Uj Szó, 1955. augusztus (8. évfolyam, 184-209.szám)

1955-08-18 / 198. szám, csütörtök

2 IIISZÖ 1955. augusztus 18. A cséplőgép éhesen falja a kévéket, feneketlen gyomra nehezen telik. Búgó hangja betölti a határt, amely már einyűtte színes köntösét, kopott, fakult színt öltött. Már csak egy-egy zöld kukorica meg répatábla tarkítja a tájat. A gép most könnyen jár. Pedig ez nem jó jel, szokták mondani a parasztok. Akkor gazdag a termés, ha a cséplő birkózik a kévékkel és vastagon csurog a^szem a zsákokba. A Málas községhez tartozó Armapusztán járunk. A zsákokra támaszkodva egy kisebb embercsoport számlálgatja az eredményeket. Fejüket csóválják, nincsenek megelégedve. — Többet is ki lehetne hozni ebből a pusztából '— jegyzi meg egy középtermetű, szőke ember, akit Félix Imrének hívnak. — Mondtam én már régen, hogy csináljunk szövetkezetet, akkor több volna a termés. De hát mindenki vonakodott. Pedig nem megy ez kicsiben. Másfél hektáron 21 mázsa búzát termeltünk. Két katasztrális hold földön pedig csak 20 mázsát. Kevés ez a s?.övetkezetesekéhez képest — folytatja. Tergenyén 35 mázsás hektárhozamot ért el a szövetkezet búzából. — Mondtam én az asszonynak — fordult felénk beszéd közben —, hogyha eddig a szövetkezetben dolgoztunk volna, annyi munkáért, amit mi ketten végzünk, temérdek gabonát és pénzt kapnánk. Elbeszélgettünk még egyről-másról főleg a nemrégiben alakult III. típusú EFSZ-ről. — Hát nehezen született meg nálunk a szövetkezet — szövi a szót tovább Félix bácsi. Nagy az „ellenagitáciő". Sokan még mindig inkább a kulákok szavára hallgatnak. De azért — ha nehezen is — megalakultunk és dolgozni fogunk. Ne mondják már a mi falunkról, hogy az utolsók között kullogunk. Könnyebben ment volna — magyarázza PÁRTÉLET Fordulóponton — Hát bizony ez a legnagyobb hiba, hogy több kommunista idegenkedik a szövetkezettől. Bebzéljünk csak az öreg Vaszeráb bácsival, itt áll a traktor mellett. Szóba elegyedünk Vaszeráb bácsival is. Csűri-csavarja a szót, menne az állami birtokra, vagy a traktorállomásra, csak éppen a szövetkezetbe nem. — Mit is csináljak én ott, — teszi fel naivan a kérdést. Pedig hát a szövetkezetben is kell mesterember, ott is lesznek gépek, elkél a kovács. Tovább megyünk. A malomnál találkozunk Komjáthy Istvánnal. Ő törte meg a jeget. Tudta kötelességét, elsőnek írta alá • a belépési nyilatkozatot. 1921 óta a párt tagja. — Az a baj nálunk, hogy egyes párttagok — akik bár sokszor igen hangosak, hogy ők sokat tudnak — most nem értik meg pártunk politikáját. Hruska elvtárs pl. azt mondta az egyik gyűlésen, hogy nyolcadmagával lép a szövetkezetbe. Most pedig hallani sem akar róla. Több olyan párttagunk is van, akik pártszervezetünk tekintélyét csorbítják, — mondja Komjáthy elvtárs. Közben gabonát hoznak. A mérleghez áll, hogy átvegye. Folyik a terefere. A szövetkezetről, meg sok\nindenröl beszélnek. Az egyik kocsis tréfásan megjegyzi: „Aztán pontos-e a mérleg?" — Hét a molnárok ügyesen tudnak mérni — jegyzi meg valaki. Az egyszeri főmolnár is azt mondta a segédjének: — Látta-e a paraszt, hogy kivetted a vámot? — Nem. — feleli a segéd. — Hát akkor vedd ki előtte mégde hát nincs aki irányítana | egyszer, hadd lássa! — Nagyot nevetbennünket. Igaza van Félix bácsinak, ö nem tagja a falusi pártszervezetnek, mégis másodiknak írta alá a belépési nyilatkozatot. A párttagok közül pedig sokan nem akarnak "k szövetkezetbe lépni. Pedig ha a pártszervezet