Uj Szó, 1955. szeptember (8. évfolyam, 210-235.szám)

1955-09-27 / 232. szám, kedd

Világ proletárjai egyesüljetek! r- : • 1 SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA Bratislava, 1955. szeptember 27. kedd 30 fillér VIII. évfolyam, 232. szám N. A. Bulganyin elvtárs levele Dwight Eisenhowerhez, az Amerikai Egyesült Államok elnökéhez Moszkva, szeptember 24. (TASZSZ) N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának elnöke az alábbi le­velet intézte Dwight Eisenhowerhez, az Amerikai Egyesült Államok elnö­kéhez : DWIGHT EISENHOWER öexcellenclájának, az Amerikai Egye­sült Államok elnökének WASHINGTON. Tisztelt elnök úr! Szükségét érzem annak, hogy őszin­tén és nyíltan kicseréljem véleménye­met önnel arról a kérdésről, amely most különös fontosságra tett szert. Azt a kérdést tartom szem előtt, amelyről képviselőink most az ENSZ leszerelési albizottságában tárgyalnak Emlékezetes genfi találkozásaink so­rán megállapodtunk abban, hogy együttműködünk egy elfogadható le­szerelési rendszer kidolgozása érde­kében. Amikor jóváhagytuk a külügy­minisztereinknek szánt erre vonatko­zó utasításokat, úgy gondoltam, hogy nagy dolog történt: országaink kép­viselői most ezekre az utasításokra támaszkodva és a négy kormányfő Genfben kifejtett véleményét és ja­vaslatait munkájukban figyelembe vé­ve, határozott előrehaladást érhetnek el és kell is. hogy elérjenek. Kollégáimmal együtt feltételeztem, hogy képviselőink már munkájuk kez­detén közös megegyezésre jutnak mindazokban az alapvető kérdésekben, amelyekre vonatkozóan a nézetek már egyeznek, vagy pedig lényegesen kö­zeledtek egymáshoz. Mindenekelőtt az öt nagyhatalom fegyveres erői szín­vonalának kérdését, az atomfegyver eltiltásának életbeléptetési határidejé­re vonatkozó kérdést, és a nemzetközi ellenőrzés kérdését tartom szem előtt. Ilyenformán szilárd alap létesülne a további munka számára, ennek során tisztázni lehetne egy elfogadható le­szerelési rendszer kiépítésére vonat­kozó szükséges egyezmények összes részleteit. Az első hetekben az albizottság munkája azonban még nem járt olyan eredményekkel, amelyekre mi Önökkel együtt joggal számíthattunk volna, és nyíltan meg kell mondanom, a fenn­akadás jelentős mértékben onnan ered, hogy az albizottság tagjai mhid ez ideig nem ismerik az Egyesült Álla­mok képviselőjének azokkal a tételek­kel kapcsolatos álláspontját, amelye­ket minden okunk megvolt össze­egyeztetett tételeknek tekinteni. Mint ismeretes, az Egyesült Államok képviselője teljesen mellőzte a fegy­veres erők és a fegyverzet csökken­tésének. valamint az atomfegyver el­tiltásának kérdését és azt a kívánsá­gát fejezte ki, hogy mindenekelőtt és főként önnek a Szovjetunió és az USA közti katonai információ-cse­rére. va'amint a két ország területén végzendő kölcsönös légifelvételekre tett javaslatát tárgyalják meg. Ekép­pen olyan benyomás alakul ki, mintha az egész leszerelési problémát e ja­vaslatokban foglalná össze. Véleményen szerint a kérdés ilyen felvetése nem felelne meg a népek várakozásának, jóllehet tökéletesen tu­datában vagyok az Ön által Genfben beterjesztett javaslatok fontosságának. Minthogy azonban bennem és kol­légáimban az említett benyomás ala­kult ki, kötelességemnek tartom, hogy ismét közöljek önnel, tisztelt Elnök űr, egyes elvi jellegű megfontoláso­kat. Mi úgy véljük, a fő feladat most abban rejlik, hogy további erőfeszíté­sekkel olyan utakat keressünk, ame­lyek lehetővé termék, hogy kimozdít­suk a holtpontról a Szovjetunió