Uj Szó, 1955. szeptember (8. évfolyam, 210-235.szám)

1955-09-21 / 227. szám, szerda

1955. szeptember 21. UISZÖ 11 (14) Üjév előtt már nyilvánvaló volt, hogy a hangoskodók csoportosulnak és támadásra készülnek. Zatykó tudomást szerzett arról is, hogy az elégedetlenkedők már összeállították az új vezetők névsorát, amellyel az évzáró gyűlésen akarnak kirukkolni. Arrói is értesült, hogy konkrét vádakkal lépnek majd íel ellene és a vezetőség több tagja ellen. Amikor 1952 december közepén a kommunisták és a szövetkezet legjobb dolgozói elkészültek a rizsaratással és egy kis pihenőhöz jutottak, foglalkozni kezdtek ezzel a kérdéssel, mely ott keringett a levegőben és a szövetkezetet teljes bomlással fenyegette. Ezt leginkább Zatykó érezte. Az új vezetőség névsora, akkor már hívei révén nagyjából a kezébe került. Igaz, az ő neve is ott volt köztük, de ez nem nyugtatta meg, sejtette, hogy ezt néhány híve kényszerítette ki, akik a/, ellenzék közé furakodtak. Annál többet mondott a többi név: a „jelölteket" alapos megfontolás után választották ki, ügyelve arra, hogy rajta kívül egyetlen párttag se legyen köztük. Zatykó határozottan érezte, hogy ez válasz akar lenni arra az aktívára, amely létrehozta a rohambrigádot és amely a .párt erejét juttatja érvényre. Mi tagadás, ez a névsor sok álmatlan éjszakát okozott Zatykónak. Aggodalmait közölte a pártvezetőséggcl és ott újra arra az eredményre jutottak, hogy csakis ,a szövetkezet legkiválóbb és leghűségesebb dolgozóira támaszkodva hiúsíthatják meg az ellenzék romboló szándékát. Felvilágosító kampányt kell indítani, amely leleplezi az egész banda törekvéseit. A kampány megindult, de válaszképpen az ellenzék fokozta rágalom-hadjáratát. Zatykó tisztán látta maga előtt a helyzetet. Elismerte, hogy ő is, me^ az egész vezetőség súlyos hibát követett el ebben a gazdasági évben és ezért jogos a követelés, hogy új vezetőséget válasszanak. Bele is nyugodott volna ebbe, ha az új vezetőség biztosítani tudná a szövetkezet jövőjét. D? az új névsor világosan elárulta, hogy az ellenzék a szövetkezet felbomlasztására tör. A jelöltek között egyetlen egy kiváló dolgozó sem volt, csak nagyszájú, elégedetlen munkakerülő. Nyilvánváló, hogy' ezzel a bandával egyedül sohasem fog tudni megbirkózni és Zatykó ekkor világosan látta, hogy milyen tehetetlen egyedül. Mielőtt elkészítette a sikertelen esztendő zárszámadását, Zatykó komolyan megfontolta a dolgot. Nem titkolta, hogy sok esetben könnyelmű volt. Neki, mint elnöknek sokkal erősebben kellett volna tartania a gyeplőt és irányítani a tagságot. És az Ifjúsági Falu pártszervezet alapítójának, több gondot kellett .volna fordítania a pártéletre és a tagság öntudatosítására. Rendszeresebben és tervezetten kellett volna folytatnia népnevelő munkáját. Most szinte érthetetlen volt előtte, hogyan engedhette az eseményeket idáig fejlődni. Ma ott tart, hogy nemcsak a szövetkezet, hanem saját családi élete is veszélyben forog. Zatykó mentségére szolgáljon az a tény, hogy egyetlen pillanatra sem próbálta mindezért másra hárítani a felelősséget, hanem önmagát okolta. Belátta, hogy a siker a fejébe szállt. Nyilván abból indult ki, ha a legsúlyosabb években, amikor tyúkólban laktak, sikerült az egységet megőriznie, akkor most, amikor a Makarenko és Micsurin utca már tipegő gyerekektől népes, az egység önmagától forr öszsze. Arra nem számított, hogy lesznek olyan acsarkodók, akiknek éppen az új házakra fáj a foguk és éppen azokat az erős szálakat igyekeznek elszakítani, amelyek az új családi házak lakóit a szövetkezethez kötik. — Hát nem! — Ez a felkiáltás sokszor riasztotta fel nyugtalan álmából az utolsó hetekben. Teljes határozottsággal érezte ilyenkor, hogy a terített asztalról szóló álma megvalósításét, amely a felszabadulás óta életcélja és gazdag, kimeríthetetlen forrása minden cselekedetének, gondolatának, nem bízhatja senki másra. Ha hibát követett el, jóvá kell tennie. Semmi esetre sem engedheti át a szövetkezet vezetését olyan idegeneknek, akiknek nem szívügye a Makarenko és Micsurin utca lakóinak a jóléte, éppen ellenkezőleg, azért harcolnak olyan elszántan, hogy a kibontakozó virágzó életet azoknak dobják oda, akik a dolgozóknak a drótférget kívánják. Zatykó ezekből az önkínzó álmatlan éjszakákból megerősödve került ki. Sok moft

sárá? alap helyen BC,..-•./•<>• - --- . M ""> 7.3 WU&H^'MMKKS* ^SSí «• -- m.

