Uj Szó, 1955. szeptember (8. évfolyam, 210-235.szám)

1955-09-21 / 227. szám, szerda

8 Ili $10 1955. szeptember 21. A baráti kapcsolatok további megszilárdítására irányuló törekvéssel áthatott tárgyalások A Szovjetunió és Finnország baráti, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási A Szovjetunió lemond Porkkala-Udd területének haditengerészeti Moszkva, (TASZSZ) — K. J. Vorosilovnak, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnöksége elnökének meghívására ez év szeptember 16. és 20. között a Szovjetunióban tartózkodott J. K. Paasikivi, a Finn Köztársaság elnöke. Az elnököt U. Kekkonen miniszterelnök, E. Skog honvédelmi miniszter, R. Svento miniszter és R. Seppala, a külügyminisztérium államtitkára kisérték. K. J. Vorosilov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke és J. K. Paasikivi, a Finn Köztársaság elnöke kicserélték véleményüket a szovjet-finn kapcsolatokat és néhány nemzetközi problémát érintő kérdésről. Szovjet részről a véleménycserén részt vett N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének tagja, V. M. Molotov, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének első helyettese és külügyminiszter, valamint M. G. Pervuhin, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének első helyettese, A Finn Köztársaság részéről a véleménycserén részt vett U. Kekkonen miniszterelnök, E. Skog honvédelmi miniszter, R. Svento miniszter és R. Seppala, a külügyminisztérium államtitkára. A tárgyalások az őszinte bizalom, szívélyesség és kölcsönös megértés szellemében folytak le és az a törekvés hatotta át őket, hogy mirtdkét fél továbbra is megszilárdítsa Finnországnak és a Szovjetuniónak az egyenjogúságon, az egymás belügyeibe való be nem avatkozáson, az állami szuverenitás és nemzeti függetlenség kölcsönös tiszteletbentartásán alapuló eddigi baráti kapcsolatait, amint az megfelel az Egyesült Nemzetek Szervezete céljainak és elveinek. Mindkét fél megelégedéssel állapította meg, hogy a gazdasági és kulturális téren való együttműködés gyümölcsözően fejlődik, ami többek között megnyilvánult a Szovjetunió és a Finnország között megkötött új, hosszútartamú kereskedelmi szerződésben, valamint a tudományos és technikai együttműködésről szóló egyezményekben. A két fél annak az elhatározásának adott kifejezést, hogy ezt az együttműködést a két ország érdekéhen továbbfejleszti. Mindkét fél megegyezik abban, hogy a Szovjetunió és a Fimiország között 1948. április 6-án megkötött baráti eg», ütimüködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés szilárd alapját képezi a Szovjetunió és a Finnország közötti baráti kapcsolatok megszilárdításának és hozzájárul a béke és biztonság megerősítéséhez Európa északi részében. Abban egyeztek meg, hogy e szerződés érvényét húsz évvel meghosszabbítják és erről megfelelő jegyzőkönyvet írtak alá. Tekintettel a Szovjetunió és- a Finnország közötti jó szomszédi kapcsolatokra, valamint a nemzetközi feszültség bizonyos enyhülésére, amit ai utóbbi időben főleg » négy hatalom kormányfőinek genfi értekezlete következtében értek el, Finnország érdekeinek eleget téve a szovjet kormány lehetségesnek ismerte el, hogy feladja a Porkkala-Udd finn terület bérleti jogát, amelyet a Szovjetuniónak ötven év tartamára a Finnországgal 1947. február 10-én megkötött békeszerződés nyújtott haditengerészeti támaszpont létesítésére. Ezzel kapcsolatban a szovjet kormány elhatározta, hogy megszünteti haditengerészeti