Uj Szó, 1955. szeptember (8. évfolyam, 210-235.szám)

1955-09-27 / 232. szám, kedd

1955. szeptember 27. UJSZO 3 Az új technika fejlődésével a munkatermelékenység szüntelen növekedéséért Dr. Jaromír DoSanskynak, a miniszterelnök első helyettesének beszéde a gépipari dolgozók országos értekezletén Dr. Jaromír Dolanskv, a miniszterelnök első helyettese, beszédének bevezető részében tolmácsolta az értekezlet részvevőinek és gépiparunk összes dolgozóinak Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának és a Nemzeti Front kormányának elvtársi üdvözletét. „A mai értekezletet azért hívtuk össze — mondotta —, hogy tanácskozzunk önökkel azokról az utakró

1 és eszközökről, amelyek gépiparunk további fejlődésére vezetnek. Ezért elvárjuk, hogy teljes nyíltsággal és közvetlenséggel feltárnak előttünk mindent, ami fent és lent akadályozza a iobb eredmények elérését. Elvárjuk, hoqv a kritikának és önkritikának. amely bevált fegyverünk a hiányosságok elleni harcban, illetőségi joga lesz az önök értekezletén. Polácek miniszter elvtárs beszámolójában átfogó bíráló elemzést adott gépiparunk állapotáról és további feladatáról. Én csak néhánv kérdéssel foglalkozom. Az új technikáról van szó Az első megjegyzést az új technika jelentőségének és értelmének akaróin szentelni a szocialista gazdaság szakaszán általaban és eljövendő ötéves tervünk feltételei mellett különösképpen. Arről van szó, hogv a párt és a kormány téziseivel miért éppen a technikai fejlődés meggyorsítását teszi napirendre mint a második ötéves terv tel iesítésének alapvető feltételét, miért kell éppen ezt az irányt követni. miért fordítja pártunk és kormányunk most éppen erre a problémára figyelmét. Nem Vűletlenről van szó. hanem hatalmas politikai és gazdasági jelentősé ü. mélyen törvényszerű lépésről. A termelés állandó növekedése és tökéletesítése a legmagasabb technika alanián, a szocializmus gazdaság; alaptörvénye követelményeiből közvetlenül eredő szocialista gazdaságtan tárgyilagos velejárója. Üj technikánk bevezetésének célja, hogv biztosítsa a termelékenység szüntelen növekedését. közvetlen eredményének pedig a munkaidő, az anyagfogvasztás és energiafogyasztás csökkentésérek kell lennie, a végcél pedig a nép anvagi és kulturális színvonalának szüntelen emelkedése. A szocializmus elkerülhetetlenül megköveteli a technika rohamos fejlődését és egyúttal korlátlan lehetőségeket nyit számára. A technikának önmagában sem nacionális. sem osztályjellege nincs. De ami a döntő. az. hogy kit szolgál. Míg a kapitalizmusban a technika a maximális nyereség utáni hajsza eszköze. a munkások kizsákmányolása fokozásának eszköze, addia a szocializmusban a munkásosztály kezében betölti hatalmas történelmi küldetését a termelés szüntelen növeléséért és az életszínvonal emeléséért folytatott harcban. Ha tehát a technikai fejlődés szükségessége érvényes lesz a szocializmusra általában, akkor ránk nézve éppen most, a második ötéves terv küszöbén kétszeresen érvényes. A második ötéves terv feltételei lényegében különbözőek az első ötéves terv feltételeitől. Az első ötéves tervben aránylag alacsony kiinduló pontból indultunk ki és már maga a szocialista gazdaság alapvető körülményeinek érvényesítése, annak tervezete és irányítása aránylag könnyen mozqósították a nagy tartalékokat. A második ötéves terv igényes feladatai teljesen eltérő feltételek mellett teljesülnek, főleg azon lehetőségek kihasználásával, amelyeket az új technika és technológia érvényesítése nyit meg nekünk. Például a gépipari termelés növelését a második ötéves