Miii ha sem volt még olyan tevékeny, mint éppen ezekben a napokban, amikor érezte a veszély közeledtét. Mozgósította a pártot, a vezetőség valamenynyi tagját. A feladat az volt, hogy beszélni kell a tagokkal, ha kell, keressék fel őket otthonukban, ha szükséges, beszéljenek velük a söntésben egy-egy pohár sör mellett és magyarázzák meg nekik, micsoda ingyenélőket akarnak egyesek a szövetkezet élére juttatni. Zatykó maga is fáradhatatlan volt a felvilágosító munkában. Mindenütt ott volt és a maga türelmes módján, tapintatosan feltárta a tagság előtt az ellentéteket, amelyek a szövetkezetben dúlnak. Itt kell megemlítenem, hogy egy ilyen beszélgetés alkalmával Gyeszat Rudi szóvátette Zatykó előtt, hogy tavaly, amikor kitárta a szövetkezet kapuit a kisszigetiek előtt, ő előre figyelmeztette, lem'en óvatos. Zatykó mosolyogva bólintott és Gyeszat legnagyobb meglepetésére azt válaszolta, hogy nem sajnálja tettét, mert ebből a mostani harcból és az idei rossz termésből mindenki le fogja vonni a tanulságot és a tagságot ez jobb munkára fogja serkenteni. Zatykó minden szavából derű, bizakodás áradt és őszinte tekintete, nyílt fellépése egyetlen pillanatra sem árulta el belső vergődését. Ebben az áldatlan helyzetben mélységesen felháborította Zatykót az a tény, hogy olyan tagok hangja erősödött meg a szövetkezetben, akik hanyagul dolgoztak. Ezek akarnak uralkodni az ö birodalmában, amelyet szentnek és sérthetetlennek tartott és amelyhez szíve minden dobbanásával ragaszkodott! Ügy érezte, ha ilyen v emberek kerülnek a vezetőségbe, akkor a terített asztal a tortával, gyümölccsel és virággal felborul és újra kell kezdenie mindent. Nem ezt -nem engedi — ezzel . a gondolattal ült le híveivel az elnöki asztalhoz 1953 elején azon a nevezetes januári estén, amikor a két tábor közt lezajlott az összecsapás. Ezen a nevezetes gyűlésen kellett bejelenteni a tagságnak, hogy az idei osztalékból nem lesz semmi, mert rossz volt a termés, rossz volt a munka. Eljött az évi zárszámadás napja. Zatykó jól tudta, hogy a tagság zöme az osztaléküggyel már réj tisztában van. Üton-útfélen nyíltan beszéltek róla, hisz a hangoskodóknak éppen ez volt a legerősebb fegyverük, mégis kimondani, értésére adni hivatalosan a tagságnak a gyászhírt és ugyanakkor rokonszenvet, támogatást várni tőlük, kicsit merész és naiv elképzelés volt. De Zatykó nem tartozott a félénk emberek közé. Amikor bejelentését komor, súlyos csend fogadta, szenvedélyes hangon, mint egy költemény sorát szavalta el a pártszervezet jelszavát „soha többé 1952őt". Utána, még mielőtt bárki is felocsúdott volna a drámai feszültségű némaságból, azzal folytatta, hogy feltárta az 1953-as esztendő gazdasági tervét. Semmi kétség, a terv nem volt száraz, rideg gazdasági terv. Ahhoz sem fér kétség, hogy a beszámoló ideje alatt Zatykó megfeledkezett valamennyi kellemetlenségről és kudarcról, amelyek valaha, akár a szövetkezetben, akár otthon érték. Egyetlen kép lebegett szemei előtt: a terített asztal. Részleteire bontotta a tervet, így hozta közelebb a jövőt a maga pompásan megálmodott, sajátosan eleven színeivel. Ez a beszámoló úgy hatott a tagságra, mint amikor zuhogó zápor közepette a sötét felhők közül kitör a napfény és az ívelő szivárvány ragyogó színekbe vonja a láthatárt. Zatykó szívből fakadó mondanivalója magával ragadta hallgatóit és azok a párttagok, akik eleinte rettegtek a beszámolótól, most beismerték, hogy Zatykónak igaza volt, amikor a gyászos .hírt az. 1953. esztendő tervével akarta ellensúlyozni.