segítene, a párttagok példát mutatnának, már jóval nagyobb volna a szövetkezeti család. Molnár elvtárs, a zselízi járási pártbizottság dolgozója is beleszól a vitába. nek, mindenki jókedvű. Valaki a zsákhordó vállára üt. — No, Janicsek, hát te is beléptél? — Be én — mondja Janicsek Gyuri bácsi, 11 hektáros középparaszt. A szekér mellett beszélgettünk vele Kíváncsiak vagyunk, hogy hát miért is határozta el magát. — Én minden évben teljesítem a beadást, egy dekával sem maradok adós. De úgy látom, hogy a közösben mégis csak könnyebb lesz. Éppen ma olvastam az újságban, hogy az Ifjúsági Falu szövetkezete búzából 40 mázsás hektárhozamot ért el. Nálunk senki sem emlékszik ilyen termésre. Pedig a mi határunk is jó ám. Azt írja az újság — teszi még hozzá —, hogy 30 korona lesz ott a munkaegység értéke. Egy tag már autót vett, kettő pedig leelőlegezett két „Spartakot". Elbeszéli még, hogy mióta aláírta a belépési nyilatkozatot, sokan voltak már nála. Ijesztgetik, hogy majd megbánja még. — Össze-vissza beszéd, nem hallgatok én arra — mondja komolyan. — Sohse féltem a munkától, a szövetkezetben is megállom majd a helyemet. Ha másutt megy, mi sem leszünk rosszabbak. "" Átveszik a gabonát, majd ismét Komjáthy elvtárssal beszélgetünk. — Üjjá kell itt születni a pártszervezetnek, a szövetkezettel együtt — mondja még. Körüljárjuk a falut, sok emberrel beszéltünk, nagyon jó dolgos nép lakik itt. Azelőtt a grófok, a Moskók, Póthok és más nagybirtokosok sanyargatták őket. A falu földterülete 1597 hektár. A nagybirtokosok 1367 hektáron gazdálkodtak. A falu 3 kulákjának 190 hektár földje volt. A középparasztoknak pedig mindössze 40 hektár. A falu lakqgságának 95 százaléka a nagybirtokosok földjén dolgozott. A felszabadulás után megváltó zctt a község képe. A nagybirtokokat szétosztották, kisebb gazdaságok keletkeztek. Tehát a falu képe azelőtt így nézett ki. A faluban már 1950-ben sző volt arról, hogy szövetkezetbe tömörülve könnyebb volna a volt cselédeknek. De akkoriban olyan erős volt az osztályellenség „agitációja", hogy nem sikerült megalakítani az EFSZ-t. Most is nehezen született meg, mert a falusi pártszervezet nem elég egységes, nem tudja leleplezni a falu kulákjait, akik megtévesztik a volt -cselédeket. Pedig igazán bemutathatnák a kulákok igazi arcát, a becsületesen dolgozó parasztok előtt. Nézzük csak Struhár Lajost, akinek azelőtt 12 cselédje is volt. Azt beszélik róla, hogy a felesége órával „stoppolta" az időt, hogy a béresek mennyit dolgoznak. Megjavult talán azóta? A múltban kizsákmányolta a cselédeket, ma pedig spekulál. Ci-zemberkedik, mégpedig a falu szeme előtt. A tejet lefölözve adta be. Állatait pedig az állami birtok takarmányából etette. Ilyen hallatlan tolvajlás, gazemberség láttára felforr az emberben a méreg. Megkérdezzük Vámos Lajost, az allami birtok pártszervezetének egyik tagját, hogyan csinálta ez a kulák eít a tolvajlást. Lehetetlen, hogy senki sem tudott volna róla. — Tudtunk róla, de ... tovább nem folytatja. Igen, ez a „de" mindent megmagyaráz. A falusi pártszervezet tagjai, az állami birtok kommunistái tudtak róla, hogy Struhár Lajos mit csinál. Mégis megalkuvó, opportunista álláspontra helyezkedtek. No de nézzük a pártszervezet tagjait. Elvitathatatlan, hogy a párttagok tcbbsége becsületes, jó kommunista, azonban vannak olyanok is, akik nem érdemlik meg, hogy a párt tagjai legyenek. Dobrovolny elvtárs most szintén nem akar hallani