tervben kilenctized részben a munkatermelékenység növelésével kell biztosítani és ez csak az új technikával és technológiával lehetséges. Ezért helyénvaló az a kérdés, hogy a technika jelenlegi színvonala biztosítja-e ezeket a feladatokat? Technikánk jelenlegi állapota színvonalának kritikai elemzése, amely a párt és a kormánv téziseiben valósult meg. teljes nyíltsággal mutatja, hogy e feladatok teljesítéséhez szükséqes technikánk színvonalának lényeges és gyors fellendülése. Ebből közvetlenül ered annak életszüksége. hogv fel kell számolnunk a technika fejlődésében mutatkozó lemaradást, annak minden hiányosságát, legyen az a qéo

Qk teljesítőképességében. működésében, minőségében és súlyában, a technológiában, a gépesítés fejlesztésének lassú ütemében stb. Innen ered annak szükségessége is. hogy az új technikához való viszonyban alapvető feladatot kell elérni. Az a tény, hogy ma reális feladatként napirendre tűzhetjük a technikai fejlődés gyorsabb ütemét, a döntő szakaszokon a legmagasabb világszínvonal elérését, a technikai színvonal lényeges emelését az ipar. > mezőgazdaság és más ágazatok egész arcvonalán — abból ered. hogv az elmúlt években a szocialista iparosítás következetes politikáiéval megteremtettük ennek összes eszközeit. Az a nyíltság és keménység, amivel a technikai fejlődés meggyorsításának feladatát kitűztük, távolról sem qyenSeséqünk vagy végeredményben gazdaságunk hanyatlásának kifejezője, ahogyan azt az ellenséges propaganda sajátmaqával és másokkal is igyekszik elhitetni, éppen ellenkezőleg. erejének és életképességének, fellendülésének és távlatainak kifejezője. S most tegyük fel a másik kérdést! Milyen szerepet tölt be mindebben a gépipar ? A tudományok legutóbbi vívmányait érvényesítjük a termelésben A gépipar rendkívüli helyet foglal el a nehéziparban, mivel szüntelenül új technikával vértezi fel népgazdaságunk minden ágazatát. Ezért a gépipar állapotától és színvonalától függ az ország technikai előrehaladása. Ezért alapvetően helyes volt. hogy az első ötéves tervben a gépipari termelés lényegesen gyorsabb ütemben fejlődött, mint népgazdaságunk többi ágazatai és helyes, hogy ezt az irányvonalat kövessük a második ötéves terv folyamán is. Igaz, a dolog lénvege nemcsak a termelés térfogatában van, hanem abban, hogy megfelel-e ez a termelés a tudománvos technika legmagasabb lehetőségeinek és hogv szüntelenül emeli-e a népqazdaság kulturális-technikai színvonalát. Ha el akarjuk érni a technikai fejlődés ütemének meggyorsítását, akkor gépiparunknak elsősorban népgazdaságunk minden ágazatát, főleg a szocialista építés döntő szakaszait, a tüzelőanyag. energetika, kohászat, kémia, mezőgazdaság, építészet, közlekedés, szakaszait kell ellátnia technikailag tökéletes, ió minőségű, magas teljesltőkéoességű gépekkel, a technika hathatós eszközeivel. Másrészt — és ez magának a gépiparnak szempontjából életfontosságú — a haladó megmunkáló és formáló és más gépek termelésével, egycélú és építőipari gépek termelésével biztosítania kell saját korszerűsítését és a termelési technikát. A termelt gépek és berendezések kell. hogv megfeleljenek a villamosítás, a magasfokú automatizálás, a távolsági irányítás és szignalizálás követelményeinek. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogv mindemellett szükségünk van arra. hogy ezek a qépek olcsók legyenek. Az olcsó gépeknek számunkra az a jelentősége, hogy lehetővé teszik a beruházási építkezés korszerűsítésének, újraszervezésének gyorsabb ütemét; minél olcsóbbak gépeink, annál nagyobb lehet az a segítség, amit a népi demokratikus országok kölcsönösen nyújtanak egymásnak és végül annál könnyebben megálljuk helyünket a kapitalista piacokon a versenyben. Ezenkívül gépiparunknak néhány különleges feladata van. Ügy gondolom, hogy dicső múltja következtében technikusaink tudására és munkásaink ügyességére vár azon új bonyolult technikai-termelési feladatok megoldása, amelyek a munka magas technikai színvonalát, a termelés pontosságát és összetettséflét követelik meg. Néhány kezdő ágazatunk sikeres fejlődése. mint például a hengergörgős csapágyak, repülőgép felszerelések és hasonlók termelésének ágazata, ennek a követelménynek jogosságát teljes mértékben igazolja. Tehát mindent összevéve, elvtársak, legyetek tudatában annak, hogy kezetekben van országunk technikai jövője. És most a harmadik kérdésről: hogvan kezdjük meg az új technika bevezetését? E feladat megoldásához a legnagyob felelősség tudatában kell hozzálátni. Az első ötéves tervben számos új üzemet építettünk az ipari termelés legkülönbözőbb ágazataiban. Ha most a termelés emelést csupán az új üzemek további építésének útján akarnánk elérni és ha emellett megengednénk azt, hogy a már meglevő üzemek technikai szempontból egy helyben topogjanak, ha a régi technikát nem cserélnénk fel újjal, ez komoly hiba lenne. A már meglevő üzemek megújításának és újraszerelésének megvalósítását a második ötéves terv beruházási politikája alapvető irányzatai eqvlkének kell tekinteni. Ez megköveteli a gépberuházások részvételének a beruházások össztérfogatában való oly mértékű növelését, ahogyan erre a második ötéves tervben törekszünk. A berendezések megújításán, a régi technikának ú.i technikával való felcserélésén kf"ül. elkerülhetetlen, h

r

/"' széles méretekben megvalósítsuk a berendezések korszerűsítését. Ennek fő vonása, hogy a lehető legnagyobb mértékben csökkentsük az előkészítő és segédidők terjedelmét és emeljük a gépidő nagvságát. mivel a köztük levő eddigi arány általában véve nagyon kedvezőtlen és a kézzel végzett munkák mennyisége még lényegesen magas. Ezzel kapcsolatban éppen e munkák mennyiségének csökkentésével a géoesítés, a szállítás automatizálása útján, a kopírozó berendezések alkn'—-záíéval és hasonlókkal, lehetséges a nagv tartalékokat a munkatermelékenység emelésére felhasználni. Ez persze nem jelenti azt, hogy a második ötéves terv folyamán nem valósítjuk meg az új üzemek építését, főleg gazdaságunk szűk keresztmetszeteinek megoldására. De szükséges, hogv ezt úi módszer alapján kezdjük meg. Az úi üzemek építését nem hátrafelé nézve kell megtervezni, hanem előrenézve, nem régi technikával kell őket ellátni, hanem a technika legújabb vívmányainak merész alkalmazásával. A korszerűsítés és az újraszerelés megvaló

<;5

4"'"

ít a tervezés és pénzügyi befektetések körzetében az erre vonatkozó módosítással is meg kell könnyíteni. Arról van szó, hogy a generálja vitásokkal egyidejűleg végezzék el a berendezések korszerűsítését, hogy feis-abadítsák és kibővítsék a hitellehetőségeket is a kisgépesítés megvalósítására és az igazgatói alaookból a pénzeszközök kihasználásának lehetőségét is és még további megfelelő intézkedéseket kell tenni. A párt és kormány elhatározták, hogy az összes üzemek dolgozzák ki a korszerűsítésnek és a technikai színvonal emelésének gazdaságilag megokolt távlattervét. Most önöktől függ, hogy üzemeik egész kollektívájával hozzálássanak e feladat megvalósításéhoz és bebizonyítsák, hogy e feladatok teljesítésében képesek feltárni a munka és anyagtakarékoskodás új nagy lehetőségeit. a már meglevő