támaszpontját Porkkala-Uddon, onnan visszahívja a szovjet csapatokat és Porkkala-Udd bérelt területeit átadja Finnországnak. A szovjet kormány emellett a finn kormánynak kárpótlás nélkül átadja azokat a lakó-, köz-, raktár- és más épületeket és kikötőberendezéseket, mólókat és egyéb építkezéseket, amelyeket a szovjet fél Porkkala-Udd területén épített. A Szovjetunió kormánya és Finnország kormánya megerősítették, hogy külpolitikai törekvéseiket továbbra is a nemzetközi feszültség további enyhítésére, valamint a népek békéje és biztonsága biztosításának támogatására fogják irányítani. A finn és szovjet képviselők tárgyalásaik folyamán részletesen és nyíltan megtárgyalták a finn-szovjet kapcsolatokat érintő összes kérdéseket, emellett kifejezésre jutott mindkét fél ílláspontja. A véleménycsere^ a teljes bizalom légkörében, valamint azon baráti, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés baráti szellemében folyt le, amelyet a Finn Köztársaság elnöke és kíséreteinek tagja, másrészt a Szovjetunió vezető tényezői 1948-ban kötöttek és hozzájárult Finnország és a Szovjetunió baráti kapcsolatainak és kölcsönös bizalmának további megszilárdításához a finn és a szovjet nép javára és boldogságára. szerződésük érvényét húsz évvel meghosszabbítják támaszpontként való felhasználási jogáról Egyezmény Porkkala-Udd területéről Jegyzőkönyv a szovjet—finn szerződés meghosszabbításáról Moszkva, (TASZSZ) — A Szovjetunió Legfelső Tanácsának elnöke Os a F;nn Köztársaság elnöke, kifejezésre juttatva az együttműködésre .irányuló rendíthetetlen törekvésüket a nemzetközi béke és biztonság fenntartásának érdekében, az Egyesült Nemzetek Szervezete céljaival és elveivel összhangban, hozzájárulni óhajtva a Szovjetunió és a Finnország között kialakult baráti és jó szomszédi kapcsolatok további fejlesztéséhez és megszilárdításához, valamint megállapítva, hogy az 1948. április 6-án Moszkvában a Szovjetunió és a Finnország között megkötött baráti, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés megfelel a két ország létérdekeinek és elősegíti a fent felsorolt feladatok sikeres megoldását, elhatározták a következő jegyzőkönyv aláírását és meghatalmazottaikká a következőket nevezték ki: a Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége — N. A. Bulganyint, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökét, a Finn Köztársaság elnöke Urho Kekkonen miniszterelnököt és Emil Skog honvédelmi minisztert, akik meghatalmazásaik kicserélése után, amelyekről megállapítást nyert, hogy a megfelelő formában állíttattak ki és teljeseij rendben vannak, a következőkben egyeztek meg: 1. cikkely A 8. cikkely rendelkezése a Szovjetunió és a Finn Köztársaság között 1948. április 6-án Moszkvában aláírt baráti, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés időtartamának érvényéről megváltozik és ez a szerződés húsz évig marad érvényben attól az időtől számítva, amikor ez a jegyzőkönyv érvénybe lép. Ha a magas szerződő felek egyike sem mondja fel a szerződést egy évvel az említett határidő lefolyása előtt, a szerződés további öt évig marad érvényben és így történik minden egyes esetben, ha a magas szerződő felek egyike sem figyelmezteti írásban a folyó öt év eltelte előtt a másikat arra, hogy a szerződés érvényét eltörölni szándékszik. 