították a nemzetközi feszültség enyhülését és a nemzetközi helyzet egészségessé válását. Már az olyan tények is, mint a koreai fegyverszünet megkötése, valamint az indokínai háború beszüntetése s az indokínai népek önrendelkezési jogának elismerése, eléggé fényes kifejezése volt e folyamatnak. A nemzetközi helyzet megjavítására nézve nagy jelentőségű volt olyan fontos kérdésnek, mint az osztrák problémának az érdekelt felek megelégedésére történt megoldása. Az a tény, hogy Ausztria a semlegesség útját választotta, nevezetes esemény a jelenlegi nemzetközi helyzetben. A feszültség csökkenésében nagy jelentőséggel bírt a Szovjetunió és Jugoszlávia kapcsolataiban bekövetkezett azon fordulat, amelyet a Szovjetunió kormányküldöttségének az év tavaszán Jugoszláviába utazása eredményezett. A szovjer—jugoszláv kapcsolatok rendezése, amely összhangban áll a Szovjetunió és Jugoszlávia népei érdekeivel és törekvéseivel, valamint az európai béke megszilárdításának érdekeivel, hatalmas mérvű hozzájárulás az egész európai helyzet jobbátételéhez, az államok közötti bizalom megszilárdításához. A Szovjetunió és Jugoszlávia baráti kapcsolatainak jelenleg végbemenő sikeres fejlődése ugyanakkor összhangben áll a nemzetközi biztonság megszilárdításának érdekeivel. A második világháború után mélyreható változások történtek nemcsak Európában, hanem Ázsiában is. Jelentős változások vanriak folyamatban Afrikában. Senkinek seri szabad alábecsülnie -ninc.<

knekelőtt egy olyan tényt, amilyen a nagy Kínai Népköztársaság megalakulása. A Kínai Népköztársaság létrejötte annak a győzelemnek eredménye, amelyet a kínai nép nemzeti függetlenségéért és szabadságáért folytatott évszázados harcában vívott ki. Az új, népi demokratikus Kína megalakulása — e nagy és szuverén állam törvénye? jogaival és érdekeivel mindannyiunknak számolnunk kell — az utóbbi idők kiemelkedő történelmi eseménye. A nagy kínai nép megingathatatlan támogatását élvező Kínai Népköztársaság megjelenése és erősödése hatalmas béketényező nemcsak Ázsia és a Távol-Kelet térségében, hanem az egész világon. A második világháború után számos ázsiai és afrikai ország megszerezte függetlenségét. Ezek közé tartozik India, Indonézia, Burma, Pakisztán, Ceylon. Nepál, a Fülöp-szigetek, Libanon, Szíria, Izrael, Jordán, Líbia stb. Az említett államok közül néhány tekintélyes szerepet tölt be a békehareban. Ebben a vonatkozásban külön kl kell emelni Indiának. Ázsia második legnagyobb államának szerepét. A nagy indiai nép nemcsak bátor függetlenségi harcában mutatott példát, hanem nagyszerű példát mutatott a népek közötti békeharcos együttműködésre is. Köztudomású, hogy az utóbbi években jelentősen erősödött a kete.skedelem és az egyéb gazdasági kapcsolatok kiszélesítése, valamint a Nyugat és a Kelet közötti kereskedelemben tapasztalható megkülönböztetések kiküszöbölésére irányuló törekvés. Bővült az érintkezés különböző országok politikai, tudományos, üzleti és társadalmi körei között. Szeretném még megemlíteni, menynyire pozitív szerepet töltött be a Szovjetunió Legfelső Tanácsának felhívása, amely közvetlen kapcsolatok megteremtését javasolta a parlamentek között a parlamenti küldöttségek cseréje útján. Ez a felhívás összhangban áll a népeknek a békés együttműködésre irányuló őszinte törekvésével. Megelégedéssel állapítjuk meg, hogy a szovjet parlament felhívása igen élénk visszhangra talált. Erről tanúskodik az a tény, hogy az idén sok ország parlamenti küldöttsége