területek jobb kihasználásának, a kézzel végzett munka lényeges csökkentésének és a termelés mi-~"éqe emelésének lehetőségét. A technika és a gazdaságtan szorosan összefüggnek A negyedik pont, amire szeretném figyelmüket felhívni, a következő: a technikai fejlődés minden problémádnak megoldásában feltétlenül szükséqes meglátni az új technikát minden bonyolult kapcsolatával. Nem lehet megfeledkezni arról, hogv az ú.i •""W-ka nanv változásokat visz be a gazdaságba és egyúttal előidézi az ipari vállalatokban a termelés szervezésének és az irányítás rendszere formáinak és módszereinek változását. A technikai szinvonalat nem lehet elválasztani a gazdaságtantól. Hiszen éppen az úi technika bevezetésének és kihasználásának célja a munkaidő, az anyag, tüzelőanyag és energiaszükséglet csökkentése, amelyeket át kell vinni a technikai normákba. A technikai normákban meg kell, hogy nyilvánulianak a munkatermelékenység emelésének és a költségek csökkentésének új lehetőségei. A technikai normák jelenlegi állapota távolról sem felel meg e követelményeknek. Tehát arról van szó, hogy a technikai normák szakaszán rendet teremtsünk és arra kell törekednünk. hoqv a technikai normák mindig alkalmazkodjanak a használt technika magasabb fokához. Ez egyaránt érvényes a teljesítménynormákra és a fogyasztási normákra is. amelyek a szállító és feldolgozó ágazatok közötti aránytalanságok döntő tényezői közé tartoznak. Főként az acélfogyasztás normái csökkentésének van messzeható népgazdasági jelentősége. Az ír technika bevezetése kérdéséhez való gazdasági felkészülés megköveteli, hogy az új technika és technológia használatáról szóló döntést mindig mély, tudományosan alátámasztott ökonómiai elemzések előzzék meg, és hogy az új technika és technológia ilyen bevezetését tartósan az összes ökonómiai szakaszokon értékeljük. Ezért annál fontosabb, hogy a szerelők és technológusok az eddiginél sokkal nagyobb mértékben szem előtt tartsák a qazdasáqi mutatókat és ellenkezőleg, hoqv az ökonómusok az ipar gazdaságtani kérdéseinek tanulmányozásában az eddiginél sokkal raqvcbb mértéiben támaszkodjanak a technikai ismeretekre. Csupán a gazdasáqtannak a technikával való elválaszthatatlan üsszefüqgésben való felfogása biztosítja, hogy teljesíti feladatát a termelőerők fejlesztésében és azon feltételek megteremtésében, amelyek a nép anyagi és kulturális színvonalának további emelkedéséhez szükségesek. A wchnika kihasználása szempontjából döntő je'entőségű tehát a termelés szervezésének színvonala'. A technika és a szervezés közötti kapcsolat lényege abban van, hogy a technika színvonala meg koli. hogy 1<>jC»jen a termelés szervezési szfnvonn'ának is. A szervezésnek a technika mögött való lemaradása a technika lehetőségeinek ki nem használására vezet. A termelés szocialista szervezésének alapvető vonása a kooperáció és a szakosítás, ami a társadalmi munka megosztását jelenti, amely lényegében éppen úgy korlátlan, mint a technika fejlődése. Ahhoz, hogy a munkatermelékenység emelkedjék, elkerülhetetlen a gyártás felosztása egyes részeire és a termelésnek szakosítása oly módon, hogy tömegjellegű önálló termeléssé váljék, amely megengedi, és közvetlenül megköveteli a gépek alkalmazását. Ez a szocialista termelés szervezésének lenini elve. De egyes dolgozók ennek jelentőségét a legkevésbé sem értik. Igaz, hogy az elmúlt években a meggondolatlan, szakismeret nélküli beavatkozásoknak, a termelési programok gyakori változásának, a tervezés és a szállítási fegyelem aránylag alacsony színvonalának következtében a szakosítás és