2. cikkely. Ezt a jegyzökönyvet ratifikálni kell és a ratifikációs levelek kicserélése napján lép életbe, ami Helsinkiben történik a lehető legrövidebb időn belül. Ennek bizonyítékául a meghatalmazottak a jegyzőkönyvet aláírásaikkal és pecsétjükkel látták el. Kelt Moszkvában, 1955. szeptember 19-én két példányban orosz és finn nyelven és mindkét szöveg egyformán érvényes. N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének meghatalmazásából, Urho Kekkonen, Emil Skog, a Finn Köztársaság elnökének meghatalmazásából. Moszkva, (TASZSZ) — A Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége és a Finn Köztársaság elnöke szem előtt tartva, hogy a Szovjetunió és a Finn Köztársaság jószomszédi kapcsolatai kedvezően fejlődnek és a közöttük levő kölcsönös bizalom szüntelenül szilárdul, tekintetbe véve, hogy a Szovjetunió és a Finn Köztársaság között 1948 április 6-án aláírt baráti, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés biztosítja a két ország közötti baráti kapcsolatok további megszilárdításának feltételeit, i tekintettel arra, hogy a Szovjetunió eleget tesz a Finn Köztársaság érdekeinek, lehetségesnek ismerte el, hogy a kitűzött határidő előtt lemondjon a Szovjetuniónak nyújtott jogokról Porkkala Udd területének bérletét illetően és onnan visszahívja csapatait, elhatározták, hogy a következő megegyezést kötik és meghatalmazottaikká kinevezték: A Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnöksége — N. A. Bulganyint, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökét, a Finn Köztársaság elnöke — Urho Kekkonen miniszterelnököt és Emil Skog honvédelmi minisztert, akik meghatalmazásuk kicserélése után, amelyekről megállapítást nyert, hogy érvényesek és megfelelő formában vannak kiállítva, a következőkben egyeztek meg: \ 1. cikkely. A Szovjetunió a Finn Köztársaság javára lemond valamennyi jogáról az 1944. szeptember 19-én Moszkvában aláírt fegyverszüneti egyezmény 8. cikkelye alapján a Finn Köztársaság által bérbeadott egész terület használatáról és igazgatásáról, valamint e területre vonatkozó egyezményekről, amelyeknek átadását a Szovjetunió bérletébe ötven év tartamára megerősítettek haditengerészeti támaszpont építésének céljaira Porkkala-Udd félsziget területén az 1947. február 10-i Párizsban aláírt békeszerződés 4. cikkelyében. Ezzel egyidejűleg a Szovjetunió a Finn Köztársaság javára lemond a Porkkala-Ud-félsziget vasútai, víziutai, ország- és légi közlekedési utai használatának valamennyi jogáról, amelyeket a Szovjetuniónak az említett békeszerződés 4. cikkelyének második pontja alapján biztosítottak, valamint az ottani távösszeköttetési vonalak alkalmazási jogáról is. 2. cikkely. A Szovjetunió az első cikkelyben említett területről visszahívja összes fegyveres erőit és ezt a területet átadja a Finn Köztársaság teljesjogú igazgatásába három hónapon belül, ezen egyezmény ratifikációs leveleinek kicserélése után. 3. cikkely. A Szovjetunió a Finn Köztársaságnak átadja az első cikkelyben feltüntetett területet és e területen levő tulajdont olyan állapotban, ahogy az a második cikkelyben meghatározott időszakban lesz és ezt a tulajdont minden olyan fizetés, adó, vagy esetleges teher, vagy jog nélkül adja át, amelyek a bérleti időben esetleg a Szovjetunió, vagy annak társaságai, egyesületei, vagy polgárai javára keletkeztek. A Szovjetunió emellett kárpótlás nélkül átadja a Finn Köztársaságnak azokat a kaszárnyákat, lakóházakat és raktárépületeket, távösszeköttetési objektumokat, kikötöberendezéseket és kikötőhelyeket és egyéb berendezéseket, amelyeket a szovjet fél Porkkala-Udd területén épített és amelyeket a szovjet parancsnokság e területen meghagy a szovjet csapatok visszahívása után. 4. cikkely. Mindkét szerződéses fél kötelezi magát, hogy a második cikkelyben megállapított határidő után nem támasztanak egymással szemben semmilyen kártérítési igényt," amelyek abból következnének, hogy az első cikhelyben meghatározott terület a Szovjetunió közigazgatása alatt állott, vagy pedig abból, hogy ezt a területet e megegyezés alapján visszaadják a Finn Köztársaság teljesjogú igazgatásába. 