látogatott ei a Szovjetunióba. Az atomerő felhasználásával kapcsolatos munkát még nem is olyan régen sok államban titok fedte. Ebben is kifejezésre jutott az államok közötti bizalmatlanság. Meg kell mondani, hogy a helyzetben lényeges változás állott be. Erről tanúskodik az a nemzetközi értekezlet, amely ez év augusztusában Genfben az atomerő békés felhasználásának kérdéseivel foglalkozott. Kétségtelen, hogy a genfi tudományos értekezlet hatalmas tényezővel járult hozzá a nemzetközi együttműködéshez az atomerő békés felhasználásában. A Szovjetunió mindjobban fejleszteni akarja együttműködését más országokkal az atomerő egyre átfogóbb békés felhasználásában. Ilyenformán az utóbbi időben lezajlott több esemény, különösen a genfi kormányfői értekezlet, visszatükrözte a nemzetközi helyzetben bekövetkezett komoly változásokat. Ez nem jelenti azt, hogy a nehézségeken már túl vagyunk. Még nem csekély előítéletet és akadályt kell leküzdeni az előrehaladás útján. így például még mindig beszélnek úgynevezett csatlósokról. Amikor azonban ezt Kelet-Európa népeiről akarják mondani, akkor szokásos fogalmaikat olyan országokra vonatkoztatják, amelyekre ez egyáltalán nem alkalmazható. Ezek az országok tetteikkel bebizonyították, hogy más államokkal kialakult kapcsolataik igazán csak a nemzeti szuverenitás és a népek közötti barátság elvernek megtartása alapján fejlődhetnek. Lankadatlar.ul harcolnunk kell azért, hogy olyan feltételeket teremtsünk, amelyek mellett az emberek nyugodtak lennének holnapjuk felől. A fegyverkezési verseny megszüntetése — fő feladat A jelen körülmények közepette fő feladatnak kell nyilvánítani a fegyverkezési verseny megszüntetését. Ismeretes, hogy a fegyverkezési verseny, különösen az utóbbi években példátlan méreteket öltött. Állandóan növekszik az úgynevezett hagyományos fegyverzet mennyisége. Növekszik az atom- és a hidrogénfegyver mennyisége is, amely ráadásul pusztítóbb és egyre veszedelmesebb is. Hallatlanul megnövekedtek az államok katonai kiadásai, amelyek teljes súlyukkal a dolgozó nép vállára, a munkások, a parasztok, tisztviselők, kisbirtokosok vállára nehezednek. Öriási anyagi eszközöket és emberi erőt fordítanak háborús előkészületekre, ahelyett, hogy termelő célokra, a népek jóléténc-k növelésére, a gazdaságilag gyengén fejlett országok és térségek kellő segélyezésére fordítanák. Ez a helyzet nem tarthat tovább. Elengedhetetlen, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete nyomatékosan állást foglaljon a fegyverkezési versennyel szemben, síkraszálljon a fegyverzet csökkentéséért, az atom- és hidrogénfegyver eltiltásáért, egy újabb háború veszélyének kiküszöböléséért. E céloknak felel meg az a javaslat, amelyet a szovjet kormány a fegyverzet csökkentésének, az atomfegyver eltiltásának és az újabb háborús veszély kiküszöbölésének kérdéséről előterjesztett. A fegyverzet csökkentéséről s az atom-, valamint a hidrogénfegyver eltiltásáról szóló újabb szovjet javaslatok nagy előrehaladást jelentenek afelé, hogy a leszerelés kérdésében tovább közeledjenek egymáshoz a Szovjetunió és a nyugati hatalmak álláspontjai. A szoyjet kormány elfogadta a nyugati országok kormányainak azt a javaslatát, hogy állapítsák meg az öt hatalom fegyveres erőinek színvonalát, nevezetesen — a Szovjetunió, az Egyesült Államok és a Kínai Népköztársaság számára egy — másfél millió főben; Franciaország és NagyBritannia- számára- 650 000—650 000 főben. Ha megegyeznének ebben, nyomban