a kooperáció szakaszán nem eovszer komolv nehézségek adódtak, De a megvalósítás szakaszán a hibák miatt nem szabad eltérnünk a fő elvtől, sőt, ellenkezőleg, merészebben és magasabb színvonalon kell fejlesztenünk a szakosítást és együttműködést és ezzel egyúttal megteremteni a haladó technika bevezetésének tervezési feltételeit is. Ennek feltétele ezenkívül a termelési programok eredményeinek és stabilizációjának megvilágítása. A technikai haladás rohamos fejlődése a népgazdaság minden ágazatában sürgetően követeli a tervezés módszereinek további tökéletesítését és s kérdések komplex-tudományos feldolgozását. Szintén nagyon fontos mélyen felülvizsgálni és tudományosan átdolgozni az üzemi tervezés rendszerét, ki kell küszöbölnünk a termelés-szervezésétől és a termelési feladatoknak fejlett technika útján vaió konkrét biztosításától elszakadt, sablonos, holt tervezést és meg kell találni a tervezés és a tervteljesítés ellenőrzésének hathatósabb és egyszerűbb módszeréhez vezető útat. A csehszlovák ipar további technikai fejlődéséről szóló tézisek alapvető irányelvek arra, hogy a közeljövőben és főleg a második ötéves terv folyamán hogyan kell biztosítani gazdaságunk szüntelen fejlődésének, a munkatermelékenység szüntelen emelésének és az életszínvonal emelésének nagy feladatait az új és legújabb technika alapján. Ezeket az irányelveket most elsősorban az összes minisztériumokon kell szétdolgozni és konkretizálni. A párt és a kormány is egész sor konkrét határozatot és intézkedést tesz még, hogy ezen irányelvek megvalósítását biztosítsák. Növelni kell a tudósok, technikusok és munkások felelősségét Meg kell érteni, hogy az új technika kihasználására, tökéletesítésére és bevezetésére irányuló-törekvés nem valamilyen kampányfeladat, sem pedig másodrendű feladat, hanem elsősorban az összes gazdasági szervezési dolgozók alapvető feladata és munkájuk minőségének fokmérője. Mindenekelőtt a minisztériumok és az összes mérnöki-műszaki káderek figyelmét a technikai haladás kérdéseire kell fordítani, véget kell vetni az eddigi olyan funkcionalizálásnak, hogy a technika kérdései csupán a műszaki osztályok ügyévé váljanak, kifejezetten meg kel! követelni, hogy a gazdasági dolgozók személyes felelősséget érezzenek munkaszakaszukon a technika állapotáért. Mindenekelőtt meg kell erősíteni a minisztériumok központi apparátusának technikai szolgálatát mind számbelileg, mind pedig minőségileg és az, ami az ^összes minisztériumokra érvényes, kétszeresen érvényes a Gépipari Minisztériumra. Nézzék csak, elvtársak, hány dolgozó foglalkozik valóban a technika problémáival a minisztériumokon, a főosztályokon és a vállalatokban és hány van alkalmazva az ellátás szakaszán? Ezt az állapotot haladéktalanul meg kell változtatni a technika előnyére, és meglátják, hogy az alkalmazottak lényegesen alacsonyabb száma mellett az ellátás is iobb lesz. mint ma. Támogatni kell azokat a fontos dolgozókat, amilyenek a kutatóintézetekben a szerelők, a tudományos és szakemberek. Meg kell javítani ezen intézetek irányítását és nagyobb feladatokat kell rájuk bízni, emelni kell munkájuk színvonalát. A kutató intézetek munkája nem szabad, hogy elszakadjon sem a termeléstől, sem a tudománytól, nem szabad engedni, hogy ez a munka ösztönszerű véletlenen alapuljon, törődni kell azzal, hogy rendszeres és tervszerű legyen. De szükséges, hogy ugyanilyen mértékben rendszeresen támaszkodjunk a kutatóintézetekre a technika fejlesztésének szakaszán. Hiszen éppen a tudomány ős a kutatás hozza magával az új forradalmi technikai