Uj Szó, 1955. szeptember (8. évfolyam, 210-235.szám)

1955-09-21 / 227. szám, szerda

1955. szeptember 21*. UJSZÖ 7 A Szovjetunió megszünteti a főbiztos tisztségét Németországban A Szovjetunió és az NDK kormányküldöttségeinek tárgyalásai Moszkva, (TASZSZ) — Szeptem­ber 19-én délelőtt tovább folyt a moszkvai Kreml-palotában a Szov­jetunió és a Német Demokratikus Köztársaság kormányküldöttségei­nek tárgyalása a Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztársaság baráti kapcsolatainak fejlesztésére és megszilárdítására irányuló to­vábbi lépésekről. A tárgyalásokon Ottó Grotewohl, a Német Demokratikus Köztársaság miniszterelnöke elnökölt. Az ülés elején Lothar Bolz, a Német Demokratikus Köztársaság külügyminisztere és miniszterelnök. helyettess beszámolót tartott a Szovjetunió és a Német Demokra­tikus Köztársaság közötti kapcso­latról szóló szerződés javaslatáról, amelyet a szeptember 17-i ülésén megalakított szovjet-német vegyes, bizottság dolgozott ki. A szerződés javaslatának megtár­gyalása folyamán a Német Demok­ratikus Köztársaság nevében fel­szólalt Ottó Grotewohl, a Német Demokratikus Köztársaság minisz­terelnöke, valamint a küldöttség következő tagjai: Walter Ulbricht, a miniszterel­nök élső helyettese; Ottó Nusch­ke, a miniszterelnök helyettese, Berthold Rose, a Demofcratikus Pa^ rasztpárt főtitkára, Lothar fiolz, a miniszterelnök helyettese és az NDK külügyminisztere, valamint Erich Korrens, a Demokratikus Németország Nemzeti Frontja Nem­zeti Tanácsának elnöke. A Szovjetunió részéről tieszrédet mondottak: ' N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, N. Sz. Hruscsov, a Szov­jetunió Legfelső Tanácsa Elnöksé­gének tagja. A következő ülést szeptember 20-án tartották. N. A. Bulganyin beszéde Kötelességemnek tartom, hogy elsősorban köszönetemet fejezzem ki a bizottság tagjainak, akik ma oly fontot dokumentumot készí­tettek el számunkra, amilyen a „Szovjetunió és a Német Demok­ratikus Köztársaság közötti kap­csolatokról szóló szerződés" javas­lata. Ez a szerződé* új történelmi korszak kezdetét jelenti a Szovjet­unió és a Német Demokratikus Köztársaság közötti kapcsolatok fej­lődésében. A szovjet kormány teljesen egyetért a beterjesztett dokumen­tum szövegével. A legnagyobb megelégedéssel hallgattuk itt meg ma a Német Demokratikus Köztársaság küldött­sége tagjainak: Ulbricht elvtársnak, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottsága első titkárá­nak, a miniszterelnök helyettesé­nek; Nuschke elvtársnak, a mi­niszterelnök helyettesének és a Ke­reszténydemokrata Unió Párt elnö­kének; Rose elvtársnak, a Demok­ratikus Parasztpárt főtitkárának Bolz elvtársnak, a miniszterelnök helyettesének, az NDK külügymi­niszterének és a Nemzeti Demok­rata Párt elnbkének; Korrens ta­nárnak, a Demokratikus Németor­szág Nemzeti Frontja Nemzeti Ta­nácsa Elnöksége elnökének beszé­deit. Teljesen osztjuk azokat a gondolatokat, amelyeket kifejeztek. A „Szovjetunió is a Német Demok­ratikus Köztársaság kapcsolatairól szóló szerződés" javaslatát rendkí­vül fontosnak tartjuk. Nem kétsé­ges, (hogy ez a szerződés hozzájá­rul az államaink közötti baráti kapcsolatok megszilárdításához és a szoros együttműködés további fejlesztéséhez a szuverenitás köl­csönös tiszteletben tartása, az egyen­jogúság és az egymás belügyeibe való be nem avatkozás alapján. A szerződés tekintetbe veszi az új helyzetet, amely 1954-ben a párizsi egyezmények érvénybelépése kö­vetkeztében alakult ki. Különösen örvendetes, hogy a szerződés a Szovjetunió és a Né­met Demokratikus Köztársaság tö­rekvéseinek egyesítésére irányul, s hozzájárul a világbéke és az eu­rópai biztonság fenntartásához és megszilárdításához. A szerződés elő­segíti Németországnak, mint békés és demokratikus államegységnek