a szövetkezetről. No, de hát hogy is akarna, mikor hasonló Struhárhoz. Éppen akkor kapták lopáson, mikor ott jártunk. Az ilyen emberek aláássák a falusi pártszervezet tekintélyét. A falu népe most fordulóponthoz érkezett. A becsületes, jóhiszemű emberek, ha ma még idegenkednek is a szövetkezettől, előbb-utóbb a nagy kollektív család tagjai lesznek. A Struhárféléket pedig elítélik, kiközösítik a becsületes emberek maguk közül. A szövetkezet alakulása egészségesebb légkört teremt a faluban. A jó kommunisták és az öntudatosabb pártonkivüliek megértették pártunk politikáját. Viszont azok a párttagok nem akarnak a szövetkezetbe lépni, akik nem is valók a párttagok soraiba. Természetesen egy-két kivétel akad, akik még nem eléggé fejlettek, ezeket a pártbizottság meggyőzi, azonban az ilyen Dobrovolny-félékre nincs szükség a pártban, sem a szövetkezetben. A szövetkezet születésével párhuzamosan meg kell erősíteni a pártszervezetet is. Különösen azokból kell felvenni új tagjelölteket, akik elsőnek léptek a szövetkezetbe. Nagyon sok becsületes dolgozó paraszt van a faluban, akikből igazi jó párttagok lehetnek, akik majd segítenek irányítani az újdonsült szövetkezetet. Balla József. ••••t>l|llt»«M|»tll|H|»|u«n|<l|<>|M|l>|«| IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIHIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIUHIIIIIM ! Baráti összefogás A rozsnyói szövetkezet határában gyönyörű a termés. Be is ért szépen, csakhogy a betakarítást az időjárás megzavarta. így történt azután, hogy e hónap közepén a szövetkezet búzája 7 hektáron, árpája 50 hektáron és zabja 12 hektáron még lábon áll. Tekintve, hogy kb. 50 hektáron a gabona még keresztekbe rakva, jelentős mennyiségű az a gabona, mely még ki van téve az időjárás szeszélyének. Nem segíthet ezen semmi, csak az összefogás. A kormány felhívása a gabona megmentésére bizony nem jöhetett jobbkor. A Rozsnyói Helyi Nemzeti Bizottság elnöke, Molnár elvtárs megtette a szükséges lépéseket, hogy a különféle üzemekből kisegítő erőket küldjenek a szövetkezet földjére. Ha valaki vasárnap kiruccant az ezres cséplőgéphez, azt látta, hogy itt azok az emberek, akik éjt nappallá tesznek békés nyugalmunk megőrzéséért, vagyis a nemzetvédelmi szervek dolgozói, csépelnek mintegy tizenhármán. De még hogyan és milyen lelkesen. Csak egy példát hozok fel. Vasárnap és hétfőn 180 mázsa árpát csépeltek ki. Persze még a kisegítők is a csép'ők körül tevékenykedtek, s a szövetkezeti tagok sem ültek ölbetett kézzel. Kézi kaszával vágták a termést, mert itt az esőzés miatt nem használhattak gépet. Tévednénk, ha azt hinnők, hogy csak ők gondoltak a szövetkezet termésére. A Gömöri Vasércbánya védnöksége alatt áll a szövetkezet. Az üzem dolgozói a legkritikusabb pillanatokban sem hagyták cserben a szövetkezeti tagokat. Ezt bizonyltja az azonnali segítség, amelyben a párt és a kormány felhívása után a szövetkezetet részesítették. A szövetkezet vezetői a napokban a második cséplőt is üzembehelyezték és éjjel nappal csépelnek. Az időjárás megzavarta az aratási, cséplési munkák menetét, de nem bonthatja meg azt az összefogást és baráti segítséget, amely a párt és a kormány felhívására kibontakozóban van a rozsnyói szövetkezet földjein. Ez az összefogás lehetővé teszi, hogy két hét alatt minden gabonát betakaríthassanak. (m-j) í Nem olyan ember ó\ aki csak ígér farkig tárva a kapu Kocsis Károly kisparasztnál. A cséplőgépre várnak, mtly