Uj Szó, 1955. szeptember (8. évfolyam, 210-235.szám)

1955-09-17 / 224. szám, szombat

4 (fis20 Í955. szeptember 17. J. K. Paasikivi a Finn Köztársaság elnöke Moszkvában Moszkva. — Szeptember 15-én a Szovjetunió Legfelső Tanácsának meghívására Moszkvába érkezett J. K. Paasikivi, a Finn Köztársaság elnöke. Az elnököt elkísérte U. Kekkonen finn miniszterelnök, E. Skog honvédelmi miniszter, R. Svento külügyminiszter és más személyiségek. A Finnország és Szovjetunió állami lobogóival feldíszített repülőtéren Paasikivi elnököt K. J. Vorosilov, V. M. Molotov, M. A. Szuszlov, valamint a Szovjetunió miniszterei, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének vezető dolgozói és a Szovjetunió külügyminisztériumának képviselői fogadták. J. K. Paasikivi, a Finn Köztársaság elnöke a repülőtéren a következő nyilatkozatot tette: ' „A Szovjetunió fővárősába való érkezésünk alkalmával szívélyesen üdvözlöm a finn nép és a finn kormány nevében a Szovjetunió kormányát és az önök nagy államának összes népeit. Egyben engedjék meg, hogy kifejezzem önnek. Elnök úr köszönetemet azért, hogy a Szovjetunió Legfelső Tanácsának elnöksége meghívott látogatásra a Szovjetunióba. A finn nép látogatásunkat az országaink között kialakult barátság, bizalom és kölcsönös tiszteletbentartás további bizonyítékának tekinti. Annak idején gyakran jártam Moszkvába, hogy teljesítsem azokat a feladatokat, amelyekkel országom megbízott. Ezek az útjaim nehéz körülmények között folytak le. Most nagy megelégedéssel állapíthatom meg, hogy ezúttal a barátság és a jószomszédi kapcsolatok légkörében jöttem Moszkvába. Hiszem, hogy látogatásunk hozzájárul az országaink közötti baráti kapcsolatok további megszilárdításához. A Szovjetunió népeinek sikert kívánok békés építő munkájukban. Ugyancsak sikert kívánok a szovjet kormánynak a nemzetközi feszültség enyhítésére és a béke megszilárdítása előfeltételeinek megteremtésére irányuló igyekezetében. A középparaszt — mezőgazdasági termelésünk központi alakja K. J. Vorosilov fogadta J. K. Paasikivi urat Moszkva (TASZSZ) —

: Szeptember 15-én K. J. Vorosilov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke fogadta J. K. Paasikivi urat, a Finn Köztársaság elnökét, aki Moszkvába érkezett. J. K. Paasikivi urat elkísérte U. Kekkonen finn miniszterelnök és E. A. Wuori, Finnország szovjetunióbeli rendkívüli és meghatalmazott nagykövete. A K. J. Vorosilov és J. K. Paasikivi között lefolyt beszélgetésen részt vet tek: V. M. Molotov, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének első helyettese ás külügyminiszter, M. G. Pervuhin, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének első helyettese, N M. Pegov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének titkára, valamint V. Z. Lebegyev, a Szovjetunió finnországi rendkívüli és meghatalmazott nagykövete. A beszélgetés baráti légkörben folyt le. K. Adenauer távirata N. A. Bulganyinhoz Moszkva (TASZSZ) K. Adenauer szövetségi kancellár N. A. Bulganyinhoz, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökéhez a következő táviratot intézte: N. A. Bulganyin marsall úrnak, a a Szovjetunió Minisztertanácsa elnöke Öexcellenciájának. Moszkva . Moszkvából való hazatérésem után szükségesnek tartom újból megköszönni önnek azt a figyelmességet és szívélyes fogadtatást, amelyben a német küldöttséget és személy szerint engem ön és a szovjet kormány részesítettek szovjetunióbeli tartózkodásunk folyamán. Meggyőződésem, hogy munkánk eredményei értékes szolgálatot nyújtanak az egész világ békéje ügvének. Bonn, 1955. szeptember 