Uj Szó, 1955. szeptember (8. évfolyam, 210-235.szám)

1955-09-21 / 227. szám, szerda

1955. szeptember 21. UJSZ0 5 OLVASÓINK ÍRJÁK: Szabó Lászlónak igaza van A füleki tizenegyéves magyar iskola CSISZ vezetősége úgy döntött, hogy szeptember havában műsorral egybe­kötött sajtóestet rendez. Ebből az al­kalomból elhatároztam, hogy növelni fogom a füleki járásban az Üj Szó levelezőinek számát. A kommunista Cj ajándék a sajtónapra. Igazán örömmel fogadjuk, hogy Szabó László tanuló bővíteni akarja levelezőink so­rait. Szép ajándék, Szabó elvtárs, kö­szönet érte! Szeretnénk valahogy meg­hálálni, s erre is rávezet leveled. Mert hozzád hasonló ifjú társaid tízezrei­nek Ielkességét csak eggyel hálálhat­juk meg, ha kívánságod számunkra kötelezettséggé válik. Kétségtelen, mind ez ideig keveset foglalkoztunk sajtó mind szélesebbé teszi az ifjú­ság látókörét. Segít nekünk a tanulás­ban, általános műveltségünk növelésé­ben is. Szeretném azonban, ha az Üj Ifjúságon kívül az Üj Szó is foglal­kozna az ifjúság kérdésével. Hiszen • • • az új nemzedék, az ifjúság életével, munkájával, fejlődésével. Pedig éppen az utóbbi hónapok újabb nagyszerű tanújelét adták annak, hogy erre az ifjúságra pártunk mindig biztosan szá­míthat. Húszezer fiatal sietett a párt hívó szavára a mezőgazdaság segítsé­gére s nincs olyan munkahely, ahol ne volnának példás dolgozók a fiata­lok között. Többet kell és többet is fogunk velük foglalkozni. Másik kérésedre, Szabó elvtárs, már csak a mi iskolánkban 300 diák hall­gatja minden nap a sajtószemlét. Má­sik kérésem az, hogy jó volna, ha a népszerű tudományos cikkek keretében fényképeket' is közölnének. SZABÖ LÁSZLÖ Fülek nem tudunk ilyen határozott Ígéretet tenni. Igyekszünk a tudományos, tech­nikai cikkeket fényképekkel, rajzokkal tarkítani és közelebb hozni az olvasó­hoz (így pl, az atomenergia békés fel­használásáról közölt anyagokat), vi­szont nem mindig áll rendelkezésünkre megfelelő kép, mivel az ilyen tárgyú cikkeket rendszerint külföldi források­ból fordítjuk. A jövőben azonban job­ban fogunk ügyelni erre is. „Tájékoztasson minket még jobban a szovjet mezőgazdaság eredményeiről" A komáromi gépállomás dolgozói a szokásos reggeli tízperces megbeszélés keretében foglalkoztak a sajtó jelen­tőségével. A kommunista sajtó a múltban erőt adott a dolgozóknak a burzsoá rendszer elleni harcban, ma pedig ismerteti velük pártunk politi­Foglalkozzunk többet a gépállomá­sokkal — ezt mondja Buús László le­velében Nagy elvtárs, a komáromi gépállomás kovácsa. A kérés indo­kolt, habár nem állítható az, hogy el­hanyagolnék ezt a kérdést. Indokolt káját, irányelveit, s így utat mutat szocialista hazánk építésében. A sajtótízperc során felszólalt Nagy elvtárs, az állomás kovácsa is, aki többek között ezt mondta: „Szeret­nénk, ha az Üj Szó többet foglalkoz­nék a hazánkban lévő gépállomások munkájával és konkréten rámutatna az azért, mert a gépállomások szocialis­ta mezőgazdaságunk építésében kulcs­fontosságú szerepet töltenek be. S ezzel szorosan egybefonódik a másik javaslat is, — többet a szovjet me­zőgazdasági tapasztalatokról. Részben