gondolatokat, amelyek ugrásokat jelentenek a tevékenységben, a munkatermelékenységben, ahogyan ezt közvetlenül klasszikusan bizonyítja az atomenergia kihasználása. Az üzemekben támogatni kell a főmérnökök munkáját, meg kell változtatni az eddigi állapotot, amikor a főmérnök az igazgató munkáját „másolja" és mindenféle lehetséges gazdasági kérdéssel foglalkozik, csak a technikával nem. Az igazgató jogait az üzemben ki kell szélesíteni, de a főmérnökből valóban főmérnökit kell csinálni, aki valóban a technikával, az üzem technikai fejlődésével törődik, és törődik azzal, hogy az üzemek szüntelenül a legmagasabb technikai színvonalon fejlődjenek. Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága és a Nemzeti Front kormánya által elénk tűzött nagy feladatokat a technikai fejlődés meggyorsított üteme mellett, fő irányvonalainak — a villamosításnak, gépesítésnek, automatizálásnak, a termelés vegyi alapokra való helyezésének, a termelés, a munkatermelékenység, a gazdaságosság emelésének széles méretű megvalósításáért folytatott harcot —• csak akkor teljesíthetjük sikerrel, ha a teljesítésükért folytatott mindennapos harc és törekvés élére minden üzemben, minden kutatóintézetben és irodában a pártszervezet áll. Mélységes tévedés lenne azt várni, ho.qy mától kezdve a technikai fejlődés magától megy majd, és hogy az új technika önmagától felváltja a régit. Ezen a szakaszon sem tudjuk kiküszöbölni a régit harc nélkül. Az új technika fejlődésében és bevezetésében előttünk álló feladatokat nem oldjuk meg egyik napról a másikra, hanem csak kitartó munkával és a kényelmesség, maradiság, a távlatok és bátorság hiánya ellen folytatott harccal. Nincs kétség afelől, hogy a pártszervezetek az üzemekben, a kutatóintézetekben és a tervezési szervezetekben a dolgozók széles tömegerc mozgósítják erre a harcra, hogy a szocialista munkaversenyt még szorosabb kapcsolatba hozzák az új technika és technológia bevezetésére irányuló törekvéssel, hogy széles mértékben fe.ileszLik a haladó tapasztalatok kicserélését és az új technika brigádjainak az élenjáró üzemekből a lemaradó üzemekbe való kiküldését, ' hogy lényeqesen emelik az újítómozgalom és az ezzel kapcsolatos gondoskodás színvonalát. Az új technikáért folytatott harc megszervezésével a pártszervezetek az üzemekben még következetesebben érvényesítik vezető szerepüket, az új technika kérdéseire fordítják figyelmüket, az eddiginél sokkal mélyebben hatolnak be a gazdaságtan, az üzem irányítása és szervezése konkrét kérdéseibe. Nem szabad a felszínen maradniok. hanem az összeredmények és átlagos mutatók mögött meg kell tudniok különböztetni a lemaradó szakaszok hiányosságait és hathatós intézkedésekkel az élenjáró szakaszok színvonalára kell őket emelni. Nem lehet a hiányosságokat továbbra is csupán elkönyvelni, hanem arról van szó. hogy küzdeni kell azért, hogy minden vállalat, üzem és egész iparunk az új, magasabb színvonalra emelkedjék. Ipari üzemeinkben a fejlett munkások és tehetséges technikusok ezrei, tízezrei dolgoznak, akik nagy és erős pártszervezetek vezetésével biztosítják a termelési feladatok mindennapos teljesítését. A dolgozó nép uralmának tíz éve alatt már annyiszor bebizonyították, hogy meg tudják harcosan oldani a feladatokat, amelyek elé pártunk állítja őket. Nincs kétség afelől, hogy ez az építő hadsereg a kommunistákkal az élen biztosítani tudja azt, hogy gépiparunk, iparunk szíve, teljesítse azt a nagy feladatot, amely népgazdaságunk minden ágazatában a technika állandó fejlesztésének és tökéletesítésének szakaszán rá vár.