Uj Szó, 1955. augusztus (8. évfolyam, 184-209.szám)

1955-08-13 / 194. szám, szombat

1955. augusztus 13. UJSZ0 5 M oszkva legnagyobb üzleté­ben, az Állami Univerzá­lis Áruházban vagyunk. Vasárnap van, s talán ezért a sok nép, alig-alig tudunk közlekedni. Ez azért van, mert ma nem dol­goznak. De hétköznap is állandóan tele van az áruház. Érthető. Moszkva legnagyobb, legmoder­nebbül berendezett áruháza. A textilárutól a gyermekjátékokig minden kapható itt, gyors a ki­^tizennégy nap a J)zovjeti4HÍóbai4 Felgördült a függöny, s megkez­dődött a számomra örökké felejt­hetetlen — (egész biztosan min­dé néző egyetért velem) élmény, — A. Szpadaveklia írónak ..Bereg Szcsasztylya" a „Boldoqság part­ja" c. négy felvonásos balettje, a novoszibirszki balett- és opera­HETEDIK NAP Moszkva. A Szverdlovszk-téri Nagy Színház szolaálás, kedvesek az elárusítók, nagy az árubőség, a választék, s ez az, ami idecsalja nemcsak Moszkva vásárló közönségét, ha­nem a vidékieket, sőt a külföldie­ket is. A nagy emberáradat ellenére is átfúrjuk magunkat a tömegen, s felmegyünk az első emeletre. Itt is sok a nép, de annyi mégsem, mint a földszinten. Ezen az osztá­lyon különféle ajándéktárgyakat, ékszereket, gyermekjátékokat, se­lyemárúkat vásárolhatsz. Mi is el­indultunk hát, hogy veszünk va­lami ajándékot, de csoportos vá­sárlásról szó sem lehetett, mert percek alatt úgy szétszéledtünk, mint a juhnyáj, amelyet megtá­madtak a farkasok. No de sebaj, negyedik napja már, hogy Moszk­vában vagyunk, nem kell attól fél­ni. hogy valaki eltéved, s nem ta­lál a szállodánkra, különben is mindenki tudja, hogy déli 12 óra­kor a Nagy Színház előtt találko­zunk. A legrosszabb esetben pedig ott a földalatti vasút, a Metró, szerintem ez Moszkva legjobb ka­lauza idegenek részére is. mert uki egy kicsit is tud olvasni oro­szul, a Metrón minden nehézség nélkül eljut oda, ahova csak akar. Megkezdődött a nagy „vásár". Á sok áru közül azt sem tudod, mit vegyél. Egy Pobjeda karórát 320 rubelért, vagy speciál fény­képezőgépet 280 rubelért, vagy ha úgy tetszik, aranygyűrűt 250 ru­belért. arany fülbevalót 150 rube­lért. Eé is jó volna, az is. Hisz mindenki szeretné hozzátartozóit, ismerőseit valami értékes, szép moszkvai ajándékkal meglepni. Válogatunk ebben is, abban is. Pelikán Karol közben már vett is egy szép tarka selyemkendőt. Nagy lesz majd otthon az öröm, ha felnyitja bőröndjét. Az ifjú Götz Leos egy Pobjeda karórát vá­sárolt. Luke§ aqronómus egy fény­képezőgépet szorongat a kezében. Az öreg Belei bácsi három töltő­tollat vett. méghozzá a legjobb mi­nőségből, —T azt mondja, jó lesz az unokáknak. P ontosan 12 órakor, úgy ahogy megbeszéltük, ott voltunk a Szverdlovszk< téren, Moszkva legszebb — s ahoav a neve is mondja — Bol­soj Tyeátr — és legnagyobb szín­háza, a moszkvai Nagy Színház előtt. Megkaptuk a jegyeket, har­madik sor földszint, 21. számú széket kaptam. Hej, de jó helyünk lesz örült mindenki. S mivel sok időnk már nem volt, hisz Moszk­vában minden téren^pontosak, pontosan jár a trolejbusz, a vil­lamos, s másodpercnyi pontos­sággal a földalatti Metró, de még pontosabban járnak az embe­rek a munkahelyükre és pontban 12 óra 2 p°rckor elsötétült a né­zőtér. s a balettzenekar karmes­tere Á. Á. Popilov beintett, a ze­nekar pattogó ritmusban játszani kezdett. színház vendégszereplésének elő­adásában. De mielőtt rátérnék a balett rö­vid ismertetésére, elmondok