előforduló hiányosságokra. Szükséges lesz továbbá, hogy tájékoztasson min­ket még jobban a szovjet mezőgazda­ság eredményeiről. Az ilyen cikkek se­gítséget nyújtanak majd dolgozóink­nak napi munkájukban, a terv teljesí­tésében." BUŰS LÁSZLÓ, Komárom már e célt szolgálja a szovjet me­zőgazdasági kiállításról közölt cikk­sorozatunk s hasonló, a , Szovjetunió mezőgazdaságának eredményeit ismer­tető anyagról a jövőljen sem feled­kezünk meg. Mi a helyzet az egészségügyi cikkekkel ? Art h'szem, hogy egy olyan tömeg­lap, mint az Üj Szó; a legalkalmasabb arra, hogy a dolgozókat az egészség­ügy kérdéseivel is megismertesse. A Vöröskereszt egyedül nehezen tud megbirkózni az előtte álló feladatok­Olvasóink meggyőződhettek arról, hogy általánosságban nem zárkózunk el az egészségügyi témák elől. Nem­egy ilyen tárgyú írást közöltünk dr. Ryl, dr. Arany és más orvosok, vala­mint levelezőink, a Vöröskereszt funk­cionáriusai tollából. Ezzel szemben kai és egyben segítségére kell lenni. Én például két egészségügyi cikket küldtem be a szerkesztőségnek, az egyikben foglalkoztam a véradás fon­tosságával, a másikban az elsősegély­nyújtással. Mindkét cikket azzal kap­• • * továbbra Is az a nézetünk, a politikai napilap sokrétű funkciói lehetetlenné teszik, hogy egy — akármennyire is fontos — kérdésre túlontúl sok helyet szenteljünk. Azt hisszük, hogy az utób­bi hónapokban éppen ezt a hibát kö­vettük el és ezért Gajdos elvtárs nem tam vissza, hogy az Űj Szó politikai napilap, a cikkeket küldjem be vala­milyen szaklapnak. Ez a nézet hely­telen, mert az egészségügyi szaklapo­kat a lakosságnak csak kis töredéke olvassa. GAJDOS ANDRÁS, Tornaija veheti tőlünk zokon, hogy írásait nem közöltük, A Vöröskeresztnek vélemé­nyünk szerint, igen széleskörű lehető­ségei nyílnak az egészségügy kérdései­nek népszerűsítésére és ebben mi — ésszerű keretek között — a jövőben is segítségére leszünk. Iiatásos tapasztalatcserét a lapban Az Üj Szó legközelebbi barátom, ta­nítóm és nevelóm. Azt hiszem, nem nagyítok, amikor kijelentem, hogy pártlapjaink képezik a legszorosabb kapcsolatr t a párt, a kormány és a nép között. Ebben a tudatban készültünk a sajtónapra és most is minden alkal­mat felhasználunk arra, hogy minél több előfizetőt, minél több olvasot sze­rezzünk az Üj Szónak. A lap tartal­mával általában véve elégedettek va­gyunk. Nagyon szeretem olvasni, külö­Jogos kérés, hogy írjunk többet a határmentén dolgozó ifjúság hősies munkájáról. És Szabó László levelére írt kommentárunkat Sladovník elvtárs bizonyára elfogadja válaszként e kér­désre is. Az élenjáró dolgozók népszerűsítés e valóban nem olyan intenzív, mint egy­két évvel ezelőtt volt, amikor Svoboda, nősen a könyvekről szóló ismertetése­ket és Fábry Zoltán nagy érdeklődést keltő cikkeit. Az olvasók szeretik a riportokat is. Különösen kedveltek Szarka és Szabó elvtársak írásai. He­lyesnek találnám, ha több riport szá­molna be a határmentén dolgozó ifjú­ság hősies munkájáról. Az Üj Szónak ezenkívül többet kel­lene foglalkoznia az élenjáró dolgozók" kai, népszerűsítésükkel, hiszen példá­ul a Szovjetunióban éppen