5. cikkely. Ez az egyezmény ratifikálandó és a ratifikációs levelek kicserélésének napján lép életbe, amelyet a legrövidebb időn belül Helsinkiben megvalósítanak. A fent err'íteirek hiteiéül a meghatalmazottak aláírták e megegyezést és pecsétükkel látták el. Kelt, Moszkvában, 1955. szeptember 19-én két példányban orosz és finn nyelven, egyben mindkét példány egyforma érvényű. N. Bulganyin, a Szovjetunió Legfelső Tanácsának meghatalmazásából, Urho Kekkonen, Emil Skog, a Finn Köztársaság elnökének meghatalmazásából. vieoeie les áll auoinas EGON ERWIN KISCH: a • Az első világháború alatt Magyarországon teljesítettem katonai szolgálatot. Elhatároztam, hogy sokat fogok olvasni, ezért könyveket hozattam magamnak. Valamennyi azzal a kérdéssel foglalkozott, amelyre velem együtt millió és millió katona várta a választ: hogyan lehetne a jelenlegi világból olyan világot formálni, ahol nincsen háború, nincsen nyomor és nincsen igazságtalanság. A könyvek két csoportra oszlottak. Az író vagy az emberiség evolúciós fejlődésében bízott és a fokozatos reformok híve volt, vagy az 1789. évi francia forradalomhoz hasonló forradalmi átalakulás mellett tört pálcát. Nagyon szerettem volna nyugodtan áttanulmányozni ezeket a könyveket. Katonai beosztásom azonban olyan jellegű volt, hogy naponta jónéhány • órát vonaton voltam kénytelen tölteni és így nemigen jutott időm olvasásra. Utazás közben lett volna ugyan alkalmam olvasni, de kénytelen voltam beszélgetést folytatni útitársaimmal, még hozzá állandóan egy olyan témakörrel, mely semmiféle kapcsolatban nem állt a társadalom átformálásának vagy forradalmasításának eszméjével. Az akkori közös hadseregbeli előírások szerint, ha egy tiszt vagy tisztjelölt belépett egy Helyiségbe, a vasúti fülkét is beleértve, köteles volt az ott-tartózkodó magasabb rangú tiszteknek német nyelven bemutatkozni. Csak a magyarok használhatták bemutatkozáskor anyanyelvüket. felszálltam például Püspökladányon a vonatra. A fülkében, aiova benyitottam, egy huszárörnagy ült. Kék, sűrűn zs'nóro'ott attilát,'szűk lovaglónadrágot viselt, amelyet hegedűkulcs alakú vitézkötés díszített. Ha egyenruhájáról nem rítt volna le, hogy magyar, füléig kunkorodó, hetyke bajusza is elárulja nemzetiségét. Vigyázzba vágtam magam és német nyelven jelentettem: Kisch kadettaspiráns alázatosan bemutatkozik! — Miért nem mondod magyarul? — szólt hozzám magyarul az őrnagy, én azonban csak a hanglejtéséből sejtettem, hogy valamit kérdez. Továbbra is németül feleltem: — Parancsol, őrnagy úr? Az őrnagy teljes hosszában végigsimította kezével bajuszát és ismét mondott valamit. Ennek a mondatnak a végén azonban már nem kérdőjel, hanem felkiáltójel állt. Tisztelettel jelentettem, hogy nem értem, amit mond. Láttam rajta: nagyon csodálkozik; Tört németséggel megkérdezte: — Nem értettem jól a nevét kadéttaspirans úr, hogyan is hívják? Bátorkodtam jelenteni, hogy Kisch a nevem. — Hát akkor miért nem mutatkozik be magyarul ? Hi mást tehettem, alázatosan megismételtem, hogy nem tudok magyarul. Ezen aztán még jobban csodálkozott. — Mi az? 