14 Az Ön odaadó Adenauerje A TASZSZ nyilatkozata Moszkva (TASZSZ) — Adenauer úr, a Német Szövetségi Köztársaság szövetségi kancellárja szeptember 14-én, a Moszkvában megtartott sajtóértekezleten nyilatkozatot tett Németország határairól. Ezzel kapcsolatban a szovjet kormány a TASZSZ-t felhatalmazta a következők kijelentésére: A szovjet kormány a Német Szövetségi Köztársaságot Németország részének tartja. Másik része a Német Demokratikus Köztársaság. A Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság közötti diplomáciai kapcsolatok felvételével összefüggésben a kormány szükségesnek tartja kijelenteni, hogy Németország határainak kérdését a potsdami egyezmény oldotta meg és a Német Szövetségi Köztársaság törvényhozói jogát a fennhatósága alá tartozó területen gyakorolja. Az egyiptomi kormány jóváhagyta a külkereskedelem új irányvonalát Kairó (TASZSZ) Abu Noszeir egyiptomi kereskedelmi és iparügyi miniszter külföldi újságírók számára tartott sajtóértekezleten kijelentette, hogy az egyiptomi kormány külkereskedelme terén új irányvonalat hagyott jóvá, amely szerint „Egyiptom kibővíti kereskedelmét azokkal az országokkal, amelyek egyiptomi gyapotot akarnak vásároln) és ellenkezőleg korlátozza kereskedelmét azon országokkal, amelyek nem akarnak Egyiptomból gyapotot vásárolni." Noszeir továbbá rámutatott arra, hogy Egyiptom kibővíti kereskedelmi együttműködését a többi országokkal, amint azt' az ázsiai és afrikai országok bandungi értekezlete ajánlotta és főleg Egyiptom és a Szovjetunió, valamint Egyiptomnak és a Kínai Népköztársaság és a népi demokratikus országok közt való kereskedelmi kapcsolatok fejlesztéséthangsúlyozta. „A Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság és a kelet-európai országok most az egyiptomi árucikkek legjobb fogyasztói" mondotta Noszeir. A miniszter azzal a kérdéssel kapcsolatban. hogy az egyiptomi külkereskedelem most sikeresen fejlődik, kijelentette, hogy „ehhez jelentős mértékben hozzájárult a kereskedelmi kapcsolatok kibővítése a Szovjetunóval, a Kínai Népköztársasággal és a népi demokratikus országokkal". A szovjet mezőgazdasági küldöttség Moszkvából Ausztriába utazott Moszkva, (TASZSZ). Szeptember 14-én Moszkvából repülőgépen Bécsbe utazott a szovjet mezőgazdasági küldöttség. Tagjai I. M. Kuznyecov, az állattenyésztési termelés össz-szövetségi intézetének igazgatója, G. T. Kulefejev, a Szovjetunió mezőgazdasági minisztériuma mellett működő villamosítási főosztály vezetője, N. A. Maszurjan, a K. A. Tyimirjazev moszkvai Mezőgazdasági Akadémia professzora, I. F. Necsajev, az „Omszkij"-szovhoz igazgatója, és M. J. Krasznov, a Szovjetunió szovhozminisztériuma tudományos intézetének vezetője. A CSKP legutóbbi ülése után a középparaszthoz való viszony kérdése rendkívüli fontosságot nyert. Mégpedig azért, mert szorosan összefügg a mezőgazdasági termelés lényeges növelésével és a szocializmus felépítésével a falvakon. Igaz, hogy számos mezőgazdasági és politikái dolgozó, valamint a nemzeti bizottságik funkcionáriusai is — mivel ezt az összefüggést nem értelmezik így — e téren nem egyszer durva politikai hibákat követnek el. Elfelejtik, hogy a paraszt bizalmának megnyeréséért tartós harcot kell vívni Lenin hármas jelszava alapján. Gyakran nem értik meg Vagy nem tudatosítják eléggé, hogy a középparaszt a mezőgazdasági termelés központi tényezője, a középparaszt termelése alkotja ezen ágazat termelésének lényeges részét