- Attól tartottak, •hogy- az elmaradt osztalékról szóló bejelentés elrontja majd az évi terv hitelességét, de most maguk is a színes, eleven terv bűvkörébe kerültek, holott Zatykó nem tett egyebet, mint hogy a maga reményeit és hitét meggyőző erővel adta át másoknak. Ezt tette akkor is, amikor az ifjúságot maga köré tömörítette, hogy a párt célkitűzéseit megvalósítsa. Komoly, élénk vita következett, kérdések hangzottak el, amelyekre részben ö, részben a párt és a szövetkezet vezetősége megfelelő és kielégítő választ adott. A kérdezők és választ adók között összhang uralkodott, mert senki, egyetlen pillanatra sem titkolta, hogy a tervet csakis fegyelmezett, szervezett munkával és egységes összefogással tudják megvalósítani. Végső sorban mindez a beszámolóból is kiderült, amely összefogásra szólította fel a tagokat és ugyanakkor feltárta a széthúzás veszélyét is, amely ma fenyegeti a szövetkezetet. A vita után sor került az új vezetőség megválasztására. Ez volt a gyűlés nehezebbik jésze. így vélekedett mindenki. Zatykó azonban úgy érezte, hogy túl van a legrosszabbon. Ha győzni tudott eddig, akkor most biztosan diadalra viszi a szövetkezet érdekeit. És valóban, Zatykó, aki a gyűlés kezdetén rendkívül komoly és gondterhelt volt, vidám izgalommal irányította tovább a gyűlést. Az idő már éjfél \ felé járt, de egy csepp fáradtságot sem érzett, a tagok közül se jutott eszébe senkinek, hogy elhagyja a gyűlést. Miközben a teremben az izgalom a tetőfokra hágott és a tagság körében szinte izzóvá vált az a tudat, hogy „a taggyűlés jelenti a szövetkezetben a legmagasabb fórumot", Zatykó nyugodtan összehasonlította a két névsort, amelyeken ott voltak a két tábor jelöltjei. Zatykó egy ötlet után kutatott, hogyan boríthatná fel a hangoskodók tervét, akik, amint azt sejtette, a párttagokat egyenesen szabotálták. Rajta kívül egy sem volt a névsorban és őt is nyilván csak azért jelölték, mert népszerűségét nem tudták ellensúlyozni másvalakiével. Szerette volna -kipécézni, nevetségessé tenni az egész bandát, mert tudta, hogy a gúnj hatalmas fegyvert jelent falun. De nem sok ideje volt a töprengésre. Minden szem most rajta pihent. Egyre határozottabban érezte, hogy rendet kell teremtenie és győztesen kell kikerülnie az összecsapásból, mert ő a felelős, neki kell számot adni a pártnak, a CSISZ-nek mindazért, ami történt és ami történni fog. Amikor felállt, már döntött, már tudta, hogy mit kell tennie. A tagság figyelmét felhívta arra, hogy két névsor jelöltjeiből kell a szövetkezet vezetőségét megválasztania, majd bejelentette, miután az ő neve mindkét, névsorban szerepel, úgy véli helyes lenne ha a tagság felőle döntene. Helyeslő moraj futott végig a tömegen. Valaki átveszi tőle most az elnöki tisztséget és sor kerül a szavazásra. Élete legizgalmasabb pillanatai következnek. . Most derül ki, hogyan végezte eddigi feladatát. Minden tette, szava, mozdulata, amit valaha a szö••'.*<»"(.-. H;rsíl«?l!