még néhány érdekességet a színházról. A belseje csupa fény, csupa pom­pa. A padlón süppedő szőnyegek, majd piros bársonyszékek, a mennyezetet művészi szobrok, domborművek és olajfestmények díszítik. Az ötemeletes karzat arany díszítése szinte ingerli a szemet. A színpad, — nem túl­zás, ha azt mondom — majdnem akkora, mint a bratislavai Nemzeti Színház földszintjének a nézőtere. Játékszünetben különböző fény­ben vibráló csillárok világítják meg a termet. És még egy érdekes­séa számunkra. Tőlünk jobbra az első páholyban van az amerikaiak, velük szemben az olaszok küldött­sége. A hátunk mögötti székso­rokban pedig a román mezőgazda­sági küldöttség tagjai foglaltak helyet. Elnézést kérek, kedves olvasó, hogy ezt a néayfelvonásos balettet részleteiben nem . ismertethetem, mert arra talán két újságoldal is kevés lenne, hisz minden egyes szereplő egy-egy mozdulata, egy­egy tánclépése vagy arckifejezése külön elemzést kívánna meg. Na meg ez nem is az én szakmámhoz tartozik. De hogy mégis legalább nagv vonalakban áttekintést nyer­jenek e fiatal színészek nagyszerű teljesítményéről. művésziességvk­ről. hát megpróbálom röviden el­mondani. Talán sikerülni fog azért is. mert jegyzeteket a színházban nem készítettem, a balett rövid tartalmát ismertető műsorfüzetet pedig valahol a gyorsban felejtet­tem, tehát kénytelen leszek csak emlékezetből leírni és érinteni azt, hogy mire nevel, mire tanít az orosz népnek e világhírű és hagyo­mányos művészete, az orosz ba­lett. T^lsősorban szólnunk kell a I J szereplők ügyességéről és I kitartásáról, hisz nem kis munkába került, míg ezt a formá­jában és cselekvésében is igen vál­tozatos darabot ilyen kifogástalanul (nem vagyok színházi kritikus, de legalábbis én igy láttam) előad­ták. Hisz nem egyszer úgy érez­tem, mintha a mozdulatok beszél­nének és szinte halottam, hogy a főszereplő Natasa V. Sz. Alekszeje­va néma, szótlan arckifejezései — ha kell, kiabálnak, egy másik vál­tozatban susognak és olykor-oly­kor azt láttam a szereplők játékán, hogy pillanatok alatt örömből bá­natba tudnak átmenni, érzelmeik elöt'ünk változtak, csaptak össze, drámai hősök — nagy szenvedé­lyek hordozói tudtak lenni a ke­rinaő ritmusain, hajlásain. szökel­léseken, vagy egy karlendítésen és a táncos forgáson keresztül. Az említett balett az emberek közti barátságon, s a tiszta hűsé­ges szerelmen keresztül hazasze­retetre nevel. A barátságot a há­rom tengerész: Petr (l. J. Sztye­panics), Anatoli (Sz. G. Ivanov), Konstantin (G. M. Trupkin) egy­máshoz való igazi bajtársiasságán, a szerelmet, Petr és Natasa egy­máshoz való közeledését a két sze­rető szív vívódásán keresztül, vé­gül egymásra találásán érzékelteti. A balett a fiatalok pionírtábo­jr\_ rában kezdődik, s itt ját­szadozik a 3 pionír (akkor a három barát gyermekkori életét mutatja) és a pionírlányok vidám csoportja Natasával. Hogyan, ho­gyan nem, Petr játékközben el­esik, pontosan Natasa virágágyára és letöri ott a legszebb virágszá­lat. Natasa megharagszik, s még a pionírok vezetőjének a kérésére (E. M. Sunilova) sem hajlandó kezet fogni, kibékülni a fiúkkal. Itt nagy és kidomborító szerep jut a pio­nírtábor öreg kertészének (G. L. Stefanov), aki a fiúk kérelmére — ha messziről is kell meghozatnia, — beszerzi azt a virágot, amelyért Natasának a legjobban fáj a szíve. Natasa kibékül a fiúkkal. S mert Petrnek Natasán kívül a két fiú. Anatoli és