hatalmas mértékben csökkennének a katonai kiadások. Ez rendkívül hathatós lépés lenne a fegyverkezési hajsza beszüntetésére. A Szovjetunió igen nagy jelentőséget tulajdonít annak, hogy megszervezzék az ellenőrzést a leszerelési intézkedések megvalósítása felett s javaslataiban az ellenőrző szerveknek széleskörű jogokat és hatáskört indítványoz. A szovjet javaslat, amely azt indítványozza: létesítsenek kölcsönösen ellenőrző pontokat a megfelelő államok területén levő vasúti csomópontokon és autóutakon, repülőtereken és nagy tengeri kikötőkben — megteremti a szükséges feltételeket a hathatós ellenőrzés létrehozására. E javaslat különösen fontos abban a vonatkozásban, hogy megelőzzék egyik állam váratlan támadását a másik ellen. A Szovjetunió május 10-i javaslata ily módon megnyitja az utat afelé, hogy megoldják a fegyverzet csökkentése és az atomfegyver eltiltása feletti nemzetközi ellenőrzés szerfölött bonyolult kérdését. A szovjet kormány egyszersmind kijelentette, hogy kész figyelmesen tanulmányozni az erre a fontos kérdésre vonatkozó más javaslatokat is. Ki kell térni ezzel kapcsolatban arra az ismert javaslatra, amelyet Eisenhower elnök a genfi értekezleten a katonai tájékoztatás kicseréléséről és a légifelvételekről tett. El kell ismerni az elnök úr által beterjesztett javaslatok fontosságát, őszinte óhajt látunk bennük arra, hogy előmozdítsák a nemzetközi ellenőrzés és az ügyelet fontos problémájának megoldását. Éppen ebből a szemszögből tanulmányozzuk e javaslatot és egyes vonatkozásait. Bennünket természetesen érdekel az a kérdés, milyen mértékben mozdíthatja elő ez a javaslat a fegyverzet csökkentését, valamint az atomfegyver eltiltása kérdésének megoldását, vagyis, milyen mértékben járul hozzá az alapvető feladat megoldásához — a fegyverkezési hajsza megszüntetéséhez és a felduzzasztott katonai költségvetések és a legkülönbözőbb háborús előkészületek következtében a lakosság vállára nehezedő súlyos terhek enyhítéséhez. Egészen világos ugyanis, hogy a népek olyan eredményeket várnak a leszerelés problémájának megvitatásától, amelyek elősegítenék a béke megszilárdítását, az újabb háborús veszély kiküszöbölését és a fegyverkezési hajsza következtében a lakosságra nehezedő anyagi megterhelés könnyítését. Ennek kapcsán nem szabad figyelmen kívül hagyni az Egyesült Államok küldöttsége vezetőjének tegnapi beszédét. Ebben kijelentette, hogy „a fegyverzet korlátozása gyakorlatilag elérhetetlen". Az ilyen kijelentés kérdésessé teszi a közgyűlés által létrehozott leszerelési bizottság munkáját. Figyelembe véve, hogy az államoknak a fegyverkezési hajsza megszüntetése és a fegyverzet csökkentése irányában tett bármilyen lépése fontos, pozitív jelentőségű a nemzetközi feszültség további enyhítése és az államok közötti bizalom megszilárdítása szempontjából, a szovjet kormány úgy határozott, hogy 1955. december 15-ig 640 000-rel csökkenti a szovjet fegyveres erők létszámát. Ez már nem óhaj és nem tervezet, hanem gyakorlati megkezdése a Szovjetunió részéről a fegyverzet és a fegyveres erők lényeges csökkentését célzó feladat megoldásának. Az is köztudomású, hogy az idegen területeken lévő katonai támaszpontok szintén fő okai a nemzetközi feszültségnek. Ami a Szovjetuniót illeti, az utóbbi időben mindössze két katonai támaszpontja volt saját területén kívül. Az egyik Távol-Keleten, Port-Arthurban, a másik Finnországban Porkkala-Udd térségében volt. E két katonai támaszpont . közül, amellyel