sés így az EFSZek és állami gazdaságok után ő adja a legtöbb élelmiszert és nyersanyagot a piacra. NEM EGYSZER MEGTÖRTÉNIK, hogy ezek a dolgozók vagy funkcionáriusok a középparasztban nem látják a kiváló gazdát, akitől a kisparasztok megtanulhatnák a jó gazdálkodást. Nem egy olyan példának vagyunk tanúi, amikor az EFSZ-be lépett középparasztot a kisparasztok is követték. A középparaszt a szövetkezetben az ésszerű gazdálkodás támasza volt és marad, biztosítja az egyre nagyobb sikerek elérését, amelyeknek az EFSZ-en kívül álló dolgozó parasztok sem tudnak ellenállni. Ezért mindnyájunk kötelessége az önkéntesség alapján megnyerni a középparasztot a szocializmusnak a falvakon, megszilárdítani a vele járó szövetséget — amely mint pártunk tanítja — a legfontosabb láncszem a proletariátus diktatúrája időszakában. A pártpolitika gyakorlati megvalósítása nem egyszer megerősítette előttünk, hogy bármilyen túlkapás a középparaszt irányában folytatott politikában, komolyan veszélyezteti a szocializmus felépítését a falvakon. Sztálin elvtárs hangsúlyozta, hogy a középparasztság ingadozó osztály. Miért? Mert a középparaszt egyrészt dolgozó ember, ami közelhozza őt a munkásosztályhoz, és másrészt magántulajdonos, ami közelhozza őt a kulákhoz. Innen ered a középparaszt ingadozása. És ez nemcsak elméletileg helyes. Ez az ingadozás megnyilvánul a gyakorlatban is mindennap, minden órában. Sztálin elvtárs ezzel arra figyelmeztet bennünket, hogy a középparasztnak erről a jellegzetes vonásáról ne feledkezzünk meg, mivel éppen azért, mert ingadozik, nagyon érzékenyen reagál minden ót érintő intézkedésre, valamint azokra a túlkapásokra is, amelyeket a falvakon folytatott politikánkban a gyakorlatban még elkövetünk. És mindezeket a hibákat készségesen felhasználja a kulák — aki ismeri a középparasztnak e tulajdonságát — saját kártevő tevékenységére és ezért nem csoda, hogy éppen benne keresi kártevő működésének támaszát. A kulák, amint látható, támadását a legérzékenyebb pontra összpontosítja — a munkásosztály és a középparaszt szövetségének aláásására, arra törekedve, hogy lehetetlenné tegye a szocializmus építését hazánkban és abban a reményben, hogy előkészítse a kapitalizmus visszatértét. A PÁRT TOVÁBBÁ ARRA TAN'lT bennünket, hogy helyesen és következetesen megvalósítsuk Lenin hármas jelszavát. Arra tanít bennünket, hogy tegyünk különbséget a parasztok egyes osztályréteoei között, ne tekinsünk a falura, mint „egy családra". És éppen itt követjük el a legtöbb hibát. Sokszor nem tekintünk a falura osztályszempontból, nem különböztetjük meg a kisparasztot a középparaszttól és e két réteget a kuláktól. Meg kell tanulnunk megkülönböztetni a földműveseket, tudnunk kell, hogy ki a kisés középparaszt és ki a kulák. E nélkül az elv jiélkül nem lehet helyesen megvalósítani a párt politikáját a falvakon, nem lehet harcolni a kulák ellen és megszilárdítani a középaraszttal valő szövetséget. A parasztok helyes megkülönböztetése nélkül nem tudjuk konkrétan, ki ellen kell harcolni, nem tudjuk, kivel kell megszilárdítani a szövetséget és kire kell támaszkodni. Nos, ezen elv megsértésének — amit némelyik dolgozó, sajnos, még elkövet — az a következménye, hogy meggyengül munkánk eredménye, a szövetkezetek ingadoznak és nem ritkán szét is esnek. A politikai munkában, amint ezt főleg az eperjesi kerület tapasztalatai mutatták, vétkeztünk a középparaszt ellen azáltal, hogy egy kalap alá vettük a kuiákkal, vagy pedig a kulákot beengedtük a szövetkezetbe. A nemzeti bizottságok egyes mezőgazdasági dolgozói és nem egyszer maguk az S7LKP falusi szervezeteinek funkcionáriusai is, nem értik meg az olyan elméletek ártalmasságát, mint az, hogy: „az