Konstantin haragjával is osztoznia kellett: ezen a napon kibékülnek egyszerre mind a hár­man. kezet szorítanak és örök ba­rátságot fogadnak. Telnek az idők, múlnak az évek. Natasa szülei közben elköltöztek egy tengerparti városba. A fiúk nehéz szívvel búcsúznak Natasá­tól, de a bánatot rövidesen felvált­ja az öröm. Egy tengerészbálon — persze mind a hárman tengerész­nek jelentkeztek az örök barátság jegyében — meglátják Natasát, nem haragudhat meg, hiszen hár­muké úgy sem lehet, és az örök barátság kötelez. P etr azonban nem tudott meg­nyugodni. Űzte, hajtotta valami. Barátai sejtették, mi bántja őt, ő maga lemondóan viselkedett, hisz a csók után már bizonyosra vette, hogy Natasa szerelme Anatolié. Ez azonban mégsem volt Nata­sa utolsó szava. Egy csöndes nyári estén, amikor társai szolgálatban voltak, Petr kiment a tengerpartra sétálni. Sé­' tálgatott fel és alá, addig-addig, míg egyszer csak észrevette, hogy Natasáék háza előtt van. Meglátta az udvarban Natasa igézően szép alakját rózsaszínű selyemruhában. Nem tudott ellenállni érzelmei­nek, kissé félénken (hiszen az örök barátság jeciyében nem csap­hatja el Anatoli elől. de mégis nagyon-, de nagyon szeretett volna beszélni Natasával) odament Na­tasához. Natasa nem utasította vissza a fiú közeledését és mindent „el­mondott". A balettben nem szól­nak semmit, hanem érzékeltetik az eseményeket, de én azt hiszem, talán mindenki úgy érezte, hogy hallja Petr duruzsoló szavait. Na­tasa lágy hanaját. Hiszen ha el­merülve fiavelted az elindulás té­tova ritmusát, a két fiatal mind forróbb és lelkendezőbb egymás­hoz való közeledését, láthattad, hogy a két egymáshoz hajló fiatal lélek fellobogó vágya, ölelkezése, összeforrása, s végül a vallomás, — ez az igaz hű szerelem ábrá­zolása. Natasa szíve örökre Petré lett. A (óváros legnagyobb áruháza. Az Állami Univerzális Áruház aki idők múltán bájos, szépvona­lú, kedves modorú lánnyá csepe­redett. A három tengerésznek majd elolvadt a szíve Natasáért. A bálon úgy látszott, hogy Natasa Konstantinnak adja a szívét. (A néző úgy vette észre, Konstantin persze duplán úgy érezte.) Natasa születésnapjára az örök barátság jegyében megjelent mind a három tengerész. Itt viszont úgy vehetted észre, Natasa még­sem adja szívét Konstantinnak, in­kább úgy tűnt, mintha. Anatolihoz közeledne, mert volt egy vonás, egy alig sejtető árnyalat Natasa viselkedésben, s ezt betetőzte, hogy egyik tánc után Natasa já­tékos örömében megcsókolta Ana­toli tűzpiros arcát. No, erre aztán Petr pillanatnyilag búskomor lett, de eszébe jutott valami (mozdula­tai. arckifejezése és az erős elha­tározás, majd az önmagával való vívódása azt mutatta) az, hogy örök barátságot fogadtak, ha le is kell mondania Natasa szívéről, A barátoknak mintha ep" hatalmas kő nyomná sebzett szívét, de a ba­rátság nem enged haragot, gyűlöl­ködést. Natasa és Petr öröme és boldogsága határtalan... De a két fiatal nem 'sokáig örülhet boldog­ságának. Az országot megtámad­ják a fasiszta hordák. Petrt is fegyverbe szólítja a haza és két bajtársát, Anatolit és Konstantint is. Petr géppisztollyal a vállán jön búcsúzni Natasától. Leteszi fegy­verét a kispadra, s ha nehezére esik is a válás, mégis tekintetéből, villogó szeme kemény nézéséből, arcvonásaiból azt olvashatod ki, hogy most a haza védelme az első. S ilyen hűen, szó nélkül érzékel­. tetni a búcsúzást igen nagy mű­vészi képzettségre