a sajtó ját­Miska, Slabej és a többiek neve a munka hősiességét érzékeltető és meg­jelentető fogalommá vált eppen saj­' tónk munkássága révén. Talán ma már nincsenek a munka frontján ilyen ki­váló dolgozóink? Dehogy nem, sokkal többen, mint, akkoriban. S ezért meg­kell oldanunk ezt a kérdést is. Ezzel szoros kapcsolatban áll a tapasztalat­szott nagy szerepet az egyes új mun­kamódszerek rohamos elterjedésében. És nálunk is vannak olyan kiváló dol­gozók, akiknek tapasztalatait érdemes áiadni. Az is helyes volna, ha például a kiváló szövetkezetek elnökei, agronó­musai szakcikkeket írnának a lapba, arról, hogyan érték el kimagasió ered­menyeiket. SLADOVNÍK JÓZSEF Kékkő. csere problémája. Értékes ez az ötlet és mi komolyan fogunk vele foglal­kozni. Nincs kizárva az sem, hogy va­lamilyen jelentós ipari, vagy mező­gazdasági munkamódszerrel, vagy újításról lapunk hasábjain belátható időn belül, minél több közvetlenül érde­kelt dolgozó bevonásával, ankétot indítunk. Több olvasmányos anyagot a vasárnapi számokba Az utóbbi napokban többen fűztek kommentárt az Üj Szó ez évi szep­tember 8-i számának „A kommunista újságírás derékhada" című vezércik­kéhez az „Olvasóink írják" rovatban. Több bírálat, ellenvélemény, javaslat stb. hangzott el. Többen kifogásolták, ljbgy beküldött leveleiket csak részbe" viigy erősen átjavítva közlik le. Ezek a dolgok szerintem helyénva­lók. Természetes, hogy az Üj Szónak ügyelnie keli a magyar nyelv tiszta­sagára, másrészt pedig annak, hogy c^yik-másik levelet csak részben kö­zölnek le, szerintem az a magyarázata, hogy sok levelező hosszadalmasan írja Az irodalmi, illetve a képes vasár­napi melléklet már régebben foglal­koztat minket. Nem könnyű kérdés ez. A legtöbb olvasónk ugyanis a vasár­napi lapot csak hétfőn kapja kézhez és ezért rendszerint a szombati lapba igyekszünk több olvasmányos anyagot meg levelét és a szerkesztőség csupán a lényeget közli le. Az is igaz, hogy nem könnyű dolog az olvasók külön­féle rétegeinek' kielégítése, lüktető életünk minden mozzanatának ismer­tetése. Ezzel kapcsolatban az Üj Szó jelenlegi terjedelmét kevésnek talá­lom. Ha már hétköznapokon technika? okokból nem is jelenhet meg az Üj Szó nagyobb terjedelemben, jó volna, ha vasárnapokon külön, esetleg képes melléklettel jelenne meg. Azt hiszem, ezt a javaslatomat minden olvasó támogatni fogja. Az Üj Szó levelezőire visszatérve • • • tenni. A jelenlegi oldalszám mellett pedig különben is egyelőre lehetetlen, hogy a vasárnapi lapot bővítsük. Ettől eltekintve, ami a képes mellékletet il­leti, rendkívül komoly nyomdatech­nikai nehézségekbe ütközünk, s ugyan_ akkor megfontolás tárgyát képezi az is, vajon az ilyen megoldás összhang­még annyit, hogy nem baj, ha a le­velező nincs tisztában a nyelvtan minden szabályával, csak bíráljon, ne­veljen, semmit el el ne halgasson. Egy­szóval: csak legyen helyénvaló, amit ír. Azt hiszem, nem becsvágyból írjuk leveleinket az Üj Szóhoz, hanem azért, hogy feltárjuk a hiányosságokat és hibákat és beszámoljunk a sikerekről, írjunk tehát még többet, kisérjük figyelemmel az élet minden szakaszát. A