egész falut meg kell nyernünk a szövetkezetbe", a „falu egy család". Ezek az elméletek a marxizmus-leninizmus számára idegenek. Miben különböznek ezek az elméletek attól a trockista téveszmétől, hogy a vidék egyetlen ellenséges tömeg? Semmiben! Értelmük egy és ugyanaz: meggyengíteni a munkásosztály szövetségét a dolgozó parasztsággal, gátolni a szocializmus felépítését hazánkban. A KÖZÉPPARASZTTAL FOLYTATOTT ilyen helytelen politika ártalmasságáról nem egy példa tanúskodik. Vannak szövetkezetek, amelyek akadályozzák a kis- és középparasztokat abban, hogy belépjenek a szövetkezetbe. Ez természetesen helytelen nézet és el kell ítélni. Más dolgDzók viszont hibát követnek el főleg azzal, hogy a kulákokkal szemben ún. „engedékeny politikát" folytatnak, ahelyett, hogy az EFSZ többi tagjai előtt lelepleznék őket, mint a szövetkezeti nagytermelés és a szocializmus ellenségeit a falvakon. Az ilyen he'ytelen politikáról szemléltetően tanúskodik a nagyszombati járásban levő zvoncíni EFSZ példája. Ebben a szövetkezetben 14 kulák basáskodik, akiknek tulajdonában 18—50 hektárig terjedő földek voltak. Kártevő tevékenységük olyan méretet öítött, hogy a zvoncíni szövetkezet gazdaságilag szorult helyzetbe került. Míg a szövetkezetnek 1952ben 400 szarvasmarhája volt, most csak 192 van. Hasonló a helyzet a sertéstenyésztésben is, ahol a tervezett 620 helyett csupán 320-al rendelkeznek. Ez az áldatlan állapot főként az ottani „kulák-szövetkezetesek"-nek köszönhető, mégpedig azért, mert az összpontosított állatokat saját istállóikban tartják. A kulákok a szövetkezet takarmányát lopják és maguk 8, sőt 10 sertést nevelnek. Természetesen az ilyen gazdálkodásnak vissza kell tükröződnie a szövetkezet gazdasági ereöményeiben is, amely a múlt évben mintegy 380 000 koronával eladósodott és a munkaegység a tervezett 19 koronáról 4,5 koronára süllyedt. Abban persze, hogy a szövetkezetbe befurakodtak kulákok is, nagyban hibásak a becsületes tagok is, és főleg az SZLKP falusi szervezete, amiért a kulákokat a szövetkezetből együttes erővel mindeddig ki nem űzték. A K!S- ÉS KÖZÉPPARASZTOKNAK a szövetkezet ügyének való megnyerésében tudatosítania kell, hogy a kulák nem való az EFSZ-be. A kulák, mint a termelőeszközök tulajdonosa és idegen munkaerők kizsákmányolója, természetes ellensége a szocializmusnak a falvakon, ellensége a dolgozó parasztnak és a munkásosztálynak. A kulák gyűlöli a kollektivizálást, mert nem ért vele egyet, mert a szocialista rendszer lehetetlenné teszi számára idegen munkaerők kizsákmányolását. A mi feladatunk, hogy leleplezzük a kulákok ártalmas szándékait, rendszeresen szilárdítsuk az EFSZeket gazdasági és politikai téren, állandó segítséget nyújtsunk a kis- és középparasztoknak. A kulákok államellenes és az EFSZ-ek felépítése ellen irányuló kártevő tevékenysége ellen az államhatalom törvényes szankcióit kell alkalmazni. A kis- és középparasztoknak szemléltetően meg kell mutatni, hogy a kulákot nem azért büntetjük, mert kulák, hanem azért, mert fel akarja forgatni a szövetkezetet és így akarja felújítani egykori hatalmai A kulákok korlátozásának politikáját tehát nálunk mindaddig folytatni fogjuk, míg nem sikerül a kis- és középparasztot kivonni bel'oiyásuk alól, míg nem teremtünk a falvakon olyan feltételeket, hogy az EFSZ-ek képesek legyenek azt a mennyisegü terméket is beszolgáltatni, amelyet most a kulákok termelnek. A gyakorlati politikai munkában az utóbbi időben előfordultak olyan esetek, hogy elhanyagolták az 'egyénileg gazdálkodó kis- és középparasztokról való gondoskodást. Arról, hogy