Uj Szó, 1955. augusztus (8. évfolyam, 184-209.szám)

1955-08-13 / 194. szám, szombat

1955. augusztus 13. UJSZ0 5 M

oszkva legnagyobb üzletében, az Állami Univerzális Áruházban vagyunk. Vasárnap van, s talán ezért a sok nép, alig-alig tudunk közlekedni. Ez azért van, mert ma nem dolgoznak. De hétköznap is állandóan tele van az áruház. Érthető. Moszkva legnagyobb, legmodernebbül berendezett áruháza. A textilárutól a gyermekjátékokig minden kapható itt, gyors a ki^tizennégy nap a J)zovjeti4HÍóbai4 Felgördült a függöny, s megkezdődött a számomra örökké felejthetetlen — (egész biztosan mindé néző egyetért velem) élmény, — A. Szpadaveklia írónak ..Bereg Szcsasztylya" a „Boldoqság partja" c. négy felvonásos balettje, a novoszibirszki balett- és operaHETEDIK NAP Moszkva. A Szverdlovszk-téri Nagy Színház szolaálás, kedvesek az elárusítók, nagy az árubőség, a választék, s ez az, ami idecsalja nemcsak Moszkva vásárló közönségét, hanem a vidékieket, sőt a külföldieket is. A nagy emberáradat ellenére is átfúrjuk magunkat a tömegen, s felmegyünk az első emeletre. Itt is sok a nép, de annyi mégsem, mint a földszinten. Ezen az osztályon különféle ajándéktárgyakat, ékszereket, gyermekjátékokat, selyemárúkat vásárolhatsz. Mi is elindultunk hát, hogy veszünk valami ajándékot, de csoportos vásárlásról szó sem lehetett, mert percek alatt úgy szétszéledtünk, mint a juhnyáj, amelyet megtámadtak a farkasok. No de sebaj, negyedik napja már, hogy Moszkvában vagyunk, nem kell attól félni. hogy valaki eltéved, s nem talál a szállodánkra, különben is mindenki tudja, hogy déli 12 órakor a Nagy Színház előtt találkozunk. A legrosszabb esetben pedig ott a földalatti vasút, a Metró, szerintem ez Moszkva legjobb kalauza idegenek részére is. mert uki egy kicsit is tud olvasni oroszul, a Metrón minden nehézség nélkül eljut oda, ahova csak akar. Megkezdődött a nagy „vásár". Á sok áru közül azt sem tudod, mit vegyél. Egy Pobjeda karórát 320 rubelért, vagy speciál fényképezőgépet 280 rubelért, vagy ha úgy tetszik, aranygyűrűt 250 rubelért. arany fülbevalót 150 rubelért. Eé is jó volna, az is. Hisz mindenki szeretné hozzátartozóit, ismerőseit valami értékes, szép moszkvai ajándékkal meglepni. Válogatunk ebben is, abban is. Pelikán Karol közben már vett is egy szép tarka selyemkendőt. Nagy lesz majd otthon az öröm, ha felnyitja bőröndjét. Az ifjú Götz Leos egy Pobjeda karórát vásárolt. Luke§ aqronómus egy fényképezőgépet szorongat a kezében. Az öreg Belei bácsi három töltőtollat vett. méghozzá a legjobb minőségből, —T azt mondja, jó lesz az unokáknak. P

ontosan 12 órakor, úgy ahogy megbeszéltük, ott voltunk a Szverdlovszk< téren, Moszkva legszebb — s ahoav a neve is mondja — Bolsoj Tyeátr — és legnagyobb színháza, a moszkvai Nagy Színház előtt. Megkaptuk a jegyeket, harmadik sor földszint, 21. számú széket kaptam. Hej, de jó helyünk lesz örült mindenki. S mivel sok időnk már nem volt, hisz Moszkvában minden téren^pontosak, pontosan jár a trolejbusz, a villamos, s másodpercnyi pontossággal a földalatti Metró, de még pontosabban járnak az emberek a munkahelyükre és pontban 12 óra 2 p°rckor elsötétült a nézőtér. s a balettzenekar karmestere Á. Á. Popilov beintett, a zenekar pattogó ritmusban játszani kezdett. színház vendégszereplésének előadásában. De mielőtt rátérnék a balett rövid ismertetésére, elmondok