Uj Szó, 1955. szeptember (8. évfolyam, 210-235.szám)

1955-09-21 / 227. szám, szerda

10 III SZO 1955. szeptember 21. c/L brnói q,íplficu (l kiáJlítá£&n Brnóban öt csehszlovák gépipari vállalat hirdeti büszkén gyártmányai minő­ségét a központi pavilon homlokzatán feltüntetett jelszóval. A „Csehszlovák gyártmány — a )ó minőség hagyománya" jelszót lát­juk a kiállításon valóra vált­va. A Strojexport, Techno­export, Kovo, Motokov és Pragoexport kiviteli vállala­tok a csehszlovák kereske­delmi kamara által rende­zett gépipari kiállításon a külföldön jól ismert és meg­kedvelt gyártmányokon kívül egészen új, nemzetközi vi­szonylatban is egyedülálló készítményeket állít itt ki. Külkereskedelmünk nagy­mértékű fejlődéséről és gyártmányaink kiválóságáról tanúskodik az a tény is, hogy a brnói kiállítással egy időben szeptember hó­napban Csehszlovákia 11 őr­álló gyártmányokat talált itt. • * * Nézzünk végig a kiállítá son a hazai látogató szemé­vel. Ha a központi pavilonba akarunk jutni, a különbö­zőképpen módosított 111-es Tatra teherautók sorfalát kell áttörnünk. Ez nem könnyű feladat, mert a lát­vány mindenkit megállít. A 111-esekre szerelt daru csendes zümmögéssel ma gasra a fejek fölé emel egy Zetor-traktort, aztán kör­beforog vele. Kattognak a látogatók fényképezőgépei. Éppen idejében, mert a kö­vetkező pillanatban már a földön van a traktor, olyan enyhén letéve, mintha to­jásokra fektetné a daruke­zelő. v Az első teremben kétmo­toros repülőgép függ a A saját hajtóberendezéssel ellátott rotációs kemence, gépiparunk egyik büszkesége. szágban rendez kiállításokat, vagy vesz részt kiállításo­kon. Az ausztráliai Melbour­neben, Indonéziában, Pakisz­tánban, Jugoszláviában, Bel­giumban, Svédországban és sok más államban csodálják, és ami a legfontosabb, tel­jes bizalommal vásárolják kiváló gyártmányainkat. A brnói 35 000 négyzetmé­ternyi területen megrende­zett kiállítást csak az első négy nap folyamán több mint 60 ezer látogató tekin­tette meg. Argentínából, az NDK-ból, Kínából, Indoné­ziából, Koreából, Bulgáriából kereskedelmi küldöttségek, Portugáliából, Hollandiából egyes kereskedők, Belgium­ból pedig Lefebre úr, a nemzetközi kereskedelem fejlesztésével foglalkozó bi­zottság tagja nézte meg a kiállítást. Az egyiptomiak már az első üzletet is meg­kötötték: negypdmillió ko­rona értékben villamosbe­rendezéseket vásároltak. Portugália 440-es Skoda sze­mélyautókat vesz. Kereskedelmünk szem­pontjából az is nagy jelentő­ségű, hogy tizennégy kül­földi újságíró is ellátogatott a kiállításra és további 22­tagú külföldi újságírókül­döttség bejelentette látoga­tását. Hogy milyen magas szín­vonalú kiállítás ez, azt Schamburgnak, az NDK kül­döttsége vezetőjének kije­lentése is igazolja, aki elis­merését fejezi ki gyárt­mányaink kiváló minősége felett és hangsúlyozta, hogy világviszonylatban egyedül­mennyezetről, Az Aero 45­ös légitaxi exportfajtája ez, a „Superaero", rádióberen­dezéssel, kényelemmel, két­motoros gépeknél egyedül­álló csekély üzemanyagfo­gyasztással, gyorsasággal és fordulékonysággal. A Közel­Kelet repülőterein már nem ritkaság az Aero 45-ös gép. A Svájci Alpokban is kitűnő szolgálatot tesz a fehérke­reszt országa pilótáinak. De az afrikai sivatag homokja sem árt a gépnek és vígan röpköd Cheopsz fáraó pi­ramisai felett. Legutóbb nagy sikerrel mutatta be ezt a gépet J. Bláha pilóta In­donéziában is. Erről a gépről ritkán kér­nek közelebbi felvilágosítást a külföldi látogatók. Na­gyon jól ismerik már. Sokan ugyanis hasonlón utaznak