Uj Szó, 1955. szeptember (8. évfolyam, 210-235.szám)

1955-09-21 / 227. szám, szerda

1955. szeptember 21*. UJSZÖ 7 A Szovjetunió megszünteti a főbiztos tisztségét Németországban A Szovjetunió és az NDK kormányküldöttségeinek tárgyalásai Moszkva, (TASZSZ) — Szeptember 19-én délelőtt tovább folyt a moszkvai Kreml-palotában a Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztársaság kormányküldöttségeinek tárgyalása a Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztársaság baráti kapcsolatainak fejlesztésére és megszilárdítására irányuló további lépésekről. A tárgyalásokon Ottó Grotewohl, a Német Demokratikus Köztársaság miniszterelnöke elnökölt. Az ülés elején Lothar Bolz, a Német Demokratikus Köztársaság külügyminisztere és miniszterelnök. helyettess beszámolót tartott a Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztársaság közötti kapcsolatról szóló szerződés javaslatáról, amelyet a szeptember 17-i ülésén megalakított szovjet-német vegyes, bizottság dolgozott ki. A szerződés javaslatának megtárgyalása folyamán a Német Demokratikus Köztársaság nevében felszólalt Ottó Grotewohl, a Német Demokratikus Köztársaság miniszterelnöke, valamint a küldöttség következő tagjai: Walter Ulbricht, a miniszterelnök élső helyettese; Ottó Nuschke, a miniszterelnök helyettese, Berthold Rose, a Demofcratikus Pa^ rasztpárt főtitkára, Lothar fiolz, a miniszterelnök helyettese és az NDK külügyminisztere, valamint Erich Korrens, a Demokratikus Németország Nemzeti Frontja Nemzeti Tanácsának elnöke. A Szovjetunió részéről tieszrédet mondottak: ' N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének tagja. A következő ülést szeptember 20-án tartották. N. A. Bulganyin beszéde Kötelességemnek tartom, hogy elsősorban köszönetemet fejezzem ki a bizottság tagjainak, akik ma oly fontot dokumentumot készítettek el számunkra, amilyen a „Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztársaság közötti kapcsolatokról szóló szerződés" javaslata. Ez a szerződé* új történelmi korszak kezdetét jelenti a Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztársaság közötti kapcsolatok fejlődésében. A szovjet kormány teljesen egyetért a beterjesztett dokumentum szövegével. A legnagyobb megelégedéssel hallgattuk itt meg ma a Német Demokratikus Köztársaság küldöttsége tagjainak: Ulbricht elvtársnak, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottsága első titkárának, a miniszterelnök helyettesének; Nuschke elvtársnak, a miniszterelnök helyettesének és a Kereszténydemokrata Unió Párt elnökének; Rose elvtársnak, a Demokratikus Parasztpárt főtitkárának Bolz elvtársnak, a miniszterelnök helyettesének, az NDK külügyminiszterének és a Nemzeti Demokrata Párt elnbkének; Korrens tanárnak, a Demokratikus Németország Nemzeti Frontja Nemzeti Tanácsa Elnöksége elnökének beszédeit. Teljesen osztjuk azokat a gondolatokat, amelyeket kifejeztek. A „Szovjetunió is a Német Demokratikus Köztársaság kapcsolatairól szóló szerződés" javaslatát rendkívül fontosnak tartjuk. Nem kétséges, (hogy ez a szerződés hozzájárul az államaink közötti baráti kapcsolatok megszilárdításához és a szoros együttműködés további fejlesztéséhez a szuverenitás kölcsönös tiszteletben tartása, az egyenjogúság és az egymás belügyeibe való be nem avatkozás alapján. A szerződés tekintetbe veszi az új helyzetet, amely 1954-ben a párizsi egyezmények érvénybelépése következtében alakult ki. Különösen örvendetes, hogy a szerződés a Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztársaság törekvéseinek egyesítésére irányul, s hozzájárul a világbéke és az európai biztonság fenntartásához és megszilárdításához. A szerződés elősegíti Németországnak, mint békés és demokratikus