'logy lehet az, hisz maga magyar! Tiszteletteljes hangomba némi sajnálatot, sót bűnbánatot vegyítettem és bevallottam: ntm vagyok magyar, hanem prágai. — De az apjaura bizonyára magyar volt ? Amikor erre is egy szerény nemmel feleltem, a kékattilás huszárörnagy megcsóválta fejét: — hogy fognak bámulni a kaszinóban, ha ezt elmesélem. Egyszerűen nem fogják elhinni. Nincsen véletlenül egy névjegye kéznél? És én, aki Bernstein „A szocializmus feltételei" című művére és a reformizmus elméletére voltam kíváncsi, kénytelen voltam a huszárörnagy terjengős előadását végighallgatni. Részletesen kifejtette előttem, hogy „kis" magyar szó és anynyit jelent németül, hogy „klein", ellentétben a „nagy" szóval, mely viszont ennek pont az ellenkezőjét jelenti. Mindkettő a leggyakrabban előforduló magyar családnevek közé tartozik. Mindezt már azóta tudom, amióta Magyarországra érkeztem és azóta is százszor, ezerszer hallattam a legkülönbözőbb változatban. Mindamellett az őrnagy előadását olyan ábrázattal kellett végighallgatnom, mintha rettenetesen érdekelt volna a dolog. — Magyarországon sok Kis nevű ember van — folytatta mondókáját az őrnagy. — A budapesti újságok címlapján közvetlenül az újság neve mellett, két sorsjegyhirdetés ötlik az ember szemébe. Az egyik sorsjegyelárusítót Kisnek hívják, és így hirdet: „Kis szerencséje nagy." Arríikor az őrnagy ide ért, kénytelen voltam nevetni, mert ö is nevetett. — De most jön a legjobb! — folytatta. — A konkurrens cég, amelynek tulajdonosát Töröknek hívják, nem maradt adós a válasszal és így hirdet: „Török szerencséje örök". Itt a huszárörnagy olyan nevetésbe tört ki, hogy csak úgy potyogtak szeméből a könnyek hegedűkulccsal díszített nadrágjára. Éppen valami, még ennél is mulatságosabbat akart elmondani, amikor bocsánatot kértem és közöltem: sajnos, le kell szállnom a következő állomáson. Valóban le is szálltam, de csak azért, hogy egy másik vagonba szálljak ' át. óvatosságból egy üres fülkét válasitottam ki. De alig helyezkedtem el az ablak melletti sarokülésen, amikor belépett egy fiatal vonatos százados két öreg vonatos hadnagy kíséretében. Tiszteletteljesen bemutatkoztam és megint a már jól ismert magyar mondat ütötte meg fülemet: „Üjra valaki, aki szégyelli magát, hogy magyar!" A magyar uralkodó osztály elnyomta ugyan a horvátokat, ruszinokat, az erdélyi szászokat és a bánáti svábokat, nemzeti érzékenységük azonban szinte az üldözési mánia határáig terjedt. A három ittas vonatos tiszt is 'olyan magyarnak hitt engem, aki letagadja nemzetiségét. Amikor igyekeztem nekik megmagyarázni a dolgot, ellenségesen néztek rám és ismét kioktattak: „Kis" az egy tősgyökeres magyar szó és annyit jelent németül, hogy Jelein". Ez a legelterjedtebb magyar vezetéknév és a magyarok tíz százalékát „Kis"nek, másik tíz százalékát pedig „Nagy"-nak hívják. Nincs azonban a földkerekségen olyan .Jslagy", aki nem volna magyar. Az utolsó mondat különösen éles hangsúlyt kapott, s ennek az lehetett az oka, hogy ezt az előadást már nem fogadtam olyan jólmegjátszott csodálkozással, mint a huszárőrnagyét. — Az ön családja valószínűleg akkor németesedett el, amikor 1849-ben az osztrákok és a kozákok letiporták Magyarországot — mondotta megvetően a fiatal vonatos százados, és a hadnagyok helyeslően bólingatták deres fejüket. Ügy látszik, a százados azt akarta, hogy én magam is megerősítsem