ide. » * « A fémmegmunkáló gépek egész pavilont foglalnak el. Esztergapadok, marógépek, fúrók kopírozó berendezés­sel és anélkül, kicsik, na­gyok és hatalmasak is. Mind bonyolultak. Kezelésük an­nál egyszerűbb. Pontossá­guk a vendégek fejbóloga­tása és megjegyzései szerint kitűnő. Itt egy picike eszterga­pad. Talán órások használ­nak ilyet. Egy íróasztalon elfér. Rajta az anyagot na­gyítóval kell figyelni. És ez a hatalmas mellette? Hi­szen legkisebb alkatrésze is akkora, mint az egész kis esztergapad. Tizenhatmé­ter hosszú fémdarabot lehet megmunkálni rajta. Huszon­nyolc tonna súlyt forgat ez az esztergapad. Ezzel készí­tették a kiállítók a hatal­mas hajómotortengelyt, amely 200 tonnát nyom. » * • Egyedülálló! Hányadszor is­métlém már? Mindegy, most a csónaknélküli lökhajtásos neglátják a mezőgazdasági gépeket, elemükben vannak. Harkishan •Sing Surjit, az Összindiai Földműves Szak­szervezeti Szövetség titkára nem állja meg, hogy fel ne iiljön az egyik Zetorra. Itt van a Zetorok minden faj­tája, a 25-A, a 25-K, a Su­perzetor, a lánctalpas-zetor, Hajómotortengely a kiállítás előcsarnokában. A hatalmas acéltengelyt csehszlovák gyártmányú fémmegmunkáló gé­pen készítették a Skoda Üzemek dolgozói. szövőgépeknek szól. A Ko­vo-vállalat gyártmánya. Ez az a gép, amelyről Bo­risz Polejov író a moszkvai „Csehszlovákia tíz éve" ki­állításon azt mondta: „Üj fejezetet nyit a textilgyár­tás terén". Kicsi gép, krémszínűre lakkozva, ezüstösre nikkelez­ve. Csendesen hümmög. De vajon szövőgép ez? Persze, hogy az! Nincs benne ide­oda csapkodó csónak. Mi vi­szi akkor a fonalat? Egyet­len pici vízcsepp. Egy el­més berendezés nagy nyo­mással átfújja a vízcseppet a szálak között és ez ma­gával viszi a fonalat is. A másik oldalon aztán levágja egy kés. A kis sűrítőgép újra pöccen egyet, s máris megy a másik fonál. Három­százhatvanszor egy perc alatt! A kisebbik gép, amely ritkaszövést végez, harminc métert sző egy óra alatt. Itt vízcsepp nélkül csak légnyo­más viszi a fonalat. kískerekű és nagykerekü is. Mindegyiknek megvan a ma­ga hivatása. Egyik ilyen, a másik amolyan munkára jó. De kiállítási küldetésüket már mind teljesítették: si­kert arattak a külföldi szak­embereknél. * * » Néhány részletet mutat­tunk be az olvasónak a brnói gépipari kiállításról. Ez korántsem nyújt átfogó képet. Nem említettük meg a mozdonyokat, az autókat, a motorkerékpárokat. Ezek­nek is jó hírnevük van min­denütt. India, egyes vidé­kein nem találtak megfelelő műszót a motorkerékpár ki­fejezésre és mert a Jáwaa legjobb és legelterjedtebb gép, Jáwának hívnak itt minden kétkerekű motoros alkalmatosságot. Nem emlí­tettük az orvosi műszereket, a televíziót, az optikát. A világ legkisebb Minident ne­vű röntgenkészülékéről, a Tynorop rotációs kemencéről. A latra 111-es teherautó módosított típusa emelődaru­val. A hidraulikus nagyteljesítményű daru Zetor típusú traktort emel a magasba. Milyen régen álmodoznak már a szakemberek a csen­des, csónaknélküli szövőgép­ről? Nagyon régen már. De a sorozatgyártásig még sen­ki sem jutott el. Erre a ki­csi csillogó gépre igazán büszkék lehetünk. Az indiai mezőgazdasági küldöttség tagjai minden iránt érdeklődnek. De amint az elektromikroszkópról, amely 25 ezerszeresen na­gyít és 5000-szeres nagyí­tásnál eqy zsilettpenge élét mint egy hegyes-völgyes tá­jat mutatja, nem volt szó. Minden látogatót büszkeség­gel tölthet el a kiállított tárgyakon levő és az egész világon ismert „Made in Czehoslovákia" védjegy. Vilcsek Géza c/ls, elörggif ávt&tt ház A