államegységnek felújítását is. Ez a szerződés megfe. lel a szovjet és a német nép, valamint a többi európai népek érdekeinek is. Megerősítjük,' hogy a közöttünk levő kapcsolatok állámaink teljes egyenj ogúságénak tiszteletbentartá sán alapulnak. E szerződés alapján, amint már itt mondottuk, a Német Demokratikus Köztársaság szabadon oldhatja meg bel- és külpolitikája kérdéseit, valamint a Német Szövetségi Köztársasággal való kap. csolatait, éppúgy, mint a többi államokkal való kapcsolatainak fejlesz, tését is. Ezzel kapcsolatban a szovjet kormány megvizsgálta, célszerű-e a Szovjetunió németországi főbiztosa tisztségének további megtartása. A szovjet kormány ugyancsak megvizsgálta a németországi ellenőrző tanács 1945—1948. években kiadott törvényeinek, irányelveinek, rendeleteinek és esgyéb rendelkezéseinek kérdését is és ha. tározatot hozott, amelyet itt akarok tudatni a Német Demokratikus Köztársaság küldöttségével, és amelyről tudósítani akarom önt, miniszterelnök elvtárs. A szovjet kormány célszerűnek tartotta a Szovjetunió németországi főbiztosi tisztségének eltörlését és megbízni a Szovjetunió NDK-beli nagykövetét, hogy megfelelő kapcsolatokat tartson fenn az USA-nak, Angliának és Franciaországnak Német Szövetségi Köztársaságbeli képviselőivel az egész Németországot érintő kérdésekben, valamint a négy nagyhatalom megfelelő határozataiból folyó kérdésekben. Mivel a Német Demokratikus Köztársaságban megvalósították a németországi ellenőrzési tanács rendelkezéseit a társadalmi élet bé. kés és demokratikus alapokon való átépítéséről, és tekintettel a Német Demokratikus Köztársaság érvényes törvényeire, amelyek feleslegessé teszik az említett rendelkezések érvényben hagyását, a szovjet kormány célszerűnek tartja megállapítani, hogy a németországi ellenőrző tanács 1945—1948. években kiadott idevonatkozó törvényei, irányelvei, rendeletei és egyéb intézkedései a Német Demokratikus Köztársaság területén érvényüket vesztik. Miniszterelnök elvtársi Elvtársak, a Német Demokratikus Köztársaság kormányküldöttségének tagjai! Mai ülésünk valóban történelmi jelentőségű ülés. Beíródik népeink kapcsolatainak történetébe. Ismeretes, hogy a történelmi eseményeket nem mindig értékelik mindjárt megfelelően. A kormánytársaknak néha úgy tűnik, hogy mindez szokásos, mindez mindennapi életünk része. Úgy vélem azonban, hogy az, amit itt ma oly szépen elmondottak az önök küldöttségének képviselői, valamint az is, amit az államaink közötti szerződés tartalmaz, túlmegy mai elképzeléseink keretein. Mindaz, ami tárgyalásaink folyamán itt történik, a dokumentumok, emelveket aláírunk, beíród. nak államaink történetébe, amelyekben az államhatalom a nép, a munkások, a parasztok és a dolgozó értelmiség kezében van és például fognak szolgálni arra, hogyan építi a nép az önzetlen barátságon alapuló állami kapcsolatait és hogyan követ egyetlen célt — a népek jólétét és békés életét. Engedjék meg, hogy végezetül anríak a meggyőződésemnek adjak kifejezést, hogy mindaz, amit tárgyalásaink folyamán elértünk, megfelel a német és a szovjet nép érdekeinek éppúgy, mint a többi európai népek érdekeinek is. N. Sz. Hruscsov nyilatkozata Moszkva, szeptember 19. (TASZSZ). Teljesen egyetértünk mindazzal, emít ebben a kérdésben Bulganyin elvtárs mondott. Szeretnék rámutatni, hogy a mi nézetünk szerint a Német Demokratikus Köztársaság fejlődése szempontjából óriási fontossága a demokratikus Németország Nemzeti Frontjában tömörült politikai pártok szoros együttműködése. Mindnyájan jól tudjuk, hogy e pártok és vezető tényezőik együttes tevékenységének nagy befolyása van arra, hogy jelentős sikereket érjenek el a Német Demokratikus Köztársaság gazdaságának és kultúrájának fejlődésében, a Német Demokratikus Köztársaság és a Szovjetunió baráti kapcsolatainak kialakításában és e kapcsolatok további megszilárdításában. A Nemzeti Front valamennyi pártjának őszinte, sokoldalú együttműködése az önök előrehaladásának biztositéka. Megértjük, hogy nem könnyű feladat ezt az együttműködést elérni. Természetesen a kölcsönös engedmények szükségességéből kel! kiindulni, azonban ezen engedményeknek nem szabad az alapvető cél kárára lénniök, amelyet a Német Demokratikus Köztársaság kitűzött. A feladat, amely előtt a német nép áll, és amelyre a németek millióinak figyelme összpontosul, a német nép újraegyesítése, egy egységes, békeszerető demokratikus államban. Mi készek vagyunk mindig minden erőnkből elősegíteni e feladat sikeres megoldását. A német állam egységének felújítása ólyan módon, hogy az a német nép és az európai népek javára váljék, nemcsak az egyik féltől függ. Két fél szerepel itt: a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság. Ezenkívül van itt még négy állam, amelyeket bizonyos feltételek és kötelezettségek kötnek és nézetük a német kérdés megoldása szempontjából mindeddig eltérő. Ezért nem szabad helytelen illúziókat táplálnunk. Amint ismeretes, a négy nagyhatalom külügyminiszterei rövidesen öszszeülnek Genfben, ahol többek között Németország kérdéséről is tárgyalni fognak. Álláspontunk e kérdésben világos. Beszédemben konkrét tényekkel szeretnék foglalkozni. A tények a következők: A négy állam közül, amelyeknek külügyminiszterei összejönnek Genfben, három állam az Északatlanti Tömb (NATO) tagja és egy állam nincs ebben a szövetségben. És mi több, a NATO éppen ez ellen az állam ellen irányul. A három állam kormányai a Német Szövetségi Köztársaság kormányával együtt azt akadják, hogy Németország egyesítése az 6 feltételeik mellett valósuljon meg és hogy az egyesített Németország szintén bekapcsolódjék a NATO-ba. ügy vélem, hógy ez éz út nem felel meg a német nép érdekeinek, nem felel meg az európai államok biztonsága és a nemzetközi feszültség enyhítése érdekeinek. Mi egyáltalán nem érthetünk egyet az események ilyen fejlődésével, amely megerősítené az Északatlanti Tömböt (NATO), mely a Szovjetunió és a népi demokratikus országok ellen irányul. Ezért a Német Szövetségi Köztársaság képviselőivel folytatott tárgyalások alkalmával teljes nyíltsággal megmondtuk Adenauer úrnak: Ne kívánja tőlünk azt. amit nem adhatunk meg: Ügy vélem, hogy a németek hasonló esetben éppen így járnának el. Amikor aláírták és érvénybe léptették a párizsi egyezményeket, amikor a Német Szövetségi Köztársaság belépett a NATO-ba, ezzel komoly akadályokat gördítettek Németország két részének egységes német állammá való egyesítése útjába. Németország egységének felújítását úgy kell megvalósítani, hogy az egységes német állam békeszerető és demokratikus állam legyen, hogy a német állam erői ne irányuljanak más állam ellen. Nemrégen megbeszéléseket folytattunk a Német Szövetségi Köztársaság képviselőivel. A megbeszélések megmutatták, hogy e kérdés megoldásának útján még jelentős nehézségeket kellene legyőzni. A Német Szövetsigi Köztársaság küldöttségével folytatott tárgyalások alkalmával Adenauer úr az egyik üléaen azt bizonyítgatta, hogy az Északatlanti Tömb állítólag békés indítékokból alakult és hogy ez a szervezet egyáltalán nem veszélyezteti a Szovjetuniót Mi azonban jól tudjuk, hogy a NATO katonai szervezetként létesült, tehát nem sportszervezet, amely sporttalálkozók, labdarúgó-versenyek rendezésére alakult. Igyekeztek bebizonyítani nekünk, hogy a NATO védelmi célokra alakult. Annak idején e NATO résztvevőihez fordultunk, é» azt mondottuk nekik, hogy mi is be akarunk lépni ebbe a „védelmi szervezetbe". Amint ismeretes, a Szovjetuniót nem vették fel. Ez a tény is arról beszél, hogy a NATO a Szovjetunió ellen irányul. Teljesen világos, hogy amikor érvénybe léptek a párizsi egyezmények, amikor a Német Szövetségi Köztársaság belépett a NATO-ba, ezzel komo'.y akadály lépett a német kérdés megoldásának útjába. Mi az egyetlen helyes kiutat javasoljuk — adják e kérdés megoldását a német nép kezébe. A németek megtalálják a helyes megoldáshoz vezető utat. Ügy vélem, hogy közös nézetünknek adok kifejezést, amikor azt mondom, hogy a német népnek és a Szovjetunió népeinek érdeke, hogy békés baráti kapcsolatokban éljenek. A Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztársaság között őszinte baráti kapcsolatok alakultak ki. A szovjet kormány minden téren törekedni fjg arra is, hogy baráti kapcsolatokat teremtsen a Német Szövetségi Köztársasággal és Igyekezni fog hozzájárulni Németország két részének közeledéséhez. Szeretném, mint kommunistái és a Szovjetunió. Kommunista Pártja Központi Bizottságának titkára, megmondani anélkül, hogy nézetemet az összes jelenlévőkre rákényszecíteném, hogy a mi pártunk, amely Marx, Engels, Lenin és Sztálin tanításához igazodik, a legnemesebb célra — a kommunizmus felépítésére törekszik. Arra törekszünk, hogy szűnjék meg az embernek ember által való kizsákmányolása, hogy az ember az embernek barátja legyen, hogy a munka és a tudomány jótéteményei az embert szolgálják. Ha valamennyi nép erre az útra lépne, akkor nemcsak a háború lehetősége, hanem bármely fegyveres konfliktus lehetősége is kizárt volna. A Német Demokratikus Köztársaság dolgozói a szocialista építés útjára léptek. A szocializmus építése a Német Demokratikus Köztársaságban oly fonto» esemény, amelyre most nehéz szavakat találni, hogy helyesen fejezzük ki ennek teljes fontosságát és nagyságát. Meg kell mondanom, hogy a szovjet állam feladata, hogy jószomszédi kapcsolatokat teremtsen az egész német néppel. Nem kételkedem, hogy erre törekszenek a Német Demokratikus Köztársáság vezető tényezői is. Adenauer úr, a Német Szövetségi Köztársaság kancellárja, a moszkvai tárgyalások folyamán többször kijelentette, hogy a Német Szövetségi Köztársaság kormánya igyekszik baráti kapcsolatot kifejleszteni a szovjet néppel. Nincs jogom, hogy kételkedően nyilatkozzam erről a kijelentésről, örülni fogunk, ha ezeket a szép szavakat szép tettek támasztják majd \lá. Barátságunk és kölcsönös bizalmunk a Német Demokratikus Köztársaság képviselőivel napről napra erősödni fog. Reméljük azt is, hogy továbbra is kielégítően fejlődnek a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság kapcsolatai. Mind a Szovjetuniónak, mind a Német Szövetségi Köztársaságnak érdeke, hogy országaink között széles mértékben fejlődjenek a kereskedelmi és kulturális kapcsolatok. Ez nagy javára válik mind a Német Szövetségi Köztársaságnak, mind a Német Demokratikus Köztársaságnak, mind pedig a Szovjetuniónak is. Szeretnék beszélni egy részletkérdésről is — a volt hadifoglyok kérdéséről, akiket a Szovjetunió törvényszéke mint háborús bűnösöket elítélt. Emlékeznek, hogy ebben a kérdésben Bulganyin elvtárs és én is véleménycserét folytattunk önökkel, amikor Genfből hazatértünkben megálltunk Berlinben. Pieck elvtárs, a Német Demokratikus Köztársaság elnöke e kérdésben levelet intézett Vorosilov elvtárshoz, a Szovjetunió Legfelső ^Tanácsa Elnökségének elnökéhez. Amikor hozzánk jött a Német Szö» vetségi Köztársaság küldöttsége, szintén ezzel a kérdéssel fordult hozzánk és ezt egybekapcsolta a Szovjetunió és a Kémet Szövetségi Köztársaság közötti diplomáciai kapcsolatok felvételével. Mi kijelentettük Adenauer ür* nak és a Német Szövetségi Köztársa* ság kormányküldöttsége tagjainak, hogy ez a kérdés egyáltalán nem érinti a diplomáciai kapcsolatok felvételéről szóló tárgyalásokat és ezt csupán a Szovjetunió oldhatja meg, mert ezek az emberek bűntetteket követtek el a szovjet nép ellen és ezért őket szovjet bíróság ítélte el. Azonban az idő múlik, az emberek változnak, némelyik jobbá, némelyik rosz-f szabbá. Az emberek többségű azonban mégiscsak jobbá válik. Ezért úgy véljflk, hogy eleget lehet tenni ezen emberek idő előtt való elbocsátása érdekében kifejezett óhajnak. Tekintetbe vesszük, hogy rokonaik és hozzátartozóik hazavárják apjukat, fiaikat, férjüket, testvérüket. Értjük, hogy tekintetbe kell venni emberi érzéseiket. Ezek az emberek már kitöltötték büntetésük jelentős részét és ^reméljük, hogy helyesen értékelik a szovjet kormány nagylelkűségét és szabadonbocsátásuk után a Szovjetunióhoz való viszonyukban nem fognak a bosszú érzéséből kiindulni. Ezekről a kérdésekről akartam említést tenni beszédemben. A szerződéstervezet, amelyet a bizottság előkészített, nyilvánvalóan kielégíti mind a két felet, ami nem éppen gyakori. Többnyire úgy történik, hogy a kérdések megoldásához kompromisszus útján jutnak. Nálunk nincs kompromisszum, mert nem harcolnak különböző nézőpontok, a nézetek megegyeznek, megegyezik a világnézetünk. Természetesen az a tény, hogy a szovjet csapatok még az önök területén maradnak, bizonyos keserűséget kelthet, azonban meggyőződésünk, hogy ezen intézkedés szükségességét helyesen fogják értelmezni. Világos, hogy idegen csapatok jelenléte, akár baráti hatalom csapatainak jelenléte is, nem mindig kelt -lelkesedést a lakosságban. Mégis az emberek megérthetik és meg kell érteniök, hogy az adott körülmények között ez szükséges. Az a közöa határozatunk, hogy a szovjet csapatok az önök telületén maradnak, ideiglenes intézkedés. Tudatosítjuk, hogy ez nem kellemes, és ezért ha Itt bárki is azt mondaná, hogy ez kellemes határozat, akkor ezt bizalmatlanul hallgatnánk. Egyetértenek önök ezzel? Ulbricht: Egyetértünk. Hruscsov: Azonban önökkel együtt olyan helyzetre fogunk törekedni, hogy államaink között megegyezés jöjjön létre a fegyveres erők számának csökkentéséről általában és a szovjet, amerikai, brit és francia csapatok visszahívásáról Németországból. Ha az USA, Anglia és Franciaország kész volna ezt megtenni ma, akkor ezt a kérdést azonnal megoldhatnók. Mi készen vagyunk visszahívni csapatainkat Németországból, de csak azzal a feltétellel, hogy visszahívják csapataikat o hitleri Németország ellen folytatott háborúban volt partnereink is. Reméljük, hogy ez a kérdés a jövőben megoldást nyer. A négy nagy-* hatalom kormányfőinek genfi értekezlete indítékot ad erre a reményre. Reméljük, hogy a genfi szellem fejlődni és erősödni fog, de nemcsak láthatatlan és megfoghatatlan szellem alakjában, hanem olyan konkrét akciók alakjában is, amilyeneket mi hajtottunk végre, amikor elhatároztuk fegyveres erőink létszámának 640 ezer fővel való csökkentését, amikor föladtuk a finnországi Porkkala-Udd haditengerészeti támaszpont bérletét és amikor több más intézkedést tettünk. Elvárjuk, hogy genfi partnereink hasonlóképpen válaszolnak és akkor újabb javaslatok következhetnek a mi rlazünkről. Egyes burzsoá kritikusok kifogásolták, hogy bár mosolyogtunk és barátságosan viselkedtünk, de állítólag tovább nem mentünk. De vajon azok a tények, amelyeket felsoroltam, — a fegyveres erők létszámának csökkentése, a finnországi haditengerészeti támaszpont feladása — nem konkrét tettek-e, amelyek a nemzetközi feszültség enyhítésére irányulnak? Egyúttal elvárjuk, hogy a genfi szellem konkrét eredményei megnyilvánulnak a nyugati hataimaknál és hozzájárulnak a nemzetközi feszültség enyhítéséhez és a béke megszilárdításához. /