- V ^.wtóJSyiO"''—' , •' - 3 • •• - y^^^^^'t m«Mna iMM f» nvn^ _ . . H w A szövetkezet lóistállója. vetkezet és a tagság érdekében tett, mérlegre kerül, és végérvényesen eldől, jó vagy rossz volt-e a munkája. Ezek a^ok a döntő pillanatok, amikor az ember agyában és szívében összezsúfolódnak az évek eseményei, a jo és rossz összecsap, az öröm és fájdalom hullámai elborítják és az ember a leglényegesebbre szeretne gondolni, ami azonban ritkán sikerül... Zaty-< kónak sikerült. A terített asztal le-< beg a szeme előtt. Ott áll kissé félszegen mosolyogva, a tagság vizsgálódó tekintetének kereszttüzében, és megfeledkezik szülőről, testvérről, asszonyról, csak a megálmodott terített asztalt látja; a barázdás arcokból kicsillanó szemek fénye és tüze a terített asztal rendjét és összhangját egyre fényesebb megvilágításban verik vissza. Mint vízcsepp a tengerben, olyan az egész ember. Ezekben a döntő pillanatokban egybeforr a tagsággal és teste-lelke minden porcikájával érzi, hogy sorsuk az ő sorsa. Nyilván a tagság is hasonlót érez, mert amint a feszült csendben felhangzik a kérdés, hogy ki szavaz mellette, a tagság nyomban egy emberként magasba lendíti kezét. Zatykó szeme előtt a sok felemelt kérges kéz egyetlen győzelmi lobogóvá olvad össze. Az izgalmas feszültséget zengő boldogság váltja fel, arcáról lesímul a félszeg mosoly, a bizonytalanság, újra elnök lesz mindazzal a méltósággal és hatalommal, amellyel a tagság felruházta. Zatykó egy pillanatig sem habozik, él is hatalmával. Megkérdezi a tagságot, egyenként vagy egyszerre szavaznak-e a vezetőség jelöltjei felett és miután a válasz elhangzik, hogy egyenként, még egy pillantást vet a párt által kijelölt névsorra, kiválasztja közülük a legjobbakat. Turcsina s két más kiváló dolgozó nevét viszi szavazásra. És még mielőtt a hangoskodók rájönnének Zatykó taktikájára, a tagság rajta kívül még három megbízható, odaadó szövetkezeti tagot választ be egyöntetű szavazással a vezetőségbe. Ekkor tört ki a viharos botrány. Az elégedetlenkedőkben . felgyülemlett gyűlölet és harag úgy -fakadt fel, mint a kelés, a szitok, káromkodás és rágalmazás úgy került a felszínre, mint a gennyes váladék. A bajkeverők érezték, hogy harc nélkül vesztették el a csatát és dühük annál nagyobb volt, mert szavazatukkal ők maguk segítették elő Zatykó győzelmét. Komoly érveik hiányában szitkok özönét zúdították a gyűlésre. Zatykó, aki felkészült erre a kirobbanásra, nyugodtan állta a vihart és az elért eredményeket nem engedte felborítani. Felszólította a hangoskodókat, hogy ne kiabáljanak, hanem mondják meg nyugodtan ellenvetéseiket, mégpedig sorrendben, mert ebben a zűrzavarban az ember nem ismeri ki magát. Miután a rend helyreállt, Zatykó nyugodtan végighallgatta a vádakat és a szemrehányásokat, hogy eddig csak a maga jelöltjei felett szavaztatott. Nem jött zavarba, beismerte, hogy valóban szánt szándékkal szavaztatott a legkiválóbb jelöltek felett. Joga volt hozzá, m^rt a szövetkezet érdekeit tartotta szem előtt, de ettől

v eltekintve a tagságnak is jogában volt a jelölteket elvetni. Mosolyogva azzal fejezte be, hogy a másik tábor mit sem károsodott, mert eddig az egyik névsorból hármat választottak meg a vezetőségbe, most pedig a másik névdbrból is három vezetőségi tag megválasztására kerül sor. Senki sem szólhatott egy szót sem, Zatykó ekkor már nyugodt volt. Tudta, hogy nincs egyedül a vezetőségben, vannak segítőtársai. Miután a szövetkezet vezetőségét megválasztják, váratlan fordulat következik be. Az ellenzék vezetői nem tudnak belenyugodni a kudarcba és egyikük, Szkalnicki hangot, kifejezést ad mindazoknak a rágalmaknak, vádaknak, amelyeket hosszú hónapök folyamán összegyűjtöttek. Nem kevesebb, mint tíz pontban vádolták Zatykót. A vádak konkrétek voltak, kifogástalanul, szabatosan fogalmazták meg őket, látni lehetett, hogy tapasztalt ember keze és esze működött közre világrahozatalukban. (Folytatása következik'.)