még néhány érdekességet a színházról. A belseje csupa fény, csupa pompa. A padlón süppedő szőnyegek, majd piros bársonyszékek, a mennyezetet művészi szobrok, domborművek és olajfestmények díszítik. Az ötemeletes karzat arany díszítése szinte ingerli a szemet. A színpad, — nem túlzás, ha azt mondom — majdnem akkora, mint a bratislavai Nemzeti Színház földszintjének a nézőtere. Játékszünetben különböző fényben vibráló csillárok világítják meg a termet. És még egy érdekesséa számunkra. Tőlünk jobbra az első páholyban van az amerikaiak, velük szemben az olaszok küldöttsége. A hátunk mögötti széksorokban pedig a román mezőgazdasági küldöttség tagjai foglaltak helyet. Elnézést kérek, kedves olvasó, hogy ezt a néayfelvonásos balettet részleteiben nem . ismertethetem, mert arra talán két újságoldal is kevés lenne, hisz minden egyes szereplő egy-egy mozdulata, egyegy tánclépése vagy arckifejezése külön elemzést kívánna meg. Na meg ez nem is az én szakmámhoz tartozik. De hogy mégis legalább nagv vonalakban áttekintést nyerjenek e fiatal színészek nagyszerű teljesítményéről. művésziességvkről. hát megpróbálom röviden elmondani. Talán sikerülni fog azért is. mert jegyzeteket a színházban nem készítettem, a balett rövid tartalmát ismertető műsorfüzetet pedig valahol a gyorsban felejtettem, tehát kénytelen leszek csak emlékezetből leírni és érinteni azt, hogy mire nevel, mire tanít az orosz népnek e világhírű és hagyományos művészete, az orosz balett. T^lsősorban szólnunk kell a I J szereplők ügyességéről és I kitartásáról, hisz nem kis munkába került, míg ezt a formájában és cselekvésében is igen változatos darabot ilyen kifogástalanul (nem vagyok színházi kritikus, de legalábbis én igy láttam) előadták. Hisz nem egyszer úgy éreztem, mintha a mozdulatok beszélnének és szinte halottam, hogy a főszereplő Natasa V. Sz. Alekszejeva néma, szótlan arckifejezései — ha kell, kiabálnak, egy másik változatban susognak és olykor-olykor azt láttam a szereplők játékán, hogy pillanatok alatt örömből bánatba tudnak átmenni, érzelmeik elöt'ünk változtak, csaptak össze, drámai hősök — nagy szenvedélyek hordozói tudtak lenni a kerinaő ritmusain, hajlásain. szökelléseken, vagy egy karlendítésen és a táncos forgáson keresztül. Az említett balett az emberek közti barátságon, s a tiszta hűséges szerelmen keresztül hazaszeretetre nevel. A barátságot a három tengerész: Petr (l. J. Sztyepanics), Anatoli (Sz. G. Ivanov), Konstantin (G. M. Trupkin) egymáshoz való igazi bajtársiasságán, a szerelmet, Petr és Natasa egymáshoz való közeledését a két szerető szív vívódásán keresztül, végül egymásra találásán érzékelteti. A balett a fiatalok pionírtábojr\_ rában kezdődik, s itt játszadozik a 3 pionír (akkor a három barát gyermekkori életét mutatja) és a pionírlányok vidám csoportja Natasával. Hogyan, hogyan nem, Petr játékközben elesik, pontosan Natasa virágágyára és letöri ott a legszebb virágszálat. Natasa megharagszik, s még a pionírok vezetőjének a kérésére (E. M. Sunilova) sem hajlandó kezet fogni, kibékülni a fiúkkal. Itt nagy és kidomborító szerep jut a pionírtábor öreg kertészének (G. L. Stefanov), aki a fiúk kérelmére — ha messziről is kell meghozatnia, — beszerzi azt a virágot, amelyért Natasának a legjobban fáj a szíve. Natasa kibékül a fiúkkal. S mert Petrnek Natasán kívül a két fiú. Anatoli