és az Egyesült Államok néoei. valamint az egész világ népei szempontjából egy­aránt létfontosságú leszerelési prob­lémát. Ezzel kapcsolatban engedje meg, hogy foglalkozzam azokkal a javasla­tokkal, amelyeket Ön Genfben előter­jesztett. Ezeket a javaslatokat ama őszinte törekvés tanúbizonyságán ík tekintjük, amellyel ön a nemzetközi ellenőrzés és felügyelet fontos prob­lémájának megoldásához vezető utat igyekszik keresni, és amellyel hozzá kíván járulni a nemzetközi kapcsola­tok normalizálására irányuló közös erőfeszítésekhez. Genfből való visszatérésünk óta igen alaposan tanulmányozzuk az ön július 21-i javaslatát, amelyet Stassen úr augusztus 30-án ismertetett a lesze­relési albizottságban. E tanulmányo­zás során számos kérdésünk vetődött fel. ezekről szeretném kifejteni elkép­zeléseimet. Mindenekelőtt az Egyesült Államok és a Szovjetunió fegyveres erőire és fegyverzetére vonatkozó kölcsönös tá­jékoztatásról. Elvben nincs ellenvetésünk ezzel a javaslattal szemben. Úgy látom, hogy az adott időpontban az ilyen tájékoz­tatáscserére szükség van az államok között. A legjobb lenne, ha a fegyver­zetre vonatkozó adatokat nemcsak az Egyesült Államok és a Szovjetunió, hanem minden állam eljuttatná ahhoz a nemzetközi ellenőrző és ügyeleti szervhez, amelynek létrehozásában meg kell állapodnunk. Hogy ne le­gyen félreértés, a fegyverzetre vonat­kozó tájékoztatásnak természetszerű­leg ki kell terjednie minden fegyver­fajtára — mind a hagyományos fegy­verekre, mind az atomfegyverekre. Ha ezek az elképzelések helyesek, akkor figyelmesen meg kell vitatni, mikor kell beterjeszteni az államok fegyver­zetére, mindenekelőtt a nagy államok összes fegyverzetére vonatkozó teljes jelentéseket. Magától értetődik, hogy az említett jelentéseknek a nemzetközi ellenőrző I szerv rendelkezésére bocsátása csakis abban az esetben tesz szert jelentő­ségre, ha megegyezés jön létre a fegy­verzet csökkentéséről, valamint az atomfegyver eltiltására irányuló intéz­kedések végrehajtásáról. Ügy vélem, hogy a leszerelés fel­adatainak megfelelő nemzetközi ellen­őrző szerv létrehozásának kérdését el­szakíthatatlan összefüggésben kell tár­gyalni azokkal a döntésekkel, amelye­ket a fokozatos leszerelés tervének megvalósításáról fognak hozni. Egyben tekintetbe kell venni, hogy a valóban teljes értékű katonai tájékoztatás­csere annál reálisabb lesz, minél job­ban megerősödik az államok egymás iránti kölcsönös bizalma. Szeretnék kitérni a légifelvételek kérdésére is. Nem kétlem, hogy amikor az orszá­gaink területének kölcsönös légifény­képezésére vonatkozó javaslatot elő­terjesztette, önt az a jogos törekvés vezérelte, hogy e két ország mind­egyikét bizonyossá tegye afelől, hogy a másik fél nem fogja megtámadni. De legyünk teljesen nyíltak. A je­lenlegi nemzetközi helyzetben a mi két országunk nem egymagában lép fel. Mint ismeretes, az Egyesült Ál­lamok vezeti a mindenki előtt isme­retes nyugati és keleti katonai cso­portusulásokat, sőt fegyveres ereje sem csupán amerikai területen állo­másozik. Az Egyesült Államok fegy­veres erői megtalálhatók Angliában, Nyugat-Németországban, Olaszország­ban, Franciaországban, Spanyolország­ban, Észak-Afrikában, Görögországban, Törökországban, valamint a Közel- és Közép-Kelet számos országában. Ja­pánban. Tajvan szigetén, a Fülöp­szigeteken és így tovább. Ehhez hoz­zá kell még tenni, hogy — egységes parancsnokság alatt lévén — számos ország fegyveres erői szervesen ösz­szefüggnek az Egyesült Államok fegy­veres