hallgatás könnyen a haladás kerék­kötőjévé válhat. LEBEDA JÓZSEF, Nová Valaská. > ban állna-e a lap jellegével. Minden­esetre a kérdést napirenden tartjuk. A Lebeda József elvtárs levelében kifejtett véleményével, elsősorban a levelezőkkel kapcsolatos megjegyzé­seivel egyetértünk, nincs hozzáfűzni­valónk. A SAJTÓ A PÁRT LEGERŐSEBB FEGYVERE L enin és Sztálin, a bolse­vik sajtó megteremtői, nemcsak mint a forradalmi marxista újságszerkesztés és újságírás felülmúlhatatlan mes­terei, nemcsak saját szerkesztői és újságírói munkájuk példájá­val adtak döntő jelentőségű út­mutatást az újtípusú forradal­mi sajtó munkájának alapelvei: re és módszereire vonatkozólag. Műveikben, beszédeikben gyak­ran közvetlenül is nyilatkoztak a sajtó kérdéseiről. A szovjet sajtó fennállásának év$i alatt nagy útat tett meg, s az egész világ minden országa kommunista sajtójának példa­képe. Hazánk kommynista saj­tójának a megteremtői, szerve­zői — élén Gottwald elvtárs­sal — is igen sok tapasztalatot szereztek, sokat tanultak a szovjet sajtóból. Az alábbiakban néhány idé­zetet közlünk Lenin, Sztálin és Gottwald elvtársaknak a sajtó­ról megjelent írásaikból és a beszéde-'kben elhangzott nyilat­kozatokból. „Véleményünk szerint egy országos jellegű orosz politikai lap megszervezése — ez az, aminek a munka kiindulópont­jának, a kivánt szervezet meg­teremtéséhez elengedhetetlen első gyakorlati lépésnek, végül annak a vezérfonalnak kell lennie, amelyet követve szün­telen fejleszthetnők. elmélyít­hetnők, és kiszélesíthetnők ezt a szervezetet. A lap szerepe azonban nem korlátozódik kizárólag az esz­mék terjesztésére és a politikai szövetségesek politikai nevelé­sére és megnyerésére. A lap nemcsak-kollektív propagandis­ta és kollektív agitátor, hanem kollektív szervező is ... A lap segítségével és azzal kapcso­latban magától alakul majd ki egy állandó szervezet, amely nemcsak helyi, hanem rend­szeres általános munkával is foglalkozik, megtanítja tagjait arra, hogy szorgos figyelemmel kísérjék a politikai eseménye­ket, értékeljék jelentőségüket és a lakosság különböző rétegeire gvakon>H h-^i'vásukat. célsze­rű módszereket dolgozzanak\i, amelyekkel a forradalmi párt részéről hatni lehet ezekre az eseményekre". (V. I. Lenin": „Mivel kezdjük" c. cikkéből. „Lenin-Sztálin a sajtóról", Budapest, 1950. Szik­ra küld. 7—9. oldal). „Az oroszországi munkássajtó története elválaszthatatlanul összefügg a demokratikus és szocialista mozgalom történeté­vel. Ezért csak a szabadság­mozgalom fő szakaszainak is­meretével lehet igazán eljutni annak megértéséhez, miért ment végbe a munkássajtó elő­készítése és létrejötte éppen ilyen és nem másmilyen úton". (V. I. Lenin: „Az oroszorszá-. gi munkássajtó múltjából" c. cikkéből), (u. o. 78. old.). „Á, sajtó a legerősebb fegy­ver, amelynek segítségével a párt a maga, neki szükséges nyelvén minden nap, minden órában beszél a munkásosztál­lyal. Más eszköz a párt és az osztály közötti szellemi kapcso­lat létesítésére, más ilyen ru­galmas apparátus nincs sehol sem". (J. V. Sztálin: „AZ OK(b)P XII. kongresszusán a Központi Bizottság nevében