a Szovjetunió a megfelelő szerződések értelmében külföldön rendelkezett, az egyiket már , hónapokkal ezelőtt megszüntették, a másodikat és egyben utolsót még az év folyamán megszüntetik. A szovjet kormány a jelen esetben is áttért a szavakról a tettekre. Ez lehetővé teszi számunkra, hogy azzal forduljunk más államok, de különösen olyan államok kormányaihoz, amelyek idegen területeken nagyszámú támaszponttal rendelkeznek: lépjenek ők is e támaszpontok felszámolásának útjára. Az európai kollektív biztonsági rendszer megteremtése és az egyetemes béke biztosítása A szovjet kormány az egyetemes béke fenntartásának érdekeitől vezettetve nagy jelentőséget tulajdonított és tulajdonít az európai biztonság biztosításának. Történelmi tapasztalat oizonyítja, hogy a legpusztítóbb háborúi: — köztük az első és a második világháború — Európában kezdődtek. Ez azt jebnti, hogy az európai béke biztosítása döntő jelentőségű lenne az egyetegies béke fenntartása szempontjából. Éppen ezért a szovjet kormány felvetette azt a kérdést, hogy meg kell teremteni a hatásos európai biztonsági, rendszert és evégett megfelelő javaslatot terjesztett az érdekelt államik elé. Ez a javaslat előírja, hogy Európában az Amerikai Egyesült Államok részvételével olyan kollektív biztonsági rendszert teremtsenek, amely társadalmi és állami rednszerüktől függetlenül az összes európai államok közös erőfeszítésein alapszik. A Szovjetunió természetesen hajlandó megvizsgálni az európai biztonság biztosítására irányuló más javaslatokat is. A szovjet kormány nagy figyelemmel fogadta azokat az elképzeléseket, amelyeket a genfi értekezlet részvevői fejtettek ki az európai biztonságról, nevezetesen nagy figyelemmel fogadta Eden úrnak, Nagy-Britannia miniszterelnökének elképzeléseit, amelyeket most a leszerelési bizottság tárgyal. A szovjet kormány azt a reményét fejezi ki, hogy javaslatainak, valamint azoknak az építő jellegű elképzeléseknek az alapján, amelyeket a genfi értekezlet más részvevői fejtettek ki az európai biztonságról, megtaláljak majd e fontos kérdés olyan megoldását, amely összhangban állana valamennyi eur'pai nép létérdekeivel. Az egész Európára kiterjedő biztonsági rendszer megalkotása előmozdítaná, hogy kedvező feltételeket teremtsenek a német kérdés rendezésére is, beleértve a német egység helyreállítására vonatkozó feladat megoldását mivel e kérdés megoldása elválaszthatatlan az összeurópai biztonsági rendszer megalkotásától, elválaszthatatlan attól, hogy új háború potenciális tűzfészkévé válik-e Európa, vagy pedig a béke és a népek biztonságának erődje lesz. A távol-keleti és ázsiai megoldatlan problémák Nem kerülheti el a közgyűlés figyelmét az ázsiai és a távol-keleti helyzet sem. A megoldásra váró nemzetközi problémák között Ázsia és a TávolKelet problémái különösen sürgetöek. Ennek kapcsán mindenekelőtt ki kefT emelni a tajvani kérdés jelentőségét. Ha józanul ítéljük meg a helyzetet, feltétlenül arra a következtetésre kei! jutni, hogy Tajvannak és a többi partmenti kínai szigetnek a Kínai Népköztársasággal való újraegyesítését gátló akadályokat ki kell küszöbölni és minél előbb küszöbölik ki, annál jobb. Már volt szó itt arról, hogy haladéktalanul meg kell oldani a Kínai Népköztársaság törvényes ENSZ-jogai helyreállításának kérdését. Említésreméltó, hogy Kína csak akkor bontotta ki szabadon szárnyait és akkor lépett a haladás széles, verőfényes útjára, amikor a nagy kínai nép vezetőjének (Folytatás az 5. oldalaa.i