hamarosan végez a szomszédban. Hátul a szérűskertben már pár napja osztagban a búza, s Kocsis Károly — kémlelve az ég peremén tornyosuló felhőket — türelmetlenkedik. Jobb szeretné, lw raktárban lenne már a kenyér, felsóhajt, amikor a szomszédban elhal a cséplőgép hangja. Azonnal mozgósítja az embereket, akiket a csépléshez segítségül hívott, s máris ott teremnek a szomszédban, hogy a gépet kiszabadítsák. Alig fél óra múlva a cséplőgép munkára készen áll udvarában. Még egyszer megnézi a gépet, körülvizsgálja az elevátort, s megelégedetten bólint. Mindent rendben talált. Azután a konyhára fut, az embereknek egy kis „szíverösítőt" oszt, s a gépész mindjárt be is gyújtja a motort. Hamarosan elkezdik a cséplést. A nagy dob nyeli a súlyos búzakévéket. A gazda izzadt homlokát törölgetve lót-fut a cséplőgép körül. Egyszer a szalmakazálnál, máskor a gép faránál bukkan fél. Néha oda-odanéz a pelyvahordó asszonyokhoz is. Mindenütt ott van, ahogy jó gazdához illik. Szeme felcsillan, amikor látja, hogy egyre-másra telnek a zsákok, jóllehet még csak néhány perce búg a gép. Ezt meg kell tudnia az asszonynak is. Boldogan fut be a konyhába és kézzel-lábbal magyarázza a tűzhelykörül sürgölődő asszonynak, hogy lesz mit a tejbe aprítani. Bőven lesz kenyér, s kalácsot is süthet eleget a kemencében. Azután figyelmezteti az asszonyt, hogy jó ebédet készítsen és készen legyen vele a cséplés befejeztéig. Azután amilyen hirtelen jött, olyan gyorsan távozik. Az előszobából poharakkal és nagy kanna frissen csapolt sörrel távozik. Végigitatja a gép körül dolgozókat. Később egy kis jó „hazaimi" is végigkínálja őket, hogy leöblítsék a torkukat maró csípős gépport. Olyan ez az ember, mint a tűz. Percek alatt teszi meg mindezt, s máris ott terem a gép faránál. A zsákokat kötözi, segítőtársával a mázsára rakja őket, és lekattintja a mérleget. Amint így sürgölődik, szeme acélosan megvillan. Jó pár mérést végeztek már eddig. Őszintén szólva — félt a búzától egy kicsit. Még június 1-én is úgy mutatkozott, hogy nem marad kenyérre. A hideg és eső nélküli időjárás megijesztette egy kicsit. A legjobban attól tartott, hogy nem fogja tudni teljesíteni beadási kötelezettségét. Pedig semmiképpen sem szeretett volna adósa maradni az államnak, mert még mindig teljesítette kötelezettségét. Szégyenkezett volna, ha újjal mutogatnak rá a faluban. Hiszen mindenki mintagazdának ismeri öt eddig Tornácon. Azonban minden félelme alaptalannak bizonyult. Továbbra is megtarthatja jó hírnevét A dolgozók kenyerét már félre is tette, s családjának is bőven jut kenyérre, meg vetőmagnak is marad bőven. És a mag még mindig ömlik. Különösen most az asztag aljára rakott kévékből. Ügy örül, mint a gyermek! Lassan elhal a gépzörej, a dob az utolsó gabonakévéket is elnyeli. Egymásra halmozott teli zsákok maradnak a gép körül. A gazda megelégedetten bólint és hamarosan kiszámítja, hogy több mint egy mázsa búzája termett száz ölenként. igaz, ami igaz, meg is adta földjének ami jár. A búzaföldet érett istállót lágyával szórta meg és idejében elvetette a magot. A háromszori szántással psdig elegendő nedvességet biztosított a földnek. Kora tavasszal irtotta a gyomot, s műtrágyával is megszórta a vetéseket. Ez a titka annak, hogy ez idén nemcsak hogy teljesíteni tudta beadási kötelezettségét, de hazánk felszabadulásának 10. évfordulójára tett felajánlását is kétszeresen teljesítette Vállalta, hogy terven felül másfél mázsa