mondott szervezeti beszámolóból), (u. o. 124. oldal). „A burzsoázia sajtószabadsá­gon a gazdagok szabadságát ér­tette lapok kiadására, a tőkések szabadságát a sajtó elfoglalá­sára, ami a gyakorlatban min­denütt, minden országban, be­leértve a legszabadabb orszá­gokat is, a sajtó megvásárolha­tóságára vezetett. A munkás és parasztkormány azt érti sajtószabadságon, hoa.y a sajtó felszabadul a tőke igája alól, hogy a papírgyárak és nyomdák átmennek az állam tulajdonába, hogy az állampol­gárok minden egyes csoportjá­nak, amely elért bizonyos lét­számot (például tízezret), egyenlő iogot ad a papírtarta­lék megfelelő részére és a nyomdai munka megfelelő mennyiségének használatára". -(V. I. Lenin: „Határozati ja­vaslat a sajtószabadságról" c. cikkéből), (u. o. 96. old.) „Éppen ezért — és most biz­tos úr, a sajtóról fogok beszélni — vetik magukat olyan dühhel a kommunista sajtóra. (Viharos taps.) Éppen ezért elkobozzák v újságjainkat, ami már, biztos úr, hozzá tartozik a program­hoz. Éppen ezért sújtják sajtón­kat tízezer koronás bírságokkal és büntetésekkel. Ezért vetik börtönbe szerkesztőinket. Ezért tiltják meg lapjaink árusítását a trafikokban és a vasúti állo­másokon. Ezért hajszolják a rendőrök és a munkaadók lap­terjesztőinket. Ezért szüntetik meg és tiltják be újságjainkat. Éppen ezért készíti elő a szo­ciálfasiszta Meissner az új saj­tótörvényt, amely teljesen le­hetetlenné akarja tenni a kom­munista pröletársájtót. Mert nem akarják, hogy leleplezzük népnyúzó, fasiszta és háborús terveiket. Mert nem akarják, hogy felhasználhassuk a sajtó hatalmas fegyverét a burzsoá­zia és ennek szociálfasiszta ki­szolgálói ellen folytatott harc­ban. Mert nem akarják, hogy megismertessük a néppel a Szovjetunió munkásainak és parasztjainak óriási vívmánya­it. Mert nem akarják, hogy a csehszlovák proletárnak meg­mutathassuk és megmagyaráz­hassuk ázt az utat, mely őt a szovjet példa nyomán nyomorú­ságos helyzetéből kivezeti. Nem akarják, hogy a sajtó segítségé­vel megszervezzük és vezethes­sük a nagyobb darab kenyérért folytatott mindennapi küzdel­müket. Egyszóval; a dolgozó ember hangját teljesen el akar­ják fojtani és el akarják. hall­gattatni. Éppen ezért fordul ma a kommunista párt a dolgozók tömegeihez azzal a felhívással, hogy minden áron védjék saj­tójukat! Kigúnyolnak • bennünket, hogy koldulunk. Nem titkoljuk, hogy a kommunista sajtó nagy­nehézségekkel küzd, az ellenség csapásai érzékenyen sújtják sajtónkat. Igenis, minden garas­ra szükségünk van, hogy meg­fizethessük a nyomdát, a bír­ságokat, a büntetéseket, az adó­kat, az ügyvédeket és hasonló emberbarátokat. Igen, szerkesz­tőink a hónap elsején egyetlen húszkoronással a zsebükben mennek haza, és másodikán már kölcsönkérnek ebédre. Igenis, sajtónknak az egész dol­gozó nép gyors segítségére van szüksége... A kommunista sajtó védelme, terjesztése, annak szorosabb bekapcsolódása a dolgozó töme­gek mindennapi életébe, tehát a burzsoázia elleni harc nélkü­lözhetetlen tartozéka. (Kl. Gottwald: A prágai mun­kásság gyűlésén 1930. január 15-én mondott beszédéből).

Next

/
Thumbnails
Contents