és Konstantin haragjával is osztoznia kellett: ezen a napon kibékülnek egyszerre mind a hárman. kezet szorítanak és örök barátságot fogadnak. Telnek az idők, múlnak az évek. Natasa szülei közben elköltöztek egy tengerparti városba. A fiúk nehéz szívvel búcsúznak Natasától, de a bánatot rövidesen felváltja az öröm. Egy tengerészbálon — persze mind a hárman tengerésznek jelentkeztek az örök barátság jegyében — meglátják Natasát, nem haragudhat meg, hiszen hármuké úgy sem lehet, és az örök barátság kötelez. P

etr azonban nem tudott megnyugodni. Űzte, hajtotta valami. Barátai sejtették, mi bántja őt, ő maga lemondóan viselkedett, hisz a csók után már bizonyosra vette, hogy Natasa szerelme Anatolié. Ez azonban mégsem volt Natasa utolsó szava. Egy csöndes nyári estén, amikor társai szolgálatban voltak, Petr kiment a tengerpartra sétálni. Sé' tálgatott fel és alá, addig-addig, míg egyszer csak észrevette, hogy Natasáék háza előtt van. Meglátta az udvarban Natasa igézően szép alakját rózsaszínű selyemruhában. Nem tudott ellenállni érzelmeinek, kissé félénken (hiszen az örök barátság jeciyében nem csaphatja el Anatoli elől. de mégis nagyon-, de nagyon szeretett volna beszélni Natasával) odament Natasához. Natasa nem utasította vissza a fiú közeledését és mindent „elmondott". A balettben nem szólnak semmit, hanem érzékeltetik az eseményeket, de én azt hiszem, talán mindenki úgy érezte, hogy hallja Petr duruzsoló szavait. Natasa lágy hanaját. Hiszen ha elmerülve fiavelted az elindulás tétova ritmusát, a két fiatal mind forróbb és lelkendezőbb egymáshoz való közeledését, láthattad, hogy a két egymáshoz hajló fiatal lélek fellobogó vágya, ölelkezése, összeforrása, s végül a vallomás, — ez az igaz hű szerelem ábrázolása. Natasa szíve örökre Petré lett. A (óváros legnagyobb áruháza. Az Állami Univerzális Áruház aki idők múltán bájos, szépvonalú, kedves modorú lánnyá cseperedett. A három tengerésznek majd elolvadt a szíve Natasáért. A bálon úgy látszott, hogy Natasa Konstantinnak adja a szívét. (A néző úgy vette észre, Konstantin persze duplán úgy érezte.) Natasa születésnapjára az örök barátság jegyében megjelent mind a három tengerész. Itt viszont úgy vehetted észre, Natasa mégsem adja szívét Konstantinnak, inkább úgy tűnt, mintha. Anatolihoz közeledne, mert volt egy vonás, egy alig sejtető árnyalat Natasa viselkedésben, s ezt betetőzte, hogy egyik tánc után Natasa játékos örömében megcsókolta Anatoli tűzpiros arcát. No, erre aztán Petr pillanatnyilag búskomor lett, de eszébe jutott valami (mozdulatai. arckifejezése és az erős elhatározás, majd az önmagával való vívódása azt mutatta) az, hogy örök barátságot fogadtak, ha le is kell mondania Natasa szívéről, A barátoknak mintha ep" hatalmas kő nyomná sebzett szívét, de a barátság nem enged haragot, gyűlölködést. Natasa és Petr öröme és boldogsága határtalan... De a két fiatal nem 'sokáig örülhet boldogságának. Az országot megtámadják a fasiszta hordák. Petrt is fegyverbe szólítja a haza és két bajtársát, Anatolit és Konstantint is. Petr géppisztollyal a vállán jön búcsúzni Natasától. Leteszi fegyverét a kispadra, s ha nehezére esik is a válás, mégis tekintetéből, villogó szeme kemény nézéséből, arcvonásaiból azt olvashatod ki, hogy most a haza védelme az első. S ilyen hűen, szó nélkül érzékel. tetni a búcsúzást igen nagy művészi