bratislavai Priemstav vállalat Ma­lomligeti úti üzemének vezetői azt ál­lítják, hogy a Kmeí téri ötemeletes lakóház háromnegyed része már kész. Az ember ezek után azt hinné, hogy a Kmet téren legalább három és fél emeletnyire „felhúzott" építkezést ta­lál sürgő-forgó kőművesekkel amennyire ismeretesek a Priemstav haladó módszerei —, legalább két Wolf-daruval és mondjuk vakoló gép­pel dolgozó komplex csoportot. Nagy persze a csalódás, ha a Kmet téri építkezés helyén rakodóhelyet, telket és az egyetlen darut még csak szerelni készülő munkásokat, technikusokat ta­lálunk. Mi már vakolásra váró házat keresünk, hol van hát, ha hinni lehet a mérnököknek? Visszairányítanak a Malomligeti útra, hogy ott a ház. A gyárban. A házakat gyártó gyár A házakat gyártó gyár egy magas, világos, betonból és üvegből készült műhelycsarnokból, egy alacsonyobb, fából készült csarnokból, kavicshalom­ból és egy irodai épületből áll. Kémény sehol sincs, csak hátul egy nagy daru mered az égnek, mintha a kéményt akarná helyettesíteni. Ebben a gyárban készülnek az építő­ipar leghaladóbb módszerével az épü­letalkatrészek előre szilárdított beton­ból, keramitból és acélból. A főmérnök irodáját már ezekből a saját gyárt­mányú alkatrészekből építették. Ez az első előregyártott alkatrészekből sze­relt kísérleti épület Bratislavában. Turzunov mérnök, a módszer kivitele­zője dolgozik benne. Megnyugtat, hogy a bratislavai első előregyártott alkat­részekből készülő 36 lakásos lakóház alkatrészeinek, paneljeinek — ahogy itt nevezik őket — 75 százaléka már kész, tessék megtekinteni. Egy panel egy helyiségnek egyik fa­lát képezi. Rajta vannak az ablakok, ha külső falnak, az ajtók, ha belső fal­nak, és benne van a vízvezetékcső is, ha fürdőszoba-falnak, vagy villanyve­zeték, ha mennyezetnek szolgál. Utób­bi esetben persze a másik oldalán par­kett van, mivel a felső emeletnek pad­lója is egyúttal. A paneleken a 2. számú műhelycsar­nokban végzik az utolsó munkálatokat. A szobafalakat ki is festik, az ablak­rámákat, a villanyvezetéket beszerelik. Itt állnak szép sorjában a falak, mint­ha szárításra kiteregették volna őket. Valójában azonban szállításra várnak már. S hogy valóban ez itt a ház három­negyed része, látszik a versenytábláról is. A 2. csarnok dolgozói az utóbbi heti tervet is szépen, 104,06 százalékra tel­jesítették. Műszakok közti verseny fo­lyik itt. A legjobbak Cermák és Pavelka elvtárs műszakjai voltak, amelyek az utóbbi héten 125 százalékos eredmény­nyel büszkélkedhetnek. Az egyes számú csarnok A kisebbik csarnok a gyár szíve. Itt feszítik a betonba kerülő acélhuzalo­kat, betonozzák a kereteket. A kibeto­nozott acélkeretet könnyű, szemcsés, jól szellőző, meleget, hideget, kitűnően szigetelő anyaggal, a gyár különleges­ségével: a keramzittal töltik ki. Azu­tán föld alatti szárltókamrákban meg­szárítják, hogy soha többé ne nedve­sedjen át. így vetnek véget a nedves lakásoknak. Ami a versenyt illeti, itt gyengébb. A kavicsosztályozó Krsák-csoport tag­jai versenyre hívták ugyan a betonozó­kat, de Boros elvtárs betonozó csak így felelt: — Sajnos, még nem megy minden úgy, ahogy kellene. Gyakran különle­ges panelokat kell készíteni, egészen új tervrajzok szerint, néha rendszer­telenül is. Nos, hogyan fogadjuk el a felhívást, ha nem tudjuk, milyen mun­ka vár ránk! Azt kell csinálni, ami ép­pen kell. Az előbb például homokot ra­kodtunk. A születő új módszer nehézségei ezek. Nincs még meg a munka kellő üteme. Ez azonban nem lehet akadály. A műhelytanácsnak és az üzem