erőivel. Ilyen feltételek között a Szovjetunió katonailag összefogott több szövetsé­ges állammal. Nem lehet figyelmen kívül hagyni hogy az Ön javaslata egyáltalán nem tartalmaz utalást az Egyesült Államok és a Szovjetunió határain kívül levő fegyveres erőkre és katonai létesít­ményekre. Pedig hát egészen nyilván­való, hogy a légifényképezést ki kel­lene terjeszteni a megfelelő államok területén levő összes fegyveres erők re és katonai létesítményekre. Ez a körülmény egészen új kérdést vet fel — megengedik-e ezeknek az államok­nak a kormányai, hogy idegen légierő légifelvételeket készítsen az ő szuve­rén területükről. Mindez azt mutatja, hogy a légifel­vételek kérdése nem az a kérdés, amely a jelenlegi körülmények között hathatós előrehaladást biztosítana: az államok biztonságának biztosítása és a leszerelés sikeres megvalósítása út­ján. Ez a következtetés annál inkább kí­nálkozik, mivel az Ön javaslata, saj­nos, nem tartalmaz semmiféle utalást arra, hogy csökkenteni kell a fegy­verzetet és be kell tiltani az atom fegyvert. Természetes ezért, hogy manapság mind gyakrabban felvetik a kérdést — mit nyújt a légifelvételekre és a tájékoztatás összegyűjtésére vonatko­zó javaslat a fegyverkezési hajsza megszüntetése szempontjából? Ha egy ilyen javaslat nem mozdítja elő a fegyverkezési hajsza megszüntetését, akkor ez azt jelenti, hogy nem kü­szöböli ki egy újabb háború veszé­lyét, nem könnyít azokon a terheken, amelyek ennek kapcsán a népekre ne­hezednek. Megfelel-e az adott javaslat annak, amit államaink és valamennyi ország lakossága vár tőlünk? Végül, el kell gondolkozni azon is, hogy mi lenne, ha a légifényképezés és a katonai tájékoztatás-csere kér­déseivel foglalkoznánk és ugyanakkor nem tennénk hatékony intézkedéseket a fegyverzet csökkentésére és az atomfegyver eltiltására. Vannak aggo­dalmaim, amelyeket ki kell tárnom Ön előtt: nem vezet-e az ilyen helyzet az éberség csökkenéséhez, a béke megbontásának még mindig fennálló és a fegyverkezési hajszából eredő veszélyével szemben? Az általam kifejtett megjegyzések egyáltalán nem jelentik azt, hogy nem tudunk megegyezésre jutni a leszerelés oroblémájának fontos vonatkozásaiban. Szeretném felhívni az ön figyelmét ar­ra, hogy vannak ennek a problémának olyan igen lényeges oldalai, amelyek­ben álláspontjaink annyira megközelí­tették egymást, hogy lerögzíthetnénk bizonyos megegyezést. Vigyünk egy olyan kérdést, mint a nagyhatalmak fegyveres erői színvo­nalának megállapítása. Általánosan elis­merik, hogy ez a kérdés nagy jelentő­ségű. Mint ismeretes, azon szinvonalak megállapításának gondolatát, amelyekre az öt nagyhatalom fegyveres erőit csökkenteni kell, eredetileg az Ön kor­mánya vetette fel 1952"ben Nagy-Bri­tánnia és Franciaország kormányával egyetemben. Hogy közös megegye­zésre jussunk a leszerelés szempont­jából e rendkívül fontos kérdésben, elhatároztuk, hogy elfogadjuk tár­gyalási alapul az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország e közös ja­vaslatát. Ebben a kérdésben tehát közös az álláspontunk. Igen fontos (Folytatás a 2. oldalon.) Véget ért a gépipari dolgozik országos értekezlete A prágai Kongresszusi Palotában va­sárnap, szeptember 25-én véget ért a gépipari dolgozók országos értekezle­te. A tárgyalások zárónapján is lelkes tapssal fogadták az értekezlet részt­vevői a párt és a kormány küldöttsé­gét, dr. Jaromír Dolanskyt, a CSKP KB politikai irodájának tagját, a mi­niszterelnök első helyettesét, Václav Pa­seket, a CSKP KB