a párt és a kormány mily nagy gondot fordít a kis- és középparasztokra, az intézkedések egész sora beszél. Eze'- az intézkedések például lehetővé teszik, az egyénileg gazdálkodó parasztoknak, hogy épületeiket kiutalt anyaggal megjavítsák, az állam nemesített vetőmagvakat és műtrágyát juttat nekik, biztosítja a GTÁ-ok hatásos segítségét stb. Hasonló előnyöket élveznek a kis- és közpparasztok az egyes mezőgazdasági termékek begyűjtési és felvásárlási árainak emeléséből, némely ipari termék árának csökkentéséből, valamint az olyan ipari termékeknek alacsonyabb árakon való viszonteladásából, mint a cukor, textil, takarmányfélék stb. Ezeket a múltban nem létező előnyöket és segítséget az állam azért nyújtja a kis- és középparasztoknak, mert érdeke a mezőgazdasági termelés növelése. Mindezek az intézkedések a dolgozó parasztoknak korlátlan lehetőséget nyújtanak a mezőgazdasági termelés fokozására, ezzel lehetővé teszik bevételeik fokozását és további előfeltételeket teremtenek a munkások, valamint a kis- és középparasztok szövetségének megszilárdítására. VANNAK AZONBAN MÉG olyan dolgozók, akik azt állítják, hogy a középparaszt annál kevesebb készséget mutat a szövetkezetbe való belépésre, minél jobban megy dolga. Az ilyen helytelen állítások, illetve nézetek arra vezetnek, hogy a középparaszttal szemben olyan politikát folytatnak, mint a kulák ellen. E helytelen „elmélet" védelmezői nem látnak a középparasztban gyakorlati embert, akit meg kell győzni és konkrét példákon kell neki megmutatni, hogy eddigi sikereit a szövetkezeti nagytermelés körülményei között megsokszorozhatja és hogy végezetül ez az egyedüli helyes út, amely jobb jövőjét biztosítja. A megtévedt dolgozók megfeledkeznek arról és nem látják azt, hogy a középparasztot a szövetkezetbe megnyerni csak azért, mert gazdaságilag hanyatlott — azt jelenti, hogy nem mint jó gazdát nyerik őt meg, akinek kilátása van arra, hogy fokozza a mezőgazdasági termelést, hanem olyan gazdaként nyerik meg, mint aki az életben csődöt mondott, s nincs más kiútja, mint az EFSZ-be' való belépés. Jól tudjuk, hogy a középparaszt egyre többet és többet akar termelni, fokozni akarja jövedelmét: s itt az a feladatunk, hogy megmutassuk neki: ezt a lehetőséget csupán a szövetkezeti nagytermelés adja meg neki. Mindebből további gyakorlati és politikai tevékenységünkre nézve az következik, hogy tudatosítanunk kell Lenin hármas jelszava helyes érvényesítésének jelentőségét. E jelszó tartalmához keli igazodnunk mindennapi munkánkban a falvakon, hogy így a legjobban teljesítsük azokat a határozatokat, amelyeket pártunk e téren elénk tűz. Július Durky. Az EFSZ-ek és a földművesek nagy versenye az eperjesi járásban Az eperjesi járásban már az aratás megkezdése óta nagy verseny folyik a szövetkezeti tagok és külön az egyénileg dolgozók között a nyári meze; munkák és a gabonabegyűjtés minél gyorsabb befejezéséért. Az egységes földművesszövetkezetek között folyó versenyben a SariSskt Lúky-i, a haniskoi és a Drienovská Ncvá Ves-i EFSZ-ek vezetnek, amelyek elsők között teljesítették a g.ib.mabcadást 10< százalékos ere.iménynyel, most p°dig az állami felvásárlás keltében adjak be a fölösleget. A verseny győztesei értékes jutalmakat kapnak. Például az I. díj egy Zetor 15-ös traktor, amelyet a győztes .szövetkezet kap. A legjobb egyénileg gazdálkodó földművesek, akik idejében teljesítik az előírt gabonabeadásokat és akik legtöbbet adnak be az állami felvásárlás keretében, jutalmul boronálógépeket, rádiókat, kerékpárokat, öltönyöket és különféle építőanyagot kapnak.