ve­zetőségének támogatnia kell minden olyan kezdeményezést, amely meg­gyorsítaná a termelés egyenletességé­nek elérését és gazdaságosabbá tenné a munkát. A normák, a terv pontos megszabásával a betonozók is bekap­csolódhatnak majd a versenybe, küzd­hetnek az önköltség csökkentéséért, munkájuk termelékenységének foko­zásáért, új, gyorsan épülő házakért. Lég a lába az esőnek Az osztályozónál Krsák elvtárs cso­portja dolgozik. Bárty Ferenc és Ko­vács József a csoport tagjai, ők a versenyfelhívók. Kötelezettséget vál­laltak az építőipari dolgozók aktíváján, hogy az új építkezési módszer előre­törését normájuk 150 százalékos telje-­sítésével segítik elő. És hárman végzik el hat ember munkáját. Vállalásukat magasan túlteljesítik, már norma­szilárdításra készülnek. Munkájuk minőségéről beszélve Kr­sák elvtárs a kavicsrakásra mutat, és felnéz a borús égre: — Lóg már az eső lába, megázik a kavics, összeragadnak a homoksze­mek, nem jó az aztán. A technológiai menetet pedig feltétlenül be kell tar­tani. Tető kéne ide. Szavai helye'sségét Slamka mérnök is bizonyítja: — Száraz anyag kell, a homok nedvességtartalmát pontosan be kell tartani. A kavics fölé tetőt kell emelni. Ebből a problémából az üzemi újság­ban cikk született „Invesztor keres­tetik" címmel. Az invesztor a főigaz­gató utasítására végül „megtalálta­tott". Az eső lába azonban továbbra is veszedelmesen lóg. Jó volna mielőbb hozzálátni a munkához. A nagy teherbírású vontatókocsik az utolsó alkatrészekkel nemsokára elin­dulnak az építkezés színhelye felé. Ak­kor kezdődik majd az utolsó munka, a szerelés. Tehát hiába keressük a háromnegyedrészben kész ötemeletes házat a Kmet téren. Itt egész emele­tek nőnek majd egyszerre. Tíz nap alatt öt emeletnyi magasságba. De a Malomligeti úti gyár dolgozói akkor már befejezett munkájukról számolnak be. A szerelés már nem az ő dolguk. Maga a házépítés a szerelők munkája. Ilyen „kőművesek" ők. De azért a „glajcha", az építkezés befeje­zését jelző feldíszített fenyőfa kitűzé­sét eljönnek megnézni. A kassai építkezési dolgozók is új módszerekkel akarnak dolgozni A kassai építkezési dolgozók a közel­jövőben előregyártott épületelemek­kel, téglahasábokkal és betonblokkok­kal akarják meggyorsítani az építke­zési munkát. A kassai téglagyár mel­lett már építik a téglahasábokat készí­tő gyárat. A gyárban készített tégla­hasábokat fogják alkalmazni a kassai Komensky utcán épülő 88 lakásegység építésénél. Az újonnan készülő gyár is előre­gyártott épületelemekből épül. Az épületelemek 2,4X12 méternyi nagy­ságúak. A gyár alapjait most rakják le. E munka befejezése után azonnal megkezdik az előregyártott épületele­mek felszerelését. A téglahasábok ké­szítésére szolgáló berendezést is elké­szítették már. Az új gyárban egy mű­szak alatt egy lakásegység felépítésé­hez szükséges téglahasábokat készíte­nek. Példás munkacsoport A hlucini 63-as és 13-as számú építkezésen dolgozik Tits elvtárs hat­tagú kőmüvescsoportja, melyet július­ban a „példás kollektíva" címmel ju­talmaztak, Tits elvtárs csoportvezető pedig a „példás dolgozó" címet kapta. A kollektíva két csoportban dolgozik és nagyon jó eredményeket ér el. Az utolsó hónapban műszakonként és fe­jenként 6,60 köbméter átlagos falazási eredményt értek el, mi mellett a tei­jesítménynormát 240 százalékra telje­sítették. Tits elvtárs csoportjának tagjait az anyaggal való takarékosko­dásra neveli. Példát mutatnak minden­kinek és jő munkakedvükkel serken­tik az egész kollektívát. Leopold Pflegl I

Next

/
Thumbnails
Contents