titkárát, dr. Fran­tiíek Kahuda iskolaügyi minisztert és Karel Po'SCek gépipari minisztert. A három napig tartó tárgyalásokon a gépipar legfontosabb problémáihoz az értekezlet 55 résztvevője szólalt fel — a gépipari üzemek és kutatóintéze­tek vezető dolgozói, technikusai, mun­kások, a gazdasági minisztériumok szakértői és mások. A vita megmu­tatta, hogy a gépipari dolgozók teljes mértékben tudatosítják felelősségüket a technika és a gépipari termelékeny­ség állandó növekedéséért, amelytől népgazdaságunk valamennyi ágazatá­nak fejlődése függ. A vita befejezése után Karel Po­láöek gépipari miniszter értékelte Í. vita gazdag anyagát és magas színvo­nalát. Az értekezlet végén a résztvevők felhívást intéztek a gépipar összes dolgozóihoz. Az országos értekezlet felhívása a gépipari dolgozókhoz A gépipari dolgozóknak a párt és a kormány által összehívott országos értekezlete szeptember 23—25-én megtárgyalta a gépipari termelés fejlesz­tésének sürgős feladatait. Népünk büszkén tekint azokra a sikerekre, ame­lyeket gépiparunk elért. E sikerek ellenére az értekezlet komoly hiányossá­gokat állapít meg, főleg az új technika, technológia és a termelés megszer­vezésének érvényesítése terén. A második ötéves terv küszöbén állunk, amely még nagyobb és igénye­sebb feladatokat tűz ki. A biztosításukhoz vezető utat megmutatják a CSKP KB és a Csehszlovák Köztársaság kormányának a csehszlovákiai ipar továb­bi technikai fejlesztéséről szóló tézisei. A tézisek alapvető irányelvet jelen­tenek, hogyan kell a legközelebbi jövőben, főleg a második ötéves tervben biztosítani gazdaságunk szüntelen fejlődésének, a munkatermelékenység eme­lésének és az életszínvonal új technika alapján való növelésének nagy fel­adatait. A tézisek továbbá megmutatják, hogy a gépipar a technikai fejlődé­sért vívott harc döntő láncszeme. A gépipar munkájától függ a népgazda­ság valamennyi ágazatában a termelés és a munkatermelékenység növeke­dési. lUdntosítjuk, hogy a mi kezünkben van az egész ország technikai jövője. Ez a nagy felelősség megköveteli, hogy a gépipar valamennyi szakaszán be­hatóan megtárgyaljuk a gépipari termelés további fejlesztésének feladatait. Munkás, mester, technikus és mérnök elvtársak! A gépiparnak a népgazdaság valamennyi ágazatát a legkorszerűbb techni­kával kell ellátnia. Erőfeszítéseiteket ö szpontosítsátok elsősorban a szocialista építés oly döntő szakaszaira, mint a fűtőanyag és ércfejtés, az energetika, kohászat, vegyiipar, mezőgazdaság, építkezési ipar és közlekedés és lássátok el őket technikailag tökéletes, magas teljesítményű és megbízható gépekkel, berendezésekkel és műszerekkel. Továbbra is biztosítsátok az ország védelmi képessége fokozásának követelményeit, a külkereskedelem céljait szolgáló szállításokat, a fogyasztási árucikkek választékát és minőségét. A gépiparnak egyben biztosítania kell a szerszám-, formázó-, hegesztő- és egyéb gépek fejlesztését és termelését saját gépipari parkjának felújítására és korszerűsítésére is. E gépeknek és berendezéseknek meg kell felelniük a tudomány és a technika legújabb követelményeinek. Határozottan le kell küzdeni az új gépek és műszerek fejlesztésében és termelésében való el­maradást, hogy azok megfeleljenek a világszínvonalnak teljesítőképességük, súlyuk, gazdaságos üzemmenetük, külsejük és áraik tekintetében. A technika fej. lesztése alapvető irányvonalának tartjuk a népgazdaság valamennyi ágaza­taiban a termelési folyamatok gépesítését és automatizálását. Kiemeluik a