gabonát ad az államnak. Kocsin Károly -nem az az ember, aki csak ígér. Amire szavát adja, azt teljesíti is, ha törik, ha szakad. A cséplőgép még el sem hagyta az udvarát, s máris kocsin volt a beadásra szánt gabona, ezen felül még három mázsa búza. Raktárba szállította az új termést, 400 százalékra teljesítette beadási kötelezettségét. Halász Ambrus Márpedig vissza nem viszem... A PÁR NAPOS HŰVÖS eső után újra derült, napfényes, nyárias az időjárás. A párkányi járásban is melegen tüzel a nyári nap, újra felbúgtak a kombájnok a búzamezőkön, a cséplési munkák is megindultak. A szövetkezeti s az egyénileg gazdálkodó kis- és középparaszti gazdaságokból szünet nélkül hordják a termést a begyűjtőhelyre. A Dunaparton épült hatalmas begyűjtőraktár nemzetiszínű és vörös zászlókkal ,és jelmondatokkal van feldíszítve: „Az első gabonát a cséplőgéptől az állami' raktárakba adjuk!" — hirdeti a raktár széles ajtaja felett a jelszó. S hogy a járás szövetkezeti és dolgozó parasztjai mennyire hűek ezen jelmondathoz, arról ékesszólóan beszélnek az eddigi eredmények. Augusztus 11-ig járási méretben a gabonabegyüjtés tervét 67,7 százalékra teljesítették. A járás 21 szövetkezeti gazdaságából már 12 szövetkezet teljesítette a beadást, sőt tervenfelü! is jócskán adták gabonát az államnak.A karvai szövetkezet például 167, a helembai 150, a búcsi 128. a kéméndi 135, az ebedi és a muzslai szövetkezetek pedig 110—110 százalékra tettek eleget hazafias kötelességüknek. A raktár elé folyamatosan érkeznek a búzás zsákokkal megrakott szekerek. Lovas- és ökrösfogatokon hozzák a qvönyörű búzát a környék dolgozó parasztjai. Izmos, napégette dolgozó paraszt adogatja le szaporán a búzás zsákokat. Olyan 40 év körüli lehet, de úgy megmarkolja a zsákot, mintha 20 éves lenne. Szekerét alaposan megrakta búzás zsákokkal. 23 zsákot számolok meg rajta. Elmondja, hogy M ó c i k Lajosnak hívják és Garamkövesdről jött. A maga és fia gabonáját hozta. — Ügy van az kérem — mondja nem titkolt büszkeséggel — hogy addig nem tud nyugodni az ember, amig le nem tudta tartozását. MIKOR LEPAKOLT a szekérről, kíváncsian lépett Izsák Kálmán raktáros mellé. — Tudtam, hogv több lesz az, mint amennyit a terv előír. — Kiderült, hogy kerek 200 kilogrammal hozott többet. — Márpedig vissza nem viszem, elvtárs, — fordult a raktároshoz. — Nem olyan ember vagyok én, hogy dekázzam az államnak járó részt. Az állam sem dekázta azt a sok jót, amit már eddig is nyújtott. AZTÁN BELENYÜLT a búzás zsákba s kivett egy marékkal a gyönyörű piros színű búzából. — Erre is az állam tanított meg, hogyan kell ilyen kiváló búzát termelni. Az irodában már számlálják neki a sok százast, amit gondosan elhelyez bukszájában. Majd kezet Szorít a raktárossal s csak ennyit mond! — Most már nyugodt a lelkiismeretem, maradt is bőven, az államnak is megadtam, ami jár, de még többet is. NEMCSAK MÖCIK LAJOS garamkövesdi dolgozó paraszt cselekedett így a párkányi járásban. Rozsnyák Vince és András nánai dolgozó parasztok 5—5 mázsával. Gajdos Ilona parasztasszony Garamkövesdről szintén 5 mázsával, Piski Balázs ebedi dolgozó paraszt 3 mázsával adott több gabonát az államnak, mint amennyit beadási tervük előír. Es így sorolhatnám tucatjával azokat a dolgozó parasztokat, akik becsületesen teljesítik gabonabeadásukat a járásban, mert tudják, hogy minden szem tervenfelüli beadott gabonával erősítik, gazdagítják az országot, védik a békét! Farkas Kálmán