felújítását is. Ez a szerződés megfe. lel a szovjet és a német nép, va­lamint a többi európai népek érde­keinek is. Megerősítjük,' hogy a közöttünk levő kapcsolatok állámaink teljes egyenj ogúságénak tiszteletbentartá ­sán alapulnak. E szerződés alapján, amint már itt mondottuk, a Német Demokratikus Köztársaság szaba­don oldhatja meg bel- és külpoli­tikája kérdéseit, valamint a Német Szövetségi Köztársasággal való kap. csolatait, éppúgy, mint a többi álla­mokkal való kapcsolatainak fejlesz, tését is. Ezzel kapcsolatban a szov­jet kormány megvizsgálta, célszerű-e a Szovjetunió németországi fő­biztosa tisztségének további meg­tartása. A szovjet kormány ugyan­csak megvizsgálta a németországi ellenőrző tanács 1945—1948. évek­ben kiadott törvényeinek, irányel­veinek, rendeleteinek és esgyéb rendelkezéseinek kérdését is és ha. tározatot hozott, amelyet itt akarok tudatni a Német Demokratikus Köztársaság küldöttségével, és amelyről tudósítani akarom önt, miniszterelnök elvtárs. A szovjet kormány célszerűnek tartotta a Szovjetunió német­országi főbiztosi tisztségének el­törlését és megbízni a Szovjet­unió NDK-beli nagykövetét, hogy megfelelő kapcsolatokat tartson fenn az USA-nak, Angliának és Franciaországnak Német Szövetsé­gi Köztársaságbeli képviselőivel az egész Németországot érintő kérdé­sekben, valamint a négy nagyha­talom megfelelő határozataiból fo­lyó kérdésekben. Mivel a Német Demokratikus Köztársaságban megvalósították a németországi ellenőrzési tanács rendelkezéseit a társadalmi élet bé. kés és demokratikus alapokon va­ló átépítéséről, és tekintettel a Né­met Demokratikus Köztársaság ér­vényes törvényeire, amelyek feles­legessé teszik az említett rendel­kezések érvényben hagyását, a szovjet kormány célszerűnek tart­ja megállapítani, hogy a németor­szági ellenőrző tanács 1945—1948. években kiadott idevonatkozó tör­vényei, irányelvei, rendeletei és egyéb intézkedései a Német De­mokratikus Köztársaság területén érvényüket vesztik. Miniszterelnök elvtársi Elvtársak, a Német Demokratikus Köztársaság kormányküldöttségé­nek tagjai! Mai ülésünk valóban történelmi jelentőségű ülés. Beíró­dik népeink kapcsolatainak törté­netébe. Ismeretes, hogy a törté­nelmi eseményeket nem mindig ér­tékelik mindjárt megfelelően. A kormánytársaknak néha úgy tűnik, hogy mindez szokásos, mindez mindennapi életünk része. Úgy vélem azonban, hogy az, amit itt ma oly szépen elmondot­tak az önök küldöttségének képvi­selői, valamint az is, amit az ál­lamaink közötti szerződés tartal­maz, túlmegy mai elképzeléseink keretein. Mindaz, ami tárgyalásaink folyamán itt történik, a dokumen­tumok, emelveket aláírunk, beíród. nak államaink történetébe, ame­lyekben az államhatalom a nép, a munkások, a parasztok és a dol­gozó értelmiség kezében van és pél­dául fognak szolgálni arra, hogyan építi a nép az önzetlen barátságon alapuló állami kapcsolatait és ho­gyan követ egyetlen célt — a né­pek jólétét és békés életét. Engedjék meg, hogy végezetül anríak a meggyőződésemnek adjak kifejezést, hogy mindaz, amit tár­gyalásaink folyamán elértünk, megfelel a német és a szovjet nép érdekeinek éppúgy, mint a többi európai népek érdekeinek is. N. Sz. Hruscsov nyilatkozata Moszkva, szeptember 19. (TASZSZ). Teljesen egyetértünk mindazzal, emít ebben a kérdésben Bulganyin elvtárs mondott. Szeretnék rámutatni, hogy a mi nézetünk szerint a Német Demokra­tikus Köztársaság fejlődése szempont­jából óriási fontossága a demokratikus Németország Nemzeti Frontjában tö­mörült politikai pártok szoros együtt­működése. Mindnyájan jól tudjuk, hogy e pár­tok és vezető tényezőik együttes te­vékenységének nagy befolyása van ar­ra, hogy jelentős sikereket érjenek el a Német Demokratikus Köztársaság gazdaságának és kultúrájának fejlődé­sében, a