konstruktőrök — az új technika alkotói, a technológusok, a metallurgiai dolgozók és a többi alkotó műszaki dolgozók srerepét. A gépipari dolgozók halaszthatatlan feladata, hogy elsajátítsák a mag­energia békés felhasználására szolgáló berendezések termelését. Minisztériumi dolgozók, a kutatás és fejlesztés dolgozói I Javítsátok mea a kutató intézetek és fejlődési munkahelyek irányítását, , emeljétek színvonalukat és javítsátok meg a kutatómunka megszervezését. Biztosítsátok a dolgozók szorosabb kapcsolatát a gyakorlattal, a bonyolult feladatok megoldásában támaszkodjatok a leghaladóbb tudományra és tech­nikára. Fordulatot kell elérni a beruházási építésben is. A vállalatok felépítésének és helyreállításának tervei kell hogy biztosítsák a legújabb technika érvénye­sítését. A beruházási politika alapvető irányvonalának az üzemek felújítását és korszerűsítését kell tartanunk. Fontos feladat a gépipari termelés kilátásainak megjavítása és a termelé­si programok stabilizálása. A termelés távlati terveinek alapján szüntele­nül el kell mélyíteni az üzemek szakosítását, mint a haladó technika szé­leskörű bevezetésének feltételét. A műszaki haladás gyors növekedése megköveteli a tervezési módszerek további tökéletesítését. E kérdések kidolgozásának szigorúan tudományos is­meretekből kell kiindulnia. Lényegesen emelni kell az irányítás színvonalát, nem szabad lebecsülni a műszaki haladás kérdéseit, el kell érnünk azt, hogy a vezető dolgozók személyes felelősséget érezzenek a technika haladásáért szakaszukon. Meg kell szilárdítani a főmérnökök helyzetét is és működésüket elsősorban a tech­nikai fejlődés irányítására kell beállítani. Vezető dolgozók I Határozottan vessetek véget a túlzott papírhivataloskodásnak és kezdjétek meg határozottabban a technikai fejlődés közvetlen, konkrét irányítását. Kell, hogy a technikai kérdések valamennyi gépipari dolgozó állandó figyelmének és gondoskodásának tárgyává legyenek. A technika teljes felhasználásának nélkülözhetetlen feltétele a termelés szervezésének tökéletesítése. A termelés elavult megszervezése komolyan fékezi a technikai haladást. A műszaki ellenőrzés dolgozói! Legyetek fokozottan igényesek a termékek minősége iránt. Megalkuvás nélkül tárjátok fel a szerkesztésben és a technológiában levő hiányosságo­kat. Harcoljatok a technológiai fegyelemért. A technikát nem lehet elsza­kítani a gazdaságtól. Kell, hogy az űj technika ahhoz vezessen, hogy a termékek előállításához kevesebb munka legyen szükséges, kell, hogy anyag, fűtőanyag és energia megtakarításához, a munkatermelékenység szüntelen emeléséhez vezessen. Konstruktőrök és technológusok! Munkátokban jobban tartsátok szem előtt a gazdasági mutatókat, az űj technikát vetítsétek át az idő- és anyagfoq.vasztási normákra és munkátokban jobban támaszkodjatok a közgazdasági elemzésekre. Mélyítsétek el a szer­kezetek technológiáját, használjátok ki a tipizálást, az unifikálást és norma­lizálást. Ukonómus elvtársak! Bővítsétek műszaki ismereteiteket és vizsgáljátok a technika hatását a gazdaságosságra. Gyorsítsátok meg a műszaki fejlődés ütemét és sokkal hatásosabban használjátok fel a Szovjetunió és a béketábor többi országai­nak tapasztalatait és segítségét. Nagyobb gondosságot követel meg a mű­szaki és gazdaságos téjékoztatások elterjesztése, a dokumentációs szolgálat megszervezése, az irodalom és a sajtó, valamint az üzemi technikai könyv­tárak munkájának felhasználása. (Folytatás a 2. oldjon.)

Next

/
Thumbnails
Contents