képzettségre vall. Úgy látod, mintha a táncos testének fizikai súlya a bánatban, könnyűsége és rugalmassága az örömben nőne meg. (Mert ők azért továbbra is boldogok maradnak, hisz bíznak benne, hogy háború után egymáséi lesznek,) S mintha a két fiatal szerelme, pillanatnyi megpróbáltatása, a vívódás, az elválás pillanatában letörné őket, de végül is nehéz perceket, a fájdalmas, de nem keserű elszakadás váltja felNatasa nagy elhatározással kibontakozik Petr öleléséből, s kemé' nyen megragadva a padon heverő fegyvert, szíve választoltjának adja át... és most mintha hallanád Natasa hangját, menj kedves, harcolj értem és a hazáért! Megható szép jelenet, talán a négy felvonás valamennyi szép jelenetének a legszebbike. A fiatal Natasának igazán sziveltépő fájdalmat kellett átélnie az alig pár napi boldogság, öröm után, a legkedvesebbről, szíve választottjától kellett megválnia... lehet, örökre. De mégsem, mert eljött a nagy győzelem napja, a fasisztákat sa ját, barlangjukban kény szeritett ék térdre a hős katonák. Megjött Petr, megjött Konstantin, de a harcban elesett Anatoli. A boldog pár és Konsantin tisztelettel adózik az elesett hősnek és kis emlékszobrot emelnek Anatolinak. O végül jön aztán a balett mondanivalójának ábrázolása: a pionírlábur. lókedvű fiatalok, Natasa a pionírtábor vezetője, csupa jókedv, lánc, majd a tengerészek is bevonulnak a különféle nemzetek zászlóival. Ez a jelenet azt jelképezi, hogy bármilyen nehéz volt is a háborús évek élete, az újjáépítés nagy munkájában a szovjet nép megerősödött, megacélosodott, és a pionírtábor mutatja, milyen boldog az élet és milyen nagy az ifjúság jövője akkor, hü a haza szabadsága, békéje erős kezekben van. És a nemzetek zászlai azt fejezik ki, hogy ha az egész világ népei úgy, mint a három tengerész, jóban, rosszban, örömben, bánatban, nehéz időkben barátságban fognak élni, megértik egymást, soha sem lehet háború, s az egész földtekén a békés építőmunka boldog öröme teszi széppé az emberiség életét. Szűnni nem akaró tapsorkán jutalmazta az ifjú színészek művészi játékát. A Moszkvai Nagy Színház soknemzetiségű közönségének a köszönete töltötte be a termet. Tapsolt, háláját fejezte ki e pár órai szép élményekért az orosz értelmiségi, a grúz kolhozparaszt, a kirgiz főiskolás, a csehszlovák traktoros, szövetkezeti tag, a román kollektivista, az amerikai farmer, az olasz bányamunkás és a Szovjetunió különböző vidékéről feljött dolgozó. Milyen szép is ez. Békés, boldog szórakozása, örömmel teli találkozása különböző országok népeinek! 71 encés Sándorral a kijáratnál J\ találkoztam. Láttam, nedves a szeme a meghatottságtól. Hogy meghatódott, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az első kérdésemre nem is jött hang a száján, csak nézett rám. Aztán az autóbuszban, útban hazafelé beszélgettünk. Nem győzte magyarázni, hogy ilyen szépet még sohasem látott életéhen, s hogy mennyit kellett a színészeknek tanulniuk, még ezt a darabot, amelynek meséje előttünk teljesen ismeretlen volt, szó nélküli tátékkal úgy előadták, hogy mindent megértettünk, minden mozdulatot, szinte mi is átéltünk. Amikor a szállodában elváltunk, Rences Sándor vállamra leszi a kezét s ezt mondja: „Ez volt talán életem legszebb, legemlékezetesebb vasárnapja". MÉRY FERENC A Mochovája utca egyik részlete Kreml a Moszkva-foly ó partjáról nézve