vall. Úgy látod, mintha a táncos testének fizikai súlya a bánatban, könnyűsége és rugalmassága az örömben nőne meg. (Mert ők azért továbbra is boldogok maradnak, hisz bíznak benne, hogy háború után egymáséi lesznek,) S mintha a két fiatal szerelme, pillanatnyi megpróbál­tatása, a vívódás, az elválás pilla­natában letörné őket, de végül is nehéz perceket, a fájdalmas, de nem keserű elszakadás váltja fel­Natasa nagy elhatározással kibon­takozik Petr öleléséből, s kemé' nyen megragadva a padon heverő fegyvert, szíve választoltjának adja át... és most mintha hallanád Natasa hangját, menj kedves, har­colj értem és a hazáért! Megható szép jelenet, talán a négy felvonás valamennyi szép jelenetének a legszebbike. A fia­tal Natasának igazán sziveltépő fájdalmat kellett átélnie az alig pár napi boldogság, öröm után, a legkedvesebbről, szíve választott­jától kellett megválnia... lehet, örökre. De mégsem, mert eljött a nagy győzelem napja, a fasisztákat sa ját, barlangjukban kény szeritett ék térdre a hős katonák. Megjött Petr, megjött Konstantin, de a harcban elesett Anatoli. A boldog pár és Konsantin tisztelettel adózik az elesett hősnek és kis emlékszobrot emelnek Anatolinak. O végül jön aztán a balett mondanivalójának ábrá­zolása: a pionírlábur. ló­kedvű fiatalok, Natasa a pionír­tábor vezetője, csupa jókedv, lánc, majd a tengerészek is bevonulnak a különféle nemzetek zászlóival. Ez a jelenet azt jelképezi, hogy bármilyen nehéz volt is a háborús évek élete, az újjáépítés nagy munkájában a szovjet nép meg­erősödött, megacélosodott, és a pionírtábor mutatja, milyen bol­dog az élet és milyen nagy az if­júság jövője akkor, hü a haza sza­badsága, békéje erős kezekben van. És a nemzetek zászlai azt fe­jezik ki, hogy ha az egész világ népei úgy, mint a három tenge­rész, jóban, rosszban, örömben, bánatban, nehéz időkben barátság­ban fognak élni, megértik egymást, soha sem lehet háború, s az egész földtekén a békés építőmunka boldog öröme teszi széppé az em­beriség életét. Szűnni nem akaró tapsorkán ju­talmazta az ifjú színészek művészi játékát. A Moszkvai Nagy Színház soknemzetiségű közönségének a köszönete töltötte be a termet. Tapsolt, háláját fejezte ki e pár órai szép élményekért az orosz ér­telmiségi, a grúz kolhozparaszt, a kirgiz főiskolás, a csehszlovák traktoros, szövetkezeti tag, a román kollektivista, az amerikai farmer, az olasz bányamunkás és a Szov­jetunió különböző vidékéről feljött dolgozó. Milyen szép is ez. Békés, boldog szórakozása, örömmel teli találkozása különböző országok né­peinek! 71 encés Sándorral a kijáratnál J\ találkoztam. Láttam, ned­ves a szeme a meghatott­ságtól. Hogy meghatódott, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az első kérdésemre nem is jött hang a száján, csak nézett rám. Aztán az autóbuszban, útban hazafelé beszélgettünk. Nem győz­te magyarázni, hogy ilyen szépet még sohasem látott életéhen, s hogy mennyit kellett a színészek­nek tanulniuk, még ezt a darabot, amelynek meséje előttünk teljesen ismeretlen volt, szó nélküli táték­kal úgy előadták, hogy mindent megértettünk, minden mozdulatot, szinte mi is átéltünk. Amikor a szállodában elváltunk, Rences Sándor vállamra leszi a kezét s ezt mondja: „Ez volt talán életem leg­szebb, legemlékezetesebb vasár­napja". MÉRY FERENC A Mochovája utca egyik részlete Kreml a Moszkva-foly ó partjáról nézve

Next

/
Thumbnails
Contents