Német Demokratikus Köztár­saság és a Szovjetunió baráti kapcso­latainak kialakításában és e kapcsola­tok további megszilárdításában. A Nemzeti Front valamennyi pártjá­nak őszinte, sokoldalú együttműködé­se az önök előrehaladásának biztosité­ka. Megértjük, hogy nem könnyű fel­adat ezt az együttműködést elérni. Természetesen a kölcsönös engedmé­nyek szükségességéből kel! kiindulni, azonban ezen engedményeknek nem szabad az alapvető cél kárára lénniök, amelyet a Német Demokratikus Köz­társaság kitűzött. A feladat, amely előtt a német nép áll, és amelyre a németek millióinak figyelme összpontosul, a német nép újraegyesítése, egy egységes, béke­szerető demokratikus államban. Mi készek vagyunk mindig minden erőnk­ből elősegíteni e feladat sikeres meg­oldását. A német állam egységének felújítása ólyan módon, hogy az a né­met nép és az európai népek javára váljék, nemcsak az egyik féltől függ. Két fél szerepel itt: a Német Demok­ratikus Köztársaság és a Német Szö­vetségi Köztársaság. Ezenkívül van itt még négy állam, amelyeket bizonyos feltételek és kötelezettségek kötnek és nézetük a német kérdés megoldása szempontjából mindeddig eltérő. Ezért nem szabad helytelen illúziókat táplál­nunk. Amint ismeretes, a négy nagyhata­lom külügyminiszterei rövidesen ösz­szeülnek Genfben, ahol többek között Németország kérdéséről is tárgyalni fognak. Álláspontunk e kérdésben vilá­gos. Beszédemben konkrét tényekkel szeretnék foglalkozni. A tények a kö­vetkezők: A négy állam közül, ame­lyeknek külügyminiszterei összejön­nek Genfben, három állam az Észak­atlanti Tömb (NATO) tagja és egy ál­lam nincs ebben a szövetségben. És mi több, a NATO éppen ez ellen az állam ellen irányul. A három állam kormányai a Német Szövetségi Köz­társaság kormányával együtt azt akad­ják, hogy Németország egyesítése az 6 feltételeik mellett valósuljon meg és hogy az egyesített Németország szin­tén bekapcsolódjék a NATO-ba. ügy vélem, hógy ez éz út nem felel meg a német nép érdekeinek, nem felel meg az európai államok biztonsága és a nemzetközi feszültség enyhítése érde­keinek. Mi egyáltalán nem érthetünk egyet az események ilyen fejlődésével, amely megerősítené az Északatlanti Tömböt (NATO), mely a Szovjetunió és a népi demokratikus országok ellen irányul. Ezért a Német Szövetségi Köztársaság képviselőivel folytatott tárgyalások alkalmával teljes nyíltság­gal megmondtuk Adenauer úrnak: Ne kívánja tőlünk azt. amit nem adhatunk meg: Ügy vélem, hogy a németek ha­sonló esetben éppen így járnának el. Amikor aláírták és érvénybe léptet­ték a párizsi egyezményeket, amikor a Német Szövetségi Köztársaság belé­pett a NATO-ba, ezzel komoly akadá­lyokat gördítettek Németország két részének egységes német állammá való egyesítése útjába. Németország egységének felújítását úgy kell megvalósítani, hogy az egy­séges német állam békeszerető és de­mokratikus állam legyen, hogy a né­met állam erői ne irányuljanak más állam ellen. Nemrégen megbeszéléseket folytat­tunk a Német Szövetségi Köztársaság képviselőivel. A megbeszélések meg­mutatták, hogy e kérdés megoldásának útján még jelentős nehézségeket kel­lene legyőzni. A Német Szövetsigi Köztársaság küldöttségével folytatott tárgyalások alkalmával Adenauer úr az egyik üléaen azt bizonyítgatta, hogy az Északatlanti Tömb állítólag békés indí­tékokból alakult és hogy ez a szerve­zet egyáltalán nem veszélyezteti a Szovjetuniót Mi azonban jól tudjuk, hogy a NATO katonai szervezetként létesült, tehát nem sportszervezet, amely sporttalálkozók, labdarúgó-ver­senyek rendezésére alakult. Igyekeztek bebizonyítani nekünk, hogy a NATO védelmi célokra alakult. Annak idején e NATO résztvevőihez fordultunk, é» azt mondottuk nekik, hogy mi is be akarunk lépni ebbe a „védelmi szervezetbe". Amint ismere­tes, a Szovjetuniót nem vették fel. Ez a tény is arról beszél, hogy a NATO a Szovjetunió ellen irányul. Teljesen világos, hogy amikor ér­vénybe léptek a párizsi egyezmények, amikor a Német Szövetségi Köztársa­ság belépett a NATO-ba, ezzel komo'.y akadály lépett a német kérdés megol­dásának útjába. Mi az egyetlen helyes kiutat javasoljuk — adják e kérdés megoldását a német nép kezébe. A németek megtalálják a helyes megol­dáshoz vezető utat. Ügy vélem, hogy közös nézetünknek adok kifejezést, amikor azt mondom, hogy a német népnek és a Szovjetunió népeinek érdeke, hogy békés baráti kapcsolatokban éljenek. A Szovjetunió és a Német Demokra­tikus Köztársaság között őszinte bará­ti kapcsolatok alakultak ki. A szovjet kormány minden téren törekedni fjg arra is, hogy baráti kapcsolatokat te­remtsen a Német Szövetségi Köztársa­sággal és Igyekezni fog hozzájárulni Németország két részének közeledé­séhez. Szeretném, mint kommunistái és a Szovjetunió. Kommunista Pártja Központi Bizottságának titkára, meg­mondani anélkül, hogy nézetemet az összes jelenlévőkre rákényszecíteném, hogy a mi pártunk, amely Marx, En­gels, Lenin és Sztálin tanításához iga­zodik, a legnemesebb célra — a kom­munizmus felépítésére törekszik. Arra törekszünk, hogy szűnjék meg az em­bernek ember által való kizsákmányo­lása, hogy az ember az embernek ba­rátja legyen, hogy a munka és a tu­domány jótéteményei az embert szol­gálják. Ha valamennyi nép erre az útra lépne, akkor nemcsak a háború lehe­tősége, hanem bármely fegyveres kon­fliktus lehetősége is kizárt volna. A Német Demokratikus Köztársaság dolgozói a szocialista építés útjára léptek. A szocializmus építése a Német Demokratikus Köztársaságban oly fon­to» esemény, amelyre most nehéz sza­vakat találni, hogy helyesen fejezzük ki ennek teljes fontosságát és nagysá­gát. Meg kell mondanom, hogy a szovjet állam feladata, hogy jószomszédi kap­csolatokat teremtsen az egész német néppel. Nem kételkedem, hogy erre törekszenek a Német Demokratikus Köztársáság vezető tényezői is. Adenauer úr, a Német Szövetségi Köztársaság kancellárja, a moszkvai tárgyalások folyamán többször kijelen­tette, hogy a Német Szövetségi Köz­társaság kormánya igyekszik baráti kapcsolatot kifejleszteni a szovjet néppel. Nincs jogom, hogy kételkedően nyilatkozzam erről a kijelentésről, örülni fogunk, ha ezeket a szép sza­vakat szép tettek támasztják majd \lá. Barátságunk és kölcsönös bizalmunk a Német Demokratikus Köztársaság képviselőivel napről napra erősödni fog. Reméljük azt is, hogy továbbra is kielégítően fejlődnek a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság kap­csolatai. Mind a Szovjetuniónak, mind a Német Szövetségi Köztársaságnak érdeke, hogy országaink között széles mértékben fejlődjenek a kereskedelmi és kulturális kapcsolatok. Ez nagy javára válik mind a Né­met Szövetségi Köztársaságnak, mind a Német Demokratikus Köztársaság­nak, mind pedig a Szovjetuniónak is. Szeretnék beszélni egy részletkér­désről is — a volt hadifoglyok kér­déséről, akiket a Szovjetunió törvény­széke mint háborús bűnösöket elítélt. Emlékeznek, hogy ebben a kérdés­ben Bulganyin elvtárs és én is véle­ménycserét folytattunk önökkel, ami­kor Genfből hazatértünkben megáll­tunk Berlinben. Pieck elvtárs, a Német Demokra­tikus Köztársaság elnöke e kérdésben levelet intézett Vorosilov elvtárshoz, a Szovjetunió Legfelső ^Tanácsa Elnök­ségének elnökéhez. Amikor hozzánk jött a Német Szö» vetségi Köztársaság küldöttsége, szin­tén ezzel a kérdéssel fordult hozzánk és ezt egybekapcsolta a Szovjetunió és a Kémet Szövetségi Köztársaság közötti diplomáciai kapcsolatok felvé­telével. Mi kijelentettük Adenauer ür* nak és a Német Szövetségi Köztársa* ság kormányküldöttsége tagjainak, hogy ez a kérdés egyáltalán nem érin­ti a diplomáciai kapcsolatok felvételé­ről szóló tárgyalásokat és ezt csu­pán a Szovjetunió oldhatja meg, mert ezek az emberek bűntetteket követ­tek el a szovjet nép ellen és ezért őket szovjet bíróság ítélte el. Azon­ban az idő múlik, az emberek változ­nak, némelyik jobbá, némelyik rosz-f szabbá. Az emberek többségű azon­ban mégiscsak jobbá válik. Ezért úgy véljflk, hogy eleget lehet tenni ezen emberek idő előtt való elbocsátása érdekében kifejezett óhajnak. Tekin­tetbe vesszük, hogy rokonaik és hoz­zátartozóik hazavárják apjukat, fiai­kat, férjüket, testvérüket. Értjük, hogy tekintetbe kell venni emberi ér­zéseiket. Ezek az emberek már ki­töltötték büntetésük jelentős részét és ^reméljük, hogy helyesen értékelik a szovjet kormány nagylelkűségét és szabadonbocsátásuk után a Szovjet­unióhoz való viszonyukban nem fog­nak a bosszú érzéséből kiindulni. Ezekről a kérdésekről akartam em­lítést tenni beszédemben. A szerződéstervezet, amelyet a bi­zottság előkészített, nyilvánvalóan kielégíti mind a két felet, ami nem éppen gyakori. Többnyire úgy törté­nik, hogy a kérdések megoldásához kompromisszus útján jutnak. Nálunk nincs kompromisszum, mert nem har­colnak különböző nézőpontok, a néze­tek megegyeznek, megegyezik a vi­lágnézetünk. Természetesen az a tény, hogy a szovjet csapatok még az önök területén maradnak, bizonyos kese­rűséget kelthet, azonban meggyőződé­sünk, hogy ezen intézkedés szükséges­ségét helyesen fogják értelmezni. Vi­lágos, hogy idegen csapatok jelenléte, akár baráti hatalom csapatainak je­lenléte is, nem mindig kelt -lelkesedést a lakosságban. Mégis az emberek megérthetik és meg kell érteniök, hogy az adott körülmények között ez szükséges. Az a közöa határozatunk, hogy a szovjet csapatok az önök te­lületén maradnak, ideiglenes intézke­dés. Tudatosítjuk, hogy ez nem kel­lemes, és ezért ha Itt bárki is azt mondaná, hogy ez kellemes határozat, akkor ezt bizalmatlanul hallgatnánk. Egyetértenek önök ezzel? Ulbricht: Egyetértünk. Hruscsov: Azonban önökkel együtt olyan helyzetre fogunk töre­kedni, hogy államaink között meg­egyezés jöjjön létre a fegyveres erők számának csökkentéséről általában és a szovjet, amerikai, brit és fran­cia csapatok visszahívásáról Német­országból. Ha az USA, Anglia és Franciaország kész volna ezt meg­tenni ma, akkor ezt a kérdést azon­nal megoldhatnók. Mi készen vagyunk visszahívni csapatainkat Németország­ból, de csak azzal a feltétellel, hogy visszahívják csapataikat o hitleri Né­metország ellen folytatott háborúban volt partnereink is. Reméljük, hogy ez a kérdés a jö­vőben megoldást nyer. A négy nagy-* hatalom kormányfőinek genfi érte­kezlete indítékot ad erre a reményre. Reméljük, hogy a genfi szellem fej­lődni és erősödni fog, de nemcsak láthatatlan és megfoghatatlan szellem alakjában, hanem olyan konkrét ak­ciók alakjában is, amilyeneket mi haj­tottunk végre, amikor elhatároztuk fegyveres erőink létszámának 640 ezer fővel való csökkentését, amikor föl­adtuk a finnországi Porkkala-Udd ha­ditengerészeti támaszpont bérletét és amikor több más intézkedést tettünk. Elvárjuk, hogy genfi partnereink ha­sonlóképpen válaszolnak és akkor újabb javaslatok következhetnek a mi rlazünkről. Egyes burzsoá kritikusok kifogá­solták, hogy bár mosolyogtunk és ba­rátságosan viselkedtünk, de állítólag tovább nem mentünk. De vajon azok a tények, amelyeket felsoroltam, — a fegyveres erők létszámának csök­kentése, a finnországi haditengerésze­ti támaszpont feladása — nem konkrét tettek-e, amelyek a nemzetközi fe­szültség enyhítésére irányulnak? Egyúttal elvárjuk, hogy a genfi szellem konkrét eredményei megnyil­vánulnak a nyugati hataimaknál és hozzájárulnak a nemzetközi feszültség enyhítéséhez